Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-15 / 239. szám

Dtmantmt napta

1969. október 11

1

OZBMMSABI

ÉRTÉKTŐZSDE

A nyereség egy év alatt huszonhárom százalékkal nőtt

A szovjet- gazdasági reformról

1964százakonyságát bizonyítják. ben, a reform előtt 3 lékos volt a realizált termelés növekedése, 1967-ben viszont 10 százalékkal nőtt. A nyereség 1964-ben 10 százalékkal

emelkedett, 67-ben viszont 23 százalékkal, anélkül, hogy a termékek árai változtak volna.

B. J.

\ Egyperces interjú

MIÉRT MAC/AS AZ ÁR?

sok vitát váltottak ki a mechanizmus-reform első évében az árak, természetesen elsősorban a termelői árak. Az egyik tábor sokallotta az árak emelkedését, de bőven voltak az ellenkező nézeten is. Természetesnek kell venni bizonyos termékek termelői árának emelkedését, hiszen olyan t árkonstrukció kialakító- < sára törekedett népgazdaságunk, amelyben az áraknak a társadalmilag szükséges ráfordításokat kellett közelíteniük. Ez azt ielentette, hogy az előállított termékeket felhasználó vállalatoknak kell megfizetniük az előállítási költségeket, hiszen az állami költség- vetés dotálási lehetősége minimálisra csökkent.

A fentiek előrebocsátása után szóljunk az építőipari árakról. Dr. Várszegi Károlyt, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat főkönyvelőjét kérdeztük még.

— Sok vitát váltott ki az építőipar árszínvonala. Ügy tűnik, ez a vita ma már pldőlt, mégpedig olyan eredménnyel, amely igazolja az építőipar egész árpolitikájának helyességét. Az építőipari ágazat 1968. évi árszintje ugyanis csupán 2 százalékkal haladja meg az úgynevezett egyensúlyi árat, melyet a kereslet kielégítéséhez még szükséges vállalat önköltsége, vagyis a határköltség határoz meg.

Ebben a sorozatunkban a

tőkés gazdaságok tőzsdei szervezetével, a tőzsdék működésével és jelentőségével szeretnénk megismertetni a Köz- gazdasági élet-rovatunk olvasóit.

*

Megismerkedtünk a tőzsde fogalmával, ezek után nézzünk körül először az értéktőzsdék területén, és lássuk, hogy tulajdonképpen mi is történik a tőzsdék csarnokaiban? Az értéktőzsde, mint neve is mutatja, olyan különleges piac, ahol • különféle „értékeket” lehet minden mennyiségben vásárolni vagy eladni. Mik ezek az értékek? Különféle nemesfém-érmék, szabadpiaci arany, külföldi váltók (devizák) és főleg a különféle értékpapírok. Azért hangsúlyozzuk, hogy főleg értékpapírok, mert manapság az értéktőzsdei forgalom túlnyomó részét az értékpapírforgalom teszi. Az arany-; deviza- és valutakereskedelem a bankszervezet óriási fejlődése következtében túlnyomóan bankközi ügyletté vált, a tőzsdék általában csak az árjegyzésről gondoskodnak.

Ismerkedjünk meg mindenekelőtt egész nagy vonalakban a tőzsdei forgalom tárgyát képező értékpapírok lényegével és fajtáival.

Az értéktőzsdéken nagy általánosságban kétféle értékpapír képezi az adásvétel tárgyát Az egyik fajtát kötvé- j nyéknek, a másikat részvé- j nyéknek nevezi.

A kötvény tulajdonosának — a kötvény névértékének erejéig — a kibocsátóval szemben követelése áll fenn és joga van a kötvényen feltüntetett, előre meghatározott évi kamatra. A kötvénytulajdonos tehát tulajdonképpen a kibocsátónak kölcsönt nyújt, s így annak hitelezője. Az ilyen természetű értékpapírokat fix kamatozá- súaknak nevezik. Akinek ilyen értékpapír van a tulajdonában, előre tudja, hogy befektetett pénztőkéje után évenként milyen kamattal, azaz jövedelemmel számolhat.

A részvény amint az elnevezésből is kitűnik, vagyoni hányadrészt képvisel és feljogosít a jövedelem előre meg nem határozott részére, az ún. osztalékra. A részvény- tulajdonos tehát nem tudja előre, hogy befektetett pénI ze mennyi kamatot, azaz mí- ! lyen jövedelmet biztosít.

I Nyilvánvaló, hogy a nem j vállalkozó szellemű emberelő I figyelme, különösen, ha arról van szó, hogy megtakarí- 1 tásaikat, készpénzüket kockázatmentesen „biztosan” szeretnék értékpapírokba elhelyezni, az első típust, a köt- j vényt választják. Ezeknek a ! jövedelmezősége — minthogy általában hosszú lejáratra szóló kölcsönkötelezettséget testesítenek meg — hosszú időn keresztül változatlan szokott maradni. Érért szokták az ilyen értékpapírokat : járadékpapiroknak is nevezni.

Néhány fajtája a kötvényeknek: államadóssági köt- ; vények, amelyeknek kibocsa- i tója az állam. Rendszerint j nagyobb állami, közérdekű célok megvalósítása érdeké- j ben történik az ilyen kölcsö- i nők felvétele. Ugyancsak köz- j érdekű célok érdekében szo- I kásos a tőkés országokban a városi és egyéb közületi kölcsönök kibocsátása. Például vásárcsarnokok, sportpályák, vízvezetékek és más gazdasági és kulturális létesítmények sokszor csak ilymódcxn valósulhatnak meg.

Ezeket a kölcsönöket az állam és a közületek garantálják és ezért a legkeresettebb járadékpapírok. Az Ilyen jellegű külföldi értékpapírok a nemzetközi tőzsdéken ma is a legélénkebb forgalom tárgyát képezik. A mezőgazdaság hitelellátása a tőkés országokban. a külön e cél érdekében létrehozott hitelintézetek, az ún. jelzálog-intézetek (bankok, takarékpénztárak) által kibocsátott, ún. záloglevelek útján történik. A kibocsátó hitelintézet a hitelt kérő mezőgazdasági üzemre vagy házingatlanokra telekkönyvi bejegyzés útján zálogjogot szerez és ezek a zálogjogok képezik a kibocsátott záloglevelek anyagi biztosítékát. Ezeken kívül egyes nagyipari vállalatok is bocsátanak ki kötvényeket Beruházási szükségleteiket, újabb részvények kibocsátása helyett. helyesebbnek látják ilymódon biztosítani. Ezek a „bond”-nak nevezett kötvények különösen az angolszász területen nagyon keresett értékpapírok.

(Folytatjuk.)

A világgazdaság híreiből

A Skoda autógyár a jövő esztendőben 75 ezer járművet exportál, amelyek közül 50 ezret a szocialista országokba szállítanak.

*

Ötven-ötven százalékos szovjet—japán alaptőkével hajózási ügynökség alakul „Toyo Kyodo Kaiun” néven. Eddig a Yamashita Shin-Nihon japán társaság képviselte a szovjet hajózást Japánban. (1968 áprilisa és 1969 márciusa között 1803 szovjet hajó futott be japán kikötőkbe). Most

szovjet javaslatra alakult az új vállalkozás, amelynek szovjet igazgatója és japán elnöke lesz.

*

Ismét megindult az olaj- szállítás Dél-Arábiából Libanonba. A Transarabian Pipeline Co. kezén levő olajvezetéket már közel négy hónappal ezelőtt robbantották fel arab partizánok. A társaság szóvivője bejelentette, hogy a vezeték ismét napi 480 ezer barreles kapacitással működik.

Nemzetközi társaság alakul jugoszláviai beruházásokra

Jugoszláv részről a nemzetközi Finanszírozási Társaságon (IFC) belül ismételten kezdeményezték egy nemzetközi társaság megalakítását, amely jugoszláviai beruházások finanszírozásával foglalkozna. Ezek a törekvések most úgy látszik, eredményre vezetnek. Washingtonban a tervben érdekelt bankok szeptember végén értekezletre ültek össze a társulat alakuló közgyűlésérek előkészítésére. Ha a tárgyalások tervszerűen haladnak a közgyűlést november végén meg lehet tartani.

A társaságnak 12 millió dollá- í os alaptőkéje lesz. amely 500 ezer dolláros részjegyekre fog oszlani. Kilenc jugoszláv pénzintézet. köztük a jugoszláv külkereskedelmi bank és a jugoszláv beruházási bank együttesen 6 részjegyet vesz ót 3 millió dollár értékben; az IFC 1.5 millió dollár értékű részjegy átvételét vállalta. Nyugatnémet bankok 3 rész-1

jegyet vesznek át 1,5 millió dollár értékben; ugyancsak részt veszneTt az alapításban más nyugat-európai, valamint amerikai és japán bankok is.

Az új intézet feladata lesz, hogy Jugoszláviában előmozdítsa a külföldi részesedéssel létesülő beruházásokat, ésper dig elsősorban az iparban, a bányászatban és az idegen- forgalomban, melyeknek a jugoszláv gazdaságban különösen fontos szerepük van. A társaság Jugoszláviában új beruházási lehetőségeket fog feltárni, közvetíteni fogja azok finanszírozását és esetleg maga is tőkeérdekeltséget fog bennük vállalni.

Jugoszláviában remélik, hogy az IFC közreműködése az ed- i diglnél fokozottabb mértékben ! fogja ösztönözni a külföldi! tőke jugoszláviai tevékenysé- j gét. i

A beruházások finanszírozásának kérdése a jugoszláv likviditási válsággal kapcsolat-!

ban különösen időszerűvé vált. A számos vállalat és közület által foganatba vett, gazdaságilag gyakran nem is indokolt beruházások tőkeszükségletét — hosszú lejáratú finanszírozás hiányában — üzemi tőkéből, avagy rövid lejáratú hitlekből fedezték; ennek pedig nagy része volt abban, hogy a jugoszláv gazdaság jelenleg ilyen mérvű tőkehiányban szenved.

Tito elnök legutóbb tartott beszédeiben több alkalommal határozottan állást foglalt további nagyarányú, hosszú lejáratú beruházási tervek megvalósítása ellen. A beruházások tervezésénél végre érvényesülnie kell a jövedelmezőségre alapozott szigorú kiválasztásnak, hogy a jugoszláv gazdaság rendelkezésére álló, amúgy is igen szűkös anyagi eszközöket optimálisan ki lehessen használni.

(Nachrichten Füraussenhandel)

„Nyugodt fellendülés“ az NDK-ban

Michael Simmons, a Financial Times kelet-európai levelezője, aki a?: ország huszadik születésnapjának küszöbén meglátogatta a Német Demokratikus Köztársaságot. meggyőződött róla, hogy az NDK polgárai rendíthetetlen bizalommal tekintenek a jövőbe.

A jubileum alkalmából közzétett adatokból kitűnik, hogy az ipar mintegy négyszer any- nyit termel, mint 1950-ben, és a külkereskedelem forgalma ugyanennyi idő alatt nyolcszorosára nőtt. Hangsúlyozzák a fogyasztás népgazdasági jelentőségét, amire jellemző, hogy minden harmadik családnak van tv-készüléke. — Mindezeket az eredményeket azonban illő szerénységgel hozzák nyilvánosságra, akárcsak azt, hogy a KGST-tag- országok között gazdasági vonatkozásban az NDK a vezető helyek egyikét tölti be. A Német Demokratikus Köztársaság nem kérkedik azzal sem, hogy jelenleg egy „szocialista boom” színtere. Az ország

közgazdászai a gazdaság felvirágoztatására új vezetési módszereket és korszerű gondolkodásmódot alkalmaznak.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az NDK-t nemcsak szoros politikai szálak fűzik a Szovjetunióhoz, hanem annak talán legmegbízhatóbb gazdasági partnere is. — A Szovjetunió az NDK-val nagyobb üzleti forgalmat bonyolít le, mint bármely más országgal. A szovjet külkereskedelemnek több mint egyhatoda az NDK-val bonyolódik le és a Szovjetunió részesedése az NDK külkereskedelmében I meghaladja a 40 százalékot.

! A háborút követő években a I Szovjetunió főleg nyersanya- i gok szállításával és tanács- j adással nyújtott segítséget az NDK gazdaságának, amely részben ennek, részben a nép Wremény munkájának eredményeként állt talpra.

Az NDK gazdasági tervezőinek számolniuk kellett azzal, hogy a háborúban gépiparuknak több mint kétharmada el\

pusztult, és hogy az ország kettéosztottsága elzárta őket az NSZK-ban lévő gazdag nyersanyagforrásoktól. A szén- bányászatnak csupán 2 százaléka jutott az NDK-nak. — Mind e nehézségek ellenére az NDK ma azzal büszkélkedhet, hogy a világ első tíz ipari országa közé tartozik és nemzeti jövedelmének több mint 75 százaléka ered ipari és mezőgazdasági termelésből. A megélhetési költségek — leszámítva a lakbért, a közlekedést és a szociális szolgáltatásokat — viszonylag magasak. de ez nem befolyásolja a lakosság bizakodását.

A harmadik évtized küszöbén az NDK népe joggal állítja. hogy nyert ügye van — mondották a cikkírónak a Lipcsei Vásáron. „Húsz éven át jól megvoltunk — mondotta ugyanott egy másik szóvivő — a tőkésországok diplomáciai elismerése nélkül” és az ország joggal tekinthet „további húsz, negyven vagy akár száz év elé is”.

(Financial Times)

k

Már a hatvanas évek első felében erőteljesen érződött, hogy a Szovjetunióban kialakult óriási termelőberendezések színvonalának nem felelj meg az irányítás 1957-ben ki-! alakított rendszere. A párt Központi Bizottsága hosszú vita és előkészítés után 1965-j ben vitatta meg az előterjesz-! tést és úgy döntött, hogy már a következő évtől új vezetési módszerre kell rátérni az :par-j ban.

A gazdasági reformot fokozatosan valósítják meg. 1966- ban még csak mindössze 204 vállalat tért át az új gazdaság- ; irányítási rendszerre, ezek ak- kor az ipari termelés 8 százalékát adták. A következő év-j ben már 2029 iparvállalat dol-j gozott az új szisztéma szerint, | 1968-ban pedig már mintegy ■ 20 000. A viss'zamaradottak zömében közép- és kisválla-1 latok, amelyeknél hosszabb] időt vesz igénybe az előkészület. A fokozatos áttérés során j részleteiben korrigálják a re- \ formot, egyidejűleg más nép- j gazdasági ágazatokban is ki- í serietek folynak a reform bevezetésére.

Az irányítási rendszer ne- j ve: a tervgazdálkodás és irányítás. valamint a gazdasági ösztönzés új módszere. Tehát j két oldalt foglal magába: a tervezés, a tervgazdálkodás és! az anyagi ösztönzés átfogó rendszerét.

Kilenc mutató

A tervezés számos új vonást mutat. Előtérbe került a távlati tervek készítése, most dolgoznak a 15 éves fejlesztési elképzeléseken. A tervezés! alapja az öt éves terv, ame- j lyeket évekre bontanak. Min-! den évre pontosan ismert,] hogy milyen új vállalatokat: létesítenek, azok mikor ’.ép- j nek a termelésbe. MinderTVál- lalat rendelkezik öt éves terv-1 vei, amelyek több, 'néha 5—6 variációban készülnek és ezek közül választják ki a legoptimálisabbak Másik oldalról ugyanakkor szélesedik a vállalatok szerepe, önállósága, jelentősége a tervgazdálkodásban. Korábban> kb. 30 kötelező mutatót adtak a központból- a vállalatok számára. Ma már : mindössze kilencet, de ezek a j legfontosabbak és lényegében j ; felölelik az egész gazdasági j i tevékenységet. í i

Melyek ezek a mutatók? i

© A realizált termék volu- : mene. Korábban a vállalatok : a bruttó termelés, tehát a tel- i jesített termelési érték muta- tóját kapták, függetlenül attól, hogy realizálták-e vagy sem. Most csak a kész, a befejezett termelését, amelyet i már a vásárlók megfizettek.

j Ez nagy változást jelent: :sök- j kentek a raktárkészletek, a I termelők jobban számolnak a j fogyasztók igényével.

@ A másik, az alapvető ter- ! mészetbeni mutató. A Szovjet- ! unióban nagyon sok vállalat gyárt azonos terméket, ezért segítséget jelent a számokra, ha bizonyos specializációra irányt szabnak. Például egy cipőgyárnak egymillió pár cipőt kell gyártani. Hogy ezt milyen összetételben, méretben, fazonban készíti, ez a termelő és a vásárló közötti megegyezések során alakul Ki, a szerződések megkötésekor.

© A technikai fejlesztés mutatója. Ennek révén a vállalatok inspirációt kapnak új termékek bevezetésére, feladatot az automatizálásra való áttéréshez.

@ Az alapvető nyersanyag- és anyagnormák. A vállalat e norma keretében vásárolhatja meg a számára szükséges alapvető nyersanyagot, vagy energiahordozót, az anyagi-technikai ellátó szervektől.

© A munkabéralap. Ez a tervek teljesítésétől függ. Minden százalék túlteljesítés bizonyos lehetőséget ad a vállalatnak a béralap meghatározott túllépésére.

© A hatodik mutató a nyereség, a jövedelem összvolu- mene. Korábban is terveztek nyereséget, de ettől függetlenül az önköltség, az önköltségcsökkentés volt az alapvető kritérium. Így előfordult, hogy a vállalatok az elszámo- ! lás, a könyvelés során ponto- ] san kimutatták az év elején i elkészített önköltségcsökken-; tési terv túlteljesítését, ezért a vezetők és a dolgozók megkapták a prémiumot, viszont termékeiket nem tudták eladni, a vállalat nem volt nyereséges. Ezért az új irányítási rendszerben a végső tennék eladása után kimutatott tiszta nyereség az egyik legfontosabb mutató a vállalat és a népgazdaság számára.

© A jövedelmezőség. A vállalatnál elért nyereséget a termelőalapok értékéhez viszonyítják. A számlálóban a nyereség, a nevezőben pedig a termelő álló- és forgóalapok értéke szerepel. Ezen keresztül ösztönzik a vállalatokat a termelőalapok jobb kihasználására. Mivel a nyereségből képződnek a vállalat ösztönzési alapjai, éppen ezért érdekelt abban, hogy minél nagyobb legyen a nyereség.

© A nyereségből az államnak történő befizetéseket meghatározott százalékban irányozzák elő. De nem a nyereség meghatározott százalékát, hanem a tei'melőalap ok összegének bizonyos százalékát kell átutalni az államnak.

© És végül az állami berv. i házások mutatója. Az elképzelések szerint ettől fokozatosan eltérnek, ahogy a vállalatok képesek növelni sajat beruházásaikat.

Három alap

Üj formákat öltött a gazda- j sági ösztönzés, anyagi ét de- ! kéltség is. Az ösztönzésben az j az alapvető változás, hogy a j nyereség túlnyomó része a vál. | lelátóknál marad. Ez három 1 fő részre oszlik. Az első az anyagi ösztönzési alap, amely : maximálisan az előre megha- | tározott évi béralap 10 száza- ! lékát érheti el. Ennek azalap- 1 nak egy részéi az év folyamán ! prémium és egyebek formájá- j ban a műszaki gárda számára ! fizetik ki. A munkásokat a I béralapból premizálják, viszont az említett alap másik , fele év végén részesedés for- j májában kerül kiosztásra. Ez ! 1967-ben átlagosan három heti ! fizetésnek felelt meg. A nyereségből képzett második alap a szociális és kulturális célokra fordítható összeg, ebből fedezik a vállalati lakásépítkezéseket is. Ennek az évi béralap kb. 4 százaléka az alsó határa.

A harmadik alap a termelés ! fejlesztését szolgálja. Ezt nem csupán a nyereségből, hanem j egyéb forrásokból is képzik i A termelési alapok 2 száza- ! lékának megfelelő összeg a nyereségből jön, további forrás az amortizációs leírás és végül a feleslegessé vált termelési alapok eladási ára. 1968-ban a vállalatoknál feleslegessé vált termelőalapok eladásából hárommilliárd rubelt kaptak az üzemek, ez az összeg eléri az évi állami beruházások 10 százalékát.

Rendkívül érdekes az előbb említett alapok növelése és a tervek teljesítése közötti ösz- szefüggés. Ugyanis az a vállalat jár jobban, amelyik év elején magas tervet állapít meg magának és azt teljesíti túl, mert ’akkor másfélszer nagyobb az alapok növelésének lehetősége, mintha alacsonyabb tervet teljesít túl. Ez kísérlet arra, hogy a vállala- _ tokát a magas tervek kialakításában tegyék érdekeltté.

A reform még csak három éve működik, 1970-ben serül bevezetésre az egész népgazdaságban. A statisztikai adatok máris a gazdasági haté-