Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-07 / 207. szám
3 1969. szeptember 7. ÉVE SZABAD BULQÄRIA DÍSZÜNNEPSÉQ PÉCSETT A Hazafias Népfront Pécs városi Bizottsága, az SZ5IT Baranya megyei Elnöksége, a Pécsi Orvostudományi Egyetem, a Pannónia Sörgyár Igazgatósága a budapesti Bolgár Nagykövetség képviselőinek résztvételével 1969. szeptember 11-én 16 órakor Pécsett a Sörgyár dísztermében a Bolgár Népköztársaság felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából díszünnepséget rendez. Előadó: dr. Boros Béla egyetemi tanár, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora. A díszünnepség keretén belül Bulgária életét bemutató kiállítást és filmbemutatót is szerveznek. RÖVIDEN... Ma Bulgária 102 országgal tart fenn kereskedelmi kapcsolatot. A kivitelben növekszik az ipari termékek aránya ég fokozatosan csökken a mezőgazdasági cikkeké. Bulgária ma hajókat, elektronikus gépeket, traktorokat és elektromos targoncákat exportál. * A bolgár vegyipari üzemek 1967-ben 265 ezer tonna nitrogen és több mint 89 ezer tonna foszfor tartalmú műtrágyát termeltek. * A bolgár falvakban jelenleg 4100 csitaliste (művelődési ház), 6300 könyvtár, 2050 mozi működik. * Az elmúlt tanévben 1 millió 586 ezer diák tanult az ország összes tanintézeteiben. 26 főiskolán 84 000 hallgató tanul 150 féle szakon, 6340 oktató tanít, akik közül 1300-an egyetemi tanárok vagy docensek. 14 000 egyetemi hallgató lakik modern, jól felszerelt diákotthonban, amelyek használatáért havi 0,80 levát (kb. 14 forintot) fizetnek. * 10 000 lakosra 89 kórházi és szanatóriumi ágy jut átlagosan, valamint 17 orvos és 4 fogorvos. * A lakosság megnövekedett vásárlóképességéről beszélnek az alábbi számok: 1967-ben 163 7 00 tv-készüléket, 161 400 rádiót, 146 300 mosógépet, 78 800 hűtőszekrényt és 52 800 varrógépet adott el a kereskedelem. Diinammi nauio NAQY ÉLMÉNY A várnai — Annyira frissek és örömteliek az élményeim, amiket Várnában és Bal- csíkban szereztem feleségemmel együtt töltött nyaralásunk során, hogy a kint töltött napok minden mozzanatáról szívesen beszélek — mondja Debitzky István, a Pécsi Építőipari Technikum és Szakközépiskola igazgatója. Az elmúlt nehéz esztendő után mindketten pihenni akartunk, sokat pihenni és új erőt gyűjteni a kezdődő munkaévhez. Szerény helyre vágytunk, kedves emberek közé. Ma elmondhatom, hogy sikerült. Várnába érkezésünk után gépkocsival tettük meg végig az Aranyparton a több mint 40 kilométeres utat Balcsikig. Ezt a gyönyörű kis mesevárost még nem fedezték fel a külföldiek, akik csak átszaladnak rajta és el sem tudják képzelni mit jelent benne lakni két hétig, együtt élni lakóival. — Balcsik csodálatos, tengerfenékre települt város. Valamikor a magasan fölötte húzódó csúcsoknál volt a tenger szintje, de a Boszporusz kialakulása után a Földközi- és Fekete-tenger vízszintje kiegyenlítődött és az elfutott tenger helyén épült a város. Környéke festői, a fehéren izzó, tengercsipkézte hegyek szeretettel ölelik át, a kéken ragyogó tenger örök morgással mossa partjait, utcái elevenek és színesek a sokfajta népviseletű emberektől, házai jellegzetesen törökök és bolgárok és mindez a csodálatos kavalkád összeötvöződik egy különösen egységes életté a szikrázó nyári ég alatt. Lakói egyszerűek, fiataljaik udvariasak, elfordulVOLT tak a nap mint nap látott hipi-huligán őrülettől. Finoman kikerülték őket, nem vettek tudomást róluk. Üzleteikben, vendéglőikben egyaránt kijárt a tisztelet keleti és nyugati vendégeknek ugyanúgy, mint a hazainak. A pénznek egyforma volt az értéke bárki adta azt Egyformán számoltak a stabil és a futó vendégnek, nem akartak senkit becsapni, nem éltek vissza helyzetükkel. Művészeti szempontból Várna volt nagy hatással reám. A Mary út épületei szépek, gazdaságosak, modernek. Az út északi oldalán a változó stílusok érez- hetőségével az új épületek hossza sora a déli oldalon a régi, egy és kétszintes zárt- erkélyes török házak, az új és a régi város ellentétének bizonyítékai. A közel húszkilométeres várnai üdülősor szőlőskerti környezetben, strandokkal tarkított tengerparttal feledhetetlen. Emberfeletti erő és akarat kellett ehhez a nagy ütemű fejlődéshez. aranyhomok — Nagy élmény volt — fejezi be Debitzky elvtárs — sokszor szeretnék visszatérni, azokhoz az emberekhez, akiket megszerettem és akiknek őszinte barátja lettem. A kremikovszki A HADAK OTJAN BVLQARIA TEQNAP ÉS MA Bulgária földje ősidőktől fogva lakott terület. Legrégibb lakói a trákok voltaic, emléküket ma is őrzik az ország egész területén a halomsírok. A trákokat a görögök, majd az i. sz. I. századában a rómaiak követték. A római uralmat a bizánci császárság váltotta fel. Az V. század végén és a VI. század elején a mai Bulgária földjén megjelennek a szláv törzsek. Őket a VIL században leigázzák a bolgárok és erős birodalmat alapítanak. A bolgárok őshazája, az ősbolgár nép származása és őstörténete hiányos adatok miatt eléggé ismeretlen. Feltehetően Közép- Ázsiában volt az őshaza, onnan sodródtak el a nagy nép- vándorlás áradatával a Kaukázus vidékére, majd vonultak a mai Bulgária területére. A századok folyamán a bolgár és szláv néptörzsek közötti etnikai különbségek szinte teljesen eltűntek, és az ősbolgárok feloldódtak a szláv tömegekben. A történelem sokszor ösz- szekapcsolta a bolgár és magyar nép sorsát, és ezért van az, hogy a két nép a múltban is és a mában is testvéri-baráti kapcsolatban áll egymással. 970-ben együtt harcolunk a bizánciak ellen, 1396-ban a közös ellenség, a török ellen fordulnak hadaink Nikápoly- nál. Ismert a magyarok és Hunyadi János részvétele a várnai csatában. Az 1848— 1849-es szabadságharcban önkéntes csapatai élén ott harcol Kossuth mellett Sztefan Dunyov ezredes. Kossuth a szabadságharc bukása után hatezer szabadságharcosával bolgár földön talál menedéket. 1945-ben a szovjet csapatok oldalán itt találjuk Baranyában az I. Bolgár Hadsereget, itt ápoljuk és őrizzük a hősi halált halt bolgár katonák emlékét. A felszabadult Bulgária népére terhes örökség maradt. A Hazafias arcvonal jegyében megalakított kormány a szétzilált népgazdaság helyreállítását, az ipar és bankok államosítását, valamint ezzel egyidőben a földreform végrehajtását tűzte ki célul. 250 000 hektár föld került szétosztásra 130 000 földnélküli paraszt között. Következő lépés, a korszerű ipar megteremtése, mert az elmaradott országban mindössze pár száz kisipari jellegű, elavult gépparkú üzem volt. A lakosság 80 százaléka falun élt. Ma a felszabadulás 25. évvasmű Szófia mellett, fordulóján elmondhatjuk, hogy Bulgária fejlett ipariagrár állam. Az ipari termelés 27-szerese az 1939. évinek. A mezőgazdaságban 850 mezőgazdasági termelőszövetkezet és 150 állami gazdaság működik. 1939-ben 1 100 000 egyéni, rosszul felszerelt és gyengén jövedelmező paraszt gazdaság volt, amely összesen 3000 traktorral rendelkezett. Búzából hektáronként alig érték el a 10—13 mázsát. Ma 75 000 traktor, több tízezer munkagép áll a mezőgazdaság rendelkezésére és 1967-ben hektáronként 30,47 mázsa búzát termeltek országos átlagbán. A fejlődés nem állt meg, az új ötéves terv szerint a munkások és alkalmazottak reáljövedelme 1970-ig 25—30 százalékkal, a parasztság jövedelme 30 százalékkal emelkedik. Három tábornok emlékezik. 1945. március 5-éről 6-ára virradó éjszaka mint parancsnokok résztvettek a dráva- szabolcsi ütközetben. Q. V. BEROV tábornok A harcok idején a 2. ezred parancsnoka volt őrnagyi rangban. — Éjfélkor történt. A téli éjszakában megszólalt a riadó, de későn, mert az első németek már partot értek a Dráván. Motorcsónakokkal jöttek és már a vízről össztüzet zúdítottak a mi gyalogsági állásainkra. Borzasztó tűzharc volt, nagyon sokan eléstek katonáink közül. Mire Harkány felől erősítést kaptunk, a németek elfoglalták Drávaszabolcsof. Délelőtt fél tízkor véget ért a támadás és a németek visszavonultak. Észrevettük, hogy a visszavonulás csel, mert az út két oldalán kúpokba rakott kukoricaszárak között bújtak meg és ezáltal támadó csapataink hátába akartak kerülni. Hatalmas erővel támadtunk rájuk, a földeken mindenhol futó kukoricaszárat láttunk. Folytattuk támadásunkat és Drávaszabolcs északi részét, valamint az állomást elfoglaltuk. Elfogtunk egy német tisztet, akinél parancs és térkép volt, mely szerint a német csapatoknak Harkányt és Siklóst reggel 8 óráig, Pécset pedig déli 12 óráig el kellett volna foglalniuk. Hát ebből nem lett semmi. J. H.KIRADZSIJSZKI tábornok 1945-ben főhadnagy, tüzérparancsnok. — Végigjártam azt a vidéket, ahol harcoltam — mondotta. — Minden olyan, mintha tegnap történt volna. Március ötödikéről hatodikára virradóan a németek utolsó nagy harcra készültek. Éjszaka szólt a telefon a drávapalkonyai parancsnokságon kaptuk a jelzést, hogy a németek megkezdték a csendes átkelést a Dráván. Mire kiléptem a parancsnokság épületéből, elszabadult a pokol. A világító lövedékek és a torkolattüzek vörösre festették az eget. A főparancsnoksággal megszakadt az összeköttetés, nem jött a tüzéreknek tűzparancs. Március 6-án korán reggel a németek hídfőállást létesítettek Drávapalkonva és Drávaszabolcs között. Egységeink parancsot kaptak, hogy alacsony tüzérségi tűzzel gátolják meg a németek előrehaladását. Megvártuk míg közel érnek hozzánk, aztán tüzet nyitottunk. A németek a földre vetették magukat. Tervük nem sikerült, reggel nyolc órára nem tudták elfoglalni Harkányt és Siklóst. SZIMEON HANAMOV tábornok Az 1. Bolgár Hadsereg 29. ezredének politikai parancsnoka volt őrnagyi rendfokozattal. — A magyar parasztok otthonai mindig nyitva álltak a lövészárkokból visszatérő katonáink előtt. A magyar asz- szonyok úgy ápolták sebesültjeinket, mint saját gyermekeiket. A háborúról annyit: 1945. március 15-én a szovjet katonákkal együtt visszafoglaltuk Drávaszabolcsot, március 17-én a szovjet és jugoszláv hadsereggel elfoglaltuk Drávacsehit. Harcunk az ősi magyar földön legjobb fiaink kiöntött vérével erősítette a magyar és bolgár nép barátságát. BARÁTAINK A II. világháború Dráva- menti harcaiban elesett bolgár hősök hamvait a harkányi katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. — Drávaszabolcs, Drávacsehi, Kémes és Harkány határában mintegy 4000 bolgár katona vesztette életét a fasizmus elleni felszabadító harcokban, akiknek emlékét a temető egy-egy fejfája, illetve a kerítésen elhelyezett emléktábla őrzi. Kóla József, a temető kertésze egy albumot nyújt át, melyet ez év júniusában kapott egy vidini turistacsoporttól. A Vidin város történetéről szóló albumot e csoport a kertésznek adta emlékbe azért a szeretetért és lelkiismeretességért. mellyel a hősök temetőjét gondozza, ahol szeretteiket, apáikat; testvéreiket és rokonaikat helyezték örök nyugovóra. Lapozgatom az albumot és látom, hogy nemcsak az ajándékozó csoport, hanem példájukat követve az azóta már itt járt különböző küldöttségek is beírták megemlékező soraikat. A szilve- ni turistacsoport tagjai a következő sorokat írták be emlékül: „Hála mindazoknak, akik a háború alatt a környéken elesett harcosaink tetemeit itt közös temetőben elhelyeztek és szeretettel gondozzák’’. A Sztara Zagora-i turista csoport tagjainak köszönő sorai után a hazánkban üdülő bolgárok következő bejegyzését találom: „Ma, 1969. július 3-án mi, a bolgár katonatisztek csoportja, akik családjainkkal együtt Balatonkenesén üdültünk, felkerestük ezt a katonai temetőt, koszorút helyeztünk el azok sírSÍRJAI előtt Bolgár Katonai Küldöttség”. De a sok küldöttség bejegyzése mellett találtam még olyan bolgárok bejegyzését is, akik családtagjaik sírjainak felkutatására jöttek hazánkba, s így érkeztek Harkányba. Egy házaspár emlékező sorai is erről tanúskodnak. Az idősebbek mellett a bolgár ifjúság képviselői is felkeresik a temetőt, hogy hazatérve beszámoljanak arról, kinek a sírját sikerült a hozzátartozók közül megtalálni 25 év után. A várnai Kom- szomol küldöttség ez év augusztusában járt itt, az alábbi sorok tanúsága szerint: „Ma a várnai Komszomol küldöttség tagjai lerótták tiszteletüket azoknak a hősöknek emlékműve előtt, akik életüket áldozták Magyarország felszabadulásáért. Hálás köszöne- tünket fejezzük ki Kola Jójára, akik életüket áldozták azért, hogy a magyar nép felszabaduljon a fasiszta iga alól. Köszönetünket fejezzük ki a temető jó gondozásáért”. Az alábbi sorok írója köny- nyes szemmel rótta a betűket, mert eszébe jutottak a régi napok, melyeket ő is átélt sok-sok ezer katonatársával együtt. „Mi volt harcostársak tisztelettel hajtunk fejet hős barátaink sírjai előtt, akik itt estek el a Dráva mentén a harcokban”. Majd az augusztusban hazánkban járt bolgár katonai küldöttség emlékeztetőjét olvasom, mely így szólt: Harmadszor keresem már fel a bolgár katonai temetőt, s győződöm meg a magyar nép testvéri szeretetéről és gondoskodásáról. mellyel e temetőt ápolja. Köszönöm nektek magyar testvéreim és barátaim. Bolgár úttörők a harkányi katonai temetőben zsefnek az emlékmű gondozásáért”. A bejegyzések végére érek. a kis album fehér lapjait te-, leírták a látogatók. Józsi bácsi boldog, hogy hálásak az ő mindennapi munkájáért, csak nagyon sajnálja, hogy nincs egy igazi emlékkönyv, melybe minden ideérkező beírhatná emléksorait. Kertész ML
