Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-29 / 121. szám

t JMf. május f* DurmnttJti naoio Végig a Dráva mentén öntöznek a tsz-ek Üzemben minden használható berendezés — öntözőcső és fúvóka Dél-Baranya — a siklósi és a volt sellyei járás — falvait járva az ember, örömmel fe­dezi fel az országút menti répa- és kukoricatáblákon működő öntözőberendezéseket, nem is beszélve a kertésze­tekről, amelyeket már eleve víz mellett alakítottak ki, hogy rendszeresen öntözhesse­nek. Huszonhat tsz gazdálko­dik Dél-Baranyában és ebből húsznak van öntözőberende­zése. A kőrútunk során a be­rendezéseket néhány kivételé­vel mindenütt működés köz­ben találtuk. Az a néhány enm a fészer alatt porosodott, mint a korábbi években oly gyakran tapasztalhattuk, ha­nem a gépműhelyben várta, hogy megjavítsák. A várako­zás oka igen gyakran — mint Villányban is — az alkatrész- hiány. f Megtanultuk becsülni — Évekig nem öntöztünk, mert akkor annyi csapadék volt, hogy inkább a belvíz elvezetése okozott gondot és nem az aszály, — mondja Bállá András, a drávaszabol- csi Dózsa Tsz elnöke. — Ta­valy azonban megszakadt ez ez esősorózat, az aszály elő­vetette velünk a berendezése­ket, melyeket azóta is ké­szenlétben tartottunk, s most újra öntözünk. Drávaszabolcsnak öt beren­dezése van és mind az öt üze­mel. Az egyikkel a rétet, a legelőt öntözik, a másikkal a kertészetet, de öntözik mái-a kukoricát, a lucernát, sőt a búzát is. A jugoszláv kuko­ricát tavaly öntözték először, b 96 mázsa csöves termést adott, szemben a nem öntö­zött terület 70 mázsájával. — Öntözik a 250 hold újtelepí­tésű lucernát is, amit nem­tokára megkaszálnak, s őszre, mire a Iucemaliszt gyáruk — raeiy most épül — beindul, még egy kaszálást várnak az új lucernáról, amit csak ön­tözéssel lehet elérni. A Li- bellula búzát első ízben ön­tözik, mintegy 15 holdon, és 30 mázsán felüli termést vár­nak róla. Ezek az intenzív fajták nagyon meghálálják az öntözést — mondja Bállá András. Ez a véleménye Raposa Je­nőnek. a baranyahidvégi Kö­zös Üt elnökének is, aki ta­valy Hajdúszoboszlón tanul­mányozta a búza öntözését. Most egy 50 holdas táblán ők is megpróbálták, 40 milli­méter vizet juttattak a Libel- lula táblára. A másod vetés sikere A Baranyahidvégen hallot­takat Villányban Máder Fe- ren tsz főagronómus nemcsak megerősíti, de meg is toldja. Négy berendezésük van, de csak három üzemeltethető, ezek is csak félkapacitással, ötven szórófejre volna szük­ségük. Sem Pécsett, sem Szek- szárdon nem kaptak. Hasonló a helyzet az öntözőcsövekkel is. Pedig a cukorrépa már ér­zi a szárazság hatását, 72 holdjuk van. ennek egy ré­szét mindenképpen meg sze­retnék öntözni. Tavaly az ön­tözött répájuk 206 mázsát adott. A másodvetéseiket is ön­tözni akarják, mivel ezeket sikeresen termelni másképp nem is lehet. A tsz fejlesz­teni kívánja öntözőkapacitá­sát, a mároki üzemegységben egy 40 holdas víztározót sze­retnének létesíteni, amelyből újabb 200 hold szántóföldet kapcsolhatnának be az öntö­zésbe. Hogy a vegyszer hasson A zalátai Petőfi Tsz-ben a négyből három gép üzemel, egyet javítanak. Két berende­zést annyira leköt a kerté­szet, hogy a szántóföldi kul­túrákra alig jut kapacitás. Zalátán már a cukorrépát sem kapálják. Jhanem olyan szuperszelektív vegyszerekkel Ar?ulszkyt<5l az italgyűjteményig Hiánycikk a szórófej, permetezték meg, amelyek elpusztítják a gyomokat. A szárazság miatt, hogy a szer a talajba bemosódhasson, kénytelenek öntözni a répát. A siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Tsz annakidején nem szerelte fel magát kel­lően öntözőberendezéssel. s most bejárták az országot, de 1200 literes berendezést se­hol sem lehet kapni. Mintha az AGROKER és a gyárak megfeledkeztek yolna erről a cikkről, illetve á sok évi ér­dektelenség elvette volna a kedvet a gyártástól, forgalma­zástól. A cső- és a szórófej­hiányt Siklóson is felpana­szolták. — Rné — Hírünk a napvilágban Csehszlovák kaolinbányá­szok hazájuk egyik folyó­iratában olvasták, hogy a magyar bányászatban ered­ményesen alkalmazzák a pilléroldó-szerkezetet. To­vábbi érdeklődésükre meg­tudták, hogy az érdekes technika) eljárás tanulmá­nyozására legalkalmasabb a Mecseki Szénbányák Vál­lalat komlói Kossuth-bá- nyája. Kedden délelőtt Pécsre érkezett négy műszaki szakember, akik Szitás Je­nő bányamérnök kíséreté­ben Kossuth-bányára utaz­tak, ahol Stemler Ferenc bányamérnök, a módszer szakértője válaszolt kérdé­seikre. A rendkívül szellemes szerkezettel az eddig hátra­hagyott fejtésbiztosító fa­pillérek visszarabolhatók és a fejtés előrehaladásával új­ra beépíthetők. Pécstől Bagdadig fúrhattak volna lyukat a Mecseki Érc­bányavállalat robbantóbrigád­jai tavaly azzal az erővel, mellyel napi feladataikat el­látták: éves fúrási össztelje­sítményük ugyanis meghaladta a 3000 fólyókilométert. Ha eh­hez hozzávesszük, hogy a Nyugati-Mecsek mélyebben fekvő kőzetei szinte páratla­nul kemények, könnyű elkép­zelni, milyen hatalmas műsza­ki feladat és gazdasági teher a vállalat számára e monu­mentális fúrási. program zök­kenőmentes lebonyolítása. Tegnap délután az újme- csekaljai Ságvári Művelődési Ház nagytermében az ország legjelentősebb bányavállala­tainak, illetve a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem képviselőinek részvételével háromnapos bányagépész kon­ferencia kezdődött, melynek Egy hónapon át minden délután itt maradunk Virágok a gyárudvaron Remekül kivitelezett plexiből készült szovjet harcigépek modellje». Fiatal iák szegélyezik a piros­salakos utakat Eltűnik az utolsó fészer Nincs vigasztalanabb lát­vány, mint egy elhanyagolt gyárudvar. Még talán két esz­tendeje is az öntödei Válla­lat Mohácsi Gyárában a sze­reidé és a forgácsolóüzem „vityillóként” hatott, többhe- lyütt nádpallók takarták a nyílásokat. Közvetlenül a portán áthaladva néhány mé­ternyire még tartott a beton­út, utána minden elveszett a sárban. Ez a sár fekete volt az olajtól, meg az öntvény­portól. És mély volt. És úgy tűnt, soha fel nem szárad, legalábbis csak tavasz végén, akkor meg a por ülte meg gyakran még a forgácsoló gé­peket is. — Hátul, ahol most az ön­tödei alapanyagokat tároljuk — mondja Gerbecz Tivadar igazgató — a villamostargon­ca ragad be a sárba. Akkori­ban már állt az új épület, ott van az öltöző, fürdő, étterem. A dolgozók kifürödtek, átöl­töztek, mire kiértek a portá­ra, nadrágszárig járták a sa­rat Az igazgató invitált meg a napokban Mohácsra, nézzem meg most a gyárat, aligha is­A z ember persze legszí- ^ vesebben középkori olasz mesterek képeit gyűjte­ne, vagy királyos fők haszná­lati tárgyait, esetleg híres beat-muzsikusok hajtincseit. De nem vagyunk unatkozó gazdagok, méginkább millio­mosok, a tanulópénzből ezred annyira sem jut. Mégis van hobbynk. kinek-kinek mi, s ha nem is olyan költségesek, ugyanazokat az élvezeteket nyújtják, mint mondjuk a régi képek gyűjtésének szen­vedélye ... Körülbelül eze­ket mondhatnák el beveze­tőül a Pécsi Kesztyűgyár I-es üzemének ipari tanulói. Kö­zülük huszonötén hobby-kiál- lítást rendeztek az Erőmű-te­lepen lévő kesztyűs üzemük kultúrtermében. Mit gyűjtenek a jövendő esztyűs szakmunkások? Ter­mészetesen képeslapot, szal- étát, gyufásdobozt, cigarettát Kesztyűst an u lók hobby jai és cigarettadobozt... a fia­talok között ezek a legelter­jedtebb hobbyk. És hát a bé­lyeg és a régi pénz. Ez utób­biak azonban már erőtelje­sebben igénybe veszik a zsebpénzt, viszont egyben ér­téket is képviselnek, a „klasz- szikusabb” hobbyk közé tar­toznak. Plazeriano Emilia ar­ra vállalkozott, hogy össze­gyűjti az Aradszky Lászlóról megjelent újságfotokat, fény­képeket. De nem egyszerű újságkivágások ezek. mert mindegyiken ott van a ked­velt táncdalénekes autogram­ja. Hogy hogyan? Elküldte neki postán, hogy dedikálja. Így aztán már több mint ki­lencven Aradszky-í mondhat magáénak. Vannak Itt még ügyes ka­rikatúrák népszerű filmszíné­szekről, táncdalénekesekről, divathülgyekről — ezeket a gyűjtők maguk készítik és — gyűjtik. Érdekes az italgyűj­temény, a miniatűr palackok­ban kiváló italok vannak, de vétek lenne felbontani. Ta­núi lehetünk annak is, hogy a lakat és pincekulcsok is „használhatók” valamire, ha már nem használhatók arra, amire rendeltette a lakatos. Lehet hobby a terítőkészítés is. aztán blúzok horgolása, faliszőnyegek szövése, férfiak­nak és nőknek egyaránt; lát­ható ezekből is a kiállításon. A hobbyknak már az első na­pon sikerük volt, bizonyít­ja a vendégkönyv. A kiállí­tás délután 1-től 8 óráig te­kinthető meg. mernék rá, pedig még van itt munka, de lassan minden rendbejön. Írjam meg, mit je­lent a brigádok felajánlásá­ban az a szó, hogy „társadal­mi munka”. Ez nem frázis, szemmel látható valóság. Az iroda előtt van egy „mini-udvar”, itt tárolták a rúdanyagot a forgácsolók szá­mára. De nemcsak ezt, más­féle anyagokat is. de rendet a szűk hely miatt tartani nem lehetett. Ez a gyár — mert hiszen jól benne van már a „korban” — beszorult a lakó­házak közé, a terület tehát adott volt. A lehetőségeken belül kellett megoldani az alapanyagok és a kész öntvé­nyek végleges elhelyezését, utána pedig az üzem parko­sítását. Most a „mini-udva­ron” középen kis sziklakért áll, virágokkal övezve. A be­tonjárdán pedig az üzem gyártmányaiból — szivattyú, rex-típusú benzinfogó, toló­zár, közkút, szívószelep — kreáltak egy állandó kiállí­tást. Betonutak hálózzák be a gyárat, az utak mentén pedig — például az új épület kör­nyékén — pirossalakos' par­cellák, beton-virágtartók, fia­tal fák láthatók. A gyár észa­ki területén most bontottak le egy rozzant épületet, ipari tanulók kopácsolnak, tisztít­ják a téglát és rakják glédá- ba. Mindezt szabadidőben. Pancza Zoltán megbízott KISZ-titkár. — Nagyon sokat dolgoztunk szabadidőben. De a gyár mél­tányolta. Néhány hét múlva Szigetvárra papunk külön au­tóbuszt, kirándul az egész társaság. Csak a busz három­ezer forint, ezt a gyár adja. Tamási Zakariás lakatos­brigád vezető: — Mi a szerelde alapjait ás­tuk ki. Több napon keresztül minden délután itt marad­tunk. — És aki vidékről jár be, hogy ment haza? — Későbbi busszal, meg aki motorral van. annak úgy is mindegy, nincs időhöz köt­ve. Gemer Imrének meg au­tója van. I napirendjén — mintegy a té­ma országos jelentőségét bi­zonyítva —, az első megvita­tásra váró kérdésként éppen a kemény kőzetben végzett robbantólyuk-fúrások gépésze­ti problémái szerepeltek. A Gépipari Tudományos Egyesü­let pécsi szervezete és az Érc­bányászati Vállalat által kö­zösen szervezett tanácskozást Mátrai Árpád okleveles bá­nyamérnök, a MÉV igazgató- helyettese nyitotta .meg, a szakmabeliek rendszeres talál­kozásának, illetve tapasztalat- cseréjének fontosságát hang­súlyozva. A múlt évben lefúrt 3 mil­lió folyóméter' robbantólyuk — bér- és energiaköltségek nélkül —. 13 millió forintjába került a MÉV-nek. A költsé­gek jelentős része a fúrófejek és fúrószárak időelőtti elko­pásának, illetve törésének kö­vetkezménye. Erről szólt nyi­tóelőadásában Kovács László okleveles gépészmérnök, a MÉV gépészeti osztályának vezetője is, alá a vállalatnál folyó fúrási kísérletekről, il­letve fúrógép-fejlesztési mun­kákról adott számot. A háromnapos tudományos program ma az „ezerméteres’’ gondok megvitatásával foly­tatódik. Mint ismeretes, az I Ércbányászati Vállalat egyik üzeme már e mélység alá ke­rült, ami nemcsak gazdasági, de biztonsági szempontból is új helyzetet teremtett. A tu­catnyi új gond közül az egyik legégetőbb a „pokol torná­cáig” érő aknák drótkötelei­nek rendszeres és megbízható ellenőrzése,. illetve e — mil­liókat érő —, kötelek haté­kony védelme. A délelőtti program első előadását Hege­dűs Béla, a GTE pécsi szer­vezetének szakosztály-titkára tartja, majd dr. Bocsánczi Já­nos okleveles gépészmérnök, a Miskolci Nehézipari Műsza­ki Egyetem bányagéptani tan­székének vezetője összegezi a műszeres aknakötél-vizsgála- tok hazai tapasztalatait. A második napon egyébként hat előadás hangzik el, majd Tó­ka Jenő, a MÉV igazgatója zárja le a tanácskozás elmé- ti részét. Pénteken a kon- ■rencia résztvevői a MÉV IV-es üzemébe, illetve a Me­cseki Szénbányák zobáki bá­nyaüzemébe látogatnak, ahol a legkorszerűbb aknavezetési módszerekkel ismerkednek. — Nekünk most lesz Ko­moly munkánk, mondja a rMK brigádvezetője, Kelemen Lajos. — Lebontjuk az utol-\ só fészert az öntöde mellett. Már meg is beszéltük a bri­gáddal, körülbelül egy hóna­pon át minden délután itt ma- -adunk egy-két órát. Egyetlen ;mber sem akadt, aki nem /állalta volna. Azt mondja Lakatos Jó­sét munkaügyi vezető, az el- núlt évben, másfél évben lallatlanul csökkent a fluk- uáció. Nem amiatt persze, nert a környezet megváltó­éit, ezt bizonyítani nehéz enne. de hogy valami hatása ran. az biztos. Végül is mi örtént? A dolgozók általá­én szebb környezetből ér­keznek naponta az üzembe, íokan laknak a Duna mentén, öbbeknek van kertjük, fő­ként a vidékieknek. Nos, egy negszokott, tiszta környezet­éi, naponta belecsöppentek :gy külsőségében elszürkült rilágba. Beléptek a gyárba, >ele azonnal a vízbe sárba, úszókba. Nem használt a cedélyállapotoknak. — Pénzösszegben kifejezhe- ő a gyár huszonkét brigád­énak társadalmi munkája? — Nem, mert nem is szá- nítottuk — mondja Gerbecz rivadar igazgató. — Minek? Kz eredmény a fontos. Ebben íz esetben a költségmegtaka­rítás csak egyszerű, szürke ;zám lenne, ami jegyzőköny- rekbe való. De mi erről sem- niféle jelentést nem készí- ünk. Rab Ferenc VARRÓNŐKET, betanított VARRÓNŐKET, BEDOLGOZÓKAT felveszünk. Jó kereseti lehetőség. Ütiköltséget térítünk. Egyműszakos üzem. SZENTLÖRINCI ALTAJLANO« FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET védőruha üzeme. Szentlőrinc, Erzsébet xl, 8. Éj tsz-vezetőség Kovácshidán Űj vezetőséget választott a kovácshidai Egyetértés Tsz tagsága. A választásra azért került sor, mert a régi veze­tőség négy évre szóló meg­bízatása lejárt. Ezenkívül Selymes Sándor, az eddigi tsz- elnök kérte, hogy — egészségi állapotára való tekintettel — mentsék fel őt tisztsége alóL Egyben javasolta, hogy Kö­vesfalvi Sándort válasszák meg a szövetkezet új .elnöké­nek. A választás jelölő bizottsága alapos munkát végzett. Ellá­togatott Siklósra, ahol Köves­falvi Sándor nevelkedett és korábbi munkahelyeire. Miu­tán mindenütt jó információ­kat, válaszokat kapott, fele­lőssége teljes tudatában indít­ványozta, hogy a tsz-tagsag fogadja el Selymes Sándor ja­vaslatát. így is történt: a tit­kos szavazás során a tsz-tag- ság több mint 93 százaléka szavazott Kövesfalvi Sándor j elnökké választása mellett. I Selymes Sándort a tsz elnölc- 1 helyettesévé választották, j Kövesfalvi Sándor 32 éves, ! kitűnő eredménnyel végezte el a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemet. Nyolc évig volt pártmunkás, s négy éven át dolgozott mezőgazdasági nagyüzemben, Bogádmindszen- ten illetve Tápiószelén. Az új elnök június elsejétől kezdve tevékenykedik új munkaköré­ben. Háromnapos bányagSpfesz-konlerencia Pécsett Az „ezerméteres“ go tulok

Next

/
Thumbnails
Contents