Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

1969, július 6, DOwiQnTtin naoto 7 ERDŐS JÁNOSNÁL A lakásból már „kitiltot­ták” a gyerekei, a műterem tent van a hegyoldalban egy garázsban. De a következő heteikben amúgysem dolgoz­na itthon, mert éppen Vil­lányba indul, az alkotóházba. Ott már megkezdődött a szimpozion, huszonöt-harminc fiatal művész gyűlt össze, napirenden lesznek a szak­mai viták, megbeszélések, azonkívül természetesen, hogy mindenki nekigyűrkő- zik egy-két rajznak, képnek, szobornak is. — Nyakig vagyok a mun­kában. Augusztus végéin zsű­rizik a grafikai anyagot, amit Kaposvárott óllit ki a TIT. Ez a kiállításom aztán de­cemberben, valamelyest bő­vítve, Nagykanizsára is elke­rül. Ez az év eléggé teli volt kiállításokkal, a Kaposvári Tavaszi Tárlattól a jubileumi pályázati kiállításon keresz­tül egészen a közös buda-j pesti kiállításig, az ilyesmi mindig, hogy úgy mondjam, kiüríti a műtermeket. Vil­lányban komolyan akarok dolgozni, főleg néhány linót és rézkarcot szeretnék elké­szíteni. Villányban elkészült a fé­szer, építik az égetőkemen­cét, de a szobrászok és ke- rámikusok mellett valamit várhatnak a grafikusok is: a kert másik végében álló kis házat grafikai műhely­nek rendezik be. — Rettentő nehéz gépeket szerezni — magyarázza Er­dős János. — Bizse Jánossal együbt jártuk be Pestet a pécsi grafikai műhely gé­peinek ügyében is. Igaz, köz­ben kiderült, hogy a Neve­lők Háza pincéjét, amit ne­künk ígértek, nem kaphatjuk meg, mert a tatarozások so­rán a pincét is igénybe ve­szik majd, ha jól tudom, központi fűtés, kazánok cél­jára. Így a grafikai műhely­nek helye sincs még. Gépet azonban egyáltalán nem tud­tunk szerezni. A Művészeti Alap 60 ezret ad, de ebből nem lehet gyártatni gépet, azonkívül a gyár, a Köny- nyűipari Alkatrészt Gyártó és Ellátó Vállalat, nem is tudja belátható időn belül vállalni. Tárgyalásokat kezd­tünk a Sopianával. No, de ha a pécsi grafikai műhely ügye húzódik is, Villányban az idén már lesz egy kisipari rézkarc gép, egy kaposvári műszerész kisiparos készíti el az alkotóház kérésére. Erdős Jánosnak, a Tanács- köztársaság 50. évfordulójá­ra hirdetett művészeti pályá­zató.!) díjat nyert, Auróra cí­MINTAKÖNYVTÄR ALMAMELLÉKEN — Jelenleg az ifjúsági ée a tanári könyvtár állománya együttesein 52 ezer forintot ér. Egykori adatok szerint 1956-ban az összérték nem volt több, mint 1200 forint — meséli Pakuts Károly, az al- mamellóki iskola tanára, a könyvtár vezetője, aki mind­össze két éve végezte el a Tanárképző Főiskolát. És amíg mesél, végigvezet a könyvtáron. Míg nem láttam a könyvtárszobát, kételked­tem az egészben. „Minta- könyvtár egy kis, alig 900-as lélekszámú faluban . . , Talán mégse minta ...” De előke­rültek a tények, és meggyőz­tek FORRÁSOK Számítgatom, évente 4— 5000 forintot fordítottak itt az elmúlt években könyvek­re. Az ügy érdekében össze­fogott minden nevelő és min­den tanuló. Még a környező állami gazdaságokat és tsz- eket is felkérték, és azok nem utasították vissza a tá­mogatást. A tanulók szülei nagyrészt ezekben a gazdasá­gokban, tsz-ekben dolgoznak. Alkalomadtán aztán az isko­lások is elmentek segíteni a mezőgazdasági munkákban. Pénzforrás volt az iskola gyakorlókertje is. Az ott ter­melt javak is könyvvé vál­tak. Annyi volt a pénz, hogy nemcsak az iskola könyvtá­rát gyarapították, hanem a jó tanulók jutalmazását is könyvajándékozással oldották meg, évente mintegy kétezer forint értékben. KELETKEZÉS Almamellék körzetesftett iskola, negyven férőhelyes kollégiuma van, és amikor a könyvtár elhelyezésének prob­lémája felmerült, szinte kí­nálkozott a lehetőség; a kol­légium társalgója. A munka az elmúlt tanév végén kez­dődött, és olyannyira sike­rült, hogy ebben az évben már egy, a megye pedagó­gusaiból álló csoport tett ott látogatást, tapasztalatcsere címén. Nem szabad megfe­ledkezni arról sem, hogy a könyvtár kialakulását a szak- felügvelőség is figyelemmel kísérte, tanácsokkal segített*. Még a Megyei Könyvtár munkatársai, Pál József és Heilig József is ellátogattak Almamellékre, segíteni. A berendezés költségeit részben a járási tanács művelődés­ügyi osztályé vállalta magára. Mindenesetre az 1250 kötetes Hiúsági könyvtár még egy városi iskolának is a becsü­letére válhatna. FELÉPÍTÉS A könyvtár két részre ta­golódik. Ismeretterjesztő és szépirodalmi művekre. A könyvek" a. szerzők ABC-sor- rendje-szerint,-vagyis a min­den könyvtárban megtalálha­tó egységes osztályozás sze­rint helyezkednek el. Az állományban minden kötelező olvasmány megtalál­ható, de egy-egy tantárgy el­mélyültebb tanulmányozásá­hoz is van forrásanyag. A be­iratkozott tanulók száma 113, alsótagozatból 15-en kölcsö­nöznek. Az iskola tanulóinak létszáma 150 körül''van. A könyvtár szabadpolcos, azon­kívül van még a helyiség­ben egy Orion nagyképer- nyős tv, magnó, rádió, lemez­játszó, diavetítő és több já­ték. MŰKÖDÉS A szabadpolcos rendszer azt jelenti, hogy a tanulók saját maguk válogatják ki olvas­mányaikat. A böngészés nagy­fokú önállóságot nyújt ne­kik, de ha így nem boldo­gulnának, négytagú könyv­tári vezetőség segíti őket. (Szintén tanulók.) Persze, a tanárok, a barátok sok eset­ben ajánlanak könyvet, és a tanuló már pontos kéréssel megy a könyvtároshoz. Köl­csönözni hetente háromszor lehet, de a kollégisták a hét bármely napján olvashatnak, használhatják a könyvtárat. Minden tanulónak van köl­csönző-lapja. Havonta rend­kívüli könyvtári napot, tarta­nak, ide csak a vezetőség ál­tal meghívott tanulók jönnek el. A programban könyv-be­számolók, ügyességi gyakor­latok, jájtékok, maÁ könyvtá­rak látogatása szerepel. A KÖNYVTÁROS Most valami szabályos portrénak kéne következnie. Hogyan sikerült Pakuts Ká- rolynak két év alatt minta­könyvtárat létesítenie? Mik a tervei stb., stb.? De hiszen elmondtuk, hogy közös mun­ka gyümölcse a könyvtár és tervek, szózatok nélkül ugyan­úgy ellátja szerepét; Alma­melléknek és körzetének •— különös tekintettel az ifjú­ságra — biztosítja a könyv­ellátást, kielégíti a kulturális igényeket. És ez a legfonto­sabb, a tények úgyis azt di­csérik, aki azokat létrehozta. Wér Vilmos mű képe jelenleg a siklósi kiállításon van. A grafikák mellett vajon tervez-e más, újabb olajképeket? — A felszabadulási pályá­zatra próbálok még néhány nagyobb méretű olajat ké­szíteni. Főleg azonban a linó érdekel, egy sorozatot aka­rok csinálni, ugyancsak a pályázatra. Az említett siklósi kiállí­táson három olaj képe (az Auróra, a Kísérlet és a Szök- röny), három linóleummet- szete (Sosemvolt király, Ka­tedráiig és Királykisasszony) és két tusrajza szerepel. Már a címekben is érződik, hogy Erdős János nem fordult el az utóbbi időben sem a nép­művészeti-népköltészeti té­mavilágtól. A Sosemvolt ki­rály című linómetszet feke­te, fehér és vörös színei már önmágukban is jellegzetesen a népművészet színvilágát idézik, de formai tekintetben is szerencsésen ötvöződik a modern formanyelv a népi motívumokkal. — Igen, izgat a népművé­szet. próbálom felhasználni a motívumr _ndjét, amelynek ha el is veszett már a mági­kus jelentése, akkor is na­gyon izgalmas és tanulságos. A Királykisasszony is lénye­gében egy mángorló lapicka, azaz abból irvdul ki, annak a rendeltetéséhez, formavi­lágához igazodik ... Erdős Jánosnak tavaly Koppenhágában volt nagysi­kerű önálló kiállítása, eddig két alkalommal volt Dániá­ban, művésztelepen, illetve meghívásra. Az idén nem ké­szül sehová, csak a villányi alkotóházba, amelynek szer­vezési, alapítási munkájában is résztvett. És — mint mondják — Villányban olyan friss, jó szellem alakult ki, hogy a művészeti események középpontjában érezheti ma­gát az ember. És dolgozni is jól. lehet — ami a legfonto­sabb. H. E. MI A NÉPMŰVELŐ VÉLEMÉNYE? PÉCSI NYÁR, 1969 A házak falain plakátok tucatjai hirdetik: Szeged, Gyula, Sopron, Kőszeg. Szombathely gazdag, látvá­nyos nyári programot ígér vendégeinek. Milyen lesz a pécsi nyári program? — er­re kértünk választ dr. Bor­sos Józseftől, Pécs város Ta­nácsa Művelődésügyi Osztá­lya népművelési csoportveze­tőjétől. — Mi a nyári hónapok kulturális programját szerve­sen beleillesztettük az egész éves rendezvénytervünkbe. Bizonyos hagyományok azt eredményezték, hogy Pécsett a kiemelkedőbb kulturális programokra nem a nyári hónapokban, hanem más idő­szakokban kerül sor. Gondo­lok az Éneklő Ifjúság Nap­jára. a Pécs-Baranyai Mú­zeumi hónapra, a II. Orszá­gos Kisplasztikái Biemnáléra, az V. Magyar Játékfilmszem­lére és a Nemzetközi Felnőtt Bábfesztiválra. Ha mi esetleg ezeket a nyári hónapokban, sorozatban összevontuk vol­na. látványosságában bár­mely más város nyári prog­ramjával felvehetné a ver­senyt. De nekünk az a véle­ményünk, hogy ezek bárme­lyikének nyári megrendezése nem eredményezné azt a kö­zönségsikert, melyre egyéb­ként joggal számíthatunk. Néhány éves tapasztalatunk arra tat bennünket, hogy nyáron városunkban a komo­lyabb kulturális rendezvé­nyek nem keltik fel a közön­ség igényét. Az emberek in­kább a szabadba, a termé­szetbe vágynak, nagy szám­ban keresik fel a balatoni üdülőhelyeket, ahova Pécsről most már gyors és kiváló a közlekedés, délutánjaikat, es­téiket szívesen töltik a Me­cseken, vagy a közeli üdülő­helyeken, Harkányban, Si- kondán, Orfűn. Például az el­múlt két hónapban negyven­ezer látogatója volt az állat- kertnek és a vidámparknak. Vonatkozik ez a városunkba érkező látogatókra is. — Eiek szerint a pécsi nyári rendezvények többsége szóra­koztató jellegű lesz? — Igen, de oly formában, hogy azért a különböző igé­nyeket. érdeklődést a lehető­ségekhez képest kielégítse. A nyári hónapokra a rendező szervek a könnyű műfajt he­lyezték előtérbe. Így került sor a Szabadtéri Színházi Estékre, a Pécsi Nemzeti Színház legsikerültebb bemu­tatóinak ismét’ésére. Már ed­dig is több táncdalénekes és tánczenekar mutatkozott be új műsorával a városi és a mecseki szabadtéri színpa­dunkon. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt Strauss-hang- versenyünket a színházban kellett megtartanunk, de így is nagy sikere volt. Sokan megnézték a német cirkusz műsorát is. Jól sikerült az úttörő olimpia vendégei ré­szére nemrégiben megrende­zett szabadtéri műsoros est. — Melyeket tartja július— augusztus legszínvonalasabb, legérdekesebb kulturális prog­ramjainak? — Elsőként a Tettyei Es- ték-re hívom fel a figyelmet. A kellemes, történelmi és festői környezetben megren­dezett két órás műsorok, me­lyeken legkiválóbb előadó- művészeink lépnek majd fel, szinte testi és lelki felüdülést ígérnek. Az idén Csernus Mariann, Bánffy György és Jancsó Adrienne előadói est­jeit rendezzük meg. A fiata­lok szórakozását biztosítja július 22-én az Illés-együttes, augusztus 4-én a Metró zene­kar és 11-én Udo Jürgens együttesének pécsi vendég- szereplése. A Vidám Park szabadtéri színpadán két al­kalommal is rendeznek tánc­zenekari hangversenyt. Au­gusztusban a „Prága cirkusz’* mutatkozik be Pécsett, és városunkba érkezik a már régebben megkedvelt „Luna” Park is, Pécs legjobb fúvós­zenekarai több alkalommal adnak majd térzenét. Vendé­günk lesz az NDK úttörő szö­vetségének központi fúvósze­nekara, mely önálló hangvwv senyén túl, a gyárvárosi út­törő zenekarral együtt a Szé­chenyi téren, nyilvános mű­sorban is bemutatkozik. Ha ugyan keveseket érint csak, de mégis kiemelkedő kultu­rális rendezvényünk lesz jú­liusban a Népek Barátsága Nyári Egyelem. melynek mintegy 150* vendége megis­merkedhet majd Pécs és a megye gazdasági és kulturá­lis életével, festői tájaival, néprajzi karakterével. — Milyen kiállításokat ren­deznek a nyáron? — A város lakói és vendé­geink a nyári hónapokban állandó kiállításainkon túl néhány érdekes, időszaki ki­állítást láthatnak. A „Bara­nya népművészete” című íolklórkiállitásra, az Orszá­gos Virágkötészeti Kiállítás­ra, az őszibarack kiállításra, és a Honvédelmi Miniszté­rium „Bemutatjuk a Magyar Néphadsereget” című kiállí­tására szeretném felhívni az érdeklődők figyelmét. A nyár végén, szeptemberben ren­dezzük meg a Jugoszláv kép­zőművészek kiállítását. Pécs város művelődési in­tézményei, kulturális rende­zőszervei együttműködve ala­kították ki a pécsi nyár programját, mely ha ugyan nem ígér nagy, látványos rendezvényeket, de kellemes szórakozást, az itthonmara- dottaknak a munka utáni pihentető kikapcsolódást, a városunkban üdülő vagy lá­togató vendégeknek érdekes időtöltést feltétlenül biztosít. És talán sokaknak kedvet csinál, hogy ősszel ismét el­látogassanak Pécsre, amikor olyan kiemelkedő kulturális programokra kerül sor, mint a II. Országos Kisplasztikái Biennálé, az, V. Magyar Já- tékfiírtiszémle, vagy a Nem^ zetközi Felnőtt Bábfesztivál. Ml í z ki Ervin SZÍNÉSZEK - SZEREPEK Siker volt a Veronai sze­relmesek mártíriuma, senki se tagadhatja. „Nem lehet elmenekülni a valóságtól. Hogy uralkodhas­sunk rajta, át kell formál­nunk.” — Ezt „üzente” Al­berto Alonso a bemutató kö­zönségének a színlapon, ami­kor néhány mondatban szö­vegesen is meg akarta fogal­mazni; mit akart kifejezni a Rómeó és Júlia e ki tudja hányadik feldolgozásával. És emlékszünk a hófehér, törékeny lánykára is, aki a szerelem bűvöletétől meg­érintettél!, csodálkozva és rémülten ismer rá önnön lé­nyére, felfedezi saját érzéseit, s mindez aztán elhatározás­hoz is vezet. A törékeny kis­lány, aki pehely-léptekkel rebbent át a színen, önmaga sorsának tudatos alakítójává válik, eltökélt, erős emberré. És hogy éri a tragédia? — Azt mondta Alonso, hogy mikor magamhoz térek, s látom, hogy Rómeó halott, ne szenvedjek. Kissé félve mondta, hozzátette, nem tud­ja. megértem-e, de dühösnek kellene lennem, kifosztott- nak, majdnem gyűlölködő- nek. Akkor eszembe jutott József Attila, a Kései sirató. Amit adtál, mind visszalop­tad az utolsó órán ... Mond­tam Alonsónák, hogy tudom, mire gondol, van nekünk egy nagy költőnk, ő megír­ta ezt, mikor meghalt az anyja ... A tragédia hősnőjévé érett, törékeny, fehér Júliát Han­del Edit alakította a színpa­don. Akik még nem tudták, akkor megállapították, hogy nemcsak táncolni tud, hanem színésznőnek is kiváló. A gyönyörű mozgású, szép táncosnő „civilben” si­mára kefélt hajat hord, fes­tetten arcán egy csöpp fá­radtság. kilép a cipőjéből és agyondolgoztatott lábát egy 5. HANDEL EDIT székre teszi. Ölében egy ha­lom gyapjú — kis szőnyeget csomóz, lassú és elszánt moz­dulatokkal. — Jobban kimerültem, mint gondoltam volna — mondja magyarázatképpen — és magamnak is váratlanul, fölfedeztem, milyen ideg­nyugtató hatása van a kézi­munkának. Míg sűrűsödnek a csomók az anyagon, Alonsóról mesék — Nagyszerű ember volt, sok mindent tanultunk tőle. Szakmailag is, de mindenek­előtt azt, hogy sose szabad abbahagyni a munkát és az erőfeszítéseket. Mindig me­sélt... ha látta, hogy kezd elfogni bennünket a kishitű­ség, bikaviadalokról, mulat­ságos esetekről mesélt, tré­fálkozott és könnyekig meg­nevettetett bennünket. De közben, alig észrevehető­en, elmondott nagy tanul­ságokat is. Júlia szerepét Alicia Alonso, bátyjának a felesége táncolta odakint. Egyszer szemműtétet hajtot­tak végre rajta, alig látott, úgy kellett kivezetni a szín­padra, de folytatta a munkát, nem hagyta abba... Az ilyesféle történetektől az em­ber elszégyellte magát, és új­ra meg újra nekigyűrkőzött. Nekem is volt a szerepben egy lépésem, amit úgy érez­tem, képtelen vagyok meg­csinálni. Nem engedte ki­hagyni mégsem. Elérkezett a premier előtti este, Alonso vidámabb és kedvesebb volt, mint valaha, úgy tett, mintha misem történt volna, premi­erről egyetlen szót sem ej­tett ... A gyapjúgombolyag elgu­rul a földön és ott marad. — Elhatároztam, hogy ki­várom ezt a pillanatot: most kérem meg, hogy cserélje le nekem azt a lépést... Elő­ször kiabálni kezdett. Ha has- raesel, akkor is meg kell csi­nálni! Aztán beszélni kezdett, hogy az ember előtt mindig kell lennie valamilyen ma­gaslatnak, különben vége .., ha most kicseréljük ezt a lépést, holnap újra kiha­gyunk majd egyet, ami ne­hezebb, holnapután újra egy másikat... Végül azt mond­tam, hogy jó, vállalom. Tud­tam, hogy nem fogom tudni rendesen megcsinálni, de rendben van. Csend. Kérdezném, hogy végül mi lett a lépéssel, de Edit lenyúl a gombolyagért, és csendben, békés mosollyal folytatja. — Hát úgy ötven száza­lékban sikerült. De nem baj. Azóta is egyfolytában idege­sít az a lépés, de boldogság is, ha rágondolok, hogy nem hagytam ki. És ha van öt percem és egy jó cipő a lá­bamon, mindig meg-megcsi- nálom magamnak. És hálás vagyok Alonsónák. Neki is köszönhetem, hogy erre rá­jöttem. Azt mondta, nincs lé­pés, csak szerep van, és iga­za volt. Mikor a színpadra léptem, mindig mintha bele­sodródtam volna az esemé­nyek kellős közepébe, sosem gondoltam arra, hogy techni­kailag mit csinálok, mindig csak arra, hogy mit érez most Júlia. És a másik: hogy ez olyan szakma, a miénk, amit sose lehet abbahagyni, feladni, hanem mindig és mindig dolgozni kell, és gya­korolni, és csinálni, és az sem számít, ha negyedház előtt játszik az ember, mert csak­is így lehet... va'aroit... va­lami jobbat... Handel Edit nívódíjat is kapott az idén az évadban nyújtott kiemelkedő munká­jáért. De ő mégis inkább ar­ra a bizonyos lépésre gondol, mint valami szimbólumra, a szakma, a munka, a művé­szet szimbólumára — azt a lépést nem lehet kihagyni. És szívósan és elszántan, ahogyan most éppen „pihen­teti az idegeit” a szőnyeggel, ugyanúgy tanulja a nyelvet, délutánonként, amikor van egy kis szünete, szavakat preparál, olvas és fordít, és könyveket olvas, sokat, hogy akkor, amikor majd újra „belesodródik” a színpadi események közepébe, akkor se a technikai nehézségekre, a lépésekre, hanem a szerep­re gondolhasson, s mindarra, amit egy-eav szerep megkö­vetel az alakítójától élmény­ben, érzésben, tudásban, fel­ismerésben. Hallatna Erzsébet 1 á

Next

/
Thumbnails
Contents