Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-03 / 98. szám
fi Dunanmii namo 1969. máim ti ...dal, tűz, harc, szerelem ÍRÓK, KÖLTŐK MÁJUSRÓL, TAVASZRÓL A ZÁSZLÓ FORRADALMAS ERŐ — ... Csak azokat hívjuk, akik hisznek a győzelemben. Aki nem látja a célt, ne is tartson velünk, mert csak szenvedés vár rá. Sorakozzatok fel, elvtársak, éltessük a szabadok ünnepét. Éljen május elseje! A tömeg szorosabban ösz- szezárult körülöttük. Pável meglódltóttá a zászlót, úgyhogy kibontakozott és úszott előre, vörösen, csillogva, mosolyogva a napon... Nem lesz a tőke úr mirajtunk ... — fújta Fégya Mázin és százan meg százan vele zúgták: Elvész, aki a múltnak él... Pelagéja mosolygó szájjal lépkedett Mázin mögött. A fejek fölött látta a fiát és a zászlót. Körülötte csupa lelkes arc és villogó, mindenféle színű szempár. Az élen Mázin, Pável és Andréj tele torokkal énekelték: A szabadság honába tartunk, Az igazság nekünk a cél... Szemközt is jöttek. Lármás sokaság tódult a zászló felé, elvegyült a menetelők között és velük együtt áramlott vissza. Lármájukat elnyelte az ének. Pelagéja ráismert a dalra. Ezt énekelték otthon olyan halkan. Most itt az utcán hatalmasan hömpölyög, hullámzik és keményen, férfiasán hívja az embereket a jövő széles útjára, és nem titkolja az út nehézségét. Nyugodt, szép lángjában megolvad a múlt salakja, a megkopott érzések eloszlanak és hamuvá ég az újtól való átkos fé- félelem ... (Maxim Gorkij: Az anya). FÉNY A JÖVŐBŐL Május 1. Az élet föltarajosodott, mint valami vörös kakas. Kiáltás és mozgás. Szirénák. Valahol föleresztettek egy világító rakétát. Rikkancsok harsogó brossúrákkal. Az ég balda- chint mosolyog. Autók. Gyárkürtőkön búgnak a kürtök. A nap fölfelé röpül. Gyerekek nevetnek a szellőző iskolák előtt. Valaki a kövezetre terítette csodálatos köntösét. Ünnep! Ünnep! A forradalmas erő ünnepe. (Kassák Lajos: Máglyák énekelnek, 1920. Bécs) ELVTARSAK Es minden éjszakán a Wheeling Railroad dörgő vonatából a krumpliskert vigyázó lécein át egy széntőmböt dobtak a fékezők, s a rohanásból érdes hang röpült: Mikének küldjük ezt!... Mike McCoy fékező elvtársainak adassák csengő ajándékul ez a vers ma, gyönge tüdejét kiköpte Mike egyszer Ohio szeneskocsiján és meghalt a társaiért. S nem tegnap óta, de öröktől fogva ásnak nekünk a semmit ők — nekünk, kik újra élünk minden jó csókra, minden megújuló tavaszra, nekünk, kiknek a fény a jövőből lobog. (Paul Éluard: Május elsejéről május elsejére — Somlyó György ford.) VÖRÖS MÁJUS A város, az ország májust énekel a nyugat-magyaror- énekel... szági kommün forró közepéMit jelentett 1919-ben má- ben, Sopronban, a forróhitű Just énekelni? A szocialista • költő, a mártírrá lett fiatal embervilág jöttének tenni Bors László. Kis vidéki vá- vallomást és fogadni hűséget, rosok. faluvárosok lapjainak Májust dalol a francia meg- költői egyetlen boldog má- szállás fegyvereinek tövében jusi kórussá avatják a fegy- hősi és hű szívvel Juhász verek közé zsugorított orszá- Gyula Szegeden; a szociális- ta világszabadságra eszmél 8 Oláh Gábor a kálvinista Ró- (Barta Lajos: Májusok emuiéban, Debrecenben; májust léke.) MINDEN NAPODON Vörös májusra vígan zöldellő Szabad májust hadd hozzon a Jövő! Legyen majális minden napodon Ó Ember, hittel én ezt dalolom. Hittel, reménnyel május ünnepén, Ó, Ember, Testvér, be szeretlek én! (Juhász Gyula: Májusi óda — 1919. május) MATRÓZI ALMOK Ezer, kilencszáz és tizenkilenc volt, Május és májust hangulat, Mely tarka csendes bokrétába fonta A mély matrózi álmokat. A mély matrózi álmok ott fakadtak A kő-kaszárnya gyér, sovány füvén, Hol is Csihajda Pál szavát figyelte Húsz egynéhány vörös matróz-legény. (Madarász Emil: Csihajda) (B. Brecht: Mikéről és a szénről — Radnóti Miklós fordítása) FEKSZIK ALÉLTAN Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga sárba fagyottan, áléit gyökerek közt fekszik aléltan, nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred. (Radnóti Miklós: Száll a tavasz) EQYUTT Költészet, együtt jártunk mi ketten a harcban és a sztrájkban, dokkban, főivonuláson s a bányamélyben, és kacagtam, ahogy kijöttél a szénportól maszatos arccal vagy a fatelep friss jószagot ontó forgácsával hajadban. £s az útfélen többé nem aludtunk, munkások hada várt ránk mindenütt tiszta, frissen vasalt ingben és vörös lobogókkal. (Pablo Neruda: A költészethez — Somlyó György ford.) PROLETÁR SZÓNOK Beszélni kezdett, akadozott; és újra mondta ugyanazt; megállt. „Ez volt”, mondta és az asztalra tette a kezét. A tiszta rajzolatú szilárd kéz olyan volt, mint egy jókora tapasztókanál. Es mi bizalommal voltunk a ki nem mondott szavak, g a keze iránt. Kívül a termen zuhogva dőlt a fény. (J. Ritsaosz: Proletár szónok — Dudás Kálmán fordítása) Kolbe Mihály rajza SZÉL SÖPÖR De im hideg szél söpör át a juhar s a nyárfasor fölött..« A bozót szárazon zörög, becsapódik az ablakszárnya, lobban a villámlás tüze... És hirtelen a háztetőn fenn nyílik az ég gyors-reccsenően, nehéz robajjal s körűié minden ijesztő csöndbe dermed, — a kert némultan elborul g tavaszi áldásként ered meg a zápor, sustorgón zuduL (Ivan Bunyin: Fülemülék — Fodor András fordítása) 1945. MÁJUS Elképzelem (s ez a valóság) egy ország rom-csúcsán ülök. De enged már a szomorúság — A keservek, bajok, dühök föl-fölmordulnak tajték-túrva — Ülök a tenger múlt felett s énekelni szeretnék újra, mint a madarak, s gyerekek! (Illyés Gyula: Buda, 1945. május) Egy emberibb világ ünnepe volt Kun Béláné emlékezik 1919. május 1-re Betegen fekszik, de az emlékezés varázsa erősebb, mint a kór. Fél évszázad múltán is eleven efővel idézi a nagy ünnep színes forgatagát, forró hangulatát. — 1919 áprilisának utolsó napjaiban válságos helyzetbe került az első magyar proletárállam. Riasztó hírek érkeztek a frontról, s talán ennél is riasztóbb értesülések a jobboldali és a centrista szociáldemokrata vezérek üzelmeiről. A tanácskormányt május 2-án le akarták mondatni. A forradalmi kormányzótanács ebben a kritikus helyzetben határozta el, hogy május elseje megünneplésére mozgósítja az ország munkásait. Kun Béláné meghatottan kutat emlékei között. — Budapest utcáin elemi erővel ömlött el az öröm az első szabad május elsején. Mintha a munkásnép így akarta volna megfnu- tatni nagy szívét és a proletárállamhoz való ragaszkodását. Sok májusi ünnepre emlékszem. Kolozsvári ifjúkorom virágos, kedves majálisaira, a moszkvai lenyűgöző felvonulásokra, de mind közül ez az ünnep tette rám a legnagyobb hatást. Ilyen élményem nem volt sem azelőtt, sem azután. Diadalmas nap volt. Egy új, szebb, emberibb világ mutatta meg vonzó arcát. S melegen, mintegy újra átélve a régvolt órákat, beszéli el, hogy szinte egyik percről a másikra borult ünnepi díszbe fővárosunk. Vörös drapériák színében ünnepelt a királyi Vár. Ormán a forradalom zászlai lengtek. A Lánchíd budai hídfőjénél diadalkaput emelt az ünneplő nép, a kapufeleket Marx és Engels szobraival díszítették. A Vérmezőn tízezren ünnepeltek, a tér egy roppant méretű csarnokhoz hasonlított, kék ég alkotta kupolájával.- A Duna is ünnepelt, fellobogózott partok integettek a virággal díszített hajóknak. S az ünnepi pompa mindenütt nagy művészek ízlését dicsérte. Uitz Béla, Falus Elek, Pór Bertalan készítették az ünnepi díszleteket. — Magam is egész nap kint voltam az utcán -c- folytatja Kun Béláné. — Az Andrássy úton, ahol zengett az Internacionálé, és reggel kilenctől déli egy óráig hömpölygött a felvonulók áradata. Nem volt dísztribün, nem voltak hivatalos delegációk, de Európa proletariátusa mégis eljött ünnepelni. A magyar munkások között osztrák, lengyel, román, olasz, francia, cseh és szerb proletárok meneteltek. Fővárosunk népe 28 helyen gyülekezett. Dalok, táncok, forradalmi indulók ritmusa mindenütt. Kun Béláné arról emlékezik, hogy a lelkek mélyéből feltörő öröm a pesti polgárság javarészét is magával ragadta. Csak a forradalom nyílt ellenségei gubbasztottak lehúzott redőnyeik mögött. Bizakodás élt a proletárszívekben, s az utcákon hömpölygő áradat viharos örömében megérezték önmaguk erejét. Ahogyan a Vörös Újság írta: „Üzenet volt ez a május elseje. A vörös szív tengerében úszó Budapest munkás százezrei, a magyar proletariátus legjobbjai üzentek a kapitalista hóhéroknak, hogy dőreség minden erőfeszítés: a kommunizmus világa feltartóztathatatlan törvényszerűség, amely elsöpör az útjá- ból minden kicsinyes és gonosz emberi mesterkedést.” — Kun Bélát aznap csak néhány percig láttam — emlékezik tovább Kun Béláné. — Korán reggel elváltunk, és csak este tudtam meg, hogy sok helyen beszéli Virággal díszített gépkocsiról köszöntötte a felvonulókat, majd munkások, katonák, később fiatalok fogták körül és kérték, hogy beszéljen. A többi népbiztos is így járta végig a várost, elvegyülve az ünneplők között. Kun Béla fáradtan, mégis derűsen, bizakodással telten fejezte be a napot. „Gyönyörű volt. Tengernyi nép. Hatalmas erő” — mondta a nap eseményeire visszaemlékezve. De a gond, a megoldásra váró feladat is tengernyi volt. Kun Béla az ünnepi hangulatban sem felejthette el, hogy másnap már ke- ■ mény, kegyetlen küzdelmek várják. — Meggyőződéssel mondhatom, hogy ez a csodálatos nap neki is és mindannyiunknak új erőt adott. Nagy szerepe volt abban, hogy néhány nap múlva, amikor a proletárhatalom sorsáról kellett dönteni, tízezrek gyülekeztek a forradalom vörös zászlója alá, hogy fegyverrel tegyenek bizonyságot: a magyar nép színe-java élete árán is kész megvédeni a Magyar Tanácsköztársaságot. A betegség nem tűr hosz- szabb beszélgetést. Kun Béláné — bár szívesen kutatna még kedves emlékei között —, búcsúzik. — Tíz éve már, hogy újra Magyarországon élek. Eleinte még ott lehettem a május elsejei ünnepségen, de most már korom miatt sem vonulhatok fel. De amikor a szép nap reggelén felcsendül a munkásosztály himnusza, ott ülök én is a televízió képernyője előtt. Gyönyörködöm az emberek örömében, a virágokban, a tavaszban, és újra meg újra átélem a félévszázad előtti ünnepet is, amely nehéz, hányatott sorsom fényforrása, büszkesége volt... És máig is az. Kékesdi Gyula { á
