Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-25 / 170. szám

t969. július 25. Duuantmi napin 3 A laboratóriumból a vetítőfülkébe Amíg a film eljut a közönséghez Milyen müvek után kell fény űzési adót fizetni? Művészi és politikai igény — közönségigény Beszéljünk a közönségről, aki nélkül nincs élő művé­szet, sem színházi, sem film­színházi, sem másfajta. A kö­zönséget „be kell hozni” a nézőtérre, megtölteni vele a széksorokat és eljuttatni hoz­zá a darabot, a filmet, vagyis — a Művet A moziszakmá- ban ezt a munkálatot hivata­los szóval úgy hívják, hogy filmforgalmazás. Szűkebb ér­telemben: az út a filmgyártól a közönségig. Tágabb érte­lemben: egyfajta nehéz egyen­súlyozás művészeti, politikai igény és közönségigény kö­zött Korszerű mozik Beszéljenek a számok: 1960-tól 1966-ig a pécsi és baranyai mozik nézőtere ala­posan megcsappant, 2 400 000 nézővel kevesebben ültek be az előadásokra. Oka: a tele­vízió. Felesleges ezúttal túl­ságosan elmélyedni a mozi— tv küzdelemben. Csak rövi­den említsük meg, hogy ez a küzdelem az ország megyéi közül először Baranyában kez­dődött — egyszerűen azért, mert itt vették legkorábban a legtöbb tv-készüléket — s a filmszínház leghamarabb nyer­te vissza majdnem a régi ere­jét. A Baranya megyei Mozi­üzemi Vállalat megtalálta a filmszínház új helyét a mai, televíziós világban. Egyszerű lélektani jellegű fogással: a mozit otthonossá tette. Mil­liókat költött erre a célra, s ma már nemcsak Pécsett, ha­nem 150 baranyai községben is olyan mozikba várják a nézőt, amilyet Pest bármely sarkára nyugodtan fel lehetne építeni. A közönség rádöb­bent, hogy nemcsak a lakásá­ban lehet korszerű környeze­tet teremteni, hanem a mozi­ban is. Sőt, korszerűbbet, mint amire egy magánlakás tulajdonosa képes. Csak egy példa: az új mozikban órán­ként ötször is ki lehet cserél­ni a levegőt, méghozzá elő­adás közben, szinte észrevét- ' lenül. Másik lélektani mód­szer: javult a propaganda. — Szinte minden ötven lépésre egy-egy mozireklámba ütkö­zünk és — nagy szó! — ezzel a Moziüzemi Vállalat lassan utoléri a mindeddig legjobb propagandával dolgozó OTP-t is. Végül is a nézők lassan visszatérnek, évente arányo­san, szépen emelkedik a szá­muk, mintegy 10—12 száza­lékkal. A mozit a tv-től féltő szakemberek pedig lassan egy bizonyos távlatból szemlélik a fejlődést, s rájönnek: ahogy a színházat kár volt félteni a mozitól, ugyanúgy most is felesleges a vészharang. — Színház, mozi, televízió egy­aránt megtalálja a maga he­lyét a szórakoztatásban, a kul­turális életben. 160 új film évente De a filmforgalmazásnak más vonatkozása Is van, még­pedig, nem szervezési, hanem tartalmi, tehát ennél fonto­sabb vonatkozása. Az itt a kérdés: mikor, milyen filmet mutatnak be a közönségnek? A filmforgalmazás országos szervei — a külkereskedelem­mel foglalkozó HUNGARO- FILM és a belkereskedelem irányítója: a MOKÉP — más­felől a megyei szervek vagyis a moziüzemi vállalatok, ket­tős feladatot látnak el. Rész­ben a világ filmművészetének keresztmetszetét mutatják be a mozinézők táborának, rész­ben pedig a hazai filmgyár­tás eredményeit juttatják el hozzá. Néhány jellemző szám: az évenként Magyarországon bemutatott 160 új filmből 20 magyar, a többi külföldi. Eb­ből a mennyiségből kell a ha­zai moziközönséget szórakoz­tatni és — nevelni. Ezért oszt­ják a filmeket három kategó­riába: az A kategória kiemel­kedő művészi színvonalú, vagy társadalmilag nagyfon­tosságú alkotásokat tartalmaz­za. Ezek után a vállalat nem fizet semmiféle kölcsönzési dí­jat. A C kategóriába a mi társadalmi viszonyainkra „nem ártalmas”, szórakozta­tó jellegű.-, főleg nyugati fil­mek tartoznak, s utánuk 55 százalék kölcsönzési és fény­űzési díjat kell a vállalatnak fizetnie. A kettő között van a B kategória, ide a nem kiemelt, de azért bizonyos mű­vészi színvonalon álló alkotá­sok tartoznak, s csak 45 szá­zalékos kölcsönzési díjat fi­zetnek értük. A három pécsi bemutató moziban például he­tenként 23 ezer néző előtt kell vetíteni, s a helyérakból 143 ezer forintot bevenni, a vál­lalat Pécsre vonatkozó gaz­dasági tervéhez. A magyar és szocialista filmek általá­ban heti 20—22 ezer forintot hoznak a vállalatnak. Tehát egy héten további 120 ezer forint bevételre és 16—18 ezer nézőre van szükség Filmforgalmazók szervezete Mindezekből nyilvánvaló, hogy nehéz összeegyeztetni a művészi színvonalú, vagy po­litikailag fontosnak tartott, ám kevesebb nézőt vonzó filme­ket a kizárólag szórakoztató jellegű tömegfilmekkel. Ne­héz, de többnyire lehetséges. Nyilvánvaló, hogy ha a vál­lalat nevelő célzattal akar be- rhutatni egy úgynevezett A kategóriás filmalkotást, akkor nem ügyes dolog ugyanazon a héten, ugyanabban a vá­rosban például nagy tömege­ket vonzó western filmet vetí­teni. E helyett, sajnos, néha szinte a hívólaboratóriumból egyenesen a vetítőgéphez vi­szik a kópiákat, annyira sze­gényes a készlet. De ebben a nehéz helyzet­ben is lehetne figyelni néhány szempontra. így a „Beszélő köntös” bemutatóját, éppen nevelő — jelen esetben isko­lai történelem-szemléltető — célja miatt, szeptemberben kellett volna megtartani. Az­tán, éppen a közönségigény és a művészi, társadalmi igény összehangolásának megköny- nyítése céljából, hasznosnak látszik létrehozni a filmfor­galmazók szervezetét. Ebben a közönséget jobban ismerő moziüzemi vállalatok vezetői vennének részt, s rendszere­sen tanácsot adnának a film­gyártásnak, a filmkereskede- íemnek. . Végül is a filmforgalmazás nem könnyű feladat, főleg az j említett anyagi gondok miatt. Éppen ezért nagy figyelemmel kell kísérni, elsősorban a kö­zönségigény és a művészi és társadalmi igény egyeztetését. Földessy Dénes Nemzeti park lehetne a Keleti-Mecsek Óbánya „Kolumbus&olira6* vár... Turistaszállás a nádasdi vízimalomban? — Három megye érdekelt az óbányai völgyben A táj csöndben figyel: ön­mozgását hallgatja. A bozót alól elővillannak a mohás, zuzmós kövek. A Halász-patak a salakos út vonalát követve vergődik a medersziklákon át, majd elcsorog az erdők bolto­zata alatt. Az üvegtisztaságú vízben időnként pisztrángok ezüstje villan. Mondják; 75 dekás volt a legnagyobb, amit itt fogtak. A táj —, melyhez fogható kevés van az ország­ban — idegenforgalmilag szinte fölfedezetlen. Néhány élelmes tolnai és kalocsai vál­lalat, iskola bérel a völgyben egy-egy épületet. A nyitott vendéglő pala te­tőzete alatt üldögélünk. Egy csöppet se búsan, inkább el­tűnődve — miután a névadót hivatalosan megtartottuk, és a terasz a keresztségben „Az öz­vegy pisztránghoz” nevet kap­ta — a táj merész idegenfor­galmi kombinációkra késztet. A tekintet elidőzik a termé­szet szépségeinél: innen való­sággal érinteni lehet a zöld hegyoldal rengetegét, a hideg­vízű medence kékjét, a fát, amelynek törzsén egy kissé meglepő cédula állítja meg a tekintetet: „pénztár”, és Az özvegy pisztrángon túl a ki­vénült kuglipálya omladozik, töredezett golyóival még az itteniek is csak elvétve ütnek három fát egy dobásra. A pa­tak hídján belül Teimel Ist­ván fazekas népművész égető­kemencéje füstöl... Minden csupa romantika, amihez csak ér az ember. Müller Józseftől, Öbánya ta­nácsi megbízottjától tudom, hogy a községnek 287 lakója van, az utóbbi tíz évben öt család költözött ek A férfiak az erdőgazdasághoz, a bányá­ba, az építőiparba és a me- cseknádasdi tsz-be járnak dol­gozni: nyáron motoron, bicik­livel, télen gyalog is a lófo­gatú eke nyomában. Számo­zott piros, zöld, kék, sárga tu­rista vonalak vezetnek át a községen, illetve a közelében. A HIVATÁS KAPUJÁBAN — Akkor legyen Révész Mária — mondtam a telefon­ba, mikor kérésemre a Já­rási Tanácson felsorolták az újonnan kinevezett fiatal pe­dagógusok nevét. — Olaszra került, történe­lem—ének szakos — közölte még velem a hang. Legalább nem foghatja rám senki, hogy előre kiválasztot­tam a riportalanyomat a volt tanárok véleménye, vagy a jellemzés alapján. Szerencsém volt, hogy a nagy nyaralási időszakban, amely az utolsó „diák” nyara már Révész Má­riának. megtaláltam, s a szer­kesztőségi szobában találkoz­tunk. — Volt már a községben, ahol tanítani fog? — Még nem, de csak a. na­pokban kaptam meg az érte­sítést, hogy menjek be a tá­rnicsra az állásügyben. Any­nyit tudok róla, 225 tanuló van az iskolában, 8 tanterem 8 tanulócsoport, és 14 tanár foglalkozik a gyerekekkel. — Maga pécsi. Minden nap kijár majd? — Nyugdíjas édesapámmal élek, s én vezetem a háztar­tást. Emiatt minden nap ki­járok majd. Egyébként ami­kor a főiskolára kerültem, előre felkészültem arra, hogy falun fogok tanítani, tehát különösebb problémát nem jelentett ez a döntés. — Mit fog tanítani? — Oroszt és éneket. Be­vallom, a főiskolán a törté­nelem volt a kedvesebb sza­kom, de így legalább nem ha­nyagolom el az éneket sem. — Milyen tervekkel indul? — Különösebb terveim nin­csenek. A gyakorló iskola bi­zonyos mértékig laboratórium volt, ahol kísérleteztünk, t még mi is diákok voltunk. — Most jön az igazi. Meglátom, milyenek a gyerekek, s ha le­het, kórust szervezek, vagy honismereti szakkört alakí­tok. A pedagógus eszményké­pem Sipos Kornélia, aki a Jó­kai utcai Általános Iskolában tanít történelmet. Olyan sze­retettel és hozzáértéssel sze­retnék én is a gyerekekkel dolgozni. Túlságosan eseménytelen ez a beszélgetés? Hiányzik a lo- bogás vagy az elkeseredés? Azt hiszem, évtizedekre vá­lasztott