Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-03 / 125. szám

Június 3, Dunontoii iiflDio 3 Hatmilliós tandíj Az év első hónapjaiban, amikor a sajtó — lapunk is — bő terjedelemben, s több ízben foglalkozott a cipők, s ezen belül különösen a női csizmák minőségével, joggal fogalmazódott meg a kérdés: hogyan kerülhetnek forga­lomba tízezer számra egészé­ten rossznak bizonyult láb­belik, s vajon a vásárlói pa- r aszok tömegének lesz-e ha­tásos következménye? A né­hány hónapja feltett kérdés­re most elégedettséggel ol­vastuk a választ. A könnyű­ipari miniszter kezdeménye­zésére a Központi Gazdasági Döntő Bizottság bírságolási eljárást indított a Bőr- és Ci- p ókellék Ellátó Vállalat, va­lamint a Duna és a Tisza Cipőgyár ellen. Határozatá­ban összesen hatmillió fo­rintot kitevő gazdasági bír­ságot szabott ki a három vál­lalatra a forgalomba hozott, rosszminőségű műbőr csiz­mák miatt. Hatmillió forint tekinté­lyes összeg. Főként, ha nem a nyereség számlájára kell írni, hanem a mulasztások tandíjaként befizetni, s a vállalat nyereségét csökken­tő veszteségként elkönyvelni! Igaz, a döntőbizottság hatá­rozata még nem jogerős. — Jogerősnek tekinthető azon­ban az a fogyasztói ítélet, ami szerint alapos leckét kell kapniuk azoknak a vállala­toknak, amelyek nehezen vagy egyáltalán nem akar­ják megérteni, hogy írott és íratlan törvényeink szerint a szocialista gazdálkodás elvei­nek megsértésével tilos a vállalati hasznot növelni. Az említett három vállalat a lec­ke megtanulásának tandíját fizeti meg, s a pénzbeni veszteségek mellett a válla­lat hírének, nevének erköl­csi csökkenését is viselniük kell. A vásárlói, fogyasztói ér­dekek védelme sűrűn szere­pel a lapok hasábjain, a rá­dió, a televízió híradásaiban, ám eddig úgy tűnt. sokkal inkább óhaj, mintsem gya­korlati valóság. Az elmúlt hónapokban azonban — hűen a gazdasági reform szellemé­hez, s elveihez — szemtanúi lehettünk annak, miként nö­vekednek a vásárlót védő biztosítékok — a kiváló áruk fórumának védjegyét vissza­vonták, bírságot szabtak ki a Szokol rádiók töltőjének rossz .minősége miatt stb. — s most a hatmilliós bírság esetében ismét arról bizo­nyosodhattunk meg, hogy az állam nem tétovázik, ha a la­kosság érdekeiről van szó. A vállalati önállóság, a piaci konkurrencia, az árpo­litika nyújtotta lehetőségek jó feltételeket teremtenek a fogyasztói igények tökélete­sebb kielégítésére, ám arra nem, hogy e lehetőségekkel akár egyetlen vállalat is visz- szaéljen. A reform kezdete­kor, a múlt évben még csak elv volt: a tisztátalan esz­közöket alkalmazó vállalati gazdálkodást — ha a szép szó nem használ — bírság­gal kell terelni a helyes út­ra. A fogyasztónak termé­szetesen öröm, hogy ez az elv ma valósággá kezd válni, a vállalatok pedig — s nem­csak a bírsággal sújtottak — rákényszerülnek, hogy tisz­teljék eltartóikat, a vevőket! Emberek és milliárdok Olaj város a Duna partján Százhalombatta adja jövőre az olajipar termelésének felét A IV. ötéves tervben újabb óriás épül Magasbaszökő, karcsú fém- tornyok, csillogó csőkígyók la tárint jának tövében pöttöm­mé zsugorodó ember guggol. Ecsetjével féltő gonddal, már- már szemenként távolítja el a homokot a földben rejtőző csontvázról, s a körülötte fekvő eszközökről. Évszázadok találkozója. Kunhalmok — mondja a régész. Olajváros — így a mérnök. Alfa és ome­ga. Alfa: a kunok sok évszá­zaddal ezelőtt nagy halmokat emeltek az elhunytak fölé. — Innét a helység neve is. Száz­halombatta. Omega: a kun­halmokon, a fővárostól negy­ven kilométerre lévő falucs­ka határában kezdték el 1962-ben Magyarország leg­nagyobb olajfinomítója, a Du­nai Kőolajipari, Vállalat (DKV) építését. Bábel, megszervezve A háromezer építő- és sze­relőmunkás lakóvárosának klubjában orosz, cseh, német szavak keverednek a magyar beszéddel. A finomító beren­dezésein a cdnillbetűs felira­tok mellett német, cseh, an­gol, svájci, olasz és francia cégek neve is megtalálható. — Bábel ez, de korunkhoz il­lően megszervezett, mégpedig magasfokú szervezettséggel működő Bábel. 1962-ben kezdték az építést, s 1965 jú­liusában már termelt az első, évs egymillió tonna kapacitá­sú atmoszferikus-vákumdesz- tillációs (AV) üzem. 1965-ben a Magyarországon fölhasznált energiahordozók 26,8 százaléka volt még csak szénhdirogén. 1970-re már 41 százalékra nő ez az arány. Jövőre hatmillió tonna olajat dolgoznak majd fel hazánk­ban. Ennek felét, hárommillió tonnát a DKV berendezései­ben. Változatlan árakon szá- i mítva hárommililiárd forintba i kerül a beruházás, ebből az összegből eddig két és félmil- liárd forintot használtak föL A DKV alapdokumentáció­ja, s fő berendezései a Szov­jetunióból származnak, sze­rencsésen kiegészülve a már korábban említett országok legkorszerűbb termékeivel. A Barátság kőolajvezetéken ed- dik tízmillió tonna kőolaj ér­kezett a szovjet olaj mezők­ről. A már kiépült és működő hárommillió tonnás kapaci­tást eleve úgy tervezték, hogy tovább bővíthető legyen. így kerül sor a negyedik ötéves tervben a Százhalombatta II. elnevezésű terv megvalósítá­sára. Eredménye: újabb há­rommillió tonnás, összesen te­hát hatmillió tonnás feldolgo­zó kapacitás. A hatmillió tonna olajból egymillió hazai termelésű lesz, az algyői medence adja, csö­vön. Ugyancsak csövön érke­zik a szükséges többlet, a Barátság I. mellé fölépül a Rarátsáff TI vezeték A DKV késztermékeinek jelentős ré­sze is csővezetéken jut el majd a fölhasználókhoz, a petrolkémiai üzemekhez. Csö­vön, mert ez a fajta szállítás a vasúti költségeknek csak „egyharmadába kerül. Jót — gazdaságosan Az oldószeres paraffinmen­tesítő üzem vezetője mondja: a kísérleti üzem harmadik napján olyan kitűnő minősé­get kaptak, hogy háromszor is visszaküldték a mintát a laboratóriumba. Nem akarták elhinni... Az eset nem kivé­tel. A DKV a milliárdokat nemcsak megszolgálni, ha­nem viszonozni akarja. — Jó terméket kíván adni, gazdasá­gosan előállított aromás ben­zint, kis kéntartalmú, mély dermedéspontú gázolajat, ma­gas oktánszámú gépkocsi­táplálékot ... 1975-ben évente négymilliárd forint értékű termék árad majd szét az or­szágba Százhalombattáról. Az AV I. és az AV II. üzemhez harmincöt — egyen­ként háznagyságú vagy még nagyobb — úgynevezett to­vábbfeldolgozó egység kap­csolódik. Az 1970—1975. között felépülő AV III-hoz pedig újabb tizenöt ilyen egység tartozik majd. Ami pedig a pénzt illeti? Az AV I. sor 170 millió forintba került, egy­millió tonnát dolgoz fel. Az AV II. 260 millióba, s két­millió tonna a kapacitása. Az AV III. költsége 300 rnillióra rúg, s hárommillió tonnát dol­goz fel! Kezelőszemélyzete — az automatizáltság így is ér­zékeltethető — ugyanannyi em­ber lesz, mint most, az egy­millió tonnásnál. termelés, tüzelőolajból 33 ezer, illetve 116 ezer tonna. Az 1969-es eredményekben már ott lesz a kétmillió ton­nás AV II. sor része is, hogy azután 1972-ben — a tervek szerint — belépjen a három­millió tonnás AV III. is. Igaz, addig. egyet és mást el kell i végezni. Megépíteni, fölszerel­ni több mint ötszáz kilométer hosszú új csővezetéket, szi­vattyúállomásokat, segédüze­mek sorát, a Százhalombatta II. terv megvalósításaként, va­lamint fölépíteni legalább hat­száz lakást... 1975-ig megtelt az előjegy­zési naptár Százhalombattán. Mészáros Oltó Egy kocka az olajváros filmjéből Kétszeresen fiatal Kétszeresen fiatal biroda­lom ez. Fiatal maga az üzem, hiszen első termelőberende­zései három és fél esztendeje dolgoznak, de fiatal olyan ér­telemben is, hogy az átlag­életkor: harminc év! Gyerek­zsivajtól hangos hát a modern lakótelep. A beépített búto­rokkal készült, jó térbeosztá- sú lakások, a kívülről is tet­szetős házak a jövendő váro­sának fő vonalait rajzolják ki. Mert húszezer ember lakik majd itt, a kőolajfinomító. s a másik óriás, a. hatszáz me­gawattos Duna menti Hőerő­mű Vállalat közös lakótele­pén. 1960-ban hazánkban 269 ezer tonna motorbenzint ál­lítottak elő. 1967-ben, amikor már termelt a DKV AV I. sora, 480 ezer tonnát. A töb­bi kőolajipari terméknél is mérhető a jelentős változás, így például fűtőolajból 1960- ban 988 ezer tonna, 1967-ben már 1801 ezer tonna volt a Állandó munka idős tsz-tagoknak „KihelyezettK állatállomány Munkanap-jóváírás is munkabér — Beleszámít a nyugdíjba A következő három évben Baranyában mintegy hétezer, 1975-ig pedig összesen tizen­ötezer termelőszövetkezeti tag megy nyugdíjba, vagyis a me­gye tsz-tagságának egyharma- da. A termelőszövetkezetekben a nyugdíj korhatár nőknél 60, férfiaknál 65 év, és a nyugdíj feltétele minimum tíz éves viszony. Jogosultságot valójá­ban csak azok a tsz-tagok nyernek, akik tíz nyugdíjévét tudnak igazolni. Egy nyugdíj­év nőknél 100, férfiaknál 150 ledolgozott tízórás munkanap­nak felel meg. Kevés olyan termelőszövetkezet van a me­gyében, amely elmondhatja, hogy idős tagjainak évente ennyi — számukra is megfe­lelő — munkát tud a közös­ben biztosítani, a tsz-ek több­sége erre nem képes, hisz a közösben adódó munkák túl­nyomó részéhez fiatal, s ma már egyre inkább szakképzett emberek kellenek. Ilyen körülmények között az idős emberek nem egy, hanem másfél, vagy esetleg két nap­tári év alatt tudnak egy nyug­díjévét teljesíteni, s ezzel nyugdíjba lépésük határideje erősen kitolódik. Nagy gond ez ma azokban a tsz-kollek- tívákban, ahol a tagok szívü­kön viselik az öregek sorsát. A kérdésre, hogy milyen mun­kát adjanak az öregeknek, so­kan és sokféleképpen próbál tak válaszolni, s csaknem min­denütt a háztáji gazdaság ad­ta a megoldás kulcsát. Érthe­tő, hisz azok az idős férfiai és nők, akik a közös munká­ban rendszeresen már nerr tudnak résztvenni, otthon £ jószág-gondozásból adódó ap­róbb nagyobb feladatokat még elláthatják. Csakhogy, és ez1 rendelet mondja ki, a háztáji­ban végzett munka után béri kifizetni, munkanapot jóvá­írni nem szabad. Ezért érdemel különös fi­gyelmet a szálán tai Hunyadi Isméi első az Építőipari Technikum Az 1968/69. évi szakmai ta­nulmányi versenyt április 21—24 között Debrecenben, a Péchy Mihály Építőipari Technikum és Szakközépisko­lában rendezte meg az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium. A feladat egysé­gesen egy közép és nagy blok­kokból épülő téraszház jelegű sorház tervezése volt. Az építőipari technikumok közötti Immár hagyományos országos szakmai tanulmányi versenyen öt-öt negyedik osz­tályos tanuló képviselte az is­kolákat. A pécsi „ötös fogat” ismét kimagasló eredményt ért el: elnyerte az első, má­Juhász Sándor Tóth Károly Pap Ferenc Németh Attila Bozsnyai Sándor sodik és harmadik helyet. A negyedk és ötödk helyen vég­zett tanulókat az építésügyi és városfejlesztési miniszter kiemelt jutalomban részesí­tette. ELső helyen Juhász Sándor IV. A, osztályos tanuló vég­zett kiemelkedő teljesítmény­nyel, a második Tóth Károly IV. C, a harmadik Papp Fe­renc IV. C, a negyedik Né­meth Attila IV. C. és az ötö­dik Rozsnyai Sándor IV. C. osztályos tanuló. Az épületszerkezetek és ter­vezési szakkör vezetője Mujd- ricza Ferenc műszaki tanár. Igen nagy érdeme van az év­ről évre megismétlődő, las­san „hagyományossá” váló szép pécsi eredményekben. Tsz példája, ahol a helyzet mélyreható elemzése után, a háztáji és a közös viszonyá­nak új alapokra helyezésével a problémát úttörő módon, törvényes keretek között meg­oldották. És itt a törvényes keretet nyomatékkai alá kell húzni, mert a szövetkezet az új módszert, az SZTK Megyei Igazgatósága előzetes egyetér­tésével vezette be. A módszer csak megoldásá­ban új, hisz a tsz-háztáji koo­peráció Baranyában elterjedt formája a közös és a háztáji kapcsolatának, országosan is kezdeményező volt és ma is élenjár ebben a megye. Az irányított háztáji gazdaság — mint a közös szerves része — fontos népgazdasági igényeket kielégítő termelést végez, s nem lennénk tárgyilagosak, ha kijelentenénk, hogy Szalántán a háztáji kérdést kizárólag az öregek szemszögéből közelí­tették meg. A tsz pillanatnyi­lag férőhelyhiánnyal küzd, korszerűsíti sertéstelepét, ami egy három éves periódust igé­nyel. A háztájiban viszont ad­va van az épületkapacitás, és az a bizonyos töredék munka­erő, amit a közösben nem tud­nak foglalkoztatni. így jutott olyan elhatáro­zásra a tsz vezetősége — a tagsággal egyetértésben —, hogy a közös állományt a ház­táji segítségével fejlesztik. A háztáji állattartók korábban takarmány hiányában csak korlátozott számú jószág meg- hizlalására vállalkozhattak. Most a termelőszövetkezet megvásárolja tagjaitól a hiz­lalásra szánt növendékmarhát, vágósertést, így közös tulaj­donba kerül. De mivel a tsz- nek nincs elég férőhelye, ezt a hangsúlyozottan közös állo­mányt, visszahelyezi a háztá­jiba, ahol a tsz-tagok felhiz­lalják. A takarmányt a tsz adja, hisz közös állományról lévén szó ez természetes, a férőhelyet és a munkát pedig a tag. S mivel ez ilyen mó­don már közös munkának szá­mít — hisz a tsz is és a tag is fizeti utána az SZTK járu­lékot — rendes munkabért fi­zet a tsz a tagnak érte, és bizonyos számú munkanapot ír jóvá. Mennyi lehet az így jóvá­írható munkanap? Szalántán minden 100 kilogramm ráhiz­lalt súly után sertés esetében 20 órát, hízómarha esetében 50 órát állapítottak meg, s ezt szerződésileg is rögzítet­ték. Ha egy tsz-tag történe­tesen egy hízómarhára és két sertésre köt szerződést a tsz­szel, akkor adott esetben — 4 mázsa marhahúst és 2 má­zsa sertéshúst véve — 25 tíz­órás munkanapot szerezhet. Márpedig ez nő esetében, egy teljes nyugdíjév 25 százaléká­nak felel meg. Munkabérként pedig megkapja a tag ennek forint ellenértékét — Szalán­tán egy tízórás munkanap ér­téke tavaly 96 forint volt, er­re 90 forintot terveztek. Meg­kapja továbbá a nagyüzemi felár szerződésben rögzített hányadát, sertés esetében a felár kétharmada a tagot, egy- harmada a tsz-t illeti meg, hízómarha esetében felét a közös, felét a háztáji, tehát a tag kapja. Az új módszer gyorsan nép­szerű lett Szalántán, közéi kétszáz család kötött a tsz­szel szerződést ez év tavaszán. A háztáji fellendülése különö­sen a szarvasmarha-tartás te­rén figyelemre méltó. A tsz- eknek ez is volt a célja, mi­vel anyagi erejét erősen le­köti a sertéskombinát építése. A szarvasmarha-ágazat fej­lesztését a háztáji lehetőségek kiaknázásával kívánja -átttfé- netileg megoldani. Az elmúlt évben a tsz közösből 1670 hí­zottsertést értékesített, a ház­tájiból 826-ot, hízómarhát ta­valy 148-at adott le a közös és 130-at a háztáji. Ebben az évben a tsz 2200 hízottsertést és 140 hízottmarhát kíván a közösből értékesíteni, a ház­táji szerződésekben további 800 hízottsertést 250 hízott­marhát kötöttek le. A háztá­jiba kihelyezett közös állo­mány után kb. 1,5 millió fo­rint munkabért fog kifizetni a szövetkezet tagjainak, ezt be is tervezték, mint költséget.’ A Megyei Tanács mezőgaz­dasági osztálya felfigyelt a szalántai kezdeményezésre, a módszert megvizsgálta, s az anyagot a közelmúltban fel­küldte a MÉM-be tanulmá­nyozás végett. Lehet, hogy, nem ez az egyedüli üdvözítő meg­oldás, de Szalántán bevált, életképes. Érdemes részlete­sebben is tanulmányozni azok­nak a tsz-eknek, akik hason­ló gondokkal küzdenek. — Rné — SZIM Esztergomi Marógépgyár felvesz forgácsoló szakmunkásokat, betanított és betanuló munkásokat, férfi segédmunkásokat, valamint csőszerelő és lakatos szakmunkásokat. Minden második héten szabad szombat. Munkás- szállót és napi háromszori étkezést térítés ellenében biztosítunk. Havonta egy­szeri hazautazást térítünk. Munkaruhát biztositunK A betanított munkás megfe­lelő szakmai gyakorlat után szakmai bizonyít­ványt szerezhet Jelentkezés írásban, vagy személyesen a gyári mun- kaerőgazdáikodásrr. Felvé­tel esetén útiköltséget térí- tünk. > 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents