Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-27 / 172. szám

f969. fűflu* 27. Dunantmt navm Párizsban, Münchenben te Zürichben emlékpénzek kibocsátásával is megörökítették a holdutazást. Beszélgetés a Hold-utasokkal MEQTESZEM AZ ELSŐ LÉPÉST A felszín finom és porszerű — Az árnyékban sötét és hideg van — A talaj szilárd Bontómból jelenti a Reuter: A NASA központjában köz­zétették Nell Armstrong és Edwin Aldrin (becenevén Buzz), valamint a holdutasok és a földi irányi főközpont kö- eótt lefolyt beszélgetések szö­vegét. Aldrin: Nézzük csak, ld- nyüik-e az ajtó. Nem zúg va­lami a sisakodban, hátul? Armstrong: Egy kicsit me­rő» vagyok. Aldrin: Gyenge súgást hal­lok. Armstrong: fin nem. Houston: Nell, itt Houston beszél Milyen a nyomás? Armstrong: Minden rend­ben. Várjuk, hogy a kabinban megszűnjön a nyomás, hogy kinyithassuk az ajtói heted hét Houston: A műszerek szerint lassan csökken a- nyomás. Gondoljátok, hogy ki tudjátok nyitni az ajtót? Aldrin: Megpróbáljuk. Houston: Rendben van. Armstrong: Nyűik az ajtó. Aldrin: Rendben van, menj csak így, egyenesen tovább. Most egy kicsit felém. Hajolj le. Na most jó. Még egy ki­csit felém. Lefelé. Rendben. Most szabad vagy. Nyújtsd egy kicsit előre a bal lábadat Jól van, maradj így. Rend­ben. Térj ki egy kicsit jobb­ra. Most egyenesen állsz. Jól van. Lépj lassan az első lép­csőfokra. Kitűnő! Armstrong: Rendben. Halló, Houston, az ajtóban vagyok. Houston: Vettük a hírt, Neil. Armstrong: Rendben van, Buzz. Ereszkedjek le? Aldrin: Várj még egy per­08­Armstrong: Rendben, rend­ben. Kinyithatod még egy ki­csit az ajtót? Armstrong: Halló, Houston, itt Neil beszél. Próbáljuk ki a Cá dióösszeköttetést! Houston: Rendben, a hang Jó, tiszta; Buzz, próbáld ki a rádiót és a tv-kapcsolót. Aldrin: A tv-kapcsoló rend­ben. Tisztán és jól hallunk benneteket. Houston: Látjuk a képet. Armstrong: Jó képet kap­tok? Houston: Túl kemények a kontrasztok és fordítva jön be a kép a monitorunkba, de azért sok részlet látszik. Rend­ben, Neil, most már meglát­hatjuk, hogyan ereszkedsz le a lépcsőn. Armstrong: Leereszkedtem, de visszaléptem az első lép- eaűfokra. Houston: Figyelünk. Armstrong: A Sas lába csak egy hüvelyknyire süllyedt a rendkívül apró szemű porba. Rendben, most megteszem az első lépést Számomra csak egy lépés, az emberiségnek azonban egy nagy ugrás. A felszín finom és porszerű. A cipőmre tapad, mintha szénpor volna. Világosan látható nyo­mokat hagyok a talajon. Houston: Figyelünk, Armst­rong. Armstrong: Ogy látszik nem nehéz mozogni Sokkal köny- nyebb, mint a földi szimulá­torban. Semmi sem akadályoz­za a mozgást. A Sas jó kis masina, nem csinált krátert Csak körülbelül egy lábnyira süllyedt a talajba. Egészen sima helyen ereszkedtünk le. Buzz, leereszted a tv-felvevő- gépet? Aldrin: Igen, minden rend­ben van. Armstrong: Itt, az árnyék­ban meglehetősen sötét van. Nehezen tudom megállapíta­ni, hogy jó helyre lópék-e. A napra megyek, de nem nézek bele! Houston: Az első lépés nem hivatalos ideje: 109 óra 24 perc, 20 másodperc. (Az űrpilóták megbeszélik, hogyan hozzák ki a tv-kame- rát a Sasból, és hová állít­sák.) Armstrong: Nézem a Sast most árnyékban állok. Látom Buzzt az ablakban, és általá­ban mindent tisztán látok. A Sas körül elég' erős a fény, minden tisztán kivehető. Houston: Az orvosok szerint a legénység egészségi állapota jó. Armstrong: Egy kicsit eltá- volodolk a Sastól, és megkez­dem a felvételezést Houston: Rendben, Neil, jól és tisztán hallunk. Igyekezz jó felvételeket készíteni és gyújts kőzetet! Armstrong: Azonnal, amint befejezem a fényképezést. Aldrin: Szóval köveket gyűj- tesz? Armstrong: Igen, máris föl­vettem egy darabot méghozzá egy kitűnő példányt- Nehéz volt kiásni. Érdekes, a felszín puha, de amikor egy követ akarok kikaparni, nehezen megy. Aldrin: Neil, mit szólsz, mi­lyen gyönyörű a kilátás! ■ Armstrong: Minden puha és olyan, mint a liszt Sivatagra emlékeztet. Mégis másmilyen, és nagyon szép. Már össze­gyűjtöttem néhány kódarabot Olyanok, mintha a felületükön apró buborékok lennének. Biztos vagyok benne, hogy mélyebbre is leáshatnék, de nehezeimre esik lehajolnom. Halló, Houston, a talajminta a zsebemben van! Nehéz volt a kiszállás Armstrong: Halló, Houston, jók a képek? Houston: Igen, Neil. Csak­hogy ebben a pillanatban nem vagy a képben. Aldrin: Kiszállhatok én Is? Armstrong: Várj még egy pillanatot míg beállítom a felvevőgépet Aldrin: Felkészültél? Armstrong: Minden rend­ben. Tudod, milyen nehéz volt a kiszállás? Megpróbálok in­nen lentről segíteni neked. Most tedd le a lábad. Kitűnő. Kiléphetsz, nem lesz baj. Aldrin: Az embernek kissé meg kell hajolnia, hogy ki­jusson. Armstrong: Rendben van. A létrán vagy. (Armstrong el­neveti magát.) Aldrin: Az elkövetkező né­hány órában ez lesz az ottho­nunk, vigyáznunk kell rá. Jól van, az első lépcsőfokon állok. Könnyen lépkedek lefelé. Armstrong: Még három lép­csőfokod van, azután még egy... Na, te is itt vagy. Aldrin: Remek a kilátás in­nen lentről. Armstrong: Sikerült a le­ereszkedés. Jó boltot csinál­tál, hogy lejöttél. Aldrin: Köszönöm! Jé, mi­lyen finom ez a homok. Nem hiszem, hogy ebben a körzet­ben homokon kívül más is van. Nehéz megállapítani, hogy a sziklák valóban kőből vannak-e, vagy összesajtoló- dott homokból. Egészen köny- nyű lehajolni. A hátizsák húz engem egy kicsit... A talaj nagyon puha. Nem tudom, hogy ezt a port a mi gépünk verte-e föl. Armstrong: Igen, azt hi­szem, ez mutatja, milyen gyorsan ereszkedtünk le. Aldrin: Még mindig sötét van. Érdekes, a sziklák felü­lete is porhanyó®. Csúszósak... Armstrong: Majdnem elvesz­tettem az egyensúlyomat. De sikerült idejében kiegyenesed­nem. Aldrin: Nem is járok, ha­nem szinte ugrálok, olyan könnyűnek érzem a lábamat Vigyáznod kell, hogy csak előre hajolj, különben eles­hetsz. Ügy kell hajlítanod a lábadat, hogy a lábad feje pontosan alattad maradjon. Neil, mondtam már, hogy lát­tam egy bíbor színű sziklát? Armstrong: Egy bíbor színű sziklát? Aldrin: Igen. Mintegy ne­gyed hüvelyknyire süllyed a talajba. Kitűnő a kép minősége Armstrong: Halló, Houston, kicserélem a felvevőgép len­cséjét. Most jobb a kép? Houston: Igen, kitűnő képiét kapunk. Aldrin: Neil most kibontja az emlékplakettet Armstrong: Halló, Houston, itt van a plakett Felolvasom, mi van rávésve: „A Földnek nevezett bolygó lakói itt jár­tak 1969. július 21-én. Az egész emberiség békéjének jegyében jöttünk.” (A plaket­ten van a három űrhajós és az Egyesült Államok elnöké­nek aláírása.) Aldrin: Attól tartok, hogy nehezen tudunk nagyobb kő­darabokat összegyűjteni. A felszín nagyon szép porhanyós, de Neil, milyen a hőmérsék­let? Armstrong: Egy kicsit hi­deg van. Aldrin: Én is fázom egy ki­csit. Armstrong: Valamilyen ér­dekes dolgot látok ennek a kráternek az alján. Nem aka­rok a napra menni. Aldrin: Mintha a sziklák a talajhoz lennének ragasztva... Armstrong: Észleltem, hogy a talaj itt szilárd. Ebben a pillanatban a Col­lins irányította űrhajó előbújt a Hold mögül. Collins: Hogy vagytok? Houston: Kitűnően végzik a feladatukat. Most szúrják le a zászlót. Collins: Nagyszerű! Houston: Valószínűleg te vagy az egyetlen ember, aki nem nézi a tv-t. Collins: Nem baj, nem ha­ragszom érte. Milyen a tv- közvetítés? Houston: Gyönyörű. Michael, igazán gyönyörű. Aldrin: Nagyon kell vigyáz­nod az egyensúlyodra. Két- három lépésre van szükség, hogy kiegyenesedjek. És két- három, esetleg négy lépés is kell hozzá, hogy meg­változtassam az irányomat Attól függ, milyen gyor­sasággal haladok. Ha to­vábbra is ilyen gyorsan lépe­getek, azt hiszem, hogy né­hány száz lépés után alapo­san kifáradok. Lehet, hogy ez a ruha miatt van ... (Ebben a pillanatban hívta föl az űr­pilótákat Nixon elnök a Fe­hér Házból. A két holdutas beszélgetett az elnökkel.) Armstrong: Az árnyékban nagyon hideg van. De a sze­mem megszokja a homályt Aldrin: A nagy kráter, ame­lyet az előbb említettem, el­tűnt a homályban, a közelében vörös és narancsszínű fényt látok. Houston: Neil már egy őrá ja a Hold felszínén tartózko­dik. Buzz mintegy negyven pierce. Aldrin: A sisak felsó részé­ben valamivel hidegebb van mint az alsó részben. Houston: Az űrpilóták érve­rése 90—100. Aldrin: Két krátert látok. Az egyik átmérője mintegy 10—12 méter, és sok szikla van benne. (Armstrong néhány nagyobb kődarabot szedett feL Aldrin pedig feljegyezte, honnan vette föl a köveket.) Armstrong: Azt hiszem, mintegy tíz ldlényi talajmin­tát gyűjtöttünk össze. (A két űrpilóta megindult a hold komp felé.) Aldrin: JSL van, most ha jolj meg. Armstrong: Van elég hely. Aldrin: Még egy kicsit haj­lítsd meg a hátad. Fordulj jobbra, úgy jobb helyzetbe ke­rülsz. Armstrong: Köszönöm. Most jó? Aldrin: Egy kicsit hozzám értéL Hűzd be a lábad, én majd becsukom az ajtót. Armstrong: Rendben. Aldrin: Rendben van. az aj­tót becsuktam. Most bizton­ságban vagyunk. Armstrong: Oké! MINDENFÉLE — mindenfelől AZ ÚJSÁG A LEGJOBB HÁZASSÁGKÖZVETÍTÖ. Az első házassági hirdetést 200 évvel ezelőtt egy angol nő tet­te közzé az egyik újságban. A férjet kereső angol nő hir­detése a felháborodás viharát váltotta ki és tiltakozások hangoztatták: erkölcstelenség az egyéni vágyak közzététele a lapokban. Az újszerű férj­keresési módszert alkalmazó ifjú hölgy azonban 279 há­zassági ajánlatot kapott, és végül jó férjet is talált. S a valóság sokszorosan megerősí­tette jóslatát: „Az újság a legjobb házasságközvetítő, s ezt hamarosan felismerik majd!” Óriási tészültsego táv­vezeték. A Szovjetunióban az óriási távolságok miatt egészen az ötvenes évek közepéig csak három területen hoztak létre egyesitett energiarendszert. Amíg korábban csak legfeljebb ISO kV- os vezetékkel üzemeltették, 1956-ban már üzembe helyezték az első *00 kv-os távvezetéket • kujbisevi vízierömü (Volga) és Moszkva között. 1959-ben a Kuf- bisev-Szverdlovszk 500 kV-os ösz- szeköttetéssel, majd 1960-ban a hasonló feszültségű Volgograd— Moszkva távvezetékkel t — egyen ként Magyarország területénél nagyobb — alkörzet energiarend­szerét egyesítették. 1962-ben in­dult meg az energiaszolgáltatás a Don-medencét Volgográddal ösz- szekötő 800 kV-os egyenáramú vezeteken, az első 750 kV-os vál­takozó áramú kísérleti összeköt­tetést pedig 1967-ben helyezték üzembe Moszkva és Konakovó között. ROMÁNIA felsőoktatási tan­intézeteiben mintegy 145 ez­ren tanulnak. A köztársaság minden tízezer lakosára 75 egyetemi és főiskolai hallga­tó jut. i m cm voavrvr.., tikosok kiszámították, hogy as Egyesült Államok egyes államai­ban összesen 1 156 644 törvény van érvényben, amelyekben a legle­hetetlenebb dolgokat is megtilt­ják, kezdve az alkonyati borot­válkozástól, a női és férfi alsó- nemflek egy kötélen történő szá­rításáig. Régmúlt idők e tilalom­orgiájának enyhítésére Harvey professzor, amerikai szociológus kijelentette: Mindenesetre nem szabad figyelmen kívül hagy­nunk, hog^f mindazt megenged­ték, ami nem szerepel as 1 156 644 tilalom közt. LE A MINISZOKNYÁVAL. Belgiumban mozgalom indult, amelynek résztvevői követe­lik, hogy a hatóságok tiltsák meg a miniszoknya viselését A miniszoknya hívei és ellen­zői között néha verekedéssé fajul a vita. A lapok jelenté­sei szerint a szoknya hosszú­ságáról folyó viták olykor csa­ládi drámákhoz vezetnek. A pénzügyi körök sajtóorgánu­ma, az Echo de la Bourse nemcsak erkölcsi okokkal ma­gyarázza e kampány széles­körű elterjedését A női szok­nya meghosszabbításában a belga textilmonopóliumok is erősen érdekeltek. egy ezer Eves köztársa­ság VÉGE. Az Athosz hegyi mo­nostorok főapátja felhívást inté­zett az Egyházak VUágtanácsá- hoz, hogy járjon közbe az Egye­sült Nemzetek Szervezeténél a görög kormány intézkedése el­len, amely megszünteti a monos­torok autonómiáját. A monostor­csoport gyakorlatilag több mint ezer éve független köztársaság volt. Az athéni kormány pol­gári kormányzót nevezett ki, aki­vel ezentúl jóvá kell hagyatni mindenfajta határozatot a húsz Athosz-hegyt monostor lakóinak fegyelmével, a monostorok _ va­gyonával és értékes könyvtárai­val kapcsolatban. Az Alpok leghosszabb alagútja A svájci kormány m mlUlA frankos (11 millió font) szerző­dést ajánlott fel két svájci cég­nek a leghoszabb alagút meg­építésére Észak- és Dél-Európa között az Alpokon keresztül. A 16 km-es alagút építése, mely a St. Gotthárd masszívumon ke­resztül öszekapcsolja Url és Tl- eino svájci megyéket, hét évet ▼esz majd Igénybe. A cégek éles versenyben nyer­ték el a szerződést más svájci, olasz, francia és osztrák társa­ságoktól. Jelenleg a leghosszabb alagút a 11 km-es Mont Blane alagút Franciaország és Olaszország kö­zött. A másik két fö észak-déli ősz szekötö az Alpokon keresztül: a 6 km-es Nagy St. Barnard Svájc és Olaszország között és a 6 és fél kilométeres St. Bernardino, mely teljes egészében Svájcban „TENGERI HÁZMESTER” nevet kapta az a zsdanovi hajójavító gyárban vízre bo­csátott úszóberendezés, amely (a világon elsőként) olajszeny- nyeződésektől tisztítja a vi­zeket. A hajó a szökőkút el­ve szerint működik, szivaty- tyúi elnyelik a szennyezett vizet, majd miután a beren­dezések megtisztítják, a fűvó- kákon keresztül ismét a ten­gerbe engedik. AMIKOR AZ IGÉK AZT JE­LENTI, HOGY NEM. Külföldön járva igen hasznos, ha ismerjük a helyi szokásokat. Ha megálla­podtunk abban, hogy a vendé­get 20 órára várjuk, akkor tud­nunk kell, hogy a hollandok 19 perccel előbb, a svédek ponto­san a kitűzött időpontban, az amerikaiak 20 óra 15-kor, a fran­ciák pedig 20 óra 45 perckor fognak jönni. Dél-amerikai ven­dégre 21 óra 30 percnél koráb­ban nem számíthatunk. A japá­nokat egyáltalán ne várjuk: a meghívást elfogadták, mert nem akartak kinos helyzetet teremte­ni, de már eleve elhatározták, hogy nem jönnek el. Az ázsiai­ak többsége nem szívesen mond nemet. TIZES MÉRTÉKRENDSZER, Az angliai gyógyszertárakban bevezették a tizes mérték- rendszert: az uncia, a gran, és a pint átadta a helyet a grammnak, a milligrammnak, a liternek és a köbcentimé­ternek. Ez a „kis forradalom” sok kényelmetlenséget oko­zott: ki kellett cserélni min­den gyógyszertári mérőesz­közt és a gyógyszerek szedé­sére vonatkozó minden elő­írást. Az orvosságokat a ti­zes rendszer alapján új hasz­nálati utasítással kellett el­látni. Á tábornok szótára A komputer és De Gaulle beszédei Természetes, hogy De Gaulle tábornok hirtelen és ingerült távozása a politika színteréről, nemcsak az új­ságírók körében, hanem a tudósok között is nagy ér­deklődést keltett. Újabb és újabb könyvek jelennek meg a tábornokról. Napoleon után de Gaulle volt az a sze­mélyiség, akit a világon a legtöbbet tanulmányoztak. Két francia professzor elemezte beszédeit Kom­puterekre bízták az 1958 és 1965 között elmondott valamennyi rádió és tele­víziós beszédének: össze­sen 62 471 szónak az „ér­tékelését”. A lyukkártyák vizsgálatának eredményeit most könyv alakban adták ki. „De Gaulle tábornok szó­tára” címmel. A tábornok a kővetkező 10 szót használta a legtöbb­ször, csökkenő sorrendben: Franciaország (756-szor), a haza, majd gyakoriságban a köztársaság, az állam, a vi­lág, a nép, a nemzet a ha­ladás, .a béke, a jövő követ­kezett Eddig egyedül Bau­delaire költő műveit vizsgál­ták ilymódon. A két tudós érdeklődéssel figyelte azt is, hogyan ala­kult De Gaulle mondatainak hossza elnöksége hét éve alatt. A mondatok az 1958- as évi 21 szavas átlagról 1965- re 31 szavasra nőttek. Az első idők beszédei metszőb- bek, csípősebbek voltak. Idővel a mondatok bőveb­bek, derűsebbek lettek. Vol­tak évek amelyeket a vi­szonylagos nyugodt, rövid beszédek jellemeztek, mint például 1959-ben (3218 szó­val), 1963-ban (3422 szóval) és 1964-ben (2901 szóval), míg 1960, 61 és 62-ben az államfő túllépte a 8000 szót, (1960-ban 11148 szó.) A tábornok átlagban négy­ezer szót használt hatezer változatban. A francia po­litikusok általában fele eny- nyit sem használnak. A be­szédek hosszúsága az 1965- ös évben kulminált, 16 439 szóval tíz beszédben. A rendszerező néha bizo­nyos humor jelenlétét is ki­mutatta. Felfedte többek kö­zött, hogy a tábornok egyet­len alkalommal idézte Eisenhowert és Petaint, két­szer Hruscsovot és soha Johnsont. Az „Én” szót 364- szer ejtette ki , saját nevét 13-szof, a „tábornok” szót 18-szor, a bizalom 34, a szabadság 25, a kommunis­ta és az isten szó 3, az ördög két ízben, a fasiszta szó soha sem szerepelt. A vizsgálatot nem fejezték be: a következő kötet az 1966 és 1969 között tartott beszédeivel foglalkozik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents