Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-15 / 239. szám

HM. október IS, 3 Buncmtmt nanta A helyi kutatások támogatása A Pécsi Akadémiai Bizottság tervei Koordinálás, fiatal kutatók bevonása, információs szolgálat gyalta a helyi tudományos élet helyzetét, megállapította, hogy mintegy 800 tudományos kutató dolgozik a megyében, de munkájuk nem összehan­golt. A helyzet javítására ho­zott határozatban szerepelt a koordináció kérdésének meg­oldása. Ez a határozat egybe­esett más, aktuális tudo­mány-politikai célkitűzések­kel, majd ez év július X-én megalakult a Pécsi Akadémiai Bizottság tizenegy tagú intéző bizottsága és háromtagú ope­ratív titkársága, amelynek tagjai Bihari Ottó professzor, Czeglédi Béla főmérnök, a tit­kárság vezetője pedig dr. Ti- gyi József professzor, akadé­miai levelező tag. A Magyar Tudományos Akadémiának mindeddig egyetlen regionális intézete, a Dunántúli Tudományos Inté­zet működött Pécsett. Az Aka­démiai Bizottság azonban egészen más jellegű intéz­mény, feladata éppen a fent- említett koordináció minél hatékonyabb biztosítása. A megalakulás óta eltelt három hónap még a szervezés jegyé­ben telt el, mindamellett a bizottság előtt ma már sok­kal világosabban állanak teen­dői, mint a megalakuláskor. Kérdésekkel fordultunk tehát dr. Tigyi Józsefhez, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Bio­fizikai Intézetének professzo­rához, a P. A. B. titkársága vezetőjéhez a bizottság tervei­vel, feladataival kapcsolatban. I A Pécsi Akadémiai Bizott­ság nyilván elsősorban tudo­mányszervezői feladatokat lát el. Hogyan, milyen formá­ban végzi majd ezt a mun­kát? — A bizottság öt szakbi­zottságot hoz létre, amelyek a közeljövőben sorra meg­alakulnak. Ezek: filozófiai-pe- dagógiai-történettudományi, jo gi és gazdaságtudományi, lté- miai-műszaki-földtudományi, biológiai és mezőgazdaságtu­dományi, s végül orvostudo­mányi. A szakbizottságok el­sősorban a tudományosan minősített szakembereket fog­ják össze, összesen mintegy 60 szakembert, akik az aktív kutatóknak nagyjából a tized- részét jelentik. Ezek a szak- bizottsági tagok azonban egy­szersmind a legkvalifikáltabb szakemberek, s rajtuk keresz­tül kívánja a bizottság érvé­nyesíteni koordináló, szervező tevékenységét. Végül is a Pé­csi Akadémiai Bizottság a tu­domány helyi gazdája lesz, a tudomány irányítását helyben gyakorolja, állandó figyelem­mel kíséri a folyó kutatáso­kat, regisztrálja és befolyá­solja is azoknak irányát, ré­szint a szükségletek szerint, részint a tudomány belső lo­gikáját követve. Magyarán: a bizottság dolga lesz, hogy megállapítsa, mely területe­ken kellene dolgozni, melyek azok a felmerült kérdések, amiknek tisztázására például célszerű egy kutatókollektívát gokban a helyi tudományos élet minden területét, képes is lesz egy-egy feladatra egy egy kollektívát szervezni. A Pécsi Akadémiai Bi­zottság munkájában milyen arányban szerepel a helyi szükségletek kielégítése? — Minden tekintetben ez egyik főfeladatunk. Számta­lan példát lehetne arra fel­hozni, milyen kérdésekben volna szükség a még széle­sebb körű együttműködésre. Megemlíteném, hogy a megye mintegy 800 kutatóját 6 fel­sőbb szerv irányította, s egy­más között mindeddig semmi kapcsolatuk nem volt, sok párhuzamos munka is folyt, s különösen az alapkutatások területén hiányzott a koordi- náltság, tekintettel arra, hogy a műszaki és természettudo­mányok vonatkozásában a METESZ sok feladatot megol­dott. Visszatérve a példákra, kitűnő eredményeket lehetne elérni például a szilikózis ku­tatásában, a baranyai meleg­források hasznosításának kér­désében, a mezőgazdaság ke- mizálásának speciális baranyai feladatai terén a különböző tudományágak kutatóinak együttműködésével. Ezzel azt is jeleztem, hogy a helyi fel­adatok megoldását egyik leg­fontosabb célunknak tekint­jük. A tanácsok helyi problé­máit például, amelyek tudo­mányos megalapozásra vár­nak, az Akadémiai Bizottság tisztázza, akár a munka ösz- szehangolásával, akár pályá­zatok, tervtanulmányok for­májában. A bizottság külön­ben, az országban előttünk egyedülálló szegedi mintára, évente néhány százezer fo­rintot arra a célra kap az Akadémiától, hogy a helyi kutatásokat támogassa. E té­ren elsősorban a fiatal kuta­tókat szeretnénk bevonni, szá­mukra ösztöndíjat is biztosí­tanánk. A fiatal kutatók be­vonását főleg olyan előkutatá­sokba tervezzük, amelyeknek eredményessége, perspektívái még bizonytalanok, eldöntés­re várnak. Amennyiben a bi­zottság egy-egy téma jelentős voltáról meggyőződik, javas- lattevő joga van az Akadémia elnökségéhez a nagyobb kuta­tási programok kidolgozása ügyében. Milyen konkrét tervei van­nak a bizottságnak a kuta­tók jobb munkalehetőségei vonatkozásában, s esetleg a tudományos kutatások nép­szerűsítése terén? — Az első kérdésben leg­fontosabb feladatunknak az információs szolgálat jobb megszervezését tekintjük. A Baranyában folyó kutatások­ról, megjelent publikációkról á könyvtárak bevonásával ké­szítünk folyamatosan biblio­gráfiát. Végül ami az ismeret- terjesztő munkát illeti, ebben is vannak terveink: szoro­sabb kapcsolatot alakítunk ki a TIT-tel, s igyekszünk, hogy a valóban aktív kutatók az eddiginél sokkal nagyobb számban kapcsolódjanak be az ismeretterjesztésbe. Ez ok­vetlenül növeli munkánk ha­tókörét is. Végül még egy kérdés: hol Mi az igazság az építőtáborok Szervezés kérdése — Hiányzik-e az idő az oktatásban? Tudniuk keil« mit vállalnak kap helyet és mikor a Pécsi Akadémiai Bizottság? — A Városi Tanács rend­kívül megértő módon sietett segítségünkre: kezünkben az írásos ígéret, hogy a Mecsek oldalában álló Vasvári-villát megkapjuk. A lakóknak cse­relakást biztosítottak, s az ígé­ret szerint már október vé­gére ki is költöznek. A Pécsi Tervező Vállalat mérnöke, Kiss Gyula már készíti a ter­veket, s kapacitást is sikerült szereznünk, úgy hogy végül is az Akadémia által az átépítés­re biztosított 4 millió forint­ból az idén valószínűleg már 300 ezer forintot sikerül is beépíteni. A háromszintes vil­lában egy előadótermet alakí­tunk ki, négy reprezentatív vendégszobát, illetve alkotó­szobát. ahol a tudományos élet és a város reprezentatív vendégei számára szállást tu­dunk biztosítani. Az épület­ben lesz még egy könyvtár és a Pécsi Akadémiai Bizottság hivatali helyiségei. Ha min­den jól megy, jövő év végén talán már ott folytathatunk beszélgetést az addigra bizto­san eredményeket is felmuta­tó munkáról. Hallatna Erzsébet Az iskolakezdés utáni he­tekben — szeptember-október­ben — Pécsről is többszáz kö­zépiskolás diák utazott el a tsz-ekbe és állami gazdasá­gokba. Részben építőtáborok­nak minősített táborokban vé­geztek kisegítő mezőgazdasági munkát, részben pedig egysze­rűen az illető gazdasággal kö­tött szerződés alapján mentek a diákok dolgozni. A táborokról seregnyi legen­da kelt szárnyra a városban. Agyondolgoztatták a gyereke­ket, keveset kaptak enni, so­kan megbetegedtek, keveset fizettek nekik stb. Minden egyes véleményt megvizsgálni nem tudtunk. A