Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-31 / 123. szám
WSÍ, május 31. imnanttm napio 3 A hang kalózai Véget ért a borsószüret V Hiányban Hat vagon primőr borsót adott a Kopár Az országban elsőként indult, de leghamarabb be is fejeződött a borsószezon a villányi Uj Alkotmány Termelőszövetkezet nagyharsányi üzemegységében, a déli lejtésű Kopáron, amelynek meleg talaján a zöldborsó egy héttel, tíz nappal előbb szemesedik, mint másutt. A Kopár ezúttal nemcsak koraiságban de terméshozamban is kitett magáért. Még a szüret utolsó napján, kedden is 80 mázsa borsót szedtek le a tábláról. A 40 holdról összesen 6 vagon zöldborsót szüretelt le a tsz, ami a Kopáron már kiváló, holdanként 15 mázsás termésnek felel meg. Primőr áruról lévén szó a szövetkezet bevétele is igen jelentős, a termés 80 százalékát kilónként 12 forintos áron értékesítették, s még az utolsó napokban is 9—10 forintos árat fizetett az idén minőségileg is kifogástalan kopári zöldborsóért a MÉK. A Hazai Fésűsfonó piackutatási tapasztalatai A pécsiek öltözködnek legdiratosabban A gyár termékeinek teljes skálája Pécsett megkapható Legkeresettebb fonal az Akryl A legszerényebb hirdetés, amit valaha megfogalmaztak: „Terliszter mintabolt, Pécs, Jókai tér. A Centrum Aruház kezelésében.” Az üzlet sem hivalkodó, noha az egyetlen Magyarországon, amelyben a belföldi fogyasztók a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár exporttermékeit is megvásárolhatják. A HFSZ és a Centrum mintaboltja alig egy éves, de működésének máris bizonyítható eredményei vannak: folyamatossá vált a terliszter- szövet-ellátás és a pécsiek számára hozzáférhetők a külföldieknél sok tekintetben előnyösebb tulajdonságokkal rendelkező hazai kézimunkafonalak. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárban Nagy István osztályvezetőtől mindenekelőtt arra kértünk választ, miért Nyáresti dal a tv-ben Rinaldo Rinaldini Nem lesz ismétlés a táncdalfesztivál 1 rr i •• . ff* elodontom éppen Pécsre telepítették a HFSZ mintaboltját? — Már hosszú idő óta jó üzleti kapcsolat fűz bennünket a pécsiekhez, a Centrum Áruházon keresztül mindig legjobb vevőink voltak. A mintabolt nyitásához a gazdasági reform adta az ötletet, alaposan meg akartuk ismerni a vidéki piacot. A pécsi piac egyszersmind a hazai piacot is jelenti számunkra, hiszen évtizedes tapasztalat szerint Pécsett reagálnak legérzékenyebben a divat változásaira, ott a legkisebb az ellenállás az új keverésű és mintázatú anyagokkal szemben, mondhatnám, a pécsiek öltözködnek hazai viszonylatban a legkorszerűbben, a legdivatosabban. Ha Pécsett „megy” a csíkos, a kockás és más új mintázatú szövet, akkor azt nyugodtan ajánlják az egész országnak. A gyár természetesen a kereskedelem rendelésére készít ilyen, vagy olyan minőségű, színű és mintázatú anyagot. Ezért, ha a mintabolt legsikeresebb szövetei nem „honosodnak” meg az országban, az árubeszerzők ízlésében kell keresni a hibát. A pécsi mintaboltban havonta ötszázan vásárolnak öltönyre, kosztümre, ruhára valót és 1600—1800 kardigán elkészítéséhez elegendő szintetikus kézimunkafonalat. A fonalértékesítésről különös elismeréssel beszél a HFSZ-ben Szüsz János osztályvezető. — Kézimunkafonalaink megismertetéséhez felbecsülhetetlen segítséget kaptunk a pécsiektől. Mi korábban is gyártottunk szintetikus fonalakat, de kizárólag a kötszövőipar részére. Kapacitásnöveléssel lehetővé vált, hogy a feldolgozó ipar igényeinek változatlan kielégítése mellett 10—12 tonna fonalat biztosítsunk negyedévenként a hazai kézi- munkázók számára. A bolt forgalma megbízható adatokat szolgáltatott ahhoz, hogy a jövőben milyen vastagságú, minőségű és színű fonalakat gyártsunk. Pillanatnyilag a legvékonyabb és a legvastagabb szálú, minőségben az Acryl elnevezésű, színben pedig a pasztelleken kívül az encián és mélybarna fonalakat veszik a pécsiek. — A pécsi mintaboltnak köszönhetjük, hogy tiszta gyapjú Lana, szintetikus Acryl és az ezek 30—70 százalékos keverékéből előállított, nedvszívó tulajdonsággal rendelkező s ezért a legkorszerűbb termékek közé sorolt La- nacryl kézimunkafonalainkat ettől a negyedévtől az ország valamennyi Centrum Áruházában árusítják. A kiváló áruknak úgy látszik, nincs szükségük propagandára, vagy elegendő, hogy éppen csak felhívják rájuk a figyelmet. A Hazai Fésüsfonó termékei ilyenek. A szövettermelés 70 százalék^ a ter- liszter fajtákból áll. Ezek forma- és éltartók, kevéssé gyúródnék, tartósak, minőségben megegyeznek a világmárkás Trevira szövetekkel. A HFSZ exporttermékeinek bizonyos hányada a Trevira márka használatára is jogosult. A gyár szövetei az 1962-es brüsz- szeli világkiállításon aranyérmet és azóta is számos érmet, oklevelet nyertek, s rendre felülkerekednek a tőkés piacok megszerzéséért folyó küzdelemben. A pécsi mintaboltban a HFSZ termékeinek majdnem teljes skálája kapható. Ami a mennyiséget illeti, Pécs elsőbbséget élvez a megrendeléseknél még Budapesttel szemben is. Tavaly 730 ezer négyzetméter szövetet állítottak elő belföldi fogyasztás céljaira a gyárban, idén 900 ezer négyzetméterre van kilátás. Ebből a mennyiségből a pécsi mintabolt annyit hoz el, amennyire vásárlóinak szüksége van. A pécsi mintabolt — ha ösz- szegezzük a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár vezetőinek véleményét — beváltotta a hozzá fűzött reményeket. S ha az előbb elmondottakhoz hozzászámítjuk, hogy a mintaboltból elsősorban a vevőknek van haszna, mert a bőséges áruellátás előnyeit ők élvezik, bátran javasolhatjuk: teremtsenek a HFSZ és a Centrum kapcsolatához hasonlókat a kereskedelmi vállalatok és segítsék elő újabb mintaboltok létesítését. Harsány! Márta A LEGEGÉSZSÉGESEBB ITAL A BOR A francia tudósok kimutatták, hogy a természetes jó bor mintegy 12 féle vitamint és egyéb létfontosságú anyagot tartalmaz. Az Angliában végzett más vizsgálatok szerint a bor feloldja a vérben azokat az anyagokat, amelyek lerakódva érelmeszesedést okozhatnak. Pécs „alvilága** IJécs utcái alatt több mint 800 km hosszú víz- és szennyvízcsatorna hálózat található. Ennek az „alvilágnak” a karbantartását, javítását és új csatornák lefektetését kilenc ember végzi. A tisztítás eddig úgy történt, hogy a csörlőt az akna fölé állították, a vízbe beledobtak egy kóckötelet, amelyet a víz elvitt a következő aknáig. Az első aknában leengedték az „ekét”, a cső keresztmetszetével megegyező méretű kaparó szerkezetet, a kötél segítségével áthúzták a másik aknáig, miközben a kaparólapjai lazán hátracsuk- fottak. Ezután a csőrlővel elkezdték visszahúzni, a lapok megfeszültek és a cső faláról a rárakódott anyagot lekaparták. amit vödrökkel kimertek. Elképzelhető, milyen gyorsasággal lehetett haladni, és mennyire fárasztó volt a csörlőt kézzel tekerni. A csörlők egy ideje a Doktor Sándor utcai telep udvarán rozsdásodnak. Űj, nagyteljesítményű csatornatisztítót kapott a Víz- és Csatornaművek. A „Woma” típusú gép nyugatnémet szabadalom, nagyon sokat tud. Egy Csepel- Diesel tehergépkocsira szerelték, s ugyancsak Diesel-motor működteti a többfokozatú szivattyúját, amivel 120—200 atmoszféra nyomást tudnak előállítani. Hajnes Jenő magyarázza a működését. — Hatvanöt atmoszféra nyomással dolgozunk. Nagyon egyszerű a gép működése; a szórófej rakétaelven működik. A fej a szivattyúkhoz 40 m hosszú gumitömlőn keresztül csatlakozik. Maga a fej 5—6 cm átmérőjű üreges test, amelyben hátrafelé lyukak vannak. A nagynyomású víz mint a rakétából a gázok, hátrafelé a lyukakon keresztül távozik, a fejet pedig előrelövi a csatornában. Egyidejűleg maga mögött a vízsugár fellazítja a lerakódást. Aztán a tömlőt visszahúzzák, s az állandóan ömlő vízsugár maga előtt kihordja a szennyeződést. — Milyen sebességgel haladnak az új módszerrel? — Budapesten 8000—8500 métert tisztítanak ki egy hónap alatt. Mi örülünk, ha az első időkben elérjük az 5000 méteres teljesítményt. Műszak vége, az emberek fáradtan jönnek be az öltözőbe. — Hogy válik be az új gép? — kérdezem. — Nagyon kellett már — mondja egyikük. — Kevesen vagyunk, alig győzzük a munkát. — Állandó munkaerőhiánynyal küzdünk — mondja Hajnes Jenő. — Nem attól van, hogy az emberekben a „csatorna” már hallásra sem vált ki kellemes érzést? — Ez is közrejátszik. Bár a csatornáink végállomása, a szennyvíztelep olyan, mint egy laboratórium. Érdemes megnézni. Kint, a Megyeri út mentén húzódik a szennyvíztelep, ahol „kimossák a város szennyesét”. Kívülről olyan, mint egy ismeretlen rendeltetésű, diszkréten duruzsoló üzem, gondozott pázsitok, gondosan nyesegetett fák, betonmedencék. Semmi szag. Illetve van. Egyetlen helyen, ott ahol a szennyvíz belép a telepre, s a durva szennyeződést kiszűrik belőle. — Aranyat nem „bányásznak”? — kérdezem Kórász Vilmostól. — Hát amíg a homokfogónál kézzel dolgoztak az emberek, előfordult, hogy aranygyűrűt, ékszert, találtak. Amióta gépesítettük, nincs szerencsénk. A gépházban csempézett falak, olyan tisztaság, mintha j gyógyszergyárban járnánk. De | a telep útjai is mindenütt tiszták, felsöpörtek. — Ez itt az utolsó tisztítási fokozatok egyike — mutat egy zubogó vízmű medencesorra. — Azok a baktériumok, amelyeket beadagolunk, nagyon oxigénigényesek, ezért keverünk itt a vízbe oxigént. A baktériumok szó szerint „felzabálják” a fertőző szerves anyagokat. Majd innen továbbjutnak az utóülepítőkbe. Itt „kiéheztetjük” őket, s így kerülnek újra vissza a bőséges oxigénnel vegyített szeny- nyezett vízbe, ahol megismétlődik a folyamat. — És mi lesz a vízből kinyert szennyeződéssel? — A talajerőgazdálkodás használja fel trágyának, tőzeggel keverve. Sőt, tisztítás közben a telep olyan .gázt is nyer, amely vetekszik a városi gázzal, s eltüzelve fel is használjuk a telep üzemeltetésére. — Szóval, ha aranyat nem is találnak, dé „aranyat ér”, amit kiválasztanak a mellék- termékekből? — Valahogy úgy. Mégis akármilyen tisztán dolgozunk, mi is munkaerőhiánnyal küszködünk. Nehéz az emberek gondolkodását átalakítani. Marafkö László A régi kínaiak, ha egy gonosztevőt különösen meg akartak büntetni, zaj halálra ítélték. Följegyezték. hogy Marcel Proust annyira érzékeny volt minden lármára, hogy a dolgozószobájának falait parafával béleltette ki. Erre nekünk kevés lehetőségünk van egy modem bérházban, és így aggasztóan sok a panasz a zajártalomra. Levelek érkeznek a szerkesztőségbe, tanácstagok fogadóóráin nem egyszer panasztéma, de valószínű e sorok olvasói közül elég sókan saját maguk is szenvedői a felfokozott zajnak, a kíméletlen s nagyon gyakran indokolatlan lármának. A civilizációs zajokkal szemben többnyire tehetetlenek vagyunk, hisz nélkülözhetetlen, az életkörülményeinket megkönnyítő gépek okozzák, más esetekben azonban az emberekkel. polgártársainkkal szemben vagyunk tehetetlenek. akik nem hajlandók tudomásul venni, hogy rajtuk kívül mások is élnek a közelben. esetleg hasonló jogokkal rendelkeznek, és éppen csöndre vágynak, csöndre van szükségük a pihenés, az egészségük, a tanulásuk, vagy a munkájuk érdekében. Milyen zajokról van szó? Felosztásom egy kissé talán önkényes, de háromféle zajt, lármát szeretnék itt egymástól megkülönböztetni. Az egyik a tőlünk nagyrészt független mechanikai zaj. A másik a lakásokban okozott „életzaj”, amely rendszerint a felső lakásokból ered. Lehet jóindulatúan visszafogott. vagy kultúrálatlan, attól függ, hogy mit képzel az ember a lakásáról: azt, hogy egy lakás a nagy bérházban, vagy azt, hogy egy lovarda. Ebben az esetben sincs védekezési lehetőség: vagy — vagy. A harmadik az úgynevezett civilizációs zaj. Rádió, televízió, személyautó, motorkerékpár, stb. Ezek a zajok különösen mostanában okoznak sok kellemetlenséget, bosszúságot, hogy beköszöntött a jó idő, és kinyíltak az ablakok. Egy lényeges körülményről nem szabad megfeledkezni: olyan lármáról, olyan zaj okiéi beszélek, amelyek a pihenő időben, mondjuk: vacsoraidő után. vagy éppen vasárnap kora reggel rombolják szét a nyugalomra vágyó emberek óráit. Mert végre el kellene oszlatni egy hiedelmet, ami valószínű egy téves értelmezés folytán terjedt el a köztudatban: a csendrendelet a valóságban nem este tíz óra után kezdődik, és nem reggel hatig tart De, maradjunk csak az este tíz óránál! Mégiscsak érthetetlen, hogy egyes televízió- és rádiótulajdonosok, mintha tudomást sem vennének a sűrűn lakott környék nyugalmi igényeiről, műsorzárásig bömbölte- tik a készüléket. A rádió az esti hírek után figyelmezteti a hallgatókat, hogy mások esetleg szeretnének már lepihenni, halkítsák le a készüléket. A televízió azonban még ennyi fáradságot sem vesz magának, így azután — például — szombat esténként még éjfél körül is Turpi úr- fi kalandjaitól visszhangzik a bérházak környéke. Vajon, akik ilyen hangerővel, nyitott ablakok mellett hallgatják a televízió vagy a rádió műsorát, vajon hallászavarokkal küszködnek? Mert ha nem, akkor ilyen hangerő mellett előbb-utóbb orvoshoz fordulhatnak. Mégiscsak érthetetlen, hogy egyes autótulajdonosok, miután a késő esti órákban hazatértek a kirándulásból, a ház előtt tartanak még egy hangos félórát, ajtókat csapkodva, motort berregtetve, és az is az emberség kérdései közé tartozik, hogy ha valaki vasárnap kora reggel el akar autózni (motorozni) és a kocsija általában nehezen szokott indulni, a zajos műszaki produkciót nem a bérház nyitott ablakai alatt rendezi meg fölébresztve az alvókat. Mondhatnék még példákat, variációkat, a végkérdés azonban csakis ez: hogyan lehet védekezni a hangok megfontolatlan, vagy egyenesen szándékos kalózai elled? Mielőtt a szerintem lehetséges választ leírnám, alátámasztásul egy orvosi szak- véleményt idézek: „A zörejek testileg és pszichikarlag hatnak ránk. A testi hatásról köztudomású, hogy egy nagyobb dörrenés után az ember átmenetileg megsülteiül, és ha valaki huzamosabb időn át intenzív , zajt kénytelen elviselni, az végleg el is veszítheti a hallóképességét. A testi zajártalmak azonban nem korlátozódnak a hallás megromlására. hanem vérkeringési zavarokat és gyomorbetegségeket is előidézhetnek. A zörejek riasztó jelekként hatnak ránk, a lárma okozta ingerek a szervezetet a feszült várakozás, valamiféle közelgő veszélyre való felkészülés állapotába helyezik. A szív és az idegrendszer feszülten várja a fokozott megterhelést, egész bensőnkön „motorikus nyugtalanság” vesz erőt, csak viszonylag hosz- szabb idő után áll be az er- nyedés. Leginkább a szellemi munkát végzők szenvednek az ilyen zajok hatása alatt amennyiben csökken a figyelem összpontosító képességük és gondolkodási kapacitásuk ...” Mindezekhez nincs mát hozzátenni. Hogyan lehet védekezni? Pontosabban: a védelemre szoruló lakók hova forduljanak segítségért? Ki fékezheti meg a szocialistá együttélés alapszabályait lekicsinylő hangkalózokat, akik este tíz előtt és tíz után egy csöpp lelkiismereffurdalás nélkül fölverik mások megérdemelt nyugalmát? Ez nem elsősorban nevelés kérdése, ez hatósági kérdés. Az utcákon cirkáló rendőr járőr hatásköre, aki a tíz óra után hangoskodókat kötelességszerűem felelősségre vonja, megbünteti. — Legyen az a járdán ordítozó részeg ember, vagy az, aki nyitott ablak mellett a televízióját, rádióját elviselhetetlenül bömböiteti. Hallom az ellenvéleményt: humánus társadalmunk van. nem kell azonnal mindenre a rend szigorával lesújtani. Azonnal? Azonnal, valóban. lehet figyelmeztetni, s csak másodszor büntetni. De nem ötödször is figyelmeztetni, ha egyáltalán valaki fölfigyel az ilyen rendzavarokra. Ami pedig a „mindent” illeti, a zajártalom súlyos következményekkel járó egészségügyi kérdés. Ebből a nézőpontból pedig kötelességünk kérdőjelet tenni a humánum után. Milyen humánum jellemző a mi társadalmunkra? A kevesek rendzavarása, kultúrálatlan magatartásuk iránti humánusság, vagy pedig a sok, a fölösleges és elkerülhető zajongásoktól szenvedő emberrel szembeni emberséges védelem? A válasz nyilvánvaló. De hát, élni is kell vele. Thlery Árpád Előterjesztés a közművesítés meggyorsításáról Közismert, országos gond & közművesítés. Az utóbbi években meggyorsult ugyan a közművek építése, de még mindig nagyon sok a pótolni váló. A városi lakosságnak csaknem 20 százaléka nem kap még közműves ivóvizet, de a vízszolgáltatással ellátott területeken is gyakori a zavar a vezetékhálózat elöregedése miatt. A csatornahálózat bővítésében, a szennyvíztisztítók építésében még nagyobb az elmaradás. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Vizsgálatai tize rint a negyedik ötéves terv vé géig kétszeresére kell bővíteti a közműépítési kapacitást. Ezéi a gazdasági bizottság határozat szerint előterjesztést készít közműépítési módszerek lénye ges korszerűsítéséről és a kapa citás bővítéséről. A számításol szerint a szocialista építőiparnál 1975-ig évente 12—15 százalékka kell növelnie közműépítési ka paritását. Különösen fontos tel adat a munkafolyamatok Mm szerüsítése, gépesítése. A szórakoztatás legváltozatosabb eszközeit felhasználva készül a tévé egyik fő nyári attrakciója, a „Vízszintes — függőleges” című sorozatműsor. Júniusban mutatkozik be, e havonta egy alkalommal jelentkezik, összesen öt adásban. Az adást megelőzően a sajtóban keresztrejtvényt tesznek közzé — amit csak az tud megfejteni, aki az adást végignézte. A megfejtők- között a Videoton-gyár nagy értékű ajándékokat sorsol ki. Olyan programokat készítenek elő, mint a „Nyáresti dal” —, amelynek címadója Fazekas Mihály verse. A nyári al- konyatok csendes derűjét és líráját sugározzák majd a versek, sanzonok, jelenetek és táncok ebben a műsorban, p melynek kerete, háttere és fontos szereplője a természet. A Színművészeti Főiskola végzős osztálya „Ide nekem az oroszlánt is” címmel mutatkozik be a képernyőn. Júliusban kezdik vetíteni a Rinaldo Ri- naldini című 13 részes filmsorozatot. A szegényeket gyá- molító híres rablókapitány tör- C!hri<;+.i.nn Anenst Vilipius írta meg, a film címszereplője Fred Williams — magyar hangja Mécs Károly. A nyár folyamán mutatják be a Nebáncsvirágnak, Hervé híres operettjének tévéváltozatát is. Seregi László rendezésében mutatja be a tévé Suppé immár klasszikus egy- felvonásosát, a „Pajkos diá- kok”-at. Augusztus 20-ára ünnepi -műsornak szánják a ' Szerb Antal VII. Olivérjéből készülő tévé filmet. Tartozéka természetesen a nyári programnak a táncdalfesztivál. Újdonság, hogy az elődöntőkön nem lesz ismétlés, csak a teljes adást vasárnap megismétlik. A zsűri visszaül a nézőtérre, minden dalt más énekes ad elő. Egyébként a pontozás és szavazás rendszere a tavalyival azonos. A sanzon- és táncdal- bizottsághoz beérkezett 1607 szám közül, 548-at tartottak előadásra érdemesnek. A fesztivál szerkesztő bizottsága már kiválogatta azt a hatvanat, amely a fesztivál műsorára kerül.