hivatás előtt jobb nem is lehetne a kép. Tár­gyilagos önismeret és termé­keny kíváncsiság a munka­hely iránt — ez jellemzi Ré­vész Máriát. Azt hiszem, az olasziak, a jövendő tanítvá­nyok nem fognak csalatkozni. Marafkó László Gyakran hétköznap is hangos az erdő a turistáktól. — Havonta körülbelül hány turista fordul meg itt? — Ezerötszáz biztos — mond­ja Müller József rövid szá­molgatás után. — Ezenkívül legalább ötszáz iskolásgyerek üdül itt — Ha betér egy éhes turista, milyen harapnivalót vehet magánál? — fordulok a bol­toshoz. — Kenyér az van, jelen pillanatban kétnapos. Továbbá májkonzerv és vagdalthús. — Más? — Nincs. — Ital? — Van minden. Bor, sör, li­kőr, pálinka. Pezsgő is ... Innen öt perc a ház, ahol Teimel István, többszörösen kitüntetett népművész a me­szelt szárítógerendák alatt egy hatalmas agyagtömböt nyese­get A vizes agyagot még négyszer átgyalulja, majd az alaposan megdolgozott agya­got a korongra teszi, mielőtt a formáláshoz kezdene, ciga­rettára gyújt aztán lábbal ügyesen meglendíti a koron­got. Az ujját időnként be­mártja a vízbe, finom moz­dulatokkal igazít a forgó agyagon, s nem telik bele há­rom perc: kész egy kupa for­májú ivópohár. — Ha jó kedvem van, egy nap negyvenet is megcsinálok — mondja. Tizenkét éves korában már paraszttányérokat csinált. A dédapja is fazekas volt, a há­rom fia is az. Az öreg készít­ményeit a fővárosba viszik, a fiúkét Pécsre. A befűtött ke­mencére és a háromezer, ége­tésre váró cserépre csak egy pillantás jut, a „raktárban” megcsodáljuk az érdekes pad­lóvázákat, s nem várathat ma­gára tovább a kérdés: — Miért nincs itt egy állan­dó jellegű népművészeti mú­zeum? Legalább egy szoba? ... Fóris János, a mecseknádas- di tanácselnök — Öbánya is hozzátartozik — a kérdésekre egyetértőén bólint. — Csodálatos dolgokat le­hetne itt csinálni. Három me­gye „érdekelt” az óbányai völgyben: Baranya, Tolna és Bács. Érdekes módon a két „idegen” megye sokkal többet profitál a tájból, de nem na­gyon költenek rá. Baranya megcsináltatta Mecseknádasd- ról Öbányáig a salakutat. Ki­elégíti az igényeket. Van egy nehezen járható szakasza Me- cseknádasd szélén, körülbelül háromszáz méter. Ennek az útnak a tervei már készülnek. De hát, más szervek is föl­figyelhetnének erre a tájra. Például Mecseknádasd mellett van egy nagy épület a patak partján. Vízimalom volt. Ab­ból például egy kis ráfordí­tással pompás turistaszállót lehetne kialakítani... Körülbelül egy éve hallot­tam illetékes helyről, hogy Ba­ranya vezetői már határoztak a környék idegenforgalmi fej­lesztéséről, és első lépésként a szinte érintetlen Keleti-Me- cseket két feltáró úttal, mint­egy nemzeti parkká alakítják. Ez nagyon szép terv. Méltó ahhoz az erőfeszítéshez, amely Baranya egész idegenforgalmi fejlesztését jellemzi. Nagy ér- _ deklődést váltott ki a pécsiek körében is a Réka-völgyében tervezett parcellázások híre ... De, ha az óbányai völgyben van idegenfogalmi fantázia — mert van! —, akkor a jelen­téktelenebbnek látszó problé­mákkal is gondolni kell: a különböző vállalatoknak, in­tézményeknek. Teimel Istvánról szólva leg­alább egy szobányi , falumú­zeumot hiányoltam, s hogy nem indokolatlanul: az ő és Keszler Antal .munkássága mellé idézem Haas Mihály 1845-ben kiadott sorait: „ ... Nádasdon, melly csak fa­lu, 252 a’ kézmives, többek közt 50 fazekas... Öbánya, csekély kis faluban 45 a’ mes­terember, kik közt 20 taliga­faragó találtatik...” Bizonyá­ra vannak még a pincékben, padlásokon használható emlé­kek ... Szó volt az utakról. Javításra — mit javításra: megoldásra vár a falu belső útja... Ki lehetne alakítani néhány pihenő szobát, turista- szállást magában a faluban is ... Az ellátás pillanatnyilag egyenlő a semmivel. A bolt- vendéglő forgalma havi 25—30 ezer forint, de aki két-három napra jön ide, nemhogy főtt ételért, de egyáltalán: enni­valóért kénytelen begyalogolni Mecseknádasdra... A Keleti-Mecsek talán leg­szebb tája ez. Fölfedezésre vár. Vagyis inkább: fölfedezőkre. Olyan fölfedezőkre, akik nem annyira a turista jelzések nyo­mán, hanem árukkal, ötletek­kel, cselekvő lendülettel meg­rakott autókon érkeznek ide. Thiery Árpád Elkészült a múzeumi hónap programja Hét éve minden októ­ber a múzeumi hónap ideje. A múzeumi hó­nap intézménye a hét év alatt bebizonyította, hoigy szükség van rá, hogy jó szolgálatot tesz a múzeumok népszerűsí­tésének és a műveltség terjesztésének. A pécsi Janus Panno­nius Múzeum az egyetlen vidéki múzeum, ahol né­hány hónapja már szak­képzett népművelő tevé­kenykedik. Dr. Bándi Gábornét, a múzeum népművelőjét kérdeztük meg a múzeumi hónap idei célkitűzéseiről, ter­veiről. A legfontosabb újdon­ság az idei múzeuma Hó­napban e közlés szerint az lesz, hogy ún. járási múzeumi napokat ren­deznek. Ezt azt jelenti, hogy . az egyes járási székhelyeken a múzeum gondoskodik egy-egy na­gyobb, komolyabb, tudo­mányos igényű kiállítás­ról, de a program to­vábbi részére csak ja­vaslatot tesz. A járások dolga, hogy múzeumi tárgyú vetélkedőket ren­deznek-e, tárlatlátogatá- sokat, kirándulásokat vagy bármilyen más ren­dezvényt. A Janus Pan­nonius Múzeum javasol­ja a járásoknak a „Mit tudsz szülőföldedről” cí­mű szellemi vetélkedők megrendezését, amely­hez segítségül a járási könyvtáraik múzeumi és népszerűsítő könyveket állítanak ki, de maga a múzeum is segít a szel­lemi vetélkedők anya­gának összeállításában. Az idei múzeumi hó­nap központjában a II. Országos Kisplasztikád Biennálé áll, valamint az októberben nyíló régé­szeti állandó kiállítás. — Utóbbihoz kapcsolódik a Pécsett megrendezendő háromnapos országos ta­nácskozás a múzeumi népművelés kérdéseiről. Ez úgy függ majd össze az új régészeti kiállítás­sal. hogy az megrendezé­sében újszerű módszerta­ni elveket alkalmaz, s ez alkotja majd a bevezető vita tárgyát. A természetnajzi mú­zeum vándorkiállítást rendez Védd a hasznos állatainkat címmel, s egy dísznövény kiállítást, amelyen a Fegyveres Erők Klubja dísznövény­szakkörének legszebb da­rabjai lesznek láthatók. A múzeumi hónap he­teiben kezdődnek meg a múzeumi szerda esték előadássorozatai. A gaz­dag programot műterem- látogatások, múzeumi ki­rándulások, tárlatvezeté­sek egészítik ki.

Next

/
Thumbnails
Contents