Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

tm. JOnfös ff. Duna nftui namo 3 Új kisüzem György-aknán Tüzihorganyzók Sünt az aranycsinálók mű­helyeiben, úgy fortyog a ti­tokzatos, csillogó lé a tűzi- horganyzók kádjaiban. A lé több tonna súlyú, hőfoka 500 Celsius körül jár. A szigetelő­sapkákat (a műszaki porcelán tartozéka) először savval ke­zelik, majd két kohász-öltö­zetű férfi ragadja meg és már- togatja drótkampós botjával. Nemcsak hogy nehéz fizikai munka ez, nagy a forróság, hanem szakértelmet kíván, a harang szélén nem lehet el- folyás, a fölösleget le kell rá- zogatni, exportminőségről van szó. A kádban több féle ké­miai és fizikai folyamat megy végbe, a kapott horganyréteg aztán 40 évig védi a vasat a korrózió ellen. A tűzihorgany- zás sokkal jobb, mint az elek- trolizises. A Pécsi Vegyesipari Válla­lat horganyzó üzeme nemrég költözött ki a Rákóczi út 78 szám álatti műhelyből a volt György-akna egyik épületébe. Az épületet jutányos áron kapták meg a bányától, a benne lévő szociális helyisé­gekkel, 300 ezer forintos költ­séggel alakították át, illetve rendezték be. — Most próbaüzemelés fo­lyik, néhány nap múlva fel­töltjük a létszámot, és meg­kezdődik a rendes üzemelés, három műszakban — tájékoz­tatott Puskás Gyula részleg- vezető. — Az épület átalakí­tása, berendezése jóformán befejeződött, némi festés ma­radt hátra. Most a ventilláto­rokat, a savelszívó berende­zést állítjuk be, illetve ellen­őrizzük. Érdekességként elmondta, hogy a kádak alja 40 centi­méter vastag lemez, 4—5 hó­nap alatt a horgany mégis ki­marja, egyszerűen kilyukad az alja, ki kell cserélni az egé­szet. Piacuk van, a végtermék egyébként exportra megy. A Faragó István és Maza Ferenc horganyzók munka közben 55 Nyugdíjazzák” a kapát Mégis mindenkinek van munkája Baksán — Biztonságosabb, jövedelmezőbb gépekkel a termelés a kapa a vegyszerek, a mezőgazdaság kemizá- lásának korában éppen olyan anakronizmussá vált, mint a kombájn mellett a kasza. El­érkezett az ideje annak, hogy múzeumba tegyük ezt az ősi, mezopotámiai eredetű szer­számot. Nemcsak azért, mert kapával dolgoztatni antihumá- nus, hanem azért is, mert a kézikapás művelési mód — kockázatos. Munkát, de hogyan? Ebben a néhány mondatban lehetne összesűríteni azt a vé­leményt, amit Baksai Antal, a baksai Ezüstkalász Tsz el­nöke és Borbás Józsefné, a szövetkezet- párttitkára fejtett ki munkatársunknak. Baksán i valóban „nyugdíjazzák” a ka­horganyzást bérmunkában végzik közvetlenül a Pécsi Porcelángyárnak, és közvetve is, a budapesti Gábor Áron Gépgyáron keresztül. A tanácsi vállalatok terme­lékenységének alakulásáról gyakorta nyilatkozunk lesúj­tóan, nem is gondolva arra, hogy milyen alacsony techni­kai színvonalon termelnek. Éppen ezért figyelemre méltó, ha valahol ilyen helyen új gépet, vagy berendezést állíta­nak be, mert ezt követően be­bizonyosodik, megfelelő tech­nikai színvonalon a kisüzemek is képesek magasabb terme­lékenységgel dolgozni. A szi­getelősapkákból a régi üzem­ben naponta 1600—1700 darab volt a teljesítmény, most 2500 darab lesz, s alig több — 15 fős — a létszám. Igen, mert áttértek a gáztüzelésről a sokkal tökéletesebb, egyenle­tes hőfokot biztosító tüzelési módra, a gázolajtüzelésre. A kisüzem évi termelési értéke 2.5—3 millió forint lesz, egy­millió forinttal több, mint korábban. (M-VAHI) 52 milliós rekonstrukció a Mohácsi I-es Téglagyárban Befejezés előtt a komlói szénelőkészítő modernizálása Amit a piac kér; azt adjuk A csarnok alapozását be­fejezték, a jövő héten a csar­nok vasszerkezeteit szerelik a Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat dolgozói a Téglaipari Vállalat mohácsi 1-es számú gyárának rekonst­rukciós munkáinál. A korszerűsítés