táborok általános értékelésé­nek azonban nincs akadálya. Egy jó példa A Nagy Lajos Gimnázium és Szakközépiskola diákjai a bajai Állami Gazdaság máté- házai üzemegységében dolgoz­tak. Az ő példájuk jó példa, de ezen a példán egyszers­mind le lehet mérni a hiba- lehetőségeket is, azokat a pon­tokat js, amelyeken a tábo­rok valóban veszélyt rejtenek magukban. Vegyük sorra a problémá­kat. Először Is: a kényelem, az elhelyezés, a koszt. Az emlí­tett gazdaság a maga többezer holdjával, ezen belül 3 ezer holdas szőlőjével és 36 ezer hektós borkombinátjával már évek óta berendezkedett az őszi „idénymunkások”, vagyis a diákok foglalkoztatására. Érthető munkaerőgondok mi­att. A gazdaság nyilván fel­mérte. hogy ha ezt a mód­szert hatékonyan akarja al­kalmazni, meg kell teremte­nie a szükséges feltételeset. rint meg lehet keresni. A diá­kok tehát már eleve tudták* mit vállalnak, mit kapnak ér­te. És ez fontos pont. A teljes ellátásért, azaz a bőséges kosztért levont összegek léi­kül a nagyobbak megkapták a tíz napra azt a 250—300 fo­rintot, ami tehát megfelelt az épületek fogadták, tízágyas szobákkal, kényelmes ágyak­kal, paplanokkal, hideg-meieg- vizet folyamatosan biztosító villanybojlerekkel. A koszt — egybehangzó vélemény — ki­fogástalan volt. Reggeliért, ebédért és vacsoráért napi 14 forintot fizettek a diákok. A tízóraiért egy fillért sem, és azt úgy szállították ki min­dennap a munkahelyekre. In­gyen volt — ez természetes — az a szőlő is, amit mindenki tetszés szerinti mennyiségben fogyaszthatott. A gyerekeket mindennap busz vitte ki mun­kába. A napi munkaidő 7 óra volt, s a tíz nap alatt egy pi­henőnap — vasárnap. Ezt ma­guk a gyerekek szavazták meg. Másodszor: a fizetés. Tudva­levő, hogy nem aranybányák ezek a munkahelyek, itt va­gyonokat nemigen lehet meg­keresni. A szóbanforgó helyen, a szerződésben foglaltaknak megfelelően, a kötelező norma szerint a megállapított óért fizették a tanulóknak. Ugyan­azt a bért, mint bárki más­nak. Csakhogy a gazdaság elő­re megmondta: 30—40 forint az, amit emberi számítás sze­Baranya megye iskolai könyvtárai a „gyorsuló idő“ nyomában Több éves folyamatos munkalehetőség mellett azonnali belépéssel alkalmazunk ÁCS, HEGESZTŐ SZAKMUNKASOKAT, FELVESZÜNK — KEZDŐ ÁCS — IFJÜ SZAKMUNKASOKAT, BETANÍTOTT ÁCSOKAT 5 napos munkahét. Bérezés teljesítménybérben. Szállás, napi háromszori étkezés — térítés mellett biztosítva. Minden héten szabad szombat. Jelentkezés: 26. sz. Állami építőipari vállalat 6. SZ. FÖÉPlTÉSVEZETŐSÉGE BEREM-END Nincs ma már olyan mun­katerület, akár fizikai, akár szellemi munkáról legyen szó, amelynek ne volna szakiro­dalma, s amelyet igazán kor­szerűen lehetne végezni a szakirodalom ismerete nélkül. Az olvasásnak tehát minden­ki számára szükségletté kell válnia. Ez a szükséglet azon­ban nem alakul ki máról holnapra az emberben. Ezt az igényt az iskolának kell fel­ébresztenie és ébrentartania a tanulókban, hogy az iskolá­ból kikerülve is életelemük legyen a könyv, az olvasás. Nincs az országban egyetlen fórum, tömegszervezet vagy tudományos intézmény, ame­lyik ezt a problémát olyan széleskörűen, a feladatához simuló természetességgel s évekre biztosítottan tudná megoldani, mint az iskola és az iskolában a diákok számá­ra tudományos műhellyé fej­lesztett iskolai könyvtár. Az iskolai könyvtáraknak ezt a fontos funkcióját tartjuk szem előtt a megye iskolai könyvtárainak fejlesztésénél. A példát a járásonként, il­letve városonként létrehozott általános iskolai mintakönyv­tárak adják. Az első ilyen mintakönyvtárat a szigetvári járás hozta létre Almamellé­ken. A sásdi járásban a kapos- szekcsői iskola kapott minta­könyvtárat, az iskola külön kis termet rendezett be erre a célra. Az alapállomány be­szerzéséhez a Művelődésügyi Minisztérium 10 000 forintot adott. A mohácsi járásban Bolyban, a siklósi járásban Magyarbolyban, Mohácson a Park utcai általános iskolá­ban, Komlón a szilvási isko­lában lesz mintakönyvtár. A bolyi iskolát a járás bázisis­kolává akarja fejleszteni, s ehhez ad jó alapot a kitűnően felszerelt iskolai könyvtár. Mit jelent a mintakönyvtár fogalma? Természetesen első­sorban az állománya minta­szerű. Tehát az iskola oktató­nevelő munkáját azzal segíti, hogy biztosítja a legalkalma­sabb műveket megfelelő pél­dányszámban a tanított anyag megszilárdítására, elmélyíté­sére. De mintaszerű a kihasz­nálása is. A könyvtáros és a pedagógusok a gyerekek ol­vasásának, fejlődésének irá­nyításával tervszerűen foglal­koznak. De iskolák közti funk­ciója is van. Mivel a könyv­tár egyik-másik iskola életé­nek csak a perifériáján kap helyet, a mintakönyvtár ad példát a többi iskola számá­ra, hogyan lehet az iskola életének szerves része, nélkü­lözhetetlen munkaeszköze az iskola könyvtára. A mintakönyvtárak szabá­lyos rendjének kialakításá­ban segíti az iskolákat a Me­gyei Könyvtár is. Különösen az elsőként induló almamellé- ki könyvtárnak nyújtottak ér­tékes segítséget. Az általános iskolákénál lé­nyegesen jobban felszereltek középiskolai könyvtáraink. — Tíz közül hétnek az állomá­nya meghaladja az 5000 köte­tet. A komlói Steinmetz gim­názium értékes könyvanyaga mellett az esztétikus környe­zet is külön élmény. Korsze­rűen berendezett a mohácsi gimnázium, a mohácsi mező- gazdasági technikum és a komlói Kun Béla Gimnázium könyvtára is. Fejlesztésükre évente 15—20 000 forintot for­dítanak. A siklósi Táncsics gimnázium középiskolai min­takönyvtárat létesít, a korsze­rű állomány kialakításához az elmúlt hónapban 15 000 fo­rintért vásárolt könyvet. — A szentlőrinci mezőgazdasági technikumnak különösen a mezőgazdasági szakirodalma gazdag. Bizonyos, hogy a tantervek, tankönyvek nem követhetik a rohanó idő tempóját. Az is­kolák növendékeit mégis a jövő feladatainak megoldásá­ra kell felkészíteni, nevelni. Nem egy-egy szakma fogásait kell a tanulókba tömni — ol­vashatjuk az egyik pedagó­giai folyóiratban —, hanem készséget arra, hogy részt tudjanak vállalni a szakmák és tudományok forradalmá­ból. Jogos a kérdés: megte- szi-e ezt a ma iskolája? Ha arra gondolunk, hogy meny­nyi mindent kell még ten­nünk a szocialista munkais­kola megteremtéséért, amely­nek egyik szentélye a könyv­tár, elégedetlenek vagyunk, de ha azt vesszük számba, hogy itt, Baranyában kik és meny­nyit fáradoztak már az isko­lai könyvtárügy fellendítésén, mennyire jutottak előbbre a diákok a könyv és könyvtár használatában, kicsit meg­nyugodhatunk. Dr. Ballér Endréné Együttműködés az egyetem és a minisztérium között Munkaügyi tanszék a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen Veres József miniszter és dr. Szabó Kál­mán, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem rektora kedden szocialista szerződést írt alá a miniszté­rium és az egyetem együtt­működésének továbbfejleszté­séről. A megállapodás értelmében az egyetem a minisztérium támogatásával munkaügyi tan­széket hoz létre, ahol az MSZMP Központi Bizottsága tudománypolitikai irányelvei­nek megfelelően az oktató­munkán kívül kutatásokat is végeznek. A tanszék azon kí­munkaügyi vül, hogy fokozza a munka­tudományi tárgyak alapkuta­tását, speciális munkaügyi szakszemináriumokat is indít, s az egyetem közgazdász to­vábbképző intézetében beve­zeti a munkaügyi szakköz­gazdász-képzést. A kutatási tématerv kidolgozásakor az általános népgazdasági igé­nyeket összekapcsolják a Munkaügyi Minisztérium sa­játos igényeivel. A szocialista szerződésben foglaltak végrehajtására a két intézmény részletes progra­mot dolgozott ki. daság — noha a tábori átla­got nem érték el teljesítmény­ben — a legjobb (általában negyedikes) brigádoknak kifi­zette a brigádonkénti 700 fo­rint célprémiumot. Igaz, a bajai gazdaságban a KISZ Központi Bizottságának állandó építőtábora működik. Ilyen értelemben tehát talán természetes, hogy itt minden úgy volt, ahogyan a pillanat­nyi lehetőségek szerint a leg­jobban lehet. A kérdés nevelési oldala Mégis: a fentiekből kiderül, hogy a táborok sikerének nél­külözhetetlen alapfeltételei nagyjából a következők. Min­den áltatás helyett őszintén és világosan közölni kell a diá­kokkal, hová mennek és mit vállalnak magukra. Az isko­láknak, egyenként, alapos megfontoltsággal olyan szerző­dést kell kötniük a gazdasá­gokkal, hogy a tanulók érde­keit maximálisan figyelembe vegyék. (Meglegyenek a meg­felelő Lakáskörülmények, ki­elégítő legyen a koszt, meg­kapják azt a fizetséget, ami jár nekik — és így tovább.) Hogy aztán a táborban hogy érzik magukat a diákok, az ezeken kívül még sokminde­nen múlhat. Nyilvánvaló, hogy odavaló, gondos pedagógusok­nak kell ügyelniük rájuk, és semmiféle egészségtelen ver­sengés a teljesítményekért, túlhajtott munka, napi hét­nyolc órát meghaladó munka­idő és hasonlók nem megen­gedhetek. No de ezeknek a dolgoknak a táborok létjogo­sultságának kérdéséhez semmi közük. A táborok hasznosak nem­csak népgazdasági szempon­tok miatt — amit nevetséges lenne tagadni —, hanem a munkáranevalés célját tekint­ve is. Abban a táborban, amit j<5 példaként említettünk, min­den délután kötelező alvás volt. A hétórás kemény fizi­kai munka, a délutáni piheni után pedig ott volt a tábor­élet ezernyi velejárója: röp­labda, kosárlabda, ping-pong tolltenisz, tanár—diák foci­meccsek, tábortüzek, játékok a szabadban, vetélkedők, vi­dám beszélgetések. Egyszóval rengeteg olyan apróság, ami­től szinte észrevétlenül jól ér­zik magukat a gyerekek. Ilyer körülmények között pedig i munka nem olyan megerőlte­tő, noha éppen ilyen modor nyeri el az őt megillető ran­got, jelentőséget, komolyságot Alig megfogalmazható doloí ez, de gondoljuk csak el mennyivel másképp kezdi i munkát egy előző délután j( ízeivel telve a diák. S égj kellemes környezetben meny­nyivel természetesebben érté keli önmaga és mások ke­mény, mondhatni: férfias mun­kateljesítményét. Nem a tanulás rovasara Végül még egy kérdés: vajor nem megy-e a tanulás rová­sára az őszi hetekben kiese egy-két hét? Nos, mindenk megnyugtatására: évente C—í napot eleve bekalkulálnak i tantervbe társadalmi munká­ra. És ha az iskola nem úgj oldja meg ezt a dolgot, hogi osztályonként viszi el a gyere keket —, amikor a rengete; egyeztetési nehézség miatt sok­kal több idő kieshet —, ak­kor nem hiányzik a táborba! töltött idő. Különösen akko: nem, ha az elmúlt évi anyai ismétlése utánra esik, tehá még szeptemberben szervezik Mert végül is: szervezés kér dése a dolog. A táborok elv helyességéhez nem férhet két­ség. 2L &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents