Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-28 / 225. szám

1969. szeptember 23. s jjutxűntviíiii ts. cites ts. ö MEQVALÓSUL NAQY KÁROLY ÁLMA Épül az Európa-csotorna Nehéz feladat előtt a mérnökök és futuro'ógusok Kerek 1200 éve foglalkoztat­ja az érdekelteket Európa két nagy folyamának, a Rajnának és a Dunának az összekötése és ezzel egy, az Északi-tenger­től a Fekete-tengerig vezető víziút kiépítésének a terve. Már Nagy Károly is behatóan érdeklődött iránta, sőt a Weis- senburg melletti Fossa Caro­lina tanúsága szerint neki is fogott a kivitelezésnek, csak­hogy utódai nem folytatták a megkezdett vállalkozást. A csatornaépítés gondolata az egész középkoron át fel-fel- bukkan a krónikákban, de a megvalósítást mindig meghiú­sította az épp fennálló politi­kai helyzet. A harmincéves háború után kialakult állapot, Németország kis fejedelemsé­gekre való felaprózottsága, pe­dig éppenséggel nem volt al­kalmas ilyen nagyarányú vál­lalkozások kivitelezésére. Napóleon a Bajor Királyság megalapítása által lehetővé tette a csatorna-terv konkré- tebb formában való felfrissí­tését, mivel az új királyság közös fennhatósága alatt egye­sítette az építkezés számára fontos terepet a Duna és a Majna között. I. Lajos bajor király nagy jelentőséget tulaj­donított a tervnek, mert az összekötő víziút gazdasági fel­lendülést ígért az országának. Sikerült is keresztülvinnie, hogy megépítsék a Duna— Majna csatornát, amelyet az­tán róla is neveztek el. Ám nem sokkal 1846-ban történt megnyitása után kiderült, hogy nem váltotta be a hozzá fű­zött várakozásokat. Száz zsi­lipje, csekély méretei (max. 120 tonnás hajók közlekedhet­tek csak rajta), valamint az időrabló vontatás szükségessé­ge miatt hamarosan verseny- képtelenné vált az épp akkor „feltörő” új közlekedési esz­közzel, a vasúttal szemben, Ezenkívül az is hátrányára vált a Lajos-csatomának, hogy egyfelől a Duna és a Majna akkoriban még nem épült ki a csatornán járó hajók befo­gadására, másfelől pedig a csatorna zsilipjei nem tudták befogadni a folyókon közleke­dő nagyobb hajókat. A kaná­lis ennélfogva csupán lokális jelentőségű víziút maradt. Mint európai kereskedelmi útvonal nem tudta betölteni a rá rótt feladatot. A sikertelenség valamennyi oka ismeretes volt már, ami­kor 1921-ben a Birodalom és Bajorország államszerződés keretében egyeztek meg a Rajna—Majna—Duna csatorna megépítéséről. A szerződő fe­lek tehát teljesen tudatában voltak annak, hogy a csatorna kapacitásának méretezésénél az 1500 tonna vízkiszorítású hajók és a 3000—3500 tonnás összsúlyú vontatványok igé­nyeit is szem előtt kell tarta­ni. Olcsó tömegszállítás nélkül ugyanis nem lehet versenyké­pes a csatorna. Amikor az Európa-csatorna névre keresztelt transzkonti­nentális víziút 1981-re elké­szül, hossza, a Majna mainzi torkolatától az osztrák határ menti Passauig, 764 km lesz. Természetesen nem mindenütt lesz mesterséges csatorna; az építők igyekeznek minden le­hetőséget maradéktalanul ki­aknázni, amit az útbaeső ter­mészetes vizek nyújtanak, más szóval csatornázzák a meglévő folyómedreket. A Majnát pél­dául, amelynek az alsó folyá­sát már az első világháború előtt csatornázták, most Aschaffenburgtól Bambergig fogják kiépíteni, hogy lehetővé tegyék az Európa-hajók átha­ladását. Bambergtől a csatorna Forchheimig a Regnitz folyó megfelelőképp kiépített med­rében fog folyni, Forchheim után azonban mesterséges ví­ziútként vezet majd a Frank Jurán át az Altmühl völgyébe. Ezzel a folyóval éri el aztán Kebleimnél a Dunát. Hogy az erősen váltakozó vízállású Du­nát is alkalmassá tegyék a fo­lyamatos hajóforgalomra, ugyancsak széleskörű bővítési munkák kivitelezésére volt szükség. A Majna és Duna csatorná­zása Vilshofentől az osztrák határig immár befejeződött. A Kelheim—Vilshofen közti Du- na-szakasz kiépítésére egyelő­re csak a tervek vannak meg. A legnehezebb útszakasz, a Frank Jurán átvezető rész, már évek óta munkában van. Erlangent már elérte és 1972- ben már Nürnbergig fog ve­zetni. A meglévő természetes fo­lyók csatornázása egyébként valóságos gyermekjáték a Frank Jurán átvivő csatorna építéséhez képest. Mert ez a munka mélyebben kavarja fel és változtatja meg a táj infra­struktúráját, mint az autópá­lya-építés. A Bamberg—Nürn­berg szakaszon például nem­csak a fennálló közlekedési hálózatot bontja meg, hanem a víziutak meglévő rendszerét is. Kiváltképp súlyos követ­kezményekkel járnak az Er­langen, Fürth és Nürnberg térségében szükségessé váló beavatkozások, mivel ezekbe a városokba csillagszerűen futnak össze az utak. De a terv műszaki része is tartalmaz egy csokorra való különleges nehézséget, amely a legnagyobb szellemi meg­erőltetést követeli meg a mun­kát végző mérnököktől. A Bamberg és Nürnberg közti szakasz egyik legnagyobb épít­ménye a Regnitz völgyét 14 m magasságban keresztben át­ívelő csatorna-híd lesz. A 220 m hosszú lebegő teknő 36 m széles lesz és 3,5 m merülésű hajók is közlekedhetnek ben­ne. A szovjet flotta sztárja A helikopterekkel felszerelt, tenger- alattjárók ellen spe­cializált Moszkva cir­kálót, amely a Föld­közi tengeren telje­sít szolgálatot, a nyugati sajtó „szen­zációs haditengeré­szeti egységnek” nevezi. A Moszkva cirkáló a rakéta- technika, az elektro­nika, az automati­zálás és a távirá­nyítás legújabb vív­mányait testesíti meg. A cirkálót fel­szerelték repülőgép­elhárító rakétákkal, helikoptereiket ön­irányítás mélységi lövedékekkel. A Nixon kormányzat zöld utat biztosított a héten Amerika 300 utast, 2900 km óránkénti sebes­séggel szállító szuperszonikus repülőgépének építéséhez. A Boeing és a General Electric által epl- tendő gép 4500 millió dollárba kerül, 1972-ben indul próbaútjára és 1978-ban kapcsolják be a rend­szeres légiforgalomba MINDENFÉLE - mindenfelől Szép emlékeztető. Orleans francia városban minden új házaspár a várostól nász­ajándékképpen egy facse­metét kap, amelyet a fia­talok egy nyilvános park­ban ültetnek el. * Minden papírból. Svéd­ország Nyugat-Európa leg­nagyobb papírárutermelője. Egyesek szerint az elkö­vetkező harminc évben a svédek többsége papírfote­lokban fog ülni, papírlepe­dőkön fog feküdni, papír- törülközőt fog használni. Az újszülöttek több mint 90 százalékánál papírpelen­kát használnak, — Svéd­országban tavaly több. mint 20 000 tonna papírpelenkát adtak el. * A virágok országútja. A Genovától a francia hatá­rig épülő országúinak költői nevet adtak: A virágok or­szágútja. Az útvonalnak csak a fele vezet sík föl­dön, a többi 64 alagúton és több mint kilencven hí­don át halad. Ez a sztráda a transzeurópai országút egyik része lesz, amely Londonban kezdődik, átha­lad Párizson, Genován, Ró­mán és Palermónál ér vé­get. Az első francia „repülő vonat”. A Le Bourget-i re­pülőterén bemutatták a nyilvánosság előtt az első francia repülő vonatot. A 80 személyes prototípus 1968 januárjában állami megrendelésre kezdte el próba járatait, egy 18 kilo­méter hosszú pályán Or­leans mellett. Maximális sebessége óránként 300 kilo­méter — bár a kísérleti tí­pusé a 422 kilométert is meghaladta, — utazó sebes­sége pedig 250 kilométer óránkint. Az előregyártott betonelemekből készült kö­zépső pálya formája meg­akadályozza a szerelvényt a kisiklásban. * Kutyaeldorádó. Az Egye­sült Államokban 25 millió kutyát és 35 millió macs­kát tart a lakosság. A ku­tyák lelkiismeretén 600 000 harapás szárad. A megha­rapott személyek 10 száza­lékát be kellett oltani ve­szettség ellen. AutomaHkus postahivatal Bérmentesítés, levél-, távirat-, csomag- és pénzesutalvány át­vétele húsz frankig: ezeket a feladatokat látja el az önmű­ködő postahivatal, amely nem­rég kezdte meg működését a. franciaországi Montgeronban. Ezt az a francia társaság he­lyezte üzembe, amely 1914-ben az első taxiórákat forgalomba hoz­ta. A társaság eddig több mint 40 000 készüléket gyártott, ame­lyeket több területen használ­nak fel a gépkocsimosástól az édesség- és italárusító automatá­kig. Mennyi halat eszik meg a világ? Az Élelmezési és Mezőgazdasági Világszerve­zet (FAO) számítása sze­rint a halfogyasztás 15 év alatt a világon 41 millió tonnával fog emelkedni. A világ jelenleg 60 millió ton­na halat fogyaszt. Az em­beriség élelmezésének jövő­ben bekövetkező alakulását figyelembe véve a FAO úgy becsüli, hogy 1985-ben a halfogyasztás 100 millió tonnára emelkedik. A japán üzletemberek arra tér­tek rá, hogy konkurrenseik tit­kait pisztolyok és fegyverek se­gítségével ballgassák ki. Engedé­lyezték, hogy találékony mérnö­kök olyan speciális töltényt fej­lesszenek, amely egy mogyoró nagyságú miniatűr adót tartal­maz, és hangtompítóval kilőhető. A miniadók a házak falára és az ablakfákra tapadnak, és a mö­göttük lévő iroda leghalkabb zö­rejeit Is továbbítják. Egy japán biztosító társaság 8 héten belül 19 lehallgató készüléket talált az igazgatéeági irodák külső falán. Hogy hány lövést adott le kon- kurrensei házfalára, arról nem beszélt. Rádió- és televízióadók kölcsönösen vádolják egymást, hogy a műsorszerkesztésről tar­tott értekezleteiket lehallgatják. Az ifjú párok tábora. Lengyelországban, a Mazu- ri tavaknál lévő üdülőöve­zetben rendkívül érdeklő­désnek örvendett az ifjú párok nyári tábora. A tá­borban kizárólag fiatal há­zasok és olyan 30 évnél nem idősebb házaspárok kapnak elhelyezést, akik­nek még nincs gyermekük. A tábor napirendje is eh­hez igazodik. A pihenésen, gyalogos és viziiúrákon kí­vül az orvosok, a pszicholó­gusok, a közgazdászok és más szakemberek előadáso­kat tartanak házassági kér­désekről. * Matuzsálemek Bulgáriá­ban. A hivatalos statiszti­kai adatok szerint Bulgá­riának 426 száz éven felüli és 6500 kilencven éven fe­lüli lakosa van. * Falevél-anziksz. Olaszor­szágban, de feltehetően a világon csupán a donafu- gatai posta renelkezik en­gedéllyel, hogy — szabály- szénién felülbélyegzett — magnolia leveleket továbbít­son és fogadjon képes le­velezőlapok helyett. A jó­illatú dísznövény levelének portózott küldését Testaze- na gróf kastélyának vendé­gei kezdeményezték, felte­hetően azért, mert a közel­ben nem volt levelezőlap árus. A kisváros postájá­ról ma naponta kb. ötven ilyen szokatlan anziksz in­dul útjára, A kis téglalap alakú karton pályafutása Már annyira hozzászok­tunk a levelezőlaphoz, hogy eszünkbe sem jut megkér­dezni, honnan származik. A levélbeni közlés egykorú az írott szóval, de a levelező­lap csak százéves. Az oszt­rák postai adminisztráció hozta forgalomba ezt az újí­tást 1869. október 1-én. A siker rendkívüli volt. Mindössze három hónappal később, az év végén, az oszt­rák postahivatalok több mint hárommillió levelező­lapot árusítottak ki. Britan­nia követte a példát és rö­videsen a rendőrség segítsé­gét kellett kérnie, hogy helyreállítsa a rendet, akko­ra tömeg ostromolta meg a londoni főpostát a levelező­lapokéig. Más európai országok is hamarosan bevezették a ta­lálmányt — Németország, Luxemburg és Svájc, Már 1871-ben csatlakozott Belgi­SZÁZÉVES A LEVELEZŐLAP um, Kanada, Dánia és Hol­landia, majd utánuk — 1872-ben Ceylon, Svédország, Norvégia és Oroszország. Franciaország — 1873-ban, majd mások is, az új- és óvilágban — Románia, Szer­bia, Spanyolország, Chile és az Egyesült Államok. Kezdetben a levelezőlapo­kat országonként a belső forgalomban használták és csak 1874-ben a bécsi nem­zetközi postai megállapodás aláírásakor engedélyezték külföldre küldését. Ebben az évben létesítették az általá­nos postai uniót is. A levelezőlap feltalálója, dr. Emanuel Hermann oszt­rák közgazdász, a bécsi és a gráci politechnikai iskolák előadója volt. Szakcikkeket írt. 1869. jan. 23-án — Her­mann ekkor 29 éves volt — a bécsi „Neue Freie Presse” közölte írását az „Új posta levelezésmód előnyeiről”. A cikket von Mally, az oszt­rák posta vezérigazgatója is elolvasta, nyomban utána­nézett az ügynek és lépése­ket tett az ötlet valóra vál­tása érdekében. Hermann javasolta, legyen a levelezőlapok postai díj­szabása két krajcár (nem öt, mint a leveleké) és a bélye­get nyomtassák rá a lapra. Mindkét javaslatot elfogad­ták és a levelezőlap világ­sikert aratott. Négy évvel korábban, az észak-német­országi postai konföderáció igazgatója, von Stephan ve­tette fel a levelezőlap gon­dolatát, de a csökkentett ta­rifára nem is gondolt és ezért a terv lender—-.* val­lott Ma már nehéz elképzelni, micsoda felbolydulást oko­zott egykor a levelezőlap megjelenése. Az elsőket bar­na papirosra nyomták (hogy kevésbé lássék rajta a pi­szok) és Személytelenek vol­tak, mint valami hivatalos űrlap. A hölgyek nem vásá­rolták, mert nem tartották esztétikusnak, no meg — elég diszkrétnek. Akkoriban még nem léte­zett telefon és a levelező­lapnak az volt az előnye, hogy bármit kevés szóban, praktikusabban, kevésbé ün­nepélyesen közöljenek, mint levélben, amelyet szépírás­sal kellett írni és ez bizony sok időbe tellett. Használt-e a levelezőlap feltalálása a lustáknak? Ta­lán. Mint később kiderült, mindenesetre jó szolgálatot tett a modem embernek, aki nagyon elfoglalt és keveseb­bet ad a szertartásosságra elődjénél. Az első levelezőlapok egyéb jellegzetességeik mi­att is „modernek” voltak — szabvány méretük miatt. 1869-ben egy szabványo­sított árucikk valóban for­radalmi volt. Az eltelt száz év alatt két új találmány rendítette meg a levelezőlap egyeduralmát — a telefon és a képes le­velezőlap megjelenése. 1894- ben „határátlépési enge­délyt” kapott a képes leve­lezőlap is. Akkoriban, szá­zadunk elején, szerte a vi­lágon szenvedélyesein gyűj­teni kezdték a képeslapot. Csupán Angliában heten­ként 16 millió képes levele­zőlap került a postaládák­ba, 1904-ben. A gyűjtemény­albumok kimentek a divat­ból, de a levelezőlap tovább­ra is életképes. Az idegen- forgalom fejlődése pedig va­lósággal szárnyakat ad az iparának. A két világháborúban is­mét hasznosnak bizonyult a „levlap”. Segítségükkel jut­tattak szűkszavú értesülése­ket a legközelebbi hozzátar­tozók a fronton küzdő kato­nákról, hadifoglyokról... A háború alatt nyomtatott képeslevelezőlapok, a tájké­pesek és a humorosak, a fi­zetett válaszlevelezőlappal kombináltak, a reklám- és propaganda célúak, az érzel- gősek, a művészi reproduk­ciók, az újévi üdvözletek, a fekete-fehérek, a színesek, a többé, vagy kevésbé ízlése­sek — Emanuel Hermann találmányának, a kis tégla­lap alakú kartonnak utódai — elszaporodtak és biztos a jövőjük. Az üzenetváltás legolcsóbb eszközei. I

Next

/
Thumbnails
Contents