Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-24 / 195. szám
Dutiflintmt napto 1969. augusztus M. Művésztelep Mecseknádasdon A vendégek felét helyhiány miatt el kellett utasítani... Uj szállodára vár Pécs A mecseknádasdi mflvésztelep alkotóháza. A falu nemrégiben megjavított útjáról keskeny járdán kell felmászni a házak, fák, bokrok között, aztán „ahol elfogy a járda, ott a művésztelep” — igazítottak útba a falusiak. A művésztelep — amely régebben is az volt, de az utóbbi években nem használták — lényegében két, egymáshoz viszonyítva derékszögben elhelyezkedő régi parasztházból áll. A főépületben, vagyis ott, ahol már erre az évre berendezkedtek, öt szoba, pontosabban három szoba és két előszoba-féle van, most azonban mindenütt s'ükség-fekhelyek, nyers asztalok. A kerítés mentén rózsabokrok, a ház előtt két hatalmas körtefa, a ház mögött szőlővel, kukoricával borított domb. A házhoz fészer és pince csatlakozik — itt lesz -.•majd a műhely. A csaknem romantikusnak nevezhető primitív viszonyok között a festők, építészek szemmel láthatólag kitűnően érzik magukat. Ketten most másznak le a hátsó épület elhagyott padlásáról, az új szerzeménnyel: egy pókhálós, szétesett rokkával. A hátsó épület fészerébe is benézünk: poros szénahalom, csövek, egy szét-! mállott szakajtó, valami régi kiskocsi romjai. Az elülső épület egyik szélső szobája viszont szőnyegekkel. heverőkkel. asztallal, kis- szskrénnyel valóban „reprezentatív'’ szoba. Az a 20 ezer forint, amit a Megyei Tanács művelődésügyi osztályától kapott a művésztelep, ennek a szobának a berendezésére ele- g ndő volt. A pécsi járási tanács 25 ezer forintjából viszont a szigetelői alakra, a tető javítására és a kút megépítést re futotta. Így vált lakhatóvá az elhanyagolt művész- te'ep, amely a Képzőművész Szövetségtől most a Járási Tanács kezelésébe került, s a Járási Tanács a Megyei Tanács és Pártbizottság legteljesebb egvetértésével és támo- g"tésá-/al, egy valóban szép és ráz''jövőjű művésztelepet szeretne itt létrehozni. Ma'ztadon- cso iímaradványok o Wnád völgyében A Hernád-völgyi Növajid- rány község homokbányájából hatrlmrs ősállat csontmarad- ványai kerültek napfényre. A lelctment-5 régészek először azt hitték, hogy mammutte- metőre bukkantak, de a beható vizsgálatok során kiderült. hogy annál ritkább ős- állat. a masztadon állkapcsának töredékei, fogai és csontjai kerültek felszínre. Az értékes leieteket a Budapesti T*rt“ ' "-‘tudományi Mű <'um- ba Szállították restaurálásra. Borsod megyében ez már a ■Äsodik masztadon lelőhely. Most amolyan alakulóülésre jöttek össze az alapítótagoknak számító festők, építészek. Itt van Pécsről Lantos Ferenc, Kelle Sándor. Simon Béla, Horváth Olivér, a fiatalok kö- zül azok, akik Bonyhádon már két nyáron is foglalkoztak zománccal: Halász Károly, Kismányoki Károly, Sze- lényl Lajos, itt van Budapestről Fájó János, Bak Imre, I Hódmezővásárhelyről Hézső j Ferenc, Szolnokról Bokros László, Dunaújvárosból ifj. j Koffán Károly és Cziránszky j Mária Az építészek jelenleg j ketten vannak, Erdélyi Zoltán i és Bachmann Zoltán. S szom- ! baton délelőtt kilátogatott a! művésztelepre Csorba Tivadar | is, a Megyei Pártbizottság! munkatársa és Bernics Ferenc, a Megyei Tanács művelődés- j ügyi, osztályvezetője, hogy i részt vegyenek az alapító mű- j vészek első megbeszélésén, ahol az alabszabálytervezetet I is megvitatták. Az alapszabály szépen meg- j fogalmazza, miről lesz itt szó tulajdonképpen. Ha Baranya i megyében képzőművészeti központot akarunk kialakítani — olvashatjuk — akkor a művésztelepeknek, tartalmukat tekintve, együttesen fel kell ölelniük a képző- és iparművészetnek közel az egészét. — Villány, mint plasztikai és Siklós, mint kerámiai központ mellett Mecseknádasd a murális művészet központja lehet. „Mecseknádasd így nemcsak a képző- és iparművészet kérdéseit közelíti egymáshoz. hanem szükségszerűen szoros kapcsolatot teremt az építészettel is. így talán megvalósulhat a képzőművészet és építészet régóta óhajtott természetes szintézise, amelynek általunk is megfogalmazott célja az lenne, hogy az ember környezetét tudatosan és értelmesen úgy alakítsa, hogy az funkciójában is és esztétikai hatásában is egyaránt megfeleljen a szocialista élet korszerű igényeinek ... A mecseknádasdi művésztelep ezért — murális jellegénél fogva — elsősorban az épületeken alkalmazható anyagok felhasználásának korszerű lehetőségeit fogja kutatni”. Az idén még csak öt napra gyűltek itt össze a művészek, de a Járási Tanács segítségével jövőre már megkezdődhet a fészerből átalakítandó műhelyben a zománcmunka. Kemence, anyag, fújó- és porelszívó berendezések kellenek ehhez. Folynak tárgyalások a Zománcipari Művek vezetőivel is, akik talán szintén segítenek a művésztelep zománcrészlegét kialakítani. Később mozaik-, illetve üvegmunkákat is szeretnének majd itt végezni. Jövőre felhúzzák a hatalmas munkafalakat az épület mögötti dombon, a munkafalakon helyezik el a kísérleti munkákat. Messziről lehet majd látni az itt kialakuló szabadtéri „múzeumot”. (Az idézőjel nagyon isszándé— SzoUolai felv. — kos: ugyanis e művésztelep kísérletei éppenhogy nem múzeumok, hanem a köznapi élet, az ember mindennapi környezete számára készülnek.) Tegnap pedig az alapítótagok megvitatták ezeket a messzemutató, mégis határozottan kidolgozott célokat, és megválasztották a művészte- Lep vezetőségét, amely hét tagú, elnöke Lantos Ferenc, tagjai Rétfalvi Sándor, Erdélyi Zoltán, Bak Jmre, Bokros László, valamint a két támogató tanács egy-egy képviselője. Az alapítótagság lesz a művésztelep „parlamentje”, amely kiválasztja majd az itthagyandó műveket, s amelynek tagjaira nézve kötelező a közös kiállításokon való részvétel (úgy tervezik, hogy minden évben a Leányvásar idején rendeznek Pécsváradon kiállítási), valamint a nyári időszakban, ha ilyen igény érkezik, ismeretterjesztő előadást is kell tartaniuk. Máskülönben a művésztelep ugyanolyan anyagi-szervezeti keretekben működik, mint ami már bevált a másik két baranyai művésztelep esetében. Jövőre pedig, a nyár végén, már a közönség is láthatja: milyen eredményeket hozott a vezető szervek és a művészek újabb közös erőfeszítése. Hailama E. Részvénytársasági alapon? Pécs háború előtti idegen- forgalmát még csak összehasonlítani sem lehet a maival. A két ma is működő szállodán kívül akkor a mai mecseki SZOT üdülőn kívül tucatnyi kisebb szálloda állt a vendégek rendelkezésére. Lassan már feledésbe merülnek az olyan nevek, mint a Vadászkürt, a Baranya, a Nemzeti és a többi. Ezek az épületek — már amelyik megvan még közülük — más célokat szolgálnak már régóta. Ha ezekre emlékezünk, csakis az általuk jelentett férőhelyet sajnálhatjuk, hiszen a mai igényeknek egyébként már semmiképpen sem felelnének meg. A város idegenforgalma évről évre növekszik, a szállodai férőhelyek száma azonban gyakorlatilag nem változott az elmúlt tíz év alatt. Hogy az érkező idegeneket — részben — mégis el lehet helyezni, az annak köszönhető, hogy létesült két turistaszálló, felépült a mecseki camping és jó néhány vendég részére lehet helyet biztosítani a fizetővendégszolgálat révén. (Egyébként ez az utóbbi az, ahol van még „rejtett tartalék” és amit bizonyos mértékig még lehet feszíteni.) A Városi Idegenforgalmi Hivatal a megmondhatója, hogy még így is hány vendéget kell visszautasítani. 1967-ben folytattak erre vonatkozó megfigyelést és az derült ki, hogy annyi vendéget kellett elutasítani helyhiány miatt, mint amennyit el tudtak helyezni. Ez aligha jó Pécsnek. Évek óta vajúdó problémája ez Pécsnek és valószínűleg évekig így is lesz még. Mindazok az elképzelések ugyanis, amelyek az elmúlt években felszínre kerültek, jelenleg holtponton vannak, vagy ha úgy tetszik — stagnálnak. A kétszázágyas létesítményre már akkor szükség volt, az eltelt évek pedig csak fokozták szükségességét. Mégsem valósulhatott meg és ebben nem csekély része volt a -ervezői igényességnek. A tanulmányterv mintegy 8 milliós költségre vonatkozott, ami az új gazdasági mechanizmus bevezetése során életbeléptetett árintézkedések következtében jó pár millióval megemelkedett. A várható költségeknek ez a növekedése évekre elodázta a pécsi turistaszálló ügyét és jelenleg úgy áll ez, hogy még azt sem lehet mondani: megépül majd a negyedik ötéves tervben. Valami halvány kilátás azonban mégis van. A Hotel Tourist egyik szárnyépületében működik jelenleg a posta hálózatépítő üzeme. Ez a részleg annakidején majd átköltözik a posta új műszaki épülettömbjébe. A felszabaduló épületrészben akkor mintegy 5o új férőhelyet létesíthetnek. Ez nem sok, de több a semminél és valamelyest javíthatja a pécsi szállodahelyzetet. E „foltozás” ürügyén természetesen nem lehet tovább halogatni a turistaszálló építésének ügyét. A tanulmány- terv impozáns hatemeletes turistaszállóját alacsonyabb, kevésbe mutatós, de a városképbe azért jól illeszkedő formában mégis meg kellene valósítani. Világviszonylatban is az olcsó szállodai férőhelyek fejlesztése van előtérben, hiszen a turisták tömege a kispénzű emberekből kerül ki és az idegenforgalmat is elsősorban rájuk kell alapozni. A turistaszállóhoz hasonlóan évek óta húzódik az új szálloda építésének ügye is. A meglévő szállodáknál is az a helyzet, hogy nem tudnak annyi vendéget elhelyezni, mint amennyien jönnének. A következő években pedig még súlyosabb lesz a helyzet, mivel 1970 végén megkezdődik a Pannónia Szálló 20 millió forintos felújítása. Ez a munka két évig tart és ez idő alatt a szálloda csak fél kapacitással működhet. Azt hisz- szük, nem kell bővebb magyarázatot fűzni ahhoz, hogy mit jelent majd Pécsett, ha a jelenlegi 608 szállodai férőhelyből kiesik mintegy 120. Pécs város és a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat között már 1967-ben létrejött az elvi megállapodás egy új kétszázágyas szálloda építésére az új városközpontban. — Ennél több azonban nem történt. A vállalat jelenleg két vidéki szállodát épít. hasonlókat a tervezett pécsihez: egyet Szombathelyen, egyet pedig Székesfehérvárott. Valószínűleg ezek miatt szorult háttérbe a pécsi szállodaépítés. Most már azonban feltétlenül azon kell lenni, hogy az új ötéves terv megvalósítandó feladata legyen ez. A város vezetősége a közeljövőben ismét felveszi a tárgyalás fonalát e tárgyban a Hungáriával. Remélhetőleg sikerül olyan megállapodásra jutni, amely kilendíti a holtpontról a szállodaépítés ügyét. Mint a turistaszálló, mind a szálloda építésének egyik akadálya a tőkehiány. Az előbbinél tagadhatatlanul ez a főok, de értesülésünk szerint a Hungária is emiatt vonakodik az építkezéstől. Pedig ezen is lehetne segíteni, hiszen ma már törvényes forma is van rá. Miért ne lehetne az érdekeltek bevonásával részvény- társasági alapon megoldani Pécs szállodahelyzetét? Az idegenforgalmi vállalatok, a vendéglátóipari vállalatok és más érdeklődő közületek ilyen célra fordítható pénzeszközeikkel részvénytársaságot hozhatnának létre és abból a pénzből, ami külön-külön kevés nagyobb beruházás finanszírozására, elindíthatnák a szállodaépítést, ami végeredményben részükre is haszonnal járna. Valószínűleg ez lenne a legjárhatóbb út Pécs ma még nagyon rossz szállodahelyzetének javítása felé. H. I Pályázat az iskolai ügyvitel egyszerűsítésére A Művelődésügyi Minisztérium a Pedagógusok Szak- szervezetével közösen pályázatot hirdet az alsó- és középfokú oktatási intézmények általános adminisztrációjának és költségvetés-gazdálkodási, számviteli, eszköznyilvántarOlcsó haIhafailanság A z ember önmegörökítési * vágya az ősi ösztönei közé tartozik. Azóta létezik, amiótá rádöbbent arra, hogy múlandó lény. Azaz a történelem. kezdete óta. Ennek a megszállottságnak eredményei a piramisok, a barlangrajzok. Meg a feliratok. Műemlékeken, emlékműveken, mindenütt, ahol turisták, kirándulók megfordulnak, s egy pillanatra átérzik a perc tüné- kenységét. Gyorsan előkerül a bicska, a legválogatottabb kaparószerszám és megörökít- tetik a dátum. A Mecseken lévő Francia emlékművön muzeális értékű bevésések láthatók. „Itt voltam GÁSZ JÓZSEF 1924 Vili. 9” — hirdeti az egyik felirat immáron negyven éve. A kőbe- és falbavésésnek megvannak a maga szigorú műfajai. törvényei éppúgy, mint minden más komoly művészetnek. Aki nem akar hivalkodni, de vállalja tettének esetleges következményeit, s van annyira őszinte, hogy kiálljon az emberek elé, az imigyen vés: „Visky Tekla Garbola Rákóczi u 25” (található a Kórház téri minaretben.) Ugyanennek a hivalko- dóbb változata: „Megtisztelte e szent helyet Bozóti Ágnes”. Reméljük, másképp nem tisztelte meg a szerző. Ennek a típusfeliratnak van egy pongyola fajtája is: „itt jártam Erdély Borbála Budapest”. Az eddigi vésetek nem tanúskodnak különösebb íráskészségről. De vannak akik érzelmeiket akarják kőbe, falba kaparni. S nem csak a név kezdőbetűi örökíttetnek meg, hanem egy nyílvesszőtől átütötti vértől csepegő szív **, hiszen ki félne jobban az idő múlékonyságától, mint a szerelmes, aki retteg a másik elvesztésétől. „Szeretlek Pityu” — harsogják a Kórház téri dzsámiban a betűk. Gyűlölettel vegyes fájdalom ég ebben a mondatban: „Viktor dögölj meg! 3 évig szerettelek Jusztina”. Reméljük, Viktoron ezideig nem fogott a bibliai átok. De gondolom minden Viktor megborzong■ aki elhalad e felirat előtt. V" ülőn csoportot alkotnak a közérdekű közlendők. „Itt járt apátok: Gyula” — mondja egy magyar apa. Szinte látom amint gyermekei ha Pécsre jönnek, meg- illetődve és könnyezve állnak majd a fal előtt, ahol valaha ott járt apjuk, az előrelátó Gyula. „Egy májusi meleg napon nyolcvan gyerekkel itt hüs- seltiink Ménfőcsanak”. A felirat szerzőjét, azt hiszem felmenthetjük bűne alól, mivel tettét feltehetően a kinti és benti nagy hőmérséklet-különbség hatására követte el. Minden bizonnyal annyira hideg lehetett a dzsámiban, hogy két s-sel és ü-vel írta az utolsóelőtti szót a szerző. ,’Hol van dzsámi torta? Választ kérjük a Felszabadulás téri hirdetőbe”. A szerzőnek csak annyit, hogy az apró- hirdetés díját majd a szabálysértési előadónál szíveskedjék befizetni. A beat-rajongók örömére neves énekesek is kézjegyükkel illették az ősi falat. Sajnos, az aláírások hitelességét kétségbe kell vonnunk, némi helyesírási problémák miatt. Koncz Zsuzsát „Konc Zsuzsá- hak” hamisította valaki, s a nálunk járt angol együttesből pedig „Nesvil Tens” lett. A feliratok között szép számmal találunk idegen nyelvűt is. A jegyszedö- nő elmondotta, hogy a minap egy francia csoport járt náluk, s a lányoknak az volt az első dolguk- hogy odarohanjanak a falhoz. Hangos hurrá jelezte, hogy két évvel ezelőtt otthagyott feliratuk ép, s teljes szépségében tündököl. W/ éleményem szerint nem ' ártana megvalósítani a jegyszedő javaslatát, aki indítványozta, hogy a pontos címet közlő szerzőknek befi zetési csekket kell küldeni amelyen a falfelújítási költ ség részletét törleszthetik. Marafkó László tási és elszámolási rendjének egyszerűsítésére, rendszerbe foglalására. Mindkét témakörben olyan külön-külön kidolgozott pályázatokat várnak, amelyek a jelenleg érvényes jogszabályok előírásainak megfelelő valamennyi adminisztrációs feladat legegyszerűbb elintézési módját; legkönnyebben vezethető és kezelhető nyilvántartási rendszereket; a népvagyon megőrzésének és ellenőrzésének leegyszerűsített, de legbiztonságosabb módszereit tartalmazzák, illetve javasolják. A jeligés pályázatokat 1970. február 1-lg kell beküldeni a Művelődésügyi Minisztérium pénzügyi és ellenőrzési főosztályának (Budapest, V. Szalay utca 10—14). A jeligét feltüntető zárt borítékban a pályázó nevén és lakcímén kívül közölje foglalkozását is. Pályázhat bárki, aki a témák megoldására kellő szakmai felkészültséget érez magában. A pályázaton munkaközösségek is részt vehetnek. A pályadíjak az általános ügyviteli témában: 1. díj 3000, 2. díj 2000, 3. díj 1500 forint A költségvetés—gazdálkodási, számviteli témában: 1. díj: 5000. 2. díj 3000, 3. díj 2000 forint — Egészségházat kapott Lakitelek. A modern épületben egyebek között általános orvosi és fogászati rendelőket, valamint egészségügyi szolgálati lakásokat rendeztek be. A mintegy másfél millió forint költséggel emelt egészségházban a napokban megkezdődött a gyógyítómunka, rövidesen hasonló egészségügyi intézmény építését fejezik be Bács-Kiskun megye másik két településén, Szeremlén és Imrehegyen is.
