Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-16 / 240. szám

1969. október 16. s utiatrttttt ncit»i» Hová lettek a belvárosból a iák? Szüli tárcaérdekek alapján irtják — Nincs erélyes gazdája az ügynek „Ültessünk minden kivágott fa helyébe kettőt/“ Hová lettek Pécs belvá­rosából és környékéről a fák? Miért irtották ki a Rét utcai gesztenyéssort, a Mártírok útja szép fáit, miért lett kőrengeteg a Vö­röskereszt és egy seregnyi más utcából? Miért kurtí­tották meg a Köztársaság teret, miért akarják kivág­ni a József Attila utca gesztenyefáit? Mint egy kősivatag Ezrek és ezreik teszik fel ezt a kérdést, különösen a bel­városban. Meszesen, Űjme- csekalján ugyanis mégcsak parkosítanak, a történelmi vá­rosrész viszont hovatovább kő- sivataggá válik. Pedig a régi pécsi képeslapok meg fényké­pek tanúsága szerint elég sok fa volt ezen a helyen is. Sűrű lombú fák szegélyezték a Széchenyi teret, fák voltak a Városi Tanács épülete előtt a Zsolnay kút körül, másutt is. kiegyenlítő szerepe van. Ami­kor Meszesen, vagy Uránvá­rosban 30 fokot mérnek, a bel­városban 34—35 fokra szökhet a hőmérséklet, mert az erő­sen felhevült házak úgy visel­kednek, mint egy hősugárzó. Ebből fakad az is, hogy a bel­város levegője száraz, s ahogy a Pécsre látogató operaéneke­sek mondják, a városnak „éles” levegője van. Fákra volna szükség a be városi autóbusz megállókn is, hiszen az ott várakozó er bereket semmi sem védi a t ző nap ellen. Ezenkívül a takar és szépít Ki ne eml kezne arra, milyen volt M szes, vagy Üjmecsekalja le régibb negyede korábban, ki ne látná, hogy milyen m; Bár a fák kivágása hatósá engedélyhez van kötve, n. gyón ritkán indítanak sz; bálysértési eljárást a íé pusztítói ellen. Roppant neh< „kinyomozni”, hogy váró szinten ki felelős a fák me| óvásáért, mert azok akiket ai nak vél az ember, egymá hibáztatják. Minden jel an mutat, hogy nincs is gazda gyakorlatban, s szűk szakmi szempontok alapján döntik e hogy mit lehet kivágni. Hamis ciprus és tuja A Vízmű, Gázmű és Posi azt kívánja, hogy a fák ne v< izélyeztessék a föld alá sül) yesztett kábeleket és vezeti leket. A köziek edésrendész< ílőírja a minimális korom nagasságot, a DÉDÁSZ v >zont tiltakozik a túl magE corona ellen. Nem lehet kél iégbe vonni, hogy e kíváná nak mögött többé-kevésbé jc ;os igények rejlenek, mégi arthatatlan az az állapö íogyha a felsorolt vállalato /alamelyike rámutat egy fán ikkor azt kivágják. Tetézi a bajt, hogy az érir etteknek nagyon leszűkítő ógalmaik vannak a fákró Mindig a vadgesztenye, ph ;án stb. magas törzse, erőtel les lombozata jelenik meg szemük előtt, pedig fa a 3— néter magasra növő oszloi szerű, tehát igen kevés hely< elfoglaló malonyai tuja a hs nisciprus és sok más is. ák csak csekély mélységr vesztik le gyökerüket, s ner 'eszélyeztetnek semmiféle ká >elt. Dr. Vörös László Zsig mond, a Tanárképző Főiskola docense egész „gyűjteményt” mutatott meg belőlük a fő­iskola botanikus-kertjében. Tárcaközi bizottságot! A Séta teret leszámítva márcsak a Rét utca jobb ol­dalán illetve a József Attila utca elején látunk nagy fá­kat a belvárosban, s most ar­ról vitáznál*:, hogy talán még a József Attila utca fáit is fel kell áldozni. A budapesti MÉLYÉPTERV ugyanis elké­szítette a 6-os gyorsforgalmi út József Attila utcára vonat-1 kozó tervét, s ebben az áll, hogy a gesztenyefákat is ki kell vágni, mert az új út nyomvonalába kerültek. Már a belváros nagy udva­rait, s az ott lévő rejtett kis oázisokat sem kímélik. Ahol bontanak, ahol új házat emel­nek a régi rozzant épületek helyén, ott a legtöbbször ki­irtják a fákat is. Egész sor példát lehetne erről elmonda­ni. Miért „éles“ a levegő? Csak közhelyeket tudunk emlegetni a fák védelmében, de el kell ismételni őket, mert sokan még ezekről is megfe­ledkeznek. Dr. Szabó Lajos, a Városi KÖJÁL közegészség- ügyi felügyelője rövid össze­foglalást adott arról, miért fontos, nélkülözhetetlen egy városban a fa. Az első és leg­fontosabb: a fák levegőtisztító és porszűrő hatása. A máso-1 dik: a sűrű lombok felfogják,: tompítják a zajt. A harmadik: j a növényzetnek hőmérséklet A fák felelőtlen pusztítását csak akkor lehet megakadá­lyozni, ha lehetetlenné tesszük, hogy a szűk tárcaérdekek döntsenek, ha létrejön egy olyan tárcaközi bizottság, melynek engedélye nélkül egyetlen fát sem lehet a város belterületén kivágni. Egy ah­hoz hasonló testületre van szükség, mint a Balatoni In­téző Bizottságon belül műkö­dik, mely a nyáron megtiltot­ta, hogy a Tihany és Balaton- füred közötti jegenyesort ki­vágják. Dr. Vörös László Zsigmond szavaival élve elkerülhetetle­nül szükség volna egy fásítási tervre, mely meghatározná, hogy hová, mit kell ültetni, honnan kell a szükségletet be­szerezni stb. Bár a terv elké­szítéséhez bizonyos időre vol­na szükség a legexponáltabb helyeken már megkezdhetnék a fásítást, hiszen ennek évadja lombhullatás után kezdődik. Ehhez igénybe lehetne venni az iskolák, különösen a mező- gazdasági tagozatú osztályok segítségét is. „Ültessünk minden kivágott fa helyébe kettőt” — mondták többen is az újságírónak, ar­ra célozva, hogy egy társadal­mi mozgalmat kellene elindí­tani. Mindnyájan aláhúzták, hogy ne „botokat szúrjunk” a földbe, mert azokból csak év­tizedek múlva lesznek fák, ha­nem 5—6 éves platánokat és hasonlókat, melynek lombját, zöldjét már a ma élők is lát­ják. Egy pillanat alatt történt.. Elütötte, majd cserbenhagyd Bal lábát amputálni kellel Közúti balesetek 330 súly* sérülttel Megkezdték a sellyei kastély tűzpusztította déli részé­nek helyreállítási munkáit. A kastély rendbehozatalára a MÉM öt millió forintot biztosított. Szokolai felv. A GELKA részéről nincs akadály Megszűnik az antennaerdő A tanácskozást kövesse tett! Az újságíró készségesen ad helyet a javaslatoknak, hiszen valamennyivel egyetért. Teszi ezt abban a reményben, hogy nem marad pusztába kiáltott szó az, amit itt leírtunk, hi­szen pénteken, tehát október 17-én tart együttes ülést a Me­gyei Tanács és a Városi Ta­nács vb., s ott a megye és a város természetvédelmének helyzetét is megtárgyalják. Le­gyen ez a cikk is egy hozzá­szólás a megye és város ve­zető államhatalmi testületének asztalán. Magyar László Röpül a bádoglepke a ház­tetőn, az ablakokban. Seprű­nyéllel kombinált — kitűnő — megoldások, és a maszek­kal csináltatott karcsú cső­rendszerek ezrei sorakoznak a bádoglepkék mellett. Nagyon erős a szél? Elfordítja egy kicsit az antennát, és máris rossz a képernyőn a vétel. Nosza, fel a háztetőre, meg­igazítjuk. Mi a csattanója legtöbbször a sok felmászká- lásnak? A födém megrongá­lódik, beázás, veszekedés, egy­más bosszantása. Ezen a problémán segített az idén bevezetett központi antennarendszer. Azokon a házakon látható, amelyek leg­utóbb épültek. Lépcsőházan­ként egyetlen antennával old­ják meg a pécsi és belgrádi televízió. valamint a rádió közép-, hosszú- illetve ultra­rövid hullámsávban való vé­telét. A budapesti GELKA központi antenna üzeme ké­szítette Pécsett az elsőket, de hamarosan kiderült: ésszerűt­len volna tovább ez az út. Megalakult tehát a pécsi GELKA szerviz központi an­tenna részlege, és szeptember­ben megkezdte munkáját. Cserkuti László a részleg mű­vezetője. — Jelenleg még dzsungel van, de még nagyon az ele­jén vagyunk — mondja — sokhelyütt már nem jó, de ennek csak a szakszerűtlen használat az oka, meg az, hogy boldog-boldogtalan ja­vítgatja. Más csatlakozás hasz­nálata, belepiszkálás elront­hatja az egész lépcsőház te­levíziós vételét. Akkor persze, jöhet a javí­tás. Ez elég bonyolult, hi­szen ahhoz, hogy átnézzék a kábelt, minden lakásba be kell mennie a szerelőnek. A szerelőt pedig nem mindig és mindenhol fogadják szíve­sen. — A bérházban lakás vele­járója ez — mondja Cserkuti László — a lakók megérthe­tik, hogy szerelőnk a lépcső­házból ráolvasásra nem tudja megjavítani, sem felülvizs­gálni a lakásban lévő csatla­kozást. Be kell mennie. Mennyibe kerül egy köz­ponti antenna? 12 ezer fo­rintba. Egy 15 lakásos lápcső- ház esetén lakásonként pon­tosan 800 forintba. Maszeknál egy tetőantenna, amely ma­gyar és jugoszláv tv-műsor vételére is alkalmas. 1600— 1700 forint. A PIK házakban, ahol megépítették a központi antennát, havi 6 forint hasz­nálati díjat kell fizetni. Évi 72 forintot. Húsz év alatt sem tudna a lakó ebből az összeg­ből tetőantennát csináltatni. Megéri. A GELKA részéről nincs akadálya annak, hogy a ré­gebben lakott házakra is fel­szereljék a központi antennát, csak a megrendelést várják. S ha a megrendelések befut­nak, megszűnik az antenna­erdő a háztetőkön Javulna az esztétikai és hasznossági szín­vonal. Zárógondolatnak csak egy kérdés: miért nem köt­nek karbantartási szerződést a GELKA antennaüzemével a lakásszövetkezetek? Hiszen sok újmecsekaljai szövetkezeti házon is ott magasodnak a központi antennák! Kár lenne veszni hagyni ezt a lehetősé­get. Nagy Árpád, a Sopian Gépgyár anyaggazdásza ami kor augusztus 1-én este fele ségével elindult egyik isme rőséhez, nem gondolta, hog; ezen az estén fél lábát ve szíti. Miért is jutott voln; eszébe, — a lakásához közel utcába indult gyalog... Pécsett, az I-es sebészet klinikán látogattam meg Életerős, 52 éves, könny szö­kik a szemébe, amikor en­nek az estének történetérő beszél. — Körülbelül este fél ! óra lehetett, feleségemmé együtt hazafelé tartottunk < Kertváros, Szövetség utcába az Orgona utcából. Amikor az Orgona utcából kijötten és a Táncsics Mihály utcáho: értem, — körülnéztem előbb Ügy tűnt, hogy tőlem 150- 200 méterre az úttesten va lami egylámpás jármű köze ledik, de hangol nem hallót tam. Elindultam az úttestei át, hogy a Szövetség utcábt forduljak. Feleségem vagi 15—20 méterre lemaradt tő lem. Körülbelül 3 métert tet­tem meg az úttesten, amikot egy ütést éreztem a bal Iá bamon ... Egy pillanat alat történt, úgy rémlett, hog i egy motorkerékpár hajtott to vább, — aztán elvesztetten az eszméletemet... Fekszik az ágyban, felhúz­za a paplant és mutatja ; bal lábát... — Amikor ismét magam hoz tértem a lábam tért alatt amputálva volt... Jobb lába is súlyosan rjneg sérült. — most gipszbei van... Augusztus elsején történ a baleset és most már októ bér közepe, még mindig a ágyat nyomja. — Mit mondanak az orvo sok, meddig kell még it maradnia? Elcsukló hangon válaszol ja: — Nem tudom... comb nyaktörésem is van, egy hó nap, két hónap ... Talán hónap végén veszik le a gip szét... ismét tanulnom kel majd járni. A motorkerékpáros pedii — mert valóban motorkerék pár ütötte el. ezt tanúk ii bizonyítják — anélkül, hog) egy pillanatra is megállt vol na, tovább hajtott. A má; emberségből is kötelező se gítségnyújtás megadása nél kül. Az egyik tanú vallomásé ból: „...A motorkerékpároi ketten ültek, körülbelül 8( kilométeres sebességgel ha ladtak... A rendszámon t betűket láttam, de a számo­kat nem, mert eléggé távo álltam az eseményektől...’ A megyei közlekedés rendőrség már eddig is töbl száz motorkerékpárt ellenőr­zött, — azonban a vizsgála­tot még tovább folytatja Ebben az évben mintegy 32( közúti baleset végződött sú­lyos sérüléssel a megyében Ez évben nyolc „cserben- iagyást” is mutat a statisz- ;ika, — de valamennyi tet- ;es kézrekerült. Számos eset­ien a lakosság segítségéve] iikerült a cserbenhagyó! negtalálni. A vizsgálat meg­gyorsítása érdekében ebben íz esetben is szívesen veh- íék, ha újabb tanúk is je- entkeznének. Az ágy mellett a sarokban cét mankó a falnak támaszt­ja. azokra mutat: — Ezek a mankók életem jégéig utitársaim lesznek.. teljesen vétlennek érzem nagam ... Így jártam ... 2gy életre... G. F. Talán a legfiatalabb utcája ez Nagyharsánynak. Jobbról kertvégek, baloldalon egy sor ház. De újak, tíz esztendőnél aligha öregebb bármelyik is. Négy esztendeje egyszerre épült itt fel hat családiház, egyenként vagy 300 négyszög­ölnyi területen. Emlékszem az avatásra is, a cigánycsaládok a lépcsőn állva várták a já­rási tanácselnököt, aki a há­zak bejáratánál kifeszített nemzetiszínű szalagot vágta el. Petrovicsék két angyali, gön- ciörhajú fiúval, és egy spedi- tar-kocsira való vadonatúj modern szobaberendezéssel érkeztek: heverők, fotelek, do­hányzóasztal, ebédlőasztal, szép piros kárpittal. Másik család sötét hálószoba-bútor­ral, nagytükörrel rendezte be a házat, némelyik a konyhá­nál kezdte, először új konyha­bútor s majd ha kerül rá, ak­kor vetik el a régi, szedett- vedett ágyakat, sublót-féléket. A napokban Orsós Lász- lóékat nézem meg. Most érke­zik haza, kisfia ugrik le a sze­kérről, fogja a lovat, amíg az apja megbontja hátul a szeke­ret és leomlik a rakomány csöves kukorica. — Lassan tíz éve dolgozom a termelőszövetkezetben. Nem panaszkodhatom, pedig foga- tos vagyok, nem könnyű mun­ka. De azért szeretem. — Mennyit keres? — Havonta ezerkettőt-ezer- hármat. De ez csak nyolcvan | láza léka a keresetnek, a töb- 1 DÉZSA A TABLA MÖQÖTT bit évvégén kapom. Keres a feleségem is, van úgy hogy hét-nyolcszáz forintot, de ő szerződéses. Elég gyakran be­tegeskedik. A siklósi járás cigánylakos­ságának lélekszáma 4794. Eb­ből a munkaképeskorú: 2442 fő, 881 híján a többi rendsze­res munkavállaló. — Van itt olyan munkaké­pes, aki nem dolgozik? — Nincs — mondja Orsós László. — Mit gondol, külön­ben hogyan törlesztenék a kölcsönt? keresett, de azért ez sem men­ti az olyan technológiai hibá­kat, amelyek a lakhatóságot károsan befolyásolják. A Sik­lósi Járási Tanács 1971—1975 között 300 lakást kíván fel­építtetni, de — ahogy dr. Vida Sándor járási vb-elnöktől tu­dom, — szigorúan ragaszkod­nak ahhoz, hogy e lakásokból ötvenet cigánycsaládoknak építsen meg a szövetkezet, kü­lönben a dotáció összege csök­ken. A napokban lezajlott járási tanácsülésen egyébként napi­rendre tűzték -a cigánylakos­ság szociális életkörülményeit, munkaviszonyát. Még 1966-ban megkezdték a járás cigányte­lepeinek felszámolását. Egy előzetes terv szerint 1966— 1970 között 540 — szociális követelményeknek meg nem felelő — cigánylakást szanál­tak volna, de csak alig vala­mivel több mint a fele került lebontásra. A kitelepített csa­ládok számára ugyan biztosí­tottak tanácsi, vagy szövetke­zeti lakást, de részben építő- kapacitás, illetve többnyire anyagi fedezet hiányában a másik ötven százalék szaná­lást nem tudták végrehajtani. Azokon a telepeken — ahol a felnőttek állandó keresettel rendelkeznek, például Gil- vánfa-Vargatelepen és Gilván- fa-Gézatelepen — évről évre — Mennyibe került a ház? — 74 ezerbe, de én hét­ezerrel már az elején beszáll­tam. Havonta így körülbelül kétszázötven forintot fizetünk. Ki lehet bírni, ha dolgozik az ember. De ha maga afféle hi­vatalos ember, akkor meg­mondom, hogy ezeket a háza­kat elszúrták. Nincs mit ta­gadni, vizes gunyhóból jöt­tünk, ez a ház most tágas, szép is, de nézze csak, vizes. Mutatja az épület lábazatát, a nedvesség rajzolta nyomok jól láthatóak. Vagy egyáltalán nem szigetelték, vagy ha igen, hát rosszul. Mondhatná valaki persze, hogy „hetvenezerért mit várjon az ember?” Ehhez hozzáteendő még az is, hogy a Siklósi Építő KTSZ a hat családiházon egy fillért sem csökkent a gunyhók száma. A lakók elköltöztek és munka­helyükhöz közelebb eső közsé­gekben — tanácsi és OTP tá­mogatással — építettek hajlé­kot. Itt a nagyharsányi Ságvári Endre utcában azért eszembe jut egy és más, a cigánykér­déssel kapcsolatosan. Például amit dr. Vida Sándor járási vb-elnök mondott: — Társadalmi ügy. Végül is minek alapján határozzuk meg a közéletben a „cigány” fogal­mát? Az állapot, a körülmény, ahogy, amilyenben él. Van két pedagógusunk, — cigányok. Van védőnőnk is. Sellye köze­lében két cigány szakmunkás­hoz két érettségizett lány ment férjhez. Tehát ha szakítanak a korábbi — antiszociális kör­nyezetükkel — akkor a rossz emlékeket idéző „cigány” szó lassan elkopik majd. De társa­dalmi összefogásra van szük­ség ahhoz, hogy tudjanak is szakítani! Amit hozzáfűznék, nagyon is egyszerű és ehhez viszont nem társadalmi támogatás kell, hanem csupán emberi tartás: a tisztaság. Orsóséknál, Vagy az első házban lakó Petrovics Márk házatáján is rend volt, a lakásban szintén. A gyere­kek rendes ruhában szaladgál­tak az utcán s ha szutykosak voltak, csak annyira, mint ilyen szép napsütésben min­den gyerek, aki a grundon játszik. De benéztem itt olyan udvarra is, amely aligha kü­lönbözött a szemétdombtól. Jártam más vidéken számta­lan viskóban — ahol pedig a családfő, de még a család fel­nőttebb tagjai is — rendes havi keresettel rendelkeznek, és a piszok, a kosz mégis be­leette magát még a bőrükbe is. A milliónyi légy, a több­hetes ételmaradék, a feketére mocskolódott függönyök, ágy­neműk (ha annak nevezhető egyáltalán ...) a bűz és a gye­rekek mosdatlansága, — mindezen változtatni, nem társadalmi feladat. A bányák­ban, kőbányákban, termelő- szövetkezetekben, erdőgazda­ságban dolgozó cigányférfiak és asszonyok rendelkeznek annyi képzettséggel, amely munkájukhoz szükséges. A szappanhoz miféle „képzett­ség” kell? Mondjuk ki: általá­nos műveltség? Az sem. A hajdani fehérfoltokon tbc-től pusztuló, krumplin nevelkedő zsellér analfabéta volt, de tisztálkodott, és tisztára suly­kolt fehér vászoningben, ga­tyában járt. Ezért tudom tisztelni mai napig is azt a Sásd környéki tanítónőt, aki a huszonnyolc első osztályos kis cigánygye­reknél a tábla mögé felállított dézsa vízzel és szappannal kezdte az „ABC” tanítását... Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents