Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-26 / 223. szám
(5Ä IWplember 2(5. Uunftrittttt napid £ világpiacon nélkülözhetetlenek a magyar kendergyártmányok Az államosítás óta hússzorosára nőtt a termelés a pécsi gyárban »urúpa legnagyobb kenderfeldolgozó vállalata, a Kenderfond és Szövőipari Vállalat 1963-ban alakult négy dél-magyarországi textilgyár Összevonásával, az új szegedi szövőgyár területén működő vállalati központtal. A nagyipari Összevonást kedvezően befolyásolta, hogy a “égy gyáregység közül három Szegeden van, és csak a pécsi üzem esik távol. A gyáregységek előnyösen egészítik ki egymást teljes vertikummá: a fonástól a kikészített szövet, sőt a konfekcióé termékek előállításáig minden lehetőség adott. A több mint 6000 dolgozót foglalkoztató vállalat főleg a nehéz műszaki cikkeket gyártja. A felhasznált nyersanyag elsősorban kender, de az igényeknek megfelelően felhasználnak pamutot, lent, jutát, sisált, ramlet, viszkózt és sokféle szintetikus anyagot. Az ország mintegy kétezer (pari egysége számára 350 féle műszaki szövetet készítenek. Gyármányaik egyhar- madát 47 országba exportálják. As évente előállított cikkeik összértéke 1,1 milliárd forint. A vállalat termékeinek pécsi bemutatóján, a kenderipar jelenlegi helyzetéről és jövőjéről, valamint a pécsi gyárról beszélgettünk Beck Tamással, a vállalat műszaki igazgatójával és Juhász Lászlóval, a pécsi gyár igazgatójával. — Milyen szerepet tölt be a magyar kenderipar a világpiacon, és ha a KGST országokon belül megvalósul a gazdasági integráció, milyen feladat juthat hazánknak? Beck Tamás: — A világ kendertermelésének 90 százaléka Európában, nagy hányada pedig hazánkban terem. — Mivel nagyon munkaigényes iparág — tudvalévőén a nyugati országokban a munkaerő drága — szinte egyszerre hagyták abba a feldolgozását. A piacon így óriási lehetőségeink nyílták, hiszen csak a szocialista országokkal kell konkurrálnunk. — Az Integráció megvalósulásakor eleve számításba kell venni az „északi” és „déli” kender különböző adottságait. Az előbbiből többnyire csak a legegyszerűbb kötélgyártmányok, a finomabb déliből pedig szövetek is előállíthatok. — Ebben milyen feladat hárul a pécsi gyárra? Nagyságrendben, fontosságban milyen jelentősége van? Juhász László: — A pécsi gyár rövid idő alatt számottevő középüzemmé fejlődött. — Fonodánkban 2800 tonna fonalat, szövödénkben pedig mintegy 1,5 millió négyzetméter ponyvát gyártunk. A 40 esztendeje alapított, kezdetleges gépekkel rendelkező, jelentéktelen kisüzem még az államosításkor is mindössze 140 tonnát gyártott. A létszám 100 fő körül mozgott A tulajdonképpeni fejlődés a nagyvállalat megalakulásával kezdődött. A beruházások, a gyáregységek fejlesztésében, a Szegedi Kenderfonógyár után a pécsi következett. A múlt év végén befejeződött, 30 milliós rekonstrukció során 1200 négyzetméteres új fonócsarnok, 2000 négyzetméteres szövőcsarnok épült. Korszerű gyűrűsfonógépekkel és más modern berendezésekkel elértük, hogy az államosítás óta eltelt 20 esztendő alatt a termelés hússzorosára emelkedett. Ez mindössze kilenc és félszeres létszámemelkedéssel következett be, ami szemléltetően mutatja a termelékenység emelkedését is. — Milyen fejlesztés várható a pécsi gyárban — mennyiben függ a kender és len háborújának végső kimenetelétől? Beck Tamás: A közeljövőben a szövődé épületének további bővítése, új gépek beállítása során további 15 millió forint értékű fejlesztés készül. Kicsit később, de 1971 végéig feltétlenül megépítjük a gyár belső útjait, vízvezetéket, erőtelepet, konyha-étkező és irodaépületet, amelyre 4 milliót fordítunk. A gazdasági reform első esztendejében, az induló árak képzésénél valóban előállott az a helyzet, hogy a lentermesztés és kikészítés ráfizetését a kenderrost- Mk kellett viselnie. A mi álAzok a fiatalok állják meg jól helyüket, akik a tanmiheiyekbeo jó képzési kaplak Garai Istvánná felszólalása a parlamentben A pécsi kenderfonógyár láspontunk. hogy a kendert terhelő adót el kell törölni, és ezt az összeget a kendercikkek árának csökkentésére, mindenek előtt azonban az exportá- lási lehetőségek javítására kell fordítani, ami egyenlő a műszaki fejlesztéssel. — Az ipar fejlődésével milyen arányban áll a dolgozók anyagi és szociális helyzetének javulása? Beck Tamás: — Sajnos, nem a legjobbakat mondhatom. Vállalatunknál 40—50 százalékos a fluktuáció. Az új munkaerők betanítása nagyon költséges, és ez kihatással van a többi dolgozó bérére is. Az átlagbérek 1500—1800 forint között vannak, ami a fizikailag és idegileg egyaránt megterhelő, poros vagy éppen vizes munkakörülmények között nagyon kevés. Juhász László: — Nálunk a fluktuáció szempontjából kedvezőbb a helyzet, s talán a bérek is inkább az elmondott felső határához közelítenek. — Dolgozóink 80 százaléka nő. Többségük a környező falvakból és Pécsről jár a gyárba. Ez persze gondot is okoz, a szállításuk különösen télen nem kis feladat. Egyébként minden vonatkozásban igyekszünk a dolgozók munkakörülményein javítani. Az új munkatermeket porelszívóval szereltük fel. Korszerű világítás, fűtés, élénkítő, színes falak, . öltözők, fürdők létesítésével kívánjuk a valóban nehéz munkát könnyebbé tenni. Ezt a célt szolgálja a munkaidőcsökkentés bevezetése is. A béremelés 1969-ben 2 százalékos, amelyre a kollektív szerződésben kötelezettséget vállaltunk. Az idei nyereség is messze meghaladja a múlt évit. — Melyik gyártmányaik a legkeresettebbek — a jövőben milyen új termékek gyártását tervezik? Beck Tamás: — A kenderponyvák. Ebből 4 millió négyzetmétert szállítunk a szovjet tengerészet számára. Előnye, hogy a hőmérsékleti viszonyok hatására tulajdonságai nem változnak. Színét megtartja, lángbiztos, rothadásmentes, a vizet nem, a levegőt átereszti. A jövő útja: talán éppen az, amit a pécsi gyárban előállított vegyileg kezelt, tehát finom fonalakból készített ágyneműk, törülközők, szép és jó szövetek, fro- tír jelent, amelyeket eddig csak pamutból és lenből lehetett előállítani. Lombosi Jenő Tisztelt Országgyűlés! A szakmunkásképzésről előterjesztett törvényjavaslatot indokoltnak, időszerűnek és szükségesnek tartom. Elsősorban azért, mert a termelőerők újratermelésének ez a nagyon fontos területe sok vonatkozásban elmaradt a szocializmus építésének társadalmi gazdasági követelményeitől, jelenleg nem korszerű a mi szakmunkásképző rendszerünk. Népgazdaságunk igénye, hogy az általános iskolát be- í fejező tanulók nagyobb része I ma is és még hosszú időn ke- I resztül a szakmunkásképzés [ területén nyerjen továbbk^p- ' zést. Az 1949-es 4-es törvény már nem felel meg a szakmunkásképzés korszerű követelményeinek sem szervezeti, sem tartalmi vonatkozásban. Ügy gondolom, hogy e törvénytervezet elfogadásával szakmunkásképzésünk méltó helyet kap közoktatási rendszerünkben, megszűnik a zsákutca jellege, s azáltal, hogy középfokú jellegűvé válik, az egységes magyar oktatási rendszer továbbfejlődését eredményezi. Az elméleti és gyakorlati oktatás helyes aránya Nagyon fontosnak tartom azt a törekvést, amely a túl- szakosodás csökkentésére, a „szakmai szint” által megkövetelt tantervek kialakítására, az elméleti és a gyakorlati oktatás helyesebb arányainak megvalósítására irányul. — A népgazdasági igényeken túl olyan társadalompolitikai ered mények realizálódnak a megvalósítás során, mint a magasabb színvonalú általános műveltség biztosítása, a szocialista építés erkölcsi normáinak megfelelőbb nevelés és képzés. Végső soron e törvény- javaslat a szakmunkásképzés személyi és tárgyi feltételeinek jobb biztosításával az oktatás, nevelés hatékonysáMegtalálják a számításukat Fejlődő háztáji gazdaság — növekvő állatállomány Szalántai tapasztalatok Orovica Márkné, a hátsó udvarból a disznóólak közül kerül elő. Mindig az állatok között kell sürgölődnie: öt disznó van leszerződve a tsz-nek. A pitvar végében levő istállókban négy bika kérődzik. — Egyikük már megvan vagy öt mázsás, a többiek háromnégy mázsa között mozognak. Ezek is szerződött állatok. — Sok munka van velük — mondja az asszony. — Ha jó összeszámolom, napi négy óra telik el az etetéssel, itatással, almozással. Meg áztán ezek a bikák vadak is. — Megéri a tartásuk? — Nem nagyon, de mégis jobb, mintha nem lenne. A terményt már nem lehet olyan jól eladni. Ezért... van benne pénz! A falu másik végében, szintén nagy istállót építettek valamikor a gazdák. Az istállóban itt is bikát tartanak: négyet. * „A közös és háztáji gazdaság egymással szorosan együtt működő szerves egység” — a tsz-törvény e mondatát tartották követendő célnak a szalántai Hunyadi Tsz tagsága és vezetősége. Az összes állatállomány több mint fele a háztáji gazdaságokban van: a szarvasmarhaállomány összesen 1017 darab, ebből a közösben 384, a háztájiban 633 van. A sertésállomány összesen 3408 darab, a közösben 1720-at tartanak, a háztájiban kevesebbet, 1688-at. A háztáji gazdaságok a termelőszövetkezeten keresztül 5 millió 91 ezer forintnyi állatot és állati terméket értékesítettek az elmúlt évben. A közös gazdaság hasonló termékekből származó árbevétele az adott időszakban 11 millió 490 ezer forint volt. A számok önmagukért beszélnek, a tapasztalatok szerint ez a rendszer bevált. Hogyan alakult ki ez a módszer? — A megalakulás előtt — 1961-ben — magas volt az állatállomány a környékben — mondja Bognár Imre, a tsz üzemgazdásza. — Az emberek megszokták, hogy állatot tartanak. Ezen a tájékon fejlett volt az istállókultúra is. Még ma is építenek új ólakat. A tsz vezetősége ezt a hagyományt tovább ösztönözte. Ebben az irányban hatottak a tsz megalakulásakor az alacsony jövedelmek is. — Gazdaságpolitikai tényezők is ezt követelték meg? — Igen. Három évvel ezelőtt felemelték a mezőgazda- sági termékek felvásárlási árát. A tavaly életbe lépett törvény hatására a háztáji területe megnőtt. Jelenleg pedig a mezőgazdaság elérkezett arra a fokra, hogy abraktakarmányt igen nehéz értékesíteni. Valamint nem volt mellékes szempont az sem, hogy az idősebb tsz-tagok állandó jellegű munkához juttassuk. A háztáji fellendülése különösen a szarvasmarha-tartás terén figyelemre méltó. A tsz- nek is ez volt a célja: anyagi erejét ugyanis erősen a sertéskombinát építése köti le. A szarvasmarha ágazat fejlesztését átmenetileg a háztáji lehetőségek kiaknázásával kívánják megoldani. Ez évben a tervek szerint a tsz 140 hízómarhát kíván értékesíteni a közösből, ezen kívül a háztájiban kihelyezett 200 hízómarhát ugyancsak értékesítik. A háztáji gazdaság fejlődését — az állatállomány ilyen formán való növelését — a takarmányjuttatás rendszere segíti. A tsz-tagok kész tápot vásárolnak hivatalos áron — a leszerződött állatokra. A tsz biztosítja a takarmány házhoz szállítását, a háztáji terület megművelését. Közösen bonyolítják le az állatok átadását, orvosi kezelését. A kül- községekből a központi tej- begyűjtőbe a tsz fogata szállítja be az összegyűjtött „háztáji” tejet is. (Mécs) gát, társadalmi célszerűségét kívánja biztosítani. Az indoklásban olvasható, hogy „az elméleti és a gyakorlati oktatás összhangjának biztosítása érdekében elengedhetetlen az iskola szerepének növelése”, ezen túlmenően elengedhetetlen az iskola szerepének növelése a tudományosan megalapozott szocialista erkölcsi-politikai nevelésben is, amelynek eredményességét fokozni kell az ifjúság nevelésének e területén is. E célok előrevetítik a megnövekedett felelősséget, illetve a feladatok nagyságát, nehézségét. Népgazdaságunk teherbíró képességének figyelembe vételével mindenekelőtt, a személyi és tárgyi feltételek javításában kell előbbre lépni. A személyi és tárgyi feltételek elmaradása — úgy gondolom, országos problémája a szakmunkásképzésnek — az én ismereteim azonban elsősorban Baranya megyére és Pécs városra vonatkoznak, onnan veszem példáimat is. Baranyai helyzet A demográfiai hullám következtében, de a gazdasági igények következtében is évről évre nagyobb számban jelentkeznek szakmunkásképző iskolákba a fiatalok. — Az 1957/58-as 4200 fős létszám az elmúlt tanévre több mint kétszeresére emelkedett. E nagymértékű emelkedést sem a tárgyi, sem a pedagógiai feltételek nem tudták követni. A közös tanteremgazdálkodásról szóló rendelkezés, az időközben megépített néhány tanterem valamennyit enyhített a gondokon, de több ezer szakmunkástanulónk ma is elégtelen körülmények között tanul. Diákotthoni, kollégiumi ellátottságunkra jellemző, hogy az összes szakmunkástanuló 10 százaléka nyerhet megyénkben diákotthoni elhelyezést. — Mind a képzés, mind a nevelés eredményességét súlyosan befolyásolja, hogy több ezer fiatal 30—50 km-es utazással közelítheti csak meg iskoláját, s mivel oktatásunk a késő esti órákba nyúlik, jó részük éjszaka jut vissza lakóhelyére. Még csak súlyosbítja a helyzetet, hogy a bejárók jelentős hányada leánytanuló. Jól tudom, hogy a megemlített problémák rövid távon nem oldhatók meg megyénkben, de központi és helyi erőforrásokból belátható időn belül ki kell alakítani azt a néhány tantermet, illetve a megyeszékhelyen egy kollégiumot, amely nálunk elkerülhetetlen feltétele a korszerűség irányában haladó szakmunkásképzésnek. A problémát felmérésünk szerint egyl6 tantermes iskola és egy 400 férőhelyes kollégium építése oldaná meg. Oldjuk meg a személyi feltételeket! A személyi feltételeket illetően sem problémamentes a helyzet. Igaz, az itt alkalmazott pedagógusok és oktarók túlnyomó többsége helytáll, becsületesen dolgozik. A tanulólétszám gyors emelkedése azonban nagy megterhelést jelent a nevelőkre. A létszám- növekedésből adódó m^jjk probléma hogy alkalmaz)?! kellett nem megfelelő szakmai képesítéssel rendelkező tanárokat, oktatókat is. Legsúlyosabbnak azt tartom, hogy a szakmunkásképző-iskolákban nagyon magas a pedagógiai képesítéssel nem rendelkező oktatók, nevelők száma, s e mellett nem tekinthető megoldottnak ilyen irányú továbbképzésük sem. — Éppen ezért a főhatóságoknak, a felügyeleti szerveknek a jövőben nagyobb gondot kell fordítani a szakmunkásképző intézmények pedagógiai képzettségű oktatókkal, nevelőkkel való ellátására, továbbképzésük biztosítására. Célszerű lenne, ha a műhelyoktatást, nevelést élethivatásul választó szakoktatók számára a tanításra, nevelésre való felkészítést, továbbképzést a jövőben valamilyen felsőfokú oktatási intézmény látná el. A törvény szellemében végrehajtandó szakmunkásképzés korszerűsítésének egyik kulcsponti kérdése a gyakorlati oktatás. Mint szocialista birgád- vezető úgy látom, hogy azok a fiatal szakmunkások állják meg jól a helyüket üzemükben is, akik a tanműhelyekben jó képzést nyertek. Nálunk a Pécsi Kesztyűgyárban az elmúlt tíz évben 620 fiatal szakmunkást képeztünk ki. — Termelésünk 75 százalékát export útján értékesítjük, a belföldi igények is állandóan növekszenek, különösen fontos tehát, hogy termékeinket minél magasabb szakmai szinten a világszínvonal követelményeinek megfelelően állítsuk elő. További törekvésünk, hogy szakmai oktatásunkat a gyártási folyamat szélesebb körére terjesszük ki és minél több leányt is képezzünk szakmunkásnak. Kvalifikált fiatalokat a termelésbe A törvényjavaslat ismeretében, biztos vagyok abban, hogy a szakmunkásképzés mind tartalmát, mind szervezeti formáit illetően nagymértékű fejlődés előtt áll. Abban is biztos vagyok, hogy iskoláinkból nemcsak jó szakemberek, hanem magas erkölcsipolitikai értékű, sokoldalú és művelt emberek kerülnek a termelésbe. Ez nagy és szép feladat, amely jelentős anyagi ráfordítást, végrehajtásához gondos megtervezést és huzamosabb időt igényel. Visszatérve a kiinduló gondolathoz, a szakmunkásképzésről előterjesztett törvény- javaslat társadalompolitikai és gazdaságpolitikai feladatokból, célokból fakad és mint ilyen, fontos társadalmi érdek, ezért a törvényjavaslatot a magam részéről elfogadom. A XIV. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT október 1-én ismét indít ív- és lánghegesztő tan folyamot. A tanfolyam ideje alatt a hallgatók órabéres fizetésben részesülnek. Részletes felvilágosítás a vállalat munkaügyi osztályán. Pécs, Bolgár Néphadsereg útja 33. szám. Ugyanitt felveszünk: Általános LAKATOSOKAT, KAROSSZÉRIALAKATOSOKAT, AUTÓSZERELŐKET
