Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-09 / 57. szám
1969, nírdui 1 punantmi napto 7 AZ EGYKORÚ SAJTÓ TÖKRÉBEH } VITA KULTURÁLIS ÉLETÜNKRŐL 1919. február 22-181 általános sztrájk Pécsett| Udvariatlan eladók — Tülekedés a vajért — Hölgy pattogatottkukorica jelmezben — Ilyen a „mai" fiatalság... — A sztrájk Hogyan éltek, miről olvashattak az emberek 50 évvel ezelőtt, mik voltak gondjaik, örömeik, milyenek voltak a közállapotok Baranyában egy vesztes világháború és az őszirózsás forradalom győzelme után, a szerb megszállás alatt? Folytatjuk ezt bemutatni kívánó sajtószemlénk közlését. 1919. febr. 9., vasárnap Kaposvári hírek szerint „Olaszországból nagy számban bocsátják haza a beteg magyar hadifoglyokat Az első csoport, amely ezer emberből áll, a napokban érkezik meg Kaposvárra, ahol a barakk-kórházban fogják elhelyezni őket.” — közli a Dunántúl. Pécsett pedig szinte normális mederben zajlik az élet, „A szociális misszió- társulat leány-klubja hétfőn délután 5 órakor gyűlést tart, amelynek során Hardy Ernő tanár tart folytatólagos előadást a biedermeyer irodalmáról és művészetéről”, Vörös Mihály Ferenc pincér és Pécsi Rozália, Borsó Lajos vendéglős és Szécsényi Juliánná, Dömötör Vendel városi rendőr és Dómján Júliánna, Geder István sörgyári munkás és Dömse Ilona, Preller Alapos géplakatossegéd és Szoblics Mária házasságot kötöttek, s csak egy-két hír mutatja, hogy nem Is olyan régen világégés volt. Például ez:: „A háború sok árucikknek felvitte a dolgát. Sok dolog még álmában — ha ugyan van álmuk — sem gondolta volna, hogy olyan nagy karriert ér el, mint amit elért így például a tea egyik legnagyobb háborús árat ért el. Ma Pécsett egy kilogramm tea 480 korona. S ha még jó volna. De a lehető legrosszabb.” (Pécsi Napló.) És ez? Akkor mindenesetre a rendkívüli viszonyokkal magyarázták: „Sajnosán tapasztalhaó szerteszét, akármilyen természetű üzletbe lépjen is be valaki, aki vevő minőségében akar szerepelni, hogy az üzletben a legdurvább modor, a legnyer- sebb hang dominál.” És ha valakit az is érdekel, hogy hány kiló teát tudtak vermi az akkori nyomdászok, íme: „A pécsi nyomdászok és nyomdai mumkásnők a mai naptól kezei ődőleg újabb megállapodást létesítettek a nyomdatulajdonosokkal, amely heti béreik további emelkedését jelenti. E szerint a nyomdai szakmunkások minimális heti keresete 160 K 14 fillér, de van az üzemben olyan nyomdász is, aki 214 K 13 fillért keres hetenkint.” (Dunántúl.) Nehéz dolog a kulturális színvonalról megnyugtató képet alkotni. Lenin némi iróniával jegyzi meg összes művei 45. kötetében: „Senki sem tudja megmondani nekünk, milyen is valójában ez a meghatározott kulturális színvonal.” Talán ezért van, hogy a közművelődéssel foglalkozóknak mind hangulata, mind értékítélete sokszor hullámzó. A Dunántúli Napló „kulturális életünk” vitacikkei többségét pesszimizmus hatja át. Jó, ha e kesergé- sek lángját a tennivágyás türelmetlensége szítja, de nagy baj lenne, ha lemondásból fakadna. Kezdjük talán a hagyományainkkal, amelyhez méltók akarunk lenni. Miből táplálkozott Pécs kultúr-város híre? Sok tényezőből. Egyik ok minden bizonnyal egyetemi város jellege volt. Történt-e visszafejlődés ebben? Minden adat előrehaladásról, nagy fejlődésről tanúskodik. Milyen volt a város kulturális intézményekkel való ellátottsága? Jobb sohasem volt Az igaz, hogy lakossága megnőtt. De ez vajon azt jelenti. hogy a meglévő intézmények nem tudják a tömeges igényeket kielégíteni? A statisztika nem ezt mutatja A régi Pécsnek művelt, kultúrát kedvelő lakossága volt Ma talán nem?! Az iskolai végzettség nagy emelkedést mutat, Pécsett van az országban a legtöbb TV-előfizető (egy lakosra). Tömegesen jár a sajtó, töretlen a könyvtári kölcsönzés fejlődése, és milliókra rúg a könyvesboltok forgalma. Mindez nem lehet nyomtalan és nem lehet ok nélküli. Korszerű Intézményekkel, jobb tárgyi ellátottsággal sokkal jobb lenne a helyzet. Erre minden erőt mozgósítani kell. Méltán kapja e kérdés a fő helyet e vitában is, de csak annak hangoztatásával, hogy elmaradásról, visszafejlődésről nem beszélhetünk. A városok közötti összehasonlítással is csínyján kellene bánni. Mások a körülmények és a mérce sem objektív. Tisztelőn azokat a városokat, ahol nagy tömegek „parádés” író —olvasó találkozón vesznek részt. (Irigylem is.) De vajon csak ez kell? Ki tudja sta- tisztikázni a csendben művelődök ezreit? Tagadjuk le őket? Nem mondom, hogy legyünk elégedettek, sok a tennivalónk. De ne becsüljük le kulturális eredményeinket. Nem kisebbíti Somogy megye kitűnő könyvtári eredményeit, ha azt mondjuk; nekünk sem kell szégyenkeznünk. Sőt! Somogy megyében 10 000 lakosra évi 5269 kötet kölcsönzés jut, Baranyában és Pécsett 5689. (Olvasható a Könyvtáros 1968. júniusi számában.) Tehát nem rosszabb, hanem jobb az olvasottság, mint Kende Sándor cikkében példaként állított Somogybán, * Pécset én nem tudom a megye, és Baranyát Pécs nélkül nézni. A kulturális vonzás és kisugárzás megannyi szállal szövi át a város és megye kapcsolatát. Ezért nagyon korszerű gondolatnak tartom a közös erőfeszítések, közös akciók szorgalmazását. Kitűnő bizonyítványa az együttműködésnek a modem magyar képtár, a játékfilmszemle, a kisplasztikái és kerámia biennálék. Sok még az együttműködés kiaknázatlan '•ehetősége is. Ilyenek: a mú- :eum munkafeltételeinek további javítása, munkásmoz- ;almi, városförténeti mú- X'ii ói létesítése, közös nagy dállítócsarnok és képcsar- 10k építése, a könyvtári el- átás hatékonyabb összehan- [olása, jól felszerelt barkács özpont és technikai bemu- a tóterem kialakítása, megyei lűvelődési ház létesítése a onyvkiadás helyi feltételeiek megteremtése, megyei ulturális alap képzése, ben vajat adnak ki. Ez a vaj kiadás azonban rettenetes tor túra mindenki számára, ak hozzá akar jutni a számár; megállapított zsír helyett já ró vajmennyiséghez. A Máj láth utcai helyiség előtt m< már szinte veszélyes tüleke dés folyik.” (Dunántúl.) A Pé esi Napló riportere ellátoga tott a pécsi, a siklósi, a sely lyei hetivásárra, hogy tanul mányozza, mit árulnak a he tivásárokon, amióta maximál ták az árakat. „Mást nem lát tam, mint zöldség- és hagy mafélét; a halpiacon nen árulnak halat. A sellyei or szágos hírű sertés hetivásárra, ahova ezerszám hajtottál a sertéseket, nagyon gyengf felhajtás van, amióta a sertések árát maximálták. A hentesek nem vághatnak sertést mert maximált áron nem szerezhetik be az állatokat. Számos falusa asszonyt megkérdeztem, hogy miért nem hoznak semmiféle élelmicikket i hetivásárra; azt felelték, hogj azért az árért, amennyire maximálva lett, nem adják ök drágán szerzik be az iparcikkeket, és az élelmicikkeket olcsón kellene adniok; inkább megeszik otthon.” Február 15., szombat Ml tagadás benne, különös élvezettel olvasom az akkori lapokban megjelent „nyilatkozatokat”. A Pécsi Napló szombati számában is találkoztam eggyel: „Két cselédemet a káromra elkövetett többezer koronára rúgó lopáson tetten értem és őket érthető felháborodásomban — egyébként törvényen alapuló — házi fegyelmi jogomnál fogva megfenyítettem, azzal a feltett szándékkal, hogy őket a törvény szerint fegyházzal büntetendő cselekményeikért bíróság elé nem állítom. Miután" azonban az Üj Pécsi Élet mai közleménye az ügy teljes felderítését szükségessé tette, volt cselédeim ellen, lopás büntette miatt a feljelentést megtettem Ha ezekután fegyházba kerülnek, köszönjék meg az Üj Pécsi Élet előttem ismeretlen cikkírójának. Dr. Gajáry Béla.” így él jogával egy magyar úr. Február 18., kedd Február 12., szerda „A város szambattól kezdve denaturált szeszt hoz forgalomba. A szeszt háztartási ív ellenében szolgáltatják ki. öt személy fél litert, az öt személyen felüli család pedig 1 litert vásárolhat Liter je 6 korona.” A nap krónikájához tartozik az is, hogy a szigetvári Szociáldemokrata Párt megalakította a szigetvári munkástanácsot de ami erre az ötven év előtti szerdára a legjellemzőbb, az a krimi különböző vállfajainak túltengé- se. „Froszt Ferencné, kinek a Ferenciek utcája 6. szám alatt élelmiszerkereskedése van, a füstölt hús kilóját 40 koronáért árusította. Tekintettel arra, hogy ez az ár a maximális árat jóval túlhaladja, a rendőrség Frosztné ellen folyamatba tette az eljárást. Az üzletben talált 24 kiló füstölt oldalast és sonkát lefoglalta.” Február 14., péntek A rendőrség kimutatást készített arról, hogy milyen bűnesetekben hányszor jártak el az 1918-ik évben. 1918-ban Pécsett 531 lopási, 42 sikkasztási, 35 csalási ügyben jártak el, okirathamisítás 22, orgazdaság 46, emberölés 5, testi sértés 35 akadt. A Dunántúl kommentárja szerint „A statisztika elég szomorú világot vet a város bűnkrónikájára és élénken jellemzi azt az erkölcsi hanyatlást, amely a háború folyamán beállott. Talán a mostani rendkívüli idők elmúltával javulni fognak a közbiztonsági viszonyok is.” A Pécsi Napló új „bűncselekményről” ad hírt: „A szerb parancsnokságtól vett értesülés szerint a Budapest, illetőleg Becs felé utazók magánleveleket visznek magukkal A szerb parancsnokság ezúton hívja fel az utazóközönséget, hogy semmiféle levelet ne vigyen magával, mert a szerb közegek úgyis átvizsgálják az .tasokat és akiknél levelet találnak, leszállítják a vonatról.” A parancsnokság, e mellett, kereskedelmi ügyletekkel is foglalkozik. „A pécsi szerb parancsnokság közli, hogy február 20-án a huszárlaktanyában, 21-én a Frigyeslaktanyában és 22-én a Fehérvári-laktanyában, mindenkor délelőtt lü órakor nyilvános árverésen bérbe adja az ott levő kan tinókat.” És végül Kissé előtérbe kerülnek a i közlemény annak igazo- gazdasági jellegű írások. „Zsír j lására, hogy az emberekben ** 3 ZSÍrlegy ellené‘ maradt még jócskán jóérzés:- „Az álarcos bálon pattogatott 7 kukorica jelmezben megjelent | hölgy a gyűjtött 40 koronányi- összeget a hadiárváknak és a- vak katonáknak juttatja szer- 1 kesztőségünk útján.” (Pécsi ’ Napló.) • Február 20., csütörtök „Rendkívül sikerült kabaré- . estély volt vasárnap Német- bolyban. A 16 táncból álló I 1 gazdag műsorban, amelyben ’ komoly zene és tréfás rűa- ’ gánszámok egyaránt képvi- I , sei ve voltak, közreműködtek: I ' Dévai Gyula, Plank Kamii, Beck István, Schumann Mar-1 git, Dévai Aranka, Dévai An- I [ nuska, Beok Árpád, Kaszdort Károly, Celkán Károly, Leisz- tar Béla, Schneider Herman, I Fellner László, Beck Béla, Ka- I [ teler Rózsika, Schneider Ist- r ván, Beck Károly, Leiszter I , János és ifj. Morschhauszer I ' Vilmos.” Tudniillik „Bármily I sivár is még a helyzet, a fiatalság megköveteli a maga ’ jogait Egyik bálrendezőség a I másik után jelentkezik meghívójával.” (Pécsi Napló.) Ez I még nem is lenne baj. De ez- I zel a „mai” fiatalsággal egyéb problémák is vannak: „Köz-1 . tudomású és elkeseredetten I i panaszoljuk egymásnak a . mindnyájunk által jól ismert I , fölfordult állapotot, hogy a I háború kezdete óta a jövő nemzedéke züllik, s annak er- I kölcsi érzéke — állapota | ’ ijesztően megromlott Február 23., vasárnap | „A szerb parancsnokságra a I vármegye minden járásából beérkezett már a pénzlebé-1 lyegzés eredménye. A végösz-1 szeg meghaladja a kétszáz-1 millió koronát Ennyi pénz van forgalomban Pécsett és I I Baranyában.” De, mint látni I fogjuk, ez sem bizonyult ele-1 gendőnek. A pécsi keresztény I szocialista dohánygyári munkásnők szakcsoportjának má- I ra tervezett táncestélye a mun- I kanélküliek felsegélyezésére, I illetve e táncestélynek „a I rendkívüli viszonyok miatt | bizonytalan időre” történő el- I halasztása is valami szokat- I lan eseményre céloz, a követ- I kező hír pedig már egészen | világosan beszél: „Ma reggel általános sztrájk kezdődött Pécsett. A munkások beszün-1 tették a munkát. Csatlakoztak hozzájuk a tisztviselők is. Bezártak minden kereskedést és I minden üzletel A város mun- I kás életének érkeringése né-1 hány pillanat alatt megszűnt I verni. Csend borult minden I üzletre, műhelyre, gyártelep-1 re, irodára. A délelőtt folyamán népes deputáció kereste I fel Stevo Radovanovics alez-1 redest, akinek 13 pontból álló I memorandumot nyújtottak át. I Délután egyes munkaágakban I újra megindult a munka. En- I nek következtében lapunk is I — bár csonka és hiányos tar- I talommal, de megjelenik. — I Színházak, mozik, kávéházak este is zárva voltak. A gáz-1 lángok az utcában nem égtek. I A városra néma és sötét csend I borult.” (Pécsi Napló.) A Du-1 nántúl még megpróbálja be- : folyásolni az olvasókat a | i sztrájk abbahagyására, részletesen megírja, hogy „A délután folyamán a tisztviselők, a vasutasok, postások, nyomdászok, a villamosművek és gázüzemek munkásai, s mint hírlik, a bányamunkások rész- | ben már felvették a munkát”, optimistán hozzáteszi: „Lapunk legközelebbi száma kedden, előreláthatólag teljes terjedelemben jelenik meg.’ De mindez már hatástalan. Az általános sztrájk csaknem három hétig tartott, március 13-ig nem is jelentek meg a lapok. | összeállította." Kéri Tamás) pécs-baranyai monográfia elkészítése stb. Sokáig lehetne sorolni az olyan feladatokat, melyek közös megvalósítása nem irreális álmodozás, hanem jó együttműködés, több szerv összefogása, okos szót értése és kitartó munkája nyomán valósággá válhat. Mind a városnak, mind a megyének sajátos önálló feladatokat Is meg kell olda niok. De még ezek Is gyakran kölcsönhatásba kerülnek. Mert ha pl. javul a pécsi színház, az az egész megyének magasabb kultúrát tesz hozzáférhetővé. Az irodalmi, zenei képzőművészeti, vagy a tudományos élet fejlődése egyetemlegesen az egész megyét gazdagítja. A Baranyai Vasárnapok több tízezer látogatójának jelentős hányada pécsi és minden pécsi rendezvény sok baranyainak okoz kellemes napot. Az idegenforgalom és a népművelés feladatai nagyon közelednek egymáshoz. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni már ma sem, és a 2 napos hétvége elterjedésével egyre inkább előtérbe kerülnek. A városok hétvégi elnéptelenedése ismeri világjelenség. Szorosan Párizshoz tartozik a boulognei erdő, Londonhoz Hamton Court, Leningrádhoz Petrodvorec stb. Nagyképűség lenne akár a Pécsi-tavat, akár Harkányt bármelyikhez hasonlítani. De az tény, hogy egyre több pécsi keres pihenést és hétvégi kikapcsolódást e helyeken és megyénk más üdülő-, kirándulóhelyein. Részükre a művelődés lehetőségét itt is biztosítani kell. Könyv és folyóirat kölcsönző helyeket, szabadtéri és kamara színpadokat, kiállító helyeket, művészi műsorokat stb. Ezek nagy része olyan dolog, amelyet jelenlegi anyagi körülményeink között is meg lehet oldani, más része nagyobb beruházást igényeL Ésszerű koncentrálással, egy kis fantáziával és szenvedéllyel ez sem lehetetlen, hisz megkezdődött. A néhány év előtti álmok kitartóan haladnak a megvalósulás útján, A siklós-harkányi Idegen- forgalmi centrum és üdülőtelep „európai” színvonalat képvisel és tovább fejlődik. A Mecsek nagy mesterséges tava ma már valóság, távlata szinte beláthatatlan. Kulturális ellátásuk gyors ütemben javul. Heteken belül befejeződik a siklósi vár felújítása, kijelölték Orfűn a baranyai skanzen helyét, tervezik a harkányi kultúr- parkot, kűművesek dolgoznak az orfűi klubkönyvtáron és már tavaly elkészült az abaligeti szabadtéri színpad. Játéktermek, ismeretterjesztő bemutató központok, sportpályák még csak az álmokban szerepelnek, de megvalósulásukban biztos vagyok. A műsorellátáshoz kíván segítséget adni és példát nyújtani a Baranyai Vasárnapok rendezvénysorozat Sokan támadják e rendezvényeket. Valami nagy ingyencirkusznak tartják. Pedig az irántuk tanúsított érdeklődést évente tízezrek bizonyítják. ^ A tömegszórakoztatást jól össze lehet kapcsolni a tartalmas neveléssel, ízlésfejlesztéssel. Igaz, hogy kell hozza némi kompromisszum. Ez még mindig jobb, mint a „szent igényesség” jegyében semmit sem tenni, de azt tiszta lelkiismerettelL A Baranyai Vasárnapokon ezt a szándékot észre kell venni annak, aki nyitott szemmel jár. Hogy közeli példával éljek, az idei busójárás népzenei hangversenye, azóta a TV-ben is be- nutatoft néprajzi kiállításai, íz ujjárendezett mohácsi galéria maradandó és tartalmas emléket hagytak a latosatokban. * Régóta tart a vita arról »pgy a művészet ereszked- va9V a dolgozók emelkedjenek fel 1919-ben írta Baranya vármegye akkori megyei sajtója: a Sásd és vidéke: „A művészet ereszkedjen le a dolgozókhoz és emelje őket magához.” 50 év telt el azóta, de a közeledésről még mindig csak beszélünk és mintha közben e távolság is nagyobb lett volna. Mi sem természetesebb ilyen szituációban, mint a közvetítő apparátust okolni. A? alkotók azért, hogy miért nem neveli jobban a népet, miért nem szűkkörű az értő közönség? A közönség viszont szemrehányja. miért nem közelibbek, érthetőbbek, életszerűbbek az alkotások. A közvetítő apparátus, a népművelés hálózata egyedül nem képes e bonyolult feladat megoldására. Ahhoz egészségesebb értelmiségi közszellem, tettrekészség kellene. Ennek kibontakozását több káros hagyomány gátolja. Elsősorban a befelé fordulás, az egyoldalúság. Mert pl. a műveltség megszerzésében a szabad választás joga csak az értelmiség privilégiuma. Ha jól meggondoljuk a munkásembernek e jogát ritkán tartjuk tiszteletben. Tőle elvárjuk; hogy feleljen meg a korszerű műveltség főbb kritériumainak. Ismerje a történelmet, mint korunk magyarázatát, legyen természettudományos világképe, ismerje a korszerű technika alapvető kérdéseit és legyen tájékozott a művészetekben. Mindezek érdekében járjon ismeretterjesztő előadásokra, olvasson. vetélkedjen, tegyen* szocialista brigádban kulturális vállalásokat, járjon színházba, moziba, hangversenyre, kiállításokra stb. De ki várja el mindezt attól. akinek diplomája van? Minek járjon egy zenész tárlatra, egy festő irodalmi estre, egy mérnök hangversenyre?! Sőt! Van valami sikk abban, ha egy humán intel- lektuel technikai analfabéta, vagy ha egy mérnök nem „kompromittálja” magát holmi művészetekkel. Nagyon súlyos szavak ezek és van bennük túlzás. De túlozzuk el a dolgokat, hogy jobban észrevegyük! A munkások at maguk posztján helytállnak. A város és a megye kulturális életéért elsősorban az értelmiség felelős. Nem egymásra hárítha- tóan, hanem együtt! Jól mondja Kende Sándor, hogy e munkához seznvedély kell. De egység és a tenniakará* is! örömmel csatlakozom Tüskés Tibor gondolataihoz. Minden nehézség ellenére pezsgő művészeti és tudományos élet folyik Pécsett Szabadabb, mint bármikor. Azonban az egység és a tettrekészség akadozik. Valóban nagyon hiányzik a Bartók- klubból a pécsi értelmiségi A különböző művészeti ágak és tudományos körök sok tekintetben zárt mikrovilágot jelentenek. Lassan közelednek egymáshoz és a lakossághoz. Sőt. saját körükben sem teljes az összhang, az egyetértés. Pedig igazán nagy dolgok abból születtek, ha sokan egyet akartak. Vakság lenne nem látni, hpgy a közeledésnek az utóbbi időben több jele van. A vita is Jól szolgálja ezt. De a lehetőségek sokkal nagyobbak. Jobban kellene velük élni! Közéleti vezetőknek, tudósoknak, művészeknek együtt, szenvedéllyel és fantáziával maradandót alkotni, bátran kezdeményezni. Nagyon fontosak a tárgyi feltételek, de az igazi nagy erő az emberekben van, agyukon és szivükben. Magunknak teremtsünk kulturális centrumot. Még ;öbb lehetőséget, szabadságot, sok új színt kapjon a tu- lomanyos élet, művészi al- ;otás. ismeretterjesztés és ízesnevelés. A hagyományaink nellett legyünk méltók ie- énünkhöz* J AntaJ fwynl% A„ KÖZVETÍTŐK DILEMMÁJA"
