Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-29 / 199. szám
19Í9. augusztus 29. 3 Dunantmi napto Wagnert is énekelt Holnap zárul a Siklóson ez idén megindított kerámia művésztelep. Még néhány hétig dolgoznak művészek a villányi alkotóházban. Mecsekná- dasdon megvolt az alakuló megbeszélés, megszületett az alapszabály, elkészültek a tervek, jövőre pedig már dolgoznak itt is a művészek. S ezzel egyelőre teljes a kör. Két évvel ezelőtt Baranyában még semmi sem volt, nyaranta elutaztak, saját szakállukra dolgozgattak a művészek, ma viszont — hozzávetőleges számítás szerint — legalább ötven festő, szobrász, kerámikus dolgozott együtt, közös elképzelések szerint, a két már működő művésztelepen. S kezdetnek ez a szám máris rendkívül sokatmondó. A megye vezetői a napokban látogatták meg a zárás előtt álló siklósi művésztelepet, majd Villányban a kerá- mikus-szobrász találkozón is löszt vettek. Számtalan javaslat, elgondolás és ígéret hangzott itt el, a művészek, magukénak érezvén ezeket az alkotótelepeket, valóban sok kitűnő, friss ötlettel próbálják még tökéletesebbé tenni a jövőt. Ez a „magukénak érzik” kitétel egyébként rendkívül sokat takar. Többet, mint amit a megkopott kifejezés első hallásra jelent. Siklóson — tudjuk — ez idén indult meg a munka, néhány helyiségben, néhány legfontosabb szerszámmal, egy fafűtéses kemencével, a várban biztosított szálláshellyel. Ügy tűnt — első beszámolónkban sem tudtunk többről számot adni —, hogy mindössze néhányan jönnek csak el a művészek közül. — Aztán az elmúlt hetekben megélénkült a forgalom, a művésztelepeh most a zárás napjaiban ott volt Fürtös György, Kisfalusi Márta, Horváth Sándor, Szávoszt Katalin, Pál Erzsébet, Müller Magdolna, Molnár Imre, Schrammel Imre, Majoros János, Garányi József, koSfklős: Kisfalusi Márta edényt formál a korongon. rábban pedig Lőrincz Győző és Benkő Ilona Budapestről, Szekeres Károly Herendről, Borsodi László Szentendréről, Gazder Antal, Török János, Nádor Judit, Pattantyús József pedig Pécsről. Éppen Schrammel Imre és Benkő Ilona, akik mint neves művészek jártak már hasonló külföldi helyeken, állapították meg, hogy a környezetet, a munkalehetőségeket illetően a siklósi tábor messze felülmúlja azokat. Kell persze még egy-két dolog ahhoz, hogy jövőre és azután jöhessenek a külföldi művészek is nagyobb számban: kell mindenekelőtt egy ma- gastűzű kemence, mert a jelenlegi 9C0 C hőfokú kemencében csak hagyományos kerámiát lehet égetni, pirográ- nitot, samottos anyagot nem. Fürtös György méteres nagyságú sárkány figurát készített pirogránitból, rajta a felirat: SYMPOSION, s benne a zászló helye, mert úgy tervezték, ez lesz a tábor zászlótartója. Terveznek egy címert is, amely a kerámiatábor saját címere lesz, a siklósi hagyományokat és a sálit célkitűzéseiket szeretnék szimbolikusan összehangolni ebben is. A rövid idő alatt rengeteget dolgoztak, akik itt voltak, máris nagyszerű kiállítás anyagát lehetne összeállítani az elkészült művekből. nek-e számukra egy Dózsa- szobrot. Az ígéret már meg- ! van, s jövőre meglesz a szó- j bor is. De a termékenység és lelkesedés az „idősebb testvér”, Villány lakóira is jellemző volt. Kitűnően ki tudták használni az idén a faragószínt, a gyakori nyári esős napokon is teljes erővel folyt a munka a szobrászok körében. De a grafikusok, festők, akiket szintén szívesen fogadnak Villányban, ugyanilyen lelkesedéssel dolgoztak. A forgalom hatalmas volt ezen a nyáron — aki csak erre járt, betért ide, megnézte, hogy haladnak a nagyobb munkák, hol tartanak a szobrászok a kőfaragással. A gyakran erre- járóknak „kedvenc szobraik” voltak, amelyekért drukkoltak, s amelyeket „megvédtek” a vitatkozóktól. De érdekes módon sok bel- és külföldi utazó is betért ide, úgylátszik, a környékbeliek felhívják már a figyelmet az alkotótáborra, akár egy idegen- forgalmi nevezetességre. A szabadban dolgozó művészeket nem zavarja a forgalom, sőt, természetesen örülnek is, hogy Villány ilyen hamar átment a köztudatba, s ilyen hamar megszerették, megszokták. A tereprendezés sajnos, jövőre marad — a művészek azonban már most terveket szőnek, hogyan lehetne a legjobban megoldani a teraszos szoborparkot, hogy szemre is szép legyen, de dolgozni is lehessen a lépcsősen kiképzett domboldalban. Jövőre a kőbányát is becsukják, s akkor az egész terep a művészeké lesz. A kollektív művésztelep előnyei Villány példáján kezdenek már nyilvánvalóvá válni. Hogy a Grétz-pusztai építőtábor fiataljai szinte mindennapos vendégek voltak, s valóságos szabadtéri művészeti ismeretterjesztő iskola volt itt, az az egyik dolog. A másik, hogy a beremendi Művelődési Házzal szerződést kötött a művésztelep: egész éven át kéthavonta egy-egy kamarakiállítást rendeznek, elsőként Bérezés Gábor munkáit mutatták be, őt követik majd a többi alapítótagok. A környékkel való egyre jobb kapcsolatot jelzi, hogy a beremendi Dózsa Tsz megkérte a művészeket, nem készítenéEzen a bizonyos szobrász— j festő—kerámikus találkozón 1 szalonnasütéssel ért véget a j nap, s a tűz mellett a mű- vészeken kívül ott ültek a I siklósi vezetők is, akikről I Fejér megye régészeti lelő- i helyein — Tácon, Sukoron és J Mezőkomáromban — újabb értékes leletek kerültek fel- s színre az ásatások során. Ha- j zánk egyik legjelentősebb ró- j maikori településén, a táci ; Gorsiumban. újabb adatokkal bővült a hajdani városka tör- | ténete Folytatják a Gorsium j centrumában lévő hatalmas | épület feltárását is. Itt az el- | múlt időszak legérdekesebb lelete egy háziisten — Lar-t — ábrázoló bronzszobrocska ! volt. Sukoron befejeződött az I új kőkori telep ásatása. Az i. j e. 3000 körüli időkből származó leletanyag a vonaldíszes kerámia kottafejes korszakából való, s igen értékes emlék. Mezőkomáromban a lelet- mentő ásatások során egy kora-bronzkori település részletei kerültek elő. Villány: Bocz Gyula nagyméretű kőszobrán dolgozik. már annyiszor elmondtuk: a megye úttörő mecénásai. — Meghallgatták a művészek kisebb-nagyobb kéréseit, javaslatait, s persze azokat az ígéreteket is, amelyek a jövő nyárra már testet is öltenek. így épül, alakul Baranyában az a képzőművészeti de- centrum, amit néhány évvel ezelőtt sokan még illuzórikusnak tartottak. Az igazi bizonyíték persze lassan gyűlik — a siklósi vár kiállítótermeiben egy leendő múzeum darabjai, rajzok, festmények, szobrok, érmek, kerámiák, a Szársomlyón a hatalmas kőtömbökből kibontakozó szobrok, Mecseknádas- ; dón pedig az égbenyúló zo- j máncfalak. Hallania Erzsébet Műszaki szakkörvszetők országos tanácskozása A KISZ nagy figyelmet fordít a fiatalok műszaki kultúrájának fejlesztésére, az ezermesterkedés, barkácsolás elterjesztésére, az alapvető szakmai ismeretek színvonalasabb oktatására. Ennek jegyében kerül sor a műszaki szakkörvezetők országos tanácskozására, amelyet az idén háromnapos programmal rendeznek meg szeptember 11 és 13 között. A konferencián előadások hangzanak el a Csináld magad mozgalom hazai helyzetéről, a szakmai oktatás módszereiről, céljairól, a műszaki szákkörök munkájának értékeléséről, a korszerű lakáskultúráról. in ’úsági na^ A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Királyegyházán, a művelődési házban ma este 8 órai kezdettel ifjúsági nagygyűlést rendez a KISZ megyei Bizottsága és a pécsi járási KISZ Bizottság. A nagygyűlés előadója dr. Temesvári Tibor, a KISZ megyei Bizottsága osztályvezetője. A gyűlés ifjúsági találkozóval zárul. Sziiksé» van idegen kultúrák ismeretére iá Két év Németországban November hetedikén lesz két éve: a Karl-Marx-Stadt-i Operaház színpadán százhúsz tagú kórus énekli az opera fináléját, Iván Szuszanyin megáldja leányát és vejét, s a vő és a lány dobogó mellkassal hajol meg a német közönség előtt. Taps. lábdobogás, megint taps, megint lábdobogás, így szokták ezt némethonban. — Nagyon izgultunk előtte, én is, Fülöp Rózsa is, mert mi akkor a magyar művészetet, a magyar kultúrát képviseltük, és ez óriási felelősséggel jár. Ezért, ahogy mondani szokták „ezer százalékos” figyelemmel készültem mindig, hiszen minden néző, aki az elmúlt két év alatt beült megnézni az előadásomat, nem azt mondta, hogy „No, mit tud Szabadi József?”, hanem hogy, „No, mit tud ez a magyar?” Hát ezért... Azóta elmúlt két évad és Szabadi József, a Pécsi Nemzeti Színház tagja, aki két esztendős szerződést kötött a Karl-Marx-Stadt-i Operaházzal, az Iván Szuszanyin Szo- bonyinán kívül énekelte a Ri- goletto hercegét, Matis der Maler: Hindemith című operájában Hans Svalbot, aki afféle német Dózsa György, Brecht és Paul Dessau: Pun- tillájában a Földesurat, de ez előtt még valamit, ami óriási, ami Magyarországon kevés operaénekesnek jut osztályrészül: a Tannhäuserben Hans Sreibertet. — Ez líraibb szerepe, de közben játszottam a Rigoletto hercegét is. és két olyan jellegű figurát egyszerre nem lehet énekelni. Glinka, Verdi és még Wagner is. Így együtt túl szép, de túl nehéznek tűnik. Szabadi József mégis megtanulhatta ezeket az operaszerepeket: — Legyünk őszinték; az NDK gazdag ország, s így többet költhet a kultúrára. Amikor kiértem Karl-Marx-Stadt- ba, a régi Chemnit-be, elvittek autóval egy házba, bevezettek egy összkomfortos, központi fűtéses bebútorozott garzonlakásba és azzal adták kezembe a kulcsát, hogy havi 25 márka, vagyis körülbelül 100 forint a bére és ez lesz az én szolgálati lakásom. Az operaházban 120 tagú a kórus, s annyi korrepetitor van, hogy A zok a fiatalok, akik ta- ** vasszal érettségiztek, most élik legnehezebb, de talán egyben legizgalmasabb heteiket. A vágyak és a valóság egyeztetésének időszakát. Akiket felvettek az egyetemre, főiskolára, azoknak persze minden sokkal könnyebb. Fiegler Mária jelesen érettségizett és „jól vette” az akadályokat. Az eredmény: pár nap múlva megkezdi tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. — Mióta készülök orvosnak? Hát nem mondom, hogy a pólyában már ezt bömböltem, de különben mindig orvos akartam lenni. Nem, a családban nincs senki. Apám lakatos. Egyszer átestem egy komoly betegségen, agyhártyagyulladásom volt. A doktor bácsira, aki akkor meggyógyított, jól emlékszem. Talán ez is hozzájárult... Az iskolában biológia szakkörös volt. Boncoltak békát, egeret, patkányt. Egyszer ellátogatott az egyetem élettani intézetébe. Mária már a szakot is kigondolta magának, amit csak öíölve-hatolva mer kimondani: — Lehet, hogy kinevetnek: sebész szeretnék lenni. Ügy érzem, ez a legeslegorvosibb szak... Szutyor Györgyöt Keszthelyre, az Agrártudományi Főiskolára vették fel. — Egész kisgyerek koromtól ilyesmit szerettem volna. Eredetileg azt gondoltam, állatorvos leszek. De megfélemlítettek. hogy az túl nehéz, meg közben azt hallottam, hogy Vágyak és valóság lesz egy új szak, az agrokémiai. Mindig nagyon szerettem a kísérleteket, biológiában is, kémiában is. Hogy valami növénynemesítő, növénykísérleti munkát szeretnék végezni, az egészen titkolt vágyam ... Apja vasutas, a növények és állatok iránti vonzódása szinte visszavezethetetlen, legfeljebb a nagyapa szőlője jöhet szóba, ahol Gyuri legkedvesebb óráit töltötte. Af indkettejüknek felteszem a kérdést: tudják-e, hogy ha végeztek, valószínűleg vidékre kell majd menniük, esetleg egész életüket falun kell leélniük? Szutyor György: — Persze, tudom. Ez természetes. Baranyába szeretnék kerülni, különben mindegy, hová. Szeretem a falut. Fiegler Mária: — Engem személy szerint nem érdekel. Nyaranta voltam sokat falun, azt is sejtem, milyen a falusi orvos élete. Azt hiszem, mindegy, hol végzi az ember azt a munkát, amit szeret. Ámbár... mondják néha, hogy ezt én még nem tudom megítélni, s ha majd végzék, másképp gondolkodom ... * Kálmándi Papp Ferenc halbiológus szeretett volna lenni. Nem vették fel Gödöllőre. Most bábos-mézeskalácsos tanulónak megy. Gyulassy József állattenyésztőnek akart menni, de nem jutott be a keszthelyi akadémiára. ősszel az NDK-ba megy, lakatos-hegesztő szakmát tanul, három éven át. De egyik fiú se mondott le arról, hogy tovább tanuljon. Feri konokul a halakról beszél. — Én nem tudom, miért van ez, állítólag a nagyapám volt ilyen bogaras ember, de én már gyerekkoromban horgászni jártam és volt otthon akváriumom. A keresztapámhoz is eljutottam egy nyáron, a dinnyési tógazdaságba, zsákoltam, minden munkát elvégeztem. Volt ott hét nagy halastó. Jövőre is megpróbálom, meg azután is ... Gyulassy József apja, nagyapja még a további nagyapák egész sora mezőgazdasági szakember volt. — De én közepesen érettségiztem, és gyanítottam, hogy így nem fogok bejutni a főiskolára. Azért jelentkeztem párhuzamosan a német útra. Az ember lát egy kis világot, esetleg megtanul egy nyelvet, és egy szakmát, persze. Ha itthon tanulom, alig kapok pár fillért, ott kint pedig egész jó fizetés lesz. Hát nyilván, ha dolgozik az ember. Ebben a szakmában lehet szakmunkásvizsgát tenni, — azért választottam ezt. Különben mindegy lett volna. Hajógyárba kerülök. Kíváncsi vagyok, mi lesz, mert annyira sokféle véleményt hallottam. Van, aki nem bírja a kosztot. * Eredetileg arra gondoltam, olyan gyerekeket keresek, akik már megbékéltek azzal, hogy nem jutottak egy egyetemre, vagy főiskolára. Dehát ilyeneket, úgy látszik, nehéz találni. Talán lehetetlen is. Azt mondta az egyik fiatalember, meglehetősen találóan: — Ha valaki tényleg az akar lenni, nem fog csak úgy egy-kettőre belenyugodni, hogy nem megy. Pár év múlva, nem tudom... Vagy ha véletlenül olyan helyre kerül dolgozni, ami megtetszik neki, mert nem tudta, hogy ilyen foglalkozás is van ... Mondják, van egy osztálytársuk, akit az orvosira nem vettek fel, s aki most fodrásztanulónak ment. — Volt némi hajlama hozzá, ő nyírta az osztályban a srácokat, mert tetszik tudni, a fodrászok már lesik az ilyen hosszabb hajú srácokat és megkopasztják az embert... Talán diploma nélkül nem lehet élni? — Nem arról van szó. Dehogynem. De ha az ember egyszer akar valamit! Ha tényleg azt a munkát tekinti élethivatásának! IM egmarad-e bábosnak, aki ‘•Ti halbiológusnak készült, fodrásznak, aki orvos akart lenni... ki tudja? Az biztos, hogy egyöntetűen azt mondták: „Ha az ember valamit komolyan akar”, és azt mondták: „természetes, hogy dolgozni kell, és mindegy, hogy vidéken vagy városban”. És ezért ez sem olyan kevés, ha meggondoljuk, hogy mindnyájan tizennyolc évesek. H, E. én mindig maradtam a próbateremben, s a korrepetitorok váltották egymást. Mondjak mást? Ott havonta legfeljebb hatszor játszottam, s egy- egy operát három hónapig tanultunk német pontossággal és szorgalommal. S a lehetőségek is óriásiak. Minden hónapban kétszer rendeznek meghallgatást, s ezekre a 32 német operatársulat, és számos külföldi opera impresz- száriói járnak el. Nekem például a két év alatt még har- mindcszor sem kellett játszanom, de ez alatt csak a Rigo- lettóban öt partnerem volt, öt Gildával énekeltem. — Igaz, ha egy-egy darabot két hónapig nem játszottunk, akkor már alapos próbák előzték meg az újbóli előadást, beleértve a házi színpadi jelmezes, díszletes próbát ás. — Mégis hazajött? — Természetesen. A honvágy legyőzhetetlen érzés. Nem. nem csak a család hív haza. hanem a barátok, az ismerősök is. Odakint is volt például baráti köröm, de itthon mégis én vagyok a Szabadi Jóska. Hát nem más? — Mit kapott ettől a két évtől? — Először is egy általános biztonságérzetet, hogy külföldön is megállóm a helyemet Aztán megismertem egy másik kultúrát és az ilyen ismeret minden művészetben szükséges, mert a művészet tá- gabb horizontjára e nélkül I nem lehet eljutni. Aztán sok énekessel dolgoztam együtt, hírességekkel is, mint például a Rigolettóban Ute Mai-jal, a Lipcsei Operaház világhírű szopránjával. Mindez gazdagította a „művészi palettámat”. Elsősorban úgy. hogy a mi olaszos hangvételünk mellett az igazi németes hangvételt is megtanultam. Például a Rigolettóban egy oldal német szövegben harminckilenc i-voká- list kellett énekelnem. Pécsett szép szerepek vágják, három opera és egy operett. Flotov: Márta című operájában Ágoston Edittel énekel, akivel együtt kezdték a pályát, a Manón Lescaut-ban Horváth Eszter lesz a partnere, akivel a Sztambul rózsáját énekelte még Miskolcon. — Ez a négy darab kemény munkát igényel, de a nagyon szép szerepek, s a fáradtságos munka remélhető eredménye kielégít engem. írja meg: szeretettel köszöntőm a pécsi és baranyai közönséget, s nagyon szeretnék hozzájárulni a pécsi, baranyai és az egész dunántúli művészeti munkához, azzal a kevéssel, amit az igényes pécsi közönségnek nyújthatok. Földessy Dénes — Korszerű szeszfőzde épül Tormáson a Szikvíz- és Szeszipari Vállalat beruházásában mintegy százezer forintos költséggel. Az új létesítmény a tervek szerint szeptemberben elkészül. Baranyai művésztelepek Újabb értékes régészeti leletek Fejér megyében Hazajött Szabadi József
