Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-11 / 81. szám
IM», «prffls It. Ptmontmi natito Világnézeti politikai nevelés Közel kétszáz baranyai tanár és kollégiumi nevelő, továbbá igazgató, szakfelügyelő vett részt a járási tanács nagytermében rendezett tegnapi ankéton, amelyet a Baranya megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya szervezett Világnézeti-politikai nevelés a középiskolában eímmel. A megnyitót Ber- nics Ferenc, a Megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának vezetője mondotta, majd Barek István, a Művelődésügyi Minisztérium köz- oktatásügyi főosztálya nevelési osztályának vezetőhelyettese tartott vitaindítót a világnézeti-politikai nevelés .középiskolai helyzetéről és feladatairól. Utána Ballér Endre megyei középiskolai főelőadó ismertette a megye e vonatkozásban elért eredményeit, feladatait, délután pedig szekcióülések kezdődtek Ezeken a magyar nyelv és irodalom, az orosz nyelv, a biológia és kémia, a matematika és fizika, továbbá testnevelés tantárgyak szaktanárai, valamint az osztály- főnöki munkaközösségvezetők, végül a kollégiumi és középiskolai igazgatók vitatták meg a kérdést külön- külön szekciókban. A tegnapi ankét után kértük Barek István minisztériumi osztályvezetőt: foglalja össze miképpen lehet megoldani e fontos köznevelési kérdést. — Azoknak a fiataloknak a világnézeti, s különösen politikai nevelésében, akik középiskolába járnak, a kulcsszerepet magának a középiskolának kell betöltenie. — Mégpedig úgy, hogy azt a hatásrendszert, amely a diákokat sok oldalról befolyásolja televízió, újságok, színház, rádió, népművelés, az iskola rendszerezze a tanuló- ifjúságban, de a helyes befolyásolás szándékával. A,kulcs- szerep azonban nem j&ént kizárólagosságot, az otthon vagy az ifjúsági szervezet mellőzését. Nagyon fontos: az ifjúsági szervezetben ne hullámzó aktivitást kívánó kampánymunkákkal, hanem arányosan eloszló, folyamatos feladatokkal végezzék a nevelő munkát Végül is minden iskolában másképpen, a helyi sajátosságokhoz igazodva, de mégis meg kell találni a középutat a diákok világnézeti-politikai nevelésében a családi otthon és az ifjúsági szervezet teljes kizárása, illetőleg a nevelésnek kizárólag e két tényezőre való áthárítása között Diákotthon vagy autóbusz? Az általános iskolák körzetesítése Baranyában — A felsőtagozatosok 89 százaléka szakrendszerű oktatásban részesül Az oktatási rendszerünkről szóló 1961. évi III. törvény és az oktatásügy továbbfejlesztéséről szóló irányelvek egyaránt hangsúlyozzák: az általános iskolát a tanulóifjúságnak lehetőleg egyenlő feltételek mellett kell elvégeznie, lakjék akár falun, akár városban. Kilencven két osztott iskola Baranya megye sok apró falvában viszont alig akad tíztizenöt felső tagozatos korú tanuló. Nyilván nem lehet ezekben a községekben egytől- egyig korszerű felső tagozatos osztályokat létesíteni. Korszerűeket, vagyis olyanokat, amelyekben szakrendszerű az oktatás, ehhez megvannak a tárgyi és személyi feltételek, biztosított az idegen nyelv és a gyakorlati oktatás. Mindezeket csak osztott felső tagozatban lehet megvalósítani, ahol az ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztály külön-külön tanteremben, külön-külön osztályként működik. De olyan kis falvakban, amelyekben a négy korosztályban összesen tíz-tizenöt gyermek van, vagy még annyi sincs —, ott nem lehet szó korszerű felső tagozatról. Ez nem valósulhat meg másképpen, mint hogy a kis községek gyermekei központi helyen létesített korszerű felsőtagozatba járjanak be. Államunk biztosítja is ehhez az anyagi feltételeket, amelyeket a megyék. így az elsők között érintett Baranya megye is, felhasználnak. Ennek segítségével az utóbbi tíz évben jelentős eredmények születtek a felső tagozatok körzetesítésében. Az 1957 —58-as tanévben 50 osztott felső tagozatos iskola működött a megyében, s ezekben 7228 tanulót részesítettek szak- rendszerű oktatásban, az ösz- szes felső tagozatosnak mindössze 56 százalékát Közülük 1785 volt azoknak a száma, akik már a szomszédos faluból jártak be naponta. A mostani tanévben az osztott felső tagozatos iskolák száma már 92, s bennük az összes — A megyei eszperantó verseny, amelyet kedden az Űttörőházban rendeztek meg, a következő eredménnyel zárult: Kiss Éva (Abaliget), Ná- dasi Hermina (Majs) és Jakab Éva (Pécs, Üttörőház) jutottak tovább a Gyulán megrendezendő országos vetélkedőre. felső tagozatos gyermekek 89 százaléka tanul. Olcsóbb a bejáró rendszer Hogyan született ez az eredmény? Kétféleképpen. Az egyik módszer: amikor a gyerek hétfőn bemegy a körzeti iskolába, s ott szombatig diákotthonban lakik, s csak akkor megy haza. Ez a korszerűbb, de kétségtelenül drágább megoldás. Itt ugyanis egy-egy tanuló teljes ellátása havonta mintegy 600 forintba kerül, s ebből átlagosan csak 100 forintot térítenek a szülők. A megyében mégis több ilyen diákotthon működik már, mégpedig Sásdon, Ibafán, Almamelléken, Szentlőrincen és Magyarbólyban. Biztosra vehető, hogy rövidesen létesítenek egyet Siklóson is, az új iskola elkészülte után megüresedő régi iskola átalakításával. Szükség van még egy- egy diákotthonra a siklósi járás nyugati részén, a pécsvá- radi járásban és a mohácsi járásban. Ahol azonban megfelelő úthálózat, s ennek alapján megfelelő — főleg autóbusz ■— közlekedés van, ott mégis csak olcsóbb a bejáró rendszer kialakítása. Egy jellemző adat az országban az elmúlt tan- a megye ez irányú fejlődésére: évben 53 000 bejáró általános iskolás volt, s ennek mintegy tíz százaléka: 5055 Baranyában. De az is figyelemre méltó, hogy a 12. Autóközlekedési Vállalát tíz év alatt hét és félszeresére növelte a szállított tanulók számát. Ma már négyezer gyerek jár be autóbusszal az iskolába. Jelenleg tehát a felső tagozatosoknak mindössze 11 százaléka nem részesül szakrendszerű oktatásban. Ez valamivel több, mint 2000 gyeréket jelent. A végcél: minél kisebbre szorítani ezt a számot. Ehhez azonban nemcsak az említett diákotthonok létesítése, s nemcsak a bejárók számának növelése révén jutnak majd el, hanem segít benne két tényező: a demográfiai hullámzás és a falvakból a városokba irányuló költözködés. Mindkettő csökkentő erejű. Természetesen folyamatosan szervezik a jövő tanév újabb bejáró diákjait is. Így Lovászhetényböl Pécsváradra járhatnak majd be a gyerekek. Ha elkészül az új bekötőút, akkor Öfaluból Hidasra. A kisdériek pedig Baksára I mehetnek majd naponta buszszal, mert ott készül egy bekötőút. A kislétszámú községek gyermekeinek tehát ez a sorsa tíz éves kor után: utána menni az iskolának, a szomszéd faluba, vagy ha kell még messzebb. S ez sem könnyű, a diákotthon is, a napi bejáráshoz szükséges utak. autóbuszok is sok pénzbe kerülnek az államnak. Az általános iskola valóban általánossá tételét azonban megoldjuk majd. Úgy is, hogy a feltételek megközelítően azonosak legyenek az ország minden gyermeke számára. Bizonyítékképpen még egy adat: 1975-ig Baranyában további 800 gyereket vonnak be a szakrendszerű oktatásba 23 kis faluból. Hatezer busömotívumos dísztárgyat faragott eddig Serényi fafaragó népművész. A Pécsett élő népművész nyolc különböző tárgyat tervezett busó motívumokkal és ezeket most kiss tételekben a Népművészek Háziipari Termelőszövetkezetén ken tül hozzák forgalomba. Serényi Lűszlónak eddig harmincöt által elfogadott alkotása szerepel a mintajegyzékben. A busó ko lekcióval 1968-ban a Népművészek Háziipari Termelőszövetkez pályázatán első díjat kapott. — Szokolai feiv. — Modern művet akarunk bemutatni 4 Színház- művészeti Szövetség ösztöndíjat kapta Vajda Márta Tetovált rózsa, Oszkár, A költő és üzlete, Sok hűhő semmiért, Kaukázusi krétakör, Isten véled, édes Piroskám — műfajilag különböző darabok, a műsorfüzetben mégis mindegyikben ott állt a fiatal pécsi színésznő neve: Vajda Márta. Dráma, bohózat, musical, mindegyikben megállta helyét, sőt egyéni alakításokat nyújtott, határozott kontúrokkal, sajátos ízzel. Most megszületett értük az első elismerés: a Magyar Színházművészek Szövetsége egyéves ösztöndíjjal jutalmazta eddigi színházi munkásságáért. — A szövetség javaslatokat kért a színházaktól — mondja — mégpedig olyan fiatal színészek névsorát kérte, akik öt évnél nem régebben végezték el a főiskolát. Pécsről öt nevet küldtek fel, s közülük engem választottak ki a díjra. Egy évig havi hatszáz forintot kapok. Ez részben elismerés, részben kívánság. Azt kérik, hogy mi, fiatal színészek segítsük még jobban felkelteni az ifjúság irodalmi érdeklődését, s ezen keresztül a színház iránti érPécsröl indult Díszlettervező és grafikus, így szerepel a telefonkönyvben. önálló kiállításain, — például 1967 tavaszán a Csók Galériában — azonban festőként jelentkezik és ezekben a hetekben franciaországi kiál- lítókörútja során is képeivel arat elismerést Tulajdonképpen tehát milyen szakot végzett? — Semmilyet. Miután éveiken keresztül kitartóan mérnöknek készültem, simán vettek fel az Iparművészeti Főiskolára. Két évet jártam mint díszlettervező, amikor kitettek. — Indiszkrét kérdés: saját hibájából? — Fele-fele. Tudja, milyen forrófejű az ember húszéves korában. Azért ne gondolja, hogy nem végeztem semmit. Középiskolát Pécsett, a szülővárosomban, az akkori Janus Pannonius Gimnáziumban. — Sőt, első díszletterveim is ott ítészültek, az iskolai színjátszók előadásaira. Ebből az időből a Liliomfi terveire ma is szívesen emlékezem. — A díszletervező „eredetét” kinyomoztuk, maradna a grafikus és a festő. — Mechanikus különválasztás, amit csinál. Kétségtelen, hogy a művészi lehetőségek birtokvétele szakaszos folya wtat, de a kialakult kifejezés Drégely László díszlettervező mód nem bontható szét elemeire. A részek összessége mai munkáimban már nem 'azonosítható az egésszel. — Azt akarja mondani, hogy különböző „profiljai” sajátos kölcsönhatásban egyesülnek? — Lényegében így van. Közérthetőbben: színpadi és televíziós terveim tapasztalatai erősen befolyásolják festményeim térkompozicióját is, vonalvezetésemről pedig gyakran mondják, hogy grafikus. Az eredmény azonban már nem díszlet és nem is grafika, hanem öntörvényű mű-kép. — I<tt, műteremlakása falain, polcain lévő munkái valóban ezt az öntörvényt és szinte egyedülálló stílusegysé- get mutatnak. — Arra gondol, hogy megtaláltam a magam módszerét? Igen, úgy érzem. És, hogy ezt elmondhatom, nagyrészt Bálint Endrénak és Gadányi Jenőnek köszönöm. A főiskolai évek után öle voltak a mestereim. Többek között tőlük tanultam meg vállalni állandó motívumaimat, melyek másmás összefüggésben jellemzik munkáimat. — Ezek a motívumok a szecesszió kelléktárából származnak, általában a századfordulót idézik. Lokomotívok, lámpák, álló és fali órák, melyek jelképpé növekednek. A rohanó, változó, és mégis az idő szorításában élő század jelképeivé? — Túlságosan tendenciózus a kérdés. Az idő szorításában én élek. Televízió, színház, a kettő között önálló munkáim, így együtt sok egy kicsit. Ami pedig a szecessziót illeti, egyszerűen érdekelnek eddig még kihasználatlan lehetőségei, melyek lehetővé teszik alapvetően romantikus alkatom áttett formában való kiélését. Látja, hogy a lakásom is tele van ezekkel a „kellékekkel", ahogy az imént nevezte. — Ezek szerint munka közben elsősorban intuícióira támaszkodik? — Köszönöm, hogy finoman fogalmaz. De nincs igaza. Szoktam gondolkodni. Annyi bizonyos, hogy díszleteim fokozottabb tudatosságot követelnek, mint feltétlen Igazság. Vivaldi Ballo concertantejának tervei, melyeket a Pécsi Balett számára készítettem, vagy a Pesti Színházban bemutatott Gogol monodráma, az „Egy őrült naplója” díszlete legalább annyi asszociációs készséget kívánt, mint praktikumot. És képeimen is képzelet és gondolat egyensúlyára törekszem. — Úgy tudom, kifejezőeszközeinek alakulását kronológiai sorrendben, vagyis a leg- áttekinthetőbben annak a tíz francia városnak a közönsége ismerheti meg, melyeket ez év végéig tartó kiállítókörútja érint. — Igen. A kiállítás francia szervezői az elmúlt tíz év terméséből válogattak, hiszen egy nálunk lényegében ismeretlen alkotó bemutatkozásáról van szó. Az itthoni érdeklődők 1957 óta folyamatosan láthatták ugyanezt az anyagot kollektív és egyéni kiállításaimon, sőt díszleteim is „szem előtt voltak”, hiszen 58 óta tervezek a televízióban. Mészáros Tamás deklődését is. A fiatal alkotók és a fiatal nézők közös érdeklődés alapján modem irodalmi és színházi alkotásokat szeretnénk most bemutatni. Bár eddig is sok fiatal pécsi színész vett részt irodalmi esteken, Vajda Márta eddig még nem mutatkozott be irodalmi színpadon. Most. azért is. mert az ösztöndíj kötelez, de azért is, mert szereti a modern színházat és a modem irodalmat, terveket sző: — Szeretnénk bemutatni egy olyan modem darabot, ami a színház programjába már nem fér bele. de ami érdekli a város ifjúságát. Hiszen Pécs egyetemi város, sok egyetemista, főiskolás él itt, művelt, modern érdeklődésű emberek. Elsősorban nekik, és persze a középiskolás diákoknak játszanánk ezt Meg kell mondanom, én jobban hiszek a fiatal közönségben, mint a középkorúakból. vagy idősebbekből álló nézőtérben. A Sok hűhó semmiért előadásaira, például az idősebb néző úgy ül be. hogy itt most valami halálosan komoly előadást lát mert Shakespeare neve így él a tudatában, s csak fél óra múlva érzi meg a vígjáték levegőjét. De a fiatal közönség, például egy bérleti diákelőadás nézőtere, azonnal „veszi a lapot”. Hogy ml lesz a darab, amit be akarunk mutatni, még nem tudjuk. De Sík Ferenc vállalkozott a rendezéséig, s Ruttkai Ottó felajánlotta a Madách Kamaraszínházat, hogy Pécs után ott is mutassuk be néhány előadáson. Előtte persze tudakozódni kell majd, hogy mi érdekli a pécsi ifjúságot. Még annyit: nem mereven Pécsre gondolunk, esetleg kisebb városokban is tartunk előadást. A kitüntető ösztöndíj ürügyén még két kérdés a fiatal művésznőhöz: — Mi a véleménye.a kezdő színészek helyzetéről? — Most, hogy a díj átadásakor többen összejöttünk, rádöbbentem; mi ‘itt Pécsett viszonylag nem panaszkodhatunk. Itt legalább színészház van. máshol még ez sincs. — Fersze nagyon kevés a kezdő fizetés, a havi 1600 forint. — A másik kérdés: a sokféle műfaj közül mégis mit szeret legjobban játszani? — Drámát, azon belül is lehetőleg Shakespearet. F. D. Gardelli helyett - Roberts Benzi Mindannyian emlékszünk még a „kis karmesterre”. Filmen is láttuk. megcsodáltuk, megszerettük. Azóta persze felnőtt és az egykori csodagyerekből világhírű karmester lett. Most személyesen is láthatjuk, hallhatjuk Pécsett Lam- berto Gardelli, a nálunk is már jólismert olasz karmester, az áprilsi 13-1 és 14-1 pécsi koncert vendégdirigense ugyanis táviratilag jelezte, hogy betegsége miatt le kell mondania magyarországi szereplését. Az Országos Filharmónia gyors intézkedése folytán a pécsiek mégsem maradtak koncert nélkül: így történt hogy Gardelli helyet az épp Magyarországon tartózkodó Roberto Benzi jön Pécsre, méghozzá a Magyar Állami Hangversenyzenekarral. Műsorukat Honegger: III. (liturgikus) szimfóniájával kezdik, majd Mendelssohn: Szentivánéji álom kísérőzenéjéből a Nyitányt, a Noktum-t és a Scherzo-t hallhatjuk. A hangverseny befejező száma Richard Strauss: Till Eulenspiegel című szimfonikus köl- terménye lesz. Klapka György irathagyatéka Párizsban élő Masse- lin de Klapka asszony, a magyar szabadságharc híres hadvezérének dédunokája, akinek nemes önzetlenségéből most Budapestre került Klapka György irathagyatéka. Nagy tudománytörténeti jelentőségű irományokról adhatott hírt az Országos Levéltár főigazgatója, dr. Ember Győző akadémikus, aki sajtótájékoztatót tartott csütörtökön, miután a külügyminisztériumtól hivatalosan átvette a Klapka-hagyaté- kot. A szerzemények kilenc terebélyes dobozt töltenek meg, több száz írásról van szó. Elsősorban levelekről, amelyeket Klapka tábornok többek között Kossuth Lajossal váltott (ezek száma meghaladja a félszázat, túlnyomórészt az emigráció idejéből valók), továbbá a szabadságharc és az emigráció vezetőivel, Türr Istvánnal, Teleki Lászlóval, Irányi Dániellel, miniszterekkel és más politikusokkal. Még ebben az esztendőben kiállítást rendeznek a Klapka szerzeményekből az Országos Levéltárban.
