Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-29 / 121. szám
Dunfintmt natK« + I96f. m£]u>lfc 8 VIRÁQZIK A MAJOMKOSBOR Az Orchis Sírnia, a a majomkosbor a Mecseknek márcsak egy szűk területén fordul elő. Minden eszközzel meg kell védeni a kipusztulástól ezt a preglaciális relictum nö. vényritkaságunkat. — Preglaciális relictum — jégkorszak előtti (650 í t esjer évvel ezelőttről) világraszóló csodául valahogyan ittrekedt marad- }^á!hyfaj ez a növényritkaság, amit a szakembe- • rek legalább akkora áhítattal néznek, mint a művészettörténész az ó- keresztény sírkamrát, a Mecsek-gerinc castrumát vagy az avarkori földsáncokat A relictum rendszerint olyan helyeken él, ahol már csak sajátos, szűkreszabott környezeti körülmények biztosítják fennmaradását ideig-óráig. Ha majomkosborral találkozunk, vegyük le a kalapunkat és tisztelegjünk előtte. Ilyen ősöreg, minden esztendőben mégis' duzzadón meg- ifjodó élet láttán fonón pézsdül meg bennünk, még a kevésbé fiatalokban is. a holnapokba vetett optimizmus. B. A. BARANYAI UTAZÁS TAVASZ A REQENYEI „HÖQYÖN" Vasárnap reggel... Éjszaka zengett az ég. Meleg májusi eső fürdette meg a várost. Az s.-i állatorvos autója áll meg az ablakom alatt. Régi barátom. Ragyogó idő van. Gyerünk ki hozzánk a hegybe-! — mondja. Egy hét fáradtsága tartana vissza az ágyban. De a szíves hívó szó, a bútorokra vetődő aranyló fényfoltok, meg a párában úszó reggeli táj csábítása erősebb. Pár perc múlva a vajszlói úton szalad velünk a kocsi. Barátom Regényéről, a dombok közé szorult kis baranyai faluból indult el valaha a középiskolába, majd az egyetemre. Szülei ma is itt élnek; ő a szomszédos, csaknem városnak számító nagyközségben állatorvos. Szüleit gyakran meglátogatja. Nemrég a szülői présház mellett maga is vett egy darab szőlőt. Estig sem derült ki, hogy tulajdonképpen kinek a vendége voltam. Megnéztük az állatorvos friss telepítésű szőlőjét, bort kóstoltunk a szülők pincéjében, megálltunk ismerős emberekkel beszélgetni. Az egész regenyei hegy vendége voltam. A HEGY A falutól északra húzódik a' szőlőhegy. A löszhátat két párhuzamos völgy, a Kisrét és a szépnevű Menyecskevölgy fogja közre. A lágy, teknő- alakú völgyek mélyén tiszta- vizű eret rejtenek az árnyékos fák. Az autót lent hagyjuk a fák alatt az árnyékban, és gyalog vágunk a hegy oldalának. Elhagyott szurdok, gazzal benőtt horhosok, bedőlt falú vízmosások állják utunkat. Valamikor százötven-kétszáz gazda osztozott a hegyen. Puskás hegypásztor őrizte a termést, riasztotta a madarakat. Vasárnap délelőtt fölballagtak a gazdák a pincébe. Férfias ételeket főztek, eldiskurálgattak kicsit, megkóstolták egymás borát és fölidézték a bőtermésű évek emlékét. A szőlők egy része az elmúlt években gazdát cserélt, a nagyobb tagok kisebb „izekre” oszlottak, új tulajdonosok jelentek meg. Húszezer -forintért présházzal együtt szőlőt lehet venni. A regenyeiek mellett ide járnak most már a gyó- diak, a görcsönyiek, az ócsár- diak. S a vonat, az autó meg a motorkerékpár a városiaknak is karnyújtásnyi közeibe hozta a regenyei hegyet. — Ez itt egy pécsi katonatisztté ... Ez egy technikusé. . . Akinek a piros Pannóniája ott hűsül az árnyékban, az is a városból jár ki... — mutat körbe a gazda, akitől szomszédai után érdeklődünk. Kapát tart a kezében. Arcát ráncok sűrű hálója szövi be. Elhagyta már a hetvenedik évet. — Ezeket a vén tőkéket jövőre kiszórom. — Traktorral megszántatom az oldalt, és új telepítést teszek bele. Még szüretelni akarok ezekről a tőkékről — mondja bizakodva. Itt még igazi színe van a fűnek, igazi illata a virágnak. Az éjszakai eső feloldotta a szagokat. A reggeli nap fészkük szélére csalta a madarakat. Próbálom megkülönböztetni a hangokat. Az egyik sír, a másik pirreg, a harmadik pittyeg, a negyedik cserreg. Kakukk kiált, fülemüle csattog, fácán kodácsol, vadgalamb búg, sárgarigó füty- työg, csíz sír ... Aki csak a vasárnapi edéd mellé valóért jött fel a hegyre, már fordul vissza. A legtöbb présház ajtaja egész nap nyitva. Az emberek a gyümölcsfák alatt a termést latolgatják. Az egyik zsuptetős présház előtt megállunk. Fiatalasszony lép ki az ajtón. — Megnézhetnénk a házat belülről is? — Tudják, özvegyasszony vagyok... Még megszólnának... De borral szívesen megkínálom magukat. Kihozom ide a kapuba... Nem voltunk annyira szomjasak. A PINCE Varázsos szó. Tartalma egészség és derű, csend és nyugalom. A kulcs, amivel a gazda megnyitja ajtaját, arra emlékeztet, amit Szent Péter tart a kezében. Az első helyiségben áll a fából faragott prés. A készítés évében homlokára karcolták az évszámot: 1857. A gerendán húzós ingaóra szeleteli az időt. Pár falépcső vezet a hordók közé. A homályban nehezen tapogatja ki a szem a tárgyakat. Tökből készített lopót dugok a hordóba. Megszlvom, a bor bugyogva tör fel a lopó csövén. Jótékony hűvösség érinti meg a nyelvemet. Nincs szomorúbb látvány, mint egy elhagyott, beomlott pince. Lehangolóbb, mint egy sírbolt, mint egy ravatalozó. Itt valaha pohár csengett, hordó dongott, jókedv ropta a táncot.. j De aztán összedőltek a falak, vadrózsa verte föl a hordók helyét, róka költözött a pincébe. Egy ideig még egykedvűen nyikorgatja a szél az elárvult ajtót, s egy nyári vihar azt is hanyattvágja. Megpecsételődött a pince sorsa. Van, aki még emlékszik a régi gazdára, később elfelejtik a nevét, gyom veri föl a ház helyét. Ősszel kánya repül át a hajdani ház fölött, csőrében diót visz. Valahol puska durran, a madár kiejti a zsákmányt. Néhány év múlva már csak a terebélyes diófa árnyéka gyászolja a hajdani pincét. A pince, amit használnak, aminek gazdája van, a szőlőhegy temploma. Prés sajtolja ki a szőlő vérét. Kádban forr a must. Hordók gyomrában érik és tisztul a bor. A présház ajtaját akármikor nyitja ki a gazda, mindig hazaérkezik. A tárgyak otthonosan simulnak a kezéhez. Itt minden szerszámhoz van valami Isten Hózot Olvasó Légy Míg Élsz Jóbor Ivó Éljen K Márton És Fia József köze. Fényes nyelű fűrész lóg a szögön. Kapa ásít a sarokban. Sarló öleli át a homályt. Az ásó nyele javításra vár. Az árat a gazda, amikor legutóbb használta, az ajtófélfába szúrta, hogy ne kallódjék el. A favágó tuskó körül aprófa hever. Kócos rafiakö- teg várja a falon, hogy szálat tépjenek belőle. A petróleumlámpa kormos cilindere mögött alszik az este... Az embert itt személyes kapcsolat fűzi a tárgyakhoz. A gyümölcsfát, melynek termését eszi, maga ültette. A széket, melyre ül, maga faragta. Az asztalt még diófa korában ismerte. Az ember itt személyes viszonyban van környezetével. És ez a személyes kapcsolat a tárgyakkal talán visszavezeti az embert mélyebb önmagához. délután Lassan becsukódnak a pinceajtók. készülődnek haza az emberek. Kísérőm fölmutat egy körtefára: — Néhány éve a faluból fölbaktatott ide egy ember, kihozta a kisszéket a pincéből, ráállt, kötelet hurkolt a faágra, és kirúgta maga alól a széket. Magam elé nézek. Nem értem: miért választják az életből önként kilépők a búcsúzásra éppen a hajdani örömök helyét, a falu fölötti szőlőhegyet? Tüzet rajiunk a ház előtt, pattog a venyige, sír az ágak kormos vége. A füst megcsavarodik, aztán elterül a tőkék között, mintha a ha- j lőtt gazda lelke volna. A lángok elhervadnak. — Nyársat tartunk a parázs fölé. Serceg a szalonna zsírja. Búcsúzás előtt még egyszer bemegyek a présházba. Vé- gigjártatom szememet a tárgyakon, a tűzhelyen, az ágyon, a gerendákon. — Jó volna itt élni — gondolom. — Éjszaka az ablakon kilátnék az égre, és a csillagok visszaintenének. Hajnalban madarak kiáltása ébresztene ... Legyintek: elérhetetlen vágy, csalóka képzelődés. ■ De valamit mégis elhoztam magammal a hegyből a városi lakásba. A regenyei hangokat. Ez a kis készülék őrzi most itt az asztalomon. Ha megnyomok egy gombot, a gép forogni kezd, a szalag surrogva siklik a mágnes ajkai között. S a magnefoton- bői fölhangzik a regenyei kórus: szobámban kakuk kiált, fülemüle csattog, fácán kodácsol, vadgalamb búg, sárgarigó füttyög, csíz sír... A hangok körüliem nak, mint egy reneszánsz kódex keretdíszének lágy vonalai, növényi indái, virágai... Tüskés Tibor SZIM Esztergomi Marógépgyár felvesz forgácsoló szakmunkásokat, betanított és betanuló munkásokat, férfi segédmunkásokat, valamint csőszerelő és lakatos szakmunkásokat. Minden második héten szabad szombat. Munkásszállót és napi háromszori étkezést térítés ellenében biztosítunk. Havonta egyszeri hazautazást térítünk. Munkaruhát biztosítunk. A betanított munkás megfelelő szakmai gyakorlat után szakmai bizonyítványt szerezhet Jelentkezés írásban, vagy személyesen a gyári munkaerőgazdálkodáson Felvétel esétén útiköltséget térítünk. HALADÓ DIAKMOZQALOM Az országos és a helyi reakció a német megszállás után nemzeti egységet hirdetett. Nemzeti összefogást a véres háború továbbfolytatása érdekében, a magyar fasizmus megmentése céljából, a magyar—német háborús erők gyarapítása érdekében. „Az új helyzetben csak egy akaratunk. csak egy kötelességünk lehet — mondotta dr. Niko- lits Mihály főispán —. hogy hazánkért ősi hagyományaink szellemében mindenre készen csatasorban álljunk a Legfőbb Hadúr parancsa szerint, hogy német baj társainkkal együtt szembeszálljunk a Kárpátok leié előnyomuló ellenséggel.” A Békepárt is nemzeti egységet hirdetett, de az idegen megszállás elhárítására, majd a megszállás ellen, a reakció eltávolítására, a nép jogainak kivívására, a nemzet független és szabad fejlődésének biztosítására. A Bákepárt 1944 januárjában adta ki memorandumát, amelyben világosan körvonalazta a nemzeti összefogás két koncepcióját. A haladó baranyai erők követték a Békepárt irányelveit, s igyekeztek megvalósítani a nemzeti összefogás haladó politikáját. E sokoldalú, szerteágazó politikai küzdelemből most az egyetemi ifjúság harcait emeljük ki. / A második világháború utolsó éveiben megkezdődött a haladó, antifasiszta ifjúság szervezése. A diákság körében a Nemzeti Ellenállás Diákmozgalma terjesztette a Szabad Diákfront című lapot, amelynek cikkei a német elnyomás lényegét, a háború igazi célját világították meg. A diákmozgalom szervezte, irányította és mozgósította az egyetemi hallgatókat a fasizmus elleni harcra, és németellenes jelszavak írásával, röplapok terjesztésével bízta meg a pécsi diákokat. Tevékenységük az egyetem falain túl is számottevő volt. A pécsi egyetemi ifjúság haladó köreit 1944. szeptember elején felkereste Sípos Gyula és Kiss Sándor, akik magukkal hoztak néhány kö- teg illegális sajtóterméket — Szabad Diákfrontot, Szabad Életet — és ismertették a budapesti ellenállási mozgalom helyzetét, terveit. A pécsi tudományegyetemen jó talajra talált az ellenállási gondolat. Elsősorban budapesti egyetemi hallgatók közbejárásával megszervezték a haladó diákok csoportját, majd az egyetemen kívül azon fiatalok felé fordultak, akik valamelyik baloldali párthoz tartoztak. A szervezőket azonban a pécsi rendőrség még a nyilas hatalom- átvétel előtt elfogta és letartóztatta. Már 1943 őszén megalakult a fasiszta Turul Szövetséggel szemben a Pécsi Egyetemi Ifjúság — (PEI) — szervezete, amely ez év novemberében Parázs címmel lapot indított. A Parázs mindössze két alkalommal jelenhetett meg 1943 novemberében és 1944 márciusában. A német megszállás után a Gestapo betiltotta. A Parázs hasábjain németellenes, összefogást sürgető a társadalmi igazságtalanságokat feltáró cikkek- jelentek meg. A PEI és a Nemzeti Ellenállási Diákmozgalom között Widy Antal állatorvostanhallgató tartotta a kapcsolatot. Willy Antal Duna- szekcsőn lakott. A csendőrség első ízben 1944 szeptemberében tartóztatta le, „mert néhány társával orosz nyelvtan- folyamot szervezett.” ' Willy korábban részt vett a népi írók balatonszárszói értekezletén is, s az értekezlet szellemében foglalt állást a nemzeti összefogás politikája mellett a Parázs hasábjain. „Ködfejlesztésre éppen eléj papírt használtak fel eddig Magyarországon... Az értelmiségnek együtt kell haladin a parasztsággal és a munkássággal” — írta egyik cikkében. Dunaszekcsőn. szűkebb hazájában a község kocsmájában irodalmi esteket rendezett, ahol Ady és József Attila hazafias. forradalmi verseit szavalta és magyarázta azokat a parasztfiataloknak. Rávilágított a Volksbund nemzetellenes tevékenységére és németellenes összefogásra szólította fel a fiatalságot. — 1944 októberében a csendőrség másodszor is letartóztatta, elhurcolták és 24 éves korában egy németországi koncentrációs táborban a fasizmus áldozata lett. A Parázs a radikális, antifasiszta pécsi egyetemi ifjúság bátor hangú lapja volt, amely cikkeivel eszmei, politikai irányvonalával hűen szolgálta a Békepárt nemzeti erői összefogására, németellenes harcra irányuló politika "át. Nem véletlen, hogy szerkesztő bizottságának, írógárdájának egy részét a Gestapo letartóztatta és elhurcolta. A Farázs nem marxista sajtótermék volt. A népi írók nacionalista ideológiája cikkeinek jelentős részét átszőtte, de figyelembe véve a kor alapvető ellentmondását. a fasiszta és az antifasiszta erők nemzetközi és országos küzdelmét, mindenképpen a haladást szolgálta. Fchcr István
