Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-05 / 153. szám
6 t> u ti a Tvnpsri napid 1969. JűTTus S> Pódium AKI HADJÁRAT EGYMAGA. a Pécsi KPVDSZ Kiváló címmel kitüntetett amatőr színjátszó együttese, valamint a Pécsi Határőrség irodalmi színpada megkezdte Bucsky Mihály: Aki hadjárat egymaga című, Zrínyi Miklós hadvezérről szóló színművének tanulását. A darabot az idei szigetvári Zrínyi emlékünnepen mutatják majd be. KARMESTER-TOVÁBBKÉPZÉS. Károly Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház korrepetitor-karmestere a Német Demokratikus Köztársaságba utazott, ahol kéthetes nemzetközi karmester-továbbképzésen vesz részt Zwickauban. SIKERES BEUGRÁS. Berczali Tibor, a Pécsi Nemzeti Színház operaénekese Bolla Tibor betegsége miatt Erkel: Hunyadi László című operájában Gara nádor szerepébe ugrott be sikeresen, mindössze kétnapos előkészület után. (Képünk: Berczeli Tibor) ❖ ISMÉT JÖN A TEN- KES KAPITÁNYA. Július tizedikén, a III. Magyar Kamping Rally megnyitása alkalmából Harkányban levetítik az egyik legnépszerűbb magyar televíziós filmet, az Orsi Ferenc pécsi származású író hasonló című forgatókönyvéből készült Tenkes kapitányát. 25 éve indult a halálmenet EMLÉKEZÉS A MÁRTÍROKRA „A deportáció 25. évfordulója i alkalmából 1969. július 6-án a [ pécsi izraelita temetőben a , Mártírok emlékművénél gyász- ünnepséget rendeznek.” (Újsághír.) Pársoros hír csupán ami lapunkban a napokban meg- j jelent. Mégis mögötte vaip a történelem, az emberi megaláztatás. Alig múlik el a gyászos emlékű 1944. március 19-e, meg- j jelenik Pécsett egy Auringer : nevezetű Gestapo-tiszt, akinek j kezében összpontosul a hata- í lom a pécsi zsidóság felett. I Első ténykedése, hogy a zsidó j szeretetház lakóit kiebrudalja, az otthont fényűző módon berendezi elrablóit zsidó bútorokkal, szőnyegekkel. Ezzel szinte párhuzamosan építi ki besúgóhálózatát, listát készít és megkezdi munkáját. Általában éjszakánként csapnak le legényei a baloldali szervezetekben és pártokban vezető szerepet betöltő személyekre, munkásokra, bányászokra és különösen a gazdag zsidó polgárokra. Már május 28-án a Zsidó Tanács 54 izraelita és 3 keresztény vallású pécsi lakost tart nyilván, mint akik „ismeretlen helyen tartózkodnak”. Ez az ismeretlen hely a pécsi rendőrség volt, ahonnan a csoportot Mauthausenba szállították. Az akkori sajtó szerint a városban 4200 pécsi lakosnak, ! köztük 800 kereszténynek kell a sárga csillagot viselni. Ezt követően újabb korlátozás lép életbe: a helyi hatósági rendelkezések szerint a zsidó vásárlók csak délelőtt 11 és 1 óra között szerezhetik be élelmiszer-szükségletüket az üzletekben és a piacokon egyaránt. 1944. május 9-én megkezdődik a gettóba költöztetés, amelyet úgy jelölnek ki, hogy a gettólakók élő testükkel fedezzék az állomást és a repülőteret a bombázások ellen. 1944. május 21-én befejeződik a gettóba telepítés és a gettót lezárják. A létbizonytalanság, a rendkívül rossz lakásviszonyok, az élelmezési nehézségek, a zsúfoltság rendkívül feszült légkört teremt a gettólakók között. A Zsidó Tanács, amely hivatott a gettóügyeket intézni, bár tart kapcsolatot a hivatalos szervekkel, nem képes sem a rendőri, sem a városi hatóságoktól semmiféle engedményt megszerezni. A gettóélet nem tart sokáig. Június 23-án hivatalosan közük a Zsidó Tanáccsal, hogy június 29-én este 8 óráig a gettó valamennyi lakójának át kell költöznie a Lakics laktanyába. A lakóknak bútoraikat, felszerelési tárgyaikat, élelmiszerkészletüket és minden 1 pénzüket, ékszereiket vissza kell hagyniok, azok felett a német hatóságok rendelkeznek. Az átköltözés során mindenkit megmotoznak, a nőket bábaasszonyokkal megszégyenítő módon motoztatják meg. A laktanyában a kitakarítat- lan istállóban kapnak helyet, egy-egy lőállásbán nyolcán. Itt csatlakozik a pécsiekhez a mohácsi gettó kb. ezer tagja, valamint a környékbeli kisebb gettók lakossága. A tábor lakossága rendelkezésére két vízcsapot bocsátottak mindössze, és a szolgálatot ellátó j csendőrök minden brutalitásukat felhasználták, hogy minél nehezebbé tegyék az emberek életét. A borzalmas körülmények és a kilátástalan jövő miatti félelem több mint 20 embert kerget öngyilkosságba. öt borzalmas laktanyai nap után 1944. július 4-én erős csendőri fedezet mellett kihalt néptelen utcákon vonult végig a halálraítéltek menete és az idő mintegy együttérzésül hatalmas záporral búcsúzott több mint 4000 pécsi polgártól. A helyi sajtó útszéli cikkekben, az antiszemitizmus valamennyi szólamának felhasználásával igyekezett igazolni a zsidóellenes intézkedések politikai és erkölcsi jogosultságát. A város jó érzésű és emberségesen gondolkodó lakosainak megdöbbenését és iszonyát, részvétét és fájdalmát azonban nem tudta eloszlatni a hivatalos magyarázat. 1944. november 29-én felszabadul a város, a Vörös Hadsereg nyomában hazaérkeznek az első munkaszolgálatosok. 1945 végére 267-en, 1949-re 711-en térnek vissza a deportálásból és a munkaszolgálatból. Az 1940-es lélekszámhoz viszonyítva 1949-ben összeha sonlítások alapján megállapítható, hogy a személyveszteség 86,7 százalék. 1948. július 4-én a zsidó temetőben felavatták a fasizmus áldozatainak emlékét megőrző Mártír emlékművet (Forbáth Alfréd alkotása). Az ünnepségen a kormány képviseletében dr. Pesta László és dr. Hajdú Gyula jelentek meg. Most július 6-án este fél 7 órakor a Hazafias Népfront városi bizottságának közreműködésével a deportálások 25. évfordulója alkalmából újból ünnepségre kerül sor a Mártír emlékműnél. Ez az ünnepség emlékező jellegű lesz. Emlékezünk mindazokra az antifasisztákra, és zsidókra, akiket elpusztított egy megtébolyult hatalom. Figyelmeztető lesz. Figyelmezteti mindazokat, akik nem éltek abban a korban, vagy már felejtettek, hogy milyen mélyre süllyedt az ember a fasizmus fertőjében. Figyelmeztet az emberi megértésre és szolidaritásra mindazok iránt, akiket napjainkban üldöz a fasizmus bárhol a világon nemzeti, vagy faji hovatartozásuk miatt. Dr. Takács József Csernus Mariann előadói estje Balkezesek nemzetközi társasága — A világon jelenleg körülbelül 260 millió balkezes él — jelentette ki Mr. Noel Jones az ír fővárosban, Dublinban, azon az ünnepségen, amelyen megalapították a balkezesek nemzetközi társaságát. A társaságnak eddig már száz prominens tagja van. — Az egyik legrégibb ismert balkezes Caius Julius I Caesar volt. A nem kevésbé híres Leonardo da Vinci ugyancsak balkezes volt. De a mi korunkban is él néhány kiemelkedő balkezes személyiség: Charlie Chaplin sohasem tagadta, hogy balkezes. Idetartozik Kim Novak amerikai filmcsillag is. Híres balkezes Paul McCartney, a I beatles-együttes tagja is. Idén is megrendezik a tettyei szabadtéri színpadon a Tettyei estéket. A sorozat első eseménye szerdán este 8 órakor lesz (rossz idő esetén a Doktor Sándor Művelődési Házban), amikor Csernus Mariann, a Nemzeti Színház tagja lép fel. Előadóestjének műsora két részből áll, az.elsőnek „Költőnk és kora” a címe, a másodiknak „Ditirambus a nőkhöz”. Az esten közreműködik Kecskés András gitárművész. A nép- művészet patrónusa Nagyon megszokhatta már a magamfajta látogatókat, mert Úgy kísért végig lakása kis szobáiban, mint egy sietős múzeumi idegenvezető, akinek időt kell szakítania más kíváncsiskodók eligazítására is. — Ez talán a legrégibb munkám, úgy is mondhatnám, hogy az útilapum — mutat rá egy közös alapra erősített hármas miniatűr fa- faragványra. — Én kopjafáknak nevezem, minden népművészet elindítójának, ami valaha is alkotásra inspirálta a fogékony szívű, kezű embert. Még egészen gyerekfejjel nekem is ez volt az első és zsengén, ami ihletet adott, előre segített, amíg idáig elérkeztem. De ezzel úgy látszott össze is foglalta a közel ötven évre visszamutató munkásságát, mert a további „múzeumi szemle” során már csak egy- egy megjegyzése volt a szekrényeken, polcokon sorakozó, s csak a reá valló egyéni jegyekkel megformált halászaira, kubikosaira, szántó-vető parasztjaira, olvasztáraira, stilizált domborműveire. — A halászkompoziciómat 1962-ben mutatták be a bmoi magyar iparművészeti kiállításon, azt mondják, nagy sikere volt. És talán érdekes még, hogy jómagam Londonban is jártam, ahol szintén magyar népművészeti kiállításon, két héten át bemutató faragója voltam a magyar delegációnak. Na, erre mondták a kollégák, amikor hazajöttem, hogy Balásy a csúcson, de nem vettem telkemre a dolgot. Annyira nem, hogy hazatérte után, amikor megkapta a „Népművészet mestere” címet, tovább folytatta a háziipari, népművészeti szövetkezetekben vállalt „tömegmunkát” — ez a sommázás is a kollégáktól ered —, de ő nemcsak védelmébe vette, hanem azóta egyre több társat, hívet toborzott a művészi értékéből mitsem vesztő „új iparágnak”: — a sakkfigura faragásnak. De halljuk előbb a megvédelmezését: — A Népi Iparművészeti Elméleti Tanács országos szintű megalakulása adta meg a lehetőséget, ahhoz, hogy a lassacskán már hobby-számba menő népművészet visszatérjen az eleven életbe, és én éltem is az alkalommal. Ügy okoskodtam, hogy semmiképpen sem szenvedhet csorbát a népi egyénisége, ha a szépen hangzó „Én" tornyából kilép és társakat verbuvál a faragó- művészet kollektív műveléséhez. Természetesen megköny- nyítette a dolgomat, hogy előzőleg* a fővárosi népművészeti szövetkezetben jónéhány évig betanítója voltam a művészi kivitelezésű sakk-készletek kézifaragóinak, és a munkáink brüsszeli, bmoi, londoni, frankfurti kelendőségének híre —, mert ugyan melyik okleveles, vagy éppen kallódó népművész ne tartana ilyesmit nyilván — meggyorsította a szövetkezést. Előbb szűkebb hazájában. Dombóváron virágoztatta fel Tolna megye kollektív népi iparművészetét és ez év tavaszán a Baranya megyei Nép- művészeti Szövetkezet felkérésére Pécsett is megszervezte, majd átvette a faragó szakkör vezetését. Tervei? — Befogni minden olyan faragókedvű embert a megyéből, akinek ügyes keze, hozzávaló fantáziája és persze bátorsága is van e vállalkozáshoz, amely lehetővé teszi, hogy veleszületett készségét a művészetig, a művészzi értékű egyéni alkotásig fejleszthesse ... Különösen, ha ehhez olyan művész ad önzetlen segítőkezet, mint Balásy Gyula, a népművészet, immár Európa-hírű mestere. P. Gy. Étvágygerjesztő fény Olavi Eriamedse finn professzor a feltalálók brüsszeli kiállításán érmet kapott az általa feltalált üvegért. Ebből az üvegből olyan izzólámpák készülnek, amelyek nem bocsátják át a sárga fénysugarakat. Ennek révén az új lámpák fényében a tárgyak pontosabban látszanak, az ételek pedig rendkívül étvágygerjesztőnek tűnnek. £omol.ytalon Még az érem harmadik oldala sem tud lebeszélni arról, hogy ne szóljak hozzá annyi vélemény után ehhez a fontos ügyhöz. Ugyanis kevés csapás vert le bennünket annyira, mint annak idején Leh mezején Lehel vezérünk bukása, majd a legújabb korban a dániai vereség néven emlegetett labdarúgó katasztrófa. Amíg azonban Lehel vezér legalább baromi nagy kürtjével intézkedhetett, addig most kárvallott fiaink legfeljebb egy kis trombitába merülhettek el. Én már foglalkoztam aranylábú gyerekeink váratlan kisiklásaival és akkor több javaslatot tettem. Akkori indítványaim azonban pusztába kiáltott szavak voltak és ennek oka nyilvánvalóan nem a szakvezetésben, hanem bennem rejlett, aki felületes, át nem gondolt ötletekkel rukkoltam elő. Most azonban, amikor a derék dán boltossegédek dilettáns alapon összeállva, a redőnyök lehúzása után 'kiballagtak a nem tudom én miroya t lyen stadionba és prézlire verték a magyar válogatottat, emellett én sem mehetek el közömbösen. Először is legjobb, ha az okokat elemzem, hogy miért következhetett ez be? Én azt hiszem, hogy a legelső és legfontosabb ok az volt, hogy ezek a derék dán sofőrök és kereskedősegédek nem voltak elég fáradtak, hisz mindössze' munkából jöttek és nem pihenőtáborból. Az is baj volt, hogy ezek a primitív dánok nem jöttek rá arra, hogy egy sokkal magasabb klasszisú csapat ellen küzdenek és úgy vették fel ellenük a harcot, mint pl. a Bőrgyár ellen. Pedig a mi taktikai fegyverkezésünk elsősorban arra épült, hogy a dánok tudatában vannak annak, hogy ők nem nyerhetnek, a két csapat között fennálló technikai és taktikai külöm- ség miatt. Erről mit sem tudva. mindössze rugdosták a labdát. Ez szétzavarta a mi taktikai elgondolásainkat és Ml A BAJ ezért nem látszott ebből ezen a meccsen semmi. Ha kellően felkészítjük játékosainkat, akkor szerintem ilyen fiaskó többé nem jöhet. Álmatlan éjszakákon töprengtem azon, hogy mit is kellene csinálnunk. Azt hiszem néhány javaslatom alkalmas lesz arra, hogy valamelyes élénkséget keltsen. Legelőször is az ellenféllel kell kezdenünk. Szerintem teljesen helytelen az, hogy mi csak odahaza mondjuk el, hogy mennyivel képzettebb futballisták a mieink, mint akikkel játszunk. Ezeket a véleményeket le kéne fordítani minden nagyobb nyelvre és megküldeni, hogy idejében tanulmányozhassák ellenfeléink. . Különben nem érjük el a szükséges bénító hatást. Jobban fel kellene játékosainkat lelkileg is készíteni. Esetleg be kellene vonni őket a sláger-kupa döntőjébe. Külön foglalkozásokat is tarthatnánk nekik a színinövenMEQINT? dékek és rábeszélhetnék őket, hogy szépek, okosak és erősek. Mert ez az, ami nem derül ki. Azután a bánásmóddal is baj van. Több játékost indokolatlanul megsértenek. Itt van a Farkassal és Mészöllyel kapcsolatos meggondolatlanság. Ez a két ártatlan taktikai megbeszélést tartott, ahogy olvasom előbb a Hársfa, majd a Moszkva étteremben. Ezért a buzgóságért már el is ítélték őket.. Szörnyű hiba az is, hogy labdarúgásunk nincs megfelelő tudományos szinten. Hallottuk, hogy megkezdték egy szélső iskolát és tervbe vettek egy kapus iskolát is. Kevés! Külön tanszékre lenne szükség a középpályások, a jobb és bal összekötők és természetesen a hátvédek számá7 ra is. Tudományosság nélkül ma már semmi sem megy! Azt örömmel olvastam, hogy labdarúgásunk vezetői hosszú, termékeny önkritikus vitát folytattak. Ebben hiányolták a pedagógiai módszer nem kellő alkalmazását. Én néhány játékos esetében a gyógy pedagógiára is gondolnék. Ez a tudományos összejövetel megállapította azt is, hogy amíg a külföldiek átlag 140-szer futnak gyorsan és lendületesen egy mérkőzés alatt, addig a mieinké nem éri el a 100-at sem. Számomra ez egy kissé homályos, ha nem éri a 100-at sem, akkor mennyit? Négyet, ötöt? Az sem éri el a százat. Ugyanez az értekezlet megállapított egy csomó más hiányosságot. Támadóink nem értenek a védő feladathoz, a fejeléshez, az összpontosításhoz. Ezzel szemben ragyogóan értenek a bundához. Bár nem egyoldalú a képzettségük, a fejelés nekem fontosabbnak tűnik, mint a bundajártassági vizsga. Ez az értekezlet kitért a vándormadarakra is. Itt is volna egy javaslatom. Minden évben össze kellene hozni a vándormadarakból két vendéglátóipari, olyan Egyetértés-féle csapatot Akkor a vándormadarak kérdése is megoldódna, meg a kiesés sem lenne gond. Ezek minden évben ugyanis lelkiismeretesen kiesnének és a következő ívben újra bekerülnének. Befejezésül még csak any- nyit, hogy tudom én, hogy ea még kevés. Lehetne vitatkozni még sok mindenről, de úgy látom, hogy a döntő hozzászólást az MLSZ szakfelügyelője tette, ő megállapította, hogy hazánkban a fejlődés csak a munkával lehetséges. Ez a megállapítás nem új, de labdarúgásra alkalmazva, forradalmi. (Én persze nem a munkahelyi munkára gondoltam, mert azt megkönnyíteni sajnos már nem lehet, a fizetésért ezután is személyesen kell bemenni). Ha csak valóban úgy nem?! — mert annyi mindent próbáltak már, de úgy látszik erre eddig senkisem gondolt. Örök hála az MLSZ szak- felügyelőjének. Szőllősy Kalma»
