Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
1M9. Július 27. 3 Sunanitnt napit» f,Gázriadó44 az építőknél As adósság: 71 lakás Minden a III. negyedéven múlik — A? új jelszó: az ütemterv törvény A következő évet jobban elő kell készíteni — Mennyi is pontosan az ^.adósságuk”...? — Hetvenegy. — Az építésvezetőségeken azt mondják: a tél az oka... — Kétségtelen: építőipari szempontból nehéz tél volt. — De ettől még sikerülhetett volna? — Becsapnánk magunkat, ha ezt nem látnánk be ... Mindenki felelős Az idei esztendőre valamivel kevesebb lakás építését Vették tervbe Pécsett, ill. Baranyában, mint amennyi az előző években épült, s még ennek a csökkentett programnak az időarányos részét sem sikerült teljesíteni. Az 1969. évi előirányzat 1074 állami lakás volt, melyből Pécs 942, Mohács 60, Komló 40, Szigetvár pedig 32 lakással részesedik. A kivitelező vállalatok közül a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatra nehezedik a legnagyobb felelősség: 977 lakás felépítését vállalták. Az elmúlt évet hihetetlenül jó eredménnyel zárta a vállalat: az 1967. évi 41 millióval szemben 121 millió forint nyereséget értek el. Túlteljesítették a lakáskvantumot is, ezért is okozott akkora meglepetést az idei, sikertelen rajt. A februári műszaki konferencián szinte minden felszólaló „hullámvölgyről” beszélt, s bár már ekkor energikus intézkedéseket hoztak a helyzet normalizálására, ez a nemkívánatos „hullámvölgy” az egész félévet uralta, s talán még most is tart. / — Nem, most már „felfelé” megyünk ... Rikker Mihály, a BÉV főmérnöke a ki tudja hányszor átdolgozott ütemezést mutatja: — Az első negyedévben 64 lakást kellett volna átadnunk, b másodikban 268-at. Az első negyedév teljes egészében s,elcsúszott”, s a második is „rövidebb” lett hét lakással. Á lemaradás behozása érdekében gépi úton a teljes építési tervet átprogramoztuk: a harmadik negyedévre eredetileg tervezett 285 lakás helyett minimálisan 350-et akarunk építeni... — A legutóbbi műszaki tanácskozáson ön azt mondta: kíméletlen őszinteséggel kell elemezni a helyzetet... — Megtettük. — És kit tart felelősnek? — Valamennyien felelősek "vagyunk. „Nulláról” indultak A jelek szerint a legnagyobb baj az volt, hogy az elmúlt évet túlságosan „kifuttatták”: minden lakást átadtak, nem volt átjövő állomány, nulláról kellett kezdeni az évet. A téliesítés sem úgy sikerült. ahogy szerették volna, S meglehetősen sok gondot okozott, az építkezések színhelyének megváltozása is. Űjmecsekaljárói a Szigeti városrészbe csoportosítottuk át a főerőket, s az ilyen helyváltozás mindig az ütem le- lassúlásával jár. — Munkaerőgondok? — A szokásos: ember — különösen szakember —, soha sincs elég. — A brigádok szervezetlenségről panaszkodnak... — Sajnos, nem ok nélkül A különböző részlegeknek, illetve munkafolyamatoknak úgy kellene egymásba kapcsolódniuk, mint ahogy a fogaskerekek ' kapcsolódnak, s ehelyett nem egyszer az van, hogy a villanyszerelők a burkolok után érkeznek. Ezt tartjuk a legaggasztóbbnak, s éppen ezért minden erőt az ütemtervek betartására, illetve betartatására összpontosítunk. — A harmadik negyedév tehát már „törleszt”? — Ez egészen biztos. Ehhez az objektív — technikai —, feltételek mellett a «objektív feltételek is adottak: szocialista brigádjainkkal a legapróbb részletekig megbeszéltük a teendőket, s valamennyien vállalták az adósság ledolgozását. — Egyszóval: ön optimista, év végére meglesz a 977 lakás? — Feltéve, hogy a Gázmű nem köti meg a továbbiakban a kezünket... Jóindulatú villámcsapás? Június eleje óta szinte a vállalat minden vezetője „gáz-ügyben” tárgyal. A Gázipari Tröszt ugyanis máról holnapra új szerelési szabványt léptetett életbe, méghozzá olyan szigorút, melynek következtében egyszerűen leálltak a bekötési munkák. Merckle László gépészmérnök, a szerelőipari részleg vezetője, egy jellemző adatot mond: a szabványmódosítás óta eltelt másfél hónap alatt mindössze 7 méter vezetéket adtak át — Minden varratot röntgenezni. minden beépítésre kerülő szerelvényt magasnyomáson ellenőrizni — ez nem megy máról holnapra. A Baranya megyei Építőipari Vállalat másfél évtized óta szerel gázcsöveket, a legszükségesebb műszereket rég beszerezte, sőt ipari röntgent is vásárolt, ezek a mostani követelmények azonban a szó legszorosabb értelmében kielégíthetetlenek. A hivatalos magyar szabványt senki sem módosította, a Gáztröszt azonban ezzel nem törődik. — Az Építési- és Városfejlesztési Minisztérium mit szól... ? — Azt hiszem ez is jellemző: az ÉVM véleményét senki se kérte ki. A fővárosi vállalatok már mind fel is mondták a gázszereléssel kapcsolatos szerződéseiket. — És Önök? — Mást mi sem tehetünk. Azonnali intézkedést A szándék világos és tiszteletre méltó: a közelmúlt tragédiáin okulva a „gázosok” a biztonságot akarják növelni. Ezt az építők is megértik, a szigorítás mértékét azonban mindenki túlzottnak tartja. És az is túlzás, hogy a rendeletnek máról holnapra akarnak érvényt szerezni. Máris felépült házak állnak üresen: nincs gáz, nem lehet beköltözni. Az adminisztráció minimálisan megtízszereződött, a költségek is megugrottak. Ki fogja megfizetni? A vita egyre szenvedélyesebb. Nem hivatlosan a gázosok képviselői is elismerik, itogy komoly károkat okozhat ez a „villámcsapás”, bár az kétségtelen, hogy eredendően jóindulatú. Rikkel Mihály a legújabb jelentéseket mutatja: — Az Északi körúton kész épületek átadását kellett elhalasztani ... — És ha nem történik gyors intézkedés? — Akkor hiába minden erőfeszítés; az idei lakásprogram megvalósításából nem lesz semmi.. ; Békés Sándor Testvérvárosunk ünnepére 25 éve szabadult fel Lvov 1944. július 27-én sikeres támadó hadműveletek eredményeként az első Ukrán Front csapatai 1. Sz. Konyev marsall parancsnoksága alatt felszabadították Lvovot a német fasiszták hódító uralma alól. A múltbeli és a jelenlegi Lvov napjait hasonlítja össze a Novoszty sajtóügynökség tudósítójának kérésére a Városi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, az egykori elektromos szakmunkás, Apollon Jagodzinszkij elvtárs. Lvovot hosszú éveken át „kis Párizsnak” nevezték. A fényűzés és a szórakozások vá. rosa a gazdagoknak, a dolgozók számára a keserűség és a nyomor helye volt. Képzeljük el: 1939 őszéig a tisztviselők a város lakosságának 18, a papok 3, a diákok 1,5, a szolga személyzet 14, a magánkereskedők 8, a kisipari vállalatok és műhelyek munkásai 11 százalékot tettek ki; a város lakossága ekkor 340 ezer volt. A legelterjedtebb „foglalkozás” az állandó munkanélküli foglalkozása volt: ezt sikertelenül próbálta más foglalkozásra felcserélni a városnak mintegy ötvenezer lakosa. Egy negyedszázad nem nagy idő. A gyakorlati dolgokban azonban az idő helyes mércéjét a tettek adják meg. A váiiiMmW-i lÉtli ii mmmmw Az „Iván Franko” Operaház (Foto: B. Eristül) Alakulóban a BIV egyik kiállítási területe téri iskola udvarán. Köztársaság Épfii az új abaligeti alagút Az aknamélyítők 1972 nyarára végeznének Már hosszú sétát tehetnének a szerelmespárok az új abaligeti vasúti alagút eddig elkészült szakaszéban. Hatszázhetven méter hosszú lesz, ebből, a leendő alagút talpazatán, több mint 350 méter hosz- szú, 2 és fél méter magasságú vágatot hajtott ki a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzete. Természetesen nem ez a végleges magasság, a vasúti alagút szelvényét — szélességét és magasságát — majd csak a kőzetviszonyok pontos ismerete után határozzák meg. A kőzet nyomásának mérése már meg is kezdődött, e célból lemeztübbing vasbiztosítást alkalmaznak. A vasúti töltést oldalbakapó szállítóvágatból csille érkezik a napszintre, a „meddőt” belebuktatják az ácsolat alatt várakozó billenőplatós tehergépkocsiba, ez viszi a leendő töltés helyére. Nemcsak, hogy új alagutat fúrnak, de a több százmillió forintos rekonstrukció során áthelyezik a pályát is, kiiktatva az Abaliget—Go- disa közötti öreg völgyhidakat. Bent, a vágatban 13 fok a hőmérséklet, a falakon gyöngyözik a víz, de a vágat nem sáros. Odafent, a vasúti töltésen, a sín mellett, az egyik kiszuperált vasúti személykocsiban Pálmai János építés- vezető geológiai térképet tesz az asztalra. A különböző színű vonalak párhuzamosan jutnak. hol meg keresztezik egymást Ezek szerint már jóval korábban el kellett volna érniük a talajvízszintet. — Később jött a víz, mint ahogy vártuk. A talajvízszintet a száznyolcvanadik méternél értük el, azóta alatta dolgozunk. Megnehezíti a munkánkat, mert az ácsolaítokat talpgerendával kell kiegészíteni. Az omlásveszély miatt fokozott óvatosságra van szükség. A víztelenítés plusszmunka, 25—30 méterenként víztelenítő aknát fúrunk, a víz ide folyik le. Egy huszonnégy órában húsz köbmétert szivattyúzunk ki. A víz szintjét így sikerül a vágat talpa alá szorítani. Egyébként az előrehaladás a korábbi napi hat-héttel szemben most csak napi négy-öt méter. Ahány méter, annyi robbantás. A majdani alagút víztelenítése sem lesz különösebb probléma. Elsőként alakítják ki az ún. szivárgó rendszert. Az alagút szelvénye alá, hogy az iszapolódást elkerüljék, szűrővel körülvett, perforált csövet fektetnek, ide szivárog, majd pedig magától lefolyik a víz. A vágatot ugyanis emelkedéssel hajtják, az emelkedés ezer méterenként valamivel több mint hat méter. Három műszakban dolgoznak, a pillanatnyi létszám 55 fő. — Akkor lesz érdekes » munka, ha már kilyukadnak — mondom az építésvezetőnek. Naív feltételezés. — Akkor rossz. Huzatos lesz a vágat. Ajtót kell építeni. Eredetileg úgy volt, hogy a mecseki körzet a munkálatoknak csak az első szakaszát (szállítóvágat, kutatótáró) végzi, a továbbiakról versenytárgyalás dönt. A munkálatok első szakaszának már régen vége, most mégis tovább dolgoznak az aknamélyítők, az elvégzett munka értéke meghaladja a 7 és félmillió forintot. Az ügyet Budapesten intézik. A MÁV egyelőre minden 50 méter kihajtása után rész-szerződést köt, pótköltségvetést készíttet. Nem tudom, mire jó ez a bizonytalanság, ez a huzavona a szerződéskötéssel? Az aknamélyítők számítása szerint 1972 nyarára elkészítenék az alagutat. Az abaligeti rekonstrukció során egész sor műtárgy megépítésére kerül sor. A MÁV Pécsi Igazgatósága ezzel kapcsolatban levélben kereste meg a vállalatot. Az már biztos, hogy a kishusztóti viaduktnál ők építenek egy 3.5 méter nyílású, 5 méter magas-1 ságú, kosárgörbe ívű vasbe- tonhidat. Az organizációs bejárás már megtörtént, küszöbön áll a szerződéskötés. A munkálatok előreláthatólag még az idén megkezdődnek. M-várt ros lakossainak száma ez alatt az idő alatt kétszeresére növekedett, s teljesen megváltozott a lakosság összetétele. Jelenleg Lvovban körülbelül kétszázezer szakmunkás, mérnök, technikus dolgozik, meghaladja a százötvenezret az egyetemi hallgatók és technikumi tanulók száma, hétezer tudományos dolgozó, nyolcvan- ezer iskolai tanuló van a városban és negyvenezren foglalkoznak a lakosság közfogyasztási igényeinek kielégítésével. A „munkanélküli” szó mindörökre eltűnt a mindennapi szókincsből. Ilyen változásokról még csak szó sem lehetett volna a Szovjetunió más népeinek óriási, önzetlen segítsége, elsősorban az orosz nép segítsége nélkül. Még folyt a háború, de a szovjet kormány máris megtette a megfelelő intézkedéseket a város iparának, közlekedésének, egész gazdasági életének helyreállítására és fejlesztésére. Most már a Ívovi gyár védjegyét viselő kényelmes autóbuszok szállítják az űrhajósokat az űrkikötőkbe, aranyérmet szereztek a brüsszeli világkiállításon, díjakat nyertek Nizzában és mindennapi megszokott, kényelmes közlekedési eszközzé váltak hazánk városaiban és a külföldi államok tucatjaiban. A Ivovi képcsőgyár elsőként kezdte meg olyan elektron sugárcsövek gyártását, amelyeknek a sugáreltérési szöge 110 fok. Ezt a munkát az „Expo—58”-on nagydíjjal tüntették ki. A gyár nemrég vezette be színes képcsövek gyártását. Négy kontinensen szereztek nagy népszerűséget maguknak a Ivovi motoros rakodótargoncák, amelyeket e város a világ ötvenkét országába exportál. Az építészeti műemlékek bősége miatt a várost „ukrajnai Firenzének” nevezik. — Több mint százhatvan műemléket állítottak helyre és helyeztek az állam védelme alá. Az építőművészeknek sikerült korszerű, új épülettömböket bele- illeszteniök a régi épületek együttesébe. A jelenlegi építőművészek huszonöt esztendő alatt ugyanannyi lakást építettek, amennyit a város egész megelőző történelmében együttvéve. A régi Lvov helyén a szó szoros értelmében két Lvov keletkezett! Ukrajnában a felsőfokú végzettségűek egytized része Ívovi főiskolát végzett. Lvovnak tizenegy felsőfokú tanintézete I van. Az ukrajnaiakkal együtt [ itt tanulnak a Szovjetunió j sok népének képviselői, Euró- j pa, Ázsia, Afrika küldöttei. J Hatalmas segítséget ad az iparnak és a népgazdaságnak a város 36 tudományos-kutató intézete. Kilencvenhárom nappali középiskolán kívül a városban harminc esti és két levelező középiskola működik. Ezek elősegítették, hogy jelentősen emeljék a lakosság kulturális színvonalát. A gyárak nagy részében a munkások többségének teljes középiskolai végzettsége van, vagy e középiskolai végzettséget a legközelebbi két-három esztendőben szerzi meg. Ez nem is csodálatos abban a városban, amelynek öt színháza, filharmonikus zenekara, tizenegy múzeuma, háromszáz könyvtára, huszonkilenc mozija, félszáz művelődési háza és munkásklubja, öt alkotó szövetsége van, s ezekben több mint kilencszáz író, művész, zeneszerző, .építőművész és újságíró alkotja a tagságot. A művészettel való foglalkozás azonban nemcsak a hivatásosok dolga, öntevékeny együttesekben működik körülbelül harmincezer ember. Sok ország nézői kaptak például nagyon kényelmes lehetőségét” arra, hogy gyönyörködjenek Ívovi fiatal táncosok, jővén-' dő munkások, művészetében, a Gagarin Művelődési Ház „Ifjúság” nevű együttes tagjainak nagy tudásában, akik az olaszországi nemzetközi fesztivál győztesei voltak. Jelenleg a „Galicsina” televízió készülékgyár együttese — kedves ismerőse a pécsieknek — Európa legjobb táncegyütteseivel méri össze művészetét Nizzában. Évente nem kevesebb, mint 190 ezer négyzetméterrel növekszik a város lakásállománya. 1,5-szeresen növekszik a kommunális szolgáltatások mennyisége a lakosság számára. Külön útvonalak teszik majd lehetővé, hogy a város teherforgalmát a városon kívül bonyolítsák le Ugyantsak a városon kívülre telepítenek majd sok vállalatot is. A gyorsvasút alagútja, amely mini-metrónak mondható, tehermentesíti a forgalmat a város központi negyedeiben. Lvov gyöngyszemévé válik a szabadtéri építészeti múzeum. Ebben állítják ki Ukrajna nyugati területeinek és a Kárpáton túli területnek valamennyi etnográfiai csoportját képviselő népi architektúrát. Lvov a szovjethatalom éveiben hatalmas ipari és kulturális központtá vált Ukrajnában. A jövője még ennél is szebbnek ígérkezik. Közeledik az iskolaév! — Gyermekfiú, kamaszöltönyeit ajánlja 40 százalékos engedménnyel. a Leértékelt Áruk Sallai utcai boltja. (x) A Magyar Autóklub autóstúrát Indít a Csehszlovákia—Magyarország labdarúgó-mérkőzésre 1969. szeptember 13—14—15-én. Ütvonal: Budapest, Rajka, Pozsony, Brünn, Prága. Részvételi díj: 550 forint. Első nap Prágában: vacsora és szállás; második nap Prágában: reggeli, ebéd. vacsora, szállás és meccsjegy: harmadik nap Prágából reggeli után visszautazás. — Költőpénz személyenként: 225 Kcs = 333 forint; benzlnköltség gépkocsinként: 230 Kcs — 338 forint. Jelentkezés augusztus 1-ig a klubirodában, Pécs, Teréz u. 15. (x) Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság PANTHER ADK V/5 B. tip. magasgémmel szerelt AUTÓDARURA SZABAD KAPACITÁSSAL RENDELKEZIK Emelési magasság: 24 m Gémkinyúlás: 12,82 m Teherbírás; 750—1500 kp. Ügyintéző; Brüsszel József Pécs, Kuüch Gy. u. 13. sz. Telefon: 20-17.
