Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-10 / 184. szám

BTirmmmi napi a 1969, augusztus 10. liiesisjger hazautazott Washington: Kicsinger bonni kancellár kétnapos washingtoni láto­gatása befejeztével szomba­ton elutazott az Egyesült Államokból. Kiesinger „rendkívül elé­gedettnek” mutatta magát a washingtoni tárgyalások eredményeivel, és elutazása előtt ismét kinyilvánította, hogy Nixon elnökkel „min­den lényeges kérdésben” egyetértettek. Elmondotta a bonni kancellár azt is, hogy a francia frank leértékelése egyáltalán nem ingatja meg az NSZK kormányát abban az elhatározásában, hogy a nyugatnémet márkát nem értékeli fel. ♦ GENF: Géniben véget ért az ENSZ Gazdasági és Szociá­lis Tanácsának 47. ülésszaka. Az ülésszakon megvitatták a világ gazdasági helyzetét. A vita során kiderült, hogy míg a szocialista országokban foly­tatódott a termelés állandó és tervszerű növekedése, a tőkés országok gazdaságában foko­zódtak az olyan negatív je­lenségek, mint a valutarend­szer válsága, az infláció, emel­kedtek a katonai kiadások. ♦ VELENCE: Olasz szakem­berek kidolgozták a velencei földalatti vasút építésének tervét. A metro a város 177 csatornája alatt fog húzódni. A szakemberek véleménye sze­rint műszaki szempontból a terv teljesen reális és meg­valósítása a súlyos velencei közlekedési gondok megoldá­sának egyedül lehetséges mód­ja. A metro felépítése meg­akadályozza, hogy a várost felszíni utakkal és közlekedé­si eszközökkel csúfítsák el és ilyen módon tipikus XX. szá­zadi várossá tegyék. ♦-at 'haban-Detmas francia mi­iszterelnök távozik a minlsz- ertanács üléséről, amely el- atározta a frank leértékelé­sét * MOSZKVA: Azerbajdzsán­ban, a Kis-Kaukázus hegyge­rincen 3500 méteres magas­ságban 50 sziklarajzot talál­tak, melyeknek keletkezési idejét az i. e. II. évezred má­sodik felére teszik. A rajzok embereket és állatokat ábrá­zolnak, csoportosan és egyen- ' rät. Mesterük realista volt; művei alapján világosan el­képzelhető az, ott élő ősi tör­zsek életmódja. *■ NEW YORK: Spanyolor­szág állandó ENSZ-képviselö- ia pénteken átadta V Thant főtitkárnak kormánya jegy­zékét, amelyben az tiltakozik brit haderők Gibraltáron tar­tott tengeri és légi hadgyakor­latai ellen. ♦ OWERRI: Effiong tábor­nok, a biafrai vezérkar főnö­ke pénteki nyilatkozatában tá­madta azokat az országokat, amelyek a nigériai polgárhá­borút belügynek tekintik. A tábornok hangoztatta, a biaf- rai haderők fő célja válto­zatlanul a nigériai központi kormány katonáinak kiűzése Biafra területéről. 4- NAGASZAKI: A japán Nagaszakiban szombaton, he­lyi idő szerint 11 órakor, pon­tosan abban a percben, ami­kor az amerikaiak atombom­bája elpusztította a várost 24 évvel ezelőtt, egy percre min­den forgalom leállt, hogy így emlékezzenek meg a támadás áldozatairól. A város Béke- parkjában 5000 ember ünnep­ségen emlékezett meg az atombomba 70 000 nagaszaki áldozatáról. ♦ BIRMINGHAM: Az ala- bamai Birminghamban a 34 éves Charles Haygood, miután összeszólalkozott szüleivel, re­volvert rántott, agyonlőtte őket, majd lelőtte a lövések zajára a lakásba siető egyik szomszédot, a szomszédos templom lelkészét, majd agyonlőtte magát ♦ KINSHASA: Mobutu kongói elnök közölte, hogy a heves diáktüntetések miatt jú­nius 4-én bezárt egyetemet és két főiskolát megnyitják. A zavargások során hatan meg­haltak és tizeriketten megse­besültek. Az incidens után 400 diákot tartóztattak le. — A mozgalom vezetőinek tekintett 34 személyt azóta is őrizetben tartották és perük hétfőn kez­dődött egy kinshasai bíró­ságon. Mobutu bejelentése a Minisztertanácson hangzott el. Ezen jóváhagyták az oktatás­ügyi reformot, amelynek Se­téimében az állam a jövőben fokozott ellenőrzést gyakorol a kongói egyetemek és főis­kolák fölött. ♦ RÓMA: Ri mi rabén, a hí­res olasz tengerparti fürdő­helyen, a szezon csúcspontján van. Egy fiatal házaspár elha­tározta, hogy mézesheteiket itt töltik el. Ml kell ehhez? Ro­mantika és egy szállodai szo­ba. Szobát azonban nem ta­láltak. Hogy első éjszakájukat mégis eltöltsék valahol, egy stégen ágyaztak maguknak, ahol végre egyedül marad­hattak. Másnap a helyi ható­ságok — fantáziájukat és el­tökéltségüket méltányolva — a Grand Hotelben ajánlottak fel nekik szobát, a ván* költ­ségére. ♦ HOUSTON: A három amerikai Hold-utas az utolsó orvosi ellenőrzések előtt áH Ha a vizsgálati eredmény ki­elégítő, néhány órával a ka­rantén-időszak lejárta előtt el­hagyhatják a zárt körletet. E%er tonna bomba Saigon: Az AP saigoni tudósítója szerint az elmúlt két hónap viszonylagos csendjéhez ké­pest az utóbbi 43 órában Dél- Vietnamban megélénkült a harci tevékenység. A szabad­ságharcosok három rakétatá­madást hajtottak végre a Vietnam két részét elválasztó volt fegyvermentes övezet kö- ; zelében. Ezenkívül hat ameri- i kai megerősített állást lőttek I gránátokkal. Erős támadás ér­te az amerikai különleges haderők Saigontól 57 mérföld­del északnyugatra lévő tábo­rát. Röviddel éjfél előtt Sai­gonban gránátot dobtak egy mulatóhely előtt parkoló ame­rikai katonai gépkocsira, két amerikai katona, egy dél­vietnami katona és egy pol­gári személy megsebesült. A saigoni amerikai parancs­nokság közlése szerint a szom­batra virradó éjszaka ameri­kai B—52-es bombázók több mint egymillió kilogrammnyi bombát dobtak a kambodzsai határ közelében a partizánok feltételezett állásaira. Több mint háromezer nyugat-berlini fiatal tüntetett szombatra virradó éjszaka a nyugati megszálló hatalmak azon döntése ellen, hogy a katonaszökevényeknek tekintendő nyugat­német ifjakat kiszolgáltatják az NSZK-nak Nixon nyomor enyhítő programja Nixon elnök nagyszabású nyomorenyhítő programot he­lyezett kilátásba az Egyesült Államok számára. A jelenlegi szociális segélyezés program­jának teljes átszervezésével az elnök azt ígéri, hogy munka- alkalmat teremtenek minden olyan jolgámak, aki jelenleg képtelen munkát találni s biz­tosítják a megélhetés mini­mális lehetőséget minden csa­ládnak, amely jelenleg szo­ciális segélyből él. Nixon, aki választási kam­pánya idején kilátásba he­lyezte az átszervezést, több mint öthónapos előkészítés után állt elő a reform terv­vel. Az új rendszerben a nyomorgó családok még min­dig csak a létminimum felé­nek megfelelő segítséget kap­nak, de ezt a rendszert or­szágszerte egységesítenék, s egyúttal elősegítenék, hogy a nyomorgó családok munka­képes tagjai szakképzettséget szerezzenek. A nyomorhatár alatt élő családok jövedelmét bizonyos mértékig kiegészí­tenék. Nixon a többi között megígérte, hogy az Ilyen kö­rülmények között élő család­anyák munkábaállítását előse­gítendő, napközi otthonokat hoznak létre. Pokolgépes merényletek Olaszországban Róma: Egész sorozat bombame­rényletet követtek el olasz vasúti szerelvényeken a szom­batra virradó éjszaka isme­retlen tettesek. A pokolgépek négy különböző közép-olaszor­szági városban robbantak a vonatokon: Alvianóban, Pes- carában, P esc inában és Caser- tában. Égy Triesztből Milánó­ba érkező vonatban is talál­tak egy bombát, ezt azon­ban 15 perccel a robbanás előtt hatástalanították, össze­sen hét sérültje van a me­rényleteknek. A rendőrség még nem tudta megállapíta­ni, milyen indítékok vezették a pokolgépes robbantóka t. — 1965 és 1967 között a vasúti merényletek nem mentek rit­kaságszámba. Az olasz dél-ti- roli terroristák voltak felelő­sek értük, akik nagyobb au­tonómiát követelnek a német­ajkú területnek. A péntek éj­szakai robbantások kapcsola­ta az Alto Adige-i terroriz­mussal egyelőre nem világos. <o dl? EBiEEnBfliiaasEia • Amerikai lépés a fegyverkezés fokozásá» • Leértékelték a francia frankot • Tel Aviv a tárgyalásos rendezés ellen Fontos híre volt a hét világ- politikájának, hogy a genfi le­szerelési értekezlet hat új tag­ja — Argentina, Hollandia, Jugoszlávia, Magyarország, Marokkó és Pakisztán — el­foglalta helyét a bizottság tár­gyalóasztalánál. Az új orszá­gok az általános várakozás szerint „friss vért” visznek majd a bizottság munkájába, s közreműködésük, mint több kommentár rámutatott, remél­hetőleg elősegíti a hatéko­nyabb és eredményesebb vitá­kat. Nagy érdeklődés kísérte a héten a Román Kommunista Párt X. kongresszusát, ame­lyen Ceausescu, a párt főtit­kára összegezte Románia bél­és külpolitikájának alakulását Anglia északír tartományában a héten is folytatódtak az ösz- szecsapások a katolikus és protestánsok között, s a za­vargásoknak többszáz sebe­sültje volt. Az érdeklődés homlokterében állt az a sza­vazás, amely a rakétaelhárító rendszerek kiépítéséről zajlott le az amerikai szenátusban, továbbá az új olasz kormány bemutatkozása a parlament­ben, a közel-keleti feszültség újabb kiéleződése és Kiesin­ger bonni kancellár washing­toni látogatása. Nixon amerikai elnök jó­formán még alig tért vissza hat ázsiai országra, Romániá­ra és az angliai „megállókra” kiterjedő útjáról, amelynek során oly nagy erővel hang­súlyozta az Egyesült Államok állítólagos szándékát a gyü­mölcsöző leszerelési tárgyalá­sokra, amikor az amerikai sze­nátusban keresztülhajszolták az úgynevezett Safeguard- rendszer elfogadását. A raké­taelhárító rakétarendszer ki­építésének ez a hétmilliárd dolláros programja nagy két­ségeket és vitákat keltett az amerikai közvéleményben s elfogadása minden bizonnyal a fegyverkezési verseny új, veszélyes szakaszát nyitja meg. Péntek este, »mikor az euró­pai tőzsdék már bezártak, a francia kormány bejelentette a régóta esedékes intézkedési, Franciaország nemzeti valutá­jának leértékelését. Pontosabb, s a valóságot hivebben tük­röző lenne ez a fogalmazás: á francia kormány hivatalosan is tudomásul vette a frank ér­tékveszteségét, amelynek mér­tékét ÍZ,5 százalékosnak is­merte el. A leértékelés követ­keztében az 1 dollár = 4,93 frank értékviszony előrelátha­tóan x dollár =- 5,5 frankra módosul. A francia frank leértékelése a tőkés valutarendszer válsá­gának újabb kifejeződése. A tőkés világ mai nemzetközi fi­zetési és valuta-rendszerét az 1944. évi Bretten—Woods-i egyez­mény körvonalazta s az ott le­fektetett elvek valóra váltása több mint egy évtizedet vett igénybe. 1958-ig ugyanis csak a dollár és a svájci frank volt konvertibilis, szabadon át­váltható, az egyéb tőkés valu­táknál ezt a követelményt csak 1958-tól kezdve tudták érvényesíteni. A nemzeti va­luták konvertibilitásának az abszolút szUárd árfolyam az alapja. A Bretton—Woods-i egyezmény alapján a nemzeti valuták árfolyama a hivatalo­san deklarált aranyparitástól (aranyparitás: valamely ország pénzegységének hivatalos szin- aranytartalma), legfeljebb 1 százalékkal térhet el, s ha az árfolyam Ingadozása nagyobb mértékű, az adott ország jegy­ei frank leértékelés gazdasági háttere bankjának, nemzeti bankjának be kell avatkoznia. A tőkés valutarendszer további feltétele és következménye a deviza- korlátozások megszüntetése és a szabad tőkemozgás. A tőkés valutarendszer már működésének ötödik évében kritikus helyzetbe került, ami­kor az USA különféle pénz­ügyi intézkedésekkel korlátoz­ta a tőke szabad mozgását; a későbbiek során pedig több európai tőkés ország léptetett életbe olyan intézkedéseket, amelyek a szabad átválthatósá­got korlátozták. A tőkés va­lutarendszer megrendülésének és gyors felbomlásának az az oka, hogy a különböző tőkés országok gazdasági fejlődése nem azonos mértékű, egyen­lőtlen. A gazdasági fejlődésnek ez az egyenlőtlensége, amely az eltérő színvonalú termelé­kenységben, költségekben és belső árszintben jut kifejezésre, beleütközik abba a valutarend­szerbe, amely a szilárd és rögzített árfolyamokra épül. S mivel az árfolyamok csekély módosítása nem követheti az árszint és a termelékenység változásait, az egyenlőtlen gaz­dasági fejlődés és a szilárd árfolyam ellentmondása csak robbanásszerűen — adott eset­ben le-, vagy felértékeléssel — szüntethető meg. Ez történt 1967 végén az an­gol valutával s most a fran­cia frankkal. Franciaország belső árszínvonala már eszten­dők óta a legmagasabb volt az európai tőkésországokban. A termelés magas költségszint- i je gyengítette a francia áruk I exportképességét, egyidejűleg ösztönözte, növelte a külföldi ! áruk versenyképességét és be- i hozatalát. A leértékelés két- ! ségkívül kedvezően módosítja ezt a helyzetet: a francia ter­mékek egyéb tőkés valutákban ! számított árát csökkenti, míg ; az exporttermékekét a francia I piacon növeli. Ebből követke­zik, hogy a devalváció rend­szerint — legalább is rövid ideig — ösztönzőleg hat a ter­melésre, az exportra, és a tő­kebefektetésekre. A devalvá­ciónak azonban infláció-veszé­lyei is vannak s annak mérté­ke néhány esztendő alatt meg­semmisítheti a leértékelésből adódó előnyöket. A dolgozók, elsősorban a munkások helyzetén a deval­váció önmagában nem változ­tat, a belső bér- és árszint egyelőre érintetlen marad, an­nál is inkább, mert a kor­mány a devalvációt az általá­nos nyári szabadságolások, az üzemszünet időszakára időzí­tette. Bizonyos azonban — s erre példa Anglia —, hogy a tőke a devalváció rövidlejá­ratú előnyeit a maga számára igyekszik kamatoztatni. A francia frank leértékelése természetesen nem oldja meg a tőkés valutarendszer több esztendeje tartó válságát, az egyenlőtlen fejlődés és a sta­bil valutaárfolyamok ellent­mondását, az egyes valuták ér­tékének, vásárlóerejének eltérő alakulását. A nyugatnémet márkának a hivatalos árfolya­mot jelentősen felülmúló ér­téke például, előbb-utóbb ki­kényszeríti a márka felérté­kelését. De ez is csak tüneti kezelés lesz. mert a gazdasági fejlődés egyenlőtlensége időről időre újratermeli a tőkés va­lutarendszer válságát. Garamvőlgyi István Bombaként hatott az ménytelennek egyébként sem mondható nyári napok kellős közepén a francia frank 12 és fél százalékos leértékelésének bejelentése. Az elmúlt másfél esztendő során ugyan többször szóbakerült ennek a lépésnek a lehetősége, s ilyenkan min­dig komoly bonyodalmakat okozott a nemzetközi tőzsdé­ken. A várt leértékelés rendre elmaradt, de most — amikor senki sem számított rá — be­következett. Pompidou köztár­sasági elnök nyilatkozatában a leértékelés időpontját a többi között azzal is indokolta, hogy jelenleg a nyári szabadságolá­sok időszaka van, tehát ez megkönnyíti a devalvációval kapcsolatos intézkedések vég­rehajtását. Hogy e lépésnek milyen lesz a nemzetközi ha­tása, azt ma még nem lehet felmérni. Mindenesetre pilla­natnyilag növeli Franciaország export-esélyeit, és megnehezí­ti az odairányuló külföldi be­vitelt. Tel Aviv uralkodó pártjá­nak, az úgynevezett Munkás­pártnak e héten lezajlott kongresszusa olyan nyilatko­zatot fogadott el, mely ki­mondja: Izrael nem hajlandó békés tárgyalások útján visz- szaadni az 1967 júniusi hábo­rúban elfoglalt arab területe­ket. Az uralkodópárt nyilat­kozata „biztonsági okokra’" hi­vatkozik, amelyek miatt Izra­elnek — állítólag — szüksé­ge van ezekre a területekre. A harcias álláspont egyébként azt a célt is szolgálja, hogy leplezzék vele az egyszerű vá­lasztók előtt: magában a Mun­káspártban is jelentékeny erők kezdik kétségbe vonni a kormányzat agresszív politiká­jának hasznosságát. Az ügy­höz szorosan hozzátartozik, hogy az Egyesült Államok kormánya éppen a napokban, az agresszív, békeellenes Tel Aviv-i nyilatkozat után jelen­tette be: hamarosan megkezdi az izraeli kormány által vá­sárolt Phantom típusú ameri­kai harci repülőgépek szállí­tását. Nem kétséges, hogy ez az amerikai bejelentés csak újabb bátorítást ad Tel Avtv kardesörtetéséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents