Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

smnammt napio 1969. augusztus 10. Heti jegyzetünk A számok beszélnek A* MTS Országos Taná­csaik által nemrégiben sta­tisztikai összesítő jelentés ér­dékes képet ad sportéletünk helyzetéről. A számok sok mindent elárulnak. Nézzük csak: 1,1 százalékkal csök­kent sportegyesületek száma — 4810-ről 4759-re. Figyel­met érdemlő tény, hogy 54- jjyel kevesebb községi, tsz sportegyesület működik eb­ben az esztendőben. Ezzel szemben örvendetes, hogy lé­nyegesen magasabb lett a sportegyesületi tagok száma: 1 094 936-ről 1132 151-re emel­kedett, ami 3,4 százalékos nö­vekedést jelent Kiugró a nö­vekedés például Borsód-Aba- új-Zemplén megyében (5900) és Budapesten (8500). A sportegyesületi tagok kö­zül 43 százalék vállalati, üze­mi, hivatali, 13 községi, vagy tsz, 34 egyetemi, főiskolai, középiskolai és szakmunkás iskolai sportegyesület tagjai. A honvédségi sportegyesüle­tek tagjainak száma 23,8, a kisipari termelőszövetkezeti sportegyesületeké pedig 15,1 százalékkal emelkedett. A ta­gok 42 százaléka vidéki vá­rosokban található, 30 száza­lék községekben, 28 százalék -pedig Budapesten. Az ország lakosságának 11,1 százaléka, sportegyesületi tag, ez az arányszám, a ki­mutatás előtti évben, azaz 1967-ben 10,7 százalék volt Említésre méltó adat, hogy a sportegyesületeknek mint egy 846 000 férfi és 286 000 női tagja van. Az ország 10 000 lakosára átlagosan — 1108 sportegye­sületi tag jut, ez a szám Bu­dapesten (1593), Győr-Sopron megyében (1583) és Baranya megyében (1561) a legmaga­sabb. Az előző évi adatokhoz ké­pest a 19. évnél fiatalabb sportegyesületi tagok száma 4,6, a 19—25 éveseké pedig 4 százalékkal emelkedett. Az utánpótlás szempontjá­ból lényeges adat, hogy az általános iskolai tanulók 53 százaléka vesz részt sportfog­lalkozásokon. Ez az arány 1967-ben 50,6 •zúzalék volt A 665 015 spor­toló általános iskolás közül 294 284 a leány. Az elmúlt év folyamán a szakosztályok létszáma csök­kent, ennek ellenére emel­kedett a szakosztályokban foglalkoztatott sportegyesü­leti tagok száma. Azaz: az 1967-ben működött 16105 szakosztállyal szemben most 15 799 működik, a tagok szá­ma viszont 460 697-ről 472 900-ra nőtt. A szakosztá­lyokban foglalkoztatott nők száma az előző évi 109 894- ről 113 600- ra emelkedett. Melyek a legnépszerűbb sportágak a nők körében? 24 sportot űznek, a termé­szetjárással 39 OOO, a kézi­labdával 21 500, az atlétiká­val 11700, a kosárlabdával 9700. a tornával 7800, a röp­labdával 7300 nő foglalkozik. Az iskolai tanulók száma a szakosztályokban foglalkozta­tottak közül 193 300 fő, 7,8 százalékkal több mint a meg­előző évben. A legtöbb a ter­mészetjáró, a labdarúgó, a kézilabdázó, az atlétikai és a kosárlabda szakosztályok­ban található. Mai sportműsor Labdarúgás: NB L mérkőzések: Komlói Bányász—Dunaújvárosi Kohász, Komló, 17.00. NB I. tar­talék mérkőzések: Komlói Bá­nyász—Dunaújvárosi Kohász, — Komló, 15.15. NB I. B. mérkő­zés Pécsi Bányász—Ózdi Kohász, Pécsújhegy, 16.30. Kézilabda: NB I. B. mérkőzés: Pécsi Dózsa—Nyíregyházi Kinizsi férfiak, PVSK pálya, 10.00. Röplabda: MNK mérkőzések: PEAC—Bp. Vasas, férfiak, Ifjú­sági Stadion, 9.00, PEAC—BKV Előre, nők, Ifjúsági stadion, 10.00; Pécsi Vörös Meteor Élelmiszer— Bp. Külker., nők. Ifjúsági stadion, 12.00. Sportlövészet: Alkotmány napi verseny. Külvárosi pályaudvari lő­tér, 8.00 Tenisz: NB I. B csb. mérkőzés: Pécsi Spartacus—MAFC, férfiak, Baíokányi pályák, 8.30. Az őszi rajt előtt Sok a kérdőjel a Pécsi Bányász összeállításában Az akarattal nem lesz baj Legalábbis így fogadkoz- nak a Pécsi Bányász labda­rúgói. Különösen a bajnokság­ra történő felkészülés középső szakasza tette őket ilyen el­szánté. Ez pedig a Szovjet­unióban lezajlott portya volt. — A három szovjet ellen­felünk — mondotta Kovács József edző — bebizonyította, hogy az akarat, elszántság gyengébb technikai képzettség esetén is győzelemre segíthet a fociban. Ezzel a tudattal kell készülni a mai, Ózd el­leni mérkőzésre is, bár úgy érezzük, képesség dolgában sem vagyunk gyengébbek volt NB I-es ellenfelünknél. a játékot, az egész tervezett hadrend felborul. Amennyiben mindenki egészséges lesz, a Bogyai (Kálmán), Bárány, Tal- lósi (Kelemen), Györkő, Már­ton, Halasi, Selymes, Palko- vics I., Palkovics II., Makiári, Bencsik összeállítású csapatot tervezi a bányász szakvezető­je. A 'Bányász labdarúgói az őszi szezonban, az eredeti ter­veknek megfelelően az első nyolc között szeretnének vé­gezni, de most kell, hogy ki­alakuljon a háromfordulós bajnokságban szereplő csapat gerince és játékrendszere, mert akkor nem lesz erre mód, szeretnék a mércét egy kicsit magasabbra tenni. A Szovjetunióban járt játé­kosok és vezetők elmondották, hogy meglepte őket az ottani játékosok hihetetlen energiája és erőnléte. Többen belátták, hogy egyre nehezebb az em­lített tulajdonságok nélkül sikerrel szerepelni. A pécsi sportolókat elkápráztatta a kinti sportlétesítmények soka­sága és minden igényt kielé­gítő kivitelezése. A Pécsi Bányász első külföldi szereplése, és az ott szerzett tapasztalatok, reméljük már az idei bajnokságban is érez­tetni fogják hatásukat. L. J­A tavaszi szezon végén, az NB I. B osztály mezőnyének 6. helyén a Pécsi Bányász, 13. helyén pedig az Ózdi Kohász áll A helyezés azonban, az igen kiegyensúlyozott erőviszo­nyok figyelembevételével nem szabad, hogy elbizakodottá te­gye a pécsi fiúkat, hiszen az eddig lejátszott találkozókon is változatos eredmények szü­lettek. Három alkalommal a pécsiek, két esetben pedig a Kohász csapata győzött. A mai találkozón sok függ attól is, teljes lesz-e a Pécsi Bányász csapata? Az edző nagy gond­ban van, ugyanis Bogyai, Tal- lósi és Halasi sérülték, Márton pedig éppen csak, hogy fel­gyógyult a szezonkezdetre. Az edző több összeállítási terve­zetet kellett, hogy készítsen. Amennyiben Bogyai nem jön rendbe, helyettese az ifjúsági Kálmán Gábor lesz. Tallósi helyén Kelemen játszik. Ha a többiek sem tudják vállalni Az Ózd elten knfflt nej swrrepWsfBte! az VRI. B őszi Idé­nyében a Pécsi Bányász labdarúgói. Képünkön: balról jobbra az állósorban: Bogyai, Tallósi, Palkovics II., Mó­réi, Márton, Bartal, Bencsik, ülősorban: Kelemen, Palko­vics L, Makiári, Györkő II. A háromszázadik átadjam a magyar sportemberek Üdvözletét, jókívánságait. Csupáv egyetlen kérdést: Hogy értékeli eddigi pályajutását? — Jubileumi esztendő számomra a mostani — huszadszor veszek részt az országos bajnokságon, huszadik éve védem a Dinamó kapuját. Soha nem fogom elfelej­teni ezeket az éveket. Mindig és mindenütt, ha futballról lesz szó, mindent elkövetek, hogy büsz­kén és fényesen csengjen e szó: DINAMÓ. Ne vegye szerényte­lenségnek, de sokéves tapaszta­latom meggyőzött arról, hogy a futballban csak az marad hosszú időn át az élvonalban, aki ren­delkezik akaraterővel, aki szün- telenül csiszolja tudását, állan­dóan gazdagítja tapasztalatait, aki nem kedvetlenedik el az első si­kertelenségek után, talál magában erőt kijavítani saját hibáit, aki nem hordja fenn az orrát barátai és a kollektíva előtt, megmarad szerénynek és készségesnek, kri­tikusan közelít önmagához, de csapattársaihoz is. Egyszóval; a futball megköveteli a legjobb emberi tulajdonságok összeségét. Szeretném, ha tehetséges fiatal­ságunk megfogadná e tanácso­kat, kiművelné magában az imént felsorolt tulajdonságokat,' hogy segítségükkel új győzelmekre vi- hesse a szovjet futballt! Magyar barátaimat pedig üdvözlöm, kívá­nok számukra sok sikert a sport­ban s az életben egyaránt! — Szpaszibó, tovaris Jasint MSrcz Róbert Villáminterjú a felépült Rajnai Györggyel Rajnai Györggyel, a Pécsi Spartacus kerékpárosával ta­lálkoztunk. Jó erőben, egész­ségben van, már kiheverte súlyos kerékpáros balesetét A Mecsek Kupa elmúlt , évi győztese az idén nem lesz ott a nagy verseny résztvevői között. — Nagyon szerettem vol­na indulni, de orvosaim azt tanácsolták, ebben az évben tartózkodjak az erős inten­zív edzésektől. A kerékpárra felülhetek, de hajtani csak félgőzzel lehet. Rajnai Györgyöt június 11-én délután érte a súlyos baleset. — Edzésre hajtottam ke­rékpárral a Bem utcán le­fele. A népművészeti boltnál váratlanul egy fiatal fiú le­lépett a járdáról és átfutott az úttesten. Ki akartam ke­rülni, de nem sikerült. Többre már nem emlék­szem. Rajnai két nap múlva a kórházban tért magához. Koponyaalap! törése volt, és mindkét kulcscsontja eltö­rött. — Két hétig a kórházban voltam, majd utána jó ideig otthon feküdtem, de hála a gondos orvosi kezelésnek, ápolásnak, úgyérzem telje­sen rendbe jöttem. Még lábadozott, amikor örvendetes hírről értesítet­ték. Lakáskiutalása kedve­ző elintézést nyert, azonnal beköltözhetett. Mióta várt erre? Most már új otthoná­ban tervezget. — Nagyon szurkolok a fiúknak, hogy a Mecsek Kupán megállják a helyü­ket. A fiatal Hirttel és Mé­szárossal remek csapatunk lett volna. De hiába, ilyen az én formám, valami min­dig közbe jön. Remélem a fiúk nélkülem is helyt fog­nak állni, pedig az idén na­gyon szerettem volna bizo­nyítani, hogy az elmúlt év­ben nem véletlenül nyertem el a Mecsek Kupát. Délutánonként fel-fel ül kerékpárjára és a jövő évi versenyekre gondol. Az idei év versenyei, melyek any- nyi nagy viadalt tartogattak számára, nélküle zajlanak. De jövőre ismét ott lehet Rajnai Gyuri a legjobbak között. Kívánjuk sikerüljön néki. — hl — Szombati sporteredmények Bp. Honvéd—MTK 3:1 (2:1) Hungária út, 10 000 néző. V.: Emsberger. Góllövők: Marosi (11- estoől) és Komora, illetve Kiss T. Borús időben, kissé csúszós pá­lyán kezdődött el a mérkőzés. Az első 10 percben általába® mezőny­játék folyt. Az első negyedóra után egyre inkább a piros-fehérek vették át a játék irányítását, és a 25. percben meg is szerezték a vezetést. Kozma szögletrúgását Hajdú röviden ütötte ki, Tussin- ger 15 méterről kapura ívelte a labdát, Hajdú még nem érkezett vissza, Szucsányi a gólvonalon kétségbeesetten kézzel fogta meg a labdát. Vitathatatlan ll-es. Ma­rosi nagy erővel lőtte a bal alsó sarokba (1:0). Igen jó volt az iram, a 30. perc­ben növelte előnyét a Honvéd: egy ártatlannak látszó támadás során Komora mintegy 20 méter­ről lövésre szánta el magát és labdája félmagasan vágódott a balsarokra. (2:0, egy kicsit Hajdú is benne volt a gólban.) A gól nem törte le az MTK-t, 3 perccel később javított. Takács átadását Kiss Tibor a jobb ossz ekötő he­lyéről lőtte félmagasan a jobb sarokba. (2:1). A második 45 percben továbbra is a Honvéd játszott fölényben. Az MTK támadásait rombolta a Honvéd védelme. Kozma góljával azonban már eldőlt a mérkőzés két pontja. — Végeredményben a Honvéd megérdemelten nyerte a találkozót. Újpesti Dózsa—Egyetértés 4:4 (2:2) Megyeri út, 12 ezer néző, vezet­te : Petri. Nagyiramú mérkőzést vívott a két csapat, s meglepetésre az Egyetértés vezetést is szerzett a bajnok jelölttel szemben. Sok sza­bálytalanság, durva belemenés tar­kította a mérkőzést, majd a kö­zönség sértegetései miatt Petri já­tékvezető is levonult a pályáról, s csak hatperces szünet után foly­tatódott a mérkőzés. Végered­ményben 4:4-re végződött a két csapat küzdelme. Góllövők: Soly- mosi (2 mindkettőt tizenegyesből); Bene és Zámbó, illetve Király­hegyi (2), Harangi és Kuharszky. LEV JASIN neve nem ismeret­len a labdarúgás rajongói köré­ben. A szovjet futball egyik leg­nagyobb egyénisége ő, akinek sportteljesítményét túl hazája ha­tárain, Európa és világszerte is nagyra értékelik. Az idén októ­ber 22-én lesz 40 éves, tizenöt esztendős korától kezdve futbal­lista. 1950. július 2-án a Moszk­vai Szpartak elleni mérkőzésen védte először csapata, a Dinamó kapuját. 1954 óta válogatott, ez- idáig hetvennyolcszor öltötte ma­gára a címeres mezt. ötször nyert csapatával szovjet bajnok­ságot, négyszer ezüst-, egyszer bornzérmes lett együttese, vala­mint kétszeres kupagyőztes. A XVI. Olimpia aranyérmese, a Nemzetek Európa Kupájának el­ső nyertese, majd másodszor fi- nalistája, a döntő egyik résztve­vője. Három világbajnokságon szerepelt, egyedüli szovjet labda­rúgó, aki kétszeres világ- és háromszoros Európa válogatott. 1963-ban az ARANY LABDA tu­lajdonosa, éveken keresztül a legjobb tíz szovjet sportoló közt találjuk a nevét. Élményekben és sikerekben gazdag pályafutása igen szép állomásához érkezett el július 9-én: 300. bajnoki mérkő­zését játszotta a Moszkvai Dina­mó színeiben. Ezt a mérkőzést magam is láttam. Induló. Előbb a bírók, aztán a csapatok felvonulása. Zene véget- ér. A hangosbeszélő közli: Jasin 300. mérkőzése következik. Üd­vözlő szavak, kézfogások , ölelé­sek, virág és virág. A lelátón negyvenezer ember tapsol. A Nagy Lev felemelt karokkal in­teget, aztán a rózsákkal lekocog. Este fél tíz. Vége a mérkőzés­nek. Az öltözőben tovább tart az ünneplés. Szurkolók, barátok ajándékát veszi át Jasin. Alig tud bejutni a fürdőbe. Mire kijön, felöltözik, már alig vagyunk pá­ran. Hozzálépek. — Engedje meg, hogy gratulál* jak jubileumi mérkőzéséhezi és — Ez ünnepi műszak volt, mester! — Csak nem a vasárnapi „túltermelésre” gondol, Töke? — Csak arra gondolhatott a héten minden hithű „mohame­dán”. Nézze, féltucat „Hoked­livel” jóllakatták a tarjánia- kat és ennek vastapsoltak a szurkolók. — De csak négyezren vao­tapsoltak! — Ez itt a bökkenő, kérem. Tizenöt éve a fél város azon siránkozott, hogy a klubso­vinizmus miatt nincs NB X. Azután lett NB I. és tizenöt­ezer ember vastapsolt, .ami­kor a Puskás öcsi dühödten markolászta a pályán a fű­csomókat. — Régi szép idők, Tüke. Hol vannak már azok? — Hol vannak, hol vannak? Maga is olyan, mint a hasfájós menyecske! A régi szép idő­ket siratják ahelyett, hogy ér­tékelnék a jelent és a jövőre gondolnának. — Maga ne bántson engem! Én kint vagyok a pályán, akár az eső, akár a dugó esik. De nem így a többiek. — Amikor a szurkolók lát­ták, hogy nem esnek ki Dan- káék, otthon maradtak. Akkor már nem indítottak Mágocs- ról, meg máshonnan sem bu­szokat. Miért izguljunk, bent marad a csapat, mondogatták. — Tavaly meg azt mondták, hogy amíg nincs dugó, mit nézzenek? Most dugó is van, most mit mondanak, Tüke? — Azt kifogásolják, hogy a dugók után nem játsszák el a Rákóczi-indulót és nem hor­danak körül mindenkinek egy pár forró virslit ecetes tormá­val. Minden egyes dugó után, mester! — No, vasárnap rohangál­hattak volna a rendezők, meg a büfések! De minden vicc nélkül, nem értem a közönyt. Én az MLSZ helyében elvin­ném az NB I-es csapatot. Deb­recenbe kéne vinni... — Maga ne énekeljen sem­mit és ne adjon süket tippe­ket az MLSZ-nek! Még „rá­harapnak”. — De a pécsi szurkolók majd dühöngenek, ha néhány fil­lérrel drágább lesz a jegy a Fradi-meccsre. — Nézze, mester, a bérlete­seket ez nem érinti, ők olcsón látják a csapatot. Aki nedig egy évben egyszer a Fradira kíváncsi és másokra nem, az : fizesse meg az árát. Maga is a „piacról” él, így van? — De milyen rosszul, Tüke! Én. nem vagyok gebines. — Maga nem is élne meg a „szakmában”. Látja a pesti gebines fiúkat? Hogy kiporol­ták a kékfehér gatyákat! — Pedig arról volt szó a nyáron, hogy megmaradnak a söntéspult mellett. Focizzanak a fiatalok! — Vannak ott fiatalok? Néz­ze, a volt edző azt akarta, hogy az öregek menjenek nyugdíjba. Erre az öregek azt mondták, hogy menjen, aki náluk is öregebb. Ilyen pedig csak egy ember volt. — Maga az edző! — Na látja, mester. Az edző ment, az öreg gebinesek ma­radtak. Ki tud itt igazságot tenni? — Én nem, az biztos. — Magából nem is néztem ki. Hanem, mióta gebines lett az autótaxi, a pécsiek sem szorítják olyan lelkesen a vo­lánt. — Ezt meg miből gondolja, Tüke? — Abból kérem, hogy a hí­rek szerint a Bőrgyárban, Egerágon, Beremenden, Szek- szárdon, meg ki tudja még, hol, egyszóval többen máshol akarják szorongatni a pécsi volánt. — Szekszárdon is? — Ott is, mit szól hozzá. Ludas tyúk legyen a nevem, ha a legjobb góllövőjüket nem kínálgatták szekszárdi „piros­sal” ! — Jó is az a szekszárdi vö­rös. — De a szekszárdi „piros” értékesebb. Azt hallottam, hogy csak megyén belül ír­ják alá az átigazolást (mond­juk egy NB I-es csapatnak!) és akkor, ha az illető végig­gürizi az őszi idényt. — Tudja, Tüke, én már azon sem csodálkozom, hogy né­hány focivezér beadja a le­mondását és kijár Orfűre sporthorgászni. — Az sem fenékig compó, mester! A pályán nem vaca­kolnak, hogy kis dugó, vagy óriási. — Az igaz. Orfűn a piciket meg vissza kell dobálni. Kár a gilisztáért! — De csak az ifiknek kell. Múltkor hallottam, amint a kiérdemesült focidrukker ki­oktatta az ifi sporthorgászt, hogy dobja vissza a méreten aluli. •. — ... kukacot? — Dehogy, maga szerencsét­len. A nehezen kihúzott halat, öt perc múlva a drukker egy kisebbet becsempészett a „kib- libe”, de az ifi észrevette. „Magának szabad, bácsi?” „Ez- kárász volt, fiam” — így a drukker. „Kárász? — kesereg az ifi. — Ennek akkora baj­sza van, mint a bácsinak!” — Nincs igazság, Tüke! Ak­kor inkább a foci, mint a sporthorgászat! Vagy a bunyó. — Az nem rossz dolog. Csak I a bunyós haragszik, amikor el­írják a nevét. — Ki haragudott, Tüke? — A Paku fiú. Képzelje, a vasutas bajnokságon első lett és a pesti újság úgy írta a nevét, hogy Kakukk. Mecsoda különbség! — Hogy lehet ilyen hibát véteni? — Nézze, a gépírónő is em­ber. Nyilván arra gondolt, hogy egy behemót nehézsúlyú odasúvaszt valakinek a hatvan­kilós kesztyűvel, az a megle­petéstől még ,kakukkolni” is elfelejt. Majd a Paku legkö­zelebb helyreigazít, mester. — Csak' ne nekem igazítson, mester!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents