Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-11 / 106. szám
1W9. május It, Dunanttm name 3 A „melegházváros” terve: Virágok — nyugati exportra A Sasad Tsz és a HUNGAROFLOR is érdeklődik Több mint 300 ezer dollár évente — Zöldséget is termeszthetnének egy ilyen objektum felépítésére csak egy olyan vállalat képes, mint a Baranya megyei Építőipari V., s ez egyelőre túlterhelt. Bármennyi nehézség is áll előttünk, ezek máshol is fennállnak, s mégis gyors ütemben épülnek a „melegházvárosok”. Ami máshol sikerül, az Pécsett is elérhető. A legfőbb dolog-1 ban. nincsenek problémák. Van piac, lesz, aki értékesít és szállít, s lesz, illetve van, | aki érdeklődik. Mint Horváth | Lajostól, a Pécsi Városi Tanács elnökétől értesültünk, a Városi Tanács is foglalkozik evvel a témával. Ezenkívül a „melegházváros” szóba került a MÉK idei küldöttgyűlésén, a pécsi tsz-szövetségnél, a mohácsi Űj Barázda Tsz-nél és sok helyen másutt. Az idő majd megérleli a többit, s ehhez az érlelődéshez kíván segítséget nyújtani ez a tájékoztató jellegű cikk is. Magyar László Ma déle!3!t nyűik Polgári védelmi kiállítás A Pannónia Szálló nagytermében grafikusok, kirakatrendezők és elektrotechnikai szakemberek tucatja dolgozott szombaton egész nap: ma délelőtt 11 órakor ünnepélyesen megnyílik az első pécsi polgári védelmi szakkiállítás. A megyei parancsnokság által összeállított anyag a polgári védelem valamennyi szakterületéről átfogó képet ad, bemutatva: milyen veszély leselkedik a ma emberére, áld az atomfegyverek árnyékában él, de felsorakoztatja azokat az eszközöket is, melyek segítségével minimálisra csökkenthető a kár, s megmenthető az élet. A kiállítás ideje alatt — mely naponta 10-től 19 óráig tart nyitva —, oktató. illetve kisjátékfilmeket vetítenek. Kétszáz fős vegyi a nyaggyá r Hidason A Brikettgyár valamennyi munkását átveszik A „váltást” a legzökkenő- mentesebben akarják lebonyolítani: júniustól fokozatosan csökken a brikett-termelés, s a felszabaduló területen, illetve helyiségekben mindjárt meg is kezdődik a vegyipari gépek szerelése. A munkásállomány változatlanul a helyén marad: vezetőinek alapvető kikötése volt, sőt a későbbiek folyamán új felvételekre is sor kerül. A Budapesti Vegyiművek hidasi gyáregységének a fejlesztés első ütemében mintegy kétszáz, a későbbiek folyamán pedig közel 400 alkalmazottja lesz. Mindezt Poros Tamás, a legnagyobb múltra visszatekintő magyar vegyigyár igazgatója mondta el szokásos évi sajtó- tájékoztatóján, melyre ez alkalommal a Gundel Étterem különtermében került sor. A Budapesti Vegyiművek az 1860-ban életrehívott első magyar enyvgyár és a nem sokkal „fiatalabb” budapesti kén- savgyár jogutódja. A vállalat ma 2400 embert foglalkoztat, s termékei a világ 31 orszáNem áll mögöttünk senki, csak az idő... Háromszögbe sárt 56 esztendő Százezer négyzetméteres „melegházváros” Pécsett... Ez volt a lényege annak a cikknek, mely néhány hónappal ezelőtt látott napvilágot lapunkban. A tudósítás arról szólt, hogy a Pécsi Hőerőmű megbízta a budapesti AGRO- TERV-et, vizsgálja meg annak lehetőségét, nem lehetne-e egy egy tíz hektáros „üvegház- várost” létesíteni a Hőerőmű szomszédságában, amit az erőmű fáradt gőzével fűtenének. Megírtuk, hogy e létesítmény a legnagyobbak egyike lenne az országban, s több mint százmilliós nagyságrendű beruházást tenne szükségessé. Szegfű, rózsa és tápkocka Bár a tanulmányterv csak a nyár derekán készül el, a terv főbb vonalai már kialakultak. Győr József, az AGRO- TERV osztályvezető mérnöke és Moticska Alfonz, a Hőerőmű főmérnöke a következőképpen tájékoztatott bennünket erről: A 10 hektáros területből 3 hektáron szegfűt, 3 hektáron rózsát, 3 hektáron zöldséget és 1 hektáron szaporító anyagot lenne célszerű termeszteni. A virágok zöme nyugati exportra kerülne, bár bőven jutna belőle Pécs és környékének ellátására is. A virágok mellett szól az a tény, hogy a dísznövényeknél 450—600 forint termelési érték, illetve 150—200 forint nyereség érhető el négyzetméterenként, a zöldségnél viszont meg kellene elégednünk a 250—300 forint termelési értékkel és 100 forint maximális haszonnal. Mégsem szabad lemondani a zöldségről, hiszen gondolni kell a lakosság ellátására, a vitaminínséges időszakra is. Egyébként még a vetésforgó is szükségessé teszi a zöldségtermesztést ! Az utóbbi években rohamosan terjed a fólia alatti zöldségtermesztés az országban. E módszer hívei azt állítják, hogy a fólia sokkal olcsóbb, és élőbb visszatérői, mint az í vegház. Megkérdeztük erről Győr József véleményét, • nem is intézhettük volna illetékesebb személyhez ezt a kérdést, hiszen a Győr József vezette tervezői kollektíva összesen 300 ezer négyzetméter felületű üvegházat tervezett az elmúlt években, csaknem a felét annak az üvegház- 1 elületnek, mint amennyi ma Magyarországon egyáltalán található. Győr József nem osztotta a melegházak jövőjével kapcsolatos szkeptikus véleményeket. Mint mondotta, a fólia rohamos térhódítása ellenére egy seregnyi „melegházváros” épült a fővárosban, Százhalombattán, a Szeged környéki tsz- ekben és másutt. Véleménye szerint fólia és melegház nem tagadja, hanem kiegészíti egymást A pécsi „melegházvárosból” az egész megyét, Baranya valamennyi kertészetét el lehetne látni egységes, kiváló minőségű tápkockával. A mai közlekedési és szállítási viszonyok között már ez is gazdaságos, Hungarocamion és repülőgép A „melegházvárosban” dolgozó 120—150 ember több mint 3 millió szál szegfűt és rengeteg rózsát termelne évente, melynek zöme exportképes lenne. A tervezők nem nyugtalankodnak az értékesítést illetően. Mint mondották, óriási, egyelőre még kimeríthetetlen értékesítési lehetőségeink vannak nyugaton. Optimizmusukat igazolja az a tény, hogy — a tervezővel együtt — a közelmúltban Pécsre látogatott Gerbár József, a budapesti Sasad Tsz. képviselője, a HUNGAROFLOR üzletkötője. A Sasad Tsz-nek — mint ismert — közvetlen export joga van, s a HUNGAROFLOR egész Európába szállít dísznövényeket. A szállítás a Hungarocamion Vállalat kocsijain történne, a legközelebbi betonkifutópályás repülőtérig. így szállítják a magyar virágot ma is. A pécsi „melegházváros” legnagyobb értéke az lenne, hogy az ott dolgozó 120—150 ember évi több mint 300 ezer dollárt állítana elő vízből, gőzből és trágyából. Ehhez jönne még a belföldi értékesítésből származó haszon. Mindent egybevetve, Győr József szerint 22—30 millió forint termelési értéket produkálna évente az üzem, s ebből legalább 10 millió forint volna a nyereség. A „melegházváros” 50 tonna gőzt igényelne a legnagyobb hidegek idején, tehát januárban. Moticska Alfonz elmondotta, hogy számításokat végeztek, s megállapították, hogy a Hőerőmű viszonylag csekély költséggel állandóan és gazdaságosan biztosítani tudná ezt a hőmennyisége^ Remények és realitások Az eddig elhangzottak nagy reményekre jogosítanak. De azért ne ragadtassuk el magunkat, s nézzük meg a realitásokat! Kezdjük avval, hogy egyelőre még csak a tanulmányterv lesz készen, amit — a szokás szerint — beruházási programnak, majd kiviteli tervnek, végül pedig a kivitelezésnek kell követnie. Ez a legjobb esetben is több évet vesz igénybe. Ne feledjük el, hogy-— Győr József adatait idézzük — a „melegházváros” körülbelül 3 ezer tonna acélt, s vagy 130 ezer négyzetméter üvegfelületet igényel, amit le kell gyártani valahol. Még enhél is nagyobb gond, hogy Azt mondja, soha nem késett, egyetlen fél órát sem. Vagyis azt a fél órát sem mulasztja el, amennyivel előbb — már jó ég tudja, mióta — bemegy az üzembe. A hőerőmű kazánházába. A Fürst Sándor úti lakóteleptől az erőműig nem hosszú az út. Fél hatkor átöltözik, elszív egy cigarettát, összekészíti a szerszámokat, megtárgyalják a sportügyeket, főként hétfőn vagy hét végén. És a kazánház? Ki itt még nem járt, annak képzeletében a kazánház fogalma azonosul a köz- pontifűtéses bérházak alagsori berendezésével. De ez más. A nyolc kazán egyenként 60 tonna gőzt ad egy óra alatt, a két szovjet gyártmányú óriás kazán pedig 220—220 tonnát. Az előbbiek magassága pontosan 25 méter, a két nagy kazáné 31,70 méter. Tehát 7—10 emeletes, ijesztően nagy monstrumok a csarnok jobb oldalán, baloldalt pedig a vezérlő- asztalok, villogó fényekkel. Itt kerestem Keszler László kazánkőművest, de Kelemen Ferenc, a TMK vezető mérnöke mondja, Keszler beteg, a mandulájával van valami baj. Csoda, mert nem tud róla, hogy valaha is táppénzen lett volna. Szívós, kemény ember. — És még milyen? — Pontos, készséges, magas szaktudású. Tekintélye van, és ezt nem kapta, hanem megszerezte eszével, kezével. A lakótelepi húsbolt küszöbén áll egy ember. — Keszlerék? — A futballista Keszler? A Stofi? — Igém Másik kapun, aztán fönt az emeleten. Uzsonna közben zavarom meg, menjünk csak be a szobába, majd később folytathatja: „Van időm elég, sajnos.” A futballisták ritkán híznak el. Keszler László túl van az ötvenen, de tartása, alkata.;. — Ha egyszer mégis elkésne, felborulna megszokott életritmusa? — Nézze, volt nekem egy jó iskolám. Felszabadultam, mint kőműves, és protekcióval jutottam be harmincháromban az újhegyi erőműhöz, amely a DGT-é volt. És képzelje el, hogy 10 éven át csak mint úgynevezett „napi munkás” dolgozhattam, míg végre bekerültem véglegesen az állományba és a szakmába. Fiatal voltam, és a fegyelmet — ezen múlt a kenyerem, jö- vőm — a körülmények egyszerűen belémverték. Aztán megszoktam. Ebben nőttem fel — Protekciót mondott — Igen. Saját magamat protezsáltam, mert fociztam a DVAC-ban. Akkor neveztek el Stofinak is. Volt akkoriban a magyar válogatottban egy Sto- fián nevű, a fiúk ahhoz hasonlítottak. Persze túlzás volt, mert nem csillogtam én a fociban, de azért húsz esztendőt lefutballoztam. — Munkaidő alatt jártak edzésre? Ültében előrehajol a heve- rőn: — Hogyan?! Idefigyeljen. Egyszer Tokoddal játszottunk, vasárnap kettőig dolgoztam, háromkor kezdődött a meccs. Nem alcartam vállalni, mert nagyon nehéz munkám volt, azt hittem, a szemem kiszárad a forró kazánban, amikor falaztunk. Aztán a Wágner Sanyi bácsi rábeszélt, rúgtam két gólt, nyertünk is, utána Vényei, a bányafelügyelő azt mondta: „Stofi, jót tett neked a délelőtti műszak ...” A régi csapat: Keszler, Csirke, Grózdics, Krivicz, Fürtös Jani. — Nem sok minden változott. — Például ml nem? Föláll, kint újra szakad az eső, becsukja az erkélyajtót „A huzat árt a lábamnak...” — Csirkével együtt dolgozom, Fürtössel is. És a munkahely végül is a régi. Valóban, csak a tulajdonos változott: DGT, aztán MESZ- HART, aztán DÉDÁSZ, most Pécsi Hőerőmű Vállalat. — Annyi változott, hogy amikor az újhegyi erőmű elöregedett, és közben az új megépült, akkor átjöttünk. De nekem ez az első munkahelyem, most már harminchét esztendeje... A kazán égőterének hőmérséklete 1400 Celsius. Üzemzavar, vagy tervszerű karbantartás idején leáll a kazán. Fönt nyitják a szellőzőt. Három nap kell, míg az elviselhető 50—60—65 fokra lehűl. Először a kazántisztítók bújnak be: kiszedik a pernyét, hamut. Utána az ácsok bent állványoznak. Az égőtér bel- mérete körülbelül ötször négy méter. Az állványok — ha kell — nyolc emelet magasságba nyúlnak. Utána jönnek a kazánkőművesek: Keszler László, Gera József, Bartos József, Gyömbér György és Kis Tamás János. Kiszedik a samott-téglákat, éppen ott, ahol a mögötte lévő csőhálózatot a lakatosoknak, hegesztőknek javítaniuk kell. Utána vissza a samottot, hőellenálló malterral. — Nyavalyás egy munka. Kiszárad az ember a pokoli hőségben. De sietni kell, mert számít minden óra. A kazánnak be kell lépnie minél előbb, hogy a villamosenergiaellátás folyamatos legyen. — Miért választotta? A magasépítőknél mégis egészségesebb a munka ... — Biztos. Kint van a szabadban. Ez mégis szép. A hajrát, a gyors munkát lehet megszeretni. Pedig nem áll mögöttünk senki, csak az idő. Gyárvárosi. Szülei téglagyári munkások voltak a „Lauberben”. Keszler László itt született a Budai vám könyékén. Föntebb, Újhegyen van 300 négyszögölnyi szőlő, gyümölcsfákkal. Alatta meg a futballpálya. Légvonalban a pályával talán az Erőmű. Ha a lakóteleptől egyenes vonalat húzna a munkahelyig és a szőlőig, háromszögbe zárná ötvenhat esztendejét. Ritkán lépett ki e háromszögből. Legutóbb néhány napja, amikor a fővárosban a miniszter kitüntette a Munka Érdemrend bronz fokozatával. Rab Ferenc gába jutnak el. Az öt gyáregységben 12 féle vegyianyagot állítanak elő, köztük növényvédőszereket, műtrágyákat, szervetlen és szerves alap- és segédanyagokat, ipari gázokat, galvántechnikai segédanyagokat és gyógyszer- ipari alapanyagokat. Az éves termelési érték 1968-ban meghaladta 1,2 millió forintot. Az igazgató lapunk munkatársának kérdéseire válaszolva elmondotta, hogy a hidasi üzem a mind súlyosabb munkaerőgondokkal küzdő vállalat első vidéki egysége lesz, s az első időszakban csont-, illetve bőrenyvet fog gyártani. A folyamatos fejlesztés eredményeképpen a későbbiek folyamán ez a gyár végzi majd a legfontosabb növényvédőszerek gyártását, illetve csomagolását is, ami a létszám megduplázódását eredményez- | heti. A vállalat előtt álló távlatok évről évre igéreteseb- I bek, a termékek 66 százaléka ugyanis mezőgazdasági jellegű vegyianyag, illetve növényvédőszer, az pedig köztudott, hogy a magyar mezőgazdaság kemizálása még csak most kezdődött. 1969-ben a tervek szerint 31 ezer tonna gyomirtót, gombaölőt, illetve talajfertőtlenítő szert gyártanak, míg a műtrágya és növény- védőszer-termelésük 9 százalékkal emelkedik. A vállalat versenyképességének biztosítása céljából saját kutató részleget alakítottak ki, mely 77 fős apparátusai dolgozik Az új gazdasági mechanizmus első éve minden vonatkozásban sikeres volt a Budapesti Vegyiművek szempontjából. 1968-ban 114 millió forint vállalati eredményt értek el, melyből 6,6 millió forintot fizettek ki nyereség- részesedés címén. Ez 6 heti bér átlagának felel meg. A vállalat fizikai állományának átlagkeresete egyébként 2200 forint körül van, melyen belül a szakmunkások — köztük a karbantartók —, természetesen ennél jóval többet keresnek. A hidasi üzem átvétele azért is kedvező a vállalat számára, mert a brikett- gyár olyan szerelőgárdával rendelkezik, mely az üzem kialakítása, a gépek folyamatos karbantartása mellett hosz- szabb távon még alkatrészek tömeges gyártására is alkalmasnak látszik. Szerencsés körülménynek tekintik a vállalat vezetői, hogy a megyében székel a mind nagyobb tekintélynek örvendő vegyi- gépészeü technikum is, mely az utánpótlás, illetve a bővítés folyamatosságát garantálhatja. A hazai igények kielégítése mellett mind nagyobb figyelmet szentel a vállalat a külföldi piacoknak. Pillanatnyilag termékeik 12 százalékát exportálják — 146 millió forint értékben. Az exportképes termékek száma ez idő szerint 15—18, a folyamatban lévő kutatások azonban e kategória ugrásszerű bővülését ígérik. Kooperációs szerződés jött létre az osztrák Stickstoffwerke vállalattal is, mely megteremtette a trifenoxin gazdaságosabb termelésének feltételeit. Ez a szerencsés „húzás” a fejlesztési alapból mintegy 14 millió forintos megtakarítást eredményezett, s ötéves távlatban 2 millió dolláros export lehetőségével kecsegtet. A fejlesztési alappal kapcsolatos megtakarítások azért is bírnak rendkívüli jelentőséggel, mert a vállalatnak saját magának kell a hidasi új üzem költségeit kigazdálkodnia. A Mecseki Szénbányák egyébként rendkívül jutányosán — 20 millió forintért —, adta át jó állapotban lévő, korszerű telephelyét, mely a későbbiek folyamán — terület bőven van —, tetszés szerint bővíthető. A gépek, illetve a szerelési munkálatok összköltsége előreláthatóan hatvanmillió forint lesz. A termelés 1970- ben induL a s. Tegnap este a Liszt hangverseny- teremben nagy sikerrel mutatkozott be a lipcsei „Népek Családja Emlékmű” kórus, — amely hatnapos látogatásra érkezett Pécsre az AKÖV szakszervezeti bizottsága és a Bartók Béla Kórus vendégeként. A vendégkórus ma Szigetvárra látogat, majd Mágocsra megy, ahol hangverseny lesz a Bartók énekkar és a helyi kórus klarem űködéséveL 1 i
