Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-20 / 218. szám

Bunanttlii napin 1969. szeptember 19. KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO Tíz nap múlva urnák elé járul a nyugatnémet lakosság. — Felvételünk Frankfurtban készült, a választási plakáterdőről. ♦ VARSÓ: A Demokrácia és a Szabadság Harcosainak Szövetsége (Zbowid) meghívá­sára Varsóba érkezett Gábor István, az Ellenállók Nem­zetközi Szövetsége (FIR) el­nökségének tagja, a Magyar Partizánszövetség főtitkára. Gábor István Varsóban részt vesz a Demokrácia és a Sza­badság Harcosai Szövetségé­nek pénteken kezdődő 4. kongresszusán. Ezt követően pedig Majdanekben, a hitle­rista haláltábor áldozatai em­lékművének avató ünnepsé­gén. + LAGOS: Százegynéhány fo­goly megszökött az ibadani bör­tönből, amelyet nagy tömeg tün­tető ostromolt. A szökevényeket elfogták, és visszaszállították a börtönbe. Meg nem erősített hí­rek szerint a börtöntámadást kö­vető csetepatéban hatan meghal­tak és negyvenen megsebesültek. ♦ MEXIKÖ-VAROS: A mexikói főváros különböző pontjain szerdán öt fiázi gyártmányú bomba robbant. Két robbanás az igazságügy­miniszter hivatalát, további . JfCttá a televíziós stúdiót, az ötödik pedig az El Sol de Mexico című napilap kiadó­_jiivatalát érte. + PÁRIZS: Csütörtökön bomba robbant a Figaro című francia napilap központjában. \ merény­let kisebb károkat okozott a be­járati előcsarnokban. A rendőr­ség közlése szerint fel nem rob­bant bombát találtak a lap Champs Elysée-n található hivatalában is. 9- HERFORD: A vesztfáliai Herfordban kigyulladt és el­égett egy kis személyszállító busz, amely rendszerint Kie­singer kancellár testőrségét szokta szállítani. A választási körúton tartózkodó Kiesinger hétfőn és kedden járt Veszt- fáliának ezen a területén. A rendőrség az ügyben „szán­dékosságot” gyanít. F PÁRIZS: Ojukwu személyes képviselője, Kenneth Dike biafrai utazó nagykövet szerdán Párizs­ban kijelentette: a biafrai kor­mány nem felelős azoknak a tár­gyalásoknak a kudarcáért, ame­lyeket a Nemzetközi Vöröskereszt kezdeményezett a Biafrába irá­nyuló segélyszállítmányok felújí­tásáról. Biafra azért utasítja visz- sza a Nigéria és a Nemzetközi Vöröskereszt között kötött egyez­ményt. mert azt Biafra megkerü­lésével kötötték és mert az egyez­ményben foglaltak nagy ellenőr­zési jogot biztosítanak a lagosi kormánynak. ♦ LUSAKA: Frank Chi- tambala 'zambiai minisztert szerdán egy lusakai bíróság bigámia vádjával 12 havi bör­tönbüntetésre ítélte. Chitam- bala első házasságát a szokás­jog szerint, a másodikat pedig polgári jogszabályok szerint kötötte. •F ÜJ DELHI: Százhúszméteres szakadékba zuhant a Himalája lábánál egy autóbusz, amely Szikh zarándokokat szállított. Az utasok közül 37-en a helyszínen meghaltak — jelentette a PTI hírügynökség. •F LAGNY: A franciaorszá­gi Lagny-ban egy ember gáz­zal akart végetvetni életének. Vigyázatlanul meggyújtott azonban egy cigarettát, a gáz felrobbant, s az illető ruhája lángralobbant. Az öngyilkos­jelölt erre beleugrott egy víz­zel telt hordóba, hogy égő ruháját eloltsa, de ott is ma­radt vízbefulladt. F- MOSZKVA: Sztoján Gjurov j moszkvai bolgár nagykövet csü­törtökön Moszkvában letétbe he­lyezte a nukleáris fegyverek el­terjedésének megakadályozásáról szóló szerződés bolgár rafitikációs , ©korányait. A KGST-orszagok pénzügyminisztereinek tanácskozása A KGST tagországok pénz­ügyminiszterei szeptember 16- tól 18-ig hazánkban tartózkod­tak. Tárgyalásaik során meg­beszélték a KGST valuta- és hitel-rendszere továbbfejlesz­tésének kérdéseit, a KGST idevonatkozó határozatainak végrehajtását. Nyolc ország pénzügymi­nisztere látogatást tett a Ba­laton bogiári Állami Gazdaság­ban. A minisztereket csütörtökön fogadta dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. 9- TOKIO: Tokiótól észak­keletre, Ohimia város egye­temén szerdán valóságos üt­közetet vívott két rivális diák­csoport. Az eredmény: egy halott, két súlyos sebesült. •F KAIRO: Dr. Thor Heyerdahl norvég kutató, a „Rá” papirusz- hajó kapitánya, csütörtökön reg­gel a bárka legénységének négy tagja kíséretében visszaérkezett Kairóba. Elmondta, hogy nem épít új hajót, mert utazásával már bebizonyította, hogy az ókori egyiptomiak elérhették Dél-Ame- rikát. Most könyvet ír. Dr. He­yerdahl és társai szovjet meghí­vást kaptak, amelynek szeptem­ber végén tesznek eleget. ■F RÓMA: Szovjet rádió és televíziós küldöttség érkezett szerdán este Rómába. — Az olasz rádió, valamint televí­zió vezetői a két Intézmény közötti együttműködési meg­állapodás megújításának mó­dozatait vitatják meg.-F TOKIO: Mint az Üj-Kína hír­ügynökség jelentette, Csou En- laj, a kínai államtanács elnöke, szerdán baráti megbeszélést foly­tatott annak az algériai küldött­ségnek a tagjaival, amely Ahmed Kaidnak, a forradalmi tanács tag­jának a vezetésével tartózkodik Pekingben. Nixon felszólalása az ENSZ közgyűlésén Nixon amerikai elnök csü­törtökön délelőtt beszédet mondott az Egyesült Nemze­tek Szervezete közgyűlésének 24. ülésszakán. Az amerikai elnök volt a második felszó­laló a közgyűlés általános po­litikai vitájában, amely Jose de Magalhaes Pinto brazil külügyminiszter felszólalásá­val kezdődött meg. Nixon amerikai elnök álta­lánosságban az Egyesült Álla­mok békés szándékait hangoz­tatta az ENSZ-közgyűlés ülés­szakán csütörtökön elmondott beszédében. Az elnök egyetlen konkrét kérdésben sem állt elő érdemileg új javaslatok­kal, csupán megismételte az USA korábbi álláspontját. Vietnamról szólva Nixon azt mondotta, hogy hivatalba lé­pése óta ez a kérdés fog­lalkoztatja a leginkább. „Mi, itt, az Egyesült Álla­mokban véget akarunk vetni a háborúnak és készek va­gyunk ennek érdekében min­den ésszerű lépésre. De nem férhet kétség ahhoz a sarka­latos ponthoz, hogy tiszta lel­kiismerettel nem fogadhatunk el s a tartós béke érdekében nem is fogadunk el egy olyan rendezést, amely önkényesen szabná meg Dél-Vietnam poli­tikai jövőjét. Mint ismeretes, az Egyesült Államok „önké­nyes feltételeknek” minősíti az ideiglenes forradalmi kormány javaslatait és azt állítja, hogy az ország északi részéről „kül­ső beavatkozással” akarják el­dönteni Dél-Vietnam sorsát. Az amerikai elnök ellentét­ben a nyilvánvaló tényekkel, ezúttal is a VDK-t és az ideig­lenes forradalmi kormányt tet­te felelőssé a párizsi tárgya­lások elhúzódásáért. Felszólította az ENSZ azon tagjait, „akik hosszabb idő óta tevékenyen érdeklődnek Vietnam békéje iránt”, hogy mosj „segítsék elő ennek meg­teremtését”. Az USA békés szándékát a bombázások meg­szüntetésével és az amerikai csapatok létszámának csökken­tésével igyekezett bizonyítani. A kelet-nyugati kapcsolatok és főként a szovjet—ameri­kai kapcsolatok kérdéséről szólva megismételte azt a korábbi kijelentését, hogy a konfrontáció korszakából az együttműködés korszakába kell továbblépni. „Az a véleményem, hogy kapcsolatainkat a Szovjetunió­val a kölcsönös megbecsülés szellemében lehet építeni, el­ismerve nézetkülönbségeinket s egyben a véleményeltérés jogát, elismerve érdekeink kü­lönbözőségét. de egyben a kö­zös érdekeket is, elismerve szövetségeseink jogait éppúgy, mint a saját jogainkat” — je­lentette ki Nixon. Utalva arra, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok képviselői tárgyalnak egymás­sal a Közel-Keletről, kijelen­tette, reméli, hogy rövidesen megindulnak a megbeszélések a stratégiai fegyverek korláto­zásáról is, amelyet a legfon­tosabb kérdésnek minősített. Azt állította, hogy a Szov­jetunió nem adott választ a tárgyalások megkezdésére vo­natkozó amerikai javaslatra, s á javaslat megtétele óta a helyzet súlyosabb lett, mert „a Szovjetunió gyors ütem­ben fejlesztette stratégiai erőit és maguk a fegyver- rendszerek is bonyolultabbak és rombolóbb hatásúak let­tek”. „Bár a probléma bonyo­lult, készek vagyunk arra, hogy komolyan, gyakorlatia­san és célratörően tárgyal­junk róla, és határozott kí­sérletet tegyünk arra, hogy ne csak megakadályozzuk a stratégiai fegyverek tárházá­nak bővülését, hanem meg is fordítsuk ezt a folyamatot” — mondotta Nixon. Az ameri­kai elnök kijelentette: reméli, hogy rövidesen érvénybelép a nukleáris fegyverek elter­jedését megtiltó nemzetközi egyezmény. „Nem lehetnek olyan illú­zióink, hogy a fegyverzet el­lenőrzése önmagában meg­hozza a békét. A béke azt is igényli, hogy előbbre jussunk azoknak az állandóan jelen­levő politikai problémáknak a megoldásában, amelyek megosztják a világot. „Az a szándékunk, hogy józanul és komolyan tárgyalunk a Szov­jetunióval. Nem hat át ben­nünket az előítélet, nem va­kítanak el érzelmek s arra törekszünk, hogy ne propa­gandát folytassunk, hanem megállapodásokra jussunk”. „És amikor a kommunista Kína vezetői elhatározzák majd, hogy véget vetnek ön­akaratukból létrejött elszige­teltségüknek, készek leszünk arra, hogy ugyanilyen őszinte és komoly szellemben tár­gyaljunk velük” — hangoz­tatta Nixon a Kínai Népköz- társaságra vonatkozó egyetlen mondatában. Az elnök csak Igen rövi­den és ugyancsak általános­ságokban foglalkozott a kö­zel-keleti helyzettel, azt hangoztatva, hogy a rende­zésnek az ENSZ fegyver­szüneti határozatán keli ala­pulnia. „Meggyőződésünk, hogy nem jöhet létre béke akkor, ha lényeges változásokat akar­nak végrehajtani a Közel- Kelet térképén. Meggyőződé­sünk ugyanakkor, hogy a bé­ke nem jöhet létre más ala­pon, mint a felek kötelező és megmásíthatatlan elhatározá­sán, hogy békében élnek egy­mással”. Az amerikai elnök védel­mébe vette az Egyesült Álla­mok világpolitikai szerepét és kijelentette, az USA „nem szándékozik elfordulni a vi­lágtól”. „Tudjuk, hogy erőnk felelősséget ró ránk. — Nem akarunk kérkedni erőnkkel, nem is szándékozunk bocsá­natot kérni miatta. Tudatában vagyunk ennek a ténynek, s annak is, hogy az előnyök­kel jár, de egyben bizonyos felelősséget is jelent” — mon­dotta. Gromiko—Riad találkozó Andrej Gromiko szovjert kül­ügyminiszter, az ENSZ köZr- gyűlésének 24. ülésszakán rész­vevő szovjet küldöttség veze­tője csütörtökön találkozott Mahmud Riaddal, az EAK külügyminiszterével. A baráti beszélgetésen a két külügyminiszter a mindkét fe­let kölcsönösen érdeklő kérdé­sekkel foglalkozott, különös figyelmet fordítva a közel-ko- leten kialakult helyzetre. Háborús jelszavak Kínában Az AFP hírügynökség tu­dósítója, Pierre Comparet csü­törtökön kommentárban fog­lalkozik azzal a hangulattal, amely Kínában az október el­sejei ünnepségeket megelőzi. A jelszavak közzétételéből kitűnt, hogy „a forradalom folytatása”, a szocialista épí­tőmunka, a termelés fokozása és a szigorú fegyelem mellett a háborús előkészületek problematikája került előtér­be. A francia tudósító utal ar­ra, hogy a háborúra való fel­készülést szorgalmazó kam­pány nem sokkal a KKP IX. kongresszusa után kezdődött. A nyáron a hatóságok számos felhívást tettek közzé olyan gabonatermés betakarítására, amely megfelelő tartalékokat biztosít. Augusztus elsején, a népi felszabadító hadsereg ün­nepén, közzétették Mao jel­szavát: „ne féljetek sem a megpróbáltatástól, sem a há­borútól”. Nagyüxem as ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés meg­nyitása utáni napokban fo­kozódott a diplomáciai akti­vitás. U Thant, a világszer­vezet főtitkára szerdán mun­kaebéden látta vendégül Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminisztert. Csütörtökön mondott beszédet a közgyűlés fórumán Nixon elnök és ez az esemény — mint New Yorkból jelentették — utat nyit a kétoldali és a többoldalú megbeszélések egész sorozatának. U Thant szombaton este „munkavacso­rát” ad az ENSZ-titkárság 38. emeleti termeiben. Meghív­ták a négy nagyhatalom kül­ügyminisztereit is; közülük Schumann, a francia diplo­mácia feje, szerdán érkezett meg New York-ba. Valószí­nűleg ott lesz az esten Gunnar Jarring, U Thant közel-keleti,, közvetítője is, aki már hétfő óta New York-ban tartózko­dik, miután néhány hónapra felfüggesztette közel-keleti működését. Gromiko és Rogers ameri­kai külügyminiszter először szeptember 22-én, hétfőn találkozik, másodszor pedig pénteken, mindkétszer társadalmi ren­dezvény keretében. Nixon a maga részéről konferenciákat vett tervbe egy sor diploma­tával, köztük az angol, a francia és az izraeli külügy­miniszterrel. Egy díszvacso­rán, amelyet a Szovjetunió ENSZ-képviseletének reziden­ciáján rendeztek szerda este, részt vettek számos szocia­lista ország delegáció vezetői: a magyar, a bolgár, a kubai, a mongol, a lengyel, a román, a csehszlovák, az ukrán, a belorusz diplomaták. Jelen volt Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete is. — Egy másik diplomáciai ese­mény: a TASZSZ jelentése szerint Gromiko meleg bará­15. Mindaz a felvilágosítás, amj a bű­nözőktől és az alvilágból a hatóságok fülébe jutott, végül is Hogan kezében összpontosult. Ez a kerületi ügyészség az olasz származású Hogan révén jól ismerte a maffia hallgatási parancsát az Omertat és Anthony Marsloe maga is kitűnően beszélte a szicíliai tájszó­lást. 1942 márciusában a két újsütetű titkosszolgálati tiszt öreg főnökük Ho­gan irodájában üldögélt, a rakettek (a New York-i argóban egy-egy maffia működési vonalát jelenti a szó: például a prostituáltak rakettje New York ösz- szes bordélyházát ellenőrzi) szakértője, Murray I. Gurfein társaságában. Gurfeinnek nem kevés része volt ab­ban, hogy 1936-ban a New York-i maf­fia egyik vezérét, Lucianot börtönbe csukhatták. O’Malley és Marsloe új munkakörük nehézségeiről panaszkod­tak, mondván, hogy szinte lehetetlen feladat a New York-1 kikötőt a kém­elhárító szolgálat felügyelete alá vonni. A megbeszélésre nem sokkal később megérkezett Roscoe McFall, a két tiszt elöljárója, és tanácsot kért Gurfeintől tevékenységük legnagyobb akadálya, a hallgatáis megtörésére. „Nyíltan kimon­dom, kutyaszorítóban vagyunk, de ne­künk mégis gyorsan kell cseleked­nünk.” Gurfein azt tanácsolta, hogy a szolgálat teremtsen kapcsolatot az al­világ képviselőivel, a gengszter-maffiák Szamos Rudolf: A maffia szigete vezéreivel. A kapitány fanyalogva je­gyezte meg; Vajon célravezető-e ez? Bízhat-e ben­nük az ember és összekapcsolhatjuk-e Amerika védelmét Mussolini csatlósai­val és operálhatunk-e fasisztákkal? Mi a biztosíték arra, hogy tengeri kalózok a mi segítségünkkel, jó fizetség elle­nében nem teremtenek-e kapcsolatot ellenségeinkkel. Hogan azonban ellentmondott: „Azt hiszem, és erre építhetünk, hogy az olasz rakett-gengszterek között nagyon sok lojális amerikai akad. Ahogyan én őket ismerem, nem sokat adnak Mus­solini re.” Hogan elmondotta mindazt, amit szi­cíliai útja során tapasztalt, azok után, hogy Mussolini Olaszországban a fa­siszta diktatúrát bevezette. Hogan jól számított, a Cosa Nostra egyik fővezére még a börtönben is lojális amerikai­nak bizonyult. Maffia rakettjét utasította, hogy mű­ködjön együtt a kémelhárítással. Lu- cianonak bőségesen volt oka. hogy az olasz fasiszta diktatúrát gyűlölje. Mus­solini utasítására ugyanis 1925-ben ro­konait a fasiszta vésztörvényszék meg­tizedelte. A „SZENT” VAROS A 20-as évek elején az olasz fasiszta vezér, Benito Mussolini bandái foko­zatosan kiterjesztették hatalmukat a földközi-tengeri félszigeten. A maffia- donok a fasisztákat ekkor még vegyes érzelmekkel figyelték. Egyrészről üdvö­zölték a minden „baloldali” szicíliai ellen bevezetett kegyetlen terrort, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a szociális, haladó erőket megbénítsa. Ebben egyetértettek. Abban azonban már szembehelyezkedtek Mussolinival, hogy hatalmukról a fasiszták javára lemondjanak. Kezdetben a fasiszták respektálták a maffiát és semmiféle hatalmi villon­gást nem provokáltak. Ez időben a haladó erők ellen szorosan együttmű­ködtek. Don Calogero Vizzini, a szi­cíliai Villáiba maffia főnöke, még Mus­solini hatalomátvétele előtt azt a fel­adatot kapta, hogy házában néhány fasisztát rejtegessen. Vizzini, aki ez időben a szicíliai maffia koronázatlan királyának, Don Vito Cascio Ferronak alattvalója volt, később rtagyon is meg­bánta ezt (Folytatása következik) ti légkörben, a két országot kölcsönösen érintő, valamint közgyűlési kérdésekről tár­gyalt szerdán Manescu román külügyminiszterrel. Ügy tud­ják egyébként, hogy csü­törtökön, magyar idő szerint este 6 óra körül, az ENSZ székhelyén folytatódnak az amerikai—szovjet megbeszé­lések a közel-keleti kérdés rendezéséről. A közgyűlés általános ügy­rendi bizottsága kedden este egy sor napirendre javasolt kérdést, szám szerint 96-ot hagyott jóvá, de elhalasztot­ta a döntést arról, vajon na­pirendre tűzték-e az észak- írországi problémát. Elfogad­ták 14 ország javaslatát, hogy — mint már az elmúlt évek­ben többször — ismét a fórum elé vi­szik a Kínai Népköztársa­ság törvényes ENSZ-jogai helyreállításának kérdését. A bizottság közfelkiáltással fogadta el ezt a napirendi pontot. Az ajánlók felterjesz­tésükben megemlítették, hogy a Kínai Népköztársaság „bé­kés ország” és a nyugati ha­talmak az „egészségügyi zár­lattal”, amellyel Kínát kire­kesztik a világszervezetből, az ENSZ alapokmányát sértik meg. Csak a csangkajsekista klikk képviselője emelt szót a kérdés napirendre tűzése el­len, de ő is csak az indokolás megfogalmazását kifogásolta, máskülönben — váratlan hú­zással — „elsődlegességet” ké­ret a kínai kérdés megvitatá­sának abban az esetben, ha a plénum valóban foglalkozni kíván vele. A nyugati nyo­másra a bizottság napirend­re tűzte az úgynevezett ko­reai kérdés megvitatását is, jóllehet a „Korea újraegyesí­tésével és talpraállításával” foglalkozó ENSZ-bizottság — mint Malik szovjet külügymi­niszter-helyettes mondotta — már kihalt testület és e kér­dés nem tartozik az ENSZ fó­ruma elé. A bizottság elvetet­te azt a szovjet indítványt is, hogy legalább a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a dél-koreai rezsim képvise­lőit hívják meg erre a poli­tikai vitára. Észak-lrország- ról nem született döntés; a közel-keleti kérdéscsoport megvitatását megjegyzések nélkül elfogadták.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents