Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-19 / 165. szám

1969, július 19, Dunantou navio 7 Alátét—falvédő Mit tegyen a *zülő? l/DVAROL A QYEREK Egyenletes szövésű vasta­gabb nyersvászon anyagból, színes szalma, vagy natúr színű raífiaszövetből kedves alátétet készíthetünk például tálcára, kávéscsészék, vagy boros poharak alá. Egy na­gyobb és kisebb térítőkből készíthetünk uzsonna, vagy hideg vacsora tálalásához al­.:!"U ’kalmas étkezési szettet Is. Lécre dolgozva falvédőt csi­nálhatunk belőle. Vastagabb gyapjúfonallal, vagy gyöngy­fonallal öltögethetünk be­le laposöltéssel, vagy ke- resztszemmel gyümölcs- és zöldségfigurákat Pl. almát, körtét sárgarépa csokrot hagymát és így tovább. Na­gyon kedves kis szél- és sa- rókmintát készíthetünk pél­dául ^falvédőre, vagy terítő- szélbé is a kis pillangós mintával. A falvédőt asze­rint hogy hova készítjük — gyermekszobába, gyermek­ágy fölé, vagy felnőtteknek — szintén díszíthetjük ilyen, vagy hasonló, de egyszerű mintákkal, figurákkal. Befejeződtek a tánciskolái évadok is... Üj ismeretség, barátság szövődött leányok és fiúk között. Itt a nyár, a pi­henés ideje. A 15—16 éves fiúk — akik mér úgy érzik — kinőttek a grund-játékok, a gombfocizások korából, rá­jönnek arra, hogy a barátsá­gon, pajtási érzéseken kívül más érzései, érzelmei is le­hetnek. Hiszen szinte már férfi! Csak még nem kell na­ponként borotválkoznia! És a leányok? Hát ők is észreveszik, hogy a hosszú­hajú, vállasodó kamasz nem­csak pajtás, hanem ennél va­lamivel több is... De hogy mi, azt még mindketten csak rendkívül bátortalanul merik megfogalmazni... Ez termé­szetes! Hiszen nemrég még — ha már ismerték is egy­mást, bizony nem érzékelték a nemek közötti különbséget! Talán durva szavakat is vág­tak, egymás fejéhez, lökdösőd­tek, verekedtek! Egyneműek- nek érezték magukat Ma meg furcsán kellemes érzések járják át őket ha meglátják egymást. Sőt néha még akkor is, ha csak gon­dolnak egymásra. Mi ez? Sze­relem? Nem! Ez ellen a „ki­fejezés” ellen még talán ők is tiltakoznak. Ha nem szerelem. akkor mi? Kérdezheti az édesanya, édesapa... Felismerés, amely nem a fejekben, nem az ér­telem szférájában, hanem a szívekben, az érzelmek — valljuk be most még nagyon­nagyon kaotikus — világában szeretne megfogalmazódni. Mit tegyen a . szülő? Segít­sen a nem hangokból, sza­vakból álló érzelmi töltésű mondatok megfogalmazásá­ban? A világért sem! Ha csak nem kéri a szülőtől a gyer­mek. Mert ebben az állapot­ban a legnyíltabb gyermek- ember is zárkózottá válik. Felesleges kérdésekkel sem­miképpen se zaklassuk. Jóvá tehetetlen károkat okoznánk ezzel. Nagyon nehéz a szülő hely­zete ilyenkor. Tudomásul venni, hogy fia már nem gyerek, hanem fiatalember. És udvarol. Megnőtt és egyre közelebb az az idő. amikor végképp vkiröppen a házból! De nincs nagy baj! Mert még sokat, sok leánynak fog ud­varolni az a „gyerek”, amíg végképpen kiröppen ... Arról is kell szólni, hogy ez a mai „udvarlás” nem egyenlő azzal, amikor mi ko­paszodó, deresedő halántékú édesapák „csaptuk a szelet”. Ezek a fiúk, ezek a gyerekek sokkal őszintébbek nálunk! — Nem ők és nem mi tehetünk arról, hogy e tekintetben „le­köröztek” bennünket. Hanem az a kor, az az őszintébb kor, amiben ők élnek... A mi fiúnk már nem úgy „teszi a szépet”, ahogyan mi tettük. Nem felsőfokban, nem szu- perlativuszokban beszélnek egymással. Nem ő a legeslegszebb, jobb, okosabb, hanem meg­marad földi embernek sze­Kinek mi illik? Hiába varratná meg valaki a divatbemutatón látott leg­szebb ruhát is, ha az ő alak­jához az nem illik. És valljuk be, sokszor járunk így, mert úgy képzeljük, hogy minden ruha illik mindenkinek, amit a manekenek hordanak. Még a legújabb divatot is követheti minden molettebb alakú nő, ha az „aranyszabá­lyokat” betartja. Egyik ilyen szabály, hogy a sötét szín és az apró minta a legelőnyö­sebb, arra kell tehát töreked­ni, hogy ahol leginkább kar­csúsítani akarunk, oda kerül­jön a sötét szín. Ha valaki csípőben erős, sötét egyenes szoknyákat viseljen, világos blúzzal, pulóverrel. -Nyilván, aki mellben erős, az épp for­dított színösszeállítást visel­jen; a pulóver, ami termé­szetesen sötét, soha ne legyen teljesen az alakra simuló. A moletteknek a hosszított derekú ruha és általában a hosszanti szabásvonal, tűzés­díszítés előnyös. Jó például a rakott, de csípőben levarrt szoknya, s harangszabású szok­nyát is hordhat az, akinek hosszú és csinos lába Van. A mostani divat egyik kényes kérdése a szoknya hossza. Mi­tévők legyenek azok, akik­nek amúgyis gondot okoz a különleges szabás? A szabály az, hogy akinek formás a lába, ha molett is, nyugodtan hordhat térd fölött egyikét centivel végződő szoknyát, de térdig érőnél hosszabbat (ad­dig, míg be nem jön a maxi­szoknya a divatba) ne visel­jünk. Rövidlábú, molett höl­gyeknek semmiképp nem elő­nyös a feltűnő, igen dekorált cipőfazon. ; Férjeknél a szépség nem kívánatos Nagy-Britanniában nemrég ankétot rendeztek, s 20 000 fiatal angol nőnek a követ­kező kérdéseket tették fel: Azt kívánja, hogy férje 1) szép, 2) gazdag, 3) intelligens, 4) erős egyéniség legyen? A megkérdezettek a leendő férj kívánatos tulajdonságainak a következő sorrendet adták: 1) erős egyéniség, 2) intelligens, 3) gazdag legyen. mében a leány, akinek éppen udvarol... És ezért nem ve­szélyes ez az udvarlás. Ko rántgem annyira, mint a mi udvarlásaink voltak... Nem árt azonban tudnunk, kinek udvarol„. De ez ne tűnjön ellenőrzésnek. Mindig legyünk tekintettel a fiatal­ember felfokozott önérzetére, ha valami ok miatt számon- kérjük .őt, A szerelem a legáltaláno­sabb és legszebb emberi ér­zés. Az „udvarlás” még nem szerelem, csak ennek az ér­zésnek 'befogadására felkészí­tő érzelmi előgyákorlat. S ha úgy fogjuk fel — udvarol a gyerek —, ezzel érzelmileg edzi magát a legszentebb em­beri érzés felismerésére, későbbi átélésére, akkor ele­get tettünk szülői kötelessé geinknek. A francia divat 1969, őszére és telér© A variációk játéka Georges Recö-moaell. Extra-rQvid, testhez simuló, kétszínű ruha, hosszú, bő Ujjakkal. Anyaga: vi­lágosrózsaszín, tiszta gyapjúflanel, lazac színű díszítéssel, elöl a gom­bolásnál és két oldalt. Az öv és kézelő ugyancsak lazac színű A párizsi divatkreátorok nem jeleznek radikális újítá­sokat az őszi, téli divatban. Erre következtethetünk a készruhák Porte de Versail- les-ban most megtartott di­vatbemutatójából. Ez a bemu­tató az utóbbi években a pá­rizsi szalonok modelljeinek sajtóbemutatója lett, melyet minden év júliusában meg­rendeznek. Szinte megbízható szélkakasként tartják számon, mely a párizsi divatdiktáto­rok ötleteinek megfelelő szél­járás változását mutatja. Eb­ben az évben a széljárás vál­tozása, ha ilyenről egyáltalán beszélhetünk, az eddigi leg­szelídebb szellő: a modellek, melyeket Porte de Versailles- ban láthatunk, tpbbé-kevésbé jól kigyensúlyozott irányvo­nalat mutatnak a női divat­ban, mely mentes mindenféle megbotránkoztató újításoktól. Harry fans-modeTt. Háromnegye­des, lejeié bővülő kabát. Tenge­részkék tiszta gyapjúflanel, nagy fehérkockás anyagú, óriás zsebek­kel, , kézelőkkel, hátul redőkkel, mely a bőséget adja. Kitűnő ki­egészítője az egyszínű pantalló. Jellegében és fővonalakban nem várható lényeges válto­zás. A lefelé szélesedő, rövid szoknyák különböző variációi továbbra is divatosak lesznek, a pantallók ugyancsak. A pantallók már tartósan nőies formájúak. Az idén lehetnek valamivel keskenyebbek (23— 25 centiméter), mint tavaly voltak. Igazán széles, harang alakú nadrágokat csak ele­gáns alkalmakkor viselnek. Az egyetlen újdonság talán a többrészes ruhadarabok va­riálásának játéka. Ez feltehe­tőleg kombinációk nagy vál­tozatosságát hozza magával, különösképp nadrágos megol­dásokat. A pantalló továbbra is egyaránt hordható rövid kabátkával, zubbonnyal, öves maxi-kabáttal, vagy bő, há­romnegyedes hosszúságú, spor­tos szabású kabáttal. A szok­nyák hossza, a téli viseleté is, még mindig térd feletti. Látogassunk először a régi Babilonba. Ott ugyanis az a figyelemre méltó szokás dí­vott, hogy a jövendő meny­asszonynak, mielőtt férjhez ment, el kellett adnia magát pénzért egy idegennek. Vőle­génye így akart meggyőződ­ni róla, hogy választottja elég kívánatos. Így hát a ba­biloni menyasszonyok Melita istennő templomának előcsar­nokában üldögéltek és — ter­mészetesen az istennő nevé­ben — szerelemre és tallérra vártak. Megtörtént, hogy egy Aigosa nevű menyasszony annyira istenfélő volt, hogy hatvan napot és éjszakát töl­tött a templomban — és 78 idegennel bizonyította be, hogy kívánatos. A régi Athénban más volt a szokás. Évente egyszer a házasulandó ifjakat és leá­nyókat bezárták egy sötét, ablaktalan házba.’ A párvá­lasztás odabent a sötétben történt, s a fiatalember már házasként vezette ki a nap- Hmyre a párját. A szerelem története (1.) AZ ARGONAUTÁK KOLKHISZBAN E „diszkrét” és sötét el­jegyzéseken kívül Athénban nagyon sokat adtak az er­kölcsre. Aiszkhülosz leírja, hogy Sztrimosz athéni pol­gár megbizonyosodván róla, hogy hajadon lánya elvesztette szüzességét, elevenen befalaz- tatta őt égy vadlóval együtt, mely végül azt éhségében szétmarcangolta. A szerelmet illetően az ókori Spártában és az erköl­csi befolyás alatt álló terüle­teken voltak a legszigorúbbak a nézetek. Így például Sze- leukosz király kiadott egy tör­vényt, amely kimondja, hogy a házasságtörő férfinak mind­két szeme szúrassék ki. Őfel­sége rendkívül elégedett volt önmaga alkotta törvényével, de csak addig,, amíg az őr­ség elébe nem vezette a sa­ját fiát. Tettenérték ugyanis abban a pillanatban, amikor rendkívül hiányos öltözékben kiugrott egy férjes asszony hálószobájának ablakán, mi­vel a férj váratlanul haza­ért. Az őrök roppant kíván­csiak voltak, vajon miként határoz a bölcs uralkodó. A király keserű mosollyal az ar­cán valóban királyi módon ítélkezett: „Szúrjátok ki a fiam egyik szemét, valamint az én egyik szememet, bün­tetésül azért, hogy én nem­zettem őt!” Ugorjunk' egyet, s tekint­sünk be az ókori Rómába. Hadrianusz császár idején Rómában élt egy Spurina ne­vű férfi, aki híres volt szép­ségéről. Olyannyira szép volt, hogy a nők valósággal epe- kedtek utána és éjjel-nappal háborgatták. Végül aztán Spu­rina megelégelte a dolgot és késével bevagdosta és elcsúfí­totta az arcát, hogy nyugta legyen a nőktől. Ám ez sem segített, a nők továbbra is futottak utána. Igaz a régi annalesek olyan eseteket is ismertek, amikor a nők fellázadtak. Robert Gra­ves leírja, hogy amikor az argonauták Kolkhiszba hajóz­tak, a Fekete-tenger partján olyan, nőket találtak, akik megölték férjeiket, és eltör­ték fiaik jobb lábát, nehogy átvegyék a hátaimat, ha majd felnőnek. S a férfiaknak ezek az ellenségei állítólag olyan szenvedélyesek voltak, hogy az argonauták — élükön a dicső Herkúlesszel, három nap múlva futásban kerestek menedéket, noha egyáltalán nem az öldökléstől féltek... Ha már a szerelemről' van szó, nem árt, ha a középkorra is vetünk egy pillantást. — Azokban az időkben szinte hemzsegtek az ördögök és bo­szorkányok, s nem csoda, hogy az emberek is szeretkez­tek velük. Ebben a tekintet­ben kitűnt a firenzei Fran­cesco Pico della Mirandolla (ne tévesszük össze a nagy humanistával), aki az inkvi­zíció előtt kínvallatás nélkül beismerte, hogy már harminc esztendeje nőstényördögökkel szeretkezik. Arra a kérdésre, hogy voltaképpen hogyan csi­nálta ezt a gyakorlatban, el­mondotta, hogy a szóbanforgó nőstényördögök éjszaka jártak be hozzá — meztelenül — az ablakon vagy az ajtón jöttek és hogy a fejükön csuklyát viseltek szarvakkal. A nős­tényördögök megrögzött sze­retőjét elégették — a kör­nyékbeli özvegyek és tempe­ramentumos hajadonok, sőt menyecskék legnagyobb bána­tára, akiknek szarvakkal el­látott csuklyái azóta hasz­nálatlanul és szomorúan lóg­nak a kamrában. Süssünk, főzzünk ontson! Sertésborda tavasziasan Étrend ajánlatunk: 1. Hideg meggyleves. 2. Sertésborda (szelet) tavasziasan 3. Női szeszély © Hideg meggyleves: A leszárazott és jól meg­mosott meggyet kima­gozzuk, majd sós, cukros, fahéjjal és citromhéjjal fűszerezett vízben meg­főzzük. A meggy mag­jának egy részét kissé összetörjük és külön edényben vörös borban kis ideig főzzük. Leszűr­jük és a levét a levesbe öntjük. Amikor a meggy megpuhult, egy keveset kiszedünk a levesből tegyharmadát) és félre­tesszük. A többit tejfe­les habarással sűrítjük, megszűrjük, a meggyet áttörjük és így keverjük vissza a levesbe. A félre tett darabosan hagyott meggybetéttel tálaljuk. Ha csészében tálaljuk, díszíthetjük keményre vert tejszínhabbal. Min­dig jól lehűtve tálaljuk. © Sertésborda (sertés­szelet) tavasziasan. A ser­tésbordákat, vagy a comb megfelelő részéből (dió, rózsa, frikandó) vágott lCú—12 dekás szeleteket kiveregetjük, megsózzuk, kissé állni hagyjuk. — Lisztbe forgatjuk, hirte­len átsütjük és saját le­vében kevés vajjal pu­hára pároljuk. Amikor a hús félig megpuhult, ha­sábokra vágott (sárgaré­pát és szeletekre vágott gombát adunk hozzá és együtt pároljuk tovább. Zöldpetrezselyemmel és kevés borssal fűszerez­zük. A párolás befejezé­se előtt külön főzött zöldbabot, ' kelvirágot és zöldborsót is adunk hoz­zá. Kis ideig még együtt pároljuk, majd tálaljuk. Tálaláskor a hússzele­teket a tál egyik oldalá­ra rendezzük, másik ol­dalára pedig a zöldség­ragut tesszük. Az egész tálat meglocsoljuk a pá­rolásból származott' lé­vel. Petrezselymes új­burgonyával köritjük. Petrezselymes újbur­gonya. A megtisztított és egyforma nagyságúra da­rabolt újburgonyát pet­rezselymes zsíron, meg­sózva, fedő alatt saját nedvességével pároljuk. Készíthetjük úgy is, hogy a megtisztított sós vízben megfőzött burgonyát le­szűrjük és zsírban, vagy vajban párolt zöldpetre­zselyemmel összerázzuk. © Női szeszély. Ne- gyedikilogramm vajat vagy margarint szétmorzso­lunk félkilogramm liszt- . tel, beleütünk öt tojás­sárgáját egy kanál cuk­rot, csipet sót és két de­ka fél csésze tejben fel­oldott élesztőt. Jól ösz- szedolgozzuk, kinyújtjuk kisujjnyi vastagságúra,, tepsire tesszük és pihen­tetjük, míg kissé meg­kel. Ha kissé már meg­kelt, sütőbe téve, hal­ványsárgára sütjük. Ez­után megkenjük barack- lekvárral. e fölé pedig hat tojásfehérjéből és 25 deka cukorból, kevés vaníliából vert habot te­szünk, durván vágott dió­val vagy hosszúkásra vá­gott mandulával meg­hintjük. Visszatesszük a sütőbe, — nem erős tű­zön — míg a hab megszi­lárdul és kisség megpirul rajta. Ferdén szeletelve, por­cukorral meghintve tá­laljuk. Vacsora. A sertésbor­dát (szeletet) tavasziasan el lehet tenni vacsorá­ra is. Felmelegftve, eset­leg egy kis tejfeles ha­barást adva hozzá — kis­sé más jellegű ízt ad ne­ki. — Ha habarással ké­szítjük, vajas új burgo­nyát vagy tésztaköretet (spagetti) adjunk hozzá. A női szeszély vacso­ránkat is jól kiegészíti. L. J. t k

Next

/
Thumbnails
Contents