Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-14 / 187. szám
Dimftntmi nat>ia 1969. augusztus 14. Baranyai kastélyok és udvarházak... BOLDOQASSZONYCsibekeltető ma — sajnos — a boldogasszonyfai volt Széchenyi kastély. Évenként nyolcszázezer tyúktojást lehet a nyolc géppel kikölteni, most azonban ..pulykákon dolgoznak”, ebből kevesebb a termelés. — Élt itt valami híres ember? — Március 15-én voltak a temetőben a szentlászlói úttörők, valami tiszt sírját koszo- rúzták... Nem érünk mi rá ilyesmivel foglalkozni — mondja kísérőm. — Hányán dolgoznak a telepen? — A baromfiteleppel, gazdasággal együtt negyvenen. Többnyire nők. A kastély klasszicista stP lusban épült. Két szárnyán oszlopos oldalbejáró. Egyike az országban még meglévő 1867 műemléknek. Nemrég tataroz- tatta a Műemlékvédelmi Felügyelőség. Parkjában évszázados fák. Akác, fenyő, nyár, nagylevelű platán — borostyán szökik az oldalára, egy göcsörtös fűz mintha kígyó tekergőzne ágain... A kastélyon keresem a felírást: Si Deus pro nobis, quis contra nos — a Széchenyiek jelmondata volt. — elmosta az idő. Mint ahogy elmosta a „hatalmasságokat”, akik 1820 óta — akkor építtette Igmándy Benedek — megfordultak falai között. Csak néhány monda emlékeztet rájuk ... A falu határában van a „Szennai temető”. Ott állott valamikor az almamelléki Festetics, a szentlászlói Batthyány és Igmándi birtokai között. Az uraságok .állandó perben állottak egymással. Ezért minden esztendőben majálist rendeztek a határhalomnál, amikor az ünnepség fénypontjaként egy bérest ráfektettek a halomra és eldöngették istenigazából. Soha nem felejtette el, hogy hol a határhalom. Az egyik esztendőben, a mulatság közben, agyonlőttek egy Szennai nevezetű erdészt. Nem tudni, melyik uraság tette, de azonnal szétzavarták a népet, ők pedig együtt elföldelték a határhalom alá. Megegyeztek, hogy többé vita nem lehet, mert ahol a sír, ott a határ. Néhány nap múlva pár öllel beljebb került a szentlászlói uraság birtokán. A Széchenyiek gazdag könyvtárat hoztak létre, amelyet 1860-as években áttanulmányozott Nagy Mihály egykori tanító és jegyző. Csak az ő hagyatékából maradt ránk érték, mert 1910-ben a könyvtár porig égett. Beszéli a nép, hogy kísértetek jártak a kastélyban. Amikor meghaltak a Széchenyi lányok, ravatalukon milliós ékszereket viseltek. Később sírjaikat kirabolták, s a lányok visszajártak ékszereikét keresni ... Sok furcsa meggazdagodásról suttogott itt a nép ... — Más rablás is volt? Kertész Mária, nyugalmazott tanítónő több mint 50 esztendeje él a faluban, tud mindent, ami azóta történt, és sokat hallott a régebbi dolgokról is. — Mondják az emberek, két ormánsági disznókereskedő járt a faluban. Ettek, ittak a kocsmában, aztán hazaindultak ... Másnap holtan találták őket a keresztútnál. Valaki meggazdagodott... Én nem tudom, ki... Kiballagok a kastély-csibe- keltetőből és azon morfondírozok: miért pont egy műemlékben rendeztek be csibekeltetőt. Turistaszálló a Zselic közepén, vagy szociális otthon, esetleg gyermekotthon lehetne... A falu egyetlen utca. Az Árpádok idején a Zselicség legnagyobb faluja volt. Ormán néven szerepelt, a pannonhalmi apátság birtokaként. Mai nevét Szent László idején kapta. A. törökdúlás idején teljesen elpusztult. Később délszlávok, majd feketeerdei svábok népesítették be. A rekkenő déli hőségben átballagok a „Kertészházhoz”. Nyugalom, csend mindenütt, mintha megállt volna az idő. A Nádassdyak egykori ispánháza tízszobás udvarház. A faluban kastélynak hívják. Dr. Reményi Emil lakik most itt — három szobában, a többit a Geodézia használja raktárnak — felesége Kertész-lány, az utolsó ispán unokája. Az udvarház szerényen búvik az évszázados fák között, nincs mit mesélnie ... Ezért inkább a falu „harmadik kastélyához” megyek. Itt nincsenek falak. Nincs park. Nincs semmi, csak az emlékezés. Valahol ezen a kopár mezőn állott Fomszek Sándor, a szabadságharc legendás tábornokának háza. Nincs már egy sem a négy fenyő közül, melyek alatt megírta m szabadságharc történetét és ahol ravatala állott. Haynauék őt is halálra ítélték, majd később életfogytiglani fegyházra változtatták az i ítéletet. A börtönben le akarták borotválni Kossuth-sza- kállát, ő azonban nem engedte. Végül összevissza szabdalták arcát. Ettől kezdve szabadulásáig egyetlen szó nem hagyta el ajkát. Amikor az uralkodónak fiúgyermeke született, amnesztiát kapott. Ö azonban nem fogadta el, mert a magyarságnak nem örülni, hanem sírnia kell, amikor a Habsburg-házban trónörökös születik. Végülis talicskán kellett kitolni a börtönből. Élete alkonyán felkereste legjobb barátját, Kossuth Lajost turini házában, és napokig együtt álmodoztak a magyar szabadságról... A boldogasszonyfai temetőben fekete obeli szk áll: Fornszek Sándor 1819—1898. Vasárnap délutánonként, amikor a feketeruhás öregasszonyok saját halottaikhoz mennek, közömbösen nézik, alig- alig tudják" á fáidban, ki fekszik a síremlék alatt... Lombosi Jenő Meglepő nyelvészeti felfedezés Rendkívül érdekes munkát fejezett be Kecskeméten Török Sándor amatőr nyelvész és etimológus, aki behatóan foglalkozik népünk honfoglalás előtti történetével. Megszerezte és kielemezte a Kaukázusban élő kis népcsoport, a karacsajok 900 oldalas, 35 000 kifejezést tartalmazó nyelvszótárát, amelyet nemrégen adtak ki a Szovjetunióban. A kutató a magyar és a kara- csaj nyelv között meglepő azonosságokat talált Rengeteg kifejezésük hangtana azonos képet mutat a XI—XII. századbeli magyar nyelvemlékekkel. A mi nyelvünkből már régen kihalt szóvégi „u” magánhangzó náluk még megtalálható, például öljuu (öl, pusztít), okutu (oktat, okít), dzsa- jau (gyalog), furuu (fúró). Kiss György szobrai A ugusztus 19-én szülőhelyén, Szászváron felavatják Kiss György emléktábláját. Ez alkalomból a szobrász Pécsett levő műveiből mutatunk be néhányat. ■ Az ő alkotása a Széchenyi téri Szentháromság emlékmű. Kiss György szobrai díszítették néhány éve még a Székesegyházat. Sajnos, a puhakőszobrokat az időjárás erősen megrongálta, és ezért kellett őket a jelenlegiekkel kicserélni. A Szepessy-emlékmű városunk egyik legszebb alkotása. A Kiss György-féle szobrokból kettő még viszonylag épségben a püspöki parkban áll. A Káptalan ntca 6. számú ház bejáratát dísziti Szent Péter és Szent Pál apostol szobra. Szokolai felv. A balatoni hadműve'etek A balatoni védelmi hadműveletek jelentős anyagi károkat okoztak Dél-Dunántúlon. De nem lebecsülendők a politikai károk sem. A demokratikus pártok szervezése ideiglenesen megakadt. Az egyik komlói pártszervezet titkárától, Berki Fülöptől március 10-én megkérdezték: mit csinál a pártszervezet, ha visszajönnek a németek? — „Felfegyverkezünk és harcolunk ellenük”, — volt a határozott válasz. Ez az egyértelmű, bátor kiállás azonban nem volt általános. 1945 március 6 és 12 közötti időszakban néhány község területe Dél-Dunántúlon i ismét német kézre került, s a visszatért nyilasok és egyéb terroristák ezeken a helyeken vérfürdőket rendeztek. Ez a visszaszerzett uralom azonban csak néhány napig tartó pünkösdi királyság volt. Mivel az 1944 novemberi, decemberi felszabadító harcok néhány óráig, esetenként egy napig tartottak, Baranyában jelentősebb anyagi kár nem keletkezett. De az 1945 márciusi német ellentámadás sok anyagi és személyi áldozatot követelt a Dráva menti községektől. A hadműveletek következtében sok ház elpusztult. Drávaszabolcson 104, DrávapaLkonyán 120, Drávacsehin 103. Mattyon, Gordi- sán és Tésenfán 109, Harkányban és Kovácshidán 25— 25 ház lakhatatlanná vált. Az állatállomány teljesen elpusztult. Keserű János, a felszabadulás utáni Baranya alispánja a németek kiűzése után megtekintette a vidéket. Tapasztalatairól így számolt be: „Pusztulás nélkül is nehéz volt itt az élet az Ormánságban, az egyke hazájában, de így még súlyosabb. A siklósi járás községeiben is siralmas állapotok vannak. A házak nagy részének csak az oldalfala maradt meg. A lakosság a legnagyobb nélkülözések között él és más községek adományaira szorul. Az Ormánság keleti részét szinte teljesen tönkretette a német ellen- támadás”. A kiürített falvak, a teme- tetlen halottak, az állati hullák, az elpusztult lakások valóban siralmas látványt nyújtottak. Az őszi vetéseket a tankok felszántották, a környék nagy része rejtett aknákkal volt tele, amelyek nap-nap után szedték áldozataikat. Lövészárkok és tankcsapdák labirintusa szelte ke- resztül-kasul az egész vidéket. Baranya megye háborús kárai között jelentős tényező az állatállomány csökkenése. A hivatalos statisztikai adatok szerint 1944 májusában 113 412 szarvasmarha, 55 319 ló, 173 460 sertés volt Baranyában, s 1945 februárjára 36 573 szarvasmarha, 20 835 ló és 95 754 sertés maradt. Lényeges károk keletkeztek közlekedési vonalainkban és közlekedési eszközeinkben. A pécsi vasútigazgatóság területén mindössze öt 324-es mozdony és egy motorkocsi maradt. A németek minden személy- és teherkocsit elvittek. A pécsi pályafenntartási főnökség területén 17 vas- és vasbetonhidat felrobbantottak. Jelentős anyagi kár keletkezett több üzem berendezéseinek leszerelése és megcsonkítása következtében. A személyi károkat nem lehet egészen pontosan megállapítani, mert az elhullott lövedékek, a fel nem robbant aknák még hosszú hónapokon át szedték az áldozatokat. — Előfordultak olyan esetek, hogy az összegyűjtött aknákat hozzá nem értő személyek akarták elszállítani, s azok felrobbantak, tömegszerencsétlenséget okoztak . még 1946-ban is. . Villányban 1946 januárjában 20 mázsa vegyeslőszert robbantottak fel, és többen meghaltak. A háborús cselekmények következtében Baranyában és Pécsett 872 ember vesztette életét, 12 853-an elmenekültek és 9 199 főt elhurcoltak. Tehát a hivatalos statisztika által kimutatott lakosságcsökkenés 26 524 fő, a megye összlakosságának mintegy 7,5—8 százaléka. Természetes, hogy voltak az országnak olyan területei, ahol az anyagi és a személyi veszteség jóval nagyobb volt, mint a baranyai, nem is beszélve fővárosunk anyagi és személyi kárairól. A szomszédos Somogy megye háborús kára is közel háromszorosa a baranyainak. Még Tolna megye háborús kára is nagyobb volt, mint a miénk, hiszen ott a balatoni hadműveletek nagyobb területeket érintettek. A balatoni hadműveletek azonban csak késleltetni tudták a demokratikus fejlődést, de megakadályozni nem. — Amikor a Tiszántúlon és a Duna—Tisza közén már faragták a földosztásra készített cövekeket, sőt többet már le is vertek, a Dunántúlon még horogkeresztes tankok szántották a határt. Az állapotok ideiglenességének tudata a Dunántúlon lassabban és későbben tűnt el. mint a keletebbre eső országrészeken. De eltűnt. Még a Dráva menti falvakban sem hátra, hanem előre néztek. Hittek az akkor már országosan ismert jelszóban: Lesz magyar újjászületés! Fehér István