egyik cél­ja: a nehéz fizikai munka könnyítése. Üj alagútkemen- cés csatornaszállításQS üze­met létesítenek. A munkála­tok összköltsége: 52 millió forint. A rekonstrukciós munkála­tokat 1968 végén kezdték meg. A befejezés határideje: 1970 június. Irtunk már néhányszor a komlói szénelőkészítő üzem modernizálásáról — az osz- tályzót nehézszuszpenziós szénmosóvá alakítják át — nem kis dolog, a rekonstruk­ció költségei 60—70 millió forintra rúgnak. Arról van szó, hogy amilyen szénféle-, séget, minőséget kerps a piac, olyat kell adnia, és ad is a Mecseki Szénbányák. — Az utóbbi években a kereskede­lem, de az ipar is a durvább szemnagyság iránt érdeklő­dik. A megváltozott igények kielégítéséért kellett tehát a modernizálás, amely pár­huzamosan folyt a termelés­sel, kiesés tehát nem volt. A munka, az új gépek és beren­dezések beszerelése befejezé­séhez közeledik, szinte az utolsó simításokat végzik, a teljes üzembeállítás július vé­gére, augusztus elejére vár­ható. Az üzem főmérnökét nem találtuk, harmadmagával Lengyelországban tartózko­dik, a katowicei szénmosók üzemmenetét, technológiáját tanulmányozzák. Ugyanilyen céllal hamarosan Tasnádi László, a főmérnök helyettese is Lengyelországba utazik. — Öt kértük meg, foglalja ösz- sze, milyen előnyökkel jár a modernizálás. íme: pát. Ebben az évben már az egész kukorica, cukorrépa stb. területükön vegyszeres gyom­irtásra tértek át, s teljesen gé­pesítették a termés betakarí­tását is. A tsz vezetői évekkel ez­előtt felismerték, hogy a mű­szaki fejlesztés kapun belüli munkanélküliséget idéz elő. Kiszámították, hogy mintegy 170 embert még a főidényben is csak alkalmi munkákra tudnának beosztani. Látták, hogy semmiképpen sem tudná­nak nekik annyi munkát biz­tosítani, amennyi a nyugdíj- jogosultság, illetve az alapsza­bályban előírt munkanap-mi­nimum megszerzéséhez szük­séges. ’ Baksán is az lett volna a legkényelmesebb, ha csak rész­legesen gépesítenek és kemi- zálnak, s megmaradnak'a ka­pa mellett. Ám a tsz vezetői tudták, hogy ez járhatatlan út. A műszaki fejlesztés min­den korban arra szolgált, hogy fokozza a termelékeny­séget és új érték előállítására tegye alkalmassá a felszaba­dult munkaerőt. A kérdés most már csak az volt, mi legyen az új érték? Létesítse­nek valamilyen — új termék előállítására alkalmas — mel­léküzemágat? A tsz vezetői elvetették ezt a lehetőséget, hiszen a legtöbb segédüzemág beruházás igényes, s egyéb­ként is, igen nagy nehézséget okozott volna az átképzés. A 170 ember átlagos életkora ugyanis 52 év volt. Mindemellett még elegendő idejük marad arra. hogy részt- vegyenek a különböző alkalmi jellegű közös munkákban. Ilyen munkák — kombájnszé­rű, gyümölcsszedés stb. — mindig adódnak, bár nem tar­tanak sokáig. ősszel, amikor a betakarí­tás befejeződik, ott a háztáji. A baksai tsz minden leszerző­dött hízósertésért 4, hízómar­háért 10, száz liter tejért 1, háromezer darab tojásért ugyancsak 1 munkanapot ír jóvá a tagok számára. Az első két területen — a kertészetben illetve a közös munkáknál — mindenki tel­jesíteni tudja azt a 150, illetve 100 munkanap minimumot, amit a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez az SZTK elő­ír. Mivel a tsz-alapszabály többet követel, ezt a háztáji­ban újabb maximálisan 40 munkanappal lehet „megfe­jelni”. Miért kisebb a kockázat? Egész évben dolgozhatnak (Képünkön: A Dorr előkészí­tőkád. Felvételünk 194 lép­csőfok megmászása után ké­szült.) © A minőség jelentősen megjavul, a szénmosóból ki­kerülő termékek piacképesek. © Eddig a 45—200 milli­méter közötti szemnagyságú szeneket — napi 80—110 ton­nát — kézzel válogatták, s ez igen nehéz fizikai munkát jelentett. A szénmosó ezt megoldja, munkaerő szaba­dul fel. © Fokozódik a termelé­kenység, úgy, hogy a későb­biekben akár két műszakban produkálnak annyit, ameny- nyit most háromban. Végeze­tül a fentiek hatására növe­kedni fog a vállalat árbevé­tele. Baksai Antalt utazó elnök­ként ismerik országszerte, aki az ország legkülönbözőbb me­zőgazdasági üzemeiben bukkan fel, s igyekszik ellesni a jó tapasztalatokat. így történt most is. Az elnök Nógrád illetve Csongrád megyei uta­zása során meggyőződött ar­ról, hogy a szamóca illetve paprika és paradicsom lehet­ne a legideálisabb új termék. Ennek eredményeként 50 holdas szamócatermő terület és 200 holdas kertészet van ma Baksán. Tizenkét-tizenöt va­gon földi epret, 110 vagon pa­radicsomot, 60 vagon paprikát állítanak elő abban a körzet­ben, ahol e növények termesz­tésének nem is volt hagyomá­nya. A 250 holdas kertészet il­letve epres kora tavasztól őszig állandó elfoglaltságot biztosít a tsz-tagok számára. Magától értetődik, a ker­tészetben is maximálták a fel­ső határt, nehogy a szamóca stb. elvonja a tagságot — az alkalmi jellegű, de fontos — közös munkáktól. Ennek meg­felelően egy személy legfel­jebb 1200 négyszögölet „igé­nyelhet” magának. Ám ha — a családi tervezés alkalmával — ígéretet tesz arra, hogy a családtagok is besegítenek, ak­kor növekedhet e terület. Mint várható volt, sokan éltek ev­vel a lehetőséggel, s ma ren­geteg nagymama, iskolás ko­rú gyermek szed szamócát a tsz-ben. A főmérnök még nem mondta ki az „áment“ így is érdemes megnézni... Nem első eset, hogy csodá­latra készteti az embert egy szép létesítmény látványa. Most ismét Az Alkotmány utca felől már feltűnik a Sör­gyár új üzemépülete, amely­nek ez a neve: ászok-erjesztő- tér. Az úgynevezett sörfogadó- számy beton és üveg, mert mintha az épületet vízszintben kettévágná, halványzöld ku- pilitüveg fut végig a homlok­zaton, széles szalagként. És bent is üvegtéglákból építet­ték meg a válaszfalakat. A lépcső és folyosólabirintus megtéveszti az embert: körül­belül másfél emelet került a talajszint alá és három-négy emelet pedig fölfele. Dr. Ru- gási Endrével, a Pécsi Sörgyár igazgatójával és Medveczki Antal technikus, építésvezető­vel járjuk végig a termeket. — A főzőházból egy alag­útrendszeren át jut ide a sör a ,Jogadóba”, pontosabban az ülepitótartályokba — mond­ják. Alagúton. Vagyis — miután a közbenső épületeket bonta­ni nem lehetett — a föld alatt, három-négy méteres mélységben két és fél méter tiszta-beimére tű alagutat épí­tettek, mintegy 350 méter hosszan. Itt húzódik egy cső­rendszer, amely sört, gőzt, hű­tőfolyadékot bocsát az új üzem rendelkezésére. — Az ülepítőből egy osztrák gyártmányú lemezes hőkicse- rélőn fut át a sör. A régebbi gyakorlat az volt, hogy a hűtőbárkákból — hű­tés közben — a hőenergia el­szállt a levegőben, most a ki­cserélő készülék —, amely krómozott, precíz berendezés — visszafogja a hőt és újra felhasználják. A sör innét az erjesztőbe kerül. Ezt látni kellene. Ha­talmas terem, amelyben há­rom sorban — összesen 15 kád van, körülbelül mell-magas­ságban, és mélyen lenyúlnak az alsó emeletre. A kádak fa­lát fekete anyaggal szigetel­ték. Kis rézlapocskákat he­lyeztek el a perem alatt, ez már a hitelesítés jele, ame­lyet éppen tegnap fejeztek be. Ä falat körben, egészen a mennyezetig pasztell-zöld, tég­lalap alakú csempe borítja. — A csempéket úgynevezett hálós-rakásos rendszerrel épí­tettük be — mondja Buda­vári Ferenc technikus, építés­vezető-helyettes. — Ez annyit jelent, hogy a csempelapok között ötmilliméteres hézagot hagytunk és azt fekete ce­mentanyaggal töltöttük ki. A „háló” tehát így alakult ki, hasonló módon lent az ászokpincében is, ahol viszont fehér csempével fedték a fa­lakat. Az ászokpincében 60 darab — egyenként 400 hek­toliteres alumínium tankokba kerül a sör, de a tankokat tu­lajdonképpen nem is látni. Ugyanis a folyosó —, amely a két tanksor között fut vé­gig, — mennyezetig csempés és csak a ragyogóan csillogó sárga és vörösréz csapok lát­hatók. — Hajdani technikumi hall­gatótársaim nemrég ellátogat­tak ide — mondja Medveczki Antal — és azt mondták: „Ha ez nem működne, már akkor is gyönyörű, érdemes mutogat­ni!” — Erről jut eszembe, mi­kor kezdik a sörfogadó, illet­ve az erjesztő feltöltését? — kérdem. Dr. Rugási Endre: — Még ebben a hónapban, 23-án várjuk a svájci szerelő­ket, akik a berendezést üzem­behelyezik és gondolom, úgy július első felében az alag­úton át megindul az első sör- i mennyiség. — Változtat-e ez valamit a I Az eper, paradicsom stb. termesztés azért olyan népsze­rű, mert felesben megy, illet­ve mert az eladott eper stb. értékének felét nyomban a» értékesítést követő dekádfor- dulón kifizetik a tefftiesztő számára. A feles művelési módszer lehetővé tette, hogy kívülállókat is bevonjanak az epertermesztésbe. A kertészeti terület nagy­sága a tagság igényétől füg­gően változik. Az idén 250 hold, jövőre talán csak 200 lesz, esetleg eléri a 300-at is. Bárhogy is alakuljanak a dol­gok, egy bizonyos: a kerté­szet —, ahol a rizikó is fe­les — a sok ezer holdas tsz szántóterületének csak kis ré­szét veszi igénybe. A terület zömét a kemizált és gépesített nagyüzem osztatlan uralma jellemzi, ahol jóval kisebb kockázattal termelnek, mint a kapás korszakban. A tsz- tagot ugyanis nem lehet füg­getleníteni az időjárástól ha esik az eső, nem lehet tőle megkívánni, hogy menjen ki kapálni. Ha hosszantartó az eső, a kapás korszakban min­den elgazosodhat, a kemizált kukoricaföldön viszont ilyen nem fordulhat elő. Ezért mond­ja Baksai Antal, hogy kisebb a kockázat. Ötszörös bevétel jelenlegi — nem éppen ked­vező — sörellátáson? — Igen. Eddig a régi ászok és erjesztő-tér 32 ezer hekto­liter sört fogadott be, most viszont az új üzem kapacitása 38 ezer hektoliter. Ez igazán nagy mennyiség. Sokan megcsodálják az üze­met. Jártak itt osztrákok, své­dek, azt mondták, ilyen sör­üzemet még nem láttak. Még a sörszakmában nagyon pe­dáns, kritikus Somogyi Jenő főmérnök sem talált „sok” kifogásolnivalót. Nap még nem múlt el, hogy ha csupán két- három alkalommal is, de vé­gig ne fussa a lépcsőket. A legutóbbi szemlén Rikker Mi­hállyal, az ÉVM Baranya me­gyei Állami Építőipari Válla­lat főmérnökével nézték meg az üzemet. — Jenő, te mindig sírsz, csak sírsz, de most azt hi­szem elégedett lehetsz ... A sörgyár főmérnöke nem válaszolt, de már ez is az építők iránti elismerés jele. Mert ő még nem mondta ki az „áment”. Majd, ha üze­mel ... Az elismerés valóban megilleti az építőket, Med- veczkit, Budavárit, Váradi Já­nos művezetőt, Szente Sándort és burkolóbrigádját és egyál­talán, az építésben résztvevő valamennyi kőművest, kubi kost. ácsot és a segédmunkás- gárdát. Rab Ferenc Bár viszonylag kicsiny a kertészet területe, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy itt minden holdon 40—50 ezer forint bruttó jö­vedelmet lehet elérni a ha­gyományos szántóföldi növé­nyek holdankénti 10 ezer fo­rintjával szemben. Noha a ku­korica és cukorrépa betakarí­tása sok pénzt emészt fel, a tsz-nek még mindig tetemes összege marad „egyéb” beru­házásokra. Az idén 11 millió forintot ér el a beruházások sajáterős hányada. Háromszáz férőhelyes tehenészeti telepet és 9 tojóházat épít a szövet­kezet. amelyben 70 ezer te­nyészállatot tartanak a jövő évben. A tsz tízmillió darab tenyésztojást (!) akar előállí­tani 1970-ben. fme az új érték, amelynek előállításában sok része van a kapától felszabadított mun­káskezeknek is. Magyar László

Next

/
Thumbnails
Contents