Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-18 / 138. szám
*?69. június 13, Dunontmt nowto 7 Közlemény a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásáról (Folytatás a 6. oldalról) Minden egyes szocialista ország fejlődése és erősödése az egész szocialista világ- rendszer előrehaladásának fontos feltétele. Minden egyes szocialista ország népgazdaságának sikeres fejlődése, társadalmi viszonyainak tökéleesedése minden oldalú haladása, egyaránt szolgálja a népnek és a szocializmus közös ügyének érdekeit. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak egyik legfontosabb feladata ezen országok sokoldalú együtt működésének fejlesztése és újabb sikerek biztosítása a két világrendszer gazdasági versenyének döntő területein, a tudományos és technikai haladásban. A két rendszer közötti' harc élesedésének körülményei között ez a verseny megköveteli. hogy a szocialista rendszer — kiindulva a szocialista államok alapvető érdekeinek és céljainak közösségéből, a marxizmus—leninizmus elveiből, • amelyeken ezen államok politikája alapszik —, mindinkább támaszkodjék a szocialista nemzetközi munkamegosztásra és a szocialista országok önkéntes kooperációjára, amely kizárja a nemzeti érdekek mindenfajta csorbítását, biztosítja külön- külön minden ország felemelkedését, és az egész szocialista világrendszer erejének gyarapodását Szakadatlanul növekvő gazdasági és védelmi erejére támaszkodva, a szocialista világrendszer lebéklyózza az imperializmust, korlátozza lehetőségeit az ellenforradalom exportjára és internacionalista kötelességét teljesítve, növekvő segítséget nyújt a függetlenségért és a szabadságért harcoló népeknek, megszilárdítja a békét és a nemzetközi biztonságot. Amíg fennáll az agresszív NATO-tömb, addig a Varsói Szerződés szervezetére fontos feladat hárul, a szocialista országok biztonságának biztosításában, az imperialista hatalmak katonai támadásával szemben, a béke fenntartásában. A szocializmus sikerei, a világesemények menetére gyakorolt befolyása, az imperialista agresszió ellen folytatott harcának hatékonysága jelentős mértékben függ a szocialista országok összefogásától. A szocialista országok akcióegysége valamennyi an- tiimperialista erő összefogásának fontos tényezője. A nemzetközi kapcsolatok új típusának kialakulása, a szocialista államok testvéri szövetségének fejlődése — bonyolult történelmi folyamat. A szocialista forradalom győzelme után a szocializmus építése, amely az általános törvényszerűségek alapján megy végbe, sok országban különböző formákban bontakozik ki, a konkrét történelmi feltételeknek és a nemzeti sajátosságoknak megfelelően. E folyamát sikeres fejlődése feltételezi a proletár internacionalizmus elveinek szigorú betartását, a kölcsönös segítségnyújtást és támogatást, az egyenjogúságot, a szuverenitást, az egymás bel ügyeibe való be nem avatkozást, A szocializmus természetéből hiányoznak a kapitalizmusra jellemző ellentmondások. Amennyiben az eltérő gazdasági fejlettségi fokból, társadalmi struktúrából és nemzetközi helyzetből kifolyólag, illetve a nemzeti sajátosságokkal kapcsolatban ilyen vagy olyan nézeteltérések merülnek fel a szocialista országok között, ezeket a nézeteltéréseket a proletár internacionalizmus alapján, elvtársi megvitatás és önkéntes, testvéri együttműködés útján sikeresen meg lehet és meg is kell oldani. Az ilyen nézeteltéréseknek nem szabad megbontaniok a szocialista államok imperialistaellenes egységfrontját. A kommunisták látják a szocialista világrendszer fejlődésének nehézségeit. A szocialista rendszer azonban a társadalmi-gazdasági rend azonosságába, a szocialista orszáj gok alapvető érdekeinek és I céljainak egybeesésére épül. 1 Ez az azonosság a záloga annak, hogy sikerül majd a marxizmus—leninizmus. a proletár internacionalizmus elvei alapján megoldani a fennálló nehézségeket, és még jobban megerősíteni a szocialista rendszer egységét. A kapitalizmus fellegváraiban — amint ezt a legutóbbi idők eseményei is bizonyították — a forradalmi harc, az egész demokratikus, imperialista-ellenes mozgalom fő mozgató ereje a munkásosztály. A jelenlegi időszakot az jellemzi, hogy a munkásosztály, a széles dolgozó tömegek fokozódó harcot folytatnak nemcsak gazdasági helyzetük megjavításáért, hanem politikai követeléseik teljesítéséért is. A saját létfontosságú érdekeiket védelmező dolgozók egyidejűleg a demokratikus szabadságjogokért és a szociális jogokért is harcolnak. Követeléseik mindinkább közvetlenül a monopoltőke uralmi rendszerét, politikai hatalmát veszik célba. A széles néptömegek mindinkább az ember kizsákmányolásán alapuló gazdasági és társadalmi rend gyökeres megváltoztatását kívánják. A munkásság nagy osztálycsatái sok kapitalista országban szétzilálják a monopóliumok hatalmát, elmélyítik a kapitalista társadalom ingatagságát és ellentmondásait. Előhírnökei olyan új osztályütközetnek, amelyek meghozhatják az alapvető társadalmi átalakulásokat, a szocialista forradalmat, a más dolgozó rétegekkel szövetséges munkásosztály hatalmának megteremtését. Az utóbbi idők osztályütközetei csapást mértek a neo- kapitalizmus és a reformizmus hívei által terjesztett illúziókra, s újult erővel iga- zölták a marxizmus—leninizmus alaptételeit. A kommunista és munkáspártok a jobb és „bal”-oldali opportunistáktól eltérően, nem állítják szembe a mélyreható gazdasági és szociális követelésekért, a fejlett demokráciáért folytatott harcot a szocializmusért vívott harccal, hanem azt e harc részéneik tekintik. A radikális demokratikus átalakulások, amelyeket a monopóliumok, s azok gazdasági uralma és politikai hatalma ellen vívott harc eredményez majd, elő fogják segíteni, hogy még szélesebb tömegek ismerjék fel a szocializmus szükségszerűségét. A kialakult új helyzetben még nyilvánvalóbb lett, hogy szükség van a munkásosztály egységére. A reformista koncepciók válságát megerősítik a tények, a munkásmozgalom harci tapasztalatai, az opportunizmus határozott bírálatával egyetemben, ami változatlanul feladata a kommunista és munkáspártoknak. A szociáldemokrácia soraiban differenciálódás megy végbe, s ez a vezetőségben is tükröződik. A szociáldemokraták egyes vezérei a monopoltőke, a kapitalizmus védelmére keltek. — Másck hajlanak arra, hogy tekintetbe vegyék a dolgozó tömegek követeléseit, gazda sági és szociális téren, a békéért es a haladásért vívott harc kérdésében. A kommunisták döntő jé- ! lentőséget tulajdonítanak a munkásosztály egységének, s j a szocialistákkal és a szociáldemokratákkal való együtt- I működés mellett foglalnak állást, hogy haladó demokrati- j kus rendszert teremtsenek meg ma és felépítsék a szocialista társadalmat a jövőben. Minden tőlük telhetőt elkövetnek. hogy megvalósuljon • ez az együttműködés. Síkra- i szállnak a társadalom megújhodásában érdekelt más demokratikus Dártokkal és szerkezetekkel való együttműködésért is. Az ezen az úton i való előrehaladáshoz term és ze- j tesen arra van szükség, hogy j a szocir-l;:' pártok és a szocializmus mellett állást fog-, laló egyéb politikai szervezetek hatarozottan leszámolja-1 nak a burzsoáziával folytatott osztályegyüttműködés politikájával, s a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott hatékony harc politikáját folytassák Fontos szerepet játszanak a monopóliumok elleni harcban a szakszervezetek, a dolgozók legszélesebb tömegszervezetei. Szerepük még nagyobb lehetne, ha a kapitalista világban a szakszervezeti mozgalom nem lenne szétforgácsolt. Annak ellenére, hogy egyes vezérek mesterséges akadályokat gördítenek a különféle irányzatú szakszervezetek nemzeti és nemzetközi akcióegységének útjába, az utóbbi években fokozódott a szak- szervezeti mozgalom ilyen egységére való törekvés. A kommunisták következetes hívei a nemzeti és a nemzetközi szakszervezeti egységnek A munkásosztály valameny- nyí pártjának és szakszervezetének akcióegységét célzó kommunista irányvonal fokozódó támogatásra talál. Az egység irányvonala növeli a munkásmozgalom lehetőségeit az imperialistaellenes harcban, lehetővé teszi, hogy bevonják ebbe a harcba a proletariátusnak azt a részét, amely mind ez ideig szervezetlen vagy a burzsoá pártokat követi. A kommunisták úgy fogják tökéletesíteni politikai és ideológiai tevékenységüket, hogy megvalósuljon a munkásosztály egysége. A monopoltőke uralma, az, hogy a monopolista állam „mezőgazdasági programokat” hajt végre, a