Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-12 / 82. szám
f?69. április 12. Dunammt nau 10 T- 3j Bátyám sírjának gondozóit keresem Mostanában ismerőst, elv- lársat, régi barátot kereső levelek ezrei keringőznek az országban, gyakran az ország határain túl is, és nyomukban sok régi barát, harcostárs talál évtizedek múltán egymásra. Szerkesztőségünk is rendre több ilyen levelet kap. Legutóbb Budapestről egy idős, baranyai veterán írt a Dunántúli Naplóhoz. Bátyja sírjának gondozóit, ötven évvel ezelőtti ismerősöket, régi kapcsolatokat keres. Idézünk a leveléből. „Tisztelt Szerkesztőség! Ol- \astam az újságból, hogy ötven éves emlékeket gyűjtenek Baranyában is .. . Az én baranyai emlékem Matild-majorhoz fűződik, amikor a majorba 1915-ben megérkeztek az orosz hadifog- ' Jyok. Ezek közt volt egy szakaszvezető Moszkvából. Én, tőle sokat tanultam. Mindketten erősen meglakoltunk. A Matild- majori gazdatiszt puskatussal a fejemet annyira beverte, hogy ma is érzem, ennek pedig már 51 és fél éve... Apámmal bizalmiak lettünk. Aztán megbukott a kommun, és apámmal együtt elbocsátottak a majorból. Dőri Ödön azt mondta az elbocsátásnál az apámnak: Te, Pista, jó munkás voltál, de a fiad. Ez egy csapás neked. Baloldali regényt írt a Dunántúl újságba ... Öngyilkos lett. A bátyám 1916- ban Vajszlón volt pénzügyőri szakaszvezet#. A szocialista meggyőződéséért és a regény tartalmáért üldözték. 1916. augusztus 10-én a vajszlói szakaszon agyonlőtte magát, így a temető szélén temették el augusztus 13-án. Nekem azt mondta Dőri ödöu uraság, hogy nyugodtan fölakaszthatna, de nem teszL De hagyjam el a környéket. .. Csak egy vágyam van: Baranyába lemenni és fölkeresni a helyeket. A testvérem regényét előkeríteni, hisz az 1916 augusztusában jelent meg folytatásban, Vergődés cím alatt... Igaz, egy kislány ígéretet tett, hogy míg él, ő kimegy a Fülöp testvérem sírjához, és ha kislánya lesz, az is fogja gondozni a bátyám sírját... Szeretném tudni, hogy élnek-e azok. akik a testvérem sírját gondozták, vagy a gyermekük. Ha igen, hol iáknak? 5la lemennék, fölkeresném őket. Az az asszony a pénzügyőrségen takarított, mosott. Horváth Károlyné volt a neve ... Még volt egy unokatestvérem Geré- nyesen, akit a csendőrök lőttek agyon, mert a frontról több ízben megszökött.. .*• A levelet, amelyből idéztünk, Péter György írta. Lakcíme: Budapest, XIII., Fóti út 55. Ha valaki emlékszik rá, vagy a bátyjára, Fülöpre, vagy ismeri a sírt, lágy bármit tud róluk, a sír gondozóiról — kérjük, vagy a szerkesztőség címére, vagy pedig Péter György címére közvetlenül küldjön értesítést. (T) A Vöröskereszt küldöttgyűlése Legfontosabb feladat továbbra is a felvilágosítás Az üzemekben fel kell számolni a közegészségügyi szemlélet hiányosságai t Tegnap délelőtt tartotta a Magyar Vöröskereszt Baranya megyei küldöttértekezletét. — Az értekezlet elnökségében ( helyet foglalt dr. Csendes Lajos, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára, Rameisl Ferencné, országgyűlési képviselő és dr. Soóky László ezredes, a Magyar Vöröskereszt Országos Központjának főtitkárhelyettese. Dr. Kishonti Tibor a Vöröskereszt Baranya megyei elnöke mondott megnyitó beszédet s ebben többek között méltatta a Magyar Tanácsköztársaság népegészségügyi munkáját, melynek szervezésébe már akkor bevonták a lakosságot is. Ezek után Balázs Józsefné megyei titkár tartotta meg beszámolóját. 1500 előadás — A Magyar Vöröskereszt szervezetei és tagsága a májusban megtartandó III. kongresszusra készülnek — mondotta. — A készülődés alkalmat teremt arra, hogy elemezzük az elmúlt öt év munkáját és meghatározzuk tömegszervezetünkre háruló feladatainkat. A Magyar Vöröskereszt első feladata a felvilágosító és nevelő munka. Ha a lakosság egészségügyi kulturáltsága ugyanis nem tart lépést az egészségügy általános fejlődésével, akkor a lakosság nem használja fel ennek a fejlődésnek a lehetőségeit. Ezért Pécsett és Baranyában évente 1200—1500 egészségügyi előadást szerveztek közel 60 ezer hallgató részvételével. A fel- világosító munka főcélja a betegségek megelőzése és az egészséges életmódra való nevelés volt. Ezt nemcsak előadásokkal segítették, hanem propaganda anyagokkal, ankétokkal, a Vöröskereszt családi lapjával és más módszerékkel Ts; Például évenként 300:—320 különböző tanfolyamöt szerveztek 10—11 ezer hallgató részvételével, többek között elsősegélynyújtási, há- zibetegápolási, üzemegészségügyi tanfolyamot, anyák iskoláját. Az egészségügyi fel- világosító munkának a hatása érezhető volt, többek között a tisztasági mozgalom eredményeiben, de abban is, hogy ma a megye valamennyi lakóterületén, továbbá nagyobb és kisebb üzemében kiképzett elsősegélynyújtó működik. Ugyanakkor tervszerűbbé kell tenni a mezőgazdasági és bányaüzemi dolgozók körében végzett felvilágo- j sító tevékenységet. Továbbá ! — mivel az orvostudomány ! fejlődésével párhuzamosan nö- I vekszik az átlagéletkor, vagy- i is az idősebb korú lakosság száma — többet kell tenni az | idősebb emberek egészségügyi ' nevelése terén. 6400 liter vér Fontos vöröskeresztes fel- ; adat a polgári védelem segí- 1 tése is, mert ez a honvédelmi felkészülés szerves részét j alkotja. A Vöröskereszt nagy részt vállal abban, hogy a lakosság háborús körülmények közötti védelmét megszervezzék. Pécsett és a megyében jelenleg 21 egészségügyi század és 90 önálló szakasz van 5305 beosztottal. Majd Balázs Józsefné az önkéntes ápolónőképzésben és az árvízvédelem idején elért eredmények ismertetése után a véradómozgalomról beszélt. A megyében évente növekszik a térítés- mentes véradók száma, például 1963-ban 1800 liter, 1968-ban pedig 6400 liter vért adtak térítésmentesen. Sőt, szépen növekedett a többszörösen vértadók száma. Például Komlón a véradóknak 90—95, a mohácsi járásban 70 százaléka ismételten adott vért. Ismertette a tisztasági moz- galom eredményeit is: — A mezőgazdaságban két- ! tős eredményt könyvelhetünk el — mondotta —. Részben a mezőgazdasági üzemek vezetőinek egészségügyi szemléletét sikerült kialakítani, részben pedig a falusi orvosok felelősségteljes részvételét a mezőgazdasági vöröskeresztes munkában. A mezőgazdasági vöröskeresztes munkát nagymértékben segíti a megyei KÖJÁL szerkesztésében rendszeresen megjelenő 400 példányos Mezőgazdasági Egészségügyi Felelősök Híradója című kiadvány. A beszámolót követő vitában a vöröskeresztes szervezetek különböző beosztású küldöttei szólaltak fel, s általában a beszámolóban foglaltakat taglalták, részletezték. Dr. Csendes Lajos, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára felhívta a figyelmet arra, hogy az egészségügy fejlődése következtében bizonyos megoldott kérdések később új megoldásokat kívánnak. Ezért az egészségügy fejlesztését állandóan és egészében az érdeklődés homlokterében kell tartani. — Az üzemegészségügy vonatkozásában pedig hangoztatta: sok helyütt nincsenek meg a korszerű egészségügyi ellátás feltételei. S ha a gazdaságirányítás új rendszere meg is adja ehhez az anyagi lehetőséget. nem egy üzemben a vezetés rossz szemlélete következtében mektakarítják ezeket az összegeket. Ezeket a szemléleti hiányosságokat fel kell számolni. Új vezetőség Végül a küldöttgyűlés megválasztotta az új vezetőséget, valamint a harmadik kongresszus küldötteit. A tizenhét tagú vezetőség elnöke dr. Kóbor József megyei főorvos , lett, titkára pedig Balázs Jo- | zsefné. A kongresszusra huszonegy szavazati és négy ta- j nácskozási jogú küldöttet vá- j lasztottak meg. I Tegnap délben Pécsett a tettyei kőbánya felett, a Városi Tanáé* tulajdonát képező fenyves csemetésben tűz ütött ki és mintegy SOS fenyőcsemete vált a lángok martalékává. A tűz keletkezési okai felelőtlen kirándulóknak szalonnát sütni támadt kedve . .. Ugyancsak tegnap a kora délutáni órákban Vasas I-en, a Pécsi Állami Erdőgazdasághoz tartozó erdőterületen 110 hatéves fenyőfát pusztítottak el a lángok. A tűz keletkezési okát vizsgálják, de feltételezhető, hogy itt is kirándulók ,,működtek” Ezer munkás a Jupiter-lámpák tényében A hétköznapok hőseinek kongresszusa (Kiküldött tudósítónk jelenti) Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom: ez esetben szinte valamennyi rendezői meggondolásnak szimbolikus jelentősége van. Kezdjük a teremmel. Dózsa György út, Építők Rózsa Ferenc Székháza. Az 1200—1300 személyt befogadó reprezentatív tanácskozó helyiség társadalmi életünk legjelentősebb eseményeinek színhelye. Itt zajlanak a- pért kongresszusai, itt ülésezett a Magyar . Szakszervezetek kongresszusa, itt tartja országos rendezvényeit az ifjúsági szövetség, azaz: ez a mostani kongresszus államunk vezetőinek megítélése szerint „elődeivel” minden tekintetben egyenrangú... Meghívottak. A párt, a kormány, a társadalmi és tömegszervezetek szinte valamennyi vezetőjének neve ott van a névsoron. Egyszóval: senkinek sincs joga kiadni '„albérletbe” a gondokat. És ami a vendégeket illeti: ilyenek vannak közöttük, mint Pioker Ignác Kossuth-díjas, az élÉletmentő robbantás Megszólal a csengő. Ez az első jeL Mondják, hogy a második már sziréna , .szóló” lesz, de addig van még idő. Körülbelül húsz- huszonötén várakozunk itt, a Mecseki Szénbányák Kutatási Osztályának György-ak- nai kísérleti telepén. Reggel 9 órakor volt a találkozó. A résztvevők többnyire bányaüzemi vezetők, műszakiak. — Bánhegyi Mihály mérnök — a telep vezetője — rögtönzött előadást tart. Témája: „Robbantási táró megtekintése, a szénporrobbanás, valamint a vizes védekezési mód bemutatása.. A környezet ez: völgy, enyhén hajló domboldalakkal. Űj épület, irodákkal, laboratóriummal. Hosszú, hatvan méteres „alagút” — azaz, a kísérleti taro — amelynek felső rétege földhányás, füvesítve, utána beton és a legbelsőbb réteg: 15 milliméteres vastagságú acélburkolat, ami tulajdonképpen hangeralakú. kétméteres átmérővel. Az alagút végétől számítva vagy negy- ven-ötven méteren át a fű megfeketedve, perzselve. — Műanyag-darabok szerteszét. Az utcai világító-oszlopokkal, világítótestekkel azonos kandeláberek betontörzse is fekete a szénportól, sőt, némelyikről a légnyomás a betont i# lemállasztotta és csak a gömbvasak csupasz „csontváza’’ áll. Aztán van itt egy másik épület is, viszonylag kicsi, de betonból van, ma- gasföldszintű. Üveg ablakok, az ablakok mögött védősisakos emberek, akik majd a robbantást elvégzik. A hangszóróból közben ezt hallom: „Figyelem! Felkészülni ...!” Bánhegyi Mihály mérnök int az ablak irányába, hogy „tudomásul vettük” — de még mindig van idő. Feljegyzem az ismertető előadás néhány mondatát. Miről is van szó? A mecseki szénmedence réme: a sújtólég. A felgyülemlett metán robban, s ettől — mintegy láncreakcióként — berobban a vágatokban leülepedett nagyon finom, — szinte lisztszerű — szénpor. Leülepedett! — hangsúlyozza Bánhegyi Mihály — tehát minden ellenkező vélemények szerint, nemcsak a levegőben jelenlévő szénpor, hanem az is, amely megüli a vágatot. Főként ez, mert ez a több. Tehát a katasztrófát ugyan a metánrobbanás indítja el, de a lökőhullámok felkavarják a korábban mindenütt jelenlévő és leülepedett szénport és ezt robbantja az előző detonációból származó nagyon magas hőfokkal rendelkező többméteres lángcsóva. A robbanásnak e láncreakciója tehát addig tart, amíg megfelelő koncentrációban a szénpor jelen van. A robbanás hatása tehát „befuthat” 30—80—300, vagy 500 métert is, de még ennél is többet és ami, illetve „aki” elébe kerül, azt elpusztítja. Hány ember halálát okozta a sújtólégrobbanás a hazai vagy a külföldi bányákban? Hirtelenjében ki tudná? Megdöbbentően szomorú példa: 1944-ben. egyik mandzsuriai bányában a láncreakciós sújtólégrobbanás hatására 1644 ember (a szám nem téves!) lelte halálát. A bányát úgy ahogy volt, betemették, mert mentésről szó sem lehetett. Ez a katasztrófa azóta is arra ösztönzi a kutatókat, hogy a lehető legkisebb mértékre csökkentsék a sújtólégrobbanás hatását. Talán egyszerűnek tűnik, hogy ezt a hatást vízzel lehet csökkenteni. A tegnapi bemutatónak is ez volt a célja. A vágat — tehát — 60 méter hosszú. Az első 5 méteres szakaszba — amelyet műanyaggal lezárnak — gázt bocsátanak Harminc méter után elhelyeznek 8 darab műanyag edényt, egyenként 80 liter vízzel telítve. Ez a vízzáró-berendezés. A műanyag edényeknek — a robbanás hatására — össze kell tömlők és a magas hőfok következményeként a víz porlasztóit állapotot vesz fel. Ez a víz-felhő aztán a dinamit- patron által begyújtott gáz lángcsóváját egyszerűen „eloltja”, következésképpen a szénpor sem robban, láng hiányában. Sziréna szól. Megállunk az épület fala mentén. Mindenki a táró nyílását figyeli. Hangszórón halljuk: „négy-három-kettő-egy...” Közbevetőleg — a szakértők ne haragudjanak — de egy kicsit mosolygok magamban, emlékezem a rakéták „égbeeresztésének” tévén közvetített lebonyolítására — és e számolást kicsit nagyképűnek tartom, de aztán ... amikor a hangszórón hallom a „nullát” ... A pokol: dörrenés hagyjam Hanem hogy vagy ötven méter hosszúságban koromfekete füst valami iszonyatos erővel lövell, ki és felismerhe- tetlen tárgyakat, talán a műanyagedények darabjait poz- dorjává zúzva viszi ki... Jóég! Mi van, ha ez nem itt, biztonságos körülmények között, hanem lent történik a bányában ... Pedig a vízzár — meggátolta a láncreakciót. És meggátolja ezután — bár ne-adj- isten, hogy sor kerüljön rá — az igazi vágatokban is, mert ebben az esztendőben, a múlt évi sikeres kísérletezés alapján — a mecseki szénmedence valamennyi üzemében kötelezően bevezetik a vízzárrendszer alkalmazását. Életet mentenek.., Rab Ferenc munkás-korszak sokszoros rekordere, azaz: a ma már több mint egymillió tagot számláló szocialista brigádmozgalom nem a semmiből emelkedett ilyen magasra... A kongresszus pontosan 9- kor kezdte meg munkáját A hatalmas, kétszintes termet elöntötte a jupiterlámpák fénye: a televízió féltucat kamerával vonult a helyszínre. A széksorokban 929 küldött és közel 200 vendég foglalt helyet. A szokástól eltérően a delegátusokat nem megyénkénti csoportosításban helyezték el, hanem iparáganként. A középső ülésblokk első soraiban az építők kaptak helyet. Az iparág kiemelt fontosságát tükrözi az a tény is, hogy az Építőipari Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó delegáció a legnagyobb, szám- szerint 127 fős. Az ember néhány másodpercig hunyorog a fényben, aztán rögtön az jut eszébe: milyen sok ismerős! Kit a tévéből, kit a lapokból, kit személyesen ismertünk meg az elmúlt esztendőkben, mert ha a legkiválóbb munkások propagandája messze el is marad a művészek, sportolók, énekesek propagandájától, azért hírük, nevük lassan beívódik a köztudatba. A sajtó páholya, balra fent, az erkélyen van. Talán ‘ nem érdektelen megjegyezni: harmincnál több újságíró kért meghívót. A televízió, a rádió, a Népszava, az MTI külön miniszerkesztőségeket állított fel a tanácskozás színhelyén, s külön apparátusuk van a gyorsíróknak is. ők a parlamentből jöttek. Minden elhangzott szó, minden javaslat papírra kerül. Egy érdekes ígéret: a szerkesztők és nyomdászok vállalták, hogy nyolc napon belül megjelenik a kongresz- szus könyvalakban feldolgozott teljes anyaga. A ceruzák egyébként a tanácskozás szin-. te valamennyi résztvevőjének kezében állandóan sercegnek. Megfigyeltem: Kádár elvtárs fél óra alatt három oldalt jegyzetelt... Tizenegy óra: az első szünet. A félköralakban levezető lépcsők megtelnek emberekkel, a pár perccel korábban még oly lenyűgöző komolyság, egyetlen pillanat alatt semmivé lesz. Nevetés tölti meg a hatalmas — büfének kialakított —, előcsarnokot, a függőkertet. Fiatal lányok előrecsomagolt tízórait osztanak. „Itt a schiehtes kaja” — hallom a hátam mögött, s rögtön megismerem a hangot is: Pap Lajos, béta-aknai szocialista brigádvezető. A baranyai küldöttség többi tagja azonban sehol, egyszerűen „eltűntek”. Lukács János, a megyei KlSZ-bizotfcl ság első titkára, aki meghívottként vesz részt a tanácskozáson, az uránosokat keresi. Ezer ember van a folyosókon, büfékben. És mindenki keres valakit. Olyan is van, hogy személyesen nem is ismerik egymást — de ez ilyenkor nem is fontos. Lőrincz Tibort, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat brigádvezetőjét, a nevezetes garancia-levél mozgalom beindító j át például valóságos delegáció kutatja: be akarnak számolni saját, e téren elért eredményeikről... Az első emeleti folyosón Kádár János, Gáspár Sándor, s legalább tizenöt más vezető beszélget a köréjük fonódó embergyűrűben. Villannak a vakuk. A fiatalok Méhes Lajost és Ribánszky Róbertét keresik. A harmincéven aluliak egyébként. örvendetesen sokan vannak: száznegyvenhárman. És nő is szép számmal. A sajtóiroda adatai szerint százkilencven- három asszonybrigád küldte el képviselőit Félemelet, földszint, büféterem: mindenki addig járja ezt az utat le s fel, míg megtalálja, akit keres. Bogár Józseffel, az SZMT vezető titkárával futtában váltottunk néhány szót; azt mondta, nagyon elégedett, mert mindenki arról beszél, ami valóban égető gond. Gadó István! A szocailista címmel tízszeresen kitüntetett Il-es üzemi ércbányász fejtési brigád vezetője. Ilyen kollektíva alig 150 van az országban, érthető hát, hogy nevüket szinte valamennyi vezető ismeri, A bányász-kollegák most a „fia-brigád”-moz- galomról faggatják. Lassan már nyolc éve, hogy a Gadó- kollektíva rendszeresen „lead” két-három kiváló szakembert, akik aztán új brigádot szerveznek maguk köré. Csak így, segítséggel lehet felhozni a gyengéket... Tizenegy óra húsz. Megszólalnak a csengők. Folytatódik a munka. Dr. Nagy József, megyei pártbizottságunk titkára bukkan elő Nagy Józsefné, könnyűipari miniszter társaságában. Valaki mindjárt meg is jegyzi: jó lenne, ha a tárcával folytatott tárgyalások során valami plusz előnyt jelentene Baranyának ez a névrokonság... A fehér fény elborítja a hatalmas termet. Kitüntetések, szemek, kezek villannak. A televíziós felvétel szerkesztője mosolyog: a kamera mindent „észrevesz” — a kézfejeken feketéllő apró hegeket, a kidagadó ereket és a kabátujj alól előbújó elegáns mandzsetta-gombokat is... Békés Sáad« á L V
