Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

t*W Július fi Dovionttm n«/oto EZER IFJ\> ZENEBARÁT TALÁLKOZÓJA KOMLÓI KÓRUS VENDÉG­SZEREPEL A MEGNYITÓN Július 16—23 között Buda­pesten találkozik csaknem negyven ország 1000 ifjú ze­nebarátja s ebben az időben tartja közgyűlését az UNES­CO keretében működő If­jú Zenebarátok Nemzetközi Szervezete. Ez a nagyszabá­sú találkozó erőpróbája lesz rz Ifjú Zenebarátok Magyar- országi Szervezetének. Az is­kolán kívüli zenei népműve­lés eredményeire, s a zene- pedagógia sikereire alapoz­hatták munkájukat a Filhar­mónia égisze alatt tíz éve megindult Ifjú Zenebarát Klubok. Az Ifjú Zenebarátok Ma­gyarországi Szervezetének múlt év decemberében tar­tott első közgyűlésén 60 cso­portot képviseltek a küldöt­tek s a csoportok közül 40 vidéken tevékenykedik. A szervezet mintegy 3000 tagja csepp a zenét szerető ma­gyar ifjúság tengerében, de tagnak csak azok a fiatalok jelentkeznek, akik a zene- hallgatáson kívül még vala­mi plusz tevékenységet is vállalnak a muzsikáért Vi­déken akadnak egyetemi konzervatórium! és zeneaka­démiai csoportok éppúgy, mint falusi, kisvárosi közös­ségek. A nemzetközi Jeunesses Musicales kongresszusának előkészületei még jobban ak­tivizálták a magyar szerve­zet csoportjait. Komlón pél­dául megrendezték a Bara­nya megyei csoportok talál­kozóját A szervezet fiatal aktívái­nak segítsége nélkül a nagy rendezvényt aligha lehetne zökkenőmentesen lebonyolí­tani. A külföldi delegációk mellett több mint 60 fiatal tolmács teljesít majd társa­dalmi munkában házigazdái szolgálatot Több mint húsz városból és községből 150 hazai résztvevőt vár a Je­unesses Musicales világkong­resszusa. Az események színhelye a MÉMOSZ Székház, a Zene- akadémia, és a Fészek Klub lesz, egy alkalommal a KISZ Központi Művészegyüt­tes magyar folklórestjén az Erkel Színház látja vendé­gül a résztvevőket A budapesti kongresszust két kiváló vidéki énekka­runk nyitja meg, az első ünnepélyes összejövetelen a Komlói Zenei Általános Is­kola és a Győri Zeneművé­szeti Szakközépiskola kórusa Bartók, Kodály és Bárdos Lajos műveivel köszönti a világ zeneszerető ifjúságát. Szocialista országban nem került még sor Jeunesses Musicales világtalálkozóra. Budapesten a fiatalok lehető­séget kapnak álláspontjaik ismertetésére. Két nyilvános ifjúsági vitafórumon a Jeu­nesses Musicales-munka és az iskolai zenei nevelés kap­csolatait beszélik meg 40 or­szág fiataljai. Ez a téma szá­munkra különösen előnyös, hiszen Magyarországon az is­kolai zenetanítás és az isko­lán kívüli zenei nevelés kü­lönféle formái harmonikusan fejlődnek. Figyelemre méltó esemé­nye lesz a kongresszusnak a fiatal művészek pódiuma, amelyen fiatal külföldi elő­adóművészek mutatják be tudásukat. A műsoron rit­kán játszott modern művek is szerepelnek. A pódium­ra olyan sokan jelentkez­tek. hogy a játékidőt 20—25 percre kellett korlátozni. A Fészek Klub — amely a kongresszus idején reggeltől éjfélig otthont ad a vendé­geknek — további rögtönzött koncertekre ad majd lehető­séget. Itt fiatal magyar mu­zsikusok is fellépnek, kötet­len, klubszerű keretben együtt játszanak majd a külföldi vendégekkel. A Fé­szekben fiatal magyar zene­szerzők műveinek bemutatá- atm is lehetőség nyílik. B. J­TUDOMÁNY ÉS TÁRSADALOM Kis híjáé hét évtized telt el századunkból, elég idő ahhoz, hogy bizton állíthas­suk: a XX. — a szocialista társadalmi forradalom és a technikai-tudományos forra­dalom évszázada. Nem vélet­len, hogy a kettő egybeesik. Ha valamire nagy szüksége van az emberiségnek, a kor­szak igényei kikényszerítik a történelemtől a kielégítésük­re szolgáló eszközöket. A mai7 világnak szüksége van a szocializmusra és a szocializ­mus csak a tudományos-tech­nikai forradalom vívmányai­nak segítségével hódíthatja meg a világot. Tudomány és társadalom kapcsolatát a mi korunkban sokféle szemszögből vizsgál­hatjuk, az alapvető azonban az; a társadalom életét úgy kell megszervezni, hogy a tu­domány és a technika vívmá­nyait az emberiség javára használjuk fel, azok ne egy kisebbség hatalmát, gazdagsá­gát, vagy éppen ártó szándé­kát szolgálják, hanem az em­bert. Ahhoz pedig, hogy a tudo­mány ne az emberiség fenye­gető veszedelme, hanem a társadalom áldása legyen, megint csak a tudománynak, a társadalomtudománynak se­gítsége szükséges. Az a tudo­mányág, amely az emberiség békéje, boldogsága és haladá­sa feltételeinek megteremté­sével foglalkozik, a marxiz- mus-leninizmus, maga sem le­het meg a többi tudományág fejlődése, eredményeinek ál­landó számbavétele nélkül. Annak a pártnak, amely a marxizmus-leninizmus alap­ján arra vállalkozott, hogy a haladás útján a szocializmus­hoz vezeti el a nemzetet, a mi korunkban különös figyel­met kell fordítania a tudo­mányokra. Manapság a po­litika sem lehet meg tudo­mány nélkül és, ami a leg­fontosabb: megfordíthatatlan sorrend, hogy a politikát kell a tudományos igazságra épí­teni és nem a napi politiká­nak kell alárendelni a tudo­mányos kutatásokat. De az a tudomány sem ér semmit az emberiség számára, amelynek művelői nem érzik kötelessé­güknek a nép, a gazdasági és társadalmi haladás szolgála­tát. Mindezt fontolóra vették most, amikor az MSZMP Központi Bizottsága megtár­gyalta a magyar tudomány helyzetét és határozatokat ho­zott tudományos életünk fej­lesztésére. A párt álláspontja tudo­mány és társadalom kapcsola­táról lényegében a követke­zőkben foglalható össze: marxizmus-leninizmus, mint tudományos világnézet és munkamódszer csak egy van, de ennek lényege, hogy biz­tosítja a kutatás, a tudomá­nyos viták, a problémák kü­lönböző megközelítésének szabadságát. A kommunisták a politikát hosszú távon, stra­tégiailag, a tudományos elem­zések és vívmányok eredmé­nyeire építik, de nem rende­lik alá a tudományt a napi politikának. A pártszerűség, a tudományban azt jelenti, hogy a tudás járuljon hozzá a tár­sadalmi szükségletek kielégí­téséhez, a pártvezetés a tudo­mányban azt jelenti, hogy a párt felkutatja és megjelöli a tudomány számára a társada­lom igényeit, de nem írja elő azt, hogy a tudósok milyen következtetésekre juthatnak ez igények kielégítése tekin­tetében. A társadalom felada­ta a tudománnyal szemben, hogy lehetőségeihez képest biztosítsa a kutatómunka anyagi és egyéb feltételeit, a tudós feladata a társadalom­mal szemben, hogy ezeket a lehetőségeket legjobb tudása szerint használja 'fel. A társadalom és a tudo­mány viszonyának problémái nem elvontan, nagyon is gya­korlati módon jelentkeznek nálunk. Az egyik, a legna­gyobb probléma, hogy kicsiny ország vagyunk és az iparilag fejlettebb országokhoz mérve kevés pénzünk van tudomá­nyos kutatásra. Ma a kutatás — sok tudományágban — va­lóságos iparág. A tudományos munkások és „segédmunká­sok” ezreit foglalkoztatja, egész üzemeket kell felépíteni a kutatók számára, figyelem­mel kell kísérni a világtudo­mány, a más országokban fo­lyó kutatások eredményeit, stb. A tudománypolitika dol­ga, hogy kiválassza azt a né­hány területet, amelyen a mi lehetőségeink mellett eredmé­nyesen kutathatunk, nálunk Magyarországon és a társada­lom, a helyi közösségek dolga, hogy a maguk erejéből meg­toldják azokat az anyagi le­hetőségeket, amelyeket köz­pontilag biztosítanak a tudo­mányos kutatás számára. Mi kimondtuk, hogy a kul­túra nem áru, azt egész né­pünkhöz kell eljuttatni, nem­csak azokhoz, akik meg tud­ják azt fizetni. A tudományra kimondtuk, hogy az bizonyos fokig ideológiai kérdés, de az ideológia nem reklám, ame­lyet kész határozatok, már ki­alakult helyzetek propagálá­sára lehet felhasználni. De ép­pen azért, mert a tudomány ideológia is, világnézeti kér­dés is, a tudományt is segít­ségül kell hívnunk az idegen, ellenséges ideológiák elleni küzdelemben. Elsősorban a társadalomtudományra áll ez, ez segíthet a legtöbbet a ha­mis ideológiák leleplezésében. P. L Erdős János (linóleum-metszet) HUSZONHATEZER NYOMTATOTT DOKUMENTUM A BARANYA MEGYEI KÖNYVTÁR HELYISMERETI GYŰJTEMÉNYÉRŐL A Pécs-Baranya Könyvtár több mint tízéves múltra te­kinthet vissza, azóta a hely- ismereti kutatás egyik bázisa lett, egyre gazdagodó anya­gával mind több és több se­gítséget ad kutatóknak, hon­ismereti szakköröknek, egyéb érdeklődőknek. A Pécs-Baranya Könyvtár létrehozásának célja az volt, hogy összegyűljenek — lehe­tőleg teljességgel — mind­azok a nyomtatott dokumen­tumok, melyek az elmúlt év­századok és a közelmúlt ba­ranyai-pécsi eseményeiről tá­jékoztatnak, a megye életé­re vonatkoznak, az itt élt írók, tudósok művei, vala­mint mindazok a könyvek — tartalmuktól függetlenül —, melyek a századforduló előtt készültek a megye nyomdáiban. A tízéves munka eredmé­nyeképpen kereken két és fél ezer könyv, többszáz kö­tet hírlap és folyóirat, mint­egy húszezer aprónyomtat­vány, félezer nyomtatott is­koláéi értesítő, kétezer kép és ötven térkép található jelen­leg az állományban. Ezeken kívül cikk-kivágás gyűjte­mény is van, megtalálható minden olyan helyi vonat­kozású cikk, mely 1962 után, a különféle magyarországi la­pokban jelent meg. Szinte teljességgel megta­lálható minden 1952 után, te­hát a Megyei Könyvtár lét­rehozása óta megjelent he­lyi vonatkozású könyv, füg­getlenül attól, hogy kereske­delmi forgalomba került-e vagy sem. A régebbi köny­vek közül is egyre többet si­kerül megvásárolni magán- személyektől, antikváriumok­tól. Közöttük több olyan ki­adványt. mely más könyv­táriján nem található meg. Példaként Doktor Sándor: Űj Honalapítás című, 1919- ben megjelent könyvét em­lítem. Nemrég került a A MEGYE LEGJOBB ÖNTEVÉKENY EGYÜTTESEI (2) SZENTLÖRINCI SZÍNJÁTSZÓK Jelenet az Anna Frank naplója előadásából könyvtárba Brüsztle négykö­tetes, a pécsi egyházmegye történetét feldolgozó munká­ja, Haasz Mihály 1845-ben megjelent Baranya című mo­nográfiája. Érdekes helyisme­reti kuriózum a Sásdi kor- tesnóták című füzet, mely 1872-ben készült. A helyismereti munka nem merül ki a dokumentumok beszerzésével és megőrzésé­vel. Fontos feladat, hogy a kutatók olyan anyagról is tá­jékoztatást kapjanak, melyek a könyvtárban nem talál­hatók, illetve melyek nem önálló kiadványként, hanem folyóiratokban, hírlapokban, gyűjteményes munkákban je­lentek meg. A bibliográfiai tevékenység első lépéseként Szigetvár elestének 400. év­fordulójára megjelent a szi­getvári bibliográfia, majd a helyismereti gyűjteményt népszerűsítő „Baranyáról, múltról, máról” című ajánló bibliográfia. Elkészült a Je­lenkor 1958—1968 közötti év­folyamait feltáró repertóri­um, most pedig az 1945 után megjelent helyismereti anyag bibliográfiai feldolgozása tör­ténik. A sokféle propaganda elle­nére még mindig csak keve­sen keresik fel a könyvtárat eladásra vagy ajándékul fel­ajánlott dokumentumokkal, s gyakran megtörténik, hogy értékes könyvek és egyéb kiadványok a MÉH-telepre kerülnek fillérekért. S hány­szor előfordul, hogy egy-egy üzem vagy intézmény által kiadott könyvről, időszaki kiadványról csak akkor érte­sül a könyvtár, amikor mái alig, esetleg egyáltalában nem lehet beszerezni, örven­detes lenne, hogy akiknek régi, pécsi-baranyai vonatko­zású nyomtatványaik, köny­veik vannak, valamint azok, akik egy új kiadvány ki­adásában közreműködnek, segítenék a megye múltjának és jelenének dokumentumait őrző Pécs-Baranya Könyv­tár gyarapítását. Pécs-Baranya gazdag múlt­jának, emlékeinek feltárása, az ezekhez kapcsolódó anyag gyűjtése a hazaszeretet elmé­lyítését is szolgálja. A for­radalmi évfordulók — az őszirózsás forradalom, a KMP megalakulásának és a Tanácsköztársaság kikiáltásá­nak 50. évfordulója megün­nepléséhez mind a könyvtári hálózatban, mind más terüle­teken komoly segítséget tu­dott adni a könyvtár kiál­lításokhoz, ünnepségekhez, pályázatokhoz, vetélkedők­höz. Ez további gyűjtő és feltáró munkára ösztönzi a könyvtárat a közelgő nagy ünnep, hazánk felszabadu­lásának 25. évfordulója al­kalmából. Surján Miklós — Faipari szövetkezeti és irodai dől gozók, diákok és maszek fodrászn játszanak a csoportban — mondj Bucsky Mihály, a színpad vezetője. Az együttes háromszor nyerte el ; megye legjobb csoportja címet és kél szer a Kiváló együttes kitüntetést. 1955-ben alakultak. Az volt a hős korszak... Már a kezdet kezdeté sikerült összekapcsolni az ízlésformá lást és gyönyörködtetést a valóságé társadalmi igények kielégítésével. — A kőszívű ember fiaival kezdtül hogy közönséget szervezzünk. Azutá Shakespeare következett, majd az An na Frank naplója. Talán ennek szín revitele volt az egyik legnagyobb vál lalkozásunk. Annak idején Anna sze repére egy 15 éves lányt szeretter volna felkérni. Igaz, hogy voltak ru finn« S7.ín/ác7!*vinlr Ha minH iHncAVvHpl Egy iskolai látogatás során fedeztem i fel a megfelelő szereplőket, akik vi- i szont szinte semmit sem ismertek a problémáról. Három hónapig mást i sem csináltam, mint könyveket ad­- tam a kezükbe, filmeket néztünk meg, és utána megbeszéltük őket, hogy a- megfelelő atmoszférát átérezhessék. A i siker nem maradt el. 1959. január 31­- én Budapesten a KPVDSZ nagy kul- > túrtermében adtuk elő, s az előadás után 38 pesti lapban írtak rólunk. A , gárda legnagyobb élménye az volt, i hogy utána a vacsorán minden sze­■ replőt a Madách Színház művészei- mellé ültettek, akik szintén akkor ját- • szották az Anna Frank naplóját Ke­■ rekes Júlia, Anna alakítója így ke- i rült Vass Éva mellé. Egyébként az­■ után az előadás után kaptuk meg a . Szocialista kultúráért kitüntetést — A Tandcskőztársasdgi Kulturális Szemlén mivel vettek részt? — Sokat törtem a fejem, hogy mit választhatnánk. Végül Brecht mellett döntöttem. A rettegés birodalmából A spcili című képet mutattuk be. — A szentlőrinci közönség hogyan fogadja a bemutatókat? — Az utóbbi években főként a kör­nyező falvakba járunk. Rendszeresen adunk műsort az ünnepeken, évfordu­lókon, de az előadásokra manapság kevesebben járnak Szentlőrincen. En­nek az az oka, hogy nagyon sokan, körülbelül 1100 ember jár vidékre dolgozni. Mire hazajönnek, már fá­radtak. De Gerdén, Szabadszentkirá­lyon vagy Szilágyban délután és este is telt házunk van. összesen a 300. előadás felé haladunk. Ahogy tudjuk, segítjük a kisebb művelődési házak munkáját is. Nemcsak azzal, hogy el­megyünk hozzájuk az előadással, ha­nem a helyi színjátszó kör tagjainak biztosítjuk, hogy ingyen jöhessenek be, ha cserébe vállalják a segédkezést az előkészítő munkában. Hasznos ez nekik is, mert sokszor azt sem tud­ják, hogyan kell kikészíteni az arcot. Vagy máskor próbafoglalkozásra me­gyünk egy másik művelődési ház csoportjához. Elmondjuk egymásnak a véleményünket. — Több törzstagja van a csoport­nak, s vannak, akik Pécsről járnak ki rendszeresen a foglalkozásokra. Mi a titka az összetartásnak? — Olyan egyszerű okai vannak, mint az, hogy mindenki jusson sze­rephez, legyenek sikerélményeik és fellépési lehetőségeik az együttes tag­jainak. Ezen kívül még egy nagyon fontos dolog: a csoport tagjai nem­csak a próbákon, hanem egyébként is gyakran találkozhatnak a klubban. Ide én is eljárogatok, elbeszélgetünk, s néha még játszunk is. Nem színházat, hanem olyan örömet nyújtó játékokat, amelyek ugyanakkor hasznosak is a színészi képességek fejlesztése szem­pontjából. M. L.

Next

/
Thumbnails
Contents