Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

Dunfl r» mti ncrpto 1969. július 13. JJeti jegyzetünk A sportélet morális kérdéseiről ívekkel ezelőtt egy neves élsportolóval történt éjszakai találkozásomból egyetlen mondat különösen megragadt az emlékezetemben, ame­lyet híres, de eléggé újdon­sült barátom egész éjszaka folyamán nem győzött elég­szer kijelenteni: „A sportoló is ember!” Ebben egyetértet­tünk, és több mint valószí­nű, hogy ma is teljes mér­tékben egyetértünk. Csak talpig ember is legyen a sportoló. Az utóbbi időben mind többször és sürgetőbben me­rül íel a kérdés — különö­sen a kudarcok idejét élő labdarúgó életben — hogy mi a joga és a kötelessége a sportolónak? Természete­sen, különböző szinteken más és más a joga is, a köteles­sége is. Szinte állandóan napirenden szerepel a kér­dés. hogy mit várhat el a játékos, mit várhat el a klub, és végső soron a „kívülálló”; a közönség, amely forintjaival nem kis mértékben támogatja az egyesületet s a játékosokat? Az utóbbi időben előtérbe kerültek a nyíltabb anyagi szempontok is: mit lehet, mit szabad és mit kell? A gyakran dinamikus hév­vel föltett kérdések végered­ményben három gondolatot zárnak körül. Egyrészt mi­előbb rendet kell tenni, in­tézményes alapon a játéko­sok és az egyesületek közötti viszonyban, beleértve az anyagiakat is, mert a pilla­natnyilag tapasztalható ren­detlen állapot szinte meleg­ágya a különböző kis manipu­lációknak. Másrészt nyilván­való. hogy a sportolók nagy többsége becsületes, nemes versenyben maximális ered­ményekre törekvő fiatalem­ber. Hangsúlyozni szeretném, és ezzel alighanem mind egyetérthetünk, sportszerető emberek, hogy a sporterköl- esi problémák csak a spor­tolók kis csoportjára vonat­koznak, egy csapatnál gyak­ran csak egy-két játékosról van szó. A kérdések fölte­vésénél soha nem szabad általánosítani, de a közszel­lem fokozatos romlása ne­héz, beláthatatlan következ­ményekhez vezethet egy- egy csapatnál, g végül az egész sportmozgalomban is. Harmadsorban pedig fölme­rül a kérdés, hogy a sport­erkölcsi kérdésekben milyen szerepet töltenek be az egyesületek, az egyesületi vezetők? Nevelhet-e az egyesület? Nagyonis! Az egyesületek vezetői nagyon sokat tehet­nek, hisz az ő kötelességük megőrizni a játékosok sport­morálját, kialakítani azt az egyesületi közszellemet, amely megfelel a szocialista sport alapelveinek. Sajnos, a problémák forrása nagyon gyakran az egyesületi veze­tésig vezet vissza. Sajnos, nagyon sok az elnézés, ame­lyet később súlyosabb visz- szaélések követnek, és ez nem csak a válogatott szin­tű játékosok esetében fordul elő, hanem sokkal lejjebb is. Az alapvetően hibás er­kölcsi magatartásé játékoso­kat csak a legritkább ese­tekben lehet megváltoztatni, de egy időben alkalmazott erélyes intézkedés, esetleg az eltávolítás a csapat szel­lemét menti meg. a morá­lis széliem tisztaságát. menti meg. A szemhunyás — azaz a bíztatás — sohase vezetett jó eredményre. A pécsi sportéletnek is voltak már fenegyerekei. Csak dicséret­tel lehet beszélni mind a Pécsi Dózsáról, mind a Pécsi Bányászról, mind más egye­sületekről is, amelyek veze­tése érdemekre, tehetségre, várható következményekre való tekintet nélkül a leg­szigorúbban járt el a reni­tens, a sporterkölcs és az emberi erkölcs általános szabályait megszegő sportoló­val szemben. A sport — játék, fegyelem, emberség. A sportoló pedig talpig ember, vagyis mindig ak kell lennie. CD Nyári sporttáborok - Sportiskolák körzeti versenyei Egymásután rendezik Komlón a különböző sportágak megyei utánpótlás táborát. Legutóbb a női kosár- és kézilabdázók és labdarúgók tartottak közös edzé­seket a bányászvárosban. A jövő héten a férfi kézilabdázók tábo­rát tartják, aztán az atléták, tor­nászok ígéretei gyűlnek össze Komlón. A hónap végén labdarú­gó játékvezetők megyei táborát is a komlói munkásszállóban ren­dezik. Az utánpótlás foglalkoztatását szolgálják a sportiskolák körzeti versenyei. A hét végén Pécsett a székesfehérvári, dunaújvárosi, ka­posvári és a pécsi sportiskola atlétika-szakos növendékei ver­senyeztek. Kézilabdában, kosár­labdában, tornában és labdarú­gásban is rendeznek a nyár fo­lyamán sportiskolák közötti kör­zeti versenyeket. Vidám napok a sportnapköziben Cser Csaba, Fazekas Béla és a többiek... Egy nyáron 144 gyerek tanult meg úszni Egy csel — óriási erejű, fél­magas bomba. A kapufa élé­ről vágódik a pettyes laszti gólba. Molnár Laci, 9 éves. szőke srác. Úgy csókolják tár­sai, hogy nevét sem tudja mondani. Aztán Cser Csaba révén a „meztelenek” veszélyeztetnek. — Fújj, meztelenek! Fújj, meztelenek — zúg a szurkoló- tábor. Csaba András testnevelő, a sportnapközi vezetője a játék­vezető. Könnyű dolga van ... Nem, mégsem. A szabályok ugyan könnyűek, mégis nehéz Becsülettel helytállt az NB I-ben a Komlói Bányász Ä kiegyensúlyozottság jellemezte a csapat tavaszi szereplését Amikor a bajnokság tava­szi hajrája előtt 9 pontja volt a Komlói Bányász labdarúgó- csapatának, sokan már le­mondtak a további pontszer­zés! lehetőségről. A zárófor­dulókban ugyanis nem kisebb ellenfeleik voltak hátra, mint a 21-szeres bajnokcsapat Fe­rencváros, az otthonában fé­lelmetes Rába ETO, és az idei esztendőre feljavull MTK. Nos, ez a három mér­kőzés 3 pontot eredményezett, s a kék-fehérek 12 ponttal, 10:16-os gólaránnyal fejezték be a tavaszi idényt. Ezekután mindjárt leszögez­hetjük: az átszervezett Bá­nyász-együttes becsülettel megállta helyét a legjobb csa­patok versenyében is. Ami igen figyelemreméltó: a Kom­ló játékát a kiegyensúlyozott­ság jellemezte. Nem volt fel­tűnést keltő szenzációs ered­ménye, de kisiklás sem érte az újonc gárdát. Lantos Mihály bátran nyúlt a fiatalokhoz, az új erőkhöz. Erdősi, Kótai, Makrai, Kéke­si, Földi, Merczel és Csordás II. beváltotta a hozzáfűzött reményeket Ha teljesítmé­nyük nem is érte el mindig a kívánt színvonalat, igyeke­zetükkel pótolták azt, s min­denképpen rászolgálták a bi­zalomra. E megállapítás a ré­giekre is vonatkozik. A csa­pat fő erénye: az akaraterő, a kollektív játék. Pozitív je­lenség, hogy az együttesből az idén egyetlen kiállítás sem történt A szakvezetés nagy érdemeket szerzett abban, hogy fegyelmezett, példás küzdőszellemű együttes- s é kovácsolta a keretet. A megbízható szereplésnek ez volt az alapja. — Csak a hazai szereplés­sel lehetünk elégedettek — mondotta Lantos Mihály ed­ző. — Idegenben csupán két pontot szereztünk. Pedig min­den mérkőzésen akadt gól­helyzetünk. Lényegében ez az első: a helyzetek kihasználá­sa az, amin javítanunk kell. Persze, az átszervezés nem ment zökkenő nélkül. Főleg a rutin hiánya érződött. Tud­juk azonban, hogy az őszi szezon sem lesz könnyebb, sőt nehezebbnek ígérkezik. Mindenesetre azt kérem a szurkolóktól, hogy bízzanak bennünk. A játékosoktól .pe­dig azt várom, hogy továbbra is segítsék egymást, küzdje­nek odaadóan. Nyugodtan mondhatom: ez az esztendő szabja meg a labdarúgó- csapat helyzetét 4—5 eszten­dőre ... A szakvezetés a számvetés­nél mértéktartó. Podpácz Já­nos szakosztályi elnök, ami­kor a július 1-i levezető ed­zés után az elnökség nevében is megköszönte a tavaszi sze­replést, röviden ' visszatekin­tett a 15 fordulóra, ö is arra figyelmeztette , a játékosokat, hogy a bajnokság második fe­le nehezebb lesz, de ha olyan szíwel-lélekkel küzdenek, mint tavasszal, akkor nem ér­heti csalódás a 10—11 ezer fizető-pártoló tagságot. A mérleg érdekes tényeket mutat: Az egyesület történetében (1922. óta) most fordult elő, hogy a Komló hazai pályán — fél év alatt — csak egy gólt kapott és veretlen ma­radt! A 16 kapott gól alig több, mint a mérkőzésenkénti egy- gólos átlag. E tekintetben 11 csapatot előz meg. összesen 10 gólt ért el, en­nél kevesebbet csak a sereg­hajtó Egyetértés mondhat magáénak. Nyolc találkozón egyetlen gólt sem rúgott, hét összecsa­páson viszont érintetlen ma­radt a Bányász kapuja. A legtöbb gólt (4-et) éppen a legnagyobb formaingado­zással küszködő Vasastól kap­ta. A mintegy félszáz szöglet­ből egyetlen gólt (!) sem tu­dott lőni, vagy fejelni. A csapat ellen egy 11-est ítéltek (Újpesten), de javára egyszer sem adtak büntetőt A 6—7 ezer nézőátlaggal a vidéki egyesületek „versenyé­ben” a Bányász az elsők kö­zött található. Vízhányó Imre Molnár I.ac! még csak 9 éves, de félmagas bombája úgy vágó­-""‘ba, hog; - ■ - -----------­v álna. 7—10 éves gyerekek között fegyelmet tartani. Hat csoportban, két főisko­lás és négy testnevelő irányí­li/lai sportműsor Labdarúgás: Nyári Kupa mérkőzés: Máza-Szászvári Bá­nyász—Zalaegerszegi TE, Szászvár, 16.30. Modellezés: III. Mecsek Ku­pa nemzetközi repülőmodell­verseny. Üjmecsekalja, kör- repülő-pálya, 8.00—17.00-ig. Sportlövészet: MNK fordu­ló pécsi, bajai, kaposvári és dunaújvárosi sportlövészek részvételével. Külvárosi pá­lyaudvari lőtér, 8.00. Párbeszéd az edző háta mögött A negyedik hely rangos, de nem az, amit vártunk Zákányi Bálint valahol Észak-Magyarországon szidja az idei nyarat, a játékosok egy része a Balatonon teszi ugyanezt, legtöbbje otthon pihen, vagy rokont látogat­ni indult, vagy a gyermek- nevelésbe mélyült el még alaposabban. Egy bizonyos — hogy a kézilabdáról kevés szó esik két és fél hétig családi körökben, * arról az izgalmas, szép játékról, mely most egy kis időre vissza­adja az anyát, a leányt, a menyasszonyt, a feleséget. Csak mi idézzük a tavaszt, Nagy Ferenccel a Pécsi Bá­nyász NB I-es női kézilab­da csapatának intézőjével, aki minden szükséges adat­tal felszerelve érkezett meg a találkozóra. A csapat tá­vollétében mérlegeljük tehát a szezont de nem azért, mert szemtől szembe nem merjük kimondani; a tabella negye­dik helye rangos helyezés ugyan — de nem az, amit vártunk! És nem is a tava­lyi ezüst éremből kiindulva. Kezdődjön akkor az őszinte párbeszéd: * — Milyen céllal indították az esztendőt? — Többek között bajnoki reményekkel! — Mi támasztotta alá a bizakodást? — A tavalyi második hely, Schmidtné gólkirálysága, fia­taljaink erőteljes fejlődése. Kóréné visszatérése. — Melyik okozta a négy közül a csalódást? — Egy ötödik tényező! — ? — Nem tudtuk kipihenni a tavalyi nehéz esztendőt. A bajnokság izgalmai megvi­selték a játékosokat. Sze­rettünk volna az MNK-ban is hasonlóan jól helytállni, tehát egész január végéig küzdelemben voltunk. Azután jött a1 román túra, a haza­térés után pedig azonnal a terembajnokság. Játék, játék, játék... kevés pihenés, a szokottnál kisebb megterhe­lés az edzéseken. A követ­kezmény sajnos jelentkezett: fásultság, ' kevés idegi tarta­lék, elgépiesedett játék. — Talán támasszuk mind­ezt alá. — A fásultságról a hazai közönség js meggyződhetett, elsősorban a rosszemlékű Veszprém elleni találkozón. Lényegesen frissebbek, len­dületesebbek, határozottabbak voltak a veszprémi lányok. Az idegfáradságot mi sem bi­zonyítja jobban mint az a tény, hogy pontosan a há­rom legdöntőbb mérkőzést vesztettük el, az előttünk ál­lóktól szenvedtünk vereséget, de a Vasasnak és az FTC- nek csak nagyon szoros küz­delemben adtuk meg magun­kat A lélektani fordulópon­toknál, mindig az ellenfél kerekedett felül. A játékról pedig csak annyit, hogy egy­két fordulótól eltekintve — igazán jó teljesítményt alig nyújtottak. — Mondjunk valami jót is az esztendő első feléről. — Ilyen kevés gólt még soha nem kaptunk egy fél­szezonban és ez azt is bizo­nyítja, hogy védekezésben si­került előrelépni. Csak két csapat dobott nálunknál több gólt, a legeredményesebb já­tékosok ezúttal is Schmidtné (45) és Kóréné (39) voltak. A csapat góljainak több mint felét ők dobták. öröm még a közelmúlt­ból, hogy „rettegett” pályá­kon is sikerült győznünk. Hat év után először például mind a két pontot elhoztuk Ózd- ról. meg Budapesten a TF ellen is győztünk. Idén nem jellemezte szereplésünket a rapszódikusság, mert csak ná­lunknál jobb csapatoktól kap­tunk ki, váratlan veresége­ink nem voltak. — És ez a három csapat valóban jobb? — Akkor az volt! A tava­szi hónapok végérvényesen bebizonyították, hogy csak abban az esetben vagyunk jó csapat, ha minden játékos a maximumot nyújtja. Csak küzdve tudunk eredményt el­érni. Ha szünet után mindent kipihenve, mindenki újult erővel fog a munkához, már nem jöhet ősszel biztos esé­lyesként Pécsre a listavezető FTC és a Vasas. — A négyes élboly kiala­kult, fel lehet-e ismét a do­bogóra jutni? — Természetesen nem ad­tuk fel! Sajnos, amikor úgy éreztük, hogy ismét együtt van a gárda — Szamos Teri állt le. Nagy veszteség. Far­kas Melinda pár hete kötött házasságot, valószínű hama­rosan külföldre távozik. A fiatal Kollár Zsuzsa megkö­zelítően sem tudott olyan tel­jesítményt nyújtani, mint amilyent tehetsége révén el­vártunk tőle. A büntetők ki­használásával is sok gondunk akadt. No, de azt is évek óta bi­zonyítjuk, hogy nehéz hely­zetben mindig kivágjuk ma­gunkat —, ha akarjuk. Ezt az akaratot várjuk, remény­kedünk, valamennyi játékos magával hozza a kedden újra kezdődő edzésekre. És akkor még minden lehetséges! Somogy vári Valéria Barcson kezdenek az öregfiúk A magyar öregfiúk váloga­tott ellem készülődő pécsi öregfiúk válogatott csapata Barcsom lép először pályára. Július 17-én a helyi öregfiúk válogatottja ellen mérkőznek. A csapat augusztus 7-én Töt- tösön vendégszerepei, majd Mohácson és Bolyban játszik. Meghívás érkezett az öreg­fiúkhoz Zalaegerszegről. Szőcs János, a Dózsa és a Komlói Bányász volt labdarúgója ke­reste meg a pécsieket, szíve­sen játszanának velük. A barcsi mérkőzéssel kap­csolatban az öregfiúk váloga­tottja kedden, július 15-én 18 órakor az MTS székházában, az MTS Pécs városi Tanácsá­nak helyiségében megbeszé­lést tart, melyre a vezetők ez­úton hívják meg a játékoso­kat. tásával 114 gyereket foglal­koztatnak a pécsi sportnapkö­ziben. Órarendszerűen, reggel 8 és délután 4 óra között atlétizálnak, fociznak, kosaraz­nak, tornáznak, úsznak és he­tenként egy alkalommal ka­jakoznak a srácok. Tizenkettő és tizennégy óra között ebéd, utána pedig kötelező csendes pihenő van a programban. — Mi vagyunk a mentősök — lobogtat egy elsősegély csamogat egy 8 év körüli gyerkőc. — Az meg minek.,. — Hát ha valaki elnyal..; — néz rám lekicsinylőén. — Mi volt az ebéd? — Valamilyen hús főzelék­kel, meggyes-pite, meg... Fújj, fújj, meztelenek. Tizenegyest rúgnak a „szí­nesek”. Hogy lehet ilyenkor kajáról beszélni... Ez a tizenegyes még fölé megy, de ... Az elmúlt nyáron 144 gye­reket tanítottak meg úszni. Az idén 14 kosarast, 20 atlé­tát, 3 focistát javasolnak a sportiskolába, olyan tehetsé­gesek. S ha pár esztendő múlva pécsh kajaksportról be­szélünk, könnyen lehetséges, hogy az a 16 sportnapközis gyerek képviseli majd, akik már most is igen magabizto­san eveznek az orfűi tavon. Ott, ahol nemrégiben jót für­dőit az egyik tanár bácsi, aki azt hitte, ha a tökmagok olyan ügyesen csinálják, neki is menni fog. — Az a vöröshajú fiú —* mutat Csaba András egy jó­mozgású gyerekre — három évvel ezelőtt egy félszeg; ügyetlen lelkibeteg srác volt A haja miatt állandóan csú­folták ... Ma? Hol vannak már az egykori X lábak... Vissza­nyerte önbizalmát... Messze repül a kisfiú. Orra esik. Szemüvege a homokba hull... Lakatos Lajcsi 3 mé­tert ugrott távolba. Ez megér még egy törött szemüveget is... Fazekas Béla 9 éves, ennél is nagyobbat ugrik... A tornateremben ügyesem szaladnak a lányok a felfor­dított pádon ... bukfenc... összegabalyodnak a lábak, fel­bomlanak a copfok, szállnak a szalagok ... Aki fegyelme­zetlen, csak néző lehet. Pécsett, a Jókai utcain kí­vül a Bánki Donát utcai is­kolában működik még sport­napközi. Egész nyáron 2 he­tes turnusokban 825 gyereket foglalkoztatnak. A rendes nap­közis díjon felül, két hétre mindössze 70 forintot kell a szülőknek fizetnie. Oravicze Miklós nagy len­dülettel szalad a szabadrú­gásnak, aztán okosan a kapu­ba emel... A gyerekek zsivaja az utcán is hallik, és arra kell gondol­nom, sokkal találkozom még™ U X á i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents