Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-03 / 98. szám

14 Dimonmu napto 1969. májúi 1. Mai sportműsor Kézilabda: NB I. mérkő­zés: Győri Textiles—Pécsi Bá­nyász, női csapatok, Győr, 12.00, Győri Textiles—Pécsi Bányász férfi csapatok, Győr, 13.00. Xabdárúgás: megyebajnoki mér­kőzés: Pécsi Kinizsi—Pécsi Helyi­ipari, Kovácstelepi pálya, 16.00. Tenisz: a Pécsi Spartacus évadnyitó versenye, Balokány Üget, 15.00. Kosárlabda : NB n. mér­kőzés: PVSK—Kecskemét, női csapatok, PVSK csarnok, 14.00. Sporthírek Budapesten az Országos főis­kolás asztalitenisz bajnokságo­kon egy 3. helyet sikerült sze­rezni a PEAC versenyzőinek. A Matarics, Pálos összeállítású DC csapat bronzérmet nyert. * A nemzetközi találkozókra ké­szülődő magyar labdarúgó után­pótlás válogatott keret legköze­lebbi edzésére meghívták Bar- talt, a Pécsi Bányász játékosát is. * Lvovból kapott jelentés szerint a nemzetközi öttusa versenyen, melyen a Dózsa versenyzői is rajthoz álltak, a lovaglás, vívás és cétlövés után az egyéni ver­senyben a pécsi Gyimesi áll az élen. A csapatverseny még nyűt. Hétközi forduló a labdarúgó NB I-ben Megérdemelt, fölényes győzelem Komlói Bányász—Pécsi Dózsa 3:0 (1:0) A Ferencváros as élen Nemcsak jól támadtak, hanem jól is védekeztek a komlói játékosok. Komló, 7000 néző, vezette: Radó. Komlói Bányász: Erdő- si — Kótaj, Zimonyi, Makrai, Lazaridisz, Bánfalvi, Pataki, Kékesi, Bordács, Merczel, Csordás II. Edző: Lantos Mi­hály. Pécsi Dózsa: Rapp — Hernádi, dr. Móricz, Maurer, Kincses, Köves, Konrád, Bér­ezési, Máté, dr. Dunai, Daka. Edző: Kovács Imre. Csere: az 50. percben Zimonyi helyett Solymosi, illetve a 14. perc­ben Konrád helyett Tüske és a félidőben dr. Dunai helyett Rádi. Meglehetősen lassan gyüle­kezett a nézősereg. A Dózsa öltözőjében Szekeres Ambrus, a szakosztály intézője így be­szélt:/— Láttam a Komlót a Szombathely ellen játszani, ellenünk lényegesen jobb tel­jesítményt kell a Bányász­csapatnak nyújtania, ha jól akar szerepelni. A komlóiaknál bizakodó volt a hangulat. Ennek Pod- pácz János szakosztályvezető adott hangot: remélem a fiúk átérzik a rangadó jelentősé­gét, s bízom abban, hogy ná­lunk marad a két pont. Mindkét csapat nagy lendü­lettel kezdett. A 6. percben Zimonyi elvétette Bérezési beadását, de dr. Dunai nem találta fel magát, és kihasz­nálatlanul maradt a nagy helyzet. Nem sokkal később Pataki 20 méteres nagy lövé­sét szögletre tolta Rapp. Vál­tozatos volt a küzdelem, de a jó játékkal egyelőre adósak maradtak a csapatok. A 12. percben Konrád és Bánfalvi összefejeltek, a pécsi fiú ki­állt, Tüske jött be helyére. A Hiány zik-e a reflektorfény? IF ...... f bi évek egyik legnagyobb csa­tártehetségét, Konrád III. Lász­lót. Valamennyiük előtt, tehetsé­gük révén nyitva az út az NB I. felé. — Ne kerülgessük a kérdést. Hiányzik a reflektorfény? — Az izgalmas, szép, nagy fel­adatokat kedvelő edző, szeren­csésnek is nevezhetné magát a helyemben. Ügy adódott, hogy a húsz évből — ezt a pár utób­bit leszámítva — mindig olyan csapat kispadján kellett ülnöm, amelyik vagy feljutásért, vagy bentmaradásért küzdött. Egyet­len nyugodt évem sem volt. Nem untam bele, csak elfáradtam. A reflektorfény pedig — úgy va­gyok vele — nem is figyelem, hogy kire süt. A hangos ováció mindig bántotta a fülemet. Csen­desen szeretek örülni, mindig a komoly munka eredményének. En most erre tettem fel min­dent. amit most csinálok. Jól érzem magam. — De a nagy örömök még eszébe jutnak? — Természetesen, de valahogy mindegyik egyformán. Szép volt, amikor még az ötvenes évék elején a Dózsával feljutottunk az NB H-be, aztán a Komlóval elő­ször az első osztályba, a Dózsá­val a visszajutás, meg az emlé­kezetes bentmaradási harc. A PVSK-val is egy osztállyal fel­jebb léptünk. Még csak 49 éves vagyok, lehet hogy az erőgyűj­tés után — még gyarapítóm az emlékeket. mezőnyben a komlóiak birto­kában volt többet a labda és a komlóiak a kapura is veszé­lyesebbek voltak. A 23. perc­ben Hernádi elvétette a lab­dát, Csordás II. megszerezte és két méterről a pécsi kapu jobb sarkába vágta a labdát, 1:0 a Komlói Bányász javára. A pécsi támadásokban nem volt elég átütőerő, a komlói védelemmel nem tudtak meg­birkózni a Dózsa csatárai. A komlóiakat fellelkesítette a vezető gól, nyugodtan, maga­biztosan játszottak, a pécsiek nem tudtak kibontakozni. A 37. percben Pataki nagy lövé­séi kellett Rappnak védenie. A félidő utolsó perceiben fel­jött a Dózsa, de csatárai ko­moly veszélyt; nem jelentettek a komlóiak kapujára. Szünet után pécsi támadá­sokkal folytatódott a küzde­lem. Az 50. percben Zimonyi megsérült és kiállt, Solymosi jött be helyére. A pécsi csa­pat három eredménytelen szögletet harcolt ki. Az 57. percben újabb gólt lőtt a ha­zai együttes. Pataki vitte fel a labdát, Kékesi elé játszott, aki 20 méterről a kapu bal oldalába küldte a labdát, 2:0 a Komló javára. A Bányász­csapat szárnyakat kapott, a pécsiek idegeskedtek, nem tudtak újítani. A komlóiak tá­madásai újabb gólt hoztak. A 78. percben Merczel 14 méter­ről a vetődő Rapp hasa alatt lőtt a pécsi kapuba, 3:0. A Dózsa-védők késlekedtek a be­avatkozással. A komlóiak nagy lelkesedé­se és akarása, jó játéka, két értékes bajnoki pontot ered­ményezett. A pécsiek nem tudták megismételni az Új­pesti Dózsa ellen mutatott já­tékukat, ezúttal nemcsak a pécsi csatársor gyengélkedett, de a védelem is sokszor meg­ingott. A komlói együttes megérdemelten fölényes győ­zelmet aratott, nemcsak a me­zőnyben, de a kapu előtt is jobbak voltak a Bányász lab­darúgói. A győztes csapatból Makrai, Bánfalvi, Pataki és Zimonyi játéka emelkedett ki, a pécsiek közül dr. Móriczot és Tüskét lehet dicsérni. Y¥nar«r4 Vefván. FERENCVÁROS—EGER 6:2 (3:0) Könnyen győzött a Ferenc­város, már a 3. percben Né­meth megszerezte a vezetést, (1:0). Alig telt el két perc, Branikovics balsarkos lövé­sével a bajnokcsapat növelte előnyét, (2:0). Egri támadás végén Lakinger két zöld-fe­hér védő mellett is elment, de csak szögletet tudott kihar­colni. Németh kapufája után a 15. percben Szőke az alap- ; vonal közeléből néhány mé- { térré a kaputól beadott, és ! Németh az üres kapuba lőtt, (3:0). Az egriek teljesen alá- í rendelt szerepet játszottak, j alig tudtak eredményes tá- J madást vezetni. Szünet után Szűcs, Szőke, Szűcs akció végén a váloga­tott fedezet lőtte a 4. gólt, majd Kiss 18 méteres szabad­rúgását Kerekes nagyon ügye­sen háritotta.Mezőnyfölényben volt a Ferencváros, sok hely­zetet dolgozott ki, de újabb gól csak a 8 percben sike­rült, amikor Németh egyéni játék után talált a hálóba, (5:0). Rögtön utána Rajna ki­használta a ferencvárosi vé­delem hibáját, (5:1), s a haj­rában is esett gól, Németh a 85. percben negyedszer is eredményes volt, majd utána Lakinger állította be a 6:2-es végeredményt MTK—SALGÓTARJÁN 3:1 (2:1) Biztatóan kezdett az MTK és már az első perc végén majdnem meg is szerezte a vezetést, de Sárközi beadását Mártha közelről mellé fejel­te. A Bányászok igen ke­mény védekezéssel mutatkoz­tak be, így azután inkább a küzdelem jelleg domborodott ki. Az 5. perc meghozta a hazaiak számára az első gólt: Kiss átadásával Török elfu­tott, és hét méterről a kapu baloldalába továbbította a labdát, (1:0). Egy perccel ké­sőbb azonban váratlanul egyenlített a Tarján. Szalai 20 méteres bombája a bal felső sarokban kötött ki, (1:1). Új­ra az MTK támadott többet, és a 15. percben ismét veze­téshez jutott: baloldali szög­let után a Bányász védők késlekedtek a beavatkozással és Török fordulásból nem hi­bázott, (2:1). Szünet után salgótarjáni tá­madásokkal folytatódott egy ideig a játék, majd az MTK vette át a kezdeményezést. Az ötvenötödik percben aztán újabb, már a harmadik gól­nak örülhetett a közönség: Szuromi labdáját Kiss elég nehéz szögből lőtte a kapura, és a labda Horváth kezéről a jobb alsó sarokba perdült, (3:1). BP. HONVÉD—EGYETÉRTÉS 1:1 (1:0) Kezdés után meglepetésre, az Egyetértés vezette az első rohamokat. Tíz percig táma­dott a hazai csapat, majd a Honvéd percei következtek. A 11. percben a szenzációsan játszó Kocsis tört kapura, de Varga ügyesen jött ki és me­rész vetődéssel megszerezte a labdát. A 31. percben a Bp. Honvéd vezetéshez jutott: Ko- mora 22 m-es hatalmas lövé­sébe Kozma beletette a lá­bát, és a labda iránytváltoz- tatva jutott az Egyetértés ka­pujába, az elmozduló Varga mellett (1:0). Döntő fölénybe került a Bp. Honvéd, a 38. percben Kocsis a kapufát ta­lálta el. A második félidőben egy kis időre enyhült a Honvéd fölé­nye, levegőhöz jutott az Egyetértés, helyzetei azonban nem adódtak. A 75. percben egyenlített az Egyetértés. 22 m-es szabadrúgást Karába juttatott a Honvéd kapujának a bal sarkába. (1:1). RÁBA ETO—TATABANYA 2:1 (2:1) Nagy iramban kezdődött a játék és gyorsan gólok szület­tek. A 3. percben Korsós re­mekül elfutott, pontosan adott középre és Stolz futtából ha­talmas gólt lőtt a hosszú sár rokba (1:0). Egy perccel ké­sőbb a kifutó Tóth dr. elől Arany középre fejelte a lab­dát és Hernádi nyugodtan gu­ríthatott az üres kapuba (1:1). Enyhe győri fölény követke­zett, több szögletet értek el a hazaiak. A tatabányai tá­madások mellé és fölé lövé­sekkel fejeződtek be. A 21. percben Szabó elöl Tóth dr. bravúrral mentett, majd Stol* beadását hárították a tatabá­nyai védők. A 44. percben Magyar elfutott a baloldalon, éles beadása Varsányi elé ke­rült és az összekötő nagy lö­vést küldött az ellenkező sa­rokba (2:1). A második félidőben kemé­nyebb lett a játék, • egymást követték a „szigorú” összecsa­pások. Az utolsó tíz percben Somogyi lövései adtak mun­kát Geleinek, a 89. percben majdnem egyenlített a Tata­bánya. A mérkőzés utolsó ese­ménye: Magyar két lépésről Geleibe lőtte a labdái DUNAÚJVÁROS— SZOMBATHELY 2:0 (1:8) A Dunaújváros azonnal tá­madólag lépett fél és az első félidőben nagyon beszorult s Szombathely. A gól azonban nehezen született meg, mert sokat pepecselt a hazaiak csa­társora. A 11. percben Csörgő fejesét védte Szarka, majd Nagy B. hatlamas lövése ke­rülte el a kaput. A 30. perc­ben góllá érett a nagy Ko­hász fölény. Csörgő beadását Végh előrevetődve fejelte a kapu jobboldalába, (1:0). A második félidő dunaújvá­rosi góllal kezdődött. Tatár átadását Végh a védőik gyű­rűjéből, 12 méterről a jobb felső sarokba vágta, (2:0). A labdarúgó NB L kfleneed» fordulójának szerdán játszott hat mérkőzése alapján érdekes válto­zások történtek a táblázaton. A* egy mérkőzéssel kevesebbet ját-* szott Üjpesti Dózsa a 3. hélyr® csúszott le, előtte a Ferencváros és az MTK található. ▲ bajnokság állása: 1. FTC • 8 3 — 28:9 18 2. MTK 9 8 2 1 16:7 14 3. U. Dózsa 8 8 1 1 22:8 13 4. Rába ETO 9 5 2 2 21:6 12 5. Bp. Honvéd 9 4 3 2 18:9 11 6. Vasas 8 4 1 3 21:13 9 7. Eger 9 3 3 3 10:14 9 8. Pécs 9 4 1 4 6:11 9 9. Csepel 8 4 — 4 8:8 . 8 10. Salgótarján 9 3 1 5 6:10 7 11. Komló 9 2 3 4 7:12 7 Szombathely 9 2 3 4 7:16 7 13. Diósgyőr 8 2 2 4 6:13 6 14. Dunaújváros 9 3 — 8 7:19 6 15. Tatabánya 9 1 2 6 8:18 4 16. Egyetértés 8 — S 6 3:18 3 TOVÁBB JUTOTT AZ Ű. DÓZSA Az Újpesti Dózsa a kupa­visszavágón is fölényes győ­zelmet aratott. Újpesti Dózsa —Izmir Göztepe 4:0. Kéz a kézben, havasi gyopárt szorít, melynek szirmai ötágú vörös csillag. A távolban he­gyek hófödte csúcsai. — Ugye szép a jelvényünk? Pedig nem mindenkinek tet­szett. A Dunántúl egykori szer­kesztője kifogásolta, hogy szov­jet csillag van a jelvényünk­ben. I A Néni (csak így nevezem, I mert névtelen kíván maradni) j 68 éves, ötvennek sem látszik, ! napbarnított bőrű, élénk moz­gású. — Bírja még a hegyi utakat? — Tegnap is: Árpádtető—Fe- hérkút—Melegmány—Kantavár— Kőlyuk. Legalább tizenhat kilo­méter. Minden ünnepnapon me­gyünk. ötvennégy esztendeje. Sokat láttam az erdőt. Kiirtott, régi helyén már az új is meg­nőtt. S ahol a madár sem járt, most dömperek tapossák az utat. Gyors számvetést készítek. A Néni, aki 1915 óta tagja a Ter­mészetbarátok Turista Egyesüle­tének, a hegyi túrák során annyit ment, hogy körüljárhat­ta volna a földet. Negyvenezer kilométer a hegyekben — Sport vagy a természet | imádata? — Mindkettő. Bár mostanában j a túrák mindinkább a futás j jellegét veszik fel. Harc a pon- ! tokért, másodpercekért. Közben \ elfutnak a legszebb tájak, az \ erdő szépsége mellett. Mi sze- ; retünk körülnézni. Mit látunk j ebből a kilátóból, mit a má­sikból. Sokan 30—40 éve túrá­zunk együtt, elképzelheti, hogy közösségformáló ereje van. Bár minden közösség ilyen lenne! — A természetjárók kapcsolat­ban álltak a munkásmozgalom­mal . . . — A hegyek távol estek a rendőrségtől. Bár sokszor kö­zénk csapódott egy-egy besú­gó. Egyszer zuhogó esőben, hatalmas kerülőket tettünk, hogy „megsétáltassuk** a rend­őrség emberét. — Május elsején . .. — Megyünk. Most is mint ré­gen . . . 19-ben a Kisréten vol­tunk. Sok-sok diákgyerek volt velünk. Később is minden esz­tendőben reggel négykor indul­tunk. Nem volt pirosbetűs ün­nep. Nyolcra munkába kellett menni. 36-ban a tettyei majáli­son képes levelezőlapokat osz­togattunk, közte Stromfeld Aurél képét rejtettük el. A tú­rákon mindig tartottunk fel­olvasásokat a Népszavából, és az istenkúti turistaházban sok­szor hallgattuk az orosz rádiót. — Istenkút a maguké volt? — Mi építettük. Négyesztendős munkával. Bálok, majálisok, be­vételét, gyűjtést és rengeteg kétkezi munkát áldoztunk Mindenünk volt az a ház. — Valóban kedves fészek . • • — Építettünk mást is. Fehér* kút, Kövestető források, utak* pihenők jelzik a természetbará­tok munkáját. — Mit visznek magukkal a túrák során? — Semmit. Régen: sátor, fő­ző, étel, ruha; 15- 20 kiló is volt a hátizsák. Most mindent meg­kapunk a turlstaházakban. — Esőben is mennek? — A vezetőnek mindig ott kell lenni a találkozóhelyen. Ha 3—4 ember összejön, már megyünk. Később legtöbbször kiderül . . . — A legszebb helyek . . . — Amikor a Zempléni he­gyekben jártam, azt hittem: szebb, mint a Mecsek. Aztán hazajöttem és ismét a mi he­gyünket találom a legszebbnek. Szászvár, a Hidasi-völgy, Eg- regy minden évszakban más és mindig szép. Minden út egy emléket ébreszt. Sokszor mond­juk: emlékszel, amikor 30-ban itt jártunk ... Lombos! í l i Barátai, közvetlen ismerősei anatómiai különlegességre gya­nakszanak : valószínűleg lila-fehér színű a szível A dokumentumok is ezt bizonyítják, hiszen dr. Czibulka Mihály a nyáron ün­nepli majd edzői munkásságának húszéves jubileumát és a két év­tized során, idén írta alá a ti­zenharmadik szerződést a pécsi lila-fehér csapatnál. Háromszor tért vissza. A szurkolók zöme talán már el is felejtette, hogy ő töltötte be elsőnek a Pécsi Dó­zsa edzői tisztségét, megalakulá­sakor. Kevés sportember mun­kássága függ ilyen szorosan ösz- sze, a baranyai labdarúgás majd minden lényeges lépésével. Pár év óta hiába keressük ne­vét a hétfői Népsportban. Annak is híre járt, hogy minden szezon előtt felkínálták számára — Pécsről és más városokból is — izgalmasnak, szépnek látszó ed­zői feladatokat. Visszautasítja, marad a Pécsi Dózsa másoded­zői kispadán. nem túl látványos munkakörben, hiszen a Dózsa tartalékcsapata — játékoshiány miatt — majd egy generációval fiatalabb mindig, adott ellenfelé­nél. Igaz, hogy a szakember sze­me nem mindig a győzelmeiktől csillan meg, hanem a fiatal te­hetségek fejlődésétől is. — A tartaléksorból nem egy egységes, jó csapatot kell ková­csolni, hanem a hangsúly in­kább a játékosok egyéni fejlő­désén van — magyarázza feltá­madt beszédességgel, ugyanis a kedvelt témához érkeztünk. A játékosok egyenként kerülnek be a nagycsapatba, arra kell felké­szíteni őket. Minden, fiatal kor­ban dől el! Erőnlétet lehet bár­mikor, bárkinek szerezni, a tech­nika főleg gyakorlás kérdése, a gyorsaság fejleszthető — a leg­lényegesebb a látókör! Ha azt valamennyi játékosnál kifejleszt­jük, helyes beidegzésekkel páro­sítva — akkor már lényegesen könnyebb egy csapatot felépíte­ni. Az a képzett labdarúgó, aki az adódó sokfajta 'lehetőségből, pillanatok alatt mindig a leg­megfelelőbbet tudja kiválasztani. Mindez nemcsak gyakorlás, ha­nem főleg, oktatás kérdése. — Ezekután az ideális játékost már ismerjük. Az ideális csapat? — Amelyben tizenegy olyan já­tékos szerepel, akik képesek válltól felfelé is játszani. Az ilyen csapattal sok feladatot meg lehet oldani. A számokban én nem hiszek. Egy bizonyos já­tékrendnek. ellenfél nélkül Is ki kell alakulni természetesen, de ez nemcsak a felállást foglalja magába, íénve^e: mit va­lósítani meg ebből. A rendszert se az edző találja ki, hanem a meglévő játékosanyaghoz for­málja. Ezután jön a taktika, ■mely mindig az ellenfélhez iga­zodik ugyan, de nem hagyja fi­gyelmen kívül, a saját erőt sem. — A két edző nagyon érdekes taktikai háborúját most nem tud­ja élvezni, pedig köztudott — komoly mestere. Pótolja-e vala­mi? — A célért való küzdelem, amit kitűztünk. Mindenki által j ismert — helyzetünkből adódóan —, a Pécsi Dózsa labdarúgó szakosztálya, kész, kiforrt játé­kosok igazolásánál sajnos nem „versenyképes” más, több anya­gi előnyt nyújtó egyesületekkel. Marad a nehezebb út, a saját erő! Ügy tervezzük, ezután után­pótlásunkat két forrásból oldjuk meg: saját nevelés és tehetséges ifjúsági labdarúgók igazolása, akik azután párévi formálás után tagjai lehetnek az elsőosztályú csapatnak. Szerencsére már mindkettőre tudok példát mutat­ni. Maurer László a sajátunk, Máté János két éve került hoz­zánk, egész fiatalon. — A két fiú kitűnően helyt­állt. Mit ígér még ez a forrás? — Még sok jót, állítom! A • gyors védőt. Kincses II. Viktort, a kitűnően kombináló Zombori Sándort, az erőteljes Kocsis Ist­vánt, a sokfajta feladatra képes Somogy vári Józsefet és az utób-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents