Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-21 / 114. szám

!M9. mőjus 21. Dunonrmi nmtio Szigetvar a nemzetközi idegenforgalomban Ki kalauzolja a vendégeket? Megkezdték a fizetövendég-szolgálat szervezését Kerthelyiség nyílik a nyáron Május elsején húsz jugosz­láviai személygépkocsi fordult be Barcs felől a szigetvári Zrínyi térre. A vendégek gyor­san ellepték a várat, a mű­emlékek környékét, megcso­dálták a múzeum látnivalóit és a szerb-horvát nyelvű tá­jékoztató után felcsendülő Zrínyi-opera dallamaira eldú­dolták a kirohanási indulót. Azóta nem volt nap, hogy ne érkezett volna legalább 10— 15 külföldi vendég Szigetvár­ra, amely a barcsi híd meg­nyitásával még inkább bekap­csolódott a nemzetközi ide­genforgalomba. A város tanácsa számolt ezzel a, lehetőséggel. Ez tettei­ken és terveikből is lemérhe­tő. Az utóbbi két évben éven-» te 35—36 millió forintot köl­töttek csatornákra, járdákra, utakra, parkokra és a várra. A házak ugyanazok maradtak, de latyak helyett üdítő virág­sor szegélyezi a főutcát, a te­rek is megvannak, csakhogy parkokat csináltak gyomos, hepe-hupás területükből. A várból a megye egyik leggon­dozottabb idegenforgalmi ne­vezetessége lett, a termál vizű strand pedig lassan-lassan kezd méltóvá válni a nemzet­közi hírnévre. Ami az idei fejlesztési ter­veket illeti, a rendelkezésük­re álló közel 37 millió forint­ból csatornáznak, tantermeket építenek, iparitanuló-iskolát, napközit létesítenek, utcákat, járdákat újítanak fel, társas- ház-építkezéseket finanszíroz­nak. Mindehhez felhasználják a lakosság által felajánlott társadalmi segítséget is, amely- lyel évenként legalább egy kilométer hosszúságú szilárd járdaburkolatot építenek az utcákban. A fejlesztésre fordítót, új­szegek — mint látjuk — min­denekelőtt a város lakosságát szolgálják és csak közvetve hatnak ki az idegenforgalom­ra. Azokon a területeken — vendéglátás, szállodai elhelye­zés stb. — amelyeken a hazai és külföldi vendégek legérde- keltebbek — sajnos — kiáltó a lemaradás. Jelenleg húsz Ugyanis egyszerre három ős- nyomtatványt találtak. Az egyik: Ovidius: Methamorpho- sis-ának 1497-es kiadása. Má­sik a 280 levélből álló, egész­bőr kötésű bibliarészlét, me­lyet 1502-ben adtak ki Basel- ben. A lelet harmadik kötete: Sermones Thesauri noui de tempore címmel 1487-ben lá­tott napvilágot Eddigi tulaj­donosuk 7100 forintot kapott értük. Mindhárom ősnyomtat­ványt az Országos Széchnyi Könyvtár vásárolta meg. lldrom ősnyomtatványt talált a pécsi antikvárium Rágottszélű, poros könyvek, öreg padlásokon álló papírok, lehetetlehül sárga lapokkal — néha kincsek. Itt-ott híreket hallani, hogy az Állami Könyvterjesztő Vállalat antik­váriumai — köztük a pécsi is — könyvritkaságot, különleges oklevelet talál, s meg is vá­sárol nem kis összegért. Há­rom éve indult ez az akció, amikor az Állami Könyvter­jesztő Vállalatnál végképp megállapították: Budapest holt terület, ott már nem lehet régiséget találni, a vidék vi­szont még mindig kincseket rejt magában. Ezért szervezték meg a vi­déki antikváriumok felvásár­ló munkáját, s nem kis ered­ménnyel. A sok értékes könyv és okirat között számos egye­dülálló, avagy rendkívül rit­ka lelet is akadt. így 1968 ka­rácsonya körül Szombathelyen egy volt grófi könyvtár ma­radványai között az 1700-as évek elejéről származó Par­vus atlaszra bukkantak. Ez az eredeti kőnyomatos térképgyűj­temény huszonkét térkép táb­lából állt, rajta a Habsburg Birodalom, tehát Közép-Euró- pa valamennyi országa. Ezt a leletet az Országos Széchenyi Könyvtár négy és fél ezer fo­rintért vette meg. Százezer forintot fizettek ki egy .Sopron melletti zsidó egyházi könyv­tár köteteiért, amit a Kultúra Könyvkereskedelmi Vállalat külföldre adott el. Most a vidéki felvásárlási akció számszerint legnagyobb eredménye született meg. 1 mégpedig a pécsi antikvárium j kutató munkája nyomán. —! Ismét kigyúltak a fénycsövek a világító hirdetSoszlopokban. A Magyar Hirdető pécsi kirendeltsége rendbehozta a világitó hir- detóoszlopokat a város esti hangulatainak kedves színfoltjait. \ Vigyázat, radarellenőrzés R ét évvel ezelőtt kezdték el Baranyában a gép­járművek radaros sebesség­ellenőrzését. Hosszabb kény­szerszünet után a napokban Ismét megjelent az utakon '— rajtaütésszerűen hol itt, hol ott — ez a csalhatatlan be­rendezés, a „versenyautósok” réme. Egyik útjára elkísértük az ellenőrző csoportot. Körülbelül fél 7 lehet, ami­kor bekanyarodunk a Tolbu- hin útról az-OTP-fiók előtt a mellékutcába. Pillanatok alatt felállítják az ellenőrző-beren­dezést, s az ernyő máris erre a forgalmas útvonalra irá­nyítja a radarhullámokat, a visszaérkezők alapján pedig a műszer nyomban mutatja a városba tartó járművek se­bességét. Haáb József rendőr­törzsőrmester és Színek László rendőrőrmester a skálát fi­gyelik, közben készen állnak arra, hogy a megengedettnél Tekintse meg a Budapesti Nemzetközi Vásáron ÉPÍTŐ VEGYIANYAGOKAT GYÁRTÓ VÁLLALAT JckéÉm Nf legújabb építőipari, vegyészeti segéd­ig műanyag- termékeit nagyobb sebességgel közeledő járművet leállítsák. öt perc is alig telik el, a törzsőrmester a járda mellé inti a GA 53-55 rendszámú komlói autóbuszt. A gépkocsi- vezető ideges, amiért rajta kapták, de idegesek az utasok is, akik fölösleges herce-hur- cának tartják a rendőrök in­tézkedését. Lakott területen 50 km-es legnagyobb sebes­séggel mehet a busz, és a so­főr pillanatok alatt elismeri a gyorshajtást, amikor közük vele, hogy a műszer 62 km-t jelzett. Ez a 12 km-es plusz 60 forintjába került. Alig megy el a busz, újabb „kuncsaft” érkezik az ÉPFU YC 23-75-ös ZIL teherautója. Ennek a vezetője is tudja a szabályt, mégis 40 helyett 50- nel jött. ö is megkapta az 50 forintos csekket. És csak ez­után jön az előbb bírságolt autóbusz párja. Együtt indul­tak Komlóról 6 órakor s ez jó 5 perccel később ér ide, mint a másik. Ez is az előbbi vét­kességét bizonyítja. De nincs idő az elmélkedésre, máris „bejön a csőbe” egy másik ZIL. Az YC 2£-78-as ÉPFU- kocsi sofőrjét annyira meg­lepte a „tettenérés”, hogy nem is védekezik. A radar nála is 62 km-t mutatott, tehát több, mint 20 km-rel hajtott gyor­sabban a megengedettnél, ö is csekket kap 100 forintról. Még egy-két gyorshajtót ál­lítanak le, aztán észrevehetően lanyhul a forgalom. Nem a közúti forgalom, hanem a cso­porté. Meg is jegyzi a törzs- őrmester, hogy fél-háromne­gyed óránál tovább nem ér­demes egy helyen maradni, mert a sofőrök „leadják a drótot” egymásnak: vigyázat, radar! És valóban, olyan szép illedelmesen jönnek a gépko­csik egymásután, hogy öröm nézni őket. Mivel egy helyen nem érde­mes hosszabban időzni, így mód van arra, hogy a legvá­ratlanabb helyeken bukkanja­nak fel a háromlábra helye­zett műszerrel. Ennek tulaj­Akik versenypályának nézik az utat Még mindig sok a sebességtúllépés donítható, hogy volt olyan gépkocsivezető, aki egyetlen nap alatt háromszor „bukott le” a város különböző pont­jain. Viszont, ha elterjed a radarellenőrzés híre, általában jobban vigyáznak a vezetők és észrevehetően jobban be­tartják a sebességre vonatko­zó KRESZ-előírásokat. Ezek­kel egyébként ,nagyon is tisz­tában vannak, hiszen az el­lenőrzéssel leállított sofőrök egytől egyig ragyogóan tud­ták, hogy az általuk vezetett gépjárműre vonatkozóan meny­nyi a lakott területen meg­engedett legnagyobb sebesség. Következő állomáshelyünk a Mártírok útja és az Ungvár utca sarkán van. Hosszú per­cekig nem akad dolga a mű­szereknek, amikor Színek őr­mester Űjmecsekalja felé for­dítja az ernyőt. Még látjuk, amint egy távolodó ZIL ve­zetője karjelzéssel figyelmez­teti a szembejövőket a lesel­kedő veszélyre, amikor egy Csepel lép be egyre fokozódó sebességgel az ernyő hatósu­garába. 75—80 kilométer kö­zött mozog a műszer mutató­ja. A jelzésre megáll a Tej­ipari Szállító Vállalat FA 58-59 rendszámú tehergépkocsija. Vezetője kiszáll a kocsiból. A lábán gumipapucs, aminek vi-^ selése bizonytalanná teszi a fékezést. Körülnézzük a ko­csit. A hátsó ajtón nem látni a rendszámot. A rendszám- tábla horpadt, a számok nem olvashatók, a világítás sincs rendben. Figyelmeztetés kí­séretében kapja meg a 100 fo­rintos csekket, s mielőtt be­érne a Szigeti úti telephelyre, már mi is ott vagyunk. A törzsőrmester közli tapasztala­tait a telepvezetővel, aki uta­sítja a közben beérkező gép­kocsivezetőt a hibák azonnali kijavítására azzal, hogy az ál­lásidőt megfizettetik vele, mert a rendszámtábla megja- víttatására már korábban is figyelmeztették. Ez — úgy látszik — használ, mert ami­kor megyünk kifelé, már lát­juk, hogy felfestették a rend­számot és szorgalmasan dol­goznak a rendszámtábla kija­vításán is. Fél 10 körül válunk el. A radar a város más forgalmas pontjain látja el hasznos fel­adatát, én pedig azzal a ta­pasztalattal lettem gazdagabb, hogy erre az ellenőrzésre ma még nagy szükség van. Sok gépkocsi haladt el a radarer­nyő előtt e pár óra alatt, s amíg a vezetők nem tudták, hogy a láthatatlan radarhul­lámok „látják” őket, bizony nem nagyon törődtek a se­bességi előírásokkal. Pedig na­gyon is kell azokkal törődni. Akkor is, ha nincs közelben j a radar, H, L ! l öbb mint egy hónapja! Még nem kapták meg áprilisi fizetésüket. Több mint egy hónapja nem láttak pénzt... Ez volt a lényege annak az el­keseredett hangú tele­fonüzenetnek, amelyet 45 munkás képviseleté­ben intéztek szerkesztő­ségünkhöz. A 15 munkás a pécsi postaépítkezésen dolgo­zik. többségük kubikos. Formálisan az egyházas- kozári—szászvári Hala­dás Tsz tagjai, s a tsz különböző indokokkal húzza-halasztja a fize­tést. Arra hivatkozik, hogy a brigádvezető — valamilyen oknál fog­va — több munkát szá­molt el, mint amennyit ténylegesen elvégeztek, tehát nincs elég telje­sítmény az eddig kifize­tett bérek mögött. Ügy véli, így is túlfizettek egy csomó embert, kö­vetkezésképp nem lép­hetnek fel semmiféle anyagi követeléssel a tsz­szel szemben. Meglehet — mondják —, hogy for­dítva történik majd: az emberek fizetnek a tsz- nek. Lehetetlen megjósol­ni, hogy ki fizet majd a végén, s mi bizonyosodik be abból, amit a tsz is csak feltételez, mintsem állít. A lényeg viszont világos: a 45 munkás va­lóban nem kapott fize­tést, s ez — enyhén szólva — nem felel meg a törvényesség szellemé­nek. Ha a 45 ember tsz- tag, akkor a tsz-törvény, ha nem az, akkor a Mun­ka Törvénykönyve alap­ján jogos a részesedésre, illetve fizetésre. Nincs olyan törvény, paragra­fus, mely megengedi, hogy levonják a hávi részesedés vagy fizetés egészét, s olyan sincs,’ mely lehetővé teszi, hogy csupán feltevésekre alapozva visszatartsák a jövedelem kisebb-na- gyobb részét. Sajnálatos, hogy olyan tsz-vezetőknek kell erre felhívni a figyelmét, akiket törvényt ismerő és törvényt tisztelő embereknek ismertek a megyében. Módfelett el­gondolkoztató, hogy ha már összeverbuválnak, s a tsz-től 50—60 kilomé­terre foglalkoztatnak egy mélyépítő brigádot, miért íratnak alá a munkásokkal belépési nyilatkozatot, miért teszik őket formális tsz- taggá, ha ezt senki — sem a tsz, sem pedig a munkások — nem ve­szik komolyan?! Miért vonják ki az embereket a szakszervezet védel­me alól? A tsz vezetői sem tit­kolják, hogy ha nem így alakulnak a dolgok, ha az a 45 tagú brigád nye­reségesen dolgozik, akkor a Haladás Tsz lefölözi a haszon kisebb-nagyobb részét és szétosztja tény­leges tagjai között. Most viszont, hogy a részleg — a pillanatnyi ismere­tekből ítélve — veszte­séges, nem vállalnak ve­le sorsközösséget, nem fizetnek nekik, mert azt mondják, nincs miből! Hozzáteszik: csak nem károsítják meg az egy- házaskozáriakat emiatt? Az ember hitetlen- kedve hallgatja ezt az érvelést, s azonnal meg­születik benne egy kér­dés: hát helyénvaló ez? Semmiféle csoportér­dek nem ad arra jogot, hogy törvénysértést kö­vessenek el az emberek egy másik csoportjával szemben. Semmiféle cso­portérdek nem szentesít­het olyan eszközöket, amelyek megsértik a szo­cialista erkölcs, a szo­cialista humanizmus ele­mi normáit! Magyar László vendéget tud fogadni két­ágyas szobáiban a szigetvári szálloda. Az amúgyis szűk Oroszlán étterem erőit a kül­földi vendégek ellátása már meghaladja. A Tinódi presszó szűk és zsúfolt, az Aranykorsó vendéglő külföldieknek nem ajánlható. A tanács vezetői szerint két- három évre van még szükség, hogy a vendéglátás alapvető feltételeit biztosítsák, illetőleg biztosíttassák. A tervek szé­pek. A Zrínyi téren például j 13 millió forintos beruházással éttermet, bisztrót és szállót 1 akarnak építeni. Eredeti török presszó lenne a mai Oroszlán­ból. Ezek 1970 végére lesznek meg. Ami a vendéglátást il­leti, már előbb hoz javulást a vasútállomás mellett lévő volt Kátai-féle kertes vendég­lő közeü átadása. Nyilvánva­lóan többet tesz majd a ven­dégek ellátásáért a fogyasz­tási szövetkezet is, mely je­lenleg a strandokat igyekszik kielégíteni hidegételekkel és italokkal. A tanács tervezi, hogy a várfal keleti oldalán kívül fekvő terület hasznosí­tásával tetemesen bővíti a parkirozóhelyet. Az idegenfor­galmi kirendeltség többnyelvű tájékoztató, színes leporelló, színes dia-sorozat kiadását szorgalmazza és megkezdte a fizetővendég-szolgálat szerve­zését. Volna még néhány sürgős teendő. Például meg kellene szervezni a vendóglátóipari és kereskedelmi dolgozók nyelv- tanulását. Bántó, hogy jelen­leg nincs az Oroszlánban sen­ki, aki megértené a jugoszlá- vok szavát és még idegen nyelvű étlappal sem tudnak szolgálni! Mivel a Jugoszlá­viából érkezők és a hazai ví- kendezők is szombaton, va­sárnap vannak legtöbben, fe­lül kellene vizsgálni a sziget­vári boltok nyitvatartási ide­jét és megszervezni a csopor­tok vasárnapi reggeliztetését, uzsonnáztatását. A Műemléki Felügyelőség hatáskörébe tar­toznék a Zrínyi kirohanását ábrázoló Dorfmeister freskó hozzáférhetővé tétele, melyet a Zrínyi téri templom életve­szélyessé nyilvánítása óta (több éve!) nem tudnak meg­mutatni az érdeklődőknek. Né­mi kárpótlást jelent majd, ha megjelenik a freskót ábrázoló színes képeslap, de ez nem pótolhatja az eredetit. Végül még egy fontos feladat — az idegenvezetőképzés. Jelenleg lelkes várbarátok többnyire társadalmi munkában kalau­zolják Szigetvárott a vendég­csoportokat. A Megyei Ide­genforgalmi Hivatal bizonyára talál megoldást, hogy Sziget­várott megkezdődjék az ide­genvezetőképzés, illetőleg, hogy elismerjék és igazolvány­nyal lássák el azokat, akik évek hosszú során át jól vizs­gáztak és anyagi ellenszolgál­tatás nélkül vettek részt az idegenvezetésben. Harsányi Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents