Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
tM9. Április 13. Dtruonttni ? QONDOLAT OK MÚZEUMI NÉPMŰVELÉSRŐL VITA KULTURÁLIS ÉLETÜNKRŐL A NIMBUSZ MINŐSÉQE Az elmúlt évtized közművelődésügyünkben igen sok tematikai, módszertani és gyakorlati újdonságot eredményezett A népművelés, mint az iskolán kívüli felnőttoktatás elsőrendű gazdája, főként a területi, tanácsi Irányítás bővülő lehetőségeiből merített. A tanácsi szakintézmény-hálózat keretébe szervesen beépülő művelődésügyi intézmények között taliin a legfontosabb forrást e téren, a megyei múzeumi szervezetek kialakulása jelentett A régészet, a néprajz, a művészettörténet, az új- és legújabb kori vonatkozású helytörténet és az ugyancsak tájegységi gyűjtés és feldolgozást végző természettudomány, mint sajátos múzeumi tudományok, közvetlen kapcsolatba kerülhettek az adott terület (megye) népművelését szervező és irányító állam- igazgatás fórumával. A kialakuló szervezeti és anyagi szimbiózis első eredményei, illetve tendenciái ma már előttünk állnak, bizonyos tapasztalatok és a jövő szempontjából néhány tanulság levonható. Az elmúlt tíz esztendőben a múzeumi népművelés feladatai, eredményei és járható útjának minden problémája, szerves részévé vált a tanácsok által irányított területi közművelődésügynek Az elmúlt években a népművelés kibontakozó szakirodaimában is egyre több szó esett a kérdésről és a számtalan eredmény mellett egyre égetőbben jelentkezik az igény a múzeumi népművelés gyakorlatán túl, a módszerek és elméleti határok legjobb és legeredményesebb módozatainak kidolgozására is. Visszapillantva a múzeumi népművelés eredményeire és a vele szemben támasztott tanácsi igények révén kialakult gyákbmtrá, á következőket emelhetjük ki: a) A különböző témájú állandó és időszaki kiállítások száma ugrásszerűen megnőb) A kiállításokon túl a múzeumok egyre aktívabban bekapcsolódtak a megyék művelődési életébe, részeivé lettek, szinte kivétel nélkül, minden kulturális megmozdulásnak. c) Az elsődleges múzeumi formák gyakorlatán túl, jelentős részt vállalt a múzeum a népművelés hagyományos gyakorlatában is. (Pályázatok, előadások, vetélkedők stb.) d) Egyre Inkább kikristályosodott a múzeumi népművelés rendszere is, sőt a múzeumi hónap hagyomány- nyá válása azt kampányszerűvé tette. Ezek a szerteágazó formák és a belőlük származó kétségtelen eredmények feltétlenül gazdagították a népművelést. Hatékonyságukban sem lehet kételkedni, s bátran kimondhatjuk, hogy a tanácsosítást követő években a múzeumi tudományokra és a múzeumi szervezet fejlődésére is feltétlenül pozitív hatást gyakoroltak. Az így kialakult tendencia a múzeumi népművelést előkelő helyre emelte és feltétlenül növelte a régen arisztokratikusan bezárkózó, szinte megközelíthetetlen múzeumok társadalmi megbecsülését. Mindezekből azonban az is egyre világosabban kitűnt, hogy a múzeumi népművelés szerteágazó lehetőségei, az intézményhez méltó tudományos rendezést érdemelnek. Tíz év gyakorlatában világossá vált, hogy a sokféle feladat, forma közül, melyek a legéletképesebbek és legjárhatóbbak a jövő szempontjából. Vizsgáljuk meg, melyek azok az új lehetőségek és követelmények, amelyek időszerűvé teszik e kérdés felvetését. 1. Részt vállalni a korszerű és perspektivikusan hatékony iskolai oktatás és nevelés kialakításában. 2. Tartalmas és sokoldalú műveltség terjesztésében és kialakításában való részvétel. 3. A reális szabad idő figyelembevétele a fenti célok megvalósítása érdekében. Ezeknek a szempontoknak a múzeumi népművelésben még erőteljesebben kell érvényesülnie, hisz szaktudományi intézményről lévén szó, elsősorban speciális feladatok ellátását kell végeznie. A múzeumi tudományok sajátos profilját és a felvetett igényeket egyeztetni, ez a kérdés oldhatja meg megnyugtatóan a múzeumi népművelés jövőjét. Nézzük meg ezt a kérdést közelebbről. Természetes, hogy a különböző múzeumi gyűjtemények és azok feldolgozása szempontjából, az eredmények közkinccsé tételére, továbbra is a kiállítási forma a legalkalmasabb. A kiállítások gyakorlatában a fejlődést, az állandó kiállítások mellett, a hosszútávra tervezett, tematikussorozatot képező, időszaki kiállítások rendszerének kialakításában kell keresni Pl.: Képek a XX. századi magyar képzőművészet történetéből (Századforduló művészete, Nyolcak művészete, Aktivisták, Helyi iskolák a magyar művészetben). — A kerámia története. — A fémművesség története. — Építészet az őskortól a középkorig. A megyeközpontban lévő állandó és időszaki kiállításokon túl, ki kellene alakítani a vándorkiállítások leghatékonyabb formáját is, amely azokhoz szól, akik számára a rendszeres múzeumlátogatás még nem megoldható. E téren a községi művelődési házakban, klubkönyvtárakban, iskolákban felállítható kiállítások, egyelőre nem a legszerencsésebbek. A kedvezőtlen adottságok, az alkalmatlan helyiségek, a fenntartás és rendezés megoldatlan problémáival szemben, az önjárós, pl. autóbuszba építhető kiállítási forma jelentheti a legkedvezőbb verziót Egy ún. „múzeo- busz” ideális formájának kialakítása, a változtatható témák beépítési lehetőségének megteremtése, megoldaná a korszerű interpretálás minden problémáját. Megemlíthető ezzel kapcsolatban, hogy az UNESCO Múzeumi Bizottsága már legalább tíz-tizenöt év óta él ezzel a lehetőséggel afrikai és dél-amerikai államokban. A kiállítások mellett, a korábban kialakult közvetlen és közvetett múzeumi népművelési formák terén alapos racionalizálás szükséges. Mérlegelni kell, hogy melyek azok a formák, ahol a múzeumi tudományokat a legnagyobb hatékonysággal lehet közkinccsé tenni, s ahol a múzeumi szakemberek személyes részvétele feltétlenül szükséges. E téren nagy jövője lehet a sajátos, speciális formai lehetőségekkel bíró múzeumi rendezvényeknek. A szabvány népművelési előadásokkal szemben beláthatatlan előnyökkel rendelkezhet pl. egy közvetlen múzeumi rendezésű, múzeumi interieurben lebonyolítható tematikus előadás-sorozat Ennek már a pécsi múzeumnál is megmutatkozott hatékonysága. (Múzeumi Szerda Esték.) A múzeumi népművelés tartalmi lehetőségein túl, külön foglalkozni kell a tárlatvezetések problémáival is. Külön kérdéscsoportot képez a múzeum és iskolai oktatás kapcsolatának kialakítása, rendezése. Ennek megvalósítása túlmutat a jelenlegi szervezeti adottságokon. Az NDK-ban pl. ezt a kérdést minisztériumi szinten, a területi múzeumokhoz szervezett múzeumi-pedagógusok kinevezésével oldották meg, akik a tanterveknek megfelelően szervezik és bonyolítják a múzeumi kiállítások látogatását. Ezek a gondolatok, amelyek a múzeumi népművelés aktuális kérdései, a múzeum lehetőségeinek és a közönség igényeinek maximális figyelembevételével realizálhatók. Népművelési szempontok megvalósítása érdekében, — a múzeumi lehetőségektől pillanatnyilag eltekintve, — a közönség igényeit állandó hatásvizsgálatokkal kell kontrollálnunk. Ez a hatás- vizsgálat, mely a kiállítások látogatóit, a rendezvények résztvevőit és a kiadványok olvasótáborát szólaltatja meg, nemcsak a múzeumi népművelés hatékonyságát és állandó javítását szolgálhatja, hanem sajátos népművelés-szociológiai adatokhoz juttathat bennünket. Dr. Bándi Gáborné Folyik a vita. Az ember az egyik vitacikket — ízlése és érdeklődése szerint — elolvassa, a másikat nem, a sajtóvita azonban, a közölt hozzászólások és az elolvasott cikkek számától függetlenül alaposan mozgásba hozta a város szellemi életét Legalábbis így gondolom, a cikkek alapján. Az ember töri a fejét, és közben mindenféle eszébe jut. Nekem is eszembe jutott valami a nimbuszról. A télen régi barátomat vártam vendégségbe Budapestről. Micsoda találkozásnak ígérkezett ez! Éveken át csak levelezgettünk, vagy futólag találkoztunk, esetleg végigkiabáltunk egy-egy meccset a külvárosi futball- pályán, és mindig úgy köszöntünk el: majd egyszer összejövünk két-három napra, és akkor bepótoljuk az évek mulasztásait. Aztán megérkezett a levél: csütörtök este a gyorssal érkezem, és hétfőig maradok. Amikor megjött, azt mondta lelkesülten: — Most majd bemutatod nekem a várost, ahol évek óta élsz, és amelyről azt mondják, hogy Budapest után a legnagyobb kultúr- város az országban. Látni szeretném azt a várost, amiről annyit beszélnek az emberek. — Jó — feleltem, két okból kifolyólag is kissé elko- morodva. Egyrészt zavarba hozott és lehangolt ez a felfokozott igény. Magam is így érkeztem ebbe a városba, vagy kilenc éve, egy feltűnően ronda, csapzottan esős délután. Kitekintgettem az autó ablakán, a gépkocsi- vezető mindenkit és mindent szidott, ami szidható volt rajtunk kívül, de az én kedvemet semmi sem szeghette. Hiszen abba a városba jöttem, amelyről annyi jót hallottam és tapasztaltam, és amelynek kultúr- nimbusza messze kiemelkedik a magyar vidéki városok közül. Másrészt elkomo- rodtam, hogy vajon a város meg fog-e majd felelni ennek a kissé mesterségesen felfokozott igénynek? A vacsora ideje alatt aztán lépésről lépésre kiderült, hogy a kultúrprogram kialakításában egy vasárnap délelőtti koncert, egy kávéházi délelőtt baráti társasága, és a műemlékek megtekintése mellett a Sztambul rózsája és a Pannónia bár műsora áll a rendelkezésünkre. Lehet, hogy ügyetlen voltam a szervezésben, és tagadhatatlan, hogy barátom a kultúrprogram tekintetében szerencsésebb időben is érkezhetett volna, de akkor megint eltűnődtem erről a kul- túmimbuszróL Ki tudja, hányadszor már, amióta ebben a városban élek? Arról, hogy ez a nimbusz van is, meg nincs is. Igaz is, meg nem is. Volt egy lendületes időszak, amikor ez a nimbusz kialakult, illetve kezdett kialakulni. Kezdődött ez nagyjából abban az időben, amikor Pécsett rendezték a modern magyar dráma hetét, és nagyjából halványul, amióta ide-oda mozog a pécsi modern képtár körüli huzavona. Mi történt közben? Sok minden. Kialakult és nemzetközi hírnévre tett szert a Pécsi Balett. Havi folyóirat lett a Jelenkor, és három szerv — a Megyei Tanács, a Városi Tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa — ösztöndíjat, illetve irodalmi díjat alapított, meghívásos pályázatokat írt ki. A képtár nagyértékű művekkel, köztük legutóbb a Vasarely-Einyaggal gyarapodott, és hogy ez az utóbbi sem véletlenül érkezett, azt személyesen tudom, magától Victor Vasarely-től. Filmszemlét kapott a város. Országos művészeti eseményt, amellyel kevés magyar város büszkélkedhetik... S aztán egyszercsak bekövetkezett a megtorpanás. A szép ívet lendületszegénység fogta el. Valami történt. Vagy épp, nem történt? A színház gazdaságilag szép sikereket könyvelhet el, de- hát, szimpla operettek sorával nem nagyon lehet alátámasztani azt a bizonyos kultúrnimbuszt. Ezzel szemben évek óta egyetlen épkézláb új magyar drámát nem mutattak be a Pécsi Nemzeti Színházban. A balett együttes, szerencsére, biztosan tartja az önmaga diktálta magas színvonalat. Az irodalmi élet visszaesett Elköltözött Bertha Bulcsu, Lázár Ervin. Azt hiszem, nem kell hangsúlyozni, hogy nélkülük szegényebb lett a város irodalmi élete. A helyi könyvkiadás, ahelyett, hogy egy kis erőfeszítéssel kialakult volna, elveszett a gondolat, az ambíció, ráadáDERKOVITS QYÜLA SZÜLETÉSNAPJÁN Hetvenöt esztendeje született a magyar és az egyetemes szocialista képzőművészet hatalmas mestere, Der- kovits Gyula. Proletár volt és zseniális művész, nyomorba taszított és a mindenséget ostromló, mint az osztály, amelyből vétetett, s amelynek minden szellemi kincsét visszaadta. Szombathelyi szegénygyerekként született, félárva asztalosinasként nevelkedett, bé- nult-beteg hadirokkant volt már, amikor végre az áhított művészet közelébe juthatott. Első és egyetlen iskolája a Tanácsköztársaság munkástehetségeket felkaroló, anyagi és szellemi szabadságot nyújtó művésztelepe volt; a nagy történelmi napok bukásával mindörökre az élet árnyékos, sötét oldalára került. Pedig művészete csak ezután bontakozott ki, s kezdett lobogni mind magasabban a magyar képzőművészet és a magyar munkásmozgalom egén. Favágó lett és megalázó bérmunkákra kényszerült, Bécsbe űzte a hazai nyomor a húszas évek elején, s mégis, ezek az esztendők érlelték igaz művésszé, olyan festővé, aki hamarosan mester lett. Olyan mester, akinek első zsenge munkáitól kezdve minden művében él, hat, feszül a társadalmi valóság ereje. Kezdetben, a rettenetes bukás után nosztalgikus visszavágyódás, konok harmóniakeresés formájában, később kétségbeesett tiltakozás, mindent rendítő zaklatottság hangján. Még később, a művészi pálya csúcsán és az emberi út legvégén a legtökéletesebb proletároptimizmus, a forradalmi harmónia lenyűgöző erejével szólt művészete az emberről, a társadalomról. Kommunista volt. Ezt bizonyítja — veszélyes illegális vállalkozásai mellett — a párt megbízására készített Dózsa-sorozat, amely a század magyar képzőművészetének minden bizonnyal a legtökéletesebb grafikai teljesítménye. S bizonyítják példát jelentő festménykompozíciói, amelyek a ma- gárahagyatottság éveiben olyan hittel s művészi hitellel sugározzák a „semmik vagyunk, minden leszünk” gondolatát, amihez hasonlót valóban keveset termett Világszerte a modem szocialista festészet A Kivégzés zokogó monumentalitására emlékezünk, a Vasút mentén fenyegetett emberségére, a Hajókovács és a Dunai homokszállítók proletárerejére, a Nemzedékek értelemtől ragyogó érzelmi sodrására. Néhány év alatt teremtett klasszikus életművet Derkovits Gyula, későn kezdte, korán kellett, hogy abbahagyja a művészetet. Ebben az évben halálának évfordulójára is emlékezünk. Immár harmincötödik évfordulójára, mert 1934-ben vitte el a legkeservesebb proletárhalál, az éhség és a betegség Az évfordulón a költőtárs szavaival, a mesterre is érvényes szavakkal emlékezhetünk rá: valóban „van élete mégegy”, s az végérvényesen „a proletár utókoré”. zs. a. (Önarckép (1930, tempera) sül az évek óta vegetáló Magvető—Jelenkor is utolsó hónapjait éli. A képtár sorsa távlatilag kialakult ugyan, de addig nincs hol bemutatni az értékes műveket, legfeljebb itt-ott, alkalmilag. Azt mondják — épült itt már társadalmi összefogással tv-torbny, kultúrpark és állatkert. Miért ne lehetne a képtár érdekében is mozgósítani az embereket? A filmszemle? Jól emlékszem az elsőre, a társadalmi zsűri tagja voltam. Mindenkit — a megye, a város vezetőitől kezdve a nagyközönségig — áthatott valami boldog izgalom, kíváncsiság és tettvágy. Pécs valóban fesztiválváros lesz? Az első szemle zárófogadásán, azt hiszem, nagyon sokan erre gondoltak. Velem együtt. A filmszemle az ötödik évfolyamába lépett. Statisztikailag Pécs városáé. Nem lett belőle az, amit az ember akkor elképzelt magában? Talán indokolatlanul előrerohant a képzelet? Hiszen ez könnyen előfordul! Lehetséges. Azt azonban nem nehéz fölfedezni, hogy a pécsi filmszemle fénye évről évre halványul, felépítése még mindig provizórikus, és minden szemle után van valami ilyesmi a levegőben: „Igaz, hogy jövőre talán már nem is rendezik meg? ...” Mi történik hát? Az embernek az az érzése, mintha a város egy kissé megrettent volna a saját kialakított kultúrminőségétől, mert — legalábbis én úgy látom — épp a minőség szereke kezdett csökkenni. Ismerem a megye és a város politikai és állami vezetőit. Jól ismerem a kultúra iránti vonzalmukat szeretetüket és értésüket. Neveket írhatnék most ide, de ezeket a neveket a kultúrközvéleménv jól ismeri, és gondolom, számon is tartja. Ismerem a megye és a város művészeit, tehetségüket,, azt a bizonyos mi-; nőségét, amely ma is alapja annak a nimbusznak, ami belőle igaz. Személy szerint hiszek a város kultúrnimbuszában. Abban a nimbuszban, amely idehozott, ebbe a városba. Hiszek abban a nimbuszban, amely nem más városok rovására. vagy ellenében alakul ki hanem saját minőségére épül, és lendíti magát előre és mind feljebb. Személy szerint a város kultúrájának minősége mellett szavazok. Az a véleményem, hogy a kultúra vezetésének bátrabban kell a minőség mellett kiállnia, és bátrabban kell, egyáltalán: bátran és elvszerűen kell szembeszállni a felhígítási kísérletekkel, a dilettantizmussal, a színvonaltalansággal. Legyen az színház, kiadvány, ünnepély, kiállítás, pályázat stb. Pécs egyetemi város. Tudományos kutatói nemzetközileg ismertek, és elismert munkát végeznek. Nimbuszról, minőségről beszélünk, és róluk hallgatunk? De. mondhatnám most a tervezőket, az építészeket, a műszaki, mérnöki kart. Csak végig kell pillantani a soron ... Lehet mást igényelni a város kultúrájától, mint minőséget? Amíg nekem be nem bizonyítják az ellenkezőjét, addig vallom és állítom, hogy a kultúra sohasem attól kultúra, hogy sok. hanem attól, hogy kultúra. A nimbuszt — most már makacsul megmaradok az ünnepélyes kifejezés mellett — csakis a kultúra minőségével lehet a talpára állítani. Ha ugye. eldőlt Mert le nem dőlt. ebben biztos vagyok, de megingott azért egy kicsit. A kultúr» minőségére van szükség különben megragadunk - -u!túr- Forradalom felszá" ében, a statisztáknál. .«« nem érünk fel a maga^-o thoz. A minőség makacs hangoztatása. hiszem. h0gi.- nem sznobizmus. Ez a '-•dnvonal, az igény minősége. A nimbusz minősége. Thiery Árpád
