Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-17 / 137. szám

Ara: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló xxvi.érfoiyom,i37.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1969. június 17., kedd 4 tartalomból: Új elnök Franciaországban (2. oldal) ▼ Megszűnt a munkásvándorlás az épitőanyagiparban Diákok a gyárban Ü jra itt van hát a vakáció, a nagy kalandok idősza­ka! Tíz nehéz és izgal­mas hónap után most minden diák valami újra, másra készül. Tábor, utazás, munka — ezek a leggyakrab­ban visszatérő programpon­tok, s bár ez utóbbi mögött legtöbbször csak az a csa­ládfői meggondolás áll, hogy nyaralás előtt jól jön egy kis „mellékes” — a diákok nyári munkavállalása sokkal jelentősebb dolog egyszerű anyagi ügyletnél, s éppen ezért érdemes elidőzni e té­mánál néhány percre. Kezdjük talán az adatok­kal. Baranya megyében (Pécs nélkül) 1966-ban 4400 gyerek vállalt hosszabb-rövidebb idő­re munkát. 1967-ben 6600- ra nőtt ez a szám, s tavaly már 7200 körül volt az ifjú munkavállalók száma. Ha eh­hez ; hozzávesszük Fécs — megközelítően pontos —, adatait is, akkor már 12—13 ezer fősre kell becsülnünk a kétkezi munkával pénzt kereső diákok táborát, ami már munkaerőgazdálkodási szempontból is figyelemre méltó tétel. Annál is inkább, mert a nyári vakációban fog­lalkoztatott gyerekek töme­gei többnyire égető népgaz­dasági gondokat enyhítenek, hisz a mezőgazdaságban — a nyári gyümölcs- és termés- érés idején —, egyszerűen képtelenség annyi munkás­kezet találni. amennyire szükség lenne. De hasonló a helyzet az ipar számos ága­zatában is: évközben is mun­kaerőhiány van, hát még nyá­ron, amikor tízezrek veszik ki évi szabadságukat! Mind­ezek már évekkel ezelőtt ar­ra késztették a vállalatokat és a munkaerőgazdálkodási szerveket, hogy a munkát kereső fiatalokat tudatosan szervezzék és irányítsák. Az idei esztendőben a Munka­ügyi Minisztérium már kora- tavasszal leiratban kereste meg a helyileg illetékes ta­nácsszerveket, mély egyebek mellett a munkába állított fiatalok munkafeltételeinek folyamatos ellenőrzését is elő­írja. Sok év tapasztalatai igazolták ugyanis, hogy ezen a téren még mindig sok a tennivaló. A legsúlyosabb , mulasztá­sok kétségtelenül a baleset- védelmi munka terén történ­tek. Tucatnyi helyen a mun­kavédelmi oktatást igazoló jegyzőkönyvek egyszerű alá­íratásával helyettesítették a tényleges kioktatást, illetve felkészítést, s arra is számos példa volt, hogy a megenge­dettnél nehezebb munkát vé­geztettek az egyébként na­gyon lelkes — és éppen ezért mindenre kapható —, gyerekekkel. De vannak el­lenkező előjelű tapasztalatok is: számos üzemben és gaz­daságban napok, sőt hetek múltak el anélkül, hogy ko­molyabb munkát bíztak vol­na a gyerekekre, egyszerűen azért, mert a „fej” nem tud­ta, mit csinál a „kéz”: azaz a központ olyan helyekre irá­nyított diákcsoportokat, ahol a legjobb indulattal sem le­hetett tényleges munkát ta­lálni számukra. Valamennyien voltunk gye­rekek, jól tudjuk hát, mi­lyen sok élményt, tapasztala­tot ad egy-egy nyár. Mégis nagyon sokan megfeledkez­nek erről, s olyan körülmé­nyeket biztosítanak az ifjú „felfedezők” számára, me­lyek ahelyett, hogy gazdagí­tanák őket, világokat rom­bolnak össze bennük. Gyere­keket bevinni a gyárba, fel­nőtt emberek között munkát adni nekik: nagy felelősség. Ezernyi kis revizor áramlik be személyükben a nyári hó­napokra a gyárkapukon; sok ezer éles szeim fürkészi nap mint nap, milyen is az a nagybetűs „Élet”, s bizony, hiába minden tanári okítás, s szülői útravaló, ha egyszer mást látnak. A diákok nyári foglalkoz­tatásával nyíltan kimondott pedagógiai célunk: megsze­rettetni a munkát, illetve megbecsülést szerezni a két­kezi munkát végző emberek­nek. De hát ez az érintette­ken, a kétkezi munkát vég­ző embereken is múlik! — Munkafegyelem, szakmasze­retet, felelősségérzet — e tu­lajdonságokat keresik a gye­rekek minden „szakiban” és mesterben, s nehezen helyre­hozható kárt okoznak, ha a valóságban nem ezt tapasz­talnák. Sok év óta minden ősszel elbeszélgetek néhány olyan fiatallal, akik a nyár egy részét munkával töltötték. Eddigi tapasztalataim, sajnos, nagyon vegyesek. Olyan üzem, illetve vállalat, ahol a gazdasági hasznon túl erköl­csi-politikai tőkét is ková­csoltak volna a diákok tö­meges jelenlétéből, alig van. Pedig mennyi a lehetőség?! Most csak kettőről, rövi­den. A szakma megszerette­tése. Az érintettek panasz­kodnak: néhány divatos szakma mágnesként vonzza a gyerekeket, de máshova kötéllel se lehet bevinni őket. De hát így van-e ez? Így. S a magyarázat: mert ezeket a szakmákat nem is ismerik megfelelőképpen. Ki tudja például mennyi szép­ség, fantázia van az előre­gyártóit lakásszerelésben? — Vagy melyik tizenéves lány tudja megmondani, hogy ké­szülnek a kenyérgyári pék­sütemények? Egyszóval: min­den vállalatnak alapvető ér­deke lenne, hogy ezeket a nyári hónapokat egy kicsit a jövő szempontjából is ka­matoztassa. Mert mi kell hozzá? Jó szó, s néhány gon­dosan megszervezett üzemi séta... K ISZ-munka. Minden üzem­ben, gazdaságban, tsz- ben van KISZ-szervezet, olyan azonban, mely sa­ját gondjának érezné az ideig­lenesen munkát vállaló fia­talok összefogását, érdekei­nek képviseletét, esetenkénti mozgósítását, alig-alig. Pe­dig hát ezekből a „szabad­ságon” lévő úttörőkből lesz­nek a közeljövő kiszesei, s ez esetben sem mindegy, hogy mit látnak. A tanárok azt mondják: tanuljatok, le­gyetek áldozatkész közösségi emberek, hogy jó ifjúkom­munista váljon belőletek! S akkor jön egy ilyen nyár, egy magatehetetlen KISZ- szervezet, egy közömbös KISZ-titkár, s az évek mun­kájában magasra emelt épü­let alapja meginog... Az iskolákban csend van; szétszéledtek a gyerekek. So­kuk máris tudja, hol fog dolgozni, mások most tűnőd­nek: menjenek-e? S ezt te­szik a szülők is. Van, aki kényszerűségből, van, aki elv­ből küldi dolgozni a fiát vagy lányát, de egy dologban valamennyien megegyeznek: hasznukat akarják. Tanév vége van, a tanításnak azonban nincs, nem lehet vé­ge — s ez az, amit ezzel a cikkel mondani akartam... Békés Sándor A békehőnap záróünnepsége Szigetváron A kommunista világmozgalom Vietnam mellett áll Nagy Józsefné könnyűipari miniszter volt a gyűlés szónoka (3. oldal) V Ilyen egy modern „húsgyár“ (3. oldal) ▼ Sós Károly nyilatkozata (8. oldal) A tavaszi békehónap Bara­nya megyei rendezvénysoroza­tának záró ünnepségét vasár­nap tartották Szigetvárott a Zrínyi filmszínházban. A Ha­zafias Népfront szervezte bé­kegyűlésen részt vett Nagy Józsefné könnyűipari minisz­ter, Hoang Luong, a Vietnami ; Demokratikus Köztársaság bu- j dapesti nagykövete. Rapai; Gyula, az MSZMP Baranyai megyei Bizottságának első tit— j kára, Rameisl Ferencné or­szággyűlési képviselő, Sztergár János, a HNF Baranya me­gyei Bizottságának titkára. Ott voltak Szigetvár város és a szigetvári járási párt-, állami és társadalmi szerveinek ve­zetői. A vendégeket a városi ta­nács épületében Mesztegnyei Imrei az MSZMP Szigetvár városi Bizottságának titkára köszöntötte. Az ünnepség a filmszínházban fél tízkor kez­dődött. Papp Istvánnak, a Ha­zafias Népfront szigetvári vá­rosi elnökének megnyitója után a Zrínyi nevét viselő út­törőcsapat tagjai virágokat nyújtottak át az elnökségnek, ezután került sor a fiatal vá­ros békedemonstrációjára, melynek ünnepi szónoka Nagy Józsefné könnyűipari minisz­ter volt. Az előadó hangsúlyozta, ha­zánkban már szinte hagyo­mánnyá vált, hogy minden év májusában megrendezik a ta­vaszi békehónapot, melynek nyitányát Budapesten május 9-én, a győzelem napjá­nak évfordulóján nagygyűlés keretében tartották. Ez az idő­pont önmagában is jelképes. 24 évvel ezelőtt e történelmi dátum nem egyszerűen egy háború végét jelentette, ha­nem az emberiség szörnyű el­lenségének, a fasizmusnak a legyőzését. A baráti Szovjet­unió segítségével a magyar dolgozó nép is elindulhatott a szocialista forradalom út­ján. Szocializmust építő né­pünk azóta megteremtette az emberhez méltó élet politikai, társadalmi és anyagi feltéte­leit. Nagy Józsefné történelmi visszapillantásában rámutatott arra, hogy a második világ­háború utáni években a nem­zetközi viszonyok kiélezéséért, a feszültség felszításáért, a hi­Nagy Józsefné könnyűipari miniszter ünnepi beszédét mondja. Mellette Rapai Gyula, illetve Hoang Luong, a VDK nagykövete. Foto: Bencsik Zoltán (Folytatás az 5. oldalon.) Befejeződott a moszkvai tanácskozás első napirend jenek vitája Felhívás a béke védelmére! A moszkvai tanácskozás hétfő délelőtti ülésén befejeződött az első napirendi pont, az anti- imperialista akcióegység kérdésének vitája. Június 5-e óta a tanácskozás tíz munkanapján 75-en, gyakorlatilag az összes küldöttségvezetők felszólaltak, fejtették ki pártjuk véleményét az első napirendi pontról és ennek keretében természetesen a tanácskozás fő okmányának tervezetéről is. Ugyancsak a titkárság előterjesztésére a tanácsko­zás hozzájárult ahhoz, hogy elfogadják a „béke és szo­cializmus” nevű nemzetközi kiadóvállalat kezdeménye­zését, amely elhatározta, hogy angol, francia, német, orosz, spanyol, arab és szükség esetén más nyelveken is kiadja a moszkvai nemzetközi tanácskozás beszé­deit és okmányait. Kedden délelőtt a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása folytatja munkáját. „Mi, kommunista és mun­káspártok képviselői, akik nemzetközi tanácskozásra ül­tünk össze Moszkvában, fel­hívással fordulunk 3 világ né­Üj Irodaházat építenek a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat építői saját vállalatuk részére a Fürst Sándor utcában. Az új irodaház beruházási összege megha­ladja a négymillió forintot, az átadási határidőt ez év decem­berében állapították meg. Szokolal felv. — az amerikai imperializmus — minden eszközzel elfojtani igyekszik a nemzeti felszaba­dító mozgalmakat, reakciós államcsínyeket szervez, népel­lenes rendszereket segít ura­lomra és támogat. Az amerikai imperialistáit hosszú évek óta a legbarbá- rabb eszközök alkalmazásával agresszív háborút viselnek Vietnamban. Az arab népek elleni izraeli agresszió következtében a Kö­zel-Keleten továbbra is veszé­lyes feszültségggóc áll fenn, amely ibármely pillanatban lángra lobbanthatja a háború füzét. Állandóan veszélyeztetik a békét az imperializmus provo­kációs fondorlatai Kuba ellen, Korea partjainál, számos ázsiai, afrikai, latin-amerikai ország ellen. Európa szívében egyre erő­södik a harcias nyugatnémet imperializmus, felüti fejét a neonácizmus. Az agresszív NATO-tömbre támaszkodva és az amerikai imperializmussal szoros szövetségben együttmű­ködve, a bonni kormánykö­rök, amelyek nem vonták le a kellő tanulságot a hitleri Németország szétzúzásából, re- vanspolitikát folytatnak. a nukleáris fegyver megszerzé­sére törekednek, valamennyi európai nép biztonságát fe­nyegetik. A békét fenyegetik Európá­ban azok a haditámaszpon­(Folytató* a- 2.'- oldalonj é k » 1 Moszkva A kommunista és mun­káspártok nemzetközi ta­nácskozásának 1969. jú­nius 16-i ülésén elfogad­ták az alábbi felhívást, amelynek címe: Felhívás a béke védelmére! peihez, minden emberhez meggyőződésére és politika nézeteire való tekintet nélkül bogy hajtsanak végre együtte: akciókat a béke megvédésért ás megszilárdítására. Harc folyik a legfontosab- oért: az emberiség jövőjéért Századunk első felében kél világháború több mint 70 nillió emberéletet ragadott el, :ok ezer virágzó várost és fa- ut törölt el a föld színéről. A Hirosima fölött megjelent bal- óslatú atomfelhő tragikus fi­gyelmeztetés volt arra, hogy nilyen következményekkel árhat a harmadik világhábo­rú, ha az imperializmusnak ikerül azt kirobbantania. A jelenlegi körülmények kö­tött, amikor az atombombák nercek alatt elérhetnek bár- nely világrészt, és óriási te­rületeket változtathatnak msztasággá, egy világháború ok száz millió ember pusztulá­st vonná maga után, a világ ivilizációjának és kultúrájá- íak értékes kincseit döntené ómba. A háborúnak, az agressziós ás erőszakos cselekmények- lek, a népek szabadsága elle­li merényleteknek mind az mperializmus politikájában ejlik a forrása. Az imperializmus, elsősor- >an az amerikai imperializ- nus, fokozza a fegyverkezési lajszát, a nemzetközi feszült­éget. konfliktusokat és helyi iáborúkat szít a föld külön- >öző részeiben. A népek sza­bóságának esküdt ellensége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents