Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-04 / 204. szám
6 Dutiantmi napia 1969. sieptember 4. Sőráradat — sörhiány A magyar borivó nép, mégis a sörfogyasztás növekszik hazánkban hihetetlen mértékben. Tegyük mindjárt hozzá, hogy a sörfogyasztás növekedése világjelenség, e tekintetben egyáltalán nem állunk egyedül. Nálunk kevés a sör, s már nemcsak nyáron, hanem olykor télen is akadozik az ellátás. Ha az igények ilyen ütemben nőnek, a söripari szakemberek megállapítása szerint az 1972-ben üzembe lépő borsodi sörgyár 100 millió literes évi termelése sem igen enyhít a gondokon. Pedig kevés iparág fejlődött hazánkban olyan ütemben, mint éppen a söripar. Ezt jól tükrözi az egy főre eső évi sör- fogyasztás alakulása is. 1938-ban mindössze 3,7 liter sör volt az átlag. 1944-re azonban már csaknem megháromszorozódott, 10 liter körül mozgott az egy főre eső fogyasztás. A háború utáni években természetesen visszaesés következett be, 1946-ban mindössze 1,6, 1947-ben 4,5 1948-ban 5,4 liter volt a fejadag Az államosítás után 1950-ben már 8,4 tíz év múlva pedig 36,4, végül 1968-ban 51,3 liter sör jutott egy-egy állampolgárra. A fejlődés igen „dinamikus”, s érdekes, hogy a sör szezonjellege is megszűnőben van, té- len-nyáron egyre több fogy belőle. De hol tartunk a világ- ranglistán? Az élen Bajorország áll több mint 170 liter évi fejadaggal. Utána Belgium, Luxemburg, Ausztrália, Üj-Zé- land, az NSZK, Csehszlo- ■ vákia, Anglia, az NDK, Ausztria, Dánia, a hozzávetőleges sorrend. Magyarország jelenleg valahol a 20—25. helyen található. Megelőzzük azonban Lengyelországot, Bulgáriát, a Szovjetuniót, Olaszországot, stb. Előrerukkolni semmiképpen sem lesz könnyű. Érdekes megemlíteni, hogy a borivásbán szilárdan tartjuk a 10—12. helyet a világ-ranglistán. A borfogyasztás mértéke azonban világszerte is csak igen lassan nő. Nem úgy a söré. A magyar söripar termelése 1948—1968 között 49 millió literről 482 millió literre nőtt. Ehhez járult még tavaly 44 millió liter import sör. S mindez kevés... VASKAPU Közelmúltban arról írtam, hogy a mai Mecsek hegység egykor szinte egész terjedelmében óvott, tilos erdő lehetett s az ilyent honfoglalóink az új „Történeti etymologiai [ szótár” szerint is Avasnak | hívták. Már az 1906-ban megjelent Szamota—Zolnai-féle „Oklevélszótár” is számos adatot hagy ennek bizonyítására s azt írja: Avas = silva prohibita, azaz óvott, tiltott erdő. | Az első okleveles adatunk ' 1136, 1275-ből származik: j Owos, Owas. 1379-ből egyik | oklevelünket idézi a szótár, ! mely így ír: Siluas Kuzerdo; et Ouas nuncupata, (D. 6753) azaz a közerdövel szembeál- | lítja az Övas erdőt. 1406-ban ! „Siluam glandinosam Auas- ] dictam”. Itt nyilvánvaló, hogy makktermő (glandinosa) volta miatt volt óvott, „Avas” az j erdő. 1524-ben pedig egyenesen azt olvassuk: „Glandes silue prohibite Awas• vacate”. Azaz az Avas nevű óvott erdő bükkmakkja. A „Nyelvtörténeti szótár” (140. 1.) „Az barom... kaarban, tilalmasban nem bo- chyattatott leot legjen, de hogj awast fogtak wolna Bo- dokeoben (Boldogkő vár Abaújban) azt en nem thw- dom, regeczbeol (Kegécz vár uo. ) sem thwdom, mert nem termet az mák, hogj awast fogattak volna”. így tehát a tilos, awas erdő egy fogalom, de csak akkor kellett a tilalmat felállítani, „Avast fogni”, ha volt mit óvni, azaz volt makktermés A Mecsek esetében most már mindegy, hogy erdeje azért volt óvott, mert makkot termett, tiltott vadászterület volt, vagy mert tilos volt itt a fairtás. Hogy az első századokban az Árpádok vadászterülete lehetett, ez valószínű, hisz az erdő ölén Árpádtető, Tormás, Tarhos, Szt. Imre, Szt. László, az erdő peremén Árpád, kissé távolabb Doboka, Decs, Tevel, Tormás biztosan az Árpádokhoz tartozó helyneveket találunk. Azonkívül az erdő peremén sorra feltűnnek a törzsi eredetű helynevek: 2 Varsány, 3 Kozár, 2 Jenő, 2 Newegy, Megyer, Keszi, Nyék, Gyarmat, Karé (Kér), Lengyel, Olasz, Koroncó, Várkony stb., s ezek bizonyára az Árpádok védelmére szánt katonai telepítések. Az erdő óvott voltára utal, hogy az ide vezető utakat számos helyen kapukkal zárták s ma ezeket zömükben Vaskapunak hívják. Az Avas alja — Vas alja Avas vágó — Vasvágó Avas erdő — Vaserdö Közel avas — Közel a vas stb. anológiák alapján fel szabad tételeznünk, hogy a Vaskapu is Avaskapu előzményre megy vissza. így a mai Vaskapuk helyükkel a korai erdőhatárra utalnak. © Helynévkutatásaim szerint a Mecsek erdő peremén Boda (egykor Buda) határában jelentkezik az első kapu elnevezés. Jellemzően a „Mecskei hegy” és „Csont avas” nevű dűlők északi peremén: Várkapu. Már 1235-ben említik az ide vezető „Nagy utak”-at, melyek a kapuban egyesülnek (magna via geminatur) s a „Várfő völgyét”. Ugyanitt régi sáncmű helye is látszik, nyilván ennek vé- ; delmére települt egykor a Ka- j ré törzs. © Keletebbre Szőllös falu j határában a Jakabhegyre, | majd Petőczre vezetett egy j kocsiút, a hegy Gubacs nevű déli oldalában az erdőhatáron az út szűkületét nevezi a nép Vaskapunak. Vasból való kaput itt a „régiek” sem láttak, de így hívják a helyet generációk óta. ® Tovább keletre, Cserkú- ton, a faluból, illetve a „Gi- rotma” — felől a „Boldogasz- szony völgyén” — át vezető „Csós út” mentén, ismét az erdőszélen van a Vaskapu. Persze ehelyütt sincs semmi kapuépítmény, emberemlékezet óta nem is volt! © Különös figyelemre méltó a pécsi Vaskapu. Ma, holott a török Pécsről már közel 300 éve kitakarodott, törökül Demirkapunak hívjuk a Vidámpark előtti erdőperemet. Csakhogy egykor délebbre volt az erdőhatár, délebbre volt a kapu is. A középkornak Pécs várának 4 kapuja volt. A délit Siklósi, a keletit Budai, a nyugatit Szigeti kapunak hívták, egyedül a Mecsek felé nyúló kaput hívták Vaskapunak. Vajon azért, mert anyaga vas volt? Nem valószínű! — Hisz ez volt a városvédő várfal legkevésbé veszélyeztetett kapuja. (A Dunántúli Napló szerkesztősége található most e helyen.) Azonban ezen keresztül vezetett az út az Avasba s ezért volt Avas-, illetve népiesen Vaskapu. © Pécstől keletre Somogy község (ma Vasas I.) határá- j ban találjuk az első Vaskaput. A templomtérről a Kosa j völgybe vezet az út, kissé ke- letebbre azonban a Vaskapun át a Hármasbükkbe, Űjerdő- be. Még keletebbre Vasas község határában a Guhértól északra, a déli erdőszélen van a Vaskút. Vasas környékén vasat sohasem találtak, így a kút nevét is, a község nevét is az Avassal hozom kapcsolatba. © Pécsudvard felett emelkedik a Zengő, ez a középkorban Mons Ferreus = Vashegy, ' melynek keleti lábánál, Várkony faluból az erdőbe vezető úton fekszik a „Közel a vas” dűlő. Ez is az Avasra utal. © Végül a Mecsek erdőség délkeleti peremén, Véménd (korábban Émen) és Bátaszék között van az utolsó Vaskapu, a Dömörkapu. — Lehet, hogy azonos az 1382-ben említett „Izsép kapujával.” Az erdőségnek azonban nemcsak délről volt kapuja. A Mecsekháton is több vaskaput ismerünk. ® így Abaliget faluközpontjától kissé délre indult egy már felhagyott kocsiút. Ott, ahol ez az erdőre fordult, Vaskapu helynevet ismer a nép. ® Kicsit északabbra Oroszló határában, az északi faluvégen indul egy kocsiút keletre. Mely előbb az öreghegy oldalán halad, majd délre fordul. Itt, az egykori erdőhatáron van a Vaskapu. ® Gerényes falutól északra egykor kiterjedtebb erdőI ség volt. Ennek emléke a két I Avas dűlő. Ettől délkeletre a vasszari (Vas zár?) Várhegyről az „Almási bükk”-be ve- I zetö úton van a Vaskapu. ! Ügy gondolom, mindezek az i egykori Avas erdő emlékei. Persze ismerünk Baranyá- i ban még több vaskaput is. , Pl. Lánycsók—Szabar határában, továbbá Gerdén. Távo- j labb az országban is sok van. I Így a Badacsony tető erdőségének északi bejárójánál, a Szabolcs megyei Tiszaeszlár határában stb. stb. Hogy mindezek az Avas-sal függenének össze, nem állí- | tóm. De hogy Gerdén a Vaskapu a „Mecskei út” nevű dűlőben fekszik, az meglepő. — Ismét a Mecsk — Mecsek szóra utal. Hogy gondolatmenetünk hova torkollik, azt még a jövőben meglátjuk! Dr. Zsolt Zsigmond BARANYA AAEGYEI SZEPTEMBER 5-ÉN (PÉNTEKEN) ÖNKISZOLGÁLÓ RENDSZERBEN ÁTALAKÍTVA megnyitja a Hősök terei 143. s%* élelmiszerboltját. BÖ ARUVALASZTÉKKAL varjuk KEDVES VÁSÁRLÓINKAT Árva túzok... Hazánk legnagyobb szárazföldi madarát a túzokot is gondosan számba- veszik és számlálják a vadásztársaságok, a természetkutatók. A jelentések azonban évről évre e nemes madárfaj pusztulásáról adnak hírt. 25—36 évvel ezelőtt 7— 8 ezer túzok tanyázott az Alföld füvesein és vetésein. A jelenlegi állományt az 1957. évi túzokszámlálás alapján mindössze 2 ezerre becsülik. A populáció gyérülését elsősorban a természeti tájak átalakulásának, a 5 civilizáció szüntelen tér- $ hódításának számlájára * írhatjuk. A túzok Európa-szerte pusztul, sőt a földrész nagy részéről már el is tűnt. Svájcban 500 év óta hiányzik, de az elmúlt évtizedekben kiveszett Franciaországból, Nyugat-Németországból is. Jelenleg Spanyolországban, Portugáliában, Lengyelországban, Ausztriában és Csehszlovákia csallóközi területein tartanak még számon néhány száz túzokot. A mezőgazdaság gépesítése és kemizálása egyre nagyobb mértékben veszélyezteti a hazai populáció fennmaradását. A géppel művelt földeken megsemmisülnek a fészkek, így évről évre kevesebb a fiatal madár a békési és a nagykúnsági túzok-területeken. Az újjászületés programja Az új politikai helyzetre csak a haladó erők készültek fel. Olyan politikai program kellett az országnak, amely reálisan és pontosan jelöli meg a teendőket, amely kiszélesíti a haladó nemzeti ösz- szefogás politikáját és magába foglalja a társadalmi haladás lehetőségét. Ilyen programmal a Magyar Kommunista Párt rendelkezett. A Kommunista Párt prog ramját a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai 1944. december 2-án elfogadták. Az új program alapelvei a következők voltak: a fasiszta Németország elleni hgrc, a háborús bűnösök felelősségre vonása, a fasiszta szervezetek betiltása, a demokratikus szabadságjogok biztosítása. a közigazgatás megtisztítása a népellenes elemektől, a demokratikus államrend megteremtése, amelyben a hatalom a széles dolgozó tömegek kezében van. A program megjelölte az alapvető gazdasági feladatokat is: a német hadigépezetet támogató nagy bankok és kartellek állami ellenőrzése, a bányák, az alapanyagipar, a fő energiaforrások államosítása, az újjáépítés megkezdése, a magánkezdeményezés serkentése és az új magyar állam irányítási szerepének növelése. Fontos helyet kapott a földreform megvalósításának kitűzése, valamint á demokratikus külpolitika megteremtése. Baranyában 1944 december elején alakult meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, amelynek tagjai a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a Polgári Demokrata Párt és a Szabad Szakszervezetek voltak. A Nemzeti Parasztpárt csak 1945 márciusában bontott zászlót Dél-Dunántúlon. A fenti koalíciós pártok 1944. december 17-én kiáltványt intéztek a megye dolgozóihoz. . „Most végre mi is megszólalhatunk ... Magyar nép! Földműves, munkás, iparos, kereskedő, tisztviselő, önálló értelmiségi, nemzetiség és valláskülönbség nélkül! Rajtad a sor! Fel kell zárkóznotok azok mellé és mögé, akikben az idegen szellemi propaganda nem rontotta meg a helyes magyar életösztönt, s akik eddig is a széles néprétegek emberhez méltóbb és magya- rabb életéért küzdöttek és szenvedtek!” A kiáltvány ezután megjelöli a legfontosabb tennivalókat, természetesen az újjászületési program alapján. December 19-én megválasztották a Debrecenben székelő ideiglenes nemzetgyűlés Baranya megyei küldötteit. Ez a választás volt megyénkben az első nagyobb tömegmegmozdu. lás a felszabadulás utón. Az új képviselők szovjet katonai gépkocsikon és egyéb alkalmi közlekedési eszközökön a hadfelvonulási területeken keresztül mentek Debrecenbe. Kik voltak megyénk küldöttei? Megyénk 15 képviselőt küldhetett Debrecenbe. A Magyar Kommunista Párt küldöttei dr. Boros István és Rajkovics Ede, a Szociáldemokrata Párt küldöttei Pozs- gay Gyula és Bobánovics János, a Kisgazdapárt küldöttei Kovács Béla és Vörös Vince, a Polgári Demokrata Párt küldötte dr. Balassa Miklós, a Szabad Szakszervezetek küldöttei Kübler Jenő és Grűn Lajos, a Bányász Szakszervezettől Kelemen Károly, a kormány küldöttei dr. Vass Zoltán és dr. Andics Erzsébet, a Vármegyei Törvényhatóság küldötte Kiss Tóth József, Pécs város Törvényhatóságának küldötte Perr Viktor, az Erzsébet Tudományegyetem küldötte dr. Molnár Kálmán voltak. A 15 fős képviselő csoportból 6 kommunista, 3 szociáldemokrata, 4 kisgazda, 1 polgári demokrata, és 1 párton- kívüli volt. A képviselők december végén és január elején számoltak be az ideiglenes nemzet- gyűlés munkájáról. A fasisz-. mus elleni harc továbbfolyta- ! tását, a demokratikus kibontakozást valamennyi párt és a pártonkívüli tömegek döntő többsége egyértelműen támogatta. Az új élet megindításának, a kitűzött és elfogadott program megvalósításának, a gazdasági és a politikai konszolidációért vívott harcnak kiindulópontja a közbiztonság megteremtése volt. A frontvonal közelsége Dél-Dunántúlon különösen meglazította a köz- biztonságot. Azokon a helyeken, ahonnan elmenekültek a régi közigazgatási és közbiztonsági szervek alkalmazottai, s helyettük még újak nem álltak munkába, a garázda és tolvaj elemek csoportokba verődve rettegésben tartották a lakosságot. A polgárőrségek, vörösőrségek megalakulásáig a községi szovjet katonai parancsnokságok biztosították a személy- és vagyonvédelmet. Azonban minden községben nem volt szovjet katonai parancsnokság. A Kommunista Párt által kezdeményezett és szervezett külön csoportok, az R- gárdák és a polgárőrségek csak később együttes erővel vehették fel a harcot a rendbontók ellen. Egyes helyeken rendkívüli állapotok uralkodtak. A jelentések özöne bizonyítja a fellazult közbiztonságot. Az újjászervezés alatt álló, demokratikus rendőrség ebben az időben még nem rendelkezett olyan erővel, hogy a közbiztonságot mindenütt biztosíthatta volna. A kibontakozást nehezítették a rémhírterjesztők is, akiknek alapvető célja az volt, hogy bizalmatlanságot keltsenek a demokratikus újjászületés programja iránt erősítsék az állapotok ideiglenes jellegének tudatát. Különösen a németek balatoni ellentámadása idején keltek lábra fantasztikus rémhírek. Az országos lapok csak napok múlva érkezhettek Baranyába, de a helyi sajtó is késve érkezett meg a falvakba. A források alapján 1945. szeptemberéig mindössze száz rádiókészülék volt a megyében. A lassú hírközlés melegágya volt a rémhírterjesztésnek. A fel- szabadulás utáni hónapokban 1945 nyaráig az Üj Dunántúl napilapként, a Mohács és Járása, a Mohács és Vidéke és a Szabad Élet hetilapként jelent meg Baranyában. Fehér Istvá*