kis- és középparasztság mind nagyobb részének elnyomordását idézi elő. Az utóbbi időben ez a parasztság fokozódó ellenállást tanúsít ezekkel az intézkedésekkel szemben, tömeges megmozdulásokra vállalkozik, amelyeket a városi dolgozók is támogatnak. A munkások és parasztok szövetségének erősítése — a monopóliumok és hatalmuk ellen vívott sikeres harc egyik alapvető feltétele. A nagytőke semmibe veszi a városi középrétegek többségének létfontosságú érdekeit. A lakosság középrétegeinek széles tömegei éppen ezért annak ellenére, hogy soraikban nincs egység és e rétegek különösen fogékonyak a burzsoá ideológia iránt, síkra- szállnak érdekeik védelmében, bekapcsolódnak az általános demokratikus követelésekért vívott harcba. Egyre Inkább növekszik közöttük az a felismerés. hogy a munkásosztály- lyal való közös akciók lét- j fontosságúak. Korunkban, amikor a tudó-\ mány közvetlen termelőerővé j válik, az értelmiség mindinkább a bérmunkások sorába kerül. Társadalmi érdekei ösz- szefonódnak a munkásosztály érdekeivel, - alkotó törekvései a monopolista tulajdonosok érdekeibe ütköznek, akik számára mindennél fontosabb a profit. Noha lényegbe vágó különbség mutatkozik az értelmiség különféle csoportjainak helyzetében, mégis az értelmiségnek mind nagyobb része kerül konfliktusba a monopóliumokkal és a kormányok imperialista politikájával. A burzsoá ideológia válsága és a szocializmus vonzereje elősegíti, hogy az értelmiség az imperialistaellenes harc útjára lépjen. A szellemi és a fizikai dolgozók szövetsége egyre jelentősebb erővé válik a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért, a termelés, a kulturális intézmények és a tájékoztatás demokratikus ellenőrzéséért, az oktatásnak a nép érdekét szolgáló fejlesztéséért vívott harcban. A parasztság, a városi középrétegek és az értelmiség érdekeinek közeledése a munkásosztály érdekeihez, együttműködésük fokozódása — a monopolista hatalom társadalmi bázisának összeszűkülésére vezet, élezi a monopóliumok hatalmának belső ellentmondásait és elősegíti a széles ‘ néptömegek mozgósítását a' monopóliumok, az imperializ-1 mus elleni harcra. A közélet fontos tényezőjévé vált Nyugat-Európában, Ame- 1 rikában, Japánban. Törökországban és más országokban az ifjúság egyre nagyobb része, és fokozódó politikai aktivitása. Az ifjúság megmozdulásai a jelenlegi burzsoá társadalom mély válságát tükrözik. A dolgozó — s mindenekelőtt a munkásifjúság, amely szuper-kizsákmányolásnak van kitéve és a kapitalizmus körülményei között semmilyen távlatot sem lát maga előtt, egyre tevékenyebben kapcsolódik be az osztályharcba, belép a szakszervezetekbe. a kommunista és más demokratikus szervezetekbe. A diákság széles tömegei nemcsak az elavult oktatási rendszer hiányosságai ellen lépnek fel, nemcsak azért a jogukért harcolnak, hogy saját szervezeteik legyenek és hatékonyan részt vehessenek az oktatási intézmények irányításában, hanem az uralkodó osztályok politikája ellen is. A vietnami nép harcától és az imperializmus ellen vívott hősi harc más példáitól lelkesítve, mind több fiatal vesz részt a nagyszabású népi megmozdulásokban az imperializmus ellen, a demokráciáért, a békéért és a szocializmusért. A kommunisták nagyra becsülik az ifjúsági mozgalom fellendülését, s aktívan részt- vesznek benne. Terjesztik soraikban a tudományos szocializmus eszméit, megmagyarázzák az ifjúságra esetleg befolyást gyakorló különféle álforradalmi eszmék veszélyességét, igyekeznek segíteni, hogy megtalálja a helyes utat az imperializmus ellen, érdekeik védelmében vívott harcban. Az ifjúság előtt csakis a munkásmozgalommal és kommunista élcsapatával való szoros kapcsolat nyithat valóban forradalmi távlatokat. Korunk fontos jellegzetessége a nők tömeges részvétele az osztályharcban, az antiim- perialista mozgalomban és a békéért folyó harcban. Ez a részvétel legszemléletesebben az amerikaiak vietnami agressziója elleni tömeges megmozdulásokban nyilvánul meg. Emelkedik a termelésben és más tevékenységi szférákban foglalkoztatott nők száma, növekszik politikai öntudatuk, erősödik harcuk a gazdasági és szociális jogokért. A dolgozó nők követelik, hogy vessenek véget mindenfajta megkülönböztetésnek munkájuk bérezésében, követelik a teljes egyenjogúságot az állampolgári jogok tekintetében, intézkedéseket követelnek az anyaság védelmére stb. Mind aktívabban vesznek részt a munkás- és demokratikus erők harcaiban, egyre nagyobb számban lépnek be a szakszervezetekbe. A kommunista pártok, amelyeknek tevékenységében egyenlő jogokkal vesznek részt a nők, határozottan támogatják követeléseiket, és a nők egyenjogúsítását az általános demokratikus mozgalom fontos elemének tekintik. A szocialista országokban biztosítva van a nők teljes egyenjogúsága és ezeknek az országoknak a példája komoly vonzerővel bír a kapitalista világban élő nők harca szempontjából. A társadalmi ellentmondások erőteljes éleződésének eredményeképpen sok kapitalista országban nyílt meg a lehetőség a forradalmi munkásmozgalom monopóliumellenes és imperialistaellenes alapon nyugvó szövetségére a hívők széles tömegeivel. A katolikus egyház és néhány más vallás ideológiai válságban van, amely megrendíti évszázados koncepcióikat és kialakult szerkezetükét. Egyes országokban növekszik a kommunisták együttműködése és gyarapodnak közös akcióik a katolikusok. valamint más vallúsúak széles demokratikus tömegeivel; nagyon időszerűvé vált a párbeszéd ezén erők között olyan kérdésekben, mint a háború és béke, kapitalizmus és szocializmus, neo- kolonializmus és á fejlődő 6r- szágök; rendkívül időszerűek az imperializmus ellen, á demokráciáért és a szocializmusért folytatott közös akciók. A kommunistáknak meggyőződése, hogy éppen ezen az úton — a széleskörű kapcsolatok és a közös akciók útján — haladva válik a hívők tömege az imperialistaellenes harc és az alapvető társadalmi változások aktív erejévé. Az egységes monopóliumellenes és imperialistaellenes akciók során kedvező feltételek teremtődnek minden demokratikus áramlatnak olyan politikai szövetségben való egyesülésére, amely képes arra, hogy döntően korlátozza a monopóliumoknak az ország gazdasági életében játszott szerepét, véget vessen a nagytőke hatalmának, és a szocializmusért vívott harc folytatásához a legkedvezőbb feltételeket biztosító alapvető politikai és gazdasági átalakulásokat valósítson meg. Ennek a demokratikus szövetségnek az alapvető ereje a munkásosztály. Az említett célok elérését mindenekelőtt a munkásosztály és a legszélesebb néprétegek különböző formákat öltő nagyszabású tömegmegmozdulásai teszik lehetővé. A kommunisták a parlamenti tevékenység minden lehetőségét felhasználják, de hangsúlyozzák, hogy a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban a munkás- osztály és minden dolgozó tömegmozgalmának kibontakozása a döntő mozzanat. tály, a parasztság és más demokratikus erők, közöttük a kispolgárság hazafias érzelmű rétegei, másfelől az imperializmus, a belső reakciós erők és a nemzeti burzsoázia azon elemei között, amelyek egyre inkább hajlamosak megalkudni az imperializmussal. Számos fiatal államban meg növekedett a munkásosztály társadalmi szerepe és politikai aktivitása. Növekszik az ázsiai és afrikai országok fiatal proletariátusa, valamint a szocialista és a kapitalista országok munkásosztálya közötl fennálló internacionalista kapcsolatok jelentősége. Nagy forradalmi lehetőségei vannak a dolgozó parasztságnak. A dolgozó parasztság aktívan részt vesz az imperializmus ellen, a népek nemzeti felszabadításáért vívott harcban. A kommunisták fokozzák a paraszttömegek körében végzett tevékenységüket, és beviszik a ploletár ideológiát e tömegek közé. Ázsia és Afrika független államainak többségében a politikai függetlenség, a 6zi>- verénitás megszilárításának és védelmének feladatai mellett a társadalmi fejlődés egyik központi problémája lett a gazdasági elmaradottság leküzdése a saját ipart is magában foglaló független nemzetgazdaság létrehozása, és a nép életszínvonalásak emelése. A gyarmatrendszer összeomlása jelentős mértékben gyengítette az imperializmus hadállásait. Az elmúlt évtized során tovább növekedett az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek imperialistaellenes mozgalmának szerepe a forradalmi világfolyamatban. Egyes országokban ez a mozgalom antikapitalista tartalmat nyer. Ázsia és Afrika sok országában a nemzeti-felszabadító mozgalom új szakaszába lépett Ezeken a földrészeken nagyszámú nemzeti állam jött létre, ami lényegesen módosította a világ politkai szerkezetét, s közrejátszott abban, hogy az imperializmus rovására változtak meg az erőviszonyok. Majdnem teljesen megszűntek a régi gyarmatbirodalmak. Afrika jövőjére és a béke ügyére uézve nagy jelentősége van Afrika déli részének —, a gyarmati uralom egyik utolsó övezete felszabadításának. Angola, Mocambique, Portu- gál-Guinea Zimbabwe, Namíbia és Dél-Afrika népeinek fegyveres harca súlyos csapásokat mér az imperializmus által támogatott fasiszta és fajüldöző rendszerekre, s nagy győzelmek távlatát nyitja meg az afrikai forradalom előtt. A világimperializmus ellen folytatott harcban kiemelkedő szerepet játszik az arab felszabadító mozgalom, amely pozitív hatást gyakorol a Közel-Keleten és Afrikában az imperializmus és a neokolo- nializmus ellen harcoló egész mozgalomra. Az arab népnek, az imperializmus és az izraeli agresszió ellen vívott harca része annak a világméretű általános harcnak, amelyet a szabadság és a szocializmus erői a nemzetközi imperializmus ellen folytatnak. E stratégiailag fontos és olajban gazdag térség népeinek fellendülő nemzeti-felszabadító mozgalma és társadalmi haladása különleges gyűlöletet kelt az imperialistákban és az olajmoriopóliumok- ban, amelyek intrikákat és összeesküvéseket szőnek e mozgalom ellen, háborúkat robbantanak ki és más agresszív akciókhoz folyamodnak. Az ilyen akciók elhárítása az összeesküvések meghiúsítása s az összes vívmány megóvása szempontjából fontos például a társadalmi-gazdasági változások elmélyítése, a haladó nemzeti frontok létezése a széles tömegek és a haladó nemzeti erők számára a demokratikus szabadságjogok biztosítása. A felszabadult országokban fejlődik a társadalmi differenciálódás. Élesedik a konfliktus egyfelől a munkásoszEzeknek a problémáknak a megoldása feltételezi a mélyreható társadalmi-gazdasági átalakulásokat, demokratikus agrárreformok végrehajtását a dolgozó parasztság érdekében és részvételével, továbbá az idejét múlt feudális és pre- feudális viszonyok megsemmisítését, a külföldi monopóliumok túlsúlyának megszüntetését, a társadalmi és politikai élet, valamint az állam- apparátus radikális demokratizálását, a nemzeti kultúra újjászületését és haladó hagyományainak fejlesztését, a forradalmi pártok megerősítését és ilyen pártok létrehozását ott, ahol eddig még nem léteztek. A szóbanforgó országok társadalmi fejlődésének időszerű problémái körül jelenleg nemcsak az illető államok népei és a neokolonia- listák között folyik éles harc. Ezek egyúttal belső társadalmi összeütközéseket is váltanak ki. Ázsia és Afrika független államai számáig nagy jelentősége van a szocialista országokkal való baráti viszony és hatékony együttműködés megteremtésének. Korunk forradalmi feltételeinek hatására sajátos formái jöttek létre a felszabadult országok haladó társadalmi fejlődésének, megnövekedett a forradalmi-demokratikus erők szerepe. Néhány fiatal állam nem — kapitalista útra lépett — olyan útra, amely biztosítja a gyarmati múlttól örökölt elmaradottság felszámolásának lehetőségét és a szocialsta fejlődésre való áttérés feltételeinek megteremtését. A szocialista orientáció utat tör magának ezekben az országokban, leküzdi a nagy nehézségeket és kiállja a megpróbáltatásokat. Ezek az államok elszánt harcot folytatnak a 2 imperializmus és a neokolo- nializmus ellen. Azok az országok viszont, amelyek kapitalista útra léptek nem voltak képesek arra, hogy akár egyet is megoldjanak alapvető problémáik közül. A belső reakció ezekben az országokban a nép növekvő elégedetlenségébe ütközve, az imperializmus támogatásával támadást indít a demokratikus szabadságjogok ellen, sok .esetben pedig kegyetlenül elnyomja a tömegek demokra-- likus és hazafias mozgalmát. Konfliktusokat szít a nemzetiségi, etnikai, vallási, törzsi és nyelvi csoportok között, s ily- módon az ezen országok által kivívott függetlenséget is veszélyezteti. Kiváltképpen ellenséges az • imperializmus a haladó rendszerű országokkal szemben. Az imperialisták igyekeznek letéríteni ezeket az országokat a maguk (Folytatás a 8. oldalon) V 1, d I
