Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-12 / 82. szám

4 Világ proletárjai, egyesüljetek! Ara: 80 filléi Dunántúli napló xmévfolyam,82.sióm Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja i969.április 12.,uombat fl társadalo n háziasszonya A tSitsh napos ünnepek **■ idején váratlanul szem­betaláltuk magunkat egy kellemetlen helyzettel. Vá­ratlanul? Voltaképpen egy évek óta tartó állapotról van szó, amelynek a kritikája hosszú idő óta lappang a közvélemény soraiban, hol bátortalan, hol pedig szenve­délyesebb formában. Csak­hogy a kritika eddig lénye­gében a lakosság „sznob” ©kvetetlenkedése maradt, és az állapot továbbra is álla­pot Nem feltételezem, hogy e sorok hatására a helyzet lényegesen megváltozna, de hiszem, hogy küszöbön áll egy régen aktuális, már- már akut társadalmi kérdés őszinte és tárgyilagos rende­lése. Annak a nem vitatha­tó, ismételt és nyílt kimon­dása, hogy egy dolgozó attól dolgozó, hogy rendben dol­gozik, s általában nem attól, hogy hol dolgozik. A márciusi kettős ünnep ^látványos” kereskedelmi csatavesztése után az illeté­kesek azonnal levonták a szükséges következtetéseket Az áprilisi marathóni ünnep kereskedelmi ellátása már lényegesen jobb volt, de ez­zel együtt a probléma lé­nyege nem oldódott meg. Annál is inkább nem, mivel nem csupán a kereskedelem­ről s a boltok nyitvatartásá- ról van szó, hanem általában a szolgáltatásról, annak tár­sadalmi szerepéről. Feltehetjük a kedéseket, és a szolgáltatás általában nem tud válaszolni, legfel­jebb magyarázkodik. Gondo­lom, mindenkinek van egy hosszú listája, amelyen meg­lepő árucikkek és meglepő kifogások szerepelnek. De­ltát, milyen árucikkek szere­pelnek ezeken a kis magán- Mstákon? Mondok egy pél­dát Egyik reggel a fürdőszo­bában véletlenül eltörtem egy levelezőlap nagyságú tükröt. Nem bosszantott különös­képpen. Gondoltam, sebaj, majd bemegyek az áruházba, és veszek egy másikat A legnagyobb pécsi áruházban azonban a legnagyobb meg­lepetésemre a pult máik ol­daláról a következő választ kaptam: — Semmilyen tükör nincs! Dehát, miért nincs tükör egy olyan áruház olyan osz­tályán, amely kozmikus se­bességgel hirdeti magát az újságokban? Miért nem le­het például a különböző bol­tokban időről időre porcuk­rot, félcipőbe való fűzőt, reklámozott fogkrémet, száj­vizet, szalvétát, hypót kap­ni, hogy csak néhány dolgot említsek a hiánycikk listá­ról? Miért nem lehet — vagy csak egész ritkán — friss kenyeret kapni? Miért? A kereskedelem tiltakozva ma­ga elé tartja a kezét, és azt módja most: Kérem, a köz­szükségleti cikkéből száz szá­zalékos az ellátás, erre bizo­nyítékaink vannak!... Elhi­szem. Kenyérből, tejből, ál­talában cukorból stb. egyet­len boltban sincs hiány. Csak azt nem értem, hogy a ci­pőfűző, a bor, a tisztálkodás­hoz szükséges szerek példá­ul, miért nem tartoznak a közszükségleti cikkek árulis­tájához? A friss kenyér mi­ért nem közszükségleti cikk, és miért az a szikkadt ke­nyér? ... De, szeretném alá­húzni, hogy mindez nem csupán kereskedelmi problé­ma. Meg is említenék két újabb példát. Az újemecsek- aljai postahivatal húszezer lakosú városrész postai szol­gáltatását végzi. Gyakran sorbaállok ott, s türelmesen nézem az első ablak mögött dolgozó tisztviselőnőt, aki egymaga intézi az express­es ajánlott leveleket,, a táv­iratokat, a csomagokat, a postán maradó küldemények kiadását, az értékcikkek áru­sítását, a távolsági telefon- beszlégetések előkészítését Állunk hosszú sorban, nap nap után, és tűnődünk, ho­gyan bírja? Már nem is a saját időtöltésünk bosszant, hanem a tisztviselőnő érthe­tetlenül összezsúfolt munká­ja, és azon tűnődünk: Va­jon hogyan végezné el ezt az embertelenül sok és szer­teágazó munkát az, aki elha­tározta, hogy ebben a posta- hivatalban a négy ablak kö­zül csupán egy foglalkozzon ezekkel a szolgáltatások­kal? ... Megemlítem, hogy a főpostán se sokkal jobb a helyzet Vagy itt van példá­ul a szemét elhordása. Az újmecsekaljai városrész évek óta valósággal úszik a sze­métben. A példákat vég nélkül folytathatom. A szolgáltatás — úgy tű­nik — furcsa módon vala­mi lekicsinylést szükséges rosszat jelent általában. Na­gyon gyakran a szolgáltató vállalatok vezetése részéről is, de a szolgáltatásban résztvevő dolgozók részéről is. Hányszor hallani a kese­rű kifakadást: Mi talán nem vagyunk ugyanolyan értékű dolgozók, mint a többi? ... Dehogynem. Ki vonhatná, és ki vonja kétségbe ezt? De, attól tartok, hogy a szol­gáltatás társadalmi értkét el­sősorban magának a szolgál­tatásnak kell kivívni — a saját munkájával. S akkor azonnal kiderül, hogy a szol­gáltatás nem szolgaság — mint időnként hiszik — ha­nem a lakosság szolgálata. Annak a lakosságnak, amely­be a szolgáltató is beletarto­zik, hisz egy másik boltba, vagy intézménybe belépve maga is lakossággá válik. A társadalom szervezett és ter­mészetes körforgása ez. A z elmúlt hetek tapasz- talata főként a keres­kedelemre irányította a köz­figyelmet, de valójában az egész szolgáltatás rendszere, hajlandósága, felelőssége áll itt az érdeklődés fényében. Felelőssége, bizony. A szol­gáltatás kettős jellegű. Nem fejeződik be a boltban, nem ér véget valaminek az eladá­sával, vagy megjavításéval. Van a szolgáltatásnak egy nagyon fontos, hangulati — nyugodtan mondjuk ki — politikai jellege is. Ha jó a szolgáltatás, az emberek nem bosszankodnak, érzik a szer­vezettség előnyeit, s tudják, hogy mindent a helyén ta­lálnak s megtalálnak. A szolgáltatás megkönnyíti a mindennapok életét. Ha rossz a szolgáltatás, vagy hiányos — rossz az ember hangulata is. Felbosszantják a boltban, a postán, az autóbuszon. Nem érti, hogy miért nincs úgy, ahogy lehetne, s ahogy megigérték? Sok mérges em­ber sohase fogja úgy elvé­gezni a munkáját, mint sok kiegyensúlyozott hangulatú ember. Egy modem társadalomban nemcsak az fontos, hogy mi történik a kohókban, a gép­gyárakban és a nemzetközi piacokon. A szolgáltatás a modern társadalomban egyre inkább a „háziasszony” sze­repét veszi át, csaknem épp­úgy, mint a család háziasz- szonya. Tekintélyén, szabad­idején lehet vitatkozni. De, a fontosságán? Felelős hely­zetén? Thier? Árpád Megkezdődött a szocialista brigádvezetők országos kongresszusa (Kiküldött munkatársunk tudósítása a 3. oldalon) Vita a NATO miniszteri tanácsában A felszólalók többsége jelentős teret a budapesti felhívásnak A NATO miniszteri taná­csának csütörtöki ülésén ál­talános vita folyt a nemzet­közi helyzetről. Csaknem valamennyi felszólaló jelen­tős teret szentelt a szocia­lista országok kezdeményezé­sének. a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testüle­té budapesti felhívásának. Kivételt képezett viszont né­hány olyan ország, ahol töb- bé-kevésbé nyílt diktatúra van: Portugália és Görögor­szág külügyminisztere pél­dául igyekezett becsmérelni a kezdeményezés jelentősé­gét és gyanakvást kelteni az­zal szemben. A délutáni ülésen a két legfontosabb felszólaló Ro­gers amerikai és Debré fran­cia külügyminiszter volt Rogers behatóan foglalkozott az európai helyzettel és azt mondotta, hogy a jelenlegi helyzetben „nincs hideghá­ború, de nem jött létre még az enyhülés sem”. A kelet—nyugati kapcso­latokról Rogers azt mondot­ta. hogy „tárgyalások útján kell felderíteni, vajon kész-e a Szovjetunió a komoly prob­lémák őszinte rendezésére”. Ugyanakkor art követelte, hogy a NATO katonai erőit tartsák fenn és szilárdítsák meg, mert „a rendezés lehe­tősége egyenes összefüggés­ben van ezzel”. A külügymi­niszter a szocialista orszá­gok által javasolt európai biztonsági konferenciáról szólva kijelentette, hogy „az európai rendezés evolúciós folyamat lehet?’ s ezért a nyugatnak mindenekelőtt „ki kell derítenie, melyek azok az elemek a jelenlegi hely­zetben, amelyek kiindulópon­tul szolgálhatnak”. „Fel kell derítenie a kelet-európai or­szágok igazi céljai?’. Debré francia külügymi­niszter lényegében ugyancsak az európai biztonsági érte­kezlet elodázását követelte, azzal az indoklással, hogy az idő és a feltételek még nem értek meg erre. Debré sze­rint „katasztrófálisabb követ­kezményekkel járna, ha egy elsietett értekezlet kudarcba fulladna. mintha egyáltalán nem kerülne most sor erre”. Egyetlen szóval sem említet­te a budapesti felhívást, csu­pán „egyes olyan eszmékről” szólt, amelyek Kelet-Euró- pából indulnak ki, s ame­lyekkel szemben „nagyfokú elővigyázatosságot?’ kell ta­núsítani. Ugyanakkor kije­lentette, hogy az enyhülés le­hetőségének komoly figyel­met kell szentelni, bár ez számos problémát vet fel. Debré egyébként art hangoz­tatta, hogy az enyhülés gon­dolata De Gaulle elnöktől származik. Rogershez hasonlóan a francia külügyminiszter is foglalkozott a NATO terüle­tén kívüli problémákkal, így a közel-keleti válsággal és a vietnami háborúval, amelyet egyébként az Egyesült Álla­mok problémájának minősí­tett és csak röviden érintett. Pierre Harmel belga, Perui Härtling dán, Gaston Thom Luxemburgi, John Dániel hyng norvég külügyminisz­ter felszólalásában általában üdvözölte ugyan art a lehe­tőséget, hogy Európában ren­dezzék a vitás kérdéseket és ezzel kapcsolatban többnyire pozitívan foglalt állást a bu­dapesti felhívással kapcso­latban, de mindannyian „óvatosságra” intettek, arról beszéltek, hogy „előbb gon­dos tájékozódásra van szük­ség”. A felszólalók vala­mennyien leszögezték, hogy a NATO-államok egy európai biztonsági konferencián szük­ségesnek tartják az USA és Kanada részvételét. Az európai enyhülés ellen a legélesebb hangon Alberto Nogueira oortugál külügymi­niszter rohant ki, aki azt mondotta, hogy az enyhülés „csak kis területre terjed ki”, a kommunizmus ellen viszont „globális méretekben kell harcolni” és nem szabad megengedni, hogy erről elte­reljék a figyelmet. A tartalomból 1 Általános sztrájk Ol aszországban ▼ Genfi dosszié v A Vöröskereszt küldöttgyűlése ▼ Harkányi nyár ▼ Nagyüzem a repülőtéren ▼ ... senki többet harmadszor ▼ Bemutató a Bőrgyárban ▼ Épül a postapalota Cj biztosítási farmák 20 éves az Állami Biztosító Sokat fejlődött a tsz-ek vagyonbiztosítása — Cj CASCO- szolgáltatások — Nő az igény a személybiztosítások iránt (Kiküldött munkatársunktól) Húsz évvel ezelőtt, 1949 áprilisában alakult meg az Állami Biztosító. Ez adott időszerűséget a MUOSZ szék­házában pénteken tartott sajtótájékoztatónak és még két évforduló: 10 éves a casco, az önkéntes gépjár­mű biztosítás és éppen egy esztendővel ezelőtt vlzették be az állami vállalatok ön­kéntes biztosításait. Fehér Sándor vezérigazgató mindenekelőtt arról számolt be, hogy tavaly az AB egy- milliárd 600 millió forintot fizetett ki kártérítés címén. (Baranyában 83,5 millió fo­rintot tett ki a kártérítések összege. Ebből 50,5 milliót a termelőszövetkezetek kaptak, 18 milliót fordítottak a la­kossági károk megtérítésére, 12,5 milliónál több jutott az állami gazdaságoknak, a fennmaradó összegen pedig az állami vállalatok és az erdőgazdaságok osztoztak.) Az új gazdasági mechaniz­mus rendkívül bonyolult feladatot rótt az ÁB-ra. 1968-tól kezdve megszűnt az állami vállalatok elemi ká­rainak költségvetési fedeze­te, ugyanattól az időtől szá­mítva önkéntes biztosításo­ÉLETMENTŐ ROBBANTÁS A robbanást követően hatalmas sebességgel tódul ki a és szénporkeverék. (Tudósi tát a 8. oldalon^) Esrh János felvétel« kát köthetnek a vállalatok. (Baranyában egy-két kivé­teltől eltekintve valamennyi állami vállalat rendelkezik biztosítással. A megyében működő államj gazdaságok kivétel nélkül biztosítottak.) A közelmúltban sokat fej­lődött a termelőszövetkeze­tek vagyonbiztosítása. Jelen­leg 18 módozatból választ­hatják, illetőleg ezek kombd-i nációiból alakíthatják ki a gazdálkodásuknak, termelési adottságuknak legmegfele­lőbb biztosítást a tsz-ek. Az; új módozatok sok olyan koc­kázatra is kiterjednek, mint például a homokverési kár, a nagyüzemi almáskertek vi­harkárai, vízkárok, nagyüze­mi szőlők tavaszi fagy kárai; Az új vagyonbiztosítási rend­szer már az első évben be­bizonyította hasznos voltát. 1968-ban 873 millió forint kártérítést kaptak a tsz-ek, 72 százalékkal többet, mint 1967-ben. Az utóbbi két évtizedben megnőtt az igény a személy- biztosítások iránt. Ezek kö­zül legnépszerűbbek a bizto­sítási és önsegélyező csopor­tok, amelyek országosan 2 millió tagot számlálnak. Mivel a casco-biztosítás egyre népszerűbb a többféle önrészesedésű biztosítás mel­lé ebben az évben újabbat kínálnak. Március 1-től ugyanis részleges casco-biz­tosítás is köthető, amely el­sősorban az autó ellopásából származó károkra vonatko­zik. A gépkocsi-tulajdonosok régi vágya teljesült azzal is, hogy az ÁB osztrák, olasz és nyugatnémet bizto­sító társaságokkal megálla­podást kötött. Ennnek értel­mében segítséget nyújtanak a magyar autósoknak, ha azokat Ausztria, Olaszország vagy az NSZK területén kár éri. A megállapodás értel­mében 200 dollár összegig fedezik a gépkocsik bizton­ságos közlekedéséhez szük­séges javítási költségeket. Ausztriára, Olaszországra és az NSZK területére érvé­nyes casco-biztosítás máris köthető. Az új, külföldi autós és motoros túrákra ér­vényes biztosítás 100 ezer forintig terjedő balesetbizto­sítást, személygépkocsinál 10 ezer, motoroknál 5 ezer fo­rintig terjedő poggyászbiz­tosítást és a sérülést követő betegállomány idejére 50 fo­rintos napi kártérítést nyújt, a, m.

Next

/
Thumbnails
Contents