Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-11 / 132. szám

z *>nnonttni natnd 1969. júniu* 11. (Folytatás az 1. oldalról) és irányvonalával egyetér­tünk. i Az okmánytervezet szerin­tünk helyesen elemzi és ítéli meg a bonyolult és ellentmon- i dásos nemzetközi helyzetet, annak fő kérdéseit. A tények­nek megfelelően világítja meg a haladás erői által szoron­gatott, válságokkal küzdő im­perializmus agresszív tevé­kenységét, azt a veszélyt, amit az imperialista hatalmak po­litikája magában rejt. Helye­sen méri fel az imperialista­ellenes erők lehetőségeit és feladatait is. Reális az a megállapítás, hogy a nemzetközi helyzet egyik fő jellemzője a szocia­lista országok, a kommunista és munkáspártok erejének, be­folyásának növekedése, a né­peknek a szabadságért és bé­kéért egyre fokozódó küzdel­me. Kétségtelen az is, hogy az utóbbi években éleződött a helyzet, fokozódott az/impe­rializmus agresszivitása. Lát­nunk kell: az imperialisták céltudatosan arra törekszenek, hogy éket verjenek a szocia­lizmus erői közé és egységünk tényleges hiányait saját poli­tikai céljaikra hasznosítsák. Helyes következtetés, hogy növelni kell az erőfeszítéseket az imperialisták békebontó, kalandor kísérleteinek vissza­verésére és megakadályozásá­ra. Helytálló, fontos és törté­nelmileg igazolt az a követ­keztetés is, hogy a haladás erői, ha összefog­nak, képesek megfékezni az imperialistákat, megvédeni a dolgozók, a népek vív­mányait, képesek megaka­dályozni egy új világháború Kádár János elvtárs felszólalása kirobbantását; képesek győ­zelemre vinni a haladás ügyét. A nemzetközi imperializmus fő ereje ma az amerikai im­perializmus, amelynek mono­poltőkései a számukra nyere­séges második világháború után megkísérelték, hogy a vi­lágot uralmuk alá hajtsák. Az antikommunizmus hírhedt zászlaja alatt támadják a szo­cializmusért, a haladásért, a nemzeti függetlenségért küzdő erőket. Az amerikai imperia­listák világuralmi tervei ugyan megtörtek, és megtör­nek ezután Is, de azokról nem mondtak le, szövetségeseikkel és csatlósaikkal új és új ak­ciókat szerveznek a szocializ­mus országai, a haladás erői, a népek szabadsága és bizton­sága ellen. Az amerikai imperialisták legbrutálisabb és legnyíltabb támadása jelenleg a vietnami nép elleni agresszív háború. Ez a háború egyben az egész világ békéje elleni tá­madás is. A vietnami nép hősiességgel és nagy áldo­zatkészséggel vívja sikeres harcát nemzeti szabadságá­ért, önrendelkezési jogaiért, élvezi a világ haladó erői­nek és minden tisztességes emberének rokonszenvét, támogatását. Helyeseljük, hogy értekezletünk külön dokumentumban nyilvánítja ki szolidaritásunkat Vietnam népével, s határozottan szól arról, hogy a jövőben is megadunk minden segítsé­get igazságos harcához a végső győzelemig. talista országokban hatalmas legális pártként, másutt fél­legális, illegális viszonyok kö­zött, kegyetlen üldözésnek ki­téve harcolnak. Amikor arról van szó, hogy nemzetközi sí­kon összehangoljuk erőfeszí­téseinket, erősítsük egységün­ket a közös, imperialista el­lenséggel szemben, kötelessé­günk, hogy figyelmesen meghallgassuk egymást és kölcsönösen, egy­más helyzetének minél jobb megértésére törekedjünk. Világmozgalmunk minden harci osztagának küzdelme, eredménye egyformán fon­tos számunkra. A három kontinens tizen­négy országát magában fog­laló szocialista világrendszer a nemzetközi munkásmozga­lom legnagyobb történelmi vívmánya, — az imperializ­mus elleni világméretű harc fő ereje. Az új világrendszer történelmileg fiatal, s fejlő­dése természetesen sok új, bo­nyolult problémát vet fel. Ezek megoldása pártjaink fel­adata. Összehangolt akciókra van szükség Segítjük a megtámadott arab országokat revansista és újfasiszta törek­véseknek. Mindez éberségre kötelezi a népeket, arra, hogy ne feledjék: a német mono­poltőke egy emberöltő alatt kétszer rántotta háborúba a világot. A Varsói Szerződés politi­kai tanácskozó testületének legutóbbi, budapesti ülése konstruktív kezdeményezést tett az európai béke, az euró­pai népek kollektív biztonsá­gának megteremtése érdeké­ben. Első lépésként egy össz­európai tanácskozás létreho­zását javasoltuk. A felhívás kedvező visszhangja a lépés helyességét és időszerűségét bizonyítja. A munkát folytat­juk. Az európai béke és biz­tonság megteremtése megfele­lő hozzájárulást kíván a kon­tinens minden országának kormánya részéről, de meg­kívánja a tömegek, a népek aktív fellépését és támogatá­sát is. A béke és a biztonság érdekében szükséges társadal­mi mozgalom kibontakoztatá­sában meghatározó, komoly szerepe van és lesz Európa kommunista és munkáspárt­jainak. Egy új, minden eddiginél pusztítóbb világháború ki­robbantásának megakadá­lyozása, a béke védelme és tartóssá tétele változatlanul korunk alapkérdése. A társadalmi forradalom kor­szakában élünk és annak út­ját Lenin, az orosz bolsevikok, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitották meg. Ugyanakkor egy gyorsan fej­lődő tudományos és technikai forradalom időszakában is élünk. A kommunista és munkáspártokra, vülágmozgal- munkra rótta a történelem a magasztos feladatot: vezessék a harcot; az emberi tudás vívmányai ne az ember el­pusztítására, hanem felszaba­dítására és boldogulására szolgáljanak. A szocialista világrendszer fejlődése függ azoknak a fel­adatoknak a megoldásától, amelyek az egyes szocialista országokban felmerülnek, de nem kevésbé attól, hogyan tudjuk kihasználni azokat a hatalmas erőket, amelyek a szocialista országok hatékony és sokoldalú együttműködésé­ben rejlenek. A Magyar Nép- köztársaság nagyra értékeli a Varsói Szerződés szervezeté­ben és a KGST szervezetében kialakult szocialista együtt­működést és aktívan törekszik a kapcsolatok és az együtt­működés fejlesztésére minden szocialista országgal. Világmozgalmunk minden pártjának munkájában azonos feladatként jelentkezik —bár­milyen feltételek között is él és dolgozik —, az, hogy világ­nézetünk és osztálycéljaink alapján jól összehangoljuk harcunkat, egyesítsük erőin­ket. Egységünk és összefogásunk szilárd elvi alapja a marx­izmus—leninizmus, az inter­nacionalizmus, az. hogy a különböző országok munká­sainak, dolgozóinak alapvető érdekei egybeesnek. A kapitalizmus korszaka magával hozta, hogy a hala­dás és a reakció erői nem csupán elszigetelten, egyes országokban állnak szemben egymással, hanem nemzetkö­zileg, világméretekben is. Már akkor, amikor a nemzetközi tőke vérbefojtotta a párizsi komm unt, Marx rámutatott arra, hogy a munkásosztály a kozmopolita tőkével szembeni védekezést vitte el a nemzet­közi összefogáshoz. A nemzetközi tőke erejével szemben ma még nagyobb ösz- szefogásra van szükség, mint csak meggyőzően bizonyítja, hogy egy szocialista ország fejlődése, vagy esetleges megtorpanása, válsága, mi­lyen fontos kérdése a nem­zetközi osztályharcnak és azt is, hogy ezek megíté­lésében az osztályszempont a döntő. A csehszlovákiai esemé­nyekkel kapcsolatosan egyes testvérpártok képviselői fel­vetették, hogy a szocialista or­szágok vezetői ne keverjék össze a proletár internaciona­lizmus kérdését az állam­érdekkel. Látnunk kell, a ta­pasztalatok azt bizonyítják: amikor egy szocialista ország sorsáról van szó, akkor min­denki érdekelt. Joggal háborítja fel a ha­ladó embereket, és aggasztja a béke híveit a válságos és minden nap újabb robbanás­sal fenyegető közel-keleti helyzet. Izrael uralkodó körei kiszolgálják az imperialista nagyhatalmi célokat és maka­csul ragaszkodnak saját hó­dító törekvéseikhez is. Az amerikai imperialisták támo­gatásával mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák e tér­ség igazságos és tartós béké­jének megteremtését. Mi a közel-keleti konfliktusnak az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-i határoza­tának megfelelő politikai ren­dezés mellett szállunk síkra. Ügy véljük, hogy minden se­gítséget meg kell adni a meg­támadott és fenyegetett arab országoknak. A kommunista világmozga- lom pártjai, a haladás, a béke erői nagy figyelmet kell hogy szenteljenek Európa kérdései­nek is. Európában a békét legin­kább és közvetlenül fenye­gető erő, az USA-imperia- lizmus első számú európai szövetségese és gyámoltja a nyugatnémet revansizmus és militarizmus. A békés egymás mellett élés elvének megfelelően a Ma­gyar Népköztársaság a társa­dalmi rendszer különbözősége ellenére a Német Szövetségi Köztársasággal is a viszonyok rendezésére, kölcsönösen elő­nyös, sokoldalú kapcsolatok kiépítésére törekszik. De ko­moly akadályát képezi a kap­csolatok rendezésének és fej­lesztésének, hogy az NSZK mindezideig nem hajlandó el­ismerni a fasiszta Németor­szág veresége után kialakult európai határokat. Nem akar­ja elismerni a két német ál­lam létét, a Német Demokra­tikus Köztársaságot, a béke és a szocializmus fontos európai pillérét. Viszont utat enged a Küzdünk az általános és teljes leszerelésért száz esztendővel ezelőtt. Az első szocialista forradalom győzelme, a Szovjetunió lét­rejötte óta a nemzetközi ese­mények középpontjában a szocializmus és a kapitalizmus erőinek küzdelme áll és ez még inkább így van, amióta a szocializmus világrendszerré vált. Az imperialista tőke a je­lenlegi helyzetben sem mond le arról, hogy a szocialista rendszert megdöntse, vagy legalábbis, hogy megkísérelje egyik, vagy másik szocialista országot kiragadni a közös­ségből. Ebből kifejeződik a nemzetközi imperializmus ál­talános érdeke, a kapitalisták osztályérdeke. A magyar munkásosztály, népünk történelmének örök időkre szóló figyelmeztetése az első munkáshatalomnak, az 1919-es Magyar Tanácsköztár­saságnak a nemzetközi impe­rializmus által külső fegyveres erővel, az Antant-csapatokkal történt leverése. Az általuk nyeregbe ültetett ellenforra­dalmi rendszer 1945-ben össze­omlott, amikor a hazánkat felszabadító szovjet hadsereg a hitleri fasiszta megszálló erőket kiverte Magyarország területéről. Az élet úgy hozta magával, hogy a szocialista társadalom építésének ,útjára lépett ma­gyar népet még egy súlyos megpróbáltatás érte 1956-ban. Az ismert, és ténylegesen fennállott hibákba kapaszkod­va, a szocializmus híveinek megzavarodottságát, a revizio­nisták bomlasztó munkáját ki­használva a nemzetközi impe­rializmus által bátorított és támogatott hazai reakció erői véres ellenforradalmi felke­lést robbantottak ki. A nemzetKozi ímperianzmu: általában és minden imperia lista hatalom külón-külön ér­dekelt abban, hogy a szocia­lista országok gyengüljenek, sőt, számukra az a kívánatos, hogy a szocialista világrend- szer szűnjön meg létezni. Más­részről, a nemzetközi mun­kásosztály egésze, minden egyes szocializmust építő nép, minden egyes kommunista és munkáspárt külön-külön is érdekelt abban, hogy ha egy szocialista ország kritikus helyzetbe kerül, súlyos nehéz­ségekkel találja szembe magát, küzdje le azokat, fejlődjön, erősödjön tovább. A proletár internacionalizmus és az államérdek összefüggé­seit pedig — szocialista or­szágokról lévén szó — helye­sen kell értelmezni. A szocialista országokat kormányzó pártok kommu­nista pártok. A pártok és a népek célja ezekben az országokban a szocialista tár­sadalom felépítése, a kom­munizmus megteremtése. A szocialista országok belső társadalmi rendszere és egy­más közötti kapcsolatai azo­nos elvekre épülnek, azono­sak céljaik, ennélfogva alap­vető érdekeik is közösek. Nem frázis, hanem valóság, hogy bármelyik szocialista ország sikere a többi erejét is növeli és bármelyik ne­hézsége mindegyiket terheli. Az öröm is közös, a gond is az. Egyetlen kommunista párt és egyetlen szocialista ország sem erősödhet a többi kárára, vagy gyengülése árán. Ezért szocialista országok vezetői nem választhatják szét egy­mástól a proletár internacio­nalizmus kérdését és a szocia­lista országok államérdekeit. Ha egy szocialista ország ve­zetői egymástól függetlenítik az internacionalizmust és or­száguk államérdekeit, akkor csak árthatnak a közös ügy­nek és országuk érdekeinek is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Magyar Népköz- társaság sohasem tagadta, hogy érdekelt a csehszlovákiai eseményekben. Ez nem is le­het másképpen szövetséges szocialista országok esetében. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Nép- köztársaság szomszédos orszá­gok, szocialista társadalmat építő népeiket történelmi sors­közösség kapcsolja össze. Pártunk Központi Bizottsá­gát, országunk kormányát a csehszlovákiai események min­den fázisában, minden csele­kedetében az internacionaliz­mus elve, a szolidaritás érzé­se vezette és semmi más. Mi abban vagyunk érdekeltek, azt kívánjuk és csak azt, hogy a csehszlovák társadalom kérdé­sei szocialista megoldást nyer­jenek. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság belső kérdéseit a Csehszlovák Kommunista Pártnak, Csehszlovákia mun­kásosztályának és népeinek kell megoldaniok. Ml bízunk abban, hogy ezt meg is fog­ják tenni. Annál is inkább, mert csehszlovák testvérpár­tunk Központi Bizottsága az utóbbi időben határozottan kézbe vette az ügyeket. Mi őszintén sikert kívánunk a csehszlovák kommunistáknak, a testvéri cseh és szlovák nép­nek, a szocializmus vívmá­nyainak megvédéséért és to­vábbfejlesztéséért vívott harc­hoz. Magyarország politikai, erkölcsi és tételes törvénye Megtanultuk hogyan kezdődik az ellenforradalom Mi, kommunisták küzdünk az általános és teljes leszere­lésért, hogy az emberiség lát­határa derült és minden fe­nyegetéstől mentes legyen. De addig is, amíg ez egykor majd valóra válik, támogatunk min­den ésszerű lépést, amely eb­be az irányba vezet. Támo­gatjuk a nukleáris fegyverek elterjedését gátló atomsorom- pó-egyezményt éppen úgy, mint a fegyverkezési verseny csökkentésének lehetőségeit tárgyaló genfi tárgyalásokat. Lankadatlanul küzdünk a Szovjetunió, a szocialista or­szágok, a Varsói Szerződés számos békekezdeményezésé­nek megvalósulásáért. Minden dolgozó ember, kommunisták és nem kom­munisták, világszerte várako­zással tekintenek tanácskozá­sunkra. Azt várjáik tőlünk, hogy szilárdabbá váljék az agresszorakkal, a békebontók­kal szemben a béke frontja. A magyar küldöttség támo­gatja tanácskozásunk beke­A munkáshatalom ellensé­geinek ez a kísérlete kudarc­cal járt, mert a Szovjetunió, a szocialista országok, a nem­zetközi kommunista mozgalom szolidaritását és támogatását élvező forradalmi erők felül­kerekedtek hazánkban. Az előkészítő bizottság mun- i kajának budapesti szakaszá­ban a testvérpártok képvi­selői személyesen is meg- j győződhettek arról, hogy a magyar nép, miután meg- j védte és megszilárdította hatalmát, következetesen és eredményesen folytatja a szocialista társadalom teljes felépítésére irányuló mun­kásságát. Magyarország példája jól mutatja, hogy az imperialis­ták hogyan kísérlik meg min­den időben a legkülönbözőbb úton és módon az új fejlődő szocialista országok államát, hatalmi rendszerét aláásni, fellazítani s ha lehet, meg­dőli teni. Pártunk, munkásosztályunk, a magyar nép megtanulta, hogyan és mivel kezdődik az ellenforradalom, milyen, ami­kor már felülkerekedik s ál­arcát levetve nyíltan lép fel. Az 1956-os ellenforradalmi felkelés nemrégen volt; tanul­ságai még elevenen élnek. Az események tanították meg pártunkat arra, hogy a népi demokratikus hata­lom válságos helyzetét elő­idéző okok között milyen szerepet játszottak a mi ol­dalunkon elkövetett hibák, azokat hogyan használták fel céljaikra rendszerünk belső és külső ellenségei, milyen erők támadtak ránk és kik voltak a mi oldalun­kon. A Magyar Népköztársaságot 1956 nehéz időszakában segí­tette a Szovjetunió, a szocia­lista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom szoli­daritása és támogatása. A mi hazánkat segítő nemzetközi erők azt tartották szemelött, hogy a munkáshatalom, a szocialista vívmányok megvé­dése egy adott országban a szocialista országok mindegyi­kének, a nemzetközi munkás­Kedves Elvtársak! A tanácskozás elé terjesztett dokumentum-tervezet, értékel­ve a szocialista országok sze­repét az imperializmus elleni harcban, méltatja a fejlődést, amely országainkban végbe­ment, s utal a problémákra és a feladatokra is. Ügy vél­jük, hogy ez így helyes. Pár­tunk munkáját a fejlődés új követelményeinek megfelelően törekszünk fejleszteni, a szo­cialista építőmunka eredmé­nyeit pedig tovább gyarapíta­ni. Ugyanakkor azt is nagyon jól tudjuk, ha nem dolgozunk módsze­resen a fellelhető hibák ki­küszöböléséért, azzal csak a szocializmus ügyének ár­tunk. Emellett azt is hang­súlyoznom kell, hogy a hi­bák elleni harc címén nem engedjük és nem engedhet­jük meg a szocialista rend­szer becsmérlését, azt, hogy magát a rendszert támad­ják. A szocialista országoknak sokféle bírálója van. Ellensé­geink pedig szüntelenül és a legkülönbözőbb címeken tá­madják rendszerünket. Mos­tanában divatos a szocialista állam fogalmát a bürokráciá­val azonosítani. Bürokratikus kinövések és tendenciák per­sze még vannak nálunk. Ezek ellen az ügyvitel javításával a szocialista államélet, a szocia­lista dempkrácia fejlesztésével, a dolgozó tömegek újabb és újabb rétegének a közéletbe, a kérdések eldöntésébe való fokozott bevonásával harco­lunk. A társadalom életének egyetlen területén sem idea­lizáljuk az elért fejlettségi színvonalat, hanem annak szüntelen emelésére törek­szünk. Ez a dolognak égjük oldala. A másik az, hogy a szocialis­ta állam a dolgozó nép hatal­ma, a történelemben eddig is­mert legdemokratikusabb ál­lam, amelyben megszűnt az embernek ember által kizsák­mányolása, és amely a nép szolgálatában áll. A tapaszta­latok szerint a szocialista ál­lam elhalásának ideje még nem érkezett el, annak védel­mi funkcióira a jelenlegi meg­osztott világban szükség van, gazdasági-kulturális szervező szerepe is nélkülözhetetlen a szocialista társadalom építé­sében. Ennek megfelelően pár­tunk az állam intézményeinek szilárdításán, munkájának fej­lesztésén dolgozik. Nálunk Magyarországon po­litikai, erkölcsi és tételes törvény, hogy a dolgozók ál­lamára kezet senki sem emelhet, és semmiféle „újí­tási” célzattal sem fogjuk, és nem engedjük fellazítani, vagy szétverni azt. Kedves Elvtársak! A szocializmus útjára lépett országok mindegyike számos sajátos vonással gazdagította a gyakorlatot. Bizonyos, hogj' a szocialista társadalom épí­tése az utak cs a formák még nagyobb változatosságát fogja felmutatni a jövőben. Sem a (Folytatás a 3. oldalon) A i felhívás tervezetét, annak ismételt kinyilvánítását hogy a kommunista és mun­káspártok készek minden számbavehető erővel és tisz­tességes emberrel összefog­ni az emberiséget fenyegető új háború veszélyének elhá­rítása érdekében, a béke védelmében. Tisztelt Elvtársak! A kommunista világmozga­lom méreteiben kiterjedt Testvérpártjaink létrejöttek és dolgoznak a föld csaknem va­lamennyi országában, erejük nőttön nő. A marxizmus—le­ninizmus eszméi alapján ön­állóan alakítják politikájukal és harcolnak munkásosztályuk, népük érdekeiért és az inter­nacionalizmus jegyében egye­sítik erejüket az imperializ­mus nemzetközi erőivel szem­ben. A viszonyok, amelyek kö­zött pártjaink dolgoznak, rend­kívül eltérők. A kommunista és munkáspártok azokban az országokban, ahol már győ- í zott, épül a szocializmus, a I kormányzás felelősségét vi­selve doleoznak. Eeves kani­1 osztálynak közös ügye, közös érdeke. A történelem azt ta­nítja, hogy a szocialista orszá­gok népének, az egyes orszá­gok munkásosztályának döntő és kiapadhatatlan erőforrása a proletár internacionalizmus, az egység és összefogás, az egymás harcának kölcsönös támogatása. Az a széleskörű politikai vita, amely az 1956-os ma­gyarországi események körül volt, s amelyik a csehszlovákiai események megítélésében még ma is folyik, ugyan­Bármely szocialista ország sikere a többi erejét is növeli

Next

/
Thumbnails
Contents