Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-07 / 181. szám
6 Dimanttau ucpio 1969. ougusztuj 7. Emléktáblás pécsi házak LISZT FERENC |f Pécsbányától a Flóriántelepig PÉCS VIDÉKI BANYASZKOLÓNIAK A Kossuth Lajos utcában a 15. számú házban volt a biedermeier kor egyik híres táncháza, a „Hattyú Vigadó”. Homlokzatán még ma is olvasható a feketebetűs felírás: „Hattyú”. A ház baloldalán emléktábla: „A Hattyú-épület nagytermében hangversenyezett 1846. okt. 26-án Liszt Ferenc. Itt zengett fel először a magyar dal a Pécsi Dalárda 1862-ben tartott hangversenyén. A pécsi dalosmozgalom 160. évfordulóján, 1962-ben.” E ház nagytermében tartott hangversenyt „a hangok nagy tanára”, a Szekszárdiról Pécsre meghívott Liszt Ferenc 1846. október 26-án délelőtt. Ez volt a mester második pécsi hangversenye. Az elsőt 1846. október 25-én este 7 órakor tartotta a régi Mária, a mai Déryné utcában az Oertzen-íéle színházban, amely ma a bíróság épülete. Az első hangversenyén „Normája”, továbbá „Ave Mariája”, valamint a „Hattyúdal” ragadta magával Pécs közönségét. A Hattyú-házban megtartott második hangversenyének bevétele ösz- szesen 350 pengő forint volt, amit Liszt Ferenc jótékony célra ajánlott fel. Az összeget ebéd közben adta át a pécsi püspöknek. Ezt a pénzt a budai külvárosi temető kriptás kápolnájának építésére fordították. A Pécsi Dalárda 1871- ben Liszt Ferencet tiszteletbeli tagjává választotta. Az egykori nagytermet azóta kis szobákra osztották fel és jelenleg is az Állami Biztosító használja iroda céljára. cg tőr A pécsi szénmedencében számos bányászcsalád lakik az egykori Dunagőzhajózási Társaság által épített, zömmel egyforma koloniaépületekben. Óriássá nőttek közöttük a fák, de az épületek csak öregebbé lettek. Érdemes szétnéznünk e telepeken, amelyek annyi történelmi esemény szemtanúi voltak. Mikor és milyen elképzelések szerint jöttek létre a lakótelepek? A GESZTENYÉSBEN A Mecsekben az 1850-es j évekig csupán néhány főt foglalkoztató kisüzemekben folyt a szénbányászat. 1853-tól lendült fel rohamosan a széntermelés, amikor a hatalmas DGT megkezdte korszerű aknákban a nagyüzemi jellegű bányászatot és fokozatosan elsorvasztotta a versenyképtelen apróbb bányákat. Mivel a korszerűbb, mélyaknás művelés technikai berendezéseihez és fejtési módszereihez értő bányász szakembereket kénytelenek voltak idegen területekről, főként Csehországból és Ausztriából, valamint Észak-Magyarország klasszikus bányavidékeiről toborozni, szükségessé vált az ideáramló munkaerő letelepítése. Vita tárgyát képezte az építendő kolónia helyének kiválasztása. Schroll József bányagondnok — akiről a mai Széchenyi-akna mellett mélyített és még az I. világháború után is üzemelő régi aknát elnevezték — a Pécs- váradi országút és Üszögpuszta között elterülő területet tartotta a célra alkalmasnak és ellenezte a kolóniáknak a bányák közelébe való telepítését a bányaművelés megkezdése után várható talaj- süllyedés miatt. Mások a Piri- csizma lejtőjére az ún. Schneiderburg és Szamárkút közötti szőlőkbe tervezték az építkezést. Mindkét javaslatot elvetették a közlekedési nehézségekre, illetve a telekjogi gátló tényezőkre hivatkozva. Mivel az új András-akna szűk és ■vizenyős völgye nem volt alkalmas csoportos lakóházak - építésére, ezért a Központi Kolóniát az aknától pár száz méterre keletre a Kis- szököli és a Káposztás völgy közötti gesztenye erdőkkel borított hátra építették. A bánya- ] vidéken sokféle homokkő, mészkő, valamint agyag és lösz. található. Volt tehát falazókő, de gyorsan felépültek a saját szénnel fűtött téglaégetők is, és épületfában sem volt hiány. Forrásokban is gazdag volt a vidék, így lehetőség nyílott az épületek építésével egyidöben vízvezeték lefektetésére. 1856-ra a Központi Kolónián már négy sort alkotva 36 többlakásos ház és egy vendéglő készült el. Minden házhoz 10 négyszögöles udvart és 100 négyszögöles kertet alakítottak ki. A környező völgyekben is gombamódra mélyítették a bányákat. így az erdőkoszo- rúzta Nagybányaréti völgy szenének feltárására 1857-ben mélyített Albrecht-akna és Eduárd táró kiszolgálását végző alkalmazottak számára 1858-ra felépítették a három házcsoportból álló „Stadtwald” mikrokoloniát. Megindult a termelés az 1850-es évek végén a Káposztás völgyben is. Az akna mellett az egykori feljegyzések szerint több házat építettek a műszaki vezetők és felügyelők, valamint tisztviselők részére, hogy ne kelljen a távoli Pécsről kijárniuk. Rohamosan növekedett a bányászok száma, amíg 1854- ben csak 160 fő, addig 6 évvel később, 1860-ban már 800 fő növelte a DGT profitját. 1862-ben a Társaság András- aknától északra húzódó Istenáldás völgyben megnyitotta a József altárót, az András bányavölgyben a Lőrinc-aknát, megvásárolta a Karolinát. — Ezért találunk már az 1865. évi kimutatásban a főkolonián kívül 3 kisebb telepet is. A telephelyeken ekkor 1500 fő élt mintegy 100 épületben. A lakóházakon kívül több járulékos . épületet is emeltek. 1861-re építették fel az első pécsbányatelepi templomot, amelyet a század végén talaj- süllyedés okozta károsodás miatt lebontottak. 1867-ben a teleplakók gazdasági és kulturális igényeit vállalati kon- zumbolt, gőzmalom és gőz- sütőde, valamint két iskola, egy óvoda és könyvtár szolgálta. SZABOLCSON A DGT a szénmedencében 1868-tól kelet felé terjeszkedett. Hosszú lejáratú bérlettel 0E2 «öbbCrreteOS EO OTP bérÍÁz mGödöfiónyD E9 -eeoes években lebontott koiórúa. Goethe a világ legnagyobb zsenije Goethe volt a világ legnagyobb zsenije és Simon Bolivár értelmesebb volt mint Napóleon — állapítja meg egy pszichotechnikai tanulmány, amelyet a chilei egyetem adott ki. „Az emberi intelligencia” témakörben az egyetem az intelligencia definiálása céljából több tanulmányt Íratott és az „intellektuális együtthatók” meghatározására teszteket végeztetett Ezenkívül közreadta Cathe- rina Morris amerikai tanárnő tanulmányát, amelyben mintegy 300 régi híres személyiség intellektuális együtthatóját találjuk. Catherina Morris szerint az élen 210 ponttal Goethe vezet, utána a sorrend a következő: De Leibnitz (205), Pascal (195), Leonardo da Vinci és De Stael (180—180), Bach, Mozart és Beethoven (165—165), George Sand (160), Simon Bolivar (155) és Napóleon (145). A német ellentámadás A német hadvezetőség 1945 márciusában nagyarányú ellentámadást kezdeményezett a Dunántúlon. E hadműveletek egyik alapvető célja a dunántúli ólajmezők védelme volt. Hitler 1945 februárjában kijelentette: „...elsőrangú jelentősége van a magyar olaj- mezőknek és a bécsi olajku- taknak, mivel e nélkül az olaj nélkül —. amely olajkészletünk 80 százalékát teszi ki — nem tudjuk folytatni a háborút.” Ezért az alapvető német erőket a nyugati hadszíntérről átdobták a Dunántúlra az olajlelőhelyek és az •lajfinomítók védelme érdekében. Az ellentámadás a Balatontól délre és keletre eső területek visszafoglalására irányult. Célja volt, hogy a Duna bal partjáig szorítsa vissza a szovjet csapatokat. Nagy erők átcsoportosítása után a támadás koncentráltan három irányba indult meg. Az első: a Velencei tó és a Balaton közötti térségből Dunaföldvár irányába. Ezt a támadást a Székesfehérvár körzetében ! csoportosult 6. SS páncélos j hadseregnek kellett végrehaj- 1 tani a, s Dunaföldvár elérése | után Szekszárd felé vonulnia, hogy a 3. Ukrán Front hátába I kerüljön. A második ellentá- ! madási irány a Balaton és a j Dráva közötti szakaszon Nagy- i bajom—Kaposvár volt, azzal a céllal, hogy a szovjet haderőket lekötve biztosítsa a Dunaföldvár felé irányuló ellentámadást. Ezt a 2. páncélos hadsereg hajtotta végre. A harmadik csapást a Weichs tábornok parancsnoksága alatt álló 8—10 gyaloghadosztálynyi erő hajtotta végre a Dráva délj partjáról Pécs—Szekszárd irányába. E csapás fő célja az volt, hogy a Dráva jobb partján rekedt jelentős erőt képviselő német csapategységek Baranya—Tolna határán egyesüljenek a másik két irányba előrenyomuló német egységekkel és közösen semmisítsék meg a 3. Ukrán Front erőit. A szovjet csapatok március 5-re befejezték a védelmi előkészületeket. Március 6-án a fasiszta páncélos ékek mindhárom irányból megrohanták a szovjet védőállásokat. Milyen erők vettek részt a harcokban? A németek 400 000 katonával és tiszttel, 6000 lö- veggel és aknavetővel, 877 harckocsival és röhamlöveg- gel, 900 páncélozott járművel és 850 repülőgéppel rendelkeztek. Szovjet oldalon 400 000 katona és tiszt, 6889 löveg és aknavető, 400 harckocsi és rohamlöveg, 700 repülőgép vett részt a harcban. A hatalmas méretű összecsapás több, mint tíz napon át tartott. A németek naponta tíz rohamot is intéztek a szovjet vonalak ellen. Lényeges eredményt azonban nem tudtak elérni. A harcmezőkön esetenként 500 harckocsi dübörgőit egy időben. A Dráva jobb partjáról indított ellentámadás tudott legjobban beékelődni a már felszabadított területekre. A németek Dőlni—Miholjac és Sv. Durad térségében csoportosultak és rendkívül nagy erőt vontak össze. Március 6-án éjjel 1 óra 20 perckor kezdték meg az ellentámadást, a Dráván hídfőállást létesítettek és rövid időn belül elérték Siklós—Harkány vonalát. A Dráva menti községek lakóit szinte órák alatt át kellett telepíteni Helesfa, Ma- gyarmecske. Királyegyháza, Nagybicsérd, Nagypeterd, Szentdénes, Baksa, Szabadszentkirály, Dencsháza községekbe. Nagyatádtól a Dráva torkolatáig zömmel bolgár csapatok védték a Dráva bal partját. A németek túlereje ezen az arcvonalszakaszon emberben és hadfelszerelésben háromszoros-négyszeres volt. Minden kilométer arcvonalszakaszon 70 királytigris típusú német harckocsi volt, tehát 14—15 méterenként egy harckocsi. A 3. Ukrán Front gyorsan mozgó alakulatai az I. Bolgár Hadsereg segítségére siettek és március 11. után a németeket visszaszorították a Dráváig. A bolgár hadsereg vezérkari főnöke március 14-én már ezt jelentette, hogy „a Dráva bal partján létesített német hídfő egyre jobban keskenyedik és egészen kis térre szűkült.” Nem sokkal később a német csapatok véglegesen elhagyták Baranya területét. A balatoni német ellentámadás kudarca után a hitleri hadsereg már csak menekült és védekezett, amíg Berlin alatt véglegesen össze nem roppant. A felszabadító harcok folyamán Dél-Dunántúlon — Tolna, Baranya és Somogy megyében — több ezer szovjet katona vesztette életét. Az e területeken lévő szovjet katonai sírokban több, mint 10 ezer harcos és tiszt nyugszik. Ennél azonban jóval több volt a személyi veszteség, hiszen a súlyosan sebesülteket keletre szállították. A Dráva menti harcokban 3257 bolgár katoila halt meg, 1582 eltűnt. Ugyancsak több száz jugoszláv harcos és partizán vesztette életét a felszabadító harcokban. Dél-Dunántúl bombázása idején, 1944 folyamán a légi harcokban és a légvédelmi ágyúk füzében 150 angol és amerikai katona halt meg. Dél-Dunántúlon tehát elhallgattak a fasizmus átkos fegyverei. A balatoni hadműveletek tetemes károkat okoztak. A Dráva menti falvakban siralmas kép tárult a szemlélődő elé. Fehér István ] megszerezte a pécsi püspök- j ségtől a szabolcsi szén kiakná- ' zási jogát és hozzálátod ; György-akna mélyítéséhez. A | szabolcsi DGT bányakörlel | dolgozói számára megkezdték j Szabolcsbányatelep építését. I amelyet németajkú lakói a i gyakori széljárás miatt „Luft ! Kolonie”-nak keresztelték el, ; Ugyanerre az időre esik az | első koloniaházak építése Va- i sason és a Pécshez közel eső Kaszián-akna melletti Borbála-telepen. Az 1870-es években is majdnem másfélszeresére nőtt a DGT lakásállománya, de a ko- lonizálésnak ez az üteme sem elégítette ki a szükségletet, a korabeli főkönyvelő arról panaszkodik. hogy egvharmaddal növekedett a munkaerő fluktuációja. — 1879—1887 között a széntermelés felfutásával egyidejűleg ismét egynegyed- ; del gyarapodott a vállalati lakások száma, az volt a nagyobb méretű koloniafejlesz- tés utolsóelőtti időszaka. Az építkezés főként a már meglévő telepeken történt, mindössze a hosszúhetényi Viktó- ria-telepet alapították új területen. Az 1880-as évek végétől a századfordulóig már mérsékeltebb az építkezés üteme, csupán a Somogy határában lévő Csobányokban építettek néhány házat a közeli Rücker- aknára járó bányászok részére. A századforduló után a perspektivikus telepfeltárási terv elkészítésével nyilvánvalóvá vált, hogy a régi kolóniák továbbfejlesztése lehetetlen, az egyre szélesedő aláfestéssel együttjáró felszínA 20-as években a somogyi Felsőtelep és a vasasi Felső Flórián telep kiépítésével lényegében befejeződött a kolonizálás. süllyedések és rogyások miatt Ezért a városból Pécsbánya- telepre vezető mai Marx és Engels utak közötti lejtőn a bányáktól 3—5 km-re húzták fel az I. világháború előtt az Ulman (mai nevén Erzsébet) telep 38 házának falait A külföldi szénnel folytatott konkurrencia harc kényszerítette a DGT vezetőségét az 1910-es években nagyarányú műszaki rekonstrukció terveinek kidolgozására. Üj, nagyteljesítményű aknák mélyítése, modern szénelőkészítő és központi villanyerőmű építése a műszaki alkalmazottak fokozott becsbentartását, létszámuk gyarapodását eredményezte. Szükségessé vált tehát tisztviselőtelepek építése. így hozták létre a pécsbányatelepi Gesztenyésben a munkásteleptől északra — attól jól elkülönítve — az ún. Kezit- csókolom-telepet. Az újhegyi szénmosótól és villanyerőműtől északra a Pécsváradi országúihoz futó fasorban 29 lakásos tisztviselőtelep, mellette pedig 67 lakásos munkástelep létesült. MESZESEN 1925-re elkészült a Mecsek lakatlan területére telepített István-akna. Mellette már 1917-től megkezdték a főként műszakiak, felügyelők és karbantartó munkások számára, viszonylag modern kolónia, valamint egy 210 személyes i legényotthon építését. Azon-1 ' ban sem az új Széchenyi- | akna gyorsan megnövekedett ! dolgozó létszámát nem tudta j befogadni a közeiében fekvő ! Pécsbányatelep, de István - : akna bányászait sem tudták [ elhelyezni az üzem melletti új j lakóépületekben, ezért a Ma- I gyarszéki országúitól (a mai | Tolbuhin úttól) nyugatra fek- I vő püspöki tulajdonban levő j Meszespuszta területén vásárolt kolónia építésére alkalmas telket a . DGT. A hely | kiválasztásában legfőbb in- ! dók a kedvező fekvés volt. | Meszest ugyanis nem fejtet- i ték alá, és a mellette elha- I ladó, majd több aknához | szétágazó bányavasutak révén 1 gyorsan és olcsón történhe- I tett a bányászoknak az aknához és az újhegyi üzemekbe való szállítása. 1924- re a Társaság 33 sorházban 180 lakást épített fel. Az 1920-as évek első felében a Pécstől távolabbi bányakörletekben, a Somogyi Felsőtelep, valamint a vasasi Thommen-akna közelében a Felső Flórián-telep teljes kiépítésével lényegében teljesen befejeződött a kolonizálás. A DGT akkori főnöke, Jaroslav Jicinsky adatai szerint 2344 .! lakással rendelkezett a válla- 1 lat az 1920-as évek végén és a következő két évtizedben, felszabadulásunkig már csak jelentéktelen mértékben módosult a DGT-lakások száma. Dr. Erdőst Ferenc
