Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-21 / 141. szám
1*69. Június 21. Dnnonrau napid 3 Kétszobás lakások, eltérő igények Nem a lakásszám a fontos, hanem a férőhely Az elmúlt hónapokban élénk vita bontakozott ki az épülő lakások nagysága körül. A bírálatok „tüze” Pesten és Pécsett egyaránt a kétszoba- összkomfortra irányul. — Nem helyeslik, hogy az épülő állami és szövetkezeti lakások vagy 80 százaléka kétszobás nagyságú, szóvá teszik, hogy lakásépítkezésünk elszakadt a tényleges igényektől, az élettől. A kétszobás korszak alkonya Senki sem vonja kétségbe, hogy nagy vívmány a kétszo- ba-összkomfort, hiszen az 1900-tól 1949-ig terjedő időszakra az egyszobás „korszak” volt a jellemző. Ennek az lett a következménye, hogy 1949- ben a pécsi lakások 63 százaléka egyszobás, vagy még annál is kisebb volt. Ehhez képest valóban nagy eredmény, hogy a kétszobás lakások aránya 1967 végén Pécsett elérte a 44 százalékot, s valószínű, azóta már megközelítette az 50 százalékot is. Nem ilyen rózsás viszont a kép, ha összehasonlítást teszünk a pécsi lakások szobaszáma, valamint a családnagyságok megoszlása között. Az 1967 december 31-i adatok szerint- az egy helyiségből álló lakások aránya 0.3, az egyszobásoké 46, a kétszobásoké 44, a 3 és több szobásoké pedig 9,7 , százalék. — Evvel szemben a családok létszáma a következőképpen alakult: nincs gyerek a családok 34 százalékánál, egy gyerek van 36,4, két gyerek 21,3, három—öt gyerek 7,9, hat és több gyerek a családok 0,4 százalékánál. E számokból több következtetést lehet levonni, s vonnak is le a várostervezők, demográfusok és mások. Zsúfolt új lakások Az első: ha abból Indulunk ki, hogy a 3 tagú család már két szobára jogosult — márpedig csak így tehetünk — akkor komoly diszharmónia áll fent az 1—2 gyermekes családok csaknem 58 százalékos aránya és a kétszobás lakások legfeljebb 50 százaléka között. Fokozza a diszharmóniát, hogy e számok, bár valósak — mégis félrevezetők. Közismert például, hogy 8 ezer töredékcsalád él a városban, köztük sok olyan idős ember, vagy házaspár, aki az igényét meghaladó lakásban él. Erre a témára Bálint József, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője is kitért • ez év február 9-én, a Népszabadságnak adott nyilatkozatában. Mint mondotta, a jelenlegi lakbérek nem ösztönöznek arra, hogy az igényt meghaladó lakásokat kisebbre cseréljék. A másik gond a nagycsaládosok problémája.' Amint láttuk, 8,3 százalékot tesz ki a 3—5, vagy annál* több gyermeket számláló családok aránya, evvel szemben — állami és szövetkezeti erőből — alig épül két és fél szobásnál nagyobb lakás a városban. Ilymódon nem meglepő, hogy a szociológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a jelenlegi lakások tetemes része — közöttük az új lakásoké is — zsúfolt. A szociológusoknál maradva áttérhetünk a harmadik, az öregek és fiatalok problémájára. A szociológusok kimutatták, hogy a klasszikus nagycsalád — ahol az unokától a nagymamáig három nemzedék együtt él, felbomlott. Ez még nem volna baj, sőt jó. Baj viszont, hogy az öregek és fiatalok lakóterület szerint is elkülönülnek egymástól. Amíg a fiatalok zöme az új városrészekbe áramlik, az I. kerület egyes lakónegyedei maholnap elöregednek. Mennyiség, vagy minőség? A negyediknek említhetjük a fiatal házasok problémáját. Egyik részük magánerőből építkezik, vagy szövetkezeti lakást kap előbb-utóbb, a másik részük viszont — aki állami lakást kap — örökké vándorol. Először csak egy- szoba konyhát kap, később nagyobbat, aztán még nagyobbat — ha sikerül. Akárhogy is történik, a fiatal házasok tetemes része nem jut időben megfelelő lakáshoz, s ez súlyosan kihat a népszaporulatra is. A terhesség megszakításra váró nők vagy egynegyede Pesten is, Pécsett is arra hivatkozott, hogy a lakás-, illetve férőhelyhiány miatt nyúl ehhez a kényszerű megoldáshoz. Végül — ötödiknek — említsük meg azt a problémát, hogy a kétszoba-összkomfort még a kétgyermekeseknél sem minden esetben üdvözítő. Ha a két gyermek külön nemű —« és ez a gyakoribb —, akkor a két szoba is kevés. Ezért egyre inkább hangot kap egy olyan irányzat, hogy két és j Eél szobára kellene emelni a [ jelenlegi kétszobás átlag-nagy- j ságot. Vannak, akik határozott nemmel nyilatkoznak erről az elképzelésről, s valljuk meg, érveik nagyon nyomósok. E pillanatban is mintegy 6 ezer I lakáskérelem fekszik bent a j három kerületi tanácson, s a többség nem minőségi lakáscserét, hanem lakást kér. Olcsónak látszik és drága Sohasem lehet és szabad megfeledkezni erről a számról, hiszen sok' ezer ember vágya, törekvése rejlik a szürke adatok mögött. Viszont hiba volna az is, ha pusztán mennyiségi oldalról ítélnénk meg a lakáskérdést. Abban már mindenki megegyezik, hogy nem lehet szabvánnyá tenni a két szobát, s nem az embereket kell a lakásokhoz, hanem a lakásokat kell az emberekhez igazítani, tehát nem lakásszámban, hanem férőhelyben kell gondolkozni. Csak így lehet megoldani a nagycsaládosok, az öregek problémáit, csak így lehet elkerülni a pazarlást. — Bármilyen furcsának tűnik ugyanis, a kétszoba-összkom- fort szabványosítása a fajla gos férőhelyköltségeket tekintve pazarlás, hiszen a kétszobás lakás lényegében ugyanakkora konyhát és mellékhelyiségeket igényel, mint a három, vagy négyszobás. Az építészek szerint ha a férőhely. tehát a tényleges • szükségletek alapján építkeznénk, akkor valamivel kevesebb lenne az új lakásunk, egy idő múltán viszont mindent behozhatnánk abból a pénzből, amit a fajlagos megtakarítás jelent. Magyar László Tsz-szövetség és az iskola együttműködése A Mohácson székelő Duna- és Karasica menti Termelőszövetkezetek Szövetsége és az ugyancsak itt működő Dr. Marek József Mezőgazdasági Technikum megállapodást kötött egymással szakmai és kulturális együttműködésre. A tsz-szövetség vállalta, hogy támogatást nyújt a mezőgazdasági szakemberképzés fejlesztéséhez, az iskola pedig — elsősorban szellemi eszközeivel — segiti a szövetséghez tartozó negyven közös gazdaságot. A megállapodás célszerűségét az is indokolja, hogy a technikum hallgatói zömmel a szövetség körzetében élő falusi családok gyermekei és technikusi oklevelük megszerzése után többségük e terület mezőgazdasági üzemeiben helyezkedik el. Megújul a pécsi gázvezeték-hálósat 1 70 kilométer hosszú vezetéket keli kicserélni A fő gond a munkaerőhiány Pécs gázellátása és gázvezeték-hálózata 1975-ig szinte teljesen megújul. A benzinbontó és az ehhez szükséges járulékos beruházások — melyeknek értéke 132 millió forint — 1970. december 31-re elkészülnek. A benzinbontó próbaüzemelését — a terveknek megfelelően — ez év október 15-én megkezdik, így megvan a reális lehetősége annak, hogy már a téli csúcsfogyasztásba bekapcsolódhasson. A benzinbontó üzembehelye- zése, a magasabb kalóriaértékű gáz bevezetése és főként biztonsági okok indokolttá teszik a meglevő gázvezetékBeszélgetés a szigetiek képviselőnőjével Tarthatatlan a mohácsi-szigeti utak állapota Beszélek a miniszterrel — Ha kell, interpellálok is Az I9bb. évi ]eges árvi: olyan folyamatot indított e Mohácsi-szigetén, amire a tér mészeti katasztrófa nélkül k tudja, mikor került volna sor Az árterületi tanyavilágból megindult a lakosság a két nagyobb község, Homorúd és FeLsőkanda felé, s a szigeten ma már alig van tanya. Ez a koncentrálódás tovább rontotta a sziget amúgyis. rossz útviszonyait, nem is beszélve a Baracska felé vivő főútvonalról, amelynek állapota hovatovább a szigetiek létét veszélyezteti. Legutóbb ugyanis olyan hírek terjedtek el, hogy a Bács- Kiskun megyei 9. AKÖV esetleg leállítja a szigeti autó- buszjáratokat, mivel a rossz utakon nem biztonságos a közlekedés. Hogy ez mit jelentene, azt nem kell bővebben ecsetelnünk. Egy ilyen intézkedés — amit egyébként kizártnak tartunk — megbénítaná a sziget életét és visz- szahozná a húsz-huszonöt év előtti állapotokat, amikor az autóbusz ezen a vidéken ismeretlen fogalom volt. Országgyűlési képviselőjükhöz fordultak segítségért: szakítson rá időt és járja be a sziget útjait és személyes tapasztalatai alapján járjon el az illetékes fórumokon érdekükben. Halasi Lajosné örömmel tett eleget választói kérésének és a minap sort is kerített a látogatásra. Ott szerzett benyomásairól beszélgettünk vele munkahelyén, az öntödei Vállalat mohácsi gyáregységénél. — A korábban megtartott képviselői fogadónapokon úgyszólván állandó panasztéma volt az utak állapota. Most a helyszínen is meggyőződhettem róla: a panaszok nagyon jogo: salr. Az újmohács—baracskai í út és az ebből Homorúd felé j ágazó útszakasz valóban nagyon elhanyagolt állapotban: van, nagy szükség van a sár-1 háti bekötőútra és nagyon indokolt lenne végre megépíteni a felsőkandai bekötőutat is. I — A baracskai és a homo- ] rudi út a KPM Közúti Igazgatóságához tartozik. Miért van mégis rossz állapotban? — Az igaz, hogy a felügyeletet a Baranya megyei Közúti Igazgatóság látja el, de a sziget különleges helyzete miatt a nagyobb munkákat nem j tudja ott elvégezni. Egysze-1 rűen arról van szó, hogy a kompon nem lehet átszállítani a nagy munkagépeket, ezért, az útfelújítási munkákat a! Bács-Kiskun megyei Közúti j Igazgatóság végzi el. Az pedig — érthetően — elsősorban a I saját útjain végzi el a mun-1 kákát, s ha marad ideje, akkor jön hozzánk. — A jelenlegi helyzet szerint azonban nem lehet várni sóirat. Történik-e valami a közeljövőben? — Olyan értesüléseim vannak, hogy ebben az évben „kátyúznak” a szóbanforgó ( utakon, jövőre pedig megkezdik a teljes felújítást. Az út Bács-Kiskun megyei szakaszán már elvégezték ezt ármunkát, sőt egy rövidebb szakaszon átjöttek a szigetre is, de ez volt minden. Most azt kell valahogyan elérni, hogy a már beütemezett munkát, éppen sürgőssége miatt hamarabb végezzék el. Ha a bajai kirendeltségnél nem lehet ezt elintézni, akkor talán Kecskeméten, ha ott sem, akkor Budapesten. A legközelebbi országgyűlésen majd beszélek a miniszter elvtárssal: legyen* választóim segítségére. — Esetleg interpelláció? — Most nem. De ha nem érek el igy eredményt, akkor a következő ülésszakon élek interpellációs jogommal és az országgyűlés nyilvánossága előtt kérdezem meg: tesznek-e | valamit azért, hogy Mohácsiszigeten minél előbb jó út legyen. — És a tanácsi utak? — A sárháti bekötőút építését idén kezdik meg és reméljük, be is fejezik. Ezzel tehát nincs különösebb gond. Annál több van a felsőkan- daival. Korábban már szerepelt ennek az útnak az építése a megye terveiben, de va- j lahogy elmaradt. Mintegy 4,5 | —5 kilométeres bekötőútra j lenne szüksége ennek a köz- | ségnek, amelyét jelenleg csak földúton lehet megközelíteni, esős időben pedig azon is csak gyalog. Fontos feladatom, hogy a megyei szerveknél sikerüljön valami, eredményt elérni a felsőkandai bekötőút ügyében. — Mit jelenthetnek a jó utak Mohácsi-szigetnek? — Általában minden téren sokat törődünk a szigettel, hiszen az a környék éléskamrája, ezért nem szabad elhanyagolnunk. Csak az utakkal vagyunk elmaradva. Ezt a problémát kell sürgősen megoldanunk. Indokolja ezt a sziget szépen fejlődő mezőgazdasága is. És még valami, amiről nekünk — sajnos — nem szabad megfeledkeznünk. Az árvíz lehetősége. Ha jók az utak, árvíz esetén sokkal könnyebb a mentés Baracska felé, mint a rossz, elhanyagolt utakon. — Tudom, hogy nem lesz könnyű dolog, amire választóim érdekében vállalkoztam, de bízom az eredményben. Hiszen a kérésük jogos, a helyzet pedig súlyos. Nem hagyhatjuk magunkat — mondta a beszélgetés végén Halasi Lajosné országgyűlési képviselő. H. I. hálózat rekonstrukcióját. A jelenlegi gázcsőhálózat öntöttvas vezetékeit és az elemit csővezetékeket 1975-ig kell kicserélni. Az elavult vezeték hossza hetven kilométer. A rekonstrukció költsége 110 millió forint. A rekonstrukciós munka azonban akadozik. Oka: a munkaerőhiány. Háda Sándor, a Dél-dunán- túli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat főmérnöke elmondta, hogy ért a munkát eddig idegen kivitelezőkkel akarták megoldani. Ebben az évben kivitelező nem akadt. A gondokon úgy próbáltak segíteni hogy ez év májusában 15 főből álló speciális szerelőrészleget hoztak létre. így a szerelésre már volt ember. A gázvezeték fektetése azonban igen komoly földmunkát igényel, de az ehhez szükséges kubikoslétszámot a vállalat biztosítani nem tudja. Tárgyalásokat folytattak a Baranya megyei vállalatokkal, tsz-ek- kel, de vállalkozó a földmunkák elvégzésére mindezideig nem akadt. A rekonstrukciós munka pontosságát, szakszerűségét, és gyorsaságát új műszerek beszerzésével segítik elő. Egymillió forintért ipari röntgen- készüléket és szigetelővizsgálóberendezést vásárolt a Gázmű. A vállalatnak azonban szákképzett munkása erre a tevékenységre nincsen. Jelenleg ezt a feladatot a Baranya megyei Építőipari Vállalat végzi. A közeljövőben ezt a munkát a Csepeli Vas- és Fémművek laboratóriumával történt megegyezés alapján a csepeliek végzik rendszeresen. A meglevő hálózat rekonstrukciója mellett a gázvezetékhálózat bővítése is fontos fel-,^ adatot jelent. A Gázmű tervében szerepel többek között a' szigeti- és a déli városrész, Kertváros és távlatilag Meszes bekötése a gázhálózatba. Ebben az évben elkészül a Szigeti városrészen, a Dózsánál levő nyomásszabályzótól a Steinmetz térig húzódó közép- ayomású vezeték, amely egymillió forintba kerül. Bekötik a hálózatba a Tiborc, Mikes Kelemen, Homok és a Bolygó utcákat is. Az idén látnak hozzá a déli városrészen épülő 240 lakás gázellátását szolgáló, a Szabadság úttól a Baj- ísy-Zsilinszky útig húzódó kisnyomású vezeték építésélez. Ötéves pép Kié vajon a „Rudolf" villa? A harkányi Baranya szállóról van szó. Az épület valaha még az úgynevezett Rudolf trónörökös Egyesület tulajdona volt —, későbbi utóda pedig a MÁV Alkalmazottak Első Biztosító és Segély Egyesülete. A szállóba 1957 előtt a határőrség költözött, majd a Baranya megyei Tanács kiutalásával a Pécsi Uránércbánya Vállalat használatába került. A vállalat 1957-ben kiürítette az épületet, amelyet a Megyei Tanács 1957 áprilisában hatá- rozatilag kiutalt a Harkányi Fürdő és Szállodaipari Vállalat részére. Tény az, hogy a MÁV Biztosító és Segélyegyesülete szemmel tartotta ezt az épületet és fellebbezésekkel élt a kiutalások ellen. Ezek azonban nem vezettek sikerre, sőt a Minisztertanács titkárságának kommunális csoportja elutasította a fellebbezéseket és 1957 júliusában hozott határozata szerint az ingatlant állami tulajdonban állónak tekintette. Ez a határozat a törvényes rendelkezéseken alapul, ugyanis az államosításról szóló 52 4. sz. törvényerejű rendelet többek között kimondja, hogy a szállodai elhelyezésre szolgáló helyiségeket is állami tulajdonba kell venni. Ezt ugyan a rendelet úmondta, de a határőrséget —, amely a szállóban lakott — nem érintette és így nem s intézkedtek az épület álla- nosításáról. A Siklósi járási ranácsnak sem volt jogköre ihhoz, hogy hivatalból, intézted jen az állami tulajdonba ,'ételről, mert az épületet fegyveres testület használta. Je végülis mindenki úgy tönyvelte el a szállót, hogy íz természetesen állami tu- ajdon. Azaz kivéve a MÁV 3iztosító és Segély Egyesülést. Ök kikutatták, hogy a szóján lévő ingatlan az 1952. évi 1. sz. törvényerejű rendelet ilapján nem került állami tu- ajdonba, az államosított in- lattanokról készült jegyzékbe lines felvéve, a telekkönyvin nincs átvezetve! És meg- tezdték a pereskedést a Bara- íya megyei Vendéglátó Válla- attal szemben, amelyik most íz épületet használja. A ven- léglátó lepődött meg legjob- >an. ök a tanácstól hivatalo- an kapták a szállót most pe- llg itt a felperes és kéri a lasználati díjat. Nem szólva írről, hogy közel 800 ezer fo- intot már be is építettek, ;onyhát korszerűsítettek, tető- zerkezetet javítottak, fürdő- zobákat építettek és a többi... öt éve folyik a per és még :orántsincs vége. A pereskedés már elkerült a Legfelsőbb Bíróságra is — egy sor alsóbb fokú ítélet után. A perben álló felek hol fáradni látszanak, hol újabb erővel látnak harchoz. Az egyik fél hivatkozik a „jegyzék”-re. amelyben az épület nincs felvéve az államosított ingatlanok közé, a másik pedig a kiutaló határozatokra. Az alperes aztán végül a tulajdonjogi vitákba belefáradt és peren kívüli egyezséget ajánlott. Megveszik az épületet 1 millió forintért. A felperes 2 milliót kért. Eny- nyit viszont az alperes nem hajlandó fizetni. De abban | megegyeztek: használati díjat ; fizetnek. Ä Segély Egyesület évi 40 ezer forintot kért, a vendéglátó viszont csak 28 ezret hajlandó fizetni. Folytatódott tehát a pereskedés immár a használati díj összege felett. És még ma sincs döntés. Kit illet végre a Rudolf villa tulajdonjoga, kié a harkányi Baranya szálló? Kell-e fizetni használati díjat s ha igen, mennyit? És végül a Legfelsőbb Bíróság P. törv. II. 20 278 (1967) 6. sz. határozata a Pécsi Megyei Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Végül? Hol van még ennek a pernek a vége?... (Garay)
