Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

1969. Június 22. DunanTQ» napi« 3 A féléves lakásátadási mérleg Már tíz nap sincs hátra, itt a félév. Megtudakoltuk, hány lakást adnak át Pécsett az építővállalatok. íme, az 1969 első félévében átadott laká­sok száma: A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat: 242 la­kás — az Északi körúton és a Szigeti úton. Ebből 165 a Városi Tanácsé, a többi a Mecseki Szénbányáké. Az át­adott lakások száma a ter­vezettnél kevesebb, mivel a terveket korrigálni kellett. A februári és márciusi fagyok hátráltatták a betonmunkát, nem lehetett előkészíteni a panelek fogadószintjeit. Az éves keret ugyanakkor nem változik, sőt, azzal számol­nak — amennyiben nem jön közbe vaiami —, hogy a ter­vezetthez képest 20—30 la­kással többet, összesen 1000 lakást építenek december 31-ig. A Pécsi járási Építő Ktsz az első félévben tíz lakást ad át Pécsett. Ez a kis szám megtévesztő, ugyanis a ktsz lakásátadásai zömmel a har­madik és a negyedik negyed­évre esnek. Év közben azon igyekeznek, hogy november végéig olyan készültségi fo­kot érjenek el az építkezése­ken, hogy télen is dolgozhas­sanak. A belső munkálatok ilyen ütemezése mellett biz­tosított az építőmunkások egész, évi foglalkoztatottsága. Az év végéig összesen 130— 135 lakást adnak át (ebből húszat Szentlőrincen), töb­bet, mint tavaly. Építkeznek a Szekfű utcában (társashá­zak; 4 épület — 20 lakás), a Tettyén (8 lakás), a Ledinán (a tanácsnak; 2 háromeme­letes épület;' • összesen 28 la­kás), a Sürányi űfon (16 la­kás), a tíoldmark Károly ut­cában (28 OTP öröklakás), építenek ezenkívül családi há­zakat. A munkát az időjárás nem befolyásolta, ellenben az anyaghiány igen. Nagyító alatt a mohácsi munkásság helyzete Nyolc év alatt csaknem megduplázódott a munkások száma Megszűntek az elhelyezkedési gondok — Nőttek az átlagkeresetek Három vagon csalódás • t 9 Még 1958 októberében — az MSZMP Központi Bizottsága — határozatot hozott „A mun­kásosztállyal kapcsolatos egyes feladatok”-ról, amelynek vég­rehajtására immár több mint tíz esztendő állt a mohácsi párt és állami szervek rendel­kezésére is. Most egy átfogó tanulmányt készítettek a mun­kabizottságok, amelyet a kö­zelmúltban először a párt­végrehajtóbizottság, majd ké­sőbb a pártbizottsági ülés elé terjesztették. A tanulmány szerzői és az ülések résztvevői egyöntetűen megállapították, hogy az el­múlt tíz évben rendkívül nagy fejlődés tapasztalható, Mohács ] város ipari munkássága hely- I zetének alakulásában. mellőzték a jutalomosztásnál, vagy alkalmilag rosszul fizető munkával bíztak meg őket, vagy ha kisebb hibát követtek el, akkor rosszindulatúan fel­nagyították. A végrehajtó bi­zottság — nagyon határozot­tan — elítéli a bírálat elfoj­tásának minden módját és tá­mogatja azokat, akik a hiá­nyosságokat feltárják. Ami az üzemi pártszerveze­tek politikai tevékenységét, szervezeti életét illeti, megál­lapították, hogy a párttagság között a munkások aránya megnövekedett. Az iparban és a mezőgazdaságban dolgozó párttagok 70,4 százaléka fizi­kai dolgozó és ez az arány megfelelő. Az összes pártta­gokhoz viszonyítva a fizikai munkásállományú párttagok aránya a város területén 49,7 százalék és ez — Mohács jel­legét, összetételét figyelembe- véve — szintén elfogadható. Sokhelyütt tapasztalható még a bátortalanság, a hibák fel­tárásától való tartózkodás. En­nek oka abban keresendő, hogy egyes üzemekben még mindig nem alakult ki igazi demokratikus szellem. Sajnos előfordult — éppen az elmúlt hónapokban —, hogy még törzsgárda tagok is elhagyták régi munkahelyüket azért, mert' jóhiszemű véleménynyilvání­tásuk retorziót vont maga után. Közvetett retorzióról van persze szó, ami abban nyilvá­nul meg, hogy a bírálókat ÜJ termékek gyártását kezdték meg a Fémipari Vállalat lakatosüzemében. A felvonój árószékek fémvázát a Fém­ipari Vállalat készíti, a faburkolatot a Pécsi Vegyesipari Vállalat gyártja a Hajtómű cs Felvonógyár részére. Ebben az évben hatvan darabot szállítanak a pécsi üzemek a fő­városi gyárnak. Jelenleg egy nyolcdarabos szérián dolgoz­nak a lakatosok. A mohácsi munkásság ösz- szetételének helyzete, illetve alakulása vizsgálatánál figye­lembe kell venni azt, hogy az utóbbi tíz esztendőben új üze­mek létesültek, a régiek bő­vültek és így kedvezően ala­kult a foglalkoztatottság. Nagy­jából megszűntek az elhelyez­kedési gondok, például férfi­munkaerőben több üzemben már hiány is mutatkozik. A női munkaerő tekintetében nem igen kedvező a helyzet, bár az elmúlt években 14 százalékkal nőtt a munkába helyezett nők száma. Érdemes egyébként megnézni a város társadalmi struktúrájának vál­tozását jelző adatokat: 1960- ban az iparban — beleértve a közlekedést, kereskedelmet és építőipart is — 4412 fő dol­gozott, 1968-ban 8050 fő. Legnagyobb változás a ki­mondottan ipari üzemekben tapasztalható, mert itt az emel­kedés — ezúttal 1949-hez viszonyítva — 32 százalékos! Az üzemek előrelátó tevékeny­ségét tanúsítja az is, hogy év­ről évre rendszeresen folytat­ták a szakmunkásképzést. 1958-ban Mohács üzemeiben a szakmunkások összlétszáma mindössze 259 fő volt és 336 betanított munkás dolgozott, főleg gépelt mellett. A múlt évi felmérés azt jelzi, hogy az üzemek 1049 szakmunkás­sal, illetve 991 betanított mun- ) kással rendelkeznek. Az új üzemek létrehozása, vagy új iparág honosítása — mint a farostlemez-gyártás is, — azt eredményezte, hogy a város munkásgárdája megfiatalodott, j Az összmunkások 85 százaié- j kát 26 éven aluli fiatalok ké­pezik. | tósabb fogyasztási cikkeket, megfelelő anyagi fedezetük van | a kulturálódásra is. Zömében ez jellemző a munkások ösz- szességére. De a jelentés ki­mutatott egy másik adatot is: az ipari munkáscsaládok 8—9 százalékánál a máról holnap­ra élés a jellemző, nagyon szerény keretek között élnek. Ezek túlnyomórészt a nagycsa­ládosok közül kerülnek ki. Er­re vonatkozóan szinte rend­szeresen hozott intézkedéseket! a tanács, anyagi támogatás, la- f kás juttatás, munkábahelyezés formájában, de enyhülésről j csak nagyon csekély mérték­ben lehet beszélni. A szakmai, politikai fejlő­dés, művelődés, szerteágazó, bonyolult téma. Az ipari ta- j nulói létszám alakulása jól j tükrözi az iparosodó város, szakmunkás-szükségletének nö­vekedését. 1962-ben 243-an kaptak kézhez szakmunkás bi-í zonyítványt, tavaly 850 fiatal vizsgázott, az idén, 1969-ben 1300 hallgatója lesz a szak­munkásképző intézetnek. A könyvtári ellátottság közepes­nek mondható és ez visszahat az olvasóréteg még mindig le­szűkült tényére is. A lakosság 14—16 százaléka olvas rend­szeresen, s ennek csupán 20 —27 százaléka munkás. Nyil­vánvaló, hogy itt még sok te-1 endője lesz a művelődésügyi szerveknek. Egyébként Mohácson is ja- j vult az ismeretterjesztés for­mája, lehetősége. A televízió [ és a rádió elősegíti a lakosság | tájékoztatását, politikai, gaz­dasági, társadalomtudományi vonatkozásban egyaránt. A j városban jelenleg 2774 ,tévé-j és 4118 , rádiótulajdonos van. i A pártbizottsági ülésen egy sor határozat született meg, amelyek az elkövetkezendő évekre megszabják a munkás­ság helyzetének további javí­tására vonatkozó feladatokat. U. F. Aki rendszeresen olvassa, figyeli lapunkat tudja: a bányaipart évtizedek óta ki­emelt iparágként kezeljük, s aki ismeri megyénk ipari szerkezetét az azt is tudja, hogy ez így van jól, hiszen Baranya múltja és jövője elválaszthatatlan a bányá­szattól. A néhány évvel ez­előtti „szénválság” sem vál­toztatta meg koncepciónkat, s a közelmúlt visszafejlesz­téssel kapcsolatos megnyilat­kozásai sem rendítették meg bizalmunkat. A megye 18 ezer szénbányászának örömei és gondjai számunkra is örö­met, illetve gondot jelente­nek. Ezt — azt hiszem —, semmi sem bizonyítja job­ban, mint a. most zárult hét bányász-anyagai: mindennap helyt adtunk a Mecseki Szén­bányákkal kapcsolatos infor­mációknak, s miután ezek a hírek biztatóak, kellemesek voltak, írásaink hangneme is optimista, sőt lelkes volt. A mecseki szén hiánycikk — írtuk, s örültünk, hogy így van, hisz a piaci kereslet kedvező alakulása, illetve váratlan növekedése minket igazolt. Az export-tervekkel kapcsolatos híreknek külön . örültünk, hisz könnyelmű­ség lenne csak a mát nézni. Ez idő szerint kétségtelenül nagy kereslete van a me­cseki feketeszénnek a belső piacon, a jövő azonban meg­lepetéseket is tartogathat, ép­pen ezért minden dicséretet megérdemel az az előrelá­tás, mellyel a vállalatvezetés kereskedelmi „hídfőállásokat” igyekszik teremteni a szom­szédos országokban. A jó­minőségű mecseki szén Ausztriában és Jugoszláviá­ban is érdeklődést keltett, s a közelmúlt tárgyalásai már-már a konkretizálás stá­diumában vannak. Pénteki számunkban meg is írtuk: szombaton reggel elindult Ausztriába , az első próba­szállítmány. ,' Nos, nem ment. él. A prog­ramnak megfelelően —• bár szabad szombat volt —, az újhegyi üzemben készenlét­ben álltak az emberek, s megérkezte a legilletékeseb­bek: a LIGNIMPEX és az osztrák partner-cég képvise­lői is. A kellemes, fehér- asztal melletti megbeszélés után sor került a három in­dulásra kész vagon megtekin­tésére, s ekkor beütött a „krach”. Az osztrák fél fej­csóválva azt mondta: ez nem az a szén, amiről szó volt... Az előzetes megállapodás értelmében a Mecseki Szén­bányáknak háztartási célra —, 50—80 milliméter szem­nagyságú, 5000 kalória fe­letti szenet kell Ausztriába szállítania. Ezzel szemben a púposán megrakott vagonok átlagos szemnagysága 100 milliméter felett lehetett, de nem volt ritka a 200, sőt 300 milliméteres darab' sem. Mit lehet ehhez hozzá­fűzni ...? Egy szépen kigondolt, gon­dosan előkészített — sok-sok nehézségen átküzdött —, üz­leti lehetőség „egyensúlya” billent meg, s ki tudja, si­kerül-e tökéletesen helyre­állítani mégegyszer ezt az egyensúlyt. Egyensúlyt mon­dok, pedig bizalomra gondo­lok. Az osztrák fél nem en­gedte útnak indítani a va­gonokat, kedélyesen azt mondta: majd két hét múl­va, dehát elfelejthető-e ez a sajnálatos „tévedés” két hét alatt...? Kedvetlenül, majdhogy nem szomorúan írom ezt a glosszát. Hogy miért? Mert megint az történt, mint már annyiszor, s annyi helyen: elcsúsztunk egy „banánhé­jon”. Hogy ki a felelős — nem tudom. Azt azonban ha­tározottan állítom: többről van szó mint egyszerű szem­nagyság-tévedésről. Egy szé­pen megkonstruált terv ke­rült veszélybe — lezserség- ből, figyelmetlenségből, vagy véletlenül —, s ez mondjuk ki szépítés nélkül: főben­járó bűn. Két hét múlva újra „búcsúz­tatás” lesz. Újhegyen: ekkor, remélhetőleg,' már valóban útnak indul a 3 vagonnyi min- ' faszén. Ennek a mostani .». három vagonnyi csalódásnak azonban nem szabad elmúl­nia nyomtalanul. Lecke volt ez, méghozzá meglehetősen szégyenletes... Békés Sándor Élénk vitát váltott ki a munkások jövedelmének és bérszínvonalának alakulása, a megélhetési költségek növeke­dése. örvendetes tény, hogy 1965 és 1968 között a mohácsi munkások átlagkeresete — különböző iparágakban — ál­talában 200—250 forinttal nö­vekedett. De megállapították azt is, hogy a bérnövekedés nem mindenütt volt arányos, és ez feszültségeket okozott egyes üzemekben. Ehhez még hozzá kell számítani azt is, hogy az utóbbi 10 esztendőben emelkedtek a fogyasztási cik­kek árai, különösen a szabad­piaci árak! Azoknál a családoknál, ahol nagyobb a keresők aránya az eltartottak számánál, különö­sebb probléma nincs az élet- színvonal tekintetében. Ezek a családok megfelelő módon öltözködnek és vásárolnak tar­Jól halad a vízrendezés a Dráva mentén Megkezdődött a kémiai talajjavítás — Új víztárolók és mezőgazdasági utak 1973-ig felépülnek az új létesítmények Bővül a Tanárképző Főiskola Az Ifjúság útja és a Pa­csirta utca sarkán, a Főis­kola kertjében néhány hete komoly munkálatok kez­dődtek: az itt felépülő 6 szin­tes modern épületben kap helyet az Állattani-, a Föld­rajzi- és a Kémiai Tanszék. Az épület terveit Köves Emil Ybl-díjas tervező készítette, kivitelezője az Állami Építő­ipari Vállalat. Az épületben korszerű laboratóriumok lesz­nek, a helyiségeket beépített bútorokkal látják el. Két ki­sebb, 80 férőhelyes és egy nagyobb, 180 férőhelyes elő­adóterem várja majd a hall­atokat. A Főiskola KISZ­: szervezete védnökséget vál­lalt az építkezés felett, s tár­sadalmi munkával támogatják a terv sikeres, s a vállalt idő­pontra történő befejezését. A j tervek szerint az épületet 1971. szeptember 1-re kell telje- j sen kész állapotban átadni. Ezzel az építkezéssel lezá­rul a főiskola bővítésének el­ső lépcsője, A főiskola új be­ruházásaira 25 millió forint áll rendelkezésre, ebből 16 millió esik az első fázisra. A fennmaradó 9 millió forin­tot a Sörgyár felőli oldalon létesítendő ének-zene tanszék építésére fordítják. Az elő- | adótermekkel, zenegyakoarlók­I kai ellátott épület építését a 1 tervek szerint 1971 tavaszán kezdik meg, s a második í ütem 1973 őszén fejeződik be. A Műszaki Tanszék is fej- ] lődik: a jelenlegi helyisége- : két bővítik, újabb előadót, raktárt és szertárt építenek, valamint az audiovizuális ka­binetet is itt helyezik el. A jelenlegi pálmaház mögött új karbantartóműhelyt létesíte­nek, a belső munkálatok el­végzéséhez. A műhelyt kor­szerű szociális egységekkel is ellátják: megfelelő öltöző, zuhanyozó áll majd a dol­gozók rendelkezésére. Marafkó László Nemrég számoltunk be ar­ról, hogy a sásdi járásban illetve a Baranya csatorna , mentén nem halad úgy a víz- ’ rendezés, mint szeretnék. Most I egy ellenkező előjelű hírt köz- [ lünk: a Dráva és a Fekete­víz mentén a kisebb zökke- [ nőktől eltekintve is jobban megy, mint egy évvel koráb­ban a legoptimistábbak el­képzelték. Háromszoros pénzösszeg Az első kellemes meglepe­tés: az idén csaknem 22 millió forintot fordítanak a hét ki­emelt tsz, valamint a dráva- szabolcsi termelőszövetkezet vízrendezési munkáira, tehát csaknem háromszor annyit, mint az elmúlt évben. Ennek megfelelően, az idén már mintegy 4 ezer hold tsz-szán- tóterületet szabadítanak meg a pangó vizektől, s ez a szám 1 még nem foglalja magában a | nem elhanyagolható terület- nagyságon folyó nemeskei, zádori stb, vízrendezéseket. A másik jó hír: a tavasszal j új telephelyet alakított ki ma- ] gának Szigetvárott a Talaj- ] javító és Talajvédelmi Vál- j lalat és gyakorlatilag ő lett a generálkivitelező az egész területen. Mindez kellő bizto­sítékot nyújt arra, hogy az egész térségben egységes, át­fogó koncepciók szerint folyja­nak a munkák. Az egymillió forintos költséggel létrehozott új telephely — ERDÉRT- irodaház, gépműhely, anyag­raktár stb. — arról tanúsko­dik, hogy a vállalat hosszú időre rendezkedett be, s a kör­[ nyék lakosságának régi álma — több évig tartó negyed- ! milliárd forintos vízrendezési program — már több, mint egyszerű óhaj. A harmadik — és legfonto­sabb — hír az említett 7 illetve a drávaszabolcsi tsz közül Teklafalun már 95, Királyegyházán 90,, Drávasza- bolcson pedig 80 százalékos készültségi fokot értek el. Itt rövidesen végeznek az í969-re tervezett munkákkal. Igaz, hogy evvel szemben Kétúj- falun csak '25, Hobolban 30, Okorágon pedig 40 százalék­nál tartanak, ez azonban sem a beruházókat, sem pedig a tsz-eket nem aggasztja külö­nösebben. Amint ugyanis Drávaszabolcson, Királyegyhá­zán végeznek, az elmaradott területekre irányítják a gé­peket és az embereket. Komplex módon A télen vízgazdálkodási ér­tekezletet tartottak Sellyén, s többször nyomatékosan alá­húzták: nem elég elvezetni a belvizeket, kamplex, átfogó vízgazdálkodásra van szükség. Ma már a gyakorlatban is kezd érvényre jutni ez a sar­kalatos elv. Mintegy 3 ezer holdra szórnak ki morzsalékos lápi meszet, melynek zömét Zala, illetve Fejér megyék­ből szállítják Baranyába. Víz­tározókat létesítenek. Magyar­teleken például — ez 5,5 mil­lióval részesedik a 22 milliós programból — a közeljövő­ben adnak át egy 10 ezer köb­méteres tározót, mely 50—60 hold öntözését teszi lehetővé. Mindemellett további 3 táro­zót alakítanak ki még a magyarteleki tsz-hez tartozó községekben. A vízrendezéssel egyidőben rendbehozzák a mezőgazdasági utakat is. Ami a konkrét belvízleve­zetést illeti, mintegy 150 kilo­méter csatornát ásnak a már említett tsz-ek földjein. En­nek során mintegy 350 ezer köbméter földet mozgatnak meg. A munkákban jelentős élő és gépi erőt vonultat fel a Dráva és Feketevíz közti Vízgazdálkodási Társulat is, mely nagyon megerősödött az elmúlt évben. Jó terméssel fizet a föld A „vízrendezéses” tsz-ek kö­zül csak Okorágra hangzik el említésre méltó panasz a ki­vitelezők részéről. Az okorá- giak ugyanis — mezőgazda- sági kárra hivatkozva — egy alkalommal nem akarták meg­engedni, hogy az új árok földhányását elegyengessék. A többi tsz-t nem kell az ilyes­miről meggyőzni, hiszen lát­ják, hogy minden értük tör­ténik. A föld egyébként meghá­lálja a befektetést. Nagyvá­radi János, a magyarteleki tsz elnöke elmondotta, hogy bő termésre számítanak azon a 150 holdnvi területen, melyen a vízrendezés előtt gyakorlati­lag nem termett semmi. Egy­millió forintba került itt a vízrendezés, s már ebben az évben a kezükben lesz fél­millió forint érték arról a 150 holdról. M. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents