Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-17 / 163. szám

1969. Július 17. DtrwüQ ntrni nattio------------------------------------------1 M inden teherautóra szükség van A gabonabetakarítás ! idején óriási mértékben ] megnőtt a szállítási • igény, amit az AKÖV ' jelenlegi kapacitásával ! szinte képtelen kielégíte- ! ni. Erről tanácskozott teg- < nap a darabáru fuvaro- ! zásban érdekelt szállítási ! vállalatok képviselőivel a ; Megyei Szállítási Bízott- ; ság. Magyar Zoltánt, a i bizottság titkárát kérdez- ] tűk meg, hogyan kíván- ; ják megoldani a problé- ; mát, amely a gazdasági ' élet minden területén sú- ! lyos zavarokat okozhat. 1 — A közlekedési tár- ! Ca és az Autóközlekedé- | si Tröszt felhívással for- ; dúlt az összes tehergép- ' kocsival rendelkező kö- ! ziilethez: szabad kapaci- | fásukat a nyári csúcsfor- j galom idején bocsássák > az AKÖV rendelkezésé- ! re. Az üzembentartók is kedvező lehetőséghez jut­nak, hiszen díjszabássze­rű ellenszolgáltatást kap- ! nak az autóközlekedés ; számfejtése alapján, ami- bői mindössze 5 százalék ! kezelési költséget von- ! nak le. A közhasznú autóköz- ■ lekedés az ország teher- ! gépjármű állományának | csak kis része felett ren- J delkezik, képtelen meg- j oldani egyedül a közúti ! csúcsforgalom feladatait. ' Ezért kérik a megye te- ] hergépkocsi tulajdonosait, < vegyenek részt a mozga- < lomban. — Milyen más problé- j mák jelentkeznek a me- j gye darabáru szállításé- i ban? — Nagymértékben J csökkent a hétvégi fel- j adási forgalom, Illetve az < érkező küldemények át- I vétele. A hét végén tö- | megével állanak kirakat- j lanul vasúti kocsik a < rendeltetési állomásokon. ! Kedd és péntek között | történik a szállítás 90 j százaléka, ami nemcsak ; a vasútüzem munkájában jelentkezik hátrányosan, hanem a fuvaroztatók számára is, hiszen késve kapják a kocsikat — ön­maguknak okoznak táro­lási és raktározási gon­dokat. A csökkentett munka­idő hővezetése ellenére, a baranyai üzemek vál­lalták a hétvégi rakodást. Gyakorlatilag azonban csak kis mértékben, vagy egyáltalán nem teljesítik ezt. A Központi Szállítási Tanács ismételten felhív­ja a figyelmet a hétvégi és vasárnapi rakodások elvégzésére, különben büntetőszankciókat kény­telen a jövőben alkal­mazni. Alpári Gyula emlékére Alpári Gyulára emlékezni nem pusztán kegyelet dolga. Élete, életműve egy egész történelmi korszakot átfog. A századfordulótól az októ­beri forradalom, a Magyar Tanácsköztársaságon át egé­szen a fasizmus szétzúzásáig. Ebben a győzelmes és vere­ségekkel is terhes korszak­ban Alpári Gyula négy és fél évtizeden át a harc élvona­lában élt és küzdött. 1906-tól már a szociálde­mokrata pártban dolgozik és az ifjúmunkásokat szervezi. Alpári szerkesztésében jele­nik meg az Ifjúmunkás, a megalázott, kizsákmányolt Inasok, gyermekmunkások el­ső újságja. Az ő nevével forrt össze az első magyar ifjúmunkás-kongresszus és az ifjúmunkás internacionálé megalakítása is 1907-ben Stuttgartban. Alapító tagja a Kommu­nisták Magyarországi Párt­jának, majd részt vesz a Vörös Üjság szerkesztésében, a Tanácsköztársaság idején Kun Béla helyettese. A Tanácsköztársaság buká­sa után a nemzetközi mun­kásmozgalom Alpári küzdő­tere. Több országban dolgo­zik s egyik alapítója Cseh­szlovákiában is a kommu­nista pártnak. 1921-ben részt vesz Moszkvában a Kom­munista Internacionálé 3. kongresszusán. Az Internacio- nálé végrehajtó bizottsága Lenin javaslatára őt bízza meg a nagyjelentőségű lap — az Intemacinálé Presse Kor- respondez — az Inprekor vezetésével. A második világháború Párizsban éri. Miután ide is bevonultak a fasiszta csapa­tok, egy röplap kéziratával a zsebében fogták el a Gestapo emberei az utcán 1940-ben. A táborban két éves munkával könyvet írt a kommunista mozgalom erejé­ről, jövőjéről, a fasizmus ki­kerülhetetlen • pusztulásáról. Ma 25 éve, 1944 július 17- én Sachsenhausenben kivé­gezték. Kéziratait elégették, de emlékét, életművét egy világot átfogó forradalom őrzi. Magyar világszabadalom a figurákat is közlő, színes fényújság Guruló kiállítás - felső fokon Az elmúlt egy-két évben számos fővárosi gyár, illetve intézet rendezett termékbe­mutató kiállítást Pécsett, a „guruló” (autóbuszos) árubemu tató sem ritkaság, ez a mos­tani azonban sikeresebb volt minden eddiginél. A Villa­mos Berendezés és Készülék Művek Transzvlll gyára teg­nap délelőttre „randevúra” hívta a város villamos szak­embereit, s miután a szokás­tól eltérően nem csak az új termékeket mutatták be, ha­nem a Transzvill-gyártmá- nyokról kialakult fogyasztói véleményre is kíváncsiak vol­tak, a találkozó, a szó legszo­rosabb értőimében, izgalmas volt. Az új gazdasági mechaniz­mus viszonyai között a gyár­tó cégek „nyugodt éjszakái­nak” legfőbb biztosítéka a jólinformáltság. A piaci igény- változás és a fogyasztói köz­hangulat ismerete nélkül ma már nem lehet eredményesen gazdálkodni. Ezt hangsúlyoz­ta rövid megnyitó beszédé­ben Szikszai Tibor, a Megyei Pártbizottság ipari osztályve­zetője, s ezt erősítette meg Tálosi István, a Transzvill igazgatója is. aki két külföldi tárgyalás között érkezett Pécs­re. A guruló gyártmánybe­mutató az éppen hatvan éves magyar villamoskészülék­gyártás reprezentatív össze­gezése volt. A bemutató kö­zéppontjában a műanyagszi­getelésű, nagy élettartamú kis- és nagyfeszültségű auto­matakapcsolók, illetve áram­váltók álltak, melyek az el­múlt öt esztendő nagyiramú fejlesztő munkájának ered­ményeképpen minden vonat­kozásban elérték az európai színvonalat Burghard László villamosmérnök, a Transz­vill szerkesztési osztályának vezetője a nemzetközi ver­senyről szólva elmondotta: a siker alapja, hogy minden vállalat kíméletlen őszinteség­gel elemezze saját helyzetét, Kávékoktél Kiderült hogy ilyen is van. I Bars Károly, a Hűtőipari Or­szágos Vállalat áruforgalmi intézője készítette apró mű­anyagpoharakban, a Kossuth Lajos utcai nagycsemege ve­vői meg csak itták, dicsér­ték, itták, fanyalogtak, itták és megint dicsérték. — Na végre, egy jóízű kávékivonat... — Nekem a hagyományos, jobb... — Van ebben valami kü­lönleges aroma, amit a házi főzővei nem lehet kicsalogat­ni a legjobb kávéból sem. Bars Károly mosolygott, keverte a kávét, egyharmad- rész tejszínmentes Lio-t, két­harmadrész tejszíneset, elvet­te a pénzt, mert akinek va­lóban ízlett, mindjárt vásá­rolt is a legújabb hazai ké­szítményből, s közben tett néhány magyarázó megjegy­zést. Elmondotta, hogyan kell adagolni és elkészíteni a Lio-t, miért jobb a kávékoktél, mint az egyfajta kivonatból készült, s hallgatósága végezetül azt is megtudta, hogyan készül a tejszínes Lio kávépor. Az I. osztályú őrölt brazil kávé­keveréket 100—110 fokon gő­zölik, kivonják ízanyagait, s ehhez egy harmad rész tejszínt adnak, ezután mínusz 30—35 fokon gyorsfagyasztják. A Lio pelyhesített állapotban kerül üvegekbe, aztán már csak for­ró víz és cukor kell hozzá, s máris fogyasztható. A tej­szín nélküli Lio használata még egyszerűbb, mert hideg vízben is oldódik. Hosszú sor áll a presszó- pult előtt. Rózsika, a kávé­főzőnő szívdobogtató duplá­kat főz. — Milyen a Lió? — kérdi. Kap egy pohárkával, nem ízlik. — Neki könnyű, príma ká­vét főz és bármikor ihat be­lőle — jegyzi meg valaki. — De hát például én, nem vihetek presszógépet a ten­gerparti kempingbe... Külön­ben otthon is kényelmes va­gyok. Nekem akkor is ízlene a Lio, ha nem volna jó. Hát még így... Figyelem, iszik egy duplát Rózsikánál, megissza a máso­dik kóstolót Bars Károlynál és nem sokkal később három üveg Lioval a táskájában lép ki a boltból. A három üveg­ből kettőben tejszínes kávé­kivonat van, egyben tejszín- mentes. Koktél lesz belőle Azokon a területeken, ahol aggasztó volt a Transzvill hátránya, szabadalomvásárlá­sokkal igyekeztek előbbre jut­ni — s bár ez nem volt olcsó dolog, a jelek szerint meg­érte. A kiállított gyártmányok túlnyomó többsége csak a szakemberek számára volt „beszédes”, volt azonban né­hány „bestseller” is. Például a Vibra, az első magyar pi­hentető automata. Az izom­lazító és pihentető gépek nyugaton már régóta közis­mertek és népszerűek, nálunk azonban legtöbben még min­dig játéknak vagy luxus­cikknek ' tartják. Pedig nem az. A vibrációs elven működő gép a vérkeringés meggyor­sításával, az izmok fellazítá­sával néhány perc alatt a teljes kipihentség érzetét kel­ti, s jelentősen növeli a tel­jesítőképességet. A tegnapi gyártmánybemu­tatón nem állíthatták ki, de a műszaki leírások és képek alapján a pécsi szakemberek mégis megismerkedhettek a VBKM világszabadalmával: a színes, figurákat is „közlő” fényújsággal. A gyár első ilyen fényújságját Pesten, a Corvin Áruház homlokzaton helyezték el, de már Frank­furt és Hannover illetékesei is „kopogtattak”. Az esti vá­roskép szempontjából nem le­het elképzelni hatásosabb be­ruházást. Tálosi István el­mondotta, hogy a vidéki ma­gyar városok közül Salgótar­ján érdeklődött elsőnek, de „tapogatóznak” mások is. A fényújság ára 1,5—1,8 millió forint körül van. A jelenlé­vők nagy érdeklődéssel hall­gatták, mi mindent „tud” egy ilyen fényújság. Szabó Antal, a DÉDÁSZ főmérnöke kije­lentette: ha Pécs város vásá­rolna egyet, az Áramszolgál­tató a fogyasztás után 20 szá­zalékos árkedvezményt ad­na... A „Transzvill-randevú” dél­előtt 10 órakor kezdődött, s délután jóval egy óra után ért véget. A KGM Műszaki Tu­dományos Tájékoztató Intézet kiállítási autóbusza este 7 óráig várta a vendégeket. B. S. „Tüzes szemmel“ a gabonatáblákon Ellenőrző körúton a Megyei Tűzrendészeti Parancsnoksággal A nap perzselően süt, a hő­mérő higanyszála a 30 főik körül. Az aratási munka kel­lős közepén tegnap ellenőrző körútra indultunk a Megyei Tűzrendészeti Parancsnokság­gal: hogyan tartják be a nyá­ri tűzvédelmi intézkedéseket a gabonatáblákon? — Az elmúlt esztendőben 17 nyári tűzesetünk volt, a kár meghaladta a 350 ezer forintot — mondja Dukics Károly tűzoltó-alezredes, mi­közben gépkocsink a mohácsi úton halad. Először a Pécsi Állami Gaz­daság kozármisleny—üszög­pusztai 33 holdas gabonatáb­lája mellett állunk meg, a táblán három kombájn arat. Molnár Mátyás kombájnos megállítja traktorát ás elő­veszi ellenőrző könyvecské­jét. A tűzrendészeti szabá­lyokról szóló Igazgatói uta­sítást mutatja, itt van, tudja mi van benne. Az alezredes körüljárja a hatalmas gépet — Kérem vegye le a tűz­oltó készüléket — mondja. A kombájnos a gép oldalához erősített hengeralalkú készülé­ket egy kézmozdulattal le­veszi. Egy mozdulattal, — ez a lényeges. Tűz esetén nagy hiba, ha a készülék nem ke­rül gyorsan kézbe, mert nem a szabályoknak megfelelően erősítették oda. — Én már ismerem ennek hasznát — mondja a kom­bájnos. — Az egyik évben há­romszor is kigyulladt a gé­pem, ezzel a kis készülékkel sikerült eloltani. A másik kombájn tűzoltó készüléke ellenben koránt sincs helyesen felxögzítve, úgy kell kirángaitni a helyéről. Pedig sokszor másodperceken mú­lik, sikerül-e a tüzet elolta­ni, vagy sem... A har­madik kombájnon sok az olaj­szennyeződés, könnyen tüzet foghat... — Én csak most reggel ül­tem a gépre, kisegítőként — mondja a kombájnos. — Munka végeztével fel­tétlenül le kell mosni a szeny- nyeződést — mondja az alez­redes. Jelentősebb hibát nem ta­láltunk, de a kis szabálytalan­ságok is okozhatnak nagy kárt. A nagynyárádi Kossuth Tsz 95 holdas gabonatábláján két kombájn arat. — Milyen készülék az? — kérdi az alezredes a kom- bájnost, a gázzal oltó készü­lékre mutatva. — Porral oltó — kapja a választ. Hát ez bizony öreg hiba, az sem mentség, hogy a kombájnos csak segéd veze­tő ... Már távolból látszik a go- molygó füst, a majsi Táncsics Tsz tábláján, tarlót égetnek. — Az elmúlt esztendő 17 nyári tűzesetéből kilenc al­kalommal volt a tűz okozója a szabálytalan tarlóégetés — mondja az alezredes. Autónk a földúton az égetés helyére bukdácsol. A védőszántás rendben, a kazlaik körül is fel­szántották a tarlót. Idős em­ber figyeli az égést, ő a 12 fős brigád vezetője, akik vi­gyázzák, hogy rendben men­jenek a dolgok. így szabályos. Az viszont már nem, hogy a brigád vezetőjének fogalma sincs a tűzrendészeti szabá­lyokról. arról, hogy különböző esetekben mit kell tennie, ö semmi eligazítást nem ka­pott, mint mondja, csak ma reggel küldte ide a tsz elnök- helyettese. Pedig új rendelet szabályozza a tarlóégetést is, de az új rendeletről az elnök- helyettes sem tud. Űj rende­let? Üj rendelet? — kérdi az elnökhelyettes. Igen emlék­szem rá, hogy „érkezett vala­mi”. De a rendeletet nem ta­lálják. Ha a tarlóégetésnél baj történne, — ki a felelős? Az elmúlt nyáron a moz­donyszikra négy esetben oko­zott tüzet. Tegnap Adorjás község mellett a mozdonyból kipattant szikra felgyújtotta a lábon álló gabonát... — Legtöbbször elmulasztják a vasúti sínek mellett a vé­dőszántást — mondja az al­ezredes. Ezekben a napokban gyak­ran ellenőrzünk, nemcsak mi, hanem a járási szervek is. A rendeletek, szabályok megsze­gőit felelősségre vonjuk, — mondja az alezredes. G, F. t

Next

/
Thumbnails
Contents