Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-24 / 92. szám
G Du na man naoio {969. április tto Középkori amazonok Cosmas prágai krónikás, a csehek Anonymu- sa jegyzi fel azt, hogy az első cseh uralkodóház ősanyja, Libussza, Prága városának megalapítója, mérhetetlenül nagy erejű asszony volt. Erejéhez utóbb csak Po- merániai Erzsébet hercegnőnek, Zsigmond magyar és cseh király anyjának erejét hasonlították. A katonák vasdárdáit, a szakácsok vas- nyársait úgy tördelte — írják —, mint a répát. Karddal képes volt kettéhasítani a páncélt is. „Libussza óta — mondja Veitmili Bene- sius ó-cseh krónikája —, nem akadt olyan erős némber cseh földön, mint Erzsébet császárné!” Hasonló — magyar vonatkozású — legendát jegyeztek fel Nagy Károly császár (élt: 742— 314) anyjáról is. A kora- középkorban leírt monda szerint a császár anyja, a magyar származású Berta volt. Hatalmas termetéről Nagylábú Bertának (Berte au grand pied), vagy Lúdláb királynénak (Reine pédauque) nevezték. — Feljegyezték, hogy egy ízben, amikor szívszerelme egy téli, havas éjszakán beosont hozzá, a zavarba jött lovagot vállára kapva vitte ki a várkapuig, nehogy annak lábnyomai e légyott felől tanúságot tehessenek a hóban. — Gondolhatjuk. mekkora lábnyomai lehettek e tenyeres-talpas menyecskének! De hazai emlékeink is vannak magyar amazonokról! A XIX. században élt Saroltról, Kán nembeli Gyula leányáról Thietmár merse- burgi püspök krónikása jegyezte fel, hogy szerfelett bírta az italt, férfi módra lovagolt s mérgében egyszer agyonütött egy férfiembert. „Szilaj természet volt — írja róla Pauler Gyula, régi történetírónk — mint férje, ki, ha dühbe jött, nem nézett senkit, hanem ütött-vágott, sok embert megölt. Sarolt is ivott, lovagolt. verekedett; egyszer hirtelen haragjában egy embert agyonütött, de parancsolni is tudott, mintha férfi volna.” E virtuózus ősmagyar asszonykának, kardos menyecskéink elődének férje Géza volt, a magyarok fejedelme; . fiúk pedig I, István királyunk. Baranyai utazás Mediterrán ég alatt Szinte hallom a csöndes morgolódást: — Ugyan, hagyjuk már ezt a „fölvágást”. Mediterrán ég, itáliai táj, olaszos dombok és lejtők, fehér falú présházak, gálicos kutak! Provinciális betegség az egész: képzelődés, csinált idill, újra fölmelegített nosztalgia. Hol vannak innét a lagúnák, a nyüzsgő piazzák, a napfényben és sós szélben fürdő olasz paloták! Nincs kedvem a vitára. Inkább üljünk autóba és keressük meg a megye legdélibb csücskét! A Szársomlyó tövében Az országút Üjpetre után nekirugaszkodik a dombnak, Palkonya után hurkot vet, majd egy bővizű patak mellé simul. Amikor két dombhajlat között kiérünk az erdőből, a Villányi-hegység lábánál állunk. A kelet-nyugati irányban húzódó hegy háta fölfogja az j északi hideg szeleket. A meredek szögben dűlő lejtők ! visszaverik a Nap sugarait. A hegy mészkő anyaga nappal jól elnyeli, a hideg éjszakákon bőven ontja a meleget. Villányban Nagy István botanikus ajtaján kopogunk. — Mediterrán világ? Én csak botanikus vagyok, a „világról” nem beszélhetek. De a növényeket ismerem. Nézzék ezt a rajzot! Egy tanulmányt tesz elénk. Vörös László Zsigmonddal közösen írták. — Néhány éve a falutól északkeletre egy kis dombot kutattunk át ketten. A Som- sich-dombot. Mindössze ezer négyszögöl terület. Néhány balatoni villatelek nagysága. Mégis háromszázötvenhét féle vadon tenyésző növényt találtunk rajta. És a háromszázötvenhét növénynek több mint a fele, pontosan hatvankét százaléka mediterrán jellegű. A Földközi-tenger növényeivel rokon. Ezt tudja mondani a botanikus... A tájra korán fölfigyeltek a természet barátai. 1799-ben Kitaibel Pál zarándokolt el a Szársomlyóra és készített följegyzéseket az itt talált növényekről. A Soó—Jávorka-féle A magyar növényvilág kézikönyve mint ritka növények fontos lelőhelyét emlegeti. — Nagy István, a vidék növényvilágának kitűnő ismerője nemrég újra megtalálta azokat a virágokat. amelyeket már a szakemberek is úgy könyveltek el, hogy kivesztek hazánkban. — Tizenhárom olyan növényünk, virágunk és füvünk van — mondja, — ami csak itt, a siklósi járásban, a Szársomlyó tövénél található. Ennél északabbra sehol nem fordulnak elő az országban. Legközelebbi lelőhelyük az adriai tengerpart, a Fiume fölötti hegyek. Növénygyűjteményének meg sárgult lapjait forgatjuk. Szí- nevesztett, kifakult virágok, j De a nevük ma is csodálatosan szép és üde. Kimásolok néhányat: ezüstös boglárka, lónyelvű csodabogyó, kaukázusi zergevirág. rozsdás gyűszűvirág, illatos hunyor ... — Mindmegannyi költői telitalálat. A népi képzelet szülte őket. A magyar „kikirics” már februárban kinyitja lila kely- hét... A bakszarvú lepkeszeg hét éve lepréselt példánya ma is betölti illatával a szobát.. A koloncos holdviolát Nagy István fedezte föl a Villányi-hegységben ... A törpemandula a sziklák repedései közé ereszti gyökerét... Félve és aggódva indulunk a hegy megmászására. Melyik virágot fogjuk majd megismerni? ízlelgetjük a nevüket, gyönyörködünk a növényhatározó színes képeiben, szagolgatjuk a herbáriumban lepréselt szirmokat. De tudjuk, hogy egyiket sem fogjuk már fölismerni. A mai embernek egy négyzetméternyi föld, melyet borítson akármilyen tarka virágszőnyeg, már csak fű, csak gaz, csak növényzet. A természet a legnagyobb szabadtéri múzeum. Meg kellene tanulni benne újra járni. Vissza kellene adni az em- | bernek a füvek, a fák, a virágok, a madarak ismeretét. Sűrűbben kellene elzarándokolni egy-egy olyan helyre, J mint a Villányi-hegység. — Mint ritka ereklyék előtt, úgy kellene megállni e virágok előtt. Milyen jó, hogy Nagy István legalább a villányi temetőig elkísért. Egy süppedt sírkő mögött megmutatta a Szársomlyó egyik ritkaságát, a hazai mediterrán növényvilág szép példányát, a törpe mandulát. Talán nem is sejtette, hogy a mozdulat, amellyel a kemény. fásszárú kis rózsaszín virágra mutatott, egy vitához adott érvet: mégis csak van magyar mediterrán világ! A villányi szőlő A földrajzi Dél legismertebb növénye a szőlő. Amíg a Mecseken a terjeszkedő város elfoglalja a helyet a szőlő elől, s egymás után hajtják a tőkék fejsze alá a fejüket, addig itt a Villányi-hegység tövében betonkarók erdeje nő ki a földből, új szőlősorok rohamozzák meg a hegyet. Amíg Pécs fölött pusztulásra ítélt vén tőkék maradék-erejükkel görcsösen kapaszkodnak a sziklák repedéseibe, addig itt a Szársomlyó tövében, tavasszal, fiatal vesszők ezreit dugja földbe a gondos emberi kéz. A szőlő dugványozása, metszése, nevelése jóformán egykorú az emberi kultúrával. Noé a bárkába mentette. A görögök külön istenséget rendeltek oltalmára. Akhilleusz pajzsára a kovács szőlőskertet és szüreti jelenetet remekelt. A rómaiak az egész birodalomban elterjesztették. A szőlő indái befonják a magyar népdalokat. A présház, a pince, a szüret — sajátos hangulatot hordozó szavai nyelvüknek. Szőlő koszo- rúzza a dunántúli falu fölötti dombot. Tőkék guggolnak az alföldi tanya körül a homokban. Aki tetőt húzhat feje fölé. a következő évben már néhány vesszőt is letűz' ajtaja elé. A szőlő vallásos és költői jelkép. A bor egészség és betegség forrása, tápláló és növesztő erő, részegítő ital, barátság megpecsételője, vad indulatok kirobbantója. Villány és Harkány között egyetlen hatalmas szőlőskertben robog az autó. A lösszel borított táj, a meszes agyag tápláló talaja a villányi bornak. A Szársomlyó — vagy ahogy itt hívják: a „Kopár” — cu- I korsüveg aláírja könnyen í megtéveszti a gyanútlan uta- ) zót. Távolról vulkáni hegynek sejti, holott fölépítése mészkő. Sosem működött itt tűzhányó. A szőlőnek azonban semmivel sem kínál kevésbé értékes termőtalajt, mint a vulkáni eredetű tufa. — Ezer hektár szőlőnk van — mondja a Villányi Állami Gazdaság szőlészeti főkertésze. — Ennek fele vörös, fele fehér szőlő. Szürke betonoszlopok erdeje borítja a völgyet. A girbe- görbe karókhoz, fehér falú présházakhoz, diófa lombja alatt meghúzódó malomkő asztalhoz szokott szem csodálkozva tekint szét. A látóhatár pereméig széles szőlősorok húzódnak. Napfényben fürdik a táj. Gyümölcsfa nem szakítja meg a sorokat. Az első pillanatban talán szokatlan a kép, a nagyüzemi szőlő- termesztés képe. De aztán megértjük, hogy ez is szép, csak egy másfajta táji szépség, mint amit a redves akáckarókkal betűzdelt, horpadt- hátú pincékkel díszes régi hegyközségek látványa kínált. — A hagyományos és a korszerű szőlőtermelés között nem a termésmennyiségben van a különbség — mondja a szakember. — Egy kiló szőlőből itt is hat és fél deci bor lesz. S egy holdon a kordonos művelés mellett is körülbelül annyi szőlő terem, mint a négyzetesen beültetett táblán. De itt a sorok közé gépekkel lehet bemenni. Kevesebb kéz kell a műveléshez. A csapadék, a napfény jobban éri a tőkéket, s a bor minősége is javul. — A szőlő feldolgozása hol i történik? — Nálunk. Csak a helynek j vagyunk szűkében. De a tervek már elkészültek. Tavaly j átfúrtuk a hegyet Az alagút | egyik végén bemegy a szőlő, j a hegy gyomrában átalakul ! borrá, s a másik végén a pa- | lackozó üzemben a bor a hor- I dókból üvegbe kerüL Onnét csak vagonokba kell7 rakni a ládákat, és indulhat a szállítmány ... A bornak helyet kereső, alagutat fúró bányászok váratlanul cseppkőbarlangra bukkantak. A szemtanúk szerint csodálatos látvány tárult azok elé, akik először dughatták be a fejüket a nyíláson. A robbantáskor leszakadt és összetöredezett hófehér cseppkövek borították az üreg alját. Csodálatos és szomorú volt a látvány egyszerre. Az oszlopokat már nem lehetett visszaragasztani. A kénes levegőtől hamar elvesztették fehér színűket és megbámulták. Néhány megmentett törmelék most a főkertész szobájának dísze. ... A római telepes finom gyolcsba pólyáivá hozta el Itáliából a friss szőlődugványokat. A földbe tett tőkék átvészelték a népvándorlás pusztításait, kibírták a török hódoltságot. A népnek évszázadokon át a bor adott kedvet a harcra, feledést a szomorúságra, A szőlő kiheverte a filoxéra ragályát, s az ember megtalálta a védelmet a peronoszpóra ellen. Az egyik helyen a terjeszkedő nagyváros halálra ítéli a régi szőlőskerteket. De az ember, aki a természettel harmóniában akar maradni, a másik helyén új betonoszlopokat állít, és tavasszal a korábbinál is nagyobb területen lesi aggódva a tőkéken az első rügyek megjelenését, az élet mozdulását. Tüskés Tibor Náci csizmák alatt Hazánk német megszállása után betiltottak minden baloldali pártot, de még a polgári pártokat is. Csak azok a jobboldali és szélsőjobboldali pártok maradtak legalitásban, amelyek közvetve, vagy közvetlenül támogatták a német fasizmust. A haladó és a reakciós erők küzdelmében nem nyitott új korszakot az ország német megszállása, de egy korszakon belül új szakasz kezdődött: a magyar fasizmus hírhedt véréréi és kiszolgálói a világ akkori legreakciósabb hadseregének támogatása mellett fokozták terrorhadjárataikat a haladó, baloldali érzelmű hazafiak ellen. Ezt a terrorhadjáratot támogatta és folytatta a Gestapo is. A Gestapo irányítása alatt március 19-e után nagyarányú letartóztatások indultak meg. A feloszlatott haladó, baloldali és polgári pártok még szabadon mozgó vezetőit sorra elfogták és koncentrációs táborokba irányították őket. A Gestapo utasított és ellenőrzött, a magyar karhatalmi erők végrehajtottak. De időnként a Gestapo is végzett operatív feladatokat, elsősorban azokkal a baranyai németekkel szemben, akik nem léptek be a Volksbund szervezetekbe A német megszállástól a Szálasi puccsig — 1944. október 15-ig — haladó pártok és mozgalmak vezetői, tagjai közül Baranyában több, mint kétszáz főt tartóztattak le, s ismeretlen helyre szállították őket. Hazánk német megszállása előtt is tartózkodtak Baranyában német katonák, akiknek magatartása lényegesen eltért a megszálló alakulatok tagjainak magatartásától. A német katonák kezdetben elsősorban a zsidó vagyonokban okoztak tetemes károkat, de később nem nézték a javak tulajdonosainak vallási, nemzetiségi hovatartozását. A tények önmaguktól is beszélnek. A teljesség igénye nélkül megemlítünk néhány példát. Csikóstöttösön április 12-én négy német katona kirabolt egy szatócsüzletet, háromezer pengő papírpénzt, sok aprópénzt, harisnyákat, cipőkrémet és egyéb holmikat tulajdonítottak el. Április 16- án Stark Jenő szilaspusztai lakostól nagymennyiségű élelmiszert és ruhaneműt vittek el. Április 19-én elhurcolták Bezedekről Schaller Józsefet, véresre verték és ismeretlen helyre szállították. Augusztus 19-én Bikaion, egy táncmulatság alkalmából provokatív módon viselkedtek a helyi Volksbund tagjaiból rekrutá- lódott SS-katonák. Amikor a bikaliak ezt szóvá tették, Ra- dó János helybeli lakost olyan súlyosan bántalmazták, hogy a pécsi sebészeti klinikára kellett szállítani. Rózsafán Fischer Simon lakását törték fel, s sok tárgyat elvittek. Németbólyban Müller Lajos üzletét és lakását, Koha István üzletét és lakását, Ma- gyarbólyban az Engel László- féle házat törték fel. A mecsekaljai iskolában összetörték a berendezést, leverték a falon függő keresztet, a patacsi olvasókörben kettétörték a kemény kartonból készült magyar címert és szemetet hordtak rajta. Villányban, Kozármislenyben, Mohácson, Bolyban és Pécs- váradon hasonló módon garázdálkodtak. A lopások, garázdálkodások tényét minden alkalommal jelentették a német parancsnokságoknak, ame-. lyek a tettesek felderítésének ígéretén kívül semmit nem tettek. Vitéz Molnár László, a IV. pécsi hadtest egyik vezető tisztje szigorúan bizalmas, csak törzstiszteknek jelzésű tájékoztatójában az alábbikat írta: „Az utóbbi időben mind gyakrabban érkeznek jelentések arról, hogy a német csapatok fosztogatnak. Az ellenszegülő lakosságot bántalmazzák és általában olyan magatartást tanúsítanak, amely alkalmas arra, hogy a lakosság ellenszenvét kiváltsa. Ez viszont a magyar—német fegyverbarátságot is aláássa és a magyar csapatok harckészségét is csökkenti. Az ilyen jelenségek megakadályozására eddig nem volt mód”. A német katonák terrorakciói, garázdaságai egyenes arányban nőttek a felszabadító szovjet hadsereg közeledésével. A haladó gondolkodású egyének nagy részét letartóztatták, a magyar állam és az állampolgárok vagyonában tetemes kárt okoztak, rettegésben tartották a lakosságot. Nyilvánvaló, hogy a németek garázdálkodása ellenszenvet váltott ki a lakosság körében. De a fasiszta propaganda mindent „megmagyarázott”. „Az ellenséges suttogó propaganda az utóbbi időben a magyar lakosság között a német katonaság által Magyarországon elkövetett kihágásokkal foglalkozik, miközben az egyes eseteket túlhajtják és általánosítják” — írták hirdetményeikben és dobolták Baranya falvaiban. Vajon lehet-e „egyes esetekének nevezni a tények halmazát? A német fasizmus jelentős anyagi vesztségünk mellett legnagyobb kárt személyi veszteségünkkel okozta. Szinte kétszer kell megnézni az adatot, hogy az ember higy- gyen saját szemének. A németektől elszenvedett személyi veszteség nagyobb volt, mint a különböző egyéb háborús akciók folyamán elszenvedett veszteség együttvéve. Magyarországnak 1944- ig 260 000 halottja és sebesültje volt. A németek által elszenvedett személyi veszteség — politikai, faji üldözöttek, munkatáborokban, koncentrációs táborokban, halál- gyárakban kivégzettek száma, a németek elleni fegyveres harcokban elesettek száma, stb. 530 000 volt. Tehát kettő- százhatvanezer és ötszázhar- mincezer. Nem volt, s nem is lehetett ebben az időben fontosabb feladat, mint harcolni az igazságtalan háború, a német elnyomás ellen. Fehér Istváa
