Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-08 / 182. szám

1969. augusztus 8. 3 ■DUTiatitmi napiö Vasárnap térzene! Német úttörőzenekar Pécsett Nincs pihenés a gyárvárosi úttörőzenekar tagjai részére. A héten érkeznek haza Ba­laton körüli hangversenykör- útjükről, máris nagy előké­születek folynak régi, ked­ves barátaik fogadására. A ma esti gyorssal érkezik az •< NDK központi úttörőzeneka­ra, a Luckai Űttörőzenekar 60 tagja. A németek vasárnap dél­előtt 11 órakor az országos virágkötészeti verseny és kiállítás záróünnepélyén ad­nak koncertet, délután 6 óra­kor pedig a gyárvárosi út­törőzenekarral közösen a Széchenyi téren. A két zenekar közti ba­rátság 1965-ben kezdődött, amikor a német gyerekek a Balatoni Hét ünnepségein vettek részt. Ez alkalommal ellátogattak a csillebérci nemzetközi úttörőtáborba is, ahol a gyárvárosi gyerekek Csillebérc házizenekaraként ténykedtek. Megismerkedé­sük eredménye: zenekarok közti tapasztalatcsere, művek kicserélése és 1966-ban a né­met zenekar részéről történt meghívás. Ezek eredménye­ként a gyárvárosi gyerekek első alkalommal vendégszere­peitek hazánk határain túl. 1967-ben jártak a luckaiak először Pécsett a gyárvárosi úttörőzenekar vendégeiként Második alkalommal érke­zett tehát városunkba az NDK népszerű úttörőzeneka­ra Hermann Taube vezetésé­vel. Jelen programjuk ki­alakításába nemcsak váro­sunk vezetői segítettek bele. Az Országos Üttörő Elnökség felkérésére részt vesznek a zánkai úttörőtábor alapkőle­tételének ünnepélyén. Meg­hívást 1 kapott a zenekar a tót komi ősi (Békés megye) Viharsarok Tsz 26 éves ju­bileumi -ünnepségére is. A vendéglátók Szeged városába is elviszik őket. Részt vesz­nek Kiss György szászvári szoboravató ünnepélyén, va­lamint az abaligeti Hegyháti Vasárnapon. Helyreállítják a nádasdi kápolnát — Kutatások a püspökvárban Hol állt Fér hát pasa dzsámija? \ Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség folytatja Pécsett és Baranyában a megkezdett ku­tatásokat, s hamarosan újabb műemléki helyreállításokat végez. A jelenleg folyó mun­kákról tájékoztatott Gerő Győző és Sándor Mária, az OMF régészei és Pusztai Ilo­na, az OMF tervezője. A tájékoztatás szerint a Barbakán kutatása befejező­dött, sőt, a Műemléki Fel­ügyelőség tervezője, Ferenczy Károly már készíti a rende­zési terveket. E tervek alap­ján végzik majd el a Barba­kán és a püspöki palota közti terület, valamint a déli kert rendezését, hogy a szép műemlék hozzáférhető és szép látvány legyen a pécsiek és a turisták számára. A tervezés­sel párhuzamosan tovább folytatódik a kutatás is a vár körül, Sándor Mária vezeté­sével. A nyugati várárokban, a volt sportpályán területén végzik az ásatásokat, megkí­sérlik tisztázni, hogyan tör­tént a Barbakánba való fel­járás, valamint szeretnék meg­határozni a nyugati várárok pontos vonalát. Az ebben a várárokban állott bástya bel­ső oldalát is kibontották, s nagy tudományos érdeklődést keltett az a tény, hogy ez a nyugati bástya törökkori épít­mény. Most a továbbiakban a törökkori maradványok alatt a középkori építmény nyomait akarják kikutatni. A török időben épített bástya falaiban török edényt, fajanszdarabo­kat, tehát a törökkori élet csalhatatlan nyomait is meg­találták. A megyében az egyik leg­jelentősebb feltárási és ren­dezési munka Mecseknádas- don történik. Ez a rész a Me­csek kiemelt területe, s ezért vette tervbe a felügyelőség a mecseknádasdi temetőkápol­na, az ún. Szent István ká­polna helyreállítását. Három hete kezdték meg az ásatást, aminek célja az, hogy a je­lenleg álló gótikus templom korábbi építészeti korszakait feltárják, valamipt megtalál­ják a külső körítő falak és az északi oldalon elhelyezke­dő helyiség pontos helyét, eredetét. Ügy látszik, hogy az eddigi elképzelésekkel szem­ben nem az északi, hímem a Szovjet professzorai) Pécsett Egy leningrádi turistacso­porttal Pécsett járt Natalia Lichacsova professzornő, a Leningrádi Testnevelési Ku­tató Intézet anatómiai tan­székének vezetője. Szerdán délután meglátogatta a Pécsi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetét, ahol dr. Lissák Kálmán professzor is­mertette az intézet munkáját. Megtekintette a 400 ágyas klinikai tömböt is. A professzomő nem először jár városunkban: 25 évvel ez­előtt egy katonai kórház pa­rancsnoka volt városunkban, őrnagyi rendfokozattal. Ferenczy Károly készíti a Barba­kán környékének rendezési tervét, mely hozzáférhe­tővé és szép lát­vánnyá teszi majd a műemléket. déli oldalon lehettek a cellák, mert a hagyomány szerint itt hajdan johannita kolostor volt. Annyi bizonyos, hogy nem a középkori Mecsekná- dasd községhez tartozó falusi templom volt a XIV. század­ban a kápolna, sokkal való­színűbb, hogy a Rékavárhoz tartozott a kolostor és a ká­polna is. Az Országos Műem­léki Felügyelőség a kutatás, tervezés és helyreállítás tel­jes hitelét biztosította, a mű­szaki helyreállítás terveit Pusztai Ilona készíti. A ker­tészeti rendezéssel és az épü­letnek a feltárt részekkel együtt történő helyreállítása után a középkori kápolna a Mecsek egyik újabb szép lát­nivalója, kirándulóhelye le­het. Új feladatként vetődött fel Ferhát pasa dzsámijának ku­tatása Pécsett. Tekintettel ar­ra, hogy a Kazinczy és Kos­suth Lajos utca sarkán álló épületeket felújítják, lehető­ség nyílt arra,, hogy .tisztáz­zák az itt megbújó török dzsámi maradványait. — Mint Gerő Győző elmondotta, Evlia Cselebi úgy írt erről a dzsá­miról, mint ami Pécs egyik legszebb, bár kicsi dzsámija. Az építmény maradványait a Kazinczy étterem konyhája rejti magában. Itt egyelőre nincs másról szó, mint a ré­gészeti kutatásról, amely az épületek megbolygatása köz­ben könnyen elvégezhető. Ha azonban kialakulnák a ter­vek, Pécsnek egészen külön­leges és újabb nagyszerű lát­nivalója lehetne a Cselebi ál­tal úgy dicsért „kicsi, de szép” dzsámi. Végül ugyancsak Pécsett folytatják a Jakováli Hasszán dzsámi kutatását. A megyei kórház épületében és majd kertjében akarják kikutatni a medressze — a török kolos­tor és iskola — pontos he­lyét, s majd a későbbiekben ezzel kiteljesíteni az amúgy- is jelentős törökkori műem­léket. Ajándék Pécsnek: Udo Jürgens Tegnap újszerű, nagyméretű falragaszok jelentek meg Pécs utcáján: oldalról fényképezve, látható rajta a világhírű sláger­énekes, Udo Jürgens, ahogy visszafelé néz. életnagyságban, színes falragaszon. A nyugati reklámvilág hangulatára jellem­ző plakátot csak Budapestre és Pécsre küldték eL Az Országos Rendező Iroda a főváros után ugyanis csak Pécsett szervezi meg az osztrák művész hang­versenyét, mivei minden ilyen hangversenyre itt adják el az országban a legtöbb jegyet. Az Illés zenekar és Koncz Zsuzsa estjére például napokkal ko­rábban nem lehetett már egyet­len állójegyet sem kapni. A mai, augusztus 8-i Zalatnay Sa­rolta—Metró hangversenyre 8 nappal ezelőtt eladták már az állóhelyeket is. De egy bicsérdi ifjúsági építőtábor is vett 150 állójegyet, amit tegnapelőtt le­mondott, a jegyeket visszaküld­te, így ezekből van még néhány darab. Emberek, mit tettetek? 1 Vucskics László huszonnégy éves volt. Eiter Rezső har­mincnégy. Három gyermek ap­ja. De ez csak két név, a két legutóbbi, mert egyébként so­kan, nagyon sokan vannak ... 1. Szép reggel volt. Nyolc óra tízre összeállították a gépet, s mindjárt neki is kezdtek a munkának. Mintegy tíz percen keresztül minden a legnagyobb rendben. Akkor eltömődött a traktor után kötött szecskázó kifúvója, meg kellett állni, s ezt követően már semmi se ment úgy, ahogy szerették vol­na. — Kitisztítottuk, de megint eltömődött^.. — S akkor? — Újra megálltunk. — És Vucskics mit csinált? — Rálépett a vonórúdra, s a gép és a pótkocsi közé állt —, ha jól tudom ... Egy napja történt, mégis hihetetlenül nehéz visszaidéz­ni a részleteket. Most látszik csak, mennyire nem figyelünk egymásra. — És maga? — A pótkocsiról felülről be­lenéztem á toronyba, s azt mondtam: nincs ebben sem­mi... Nyolc óra harminc perc volt, s ők hárman — Vucskics László traktoros, Kéki Miklós takarmányos-gépkezelő és Tóth József takarmányos —, egye­dül voltak gépeikkel a csala- mádétól zöldellő tábla köze­pén. — Arra világosan emlék­szem, hogy Vucskics azt mond­ta: bele ne nyúljak ... — Mire maga? — Mire én azt mondtam: jól van, csak te se nyúlj be­le... A földre zuhanó emberi test A Pécsi Nemzeti Színház új tusija: Orbán Tibor Színész és rendező. A Magyar Színház- és Film- művészeti Főiskola történe­tében először fordult elő, hogy „kétszakos” növendé­kek hagyták el ezt az in­tézményt. Egyikük Iglódi István, a másik: Orbán Ti­bor, aki az új évadtól kezd­ve a Pécsi Nemzeti Szín­ház rendezője. — A főiskola színész tan­szakán végeztem, 1965-ben — mondja — osztályvezetői tanárom Szinetár Miklós volt. Az addig eltelt négy évben — azon kívül, hogy — remélem —, elég jól —, elsajátítottam, amit színész­hallgatónak elsajátítani le­hetett — említésre méltó a két filmszerep, melyet a Sodrásban és A szerelmes biciklistában játszottam el. Ez időben előbb a Nemzeti Színházban, később a Thália Színházban kaptam kisebb- nagyobb színészi feladatokat. — 1965 nyarán kérvényez­tem, hogy akkor harmadik évfolyamát kezdő színház­rendező osztály egyikének tagja lehessek. Ezt sikeres különbözeti vizsgák feltéte­léhez kötötték, melynek sze­rencsésen eleget tettem. Ná- dasdy Kálmán felejthetetlen irányítása mellett rendeztem a két egymást követő év­ben Görgei Gábor egyfelvo- 1 násosát és Shaw Androcles és az Oroszlán című gro­teszk j ét. — Utolsó főiskolás évem­ben a Szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződtem szí­nészi munkakörbe — azzal a feltétellel, hogy ott lehe­tőséget biztosítanak a diplo­marendezésemhez. Erre az 1968-as évad befejezése után került sor. A Német levente című Heltai vígjáték bemu­tatóján kaptam kézhez szín­házrendezői diplomámat 1968. július 3-án. Két jelen­tős szerepet játszottam a Szigligeti Színházban: a ta­valyi szezonban a Kurázsi mama tábori lelkészét és az idei évad végén Örkény Tóték című darabjában az őrnagyot. — Ahogy mondani szok­ták: kiéhezett vagyok. Sze­retnék dolgozni, minél töb­bet, és szeretnék bizonyíta­ni, hogy nem érdemtelenül jutottam két diplomám bir­tokába. őszintén remélem,' hogy a Pécsi Nemzeti Szín­házban ezekre meglesz min­den lehetőségem. A többi elsősorban rajtam múlik és én nagyon igyekszem majd. semmi másra nem hasonlít» huppanása mindkettőjüket úgy érte, mint a villámcsapás. Tóth fejéhez kapott, s Kéki ezért először arra gondolt, hogy a takarmányossal tör­tént valami. A gép alatt fet- rengő Vucskicsot csak később vették észre. — A szecskázó dobja egyre halkuló morajjal forgott: ben­ne volt a karja ... — Ö tehát mégis belenyúlt ... — Bele. — S mit gondol, miért? 2. Szentegáti Állami Gazdaság Csobokapusztai üzemegység. Csonkulásos baleset, a halál oka elvérzés. Az áldozat több­szöri kioktatásban részesült, ismerte tettének veszélyeit. Felvégi Ferenc, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának munkavédelmi csoportvezetője asztalra ejti a jegyzőkönyvet: mit lehet ehhez hozzátenni? 3. — Maga hol állt? — Én oldalt. — És mit érzett? — Valami rettenetes volt, nem is tudom elmondani ... — És mire gondolt? — Először arra, hogy min- I denképpen el kell engedni a vasat, aztán meg arra, hogy nem áramtalanítottuk a veze­téket ... Eiter Rezső halott, hárman a kórházban vannak: s mind­ez néhány megtakarított lépés és mozdulat miatt. A Mecsek- vidéki Pincegazdaság Szent István téri pezsgőüzemének udvarán dolgozott a brigád, heten voltak, valamennyien régi szakemberek, az a fajta társaság, amely egymás gon­dolatából is ért. Badacsonyi Béla azt mondja: én szeren­csés voltam, de azért még mindig remeg a szája széle. Egy gumiszállító hevedert akartak a földhányásról egy bakra helyezni, az átemelés már meg is történt, csak ép­pen nem feküdt fel jól a sza­lag, s ezért újra megemelték. — Mi hatan a földre zuhan­tunk, csak Eiter Rezső nem tudott elesni. Azt hiszem azért, mert őhozzá volt leg­közelebb a kábel... A kábel egy darabja most itt fekszik az öttagú baleset­vizsgáló bizottság asztalán. Két centiméter átmérő, négy­eres, „rongyos” elhanyagolt kivezetésekkel. Talán nem is az volt a baj, hogy nem áram- talanították, hanem az, hogy már a bekötés is szabálytalan volt. 4. i Szabályosan fogalmazott, tár- | gyilagos kérdések, zavart, óva- i tos, nemegyszer csodálkozó I válaszok. Mintha megszeppent I gyerekek beszélnének. Csattog j az írógép, minden szó papírra | kerül, de mintha még mindig nem értenék, miről is van szó: j egy ember, egy apa meghalt, egy szék, egy tányér, egy ágy, egy simogatásra váró arc gaz­dátlan maradt... A vizsgálatvezető halk, nyu­godt, pedig talán ordítania kellene, hogy végre valahára legalább ezek az emberek meg­értsék, milyen rettenetes amit csináltak, milyen szörnyű, ami történt. Egy ember meghalt ... Egy ember nincs többé. Kat­tog az írógép, papírra kerül­nek a vallomások, könnyen lehet, hogy enyhítő körülmé­nyek is lesznék, de bennem csak ez a kérdés dübörög: miért tettétek? Azt mondjá­tok, jó ember volt, szeretté­tek. De hát így... ? Meghalt. Rettenetes. Értel­metlenül halt meg. Nincs en­nél rettenetesebb. 5. Számok. 1968 első féléve! 2697 három napon túl gyógyu­ló üzemi baleset. 1969 I. fél­éve: 2785. Egy év alatt har­mincnégyen haltak meg, s több százan lettek nyomorékká. S ebben még nincsenek is bent azok, akik az utcán vesztet­ték életüket. Mert a vakmerő­ség. az óvatlanság, s a közöny itt is napról napra szedi ál­dozatait. 6. Mágocs, Rákóczi és József Attila utcák kereszteződése. A forró aszfalton megkopott kré­tajelek. Körök, négyszögek. Egy öreg ember azt mondja: ez a kör a kisgyerek feje... Még látszik, merre csörgött a vér. Kedden történt. A busz be­állt a megállóba, Wenhardt Zoli pedig kifutott mögüle. Hatéves volt. Szabó Pista, aki pajtása volt, sírva fakad, amikor kérdem, látta-e, hogy volt. Együtt jár­tak óvodába. — Milyen gyerek volt? — Jó. — Te miért szeretted? — Hát, mert nagyfiú volt, s mert az ősszel már iskolába ment volna... Az utca most olyan üres, mintha senki se lakná. Ennél nyugodtabb, védettebb sarka talán nincs is a világnak. Vég­re jön egy asszony, aki állí­tólag látta. Az autós volt a hibás, ezt hajtogatja, mintha ez lenne most a legfontosabb. Mindenki azt kérdezi, miért nem figyelnek jobban a sofő­rök, s azt talán senkisem, hogy lehet az, hogy egy út­kereszteződésnél, mely ráadá­sul buszmegálló is, egyetlen ember sem akadt, aki a futó kisfiú láttán a saját gyerekére gondolt volna? 7. Nyár van, hőség, frontátvo­nulás — lehet e tények is ott vannak a statisztikák riasztó számai mögött? Ki tudja, le­het. Egy azonban biztos: a legfőbb veszélyforrások ben­nünk — egymással, sőt önma­gunkkal is oly keveset törődő —, emberekben vannak. Békés Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents