Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-09 / 183. szám

6 DimoiniAU. impia 1969. augusztus 9. Hullámos Pityu, Harlekin Gyuri és a többiek Pódium DÉLSZLÁV NÉPDAL­EST. Augusztus 19-én este S órakor a Belgrádi Rádió és Televízió népi zenekara, valamint Zika Nikolics, Andelka Gove- darevics és a Báity test­vérek vendégszereplésé­vel délszláv népdalestet rendeznek Mohácson a Bartók Béla Művelődési Házban. o BÁNFFY, A SOLY- MÁSZ. Bánffy György, a Pécsi Nemzeti Színház tagja is íilmezik a nyá­ron. Gáli István: Magas­iskola című filmjében egy solymászt alakít. o MÁSFÉLEZER DAL. Mihalik Imre, a pécsi Kuba presszó zongoris­tája közel másfélezer kü­lönböző műfajú dal kot­táját gyűjtötte össze ed­digi zenés pályafutása alatt. (Képünk: Mihalik Imre.) o MENDELÉNYI ÉS A PÖT-ANNA-BÁL. A pé­csi Fegyveres Erők Klub­jában egy héttel ezelőtt Mendelényi Vilmos, a Pé­csi Nemzeti Színház tag­ja nagysikerű tréfás pót- Anna-bált rendezett Ami más Anna-bálon kima­radt címmel. A pécsi trópusokon Jobb, ha mindjárt az elején tisztázzuk, hogy a cím nem lebukott galeri-vezérek bece­nevét, -hanem a Hullámos és a Harlekin nemzetség egyaránt I a szivárvány minden színében pompázó, de egymástól mégis megkülönböztethető fajtáit jelzi. A megkülönböztetés per­sze csak szakértői segédlettel sikerült, ami — tekintettel a madárházban uralkodó bábeli zenebonára, — nem kis fárad­ságába került Maczák János­nak, 'a mintegy 250 törpepa­pagáj társtulajdonosának. Elő­ször is helyesbített, hogy ne tévesszen meg a madarak ap­ró volta, mert az ő tenyésze­tükben sohasem volt törpepa­pagáj. — Az egy más fajta — ma­gyarázta. — Nagyobb fejű, tömzsibb, színszegényebb ezek­nél, ezért nem is tenyésztik díszmadárként. Ami pedig az említett kar­csú testű, kecses kiállású „hul­lámosok” és „harlekinek” pon­tos megkülönböztetését illeti, ehhez már a magyarázat mel­lé szemléltetés is kellett, a ka­litkájukból egyenként kiraga­dott példányok nem kis tilta­kozására. Azt a ribilliót! Még szerencse, hogy csak anya­nyelvükön fejezték ki érzel­meiket, különben bizonyára nagyon cifra véleményük lett volna tudásszomjam eme erő­szakos kielégítéséről. De az ujjaimon hagyott sajgó nyo­mok árán mégiscsak felje­gyezhettem, hogy a „Harle- kint” pompás, változatos szí­nű, de példányonként rend­szerint csak két variánst ját­szó tollazatáról, míg a „hul­lámost” — ahogy a neve is elárulja — háborgóan hulla mos rajzú szárnyairól lehe megismerni. Tehát holnaptó akár magam is felcsaphatnál papagáj tenyésztőnek, mer tudom már azt is. hogy a ké nem közül a „hullámos” hí­met élénkebb, színesebb orr­nyergéről, a „harlekin” fiú' pedig a párjánál szemlátomásl kisebb orrlyukáról lehet meg­különböztetni. És milyen válogatósak? Gondozójuk szerint, nemegy­szer félév is beletelik, ami? Ci épületelemgyár Szolnokon Elkészült Szolnokon a Be­ton- és Vasbetonipari Művek új épületelemgyára. A 450 millió foritit értékű üzem egész Európa legkorszerűbb hasonló gyárai közé tartozik. Mezőgazdasági tetőpanelek, vázszerkezeti elemek és ipari épületelemek mellett évente 1000—1200 lakást is gyárt. Az " itt készülő lakáselemek­be a gáz, a villany és a víz­vezetékeket, a teljes fürdő­szobát, a konyhaszekrényt, to­vábbá az ajtókat és az ab­lakokat is előre beszerelik. — Nagy tételben ad majd piac­ra az új szolnoki üzem mo­zaiklapot is. A teljes kapa­citással mintegy 1200 főt fog­lalkoztató automatizált üzem évi termelési értéke eléri a félmilliárd forintot. a kéthetenkint felkínált tojók közül kiválasztják a zsánerű­ket. Amellett viszont a sírig kitartanak. Étvágyuk, ínyencségük szin­te határtalan, noha étrendjük­nek előírásos receptje van. Mindenekelőtt a köles, a re­szelt, főtt tojás, vitaminnak pedig a „tikhúr” és a saláta, vagy sárgarépa zöldje, de nagy előszeretettel fogyasztják a friss parizert, a kristálycuk­rot és óvatlan pillanatban be­lekóstolnak a húslevesbe, sőt még a sörbe is... Ez utóbbi­tól különösen óvni kell, mert az állatorvosi praxisban ez ideig még nem vezették be az elvonókúrát És hány, de hány más is­meret kell még ahhoz, hogy valaki hivatásos tenyésztő le­gyen! Ügyelni kell a fajtatisz­taság megőrzésére, a tollazat­színek rendkívül igényes ki­tenyésztésére, mert ezek nél­kül kontármunka csak a pa­pagájtenyésztés. Ugyanis csak törzskönyvezett, vagyis a ver­seny-követelményeknek meg­felelő madarakkal vehetnek részt az évenkénti országos kiállításokon, ahol a szigorú zsűri, csak 20 cm fölött osz­tályozza a „versenyzőket”. S milyen alaposan! Például a szín, illetve a tollazatrajz meghatározottsága mellett el­sőrendű követelmény az is, hogy hány fokos szögben ül a madár, és maga alá húzza-e egyik lábát, mert a kétlá-bon pihenő papagáj bóvlis vásárra való csupán. És mindez kis töredéke csak a papagájtartó tudománynak, amit a tenyésztői újabban már külföldi szakirodalommal is kibővítettek. Tehát méltán bíznak abban, hogy az idei országos versenyről hazaho­zott medáliás madaraikkal to­vább nemesítik, szaporítják a Hullámos és a Harlekin famí­liát. (Pálinkás) A kispénzű amerikaiakat szeretném én idecsalogatni Az Apollo 11. magyar bélyegen Annak emlékére, hogy elő­ször lépett ember a Hold felszínére, különleges bélye­get készített a posta. Az „Apollo 11.” elnevezésű, 10 forint névértékű bélyegblok­kot augusztus 15-től árusít­Á blokk a Hold egy részét ábrázolja a holdkomppal és két utasával. Micsoda élmény lenne egy ame­rikai turistacso­portnak, ha Sik­lóson tölthetne el néhány na­pot! Andermann úr, jó harminc esztendeje indult el Szarvas­ról az Egyesült Államokba. Hazatért látogatóba és persze bejárja az ország több vidé­két, hogy a szakember szemé­vel tanulmányozza a hazai idegenforgalmat. Egy kalifor­niai idegenforgalmi társaság tanácsadója közel három év­tizede. A siklósi vár egyik északra nyíló szobájában la­kik, bejár Pécsre néha, meg­nézte többek között az ipari vásárt, aztán visszatér Sik­lósra, nem tud a vár és szép­séges környékétől szabadulni. Néhány órát töltünk együtt a várban, később Máriagjtűdön a termelőszövetkezet borozó­jában. Komolytalan r° Vg * Szereti a természetet. Ha majd megjelenik egy könyv az ország növény- és állat­világáról az autóbuszmegálló­tól ötven méterre, azt ő írja. A természetnél jobban csak a magányt kedvéli. Gyakran, átlag minden második vasár­nap kirándul. Ehhez a követ­kezőket viszi magával: rádió, lemezjátszó, újságok, könyvek (csak valami könnyűt kartárs- nő, nem bírom a nehezet) ká­véfőző, kártya, demizson, far­kaskutya, termosz, futball és tollaslabda. Ha kiér a természetbe, a magányba, napját nem tölti haszontalanul. Először is eszik. Ezt kétóránként megismétli. Ha nem eszik, akkor iszik. Ha ezt sem, akkor tüzet rak. Na­gyon szeret tüzet rakni! Ilyen­kor nyáron szalonnát pirít. Kenyeret is persze, meg hagy­mát. Az eredmény: hat zsír­folt a ruháján, három helyen megégeti magát (amiért a gye­rekeket, meg a feleségét okol­ja) és még a füle is koszos lesz. És amiért mindezt el­követte, egy kis fekete rü­csök. Ha ezt odahaza, a ven­déglőben adnák elébe, még a minisztériumig is elmenne a pariaszkönywel. A helyválasztásra különben (yenkor, kiránduláskor na­Ifissza a termeszeihez! gyón kényes. Csak olyan he­lyet választ, ahol egyedül le­het. Nagyon szeret elmélyed­ni. Másfél méteres körzetben nem tűr meg senkit a köze­lében. És mert a többi is sze­ret magányosan lenni, így egy-egy domboldalon 6—800 remete is összejön. Rendkívül nagy állatbarát. Kétféle madarat határozottan felismer. Ezek a veréb és a sas. Ami félkilónál könnyebb, az a veréb, a többi sas. A rovarokról már valamivel gyengébben tájékozott. Ezek­kel szemben magatartása a következő: — Jé! Nézd, mi mászik itt! — Valami bogár. — Lépj rá gyorsan! Ha legmélyebb magányát elhagyja, a következők ma­radnak utána: újságpapír, ci­garettadoboz, zsírpapír, szám­talan zacskó, dinnyehéj, ku­koricacsutka, csontok. Természetimádata elpusztít­hatatlan. Ha nem mehet ki­rándulni, akkor is csak a ter­mészetben érzi jól magát. Na­ponta kiül üde, friss levegőt szívni valamelyik presszóba. Ott nézi a két bokor lean­Ha nagyritkán előfordul, hogy valamihez nem annyiba ért, ezt nem árulja el. Inkább szerényen mondja: — Nekem mondja?! — Ami­kor maga még hátulgombolós nadrágban járt, akkor már tanár voltam! • , Állandóan elfoglalt. Ha egy autóbuszt elszalaszt, az egész napja el van rontva. Viszont félórát hajlandó a levegőbe bámulni, attól való féltében, hogy elmulaszt valamit és el­nézik előle. Ha egy falusi érdeklődik valamelyik utca iránt, rögtön segít neki. Részletesen meg­magyarázza, hol van. Erre az nem érti meg. Akkor el is kíséri. A vidéki elolvad. Vi­szont mikor a városi este ké­sőn megy haza, akkor azt mondja a feleségének: — Képzeld, nem tudtam időre hazajönni, mert valami hülye a Tímár utcát kereste és nem talált oda nélkülem. Ha mindezt elolvastad ked­ves olvasó, arra gondolsz, hogy ez egy rossz ember. Tévedsz! Rád, rám, ránk hasonlít. Egész közönséges városi. Szőllősy Kálmán WVACUCy U, ÍVG1J.CU1.1S30 ciiiuvi és bár benne van a korban, feltűnően mozgékony. Később mondja is: — A jó üzlet titka a moz­gékonyság. Maradjunk csak az idegenforgalomnál! őszintén mondom, nagyon sok szépet és jót láttam itthon, de valahogy az az érzésem, hogy Magyar- országot úgy mutatják be a külföldieknek, mintha ■ csak Budapestből és a Balatonból állana. Pedig a „vidék” is na­gyon szép. Például Baranya és még inkább Pécs, vagy mond­juk Siklós és környéke, önök itt élnek, tehát megszokták szűkebb hazájuk nagyszerűsé­gét. De a külföldinek minden új. Mondjuk neki. tudjuk, fő­leg tapasztaljuk, hogy a kül­földiek már rég „felfedezték” Baranyát, és minden bizony­nyal elégedettek is azzal, ami­ben részesülnek. — Bizonyára így van, de azért sok, talán apróságnak tűnő problémával találkoztam, amelyek kis rugalmassággal megoldhatóak. Hiányolja például a hatá­sos reklámot. Csupán néhány szöveges jelzés utal arra, hogy Pécsett megrendeztek egy vá­sárt. Ez kevés. Igaz, a jó rek­lám, bizonyos kiadásokkal jár, de éppen ezért alapos gond­dal meg kell tervezni a pro­pagandát, mérlegre tenni vár­ható hatását, másrészt az erre a célra szánt összeget: aztán az optimális határon túl egy fillért sem szabad költeni. — Kevés olyan irányjelző táblával találkoztam, ami valóban felhívja a gépkocsi­val utazó figyelmét — mond­ja A. B. Andermann. — Pe­dig én szerencsésebb hely­zetben vagyok, mert anya­nyelvem magyar és hálisten- nek nem is felejtettem el. De aki nem ismeri nyelvünket, az aztán tűnődhet és kérdezős­ködhet. Nem az útjelző táb­lákra gondolok, azole ott álla­nak minden elágazásnál. Ha­nem mondjuk szép, színes tablókra, hatalmas, esetleg éppen Pécs és Siklós között. Az sem ártana, ha a várat áb­rázolná, vagy Harkányfürdőt, vagy éppen a szép, máriagyű- di borozót, amelyen feltüntet­nék a várható szolgáltatást is. Mondja a magyar konyhá­ról: — A külföldiek ismerik, di­csérik, de mindig hozzáteszik: kissé nehéz ételeink vannak. Az szinte csoda, hogy például a sertéshúsból legalább nyolc­tíz féle étel szerepel még a kisebb éttermek étlapjain is. Hogy borjúhús önöknél szinte alig kapható, ezt is megér­tem. Csak azt nem, hogy pél­dául itt Baranyában is, több- helyütt kértem könnyebb étel­ként csirkét és nem volt. Pe­dig csirke, tudom, korlátlan mennyiségben van Magyar- országon. Elnézést kér, amiért néhány negatív jelenségre hívja fel a figyelmet, de hiszen éppen mi kértük, hogy mondja el. hi­szen úgyis az a baj, hogy ha a magyar lapok külföldiek vé­leményét közük, azok mindig dicsérőek./ Meglepődik — amikor be­lépünk Máriagyűdön a terme­lőszövetkezet borozójába. Azt mondja Roskó Zsigmondnak, a szövetkezet elnökének, hogy ez egy kincsesbánya. — Tudja-e, hogy egy ame­rikai turistacsoportnak micso­da nagyszerű élmény lenne, ha itt és Siklóson tölthetne el néhány napot? Erről egyébként beszélge­tett a megye idegenforgalmi szerveivel. — Magyarországra többnyi­re emigráns magyarok érkez­nek Amerikából, vagy nagyon pénzes emberek. Akinek pén­ze van, azt nem érdekli, hogy hány dollárt fizet naponta, mondjuk a budapesti Royal- ban, vagy a siófoki Európá­ban. De én azt szeretném, ha a kispénzű amerikai is meg­ismerhetné szülőhazámat. En­nek az a feltétele, hogy mond­juk a várban napi néhány dollárért ellakhasson, étkez­hessen. A kispénzű ameri­kaiak körében nagyon nagy szó, ha valaki egy európai utat megengedhet magának. Kevés van ilyen. Az út drága és ráadásul, például Olaszor­szágban, megvágják az ame­rikai turistát. Ezt el kell ke­rülni, egyébként itt nem ta­pasztaltam ilyesmit. Jó és őszinte propagandával kell idecsalogatni a kispénzű ame­rikait, és örömmel jönnek. Bé­kéről addig lehet beszélni, amíg az egyszerű emberek utazhatnak egyik országból ~a másikba. Rab Ferenc Időjárásjelentés Várható időjárás szombat estig: változó mennyiségű felhőzet, már kevesebb helyen záporral. Mérsé­kelt, északias szél. A nappali fel- melegedés elsősorban északnyuga­ton erősödik. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet IS­IS, legmagasabb nappali hőmér­séklet 25—29 fok között. A Ba­laton vizének hőmérséklete Sió­foknál pénteken 11 órakor 24 fok volt. dert. Ilyenkor tökéletes ma­gányban van. Ezt bármi áror is megvásárolja. Ha kell, reg- géltől estig akár két szimplái is elfogyaszt. Az országot már töviről-he- gyire megjárta. Ehhez vastag­talpú bakancsot, jelvényes ka- lapot és hátizsákot ölt. * Ha odaér valahová, akkor beül a kávéházba és örömmel gondol arra, hogy a sajátja otthcxr mennyivel jobb. Ha megáll egy faluban, egé­szen megrökönyödik azon hogy a bennszülöttek ugyan­úgy kétlábon járnak, mint a városiak. Egy napi ott-tartóz- kodás alatt legalább hússzoi elmondja: — Nem is tudom, hogy le­het itt élni... Különben otthon állandóan vidékre vágyik. Valamikor c is onnan indult el. Igazi bennszülött városi nincs is. Ha azonban véletle­nül visszahelyezik falura, ak­kor nem megy, inkább utcái söpör. Általában elmélyedt és ala­pos. Olyanhoz, amihez nerr ért, nem szól hozzá. Olyar viszont, amihez nem ért, nincs

Next

/
Thumbnails
Contents