Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-25 / 93. szám

f?6í. április 25, Dutmntt»ti naoio Ä dolgozó nők társadalmi és szociális helyzete (1.) Ugyanazért kevesebbet? Egyre nyomasztóbb a „férfias“ iparágak túlsúlya Évi ötszáz lány kér bebocsátást A kérdés: megállják-e he­lyüket a nők a „szívtelen” gépek és a kíméletlen kö­vetkezetességgel dolgozó munkaszalagok korában — már régen eldőlt. A „gyen­gébb” nem képviselői min­denütt ott vannak; sőt: nél­külük egy lépést se tehet már a világ. A dolgozó nők körüli vita azonban még korántsem ült el; ellenkező­leg: időről időre soha nem látott magasra csap. A mun­kásnők sokszázezres tábora egyszerre gondunk és büsz­keségünk. Társadalmi, gaz­dasági és szociális helyzetűit alakulása közügy. Soroza­tunk célja: felmérni az el­múlt évek baranyai válto­zásait. Első kérdéscsopor­tunk; hogy alakult a foglal­koztatási statisztika, s mi­képpen változott a borítékok ■úlya? Baranya bérből és fizetés­ből élő dolgozóinak száma az elmúlt év végén 116 298 volt. Ebből a nők száma 45 054. Ér­dekes szemügyre venni az ál­lományi létszám növekedését, illetve ezen belül a nők szá­mának ugrásszerű emelkedé­sét! 1964-ben 109 718 az ösz- szes foglalkoztatottak száma, négy év alatt tehát 6757 fő volt az „új belépő”. Ez 5,6 százalékos emelkedésnek fe­lel meg. Ezzel szemben a nők arányszáma 20,8 százalékkal emelkedett ugyanezen idő alatt; egyszóval: a terhek mind jelentősebb részét vál­lalják magukra a „gyengébb” nem képviselői... Elnőiesedés — kényszerből Az egyes iparágak munka­erő-utánpótlási adatait vizs­gálva kis túlzással egész szak­mák elnőiesedéséről lehet be­szélni. Ez bizonyos esetekben — például a kereskedelem, a helyiipar bizonyos ágazatai és áz ‘ egészségügyi vonatkozásá­ból —, örvendetes jelenség, más iparágak esetében azon­ban súlyos aggodalomra ad okot. Semmiképpen sem meg­nyugtató például, hogy az építőipar —, mely egyáltalán nem tartozik a „nőies” szak­mák közé —, új felvételeinek zömét — 1225 főt —, a mun­kát kereső lányok, asszonyok táborából tudta csak biztosí­tani. A munkaügyi osztályok és munkaközvetítő irodák ügyfe­leinek mintegy kilencven szá­zaléka nő. Ez a tény két dol­got jelez, az egyik: a lányok, asszonyok táborában évről évre növekszik a munkakedv-; a másik: Baranya iparszerke­zete még mindig aggasztóan egyoldalú, azaz: a „férfias” iparágak túlsúlya változatla­nul nyomasztó. * VIII. * VIII. Az iparszerkezet megvál­toztatásának fontossága a me­gye valamennyi vezető szerve előtt ismert, a jelenlegi hely­zet tarthatatlansága vonatko­zásában mindenki egyetért, s ennek a közös akaratnak és erőkifejtésnek már jelentkez­nek is az eredményei. Négy­öt évvel ezelőtt megindult — és azóta fokozódó ütemben folyik —, a könnyűipari, il­letve elsősorban nőket foglal­koztató üzemek bővítése és rekonstrukciója. A Kesztyű­gyár, a Bőrgyár, a Porcelán- gyár, a Szigetvári Konzerv­gyár és a különböző helyi­ipari vállalatok nők ezreinek adtak, illetve adnak rövide­sen munkát. Ezek a bővítések azonban legfeljebb, ha a már meglévő igények kielégítésére elégségesek. Az iskolák által útjukra bocsátott fiatalok többsége azonban továbbra is a „tartaléksereget” növeli. Azaz: a foglalkoztatási gon­dok totális megoldásának egyetlen útja van — az ipar- telepítés. Az „első fecskék” már meg­érkeztek. Komlón otthonra lelt a Május 1. Ruhagyár, az Elekroakusztikai Ktsz, Hida­son a SZÖVOSZ, s jelenleg is folynak tárgyalások. A „munkaerőpiacon” jelentkező feszültségek okai között ter­mészetesen nemcsak objektív jellegűek vannak. A munka­ügyi osztályok évről évre ki­mutatják azon szakmák név­sorát, melyekre nem sikerült beiskolázni a kívánt létszá­mot, s melyek szíves-örömest fogadtak volna lányokat is. A Szakszervezetek Megyei Taná­csa a közelmúltban napirend­re tűzte és megtárgyalta a nők elhelyezkedési lehetősé­geivel kapcsolatos kérdéseket, s az erről szóló — rendkívül színvonalas —, előterjesztés egyebek mellett a következő — Szerintem ijesztő —, szá­mot tartalmazza: Pécsett évente 500 lány számára nincs továbbtanulási lehetőség. Az érem két oldala tehát meg­lehetősen ellentmondásos, hisz míg egyik oldalon nincs is­kolai férőhely, a másik olda­lon hiányzik az érdeklődés. És egyáltalán: sok év tapasz­talatai alapján megállapítha­tó, hogy a nők körében nincs meg a kívánt rangja az ipari szakmunkának. De hát miért? Szemlélet vagy lehetőség? A sok lehetséges ok közül most csak egyet, a béreket vegyük szemügyre. Egy szak­munkásnő nem sokkal keres többet, mint betanított, vagy segédmunkát végző kollegái. Hogy mennyire nincs e vo­natkozásban egyenjogúság — azt bizonyítsák a számok! A férfi szakmunkások 1967. évi átlagkeresete 2125 forint volt. A nőké: 1508 — azaz 71 százalék. A betanított mun­kások —, ha nadrágot visel­nek —, 1813 forintos átlagke­resetet mondhattak maguké­nak, ha szoknyát — 1450-et. Mondhatja valaki: ig'enám, de az összehasonlítási alapot adó férfiak túlnyomó többsége a nehéziparban dolgozik ... ! Való, igaz. Nézzük hát, az ad­minisztratív beosztású férfiak és nők kereseti arányát — itt már igazán nem szabadna kü­lönbségnek lennie. Férfiak: 1877 — nők: 1362 forint... Békés Sándor A gyárvárosi gyerekek Békés megyében Egy friss aranyoklevéllel a zsebben indult el a gyár­városi úttörőzenekar 40 gye­reke Orosházára és környé­kére — vendégszereplésre a tavaszi szünetben. Nemso­kára rá, hogy hazaérkeztek, átvehették a második arany­oklevelet, amelyet a ta- nácskóztársasági művészeti szemle értékelése után ad­tak át nekik. Hogy mi tör­tént a két aranyoklevél kö­zött? Rengeteget muzsikáltak, nagyon sok tapsot kaptak. Végigjártak egy sereg köz­séget, de elsősorban Tót­komlóson érezték magukat otthon. Ott alakult már egy gyerek fúvószenekar, nekik külön szakmai bemutatókat tartottak, klarinétszólókkal, dzsessz-számokkal, a hang­szerek rejtett lehetőségeinek megmutatásával. Példájuk hatott Orosháza környékén több község vezetői is elha- I tározták, hogy a közeljövő­ben megvásárolják a hang­szereket a jövő kis muzsi­kusainak. A tótkomlósi tsz augusz­tus 15—17-re meghívta a gyárvárosi zenekart, amikor is a tsz fennállásának hu­szadik évfordulóját ünnep­ük. Szerencsés véletlen, hogy épp akkor lesz itt a 60 tagú luckai zenekar, a gyárvárosiak német barátai, így együtt mennek majd a nagyszabásúnak ígérkező ünnepségekre. Hazafelé még egy meghí­vást kaptak a kis zenészek. Szegeden épp a kulturális szemle városi döntője folyt, bekonferálták, üdvözölték és nagy taps kíséretében meghallgatták a gyárvárosi zenekar előadásában Csaj­kovszkij Feodóra nyitányát. Mindjárt meg is hívták őket Szegedre a gyermeknapi ün­nepségekre. Képcsarnok és kiállítóterem Pécs belvárosában Járási kezelésbe kerül a mecseknádasdi alkotóház A Kossuth Lajos utcában, sok más egyéb mellett, a 29— 31. számú házat is lebontot­ták. Mi lesz a helyén? Pár hete úgy hírlett, hogy a vá­rosi tanács versenypályázattal kívánja megoldani a kérdést, s már több pályázó is van a belvárosnak erre az ideális pontjára. Közben pedig egy nagyszerű terv született, kö­zös erőből, mégpedig a kö­vetkező: a Képcsarnok Vál­lalat pécsi fiókja és a Kép­zőművészek Szövetsége helyi csoportja számára emelnének itt egy többszintes épületet. A , te^yvá^latoí Tillg} Ernő, Ybl-díjas építészünk készítet­te el, Eszerint a földszinten helyet kapna a Képcsarnok boltja, fent olyan galériát építenének, amelyben állandó kiállítások mellett irodalmi műsorokat, kamarazene este­ket lehetne rendezni. Ugyan­csak fent kapna helyet a kép­zőművész szervezet kis irodá­ja, raktára és — végre — egy közös műterem is. A tervet — Tillai számításai szerint — négy és fél millió forintból ki­vitelezni lehetne. Mégpedig milyen feltételek mellett? 1. Ha Pécs város Tanácsa biztosítja számukra a terüle­tet. 2. Ha a Művészeti Alap biz­tosítja a szükséges pénzösz- szeget az épület létesítéséhez. Mindkettőre van már ígé­ret. Pusztán idő kérdésének látszik, hogy a kitűnő terv Biolóíjiapáhfázaf általános és középiskolásoknak A TIT Biológia Szakosz­tálya és a Mecseki Kultur­park felhívja minden ter­mészetszerető fiatal figyel­mét az 1969. évre meghirde­tett pályázatok közelgő be­adási határidejére. Emlékez­tetőül ismertetjük a pályá­zati felhívásokat Termés- és rovargyűjtő, rajz- és fotopályázat az ál­talános iskolák VI., VII., VIII. osztályos tanulói szá­mára. Pályázati feltételek; © Termésgyűjtés. A Me­csek hegység területén élő növények termése (mag, tok, toboz stb.) gyűjthető. © Rovargyűjtés: A Me­csek hegység területén ta­lálható rovarok bármelyik faja gyűjthető. A gyűjtés tematikus (variációs) módon történjék, azaz egy-egy ro­varfajon belül minél több változat legyen nagyság és színárnyalat szerint. © Rajzpályázat. Pályázni lehet a Pécsi Állatkert ál­latairól, környezetükről, bármilyen technikával ké­szített rajzzal, festmény­nyel. © Fotopályázat: Pályázni lehet a Pécsi Állatkertben lévő állatokról és környeze­tükről készített fényképfel­vételekkel. A pályázatok beadásának határideje május 15. Helye: TIT Baranya megyei Szer­vezete Pécs, Janus Panno­nius u. 11. A legjobb pályamuhkákat díjazzák, s kiállítják az Ál­latkert területén. A pályadíjak pályázaton­ként: I. díj (1 db) egyhetes nyári üdülés. II. díj (3 db) egy évre szóló díjtalan lá­togatási bérlet az Állatkert területére. III. díj (5 db) tárgyjutalom. Állatélettani megfigyelé­sekről készített írásos pálya­munkákkal középiskolások pályázhatnak. A pályázat tárgyát képezze a Pécsi Ál­latkertben élő állatok szo­kásainál?;, életmódjának, — táplálkozás, mozgás, szapo­rodás, növekedés, fejlődés, viselkedés, alkalmazkodás — különböző évszakokra terjedő megfigyelése. A pá­lyamunka terjedelme 5—7 gépelt oldal. Beadási ha­táridő május 31. Bekülden­dő: TIT Baranya megyei Szervezete „Biológia Pályá­zat” Pécs, Janus Pannonius 11. A legjobb pálya­megvalósuljon. De az idő sür­get! Mindenképpen mellette szól ennek a tervnek az, hogy a Képcsarnok bolt problémája évek óta vajúdik, s jelen pil­lanatban is az a régebbi ígé­ret áll, hogy a bolt a gyors­forgalmú út mentén kap he­lyet — 1972-ben. Az ország számtalan, Pécsnél lényege­sen kisebb városa már esz­tendők óta szép, tágas, kor­szerű, a centrumban elhe­lyezkedő Képcsarnok bolttal büszkélkedhetik. A. másik szempont, ami a terv mellett szól, mégpedig erősen: Pécs­nek, mint nagyon jól ismert, nincs kiállítóhelyisége. Leg­feljebb alkalmi helyiségek, ahol olykor-olykor képeket, szobrokat állítanak ki. Nos, ez a nagyméretű galéria ál­landó helyet biztosíthatna, elsősorban a helyi képzőmű­vészeknek, és minden bizony­nyal a fővárosban látható, ritka, értékes kiállításokhoz is hozzá lehetne jutni, ha azok­nak bármikor, probléma nél­kül, termet tudnának adni. u. munkákat díjazzák. I. díj: egy karóra. II. díj: (2 db) egy évre szóló díjtalan lá­togatási bérlet a Mecseki Kultúrpark és az Állatkert területére. A fenti, áltálunk nagyon jelentősnek tartott tervről is beszélt Bizse János, a kép­zőművész szervezet városi tit­kára és Rétfalvi Sándor me­gyei titkár. — Szándékunkban áll — mondotta Bizse János — a többi művészeti szövetség he­lyi vezetőivel is tárgyalni az együttműködés lehetőségeiről. Ügy képzeljük továbbá, hogy a közös műtermet, ha létre­jön, berendezhetnénk a gra­fikai műhely céljaira. Az új vezetőség tervei közt, mint erről a sajtó is hírt adott, egyik legfontosabb éppen a grafikai műhely létesítése. A Művészeti Alap biztosítaná számunkra a szükséges beren­dezést, s ha a helyiséget ily- módon megszerezhetjük, ta*- Ián módunkban lesz létrehoz­ni a szervezet grafikai szak­csoportját is, amelyben végre a fiatalokra is gondot fordít­hatnánk. Nem beszélve a sok­szorosító grafika egyéb nagy lehetőségeiről, a népművelés, a tömegek és a művészet kö­zeledésének területén. Rétfalvi Sándor veszi át a szót: — A megyében most Vil­lány van előtérben. Az alko­tóház május elején „üzemel­ni” kezd. a tavalyi siker óta olyan sokan jelentkeznek az ország minden részéből, hogy csak gondos válogatás után tudunk helyet biztosítani a főleg fiatalokból álló képző­művészeknek. Már építik a kőfaragószint, ami egy fából ácsolt fészerforma lesz. ár­nyékvetővel. Tavaly kiderült, hogy a folyamatos munka érdekében erre nagy szükség van. Az idén meglesz a te­reprendezés is, amiről már so­kat beszéltünk; a bánya »füg­gőkertjét” a hegyoldalban két-három lépcsőben valósít­ják meg, vagyis a hegyoldalt teraszosan kiképzik. Itt állnak majd a szobrok, és ezt a nagy szabadtéri szoborparkot egé­szen Nagyharsánytól látni le­het. Az idén már odaszállít­tatunk néhány kőtömböt, ott helyben munkálják majd meg a képzőművészek. A júliusi szimpoziont az idén is a sik­lósi várban rendezett kiállí­tás nyitja, máris igen sok ér­tékes anyagból válogathatjuk a kiállítás anyagát. Somogyi József, a Képzőművész Szö­vetség elnöke vállalta a vár­beli kiállítás megnyitását. A kiépülő gyorsforgalmú úton három tízemeletes épület is emelkedik majd, arról foly­nak most tárgyalások, hogy ezeknek tetején újabb mű­termeket létesítene a város az arra érdemes képzőművészek­nek. összesen hat új műte­remmel lehetne javítani a meglévő helyzetet. Megoldás előtt áll — hosz- szú vajúdás után — a me­cseknádasdi alkotóház ügye is. Siklós példája nagyszerű példának bizonyult, a járások úgylátszik, felismerték a kép­zőművészet támogatásának hasznát, a mecénás-szerep szépségeit. A szövetség keze­lésében alig-alig működött mecseknádasdi alkotóházat, az ígéret szerint, a pécsi járás saját kezelésébe veszi. Végül két közeli esemény: a helyi képzőművészek buda­pesti kiállítása már a küszö­bön van, május 3-án nyílik. Eszéki kapcsolataikat pedig ez idén úgy ápolják tovább, hogy gondosan válogatott, gazdag iparművészeti anyagot állítanak ki a pécs-baranyai művészek munkáiból Eszéken. H. F. Polgári védelmi napok Baranyában Polgári védelmi napokat rendez Baranyában a Megyei Tanács, a Polgári Védelem Baranya megyei parancsnok­sága, az MHSZ megyei titkár­sága és a Magyar Vöröske­reszt megyei elnöksége. A védelmi napok keretében áp­rilis 27-én 10 órakor a Pécsi Kamaraszínházban kerül sor a polgári védelmi vetélkedő megyei döntőjére, majd má­jus 11-től 18-ig Pécsett a Pannónia szálló nagytermében polgári védelmi kiállítást ren­deznek. Bemutató gyakorlat lesz május 18-án Pécsett a Megyeri úton és június 1-én Mohácson, a Széchenyi téren és az Űj Barázda Tsz-ben. Szálljon a dal! A fenti címmel rende­zett ifjúsági kórushang­versenyt Pécs város Ta­nács VB Művelődésügyi Osztálya és a Pécsi Má­tyás király utcai Ének- Zene Tagozatos Általá­nos Iskola szombaton es­te a Liszt-teremben.; A hangversenyen je­len volt Bárdos Lajos, Kossuth-díjas zeneszerző; akit ez alkalommal nem­csak virágcsokorral, ha­nem műveinek megszó­laltatásával is köszöntöt­tek közelgő 70. születés­napja alkalmából. Vala­mennyi kórus egy-egy Bárdos-művet iktatott műsorába, ületve a Má­tyás király utcai Általá­nos Iskola ének-zenei tagozatából alakult ki­csinyek kórusa az ő mű­veiből adott elő egy cso­korra valót a hangver­seny nyitányaként A III—IV. osztályos tanu­lókból álló kis kórus kulturált, üde hangzásá­val pillanatok alatt meg­teremtette a hangver­seny kedvező légkörét. A szép produkciókért a ve­zénylő Pálvölgyi József- né tanárnőt illeti dicsé­ret. Az „Anyóka” című bájos művecskében két ügyes kis szólistát is­merhettünk meg Ra- dochay Karin és Barth Zsófia személyében. A vendégkórusok kö­zül elsőnek a budapesti Lovag utcai Ének-Zene Tagozatos Általános Is­kola fiúkórusa lépett dobogóra Takács Miklós vezényletével, akiről igen találóan jegyezte meg Siptár Péter, a műsor ismertetője, hogy „a ^fiú- karok kitűnő szakértője”. A kórus nemcsak újsze­rűségével (állítólag ez az ország egyetlen fiúének­kara), hanem lendületes és jól megérlelt produk­cióival is magára vonta a figyelmet és aratott si­kert. A pestiek után sor­rendben a Komlói Belvá­rosi Ének-Zenei Tagoza­tos Általános Iskola énekkara következett. — Csak „sorrendben”, mert először róluk kellett vol­na szólni, mert amit hallottunk tőlük, arról csak szuperlativuszokban lehet beszélni. Ahogyan Tóth Ferenc karnagy ke­ze nyomán a százhúszta- gú kórus életrekelt egy- egy művet, az egyszerűen lenyűgöző. A komlóiakat a ven­déglátó Mátyás király utcai iskola nyolcadikos és régi tanulóinak leány- kamarakórusa követte. A kórus Szesztay Zsolt vezetésével ezen az estén lépett először nyilvános­ság elé. Hat művet szó­laltattak meg igen muzi­kálisan, az együtesben rejlő képességek további kiaknázásának lehetősé­geit megcsillantva. Ez­után a harmadik ven­dégkórus az Esztergomi „Labor” Műszeripari Mű­vek gyermekkara fog­lalta el a pódiumot, élü­kön Szabó Tibor kar­naggyal. Az ízléses egyenruhában és őszinte lelkesedéssel éneklő kó­rus imponálóan hatott, A hangversenyt a ven­déglátó iskola nagykóru­sának műsora zárta be. Hét művet, adtak elő, reneszánsz és XX. szá­zadi mesterek műveiből, Szesztay Zsolt vezényle­tével, kettőt Tényi Zol­tán zongorakíséretével. Dicséretes műsor bemu­tatására vállalkoztak és azt alapos felkészültség­ről tanúbizonyságot adva szólaltatták meg. Ám a délutáni programot és a kicsit hosszúra nyúlt hangversenyt átizgulva, nem nyújthatták mégsem teljes tudásukat. V Várnai Ferenc I 1 4

Next

/
Thumbnails
Contents