Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-16 / 162. szám

*96». július 16. Dunommi naoio 3 Csányoszró falu belterületén az úttest zárórétegét tömörítik Szokolai felv. Záróréteggel borítják a mű­utat Csányoszró község bel­területén. A munkákat a Köz­úti Üzemi Vállalat dolgozói végzik, úthengerrel és „terítő” brigáddal. Mintegy másfél ki­lométer hosszúságban rakják a „koptató” réteget. A munka értéke félmillió forint. Csányoszró után Sellyén két és fél — majd Baksán fél kilométer úszakaszt terítenek záróréteggel. A Közúti Üzemi Vállalat főmérnöke arról adott tájé­koztatót, hogy Kiskassán 4, Szőkéden 3 kilométeres sza­kaszon folyik az útépítési munka. Hasonló jellegű mun­kát végeznek Velény község­ben, ahol a két kilométeres távolságon, most még a föld­munkáknál tartanak. Várad— Bürüs négy kilométer hosz- szúságú utat kap. Utat építenek ezekben a na­pokban termelőszövetkezetek­nek és állami gazdaságoknak is. A somogyhárságyi terme­lőszövetkezet részére 600 ezer forint értékű, a Bogádmind- szenten, illetve a Majláth- puszta Kelemen ligetében hét­milliós beruházással 5 kilomé­ter hosszú utat építenek. A Magyarország és az NDK építő- és építőanyagipara kö­zötti gazdasági és műszaki­tudományos együttműködés legközelebbi teendőinek meg­beszélésére Rudolf Eichhorn építésügyi miniszterhelyettes vezetésével Budapestre érke­zett az NDK hét tagú építés­ügyi küldöttsége. A baráti or­szág delegációja kedden meg­kezdte tárgyalásait az építés­ügyi és városfejlesztési mi­nisztérium vezetőivel. A meg­beszéléseken az 1969—70. és az 1971—75. évi együttműkö­dés legfontosabb feladatait ' határozzák meg. ' Egyik nagy forgalmú keres­kedelmi cég igazgatója meg­tiltotta a dolgozóknak, hogy házon belül hazulról hozott árukat értékesítsenek. A ren­delkezést mindenki tudomásul vette, kivéve egy kis tanuló­lányt, aki minden nap két termosznyi feketekávét adott el munkatársainak a déli szü­netben. Bement az igazgató­hoz és talpraesetten kérte, hogy kivételesen engedélyez­ze a feketeárusítást. Azóta különengedéllyel fogynak el az egyötvenes kávék és tíz­fillérenként gyűlik a kislány Miért fogy sok víz Új mécsekülján? Csepegő csaptelepek — Pazarlásra ingerlő központi bojlerek „A vízgazdálkodásnak részesei a dolgozók mil­liói is, akik nem tűrik, hogy háztartásukban a rossz szerelvények miatt sok ezer köbméter víz folyjon el.” (Dégen Imre államtitkár országgyűlési felszólalásából). Űjmecsekalján naponta 5— 6 ezer köbméter víz fogy csak a lakóházakban, nyáron több, télen kevesebb, éves átlag­ban ennyi. Ez egy főre vo­natkoztatva körülbelül napi 250 liter fogyasztást jelent. Pécs egy főre eső vízfogyasz­tása ezzel szemben napi 140— 150 liter. A nemzetközi adatok azt mutatják, hogy az új lakó­telepeken világszerte „nagy­vonalúbban” bánnak a víz­zel, mint a város régi negye­deiben. Ez rögtön érthetővé Csodakom bájn a kiskassai határban Arat az éjszakában, a kiskassai határban, az új- petrei tsz búzatáblájában a csodakombájn. A hagyo­mányos kombájnokéval szemben dupla a teljesít­ménye, 98—99 százalékos a magtisztaság, kevesebb a kezelőszemélyzet... és így tovább, ebből a jószágból mindössze 30 van az or­szágban. Amikor az SZK- sok az eső miatt leállnak, az NDK gép, még a leg­nehezebb terepviszonyok közepette is dolgozik. En­nek mindegy, búza, árpa, repce vagy bükköny. A kombájnt egyébként már megismerhették lapunk ol­vasói, hiszen július 2-án éppen Űjpetrén tartott gépbemutatót az NDK mezőgépipari egyesülés magyarországi képviselete, ahol nagy sikert aratott. Hétfő este, hét-nyolc óra. Az újpetrei tsz tagjai és a vezetőség késő este is „tal­pon” van. Ez természetes, aratás ideje van. Mondják: ma tudott először éjszaka is kimenni az NDK kom­bájn. — Ez sem ideális idő. Kevés a napfény — ma­gyarázza Gere János el­nök. — Ha nincsenek eső­zések, már végeztünk vol­na az aratással. Azt firtatom, hogyan si­került megszerezni a tsz- nek a csodakombájnt? Az elnök tavaly a televízió­ban látta, egy mezőgazda- sági szakfilmsorozatban. Sokat jártak aztán az AGKOKER nyakára, míg végül az idei nyáron si­került megvásárolni. Per­sze nem olcsó pénzen, több mint 300 ezer forintért ju­tottak hozzá. leérték is már azóta kölcsön, a szom­szédból is, a San Pastore hullatja magját, ezzel le­helne dolgozni... De pil­lanatnyilag nem tudják nélkülözni. Tekintsünk el az éjsza­kai táj, az aratás leírásá­tól. Azt mondom, inkább csodálkozni kell azon, hogy a csodakombájn mel­lett mindig ott találjuk a németek Barkas szerelő- kocsiját, a tartalék alkat­részekkel, és a német sze­relővel. A kukoricabetaka­rítás végéig itt marad. — Mint említettem, 30 ilyen E—512 szuper kombájn érkezett az országba, és vele, írd és mond 25 sze­relő. Vagyis egy valóságos szervizhálózat. Ez igen, ez színvonal! Nem tudom, hogy a hazai traktorgyá­runknak és mezőgazdasági gépgyárainknak hány ilyen szerelője tartózkodik kint a tsz-ekben, a földeken, a gépek mellett? De hagyjuk a csodagé­pet is. — Learatni csak leara­tunk — mondja az el­nök —, de nekfynk a leg­nagyobb gondunk a táro­lás. Félő, hogy ránk ro­had a termés. Nincs tő­kénk, hogy tárolókat épít­sünk. Leköti a pénzt az állatprogram. De miért ők építsenek? Igaz is. A termelőszövet­kezet tulajdonképpen ter­melő üzem, s ha ennél a jellegénél maradunk, ak­kor furcsa: azért termel­nek, hogy aztán raktároz- gassanak is? Az egy más tevékenység. Miért nem épít a termény forgalmi? Azt hiszem, még kooperá­cióban is menne a dolog, tehát több termelőszövet­kezet összefogásával. De ezt valakinek szerveznie kellene. Igaza van az el­nöknek, nem az aratás a gond, hanem az, hogy egyelőre nincs elég helye a termés számára. Miklós vári Zoltán válik, ha csak a lakások für­dőszobával való ellátottságát vetjük is össze. De Űjmecsek- alján a túlzott vízfogyasztás­nak speciális okai is vannak. Az egyik a lakásokban fel­szerelt csapok minősége, a másik a központi gázbojler. Több kedves szomszédom és ismerősöm volt szíves fürdő­szobáját „kísérleti” célokra átengedni, így tapasztalati té­nyek alapján állíthatom, hogy az újmecsekaljai csapokon ke­resztül — ha éppen folynak — darabonként és percenként 2 deci víz folyik el használa­ton kívül. Ez ismét egy csap­ra számítva három és fél na­ponként egy köbméter vizet jelent. Üjmecsekalján hozzá­vetőlegesen 14 ezer csap van felszerelve, azt lehetetlen meg­állapítani, hogy közülük egy­szerre hányat nem lehet töké­letesen elzárni. Egy biztos: sokat. (Csak zárójelben jegy­zem meg, hogy egy . köbméter víz az államnak 5 forint 60 fillérjébe kerül.) A központi gázbojler nem közvetlenül, csak bizonyos pszichológiai áttételeken ke­resztül növeli a vízfogyasztást. Ugyanaz a mama, aki rá­szól fiacskájára, ha két helyen égeti a villanyt, természetes­nek tartja, hogy egy egész kád vízben mos lábat a gyerek, „miért pont mi spóroljunk, amikor a többiek úgyis paza­rolnak” alapon. — Mi az oka annak, hogy az újmecsekaljai lakásokban felszerelt csaptelepek gyakran folynak és a zuhanyrészük sem megbízható? — kérdem Merckle László gépészmérnö­köt, a Szerelőipari főépítésve- vetőség vezetőjét. — Sajnos a csaptelepekkel valóban sok a probléma, ezt mi érezzük a legjobban, szük­ségtelenül növeli garanciális költségeinket. A hiba oka a gyártmány minőségében, anya­gában, konstrukciójában van, de nem mehetünk el szó nél­kül a szakszerűtlen kezelés mellett sem. — Hogyan kell szakszerűen elzárni egy újmecsekaljai víz­csapot? — Ha megengedi, majd én — mondja Deli Jenő üzem­vezető. — Csak addig kell te­kerni, amíg a csepegés eláll. Ezután két-három menetet még lehet fordítani, de ez már káros, mert nagyon összepré­selődik a gumitcmítés és nagyobb kopásnak van kitéve a szeleporsó. Az újmecsekaljai lakóépü­letbe 27 darab 1000 literes és 144 darab 800 literes köz­ponti gázüzemű melegvízellátó berendezést, magyarul bojlert szereltek be. — önnek mi a véleménye ezekről a központi bojlerek­ről? — kérdezem Deli Jenőt. — Amint beszereltük őket, a lakók rögtön jelezték, hogy nem folyamatos a melegvíz szolgáltatás és magas a gáz­számla. Ha mint lakót kérdez­nének, én is az egyéni gáz­melegítő mellett törnék lánd­zsát, mert akkor vart meleg víz, amikor én akarom és még takarékoskodni is tudok. — Ha máson nem, azon, hogy nem kell havi tíz forin­tot fizetnem a központi bojler kezeléséért — vetem közbe. — Igen. Ugyanakkor az is tény, hogy a központi bojler beruházási költsége alacso­nyabb, mint ha 15 egyéni gáz­melegítőt szerelünk fel, keve­sebb anyag, rövidebb idő is kell hozzá. (Egy 800 literes bojler 21 ezer forintba, egy egyéni gáz­melegítő 2260 forintba kerül, mindkettő régi áron.) — És ön hogy vélekedik a központi gázbojlerekről? — fordulok ismét Merckle Lász­lóhoz. — A Szigeti városrész épí­tésénél, valamint a nyugati városrész ez évben létesülő lakóépületeinél már nem eze­ket használjuk, helyettük táv­fűtésről üzemelő központi me­legvíz szolgáltató berendezése­ket szerelünk fel. Egyébként a központi melegvíz ellátás mint elv feltétlenül korszerű, ez a jövő útja. A jelenleg üzemelő központi gázbojlere­ket is korszerűnek nevezhet­nénk, ha biztosítanák a folya­matos melegvíz szolgáltatást és el lennének látva egyéni fogyasztásmérővel, hőfoksza­bályozóval, stb. Beépítésre al­kalmas ilyen magyar beren­dezések azonban az egy gáz­hiány biztosító szelep kivéte­lével még nem állnak rendel­kezésre. — A gázhiány biztosító sze­lep mire való? — Ezzel biztosítható a fo­lyamatos melegvízellátás és nincs szükség kezelőre. Ami­kor a bojlereket felszereltük, még nem volt kapható, ma már beszerezhető és pótlólag be is építhető minden gáz­bojlerbe. A szelep maga kö­rülbelül 1000 forint, 5—600 forint a beépítési költség, s nincs többé szükség felfűtés­re, tehát improduktív ener­giára, kiküszöbölhető a sza­kaszos üzemelés, annak min­den hátrányával együtt. Tudo­másunk szerint, ha a lakók kérik, a PIK fel is szerelteti. Kéri Tamás zsebpénze, akiről az esetet el­beszélve, ezt mondja az igaz­gató: — Ebből a gyerekből k e- r e s k e d ő lesz! Napjaink egyik legidősze­rűbb témája a kereskedelmi szakemberképzés A kérdés­re a gazdaságirányítási rend­szer reformja irányította a fi­gyelmet. Korábban elegendő volt, ha a kereskedelemben dolgozók kiszolgálták a ve­vőt. Ma a legkisebb bolt ve- J zetőjének is döntéseket kell ! hoznia, úgy kell eladnia, hogy sem a vevő, sem a népgazda­ság ne károsodjék rugalma­san kell alkalmazkodnia új helyzetekhez, tehát keresked­nie kell. Csaknem ezer tanuló A kereskedelmi szakember- képzés a háború befejezése után nálunk csaknem tíz évig szünetelt. A bolti eladókép­zés 1954-ben kezdődött. A pé­csi Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakmunkásképző Is­kola 1954 januárban nyílt meg két osztállyal, negyven hall­gatóval. A tahulók száma azóta évenként átlagosan 62- vel növekedett. Az iskolában ! az 1968—1969-es tanévben 29 osztály működött, 942 tanuló­val. A szakiskola megnyitása óta eltelt másfél évtizedben mélyreható változások tör­téntek a szakmunkásképzés­ben. A tanulóidő kezdetben másfél év volt, majd két év lett, később egyes szakmák­ban három évre emelkedett, s röviddel ezután minden szakmában három évi tanuló­időt írtak elő. A szakmunkásképzésben je­lenleg kétféle formát alkal­maznak, a hagyományost és az emeltszintűt. A hagyomá­nyos oktatás keretében há­rom évig járnak iskolába a tanulók, heti két napot az is­kolában, négy napot a bolt­ban töltenek. A harmadik év végén szakmunkásvizsgát tesz­nek. Az emeltszintű oktatásra beiskolázott tanulók tanul­mányi ideje ugyancsak há­rom év, de ők hetenként há­rom napot töltenek az iskolá­ban, a másik három napon gyakorlati képzést kapnak a boltokban. A hárem év alatt megtanulják a középiskolai tananyag felét, ezzel lehető­ségük nyílik rá, hogy kétéves esti oktatás után érettségi vizsgát tehessenek. Beszédkészség és számolás A vállalatok a friss szak­emberanyag megítélésénél ter­mészetesen a vállalati és a vásárlói érdekeket helyezik előtérbe. A szakmunkás-bizo­nyítvánnyal rendelkezi fiatal eladóknál általános problé­ma, hogy nem tudnak társa­Óvja egészségét Szívjon bolgár füstszűrös cigarettát EXPORT Plovdiv EEisnia Plovdiv, egy csomag 20 db. 440Ft r l Jobb szakembereket vár a kereskedelem Uj otthoni kap a Kereskedelmi és Vendéglátó Szakmunkásképző Iskola — Bevezetik az idegen nyelvű oktatást lógni (a magas osztálylétszáe mok miatt túlnyomórészt írás­ban felelnek az iskolában, be­szédkészségük nem fejlődik) és hasonló okokból számolni sem, pedig a gyors és pontos számolás a legfőbb követel­mények egyike ebben a szak­mában. E fogyatékosságtól az emeltszintű osztályokban vég­zett fiatalok sem mentesek. Az emeltszintű osztályok (idén 4 hagyományos és 4 emelt­szintű osztály végzett) tanuló- anyaga általában gyenge. A természettudományos ismere­teket a rendelkezésre álló rö­vid idő alatt nem tudják ki­elégítően elsajátítani. Tanul­mányi eredményük kedvet­lenné teszi őket és emiatt ke­vesebb energiát fordítanak a szakmai tárgyak tanulására. A kereskedelmi vállalatoknál az a vélemény, hogy az emelt­szintű osztályokban végzett szakmunkások színvonalban nem érik el azokat, akik ke­vesebb elméleti anyagot sa­játítanak el ugyan, de több időt töltenek el a boltokban, gyakorlati munkában. Régi eladók, elismert szakemberek szívesen hangoztatják: a ke­reskedelmet iskolában meg­tanulni nem lehet, mindennél fontosabb a gyakorlat A Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakmunkásképző Is­kolában viszont védik az emeltszintű oktatást, mert a tanulók műveltebb szakmun­kásokká válnak és ha tehet­ségesek, rövidebb úton jut­hatnak egyetemre, főiskolára. A vállalatok nem fogadják el ezt az érvet, mert elsősor­ban jó szakmunkásokat vár­nak az iskolától és nem nap­pali tagozaton továbbtanulni vágyó, az elhelyezkedést csak átmenetinek tekintő fiatalo­kat. Ha a fiatalok megszerez­ték a szakmunkás-képesítést, akkor is elsősorban a szak­mai továbbképzésben támo­gatják őket, s ez nagyanis érthető. Mégis, megszüntetni azt a képzési formát, amely­nek pécsi pedagógusok vol­tak az úttörői és kikísérlete­zői. kár volna. — Helyesebb arányt keresni viszont feltét­lenül szükséges. Nem kell a szakmunkásnak jelentkezők felét emeltszintű osztályokba beiskolázni, mert az érettsé­git nyújtó kétéves esti tan­folyamra úgyis kevesen je­lentkeznek. A beiskolázásnál az általános iskolai tanulmá­nyi eredmény és a rátermett­ség legyen a mérvadó. A rá­termettség a hagyományos képzésben résztvevő fiatalok­nál is fontos. Ami beiskolázá­sukat illeti, követésre méltó a Centrum Áruház módszere: egy évig napi négy órai mun­kára szerződtetnék fiatalokat, s közülük csak a kereskedel­mi szempontból legtehetsége­sebbeket veszik fel tanulónak. Mi történik a közeljövőben A jobb kereskedelmi szak­emberképzés érdekében törté­nik a közeljövőben egy s más. Figyelemmel Pécs és Baranya növekvő idegenforgalmára az 1969—70-es tanévben oroszul, németül, angolul és franciául tanulhatnak a fiatalok (ed­dig nem volt nyelvoktatás). Helyes volna, ha később mó­dot adnának nekik a válla­tok középfokú nyelvvizsga le­tételére, s ösztönzésük érde­kében nyelvpótlékot fizetné­nek az idegen nyelv ismeret­tel rendelkező kereskedőknek. A szakembemevelés szem­pontjából rendkívül fontos, hogy a következő ötéves terv­ben saját otthont kap a pécsi Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző Isko­la, mely jelenleg két épület­ben, kölcsöntantermekben működik. Végül pedig mind a válla­latoknak, mind a vevőknek várhatóan nagy hasznuk lesz abból, hogy az iskolában már jelenleg is nevelnek szak­előadókat, akik egy-egy áru­csoporttal kapcsolatban ala­posabb elméleti és gyakorlati felkészültséget szereznek. . H, M. Útépítések Baranyában Magyar—HÓK építésügyi együttműködési tárgyalások

Next

/
Thumbnails
Contents