Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-03 / 203. szám

*96í, szeptember 3. 3 Dunantttit ndpio Bányászok a bányászgyerekekért Egy iskola legendája Egy évtizedig „pendliztek” a Fehérhegyi Általános Iskola felső tagozatos tanárai a saját iskolájuk és az Engels úti is­kola között. Télidőben, két óra közti szünetben, igyekezve, hogy ne késsenek az órákról. Kedden megtörtént az iskola új épületszárnyának műszaki átvétele, a gyerekeket most már kényelmesen el tudják helyezni a fehérhegyi iskolá­ban is. Tizenkét éves gond, állandó panasz, küldöttség já­rás fejeződött be. Azaz még­sem teljesen, mert van itt munka bőven. Az új falak fehéren villog­nak, de körülöttük törmelék, sóder, deszkapallók. Az iskola igazgatójával, Bednár Imrével járjuk az üres tantermeket, ahol még dolgoznak a munká­sok. Az igazgató, mint egy idegenvezető, magyaráz, tervez és ha kell cipel. Asztalt, szé­ket, mindent, amire szükség van. Mert a tanítás rendesen elkezdődik, ha törik, ha sza­kad. — Tíz tantermünk van most. Kaptunk tornatermet, két he­lyiséges napközit, konyhát, fa- és fémműhelyt, fizika-kémia előadót És kiharcoltuk a régi épület felújítását is. A két munka együttesen mintegy nyolcmilliót tesz ki. Mondjam, hogy örülök? Igen, elvégre a „bányászfőváros" iskolájáról van szó. A komlói karbantartó részleg végezte a munkát, t mondhatom náluk rendesebb emberekkel nem találkoztam. Hányszor megtörtént, hogy jött • munkások szerződéses bu­sza, mire azt mondták: „In­kább menjen a busz, mara­dunk!" Az udvaron összetalálkozunk « kompiak vezetőjével, Wache Jáno: l, — Ügy éreztük, meg kell tennünk — mondja. — Bá­nyászgyerekekről van szó, ki tegye meg, ha nem mi. De mondhatom, nagyon jó igaz­gatója van ennek az iskolá­nak. Sokmindent nem csinál­tunk volna meg, ha nem lett volna ilyen „rámenős”. A fizika-kémia előadóban az igazgató rábök egy hatalmas asztalra. — Ez háromszázötven kiló volt. Alig fértünk be vele. De jöttek a szocialista brigádok, és a másik iskolából cipelték a nehéz bútorokat. Vasárnap­jaikat áldozták fel a gyere­keikért Van olyan brigád, amelyik évente 15 vasárnapot dolgozott társadalmi munká­ban. — Ez lesz a zsibongó —mu­tat egy tágasnak látszó, de egyelőre bútorokkal telezsúfolt folyosóra. Olyan „termékeny rendetlenség” van, hogy abban tényleg csak az avatott szem látja meg a rendet. — Holnap ezekben a ter­mekben már dolgozni kell. De nem félünk, ma reggel itt 40 asszony mosta a padlókat. Mind a saját gyerekéért vál­lalta. Késő délutáni álmos nap­fény permetezi a feltúrt ud­vart. ahol most is dolgoznak az építők. _ Itt lesz a sportpálya — mutat a törmelékkel tele­hányt kivágott fákkal borított területre. — Ha egyszer bein­dultunk, akkor aztán jöhet a tartalmi munka. Most már nem lehet kifogás, a legjobb feltételek is adottak. ítélet as ötős autőbussgásolds ügyében {Mietet hirdettek « József Nádor terl Június 14-én történt autóbusz- gáxglks ügyében. Héder Mihály, 30 éves gépkocsivezető aznap a József Attila utcában a Roosevelt tér felöl a Münnicb Ferenc utca kereszteződése felé vezetett mint­egy 4« kilométeres sebességgel egy MAVAUT autóbuszt. Vigyá­zatlansága következtében összeüt­között egy, a Münnlch Ferenc ut­cában haladó 13-ös autóbusszal. Az ütközés következtében a 15-ös felszaladt a járdára, s a várako­zók közül többet elütött. Öten olyan súlyosan megsérültek, hogy a helyszínen meghaltak. Egy to­vábbi személy súlyosan, négy pe­dig könnyebben megsérült, s a két autóbusz is megrongálódott. A bíróság Héder Mihályt bárom és félévi szabadságvesztésre ítélte és öt évre eltiltotta a gépjármű­vezetéstől. A bíróság enyhítő klj- rülményként vette viszont figye­lembe az őszinte beismerő vallo­mást, s a megbánó magatartást. Javára értékelte a bíróság bün­tetlen előéletét, azt. hogy két kis­korú gyermeke van, s hogy eddig jó munkát végzett. Az ügyész súlyosbításért felleb­bezett, az elítélt és védője tudo­másul vette a bíróság döntését. Ki minek mestere? Villanyszerelők versenye Fel van adva a lecke. Ilye­nek: vegyes áramkör számí­tás ... ágakban keletkező áramok és kapocsfeszültség kiszámítása .. aszikron mo­tor szerkezete, működési elve és védelme... A példák ki­dolgozási ideje hatvan perc. Az újmecsekaljai ÉM. szálló klubhelyiségében tegnap reg­gel 7 órakor kezdődött a fiatal villanyszerelők egész napos versenye. A versenyt a Ki minek a mestere mozga­lom keretében felszabadulá­sunk 25. évfordulója tiszte­letére a Baranya megyei Ál­lami Építőipari Vállalat KISZ bizottsága rendezte. Huszonötén indultak, vala­mennyien harminc éven' alu­liak, 18-an az építőipari vál­lalattól, öten a pécsi járás ipari üzemeiből és két szi­getvári villanyszerelő. A fel­adatok megizzasztották a ver­senyzőket. Az írásbelit rög­tön követte a gyakorlati rész, mégpedig három féle mun­kában kellett jeleskedniük, amelynek elkészítésére ösz- szesen 150 percet kaptak. — Ebéd után elméleti verseny következett, tételhúzás után a villamosgépek ismeretéből, általános elektrotechnikából és érintésvédelemből kellett számot adniok a résztvevők­nek. Az építőipari vállalat szak­embereiből álló hat tagú zsű­ri végű] a következő ered­ményt hirdette: 1. Kellner Zoltán építőipari vállalat 1000 forint. 2. Takács János 700 forint. 3. Pleskonics An­tal 500 forint. A megyei döntőbe az első nyolc helyezett került be. A döntőt szeptember 14-én ren­dezik meg. FILMEZIK AZ EMELETES BUSZT Tegnap délelőtt filme­sek kapták lencsevégre Pécs központjában az emeletes autóbuszt. Az Autóközlekedési Válla­lat közelgő jubileumára ugyanis a Közlekedési Filmstúdió közel húsz perces, színes dpkumen- tumfilmet készít; amely bemutatja a vállalat egész keresztmetszetét, műkö­dési területeit, fejlődé­sét. SZAKSZERVEZETI MEGBÍZOTTAK KÍSÉRIK AZ NDK-BA A FIATALOKAT Koller Nándor, a 12. sz. AKÖV komlói üzem­egységének gépkocsive­zetője, Tisza István, a Mecseki Szénbányák Zo- bák-aknai géplakatosa és Kiss Lajos, a MÉV érc­dúsító üzemének gépla­katosa utaztak Baranyá­ból Budapestre a SZOT által szervezett és tegnap kezdődött háromhetes tanfolyamra, amely fel­készíti őket a szakszer­vezeti érdekvédelmi munkára, Az NDK-ba kétéves szakmai gyakorlatra in­duló munkások szerve­zése a szakszervezetek, az e feladattal megbízott állami szervek, és a KISZ feladata. — Mind­egyik induló csoporttal utazik egy állami meg­bízott, egy szakszerveze­ti megbízott, és a KISZ egy munkatársa. Kol­ler Nándor, Kiss Lajos és Tisza István egy-egy csoport szakszervezeti megbízottjai lesznek. Mackó ül a katedrán Az első tanítási nap három bányásziskolában Megyünk a „draga völgybe”. Az út olyan, hogy még a Volga jó rugói is próbára te­szik nyakcsigolyánkat. Jobb­oldalt lélektelen külszíni fej­tés, csak az Iskola felé ve­szünk észre valami szépet, az árnyas fákat, a lombsátort. Mégis Richard Lewellyn bá­nyász regénye jut eszembe, a How green was my valley? a Hová lettél drága völgyünk? Most, az iskolaév első napján, amikor a gyermeklélek tiszta lapjaira itt rakódnak le az éles emlékek, most lesz drága völggyé ez a szénporos völgy is. Akármilyen kemény itt az élet, nekik, a pécsbányatelepi gyerekeknek, az Itteni kama­szoknak, amíg élnek, ez lesz a gyermekkor völgye, a „drá­ga völgy”. Kilenc óra múlott. Kriva- nek Vilmos, a pécsbányatelepi igazgató elindul az új tanév első óralátogatására. Legelő­ször, ez csak nyilvánvaló, az elsősökhöz. Henyel Zoltánné, az iskola egykori tanulója áll most a katedra előtt. — 24 gyereke van, meg egy mackó­ja. A mackó ott ül a kated­rán, az asztal sarkán, szeme üvegszem s nem szigorú, a huszonnégy gyerek mégis tisz­teli, mégis szereti, mert az 6 világukból, a játék világából való. Különben is azt mondta Henyel tanító néni, hogy a mackó ott ül majd és figyeli, ki hogyan tanul, ki hogyan viselkedik. Egyelőre persze az első is­kolanapok legidegtépőbb peda­gógiai munkája a feladat: megszoktatni az óra rendjét. A huszonnégy kisgyerek hu- I szonnégy féle táska nem tud­A at hiszem, a taxisokon kívül kevés pécsi tudja, merre van a Nagy Lajos utca. A kisállomás után poros, göd­rös dúlőút szeli át a vasutat, jobbról néhány szürke ipari épület, aztán kétoldalt dús fo­lyondár porlepte levelekkel. Vigasztalan vidék ez — mon­dom is Szabó István tanmú- helyvezető tanárnak — ez már valóban „az istennek a háta közepe” lehet. Aztán hirtelen balra kanyarítja szép Skodá­ját és beérünk egy virágokkal, ágyásokkal övezett épületcso­port közé. Papp Lászlóval, a Baranya megyei Állami Építőipari Vál­lalat szakoktatási csoportveze­tőjével találkozunk. — Menjünk mindjárt a fiúk­hoz? — Persze — mondom. Egy kicsit nekem is izgal­mas ez a néhány óra: ezek a gyerekek — valamennyien va­sasok ... — most kezdik az ismerkedést a szakmával. Ez az első nap. Tizenöt-tizenhat esztendősök. Láttak-e már ezek a gyerekek satupadot, gé­peket, kovácsüllőt, villan)'- és autogén-hegesztő berendezést, «satergagépet, fúrógépet és a Első nap a tanműhelyben sokféle kéziszerszámot? Gon­dolom, hogy ámuldoznak, hi­szen egy új világba csöppen­tek bele, amely megszabja sorsukat egy életre. Nem ámuldoznak. Inkább én, mégpedig azon, hogy ezek a fiúk egyáltalában nem idegen­ként nézelődnek a műhelyben. Az általános iskolai politech­nika már rég felvillantotta előttük a szakma alapvető kontúrjait. Tari Imre és Böhm Zoli a 39. dandár úti iskolá­ban végezték a nyolc osztályt. — Politechnikai órán tanul­tunk fémmunkát, később vil­lanyszerelést, Ha a házban el­romlott valahol a villanykap­csoló, megcsináltuk. Van né­hány szerszámunk is otthon. — Miért éppen villanyszere­lést tanultok most? Bőhm Zoli: — Apám kitért volna hité­ből, ha bányalakatosnak me­gyek, Megsérült, most rokkant­sági nyugdíjban van .. . Halmai György ezután min­dennap Villánykövesdről jár be a tanműhelybe. Központi­fűtésszerelő lesz. — Nagybátyám is szerelő, brigádvezető itt a vállalatnál, ö emlegette nekem, hogy mi­lyen munka ez, van jövője is, mert az új házakat már köz­pontilag fűtik. A vajszlói Novák Dezső is a fűtésszerelő csoportba ke­rült. — Mit gondolsz, sikerül eZ a három év? — Biztosan sikerül. Én ott­hon is mindig bütykölök vala­mit. Csináltam már csőből kis­asztalt, állólámpát. Először le­rajzoltam, méretre vágtam, fu- siban meghegesztettem, nem mondom meg, hol, aztán festés után csónaklakkal lehúztam. Irtó klassz. Körülnézek a műhelyben. A gyerekek most kapják ki ép­pen a szerszámokat: taszító reszelő, aztán félgömb-, gömb-, simítóreszelő, kalapács, derék­szög, hidegvágó ... Vadonatúj szerszámok. A vállalat az idén — száz­zal többet — vagyis pontosan 750 tanulót iskolázott be. Saj­nos a vasbetonszerelő és ács szakmákra a tervezettnél keve­sebben jelentkeztek, de még erre is van esetleg idő. Húsz féle szakma között válogathat­nak a tanulók, kőművestől a gumijavítóig. Nem akarnak szakmunkásokat elcsábítani sehonnét sem, céljuk a saját­nevelés. És ha megszerzik a szakmunkás-bizonyítványt. a vállalat évtizedekre biztosít nekik munkát, megélhetést. Hogy a vállalat mi mindent megtesz a szakmunkás-tanu­lókért, azt a kitűnően beren­dezett tanműhelyen, magas szintű képzettséggel rendelke­ző szakoktatók beállításán, a nagyszerűen berendezett szo­ciális helyiségeken kívül — még egyetlen adattal Is bizo­nyítani lehet: egy tanuló há- ron éves oktatási költsége 50 —50 ezer forint, összesen tehát 37—40 millió! A jövő szak­munkás-generáció érdekében aligha áldoz többet még egy vállalat... Rab Ferenc ni hány íéle tartalmát muto­gatta egymásnak. Annyira benne voltak, hogy csak így lehetett őket megfogni: — No gyerekek, most együtt nézzük meg, mi van a tás­kában! — és a pillanatok fel­oldódnak, mert ilyen jót ta­lált ki a tanító néni. Miközben Krivanek Vilmos kikísér, nem tudok vissza­emlékezni a Hová lettél drá­ga völgyünk nádpálcás tanító urára, Mr. Jonesre. Ilyen kedves percek után nem cso­da. * Komló. Dávidföld. Szénfeke­te szemű kislány Páka Ildikó rakosgatja keresztbe a lábát. A tantestület legfiatalabb tag­ja, ahogy mondani szokták: „tintaszáradós”. Vagyis nem­rég száradt meg a tinta a PÄsi Tanárképző Főiskolán kapott matematika-műszaki is­meretek szakos diplomáján. Életének első sajtónyilvános­sága alkalmával a szénfekete szempár kicsit zavartan kérdi, hogy mit kérdezek. — Semmit. Csak kérem, hogy beszéljen arrói, hogyan kezdi a pályát. — Azt hiszem, jól. Ügy ér­zem a főiskolán megszereztem a jó elméleti alapot. Aztán nincs lakásgondom, mert Pé­csett lakom a szüleimnél, s a körülbelül 400 forintos havi buszbérletből csak 156-ot fizetek én, a többit a Kom­lói Tanács. Meg a kollégák is rendesek. Igaz, először né­mi gátlásaim voltak, mert az általános iskolát Komlón vé­geztem és sok tanárom most kollégám lett. Vissza kellett őket tegezni. Furcsa volt, de mégis jó, mert nem jöttem idegenbe. Egyébként holnap lesz az első órám. A gyakor­lati ismeretek nevű tárgyat csak a fiúknak tanítom. — Azoknak külön tantervűk van e tárgyból. — Egy ilyen nagylány fiú­kat tanít? Ez nem okoz gát­lásokat? — A középiskolát a Pécsi Zipernovszky Technikumban végeztem el, rengeteg fiú kö­zött. Szóval fiúsítottak. ic Ugyancsak Komló: Stein­metz Miklós Gimnázium és Szakközépiskola. Elegáns üveg folyosó, még elegánsabb taná­ri szoba. Az ablakokon túl a bányászváros széle: kékeszöld hegyek. S a kékeszöld háttér elé egy fehér nőalak ül: Krausz Györgyné, a gimná­zium magyar—német szakos tanára, a Baranya megyei kö­zépiskolák osztályfőnöki mun­kájának most kinevezett szak- felügyelője. — A középiskolákban alap- követelmény a nevelésközpón- túság — mondja. — Vagyis az oktatás minden szakaszá­ban törekedni kell az ember­formálásra, arra, hogy ne csak észbeli képességeket palléroz­zunk, hanem emberi egyéni­ségeket is formáljunk. Az osz­tályfőnökök feladata a szemé• lyiségek kibontakoztatása, töb­bek között valamennyi tanár nevelő munkájának eyezteté- sével. De ezt csak igen sok önképzéssel, pedagógiai, lélek­tani ismeretekkel és természe­tesen nagyon nagy gyermek­szeretettel tudjuk megvalósí­tani. A heti egy osztályfőnöki óra kevés ehhez, legalább naponta egy-egy másik órát is tartani kell az osztályfő­nöknek, vagy ha ez sem meg­oldható, akkor legalább a tíz­perceket együtt tölteni az osz­tályával, vagy bejárni tanár­társai órájára, tehát hospiiál- ni. És még valamit: jobban meg kell becsülni az osztály- főnöki munkát, ha másképp nem, hát legalább a jutalma­zások idején. Három pillanat három bá­nyásziskolából: tegnap meg­kezdődött a tanítás. Földessy Dénes Új jogszabály a levéltárakról A hivatalos lap keddi szá­mában megjelent a levéltári anyag védelméről és a levél­tárakról szóló elnöki tanácsi törvényerejű rendelet, és a végrehajtásáról szóló kor­mányrendelet. A rendelkezés kimondja, hogy a levéltár olyan tudo­mányos intézmény, amely — jogszabályi keretek között — igazgatási feladatokat is el­lát. A levéltári anyagot át­veszi szakszerűen kezeli és biztonságosan megőrzi. Lehe­tőséget nyújt ahhoz, hogy a kutatók hozzáférjenek a le­véltári anyaghoz. Ugyanakkor a különböző szervek iratkeze­lési rendjét és irattári selej­tezését — a levéltári anyag védelme érdekében — szak­mailag ellenőrzi. Arról is intézkedik a tör­vényerejű rendelet, hogy aki­nek tulajdonában, vagy bir­tokában levéltári anyag van, köteles azt épségben és hasz­nálható állapotban megőriz­ni. A személyi tulajdonban lévő levéltári anyagot tulaj­donosa letéti szerződéssel le­véltár őrizetébe adhatja. — Egyébként a személyi tulajdo­nú levéltári anyag védetté nyilvánítható, s ilyen esetben a levéltárat elővásárlási jog illeti meg. A kormányrendelet értel­mében a levéltárnak köteles­sége a történeti értékű irato­kat zárt, tűzbiztos, szárai, megfelelő hőmérsékletű és páratartalmú raktárban őriz­ni. A különösen jelentős le­véltári anyagot filmre kell vétetnie a levéltárnak, s a film egv példányát a Magyar Or­szágos Levéltár filmtárában kell elhelyeznie. Egyébként akinek tulajdonában, vagy birtokában levéltári anyag van, köteles azt a művelődés- ügyi miniszternek 1970. július 1-ig, illetőleg a megszerzés­től számított 30 napon beMl bejelenteni.

Next

/
Thumbnails
Contents