Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-08 / 155. szám

»tsnantmi namd 1969. Július 8. BARANYAI ÉRV önálló kiállító ífcGVEl »PARI A Segítség a magánépítíftóknek s < I AUGUSZTUS 1-10 A Baranya megyei Ta­nács Tervező Vállalata önálló kiállítóként vesz részt a Baranyai Ipari Vásáron. Másféil éve szervezték át a vállalatot, ezáltal szervezettsége, kapacitása a megváltozott gazdasági viszonyoknak megfelelően módosult. A tervezői, be­ruházói tevékenységet folytató együttes a meg­változott nagyobb felada­tok ellátására is képes. A vállalat fő profilja fő­leg a tanácsi megrendelé­sek tervezése, de eleget tesznek Pécs és Baranya vállalati, közületi meg­rendeléseknek is. Űjabb tevékenységük kiterjed a környező megyékre, sőt még az ország távolabbi vidékeire is. Baranya megyében egy sor lakóházat és kommu­nális létesítményt tervez­tek. így többek között a mohácsi 800 lakásos, a szi­getvári Radovan téri 200 lakásos lakótelep terveit itt készítették. A komlói tíz szintes impozáns pa­nelépületek tervezését, be­ruházását az iroda végez­te. Szép munkájuk a szi­getvári strandkomplexum terve. Több ipari létesítmény te I've a vállalat kiváló mérnökeinek munkáját di­cséri. Például a Hirdi Kenderfonó rekonstrukció­ja, a mohácsi öntöde ter­vei, a Baranya megyei Tanácsi Építőipari Vállalat komplett telephelyének tervei asztalon vannak. A tervező vállalat a me­gye egész mezőgazdasági programjában részt vett. Komplett telephelyeket, egyedi tervezésű gazdasági épületeket, típusterv átdol­gozásokat készítettek. A megyén kívül az or­szág minden részéből kap­nak tervezési megbízáso­kat. A Balaton déli olda­lán házhelyosztásokat, ren­dezési terveket készítettek és készítenek, lakóháza­kat terveztek. Fonyód ren­dezési terve most alakul. Balatcnboglár várdoinbi üdülő területének több­szintes teraszházakkal be­építendő terve elkészült. Speciális részlegeik kö­zül a városrendezési cso­port a regionális tervek­nek megfelelően település- tervezéssel foglalkozik. Itt készülnek a falu körzet központok rendezési ter­vei. Siklós nyugati részé­nek rendezési tervén most dolgoznak, de „asztalon” van Harkány részletes ren­dezési terve is. Jelentős munkájuk Mohács északi ipartelepének rendezési ta­nulmányterve. A közmű csoport készí­tette és készíti Sásd, Szent- lőrinc vízellátásának és csatornázásának terveit. Ebben az évben elkészül a hird—vasasi regionális vízmű tanulmányteive. A szkókói víztározó és több törpevízmű több éve elké­szült. A vállalat úttervező részlege vállalja a rövid bekötőutak tervezése mel­lett, a több tíz kilométe­res kétszámjegyű utak re­konstrukciós terveit, vala­mint nagy fesztávú közúti vasbetonhidak tervezését is. A tervező vállalat sok­ágú tevékenysége sejteti, hogy kiállítási helyiségük sok érdekes látnivalóval vonzza majd a vásár kö­zönségét. Sántha János, igazgató- helyettes elmondta, hogy az iroda minden tevékeny­ségével megismerkedhet­nek a pavilon látogatói. A községi és városi tervezés területén elért eredmé­nyeiket gazdag fotóanyag­gal tablókon mutatják be. A rendezési és beépítési tervek makett-anyaga szemlélteti munkájukat. A vállalat foglalkozni kíván a bemutatón a ma- gánépíttetőkkel is. A be­mutatott anyagon keresz­tül kívánnak segítséget nyújtani a magán és OTP társasház építtetőknek. A reprezentatív kiállítás anyagán már hetek óta dolgozik az iroda grafikus és foto gárdája. (—) Jubilál a Göcseji Falumúzeum Tíz évvel ezelőtt kezdték | meg Zalaegerszegen, akkor | még szerény keretek között | az ország első szabadtéri mú­zeumának kiépítését. Sok évi | gondos gyűjtés és anyagi tá­mogatás eredményeképpen ; 1968. augusztus 20-án, a Gö- 1 cseji Napok alkalmával meg- I nyílhatott a Göcseji Falu­múzeum, amely hazánk egyik I érdekes tájegysége, Göcsej népi kultúrájának emlékeit őrzi. Az évforduló alkalmából a Zalaegerszegi Megyei Könyvtár összeállítást jelente­tett meg, amely tartalmazza a múzeumra vonatkozó cikkek bibliográfiáját, s a sajtóban megjelent hírek alapján a skanzen történetét. Két hajója is volt Szigetvárnak... A város képes­lapokon Veronese festett ilyen élet­től kicsattanó velencei asszo­nyokat, — mélázok el a hal­kan suhanó gondolák világá­ba, amíg szavait hallgatom ... — A Dunántúli Naplóban olvastuk, hogy május 11-én a balatonszemesi kempingben „hobby-találkozó” lesz. Mi is elmentünk. Ezen a vasárna­pon úgy harmincán jöttünk össze. Főként pestiek voltak. Hogy mi mindent gyűjtenek az emberek! Mégis, a leg­kedveltebb hobby mintha a képeslap és a gyufacímke lenne... Persze, nem akár­milyen képeslapot, csak bizo­nyos fajtáit gyűjtik. De az külön gyönyörűség, hogy mi- I lyen lelkesen, sugárzó öröm- | mel mutogatják az emberek [ gyűjteményüket! És éppen ez j az öröm az, ami mindenféle J gyűjteménynek értelmet ad! Arról a csillogószemű öröm­ről van szó, ami a dolgok magyarázgatásával a másik ember napját is bearanyoz­za... Én a gyűjtési köröm­mel mintha kissé kilógtam volna a balatonszemesi társa­ságból. Egyedüli voltommal talán túl komolynak látszot­tam. Én ugyanis helytörténe­tet gyűjtök... — És mit jelent ez? — Mindent gyűjtök, ami : Szigetvárra vonatkozik, — mondja Tömöri Károlyné. — Ebben az albumban például a városról eddig megjelent 1 összes képeslap látható, kettő j kivételével. De már ismerem mind a kettőnek a jelenlegi lelőhelyét... — Történelmi levegőt áraszt j ez a lakás is ... — Igen, a ház egy régi szigetvári, már kihalt család ^ utolsó tagjáé, egy Oscsodál ; nevű, valószínűleg török szár- 1 mazású építészé volt. Amikor ■ Endrőcön a Batthyány-kas- télyt lebontották, Oscsodál onnan hozta, s ide dolgoz- [ tatta be ezt a szép, faragott kazettás falburkolatot... De J megvan „Szigetvár sajtója” is!! — kanyarodunk gyorsan visz- sza a „tárgyhoz”. — Minden j Szigetváron megjelent újság j megtalálható nálam. S ugyan- | csak időrendi sorrendben meg- i találhatók azok a kivágott I újságcikkek is, amik Sziget- j várról szólnak. Mondhatom, | ez az album nagyon izgalmas olvasmány: látni lehet, az or­szág történelme miként tük­röződik, élete miként lüktet Szigetvár napjaiban. De a tárgyi emlékek is rendkívül érdekesek. Itt van például ez a régi hajdu-kard, amit mos­tanában találtam egy sziget-1 vári padláson. Hajdújuk csak j a szabad királyi városoknak volt, de mégis, hogy-hogynem Szigetvárnak is volt hajdúja, j Itt az egyik hajdú fényképe j is, a kiegyezés korából. És | V régi újság- és levelezőlap-kiállítás néhány példánya ki hinné, hogy Szigetvárnak még saját pénze is volt, még­hozzá két alkalommal is. íme: az egyiket az első világhá­ború idején adta ki a Sziget­vári Községi Szövetkezet. 50 korona összegről szóló vásár­lási szelvény. A másik is há­borús emlék. Ez olvasható raj­ta: „Pénztári elismervény 10 pengő, azaz tíz pengő érték­ben, melyet a Szigetvári Ta­karékpénztár készpénz fizetés­ként 1945. december 31-ig el­fogad”. A keltezés: 1944. szep­tember 30. Tomorinénak két érdekes pecsétje is van. Az egyik Bach-korszakbeli, császári sa- sos, német nyelvű, a másik­nak ez a szövege: „A sziget­vári volt úrbéri jobbágyok, zsellérek legeltetési társulata”. — Aztán itt ez az 1876-ban, az oroszlán szobor felállítása­kor készült emlék-bögre is, ma már a ritka „kincsek” kö­zé tartozik. A Monarchiában két hajója is volt Szigetvár­nak! Polában 1900-ban épült egy „Szigetvár” elnevezésű torpedónaszád. Erről sajnos nincs kép, de a „Zrínyi” nagy kereskedelmi vitorláshajó megvan! Az országban bizto­san az egyetlen példány. Al­gírban adták fel annak ide­jén Genovába, s innen ke­rült Szigetvárra. — Nehéz a gyűjtés? — Nehéz, mert igen fur­csák az emberek. Az még csak hagyj án, hogy megmosolyog­nak „bolondériám” miatt a MÉH-telepen, ha itt kutatga- tok, de amikor én kikotorá­szom a poros padláson és megtisztítom a dolgokat, ak­kor hirtelen nagyon kezde­nek ragaszkodni ahhoz; amiről előbb még azt sem tudták, hogy létezik, s ami ebek har- mincadján volt, azt mindjárt óriási értéknek tartják ... — Mik a tervei? — Gyűjteni és gyűjteni a Szigetvárra vonatkozó régisé­geket, mert mikor találok va­lamit, akkor gyönyörű a vi­lág. Aztán nyerni szeretnék a lottón. Megesküdtem, — va­gyunk ilyenek még néhányan, — s csupán ezért is lottózok, hogy ha nyerek, a várban a nyakát kitekerő minilovas Zrínyi helyébe életnagyságú, Zrínyihez igazán méltó szob­rot állíttatok. Aztán szeret­ném magnóra felvenni a szi- j getvári tamburásokat, népszo­kásokat, a muszolázást, — mu- szola perzsa eredetű szó, ját­szóteret jelent — amikor hús- vétkor mindenki a város szé­lére ment, s itt hámozatlan narancsba, vagy tojásba pénzt dobtak, aztán a sibározást, az aprószentek napján rigmusok kíséretében történő korbácso­lást, aztán a hajdani sziget­vári bosnyák népviseletet sze­retném összegyűjteni. Mert milyen jó is volna, ha a múzeumlátogatók ezt is láthatnák, miközben a hang­szórón megszólalna a régi szigetvári élet... Harcos Ottó Fülelünk a FÜLES-re! Vasárnap délelőtt Fonyó- i don. a Járási Tanács üléstér- I mében találkoztak Pécs és Szombathely rejtvénykedve­lő klubjainak tagjai kereszt­rejtvényfejtő versenyen, me­lyet a FÜLES rejtvényújság rendezett. A kétfordulós csapatversenyt a Pécsi Rejt­vénykedvelők Klubjának dr. Aczél, dr. Tunyoghy, Solti, Regősné, Gábelicsné összetételű csapata nyerte. A Veszprémi Klub tagjai nevezésük dacára, nem je­lentek meg: ■ Egyéniben 1. dr. Aczél László (Pécs), 2. Antal András (Szombathely), 3. Regős Ferencné (Pécs), 4. Solti István (Pécs), 5. dr. Tunyoghy András (Pécs), 6. Szarvas Ferenc (Pécs). Az újszerű szellemi torna dí­jait Halász Gyula, a FÜLES helyettes főszerkesztője osz­totta ki. í Q Y Ó B Ő R A baranyai Magyarmecske nem nagy hely: száz ház az egész és nem is lehet gazdag falunak mondani. A pénz ap­raját is jól markolja meg, aki boldogulni akar itten. Biz­tos, hogy a Bakó családnak se lett volna ilyen . széles tel­ke a nagysoron, ha a kemé­nyen megszolgált koronákat fogukhoz nem verik. De fo­gukhoz verték a koronás vi­lágban, amikor kulturális gon­dok sem zaklatták a népet, viszont Bakóékat nem hiva­talosan, de makacsul Mutyó- éknak nevezték. No, nem a fülük hallatára, mert Bakó Jóska bácsi abban a minutá- ban beléjük vágta volna a vasvillát. Hanem miért Mutyó, ha egyszer Bakó? Mert több Bakó is létezik a községben, mint ahogyan több a Zseni, Sumoni, Csőre meg Borisza család is. így aztán elő-, utó- vagy csúfne­vet kapnak szépen mind, hogy különbséget tehessen köztük az ember. Mutyóvá pedig takarékossá­ga, a garasossága miatt lett dk öreg Bakó, Mert még a K zsebbe való késen is spórolt s a legolcsóbbat vette a Léde- rer Számi boltjában. Azt a négykrajcáros fanyelűt, a bugylibicskát. Ért mondták akkortájt Mecskében mutyó- késnek. Bakó-Mutyó gazda persze nemcsak a késre sajnálta a pénzt. Ha Zalába mentek csi­kót venni, már a mecskei fa­luvégen lehúzta a bakancsát és madzagjánál a vállára dobta. így trappolt, n int a cigányok, mezítláb Zaláig. De azt hiszik, hogy Szörző- Nagy Jánost le tudta pipálni? Soha! Az, hogyha nem látták legelőn vagy odahaza, ha el­fújta a mécsest, még az in­géből is kibújt, hogy el ne koszpitolja potyára. Azonban térjünk a dolog­ra, hiszen főképpen Mutyó- Kan Zsuzskáról kell beszélni, ! az öreg Mutyó feleségéről, | született Kan leányról, aki | éppen olyan szorgalmas, ta- 1 karékos, akárcsak az urs — összepasszolnak. A külső for­máját nem tudom leírni, hi­szen olyan egyformák ezek az idősebb falusi asszonyok, de meleg, barátságos, emberi ér­zelmű, jóságos és bölcs, a maga kis körében, viszont nem szűkszavú, az biztos. Zsuzska néne értett az olyan sebek orvoslásához, amik a paraszti munka során \ elő­adódnak s valamelyik öreg­szüléjéről ráhagyott tudomá­nyában a „Similia similibus” törvénye uralkodott: „Kutyamarást szőrivel Kígyó csontját bőrivei.” A mecskeiek tehát apró sé­rüléseikkel nem mentek a si­ket doktorhoz, de még a bor­bélyhoz sem (aki úgyis in­kább a szakállmérgezést ke­zelte vagy fogat húzott), ha­nem a Mutyó Zsuzskához egyenest. Példának okáért, ha aratási időben egy csúnya íeihő hir­telen megjelenése egyszerre sietőssé tette a kévekötést, előfordulhat, hogy a búzában kimúlt kígyó- nagyon hegyes és tűvékonyságú bordacsontja beleszaladt a kapkodó kéz uj­jába. Ki ért rá ott a földön és ugyan mivel is, fertőtlení­teni, kötözni! Csak az otthoni tisztálkodásnál bámulták meg a csúnyán gyulladt, fényesre dagadt ujjat és kezdték érez­ni a belső tüzes láz forrósá­gát. És futottak a Zsuzska nénjéhez, hozza a medicinát, mert megbökte a Sándort a kígyószálka. Zsuzska asszony ilyenkor a fejést is abbahagyta, megtö­rölte kezét a kötényében és a kamrába iparkodott. Mert ott volt a „szőr” biztos helyen, a kamrában. Mezei siklókí­gyó kiszáradt bőre a gyufa­skatulya mélyén, elrejtve a gerendanyílásban. Ezt vette elő Zsuzska-ángyi s levágott belőle kétujjnyi darabot. Megmosta, kiterítette és úgy simította rá a duzzanatra, i Olyan gyengéd-anyásan, any- nyi gonddal, hogy a legcif­rább városi ápolónő se külön­ben. Feszült a kígyóbőr, akár az újmódi tapasz s már csak bekötni kellett. A nyugtalan­nak indult éjszakából hajnali csendes álom szállt a szenve­dőre s másnap az új kötésnél borogatóul fiatal céklarépa levele (a fonákjával!) került a kígyóbőr tetejére. így gyor­sult a gyógyulás menete, megindult a gennyképződés, puhult a bőr, felfakadt a ke- levény, a szervezet megemész­tette és kilökte magából a j kígyócsonttal együtt. Az immár rég megboldogult [ parasztasszony tudtán kívül a kínaiak követője lett, akik fogfájásra, lokális vérzéscsil­lapításra mór évezredekkel ezelőtt használták a szárított béka- és kígyóbőr porát — jó pénzért, mert kitűnő kereske­dők voltak. De a mecskei Bakó néni a kígyóbőrös terápiájáért nem fogadott el tiszteletdíjat so-1 ha, senkitől. Pedig Mutyó Volt. Baranyai Aurél Hat év ittas száguldásért Téger Gyula, 30 éves lovaskocsi hajtó egy éj­szaka budapesti volt munkahelyéről elvezetett egy tehergépkocsit, azzal Pesterzsébetre ment, ott több kocsmában is ala­posan felöntött a ga­ratra. Amikor az utolsó iddogálás színhelyéről el­távozott s a motort bein­dította, egy rendőr fény­jelzéssel megállásra szó­lította fel. Téger kissé lassított, majd amikor meglátta a jelzést adó személyt, igyekezett el­menekülni. A rendőrnek félre kellett ugrania a jármű elől, de sikerült fellépnie a kocsi lép­csőjére. hogy megállásra késztesse a vezetőt. — A Fővárosi Bíróság Téger Gyulát, nem jogerősen hat évi szabadságvesztés­re ítélte. Szerezz pénzt, ha tudsz... Az első tanú: Március 12-én Szigetvárról Pécs­re érkeztem hivatalos ügyben. Munkám elvég­zése után bementem a Centrum Áruházba vá­sárolni. Sokan voltak, nagy tumultus, érzem, hogy valaki nagyon megnyom, hát egy kis­gyerek. Nem vásároltam semmit, de amikor ki­jöttem, megnéztem a retikülömet, hiányzott a pénztárcám 319 forinttal. A második tanú: Mun­kából mentem haza és a Kossuth Lajos, Ka­zinczy u. sarkán lévő hentesüzletben akartam vásárolni. Elég sokan voltak. Amikor fizetni akartam, táskám nyitva volt, a pénztárcám pe­dig a benne lévő 150 forinttal sehol. — Egy kisfiú szaladt ki az üz­letből, aztán eltűnt. összesen kilenc káro­sult állt a bíróság előtt — valamennyinek „el­lopták a pénztárcáját”. A vádlottak padján pe­dig egy idősebb asszony, Dóra Sándorné takarító­nő, nyolc gyermek anyja ült. — Tudott arról, hogy tízéves fia honnan viszi haza a pénzeket? Mert magának adta, igen? — Igen, a fiam nekem hordta a pénzt... és én elfogadtam tőle... — Nem intette egyszer sem a gyermeket, hogy ezt nem szabad? — Mondtam neki, hogy ne lopjon... — Ennek ellenére min­dig elfogadta tőle, ha hozott? — Igen. Dóra Sándorné rövid időn belül immár má­sodszor áll a bíróság előtt hasonló váddal! — Korábban is ezt a fiát küldte pénzt szerezni. A mostani esetről rendőrsé­gi vallomásában ez ol­vasható: „Mondtam a fiamnak, hogy szerezz pénzt, ha tudsz...”. — Most is biztatta er­re a fiát? Sírás közben halk vá­lasz: — Igen... nem. nem... Az állami gondozott kisfiú időnként elhagyta a gyermekotthont és au­tóbuszon, üzlethelyiségek­ben, ott, ahol sokan megfordulnak, retikülök- re, pénztárcákra vadá­szott — sikerrel. A kisgyereket büntet­ni nem lehet, de az anyát, mint felbujtót, mint közvetett tettest a Pécsi Járásbíróság vissza­eső bűnösként vonta fe­lelősségre és 6 hónapi végrehajtható szabadság- vesztésre ítélte. (—y) A A

Next

/
Thumbnails
Contents