Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-08 / 56. szám

1969, március 8. Dunantmt no® io 7 Az ügyész Dr. Szita Jánosné a Bara­nya megyei »Főügyészség egyetlen női ügyésze. Erede­tileg orvos szeretett volna lenni, de még idejében sike­rült körülnéznie az anatómiai intézetben, és egy spiritusz­ban levő embrió örökre el­vette kedvét az orvosi pályá­tól. — Amikor, a jogi karra je­lentkezett, már tudta, hogy ügyész lesz? — Sejtelmem sem volt ró­la. Gyermekbírónak készül­tem, mint a legtöbb női gó­lya a karon, később pedig az államigazgatási jog kezdett komolyabban érdekelni, ezen a tanszéken voltam demonst­rátor. 1953-ban végeztem sum­ma cum laude, a Honvédelmi Minisztériumba neveztek ki, de mire elfoglaltam volna az • állást, megszüntették. így let­tem ügyész, először a bün­tető jogterületen. — Ehhez a pályához, úgy mondják, következetesség és kérlelhetetlen szigor kell... .....— Bevallom, az első tárgya­láson legalább annyira izgul­tam, mint a vádlott. Akkor még a börtön épületében volt az ügyészség, az elkövetőket megbliincselve vezették elém. Elég szánalmas látványt nyúj­tottak borotválatlanul. — Az utolsó pillanatban még egy­szer fellapoztam az ügyüket, nehogy túlságosan ellágyul­jak. Később a fiatalkorúak ügyésze lettem, jelenleg pedig polgári felügyeletet látok el. Nem állítom, hogy nehezebb, de mindenesetre sokoldalúbb és változatosabb, mint a bün­tető terület — Jelent-e valami anyagi hátrányt, hogy nem tartozik a férfinemhez? Nők férfias beosztásban — Háromezer-négyszáz fo­rint az alapfizetésem, ehhez jön még az ügyészi pótlék. Ez nem több és nem kevesebb, mint a hasonló ideje dolgozó férfi ügyészeké. Sohasem ta­pasztaltam ilyen értelmű meg­különböztetést, igaz, nem is tértem ki egy feladat elől sem azzal, hogy nő vagyok, erről mindig igyekeztem megfeled­kezni. — Otthon is? — Otthon ezt sajnos nem tudtam és nem tudom meg­tenni, két gyermekem van. Ha egy nap harminc órából állna, vagy ha a nőknek csák hat órát kellene dolgozni, ak­kor jutna mindenre idő. Oly­kor azért megnézem a televí­ziót és este 11 után, ha még van erőm, olvasok néhány la­pot. — Meg tudnának élni, ha maga otthon maradna? — Nem. —> És, ha meg tudnának él­ni, otthon maradna? — Nem. Szeretem a hivatá­som. Az,,esztergályos'* Reménykedtem abban, hogy a Sopianában találok egy fér­fias szakmát, amelyben csak egy nő dolgozik. Arra azon­ban nem számítottam, hogy az egész gyárban egy1 fia nő sem dolgozik gép mellett. Látva Jól halad a Mohács-szigeti Duna völgye Tsz rlhai takar­mány és terményszárító berendezésének építése. A mint egy 5,6 millió forint beruházással épülő létesítmény, ame­lyet a tsz saját építőbrigádjával hoz létre, májusban meg­kezdi próbaüzemelését , Ifj. Bauer József felvétele csalódottságomat, Benhart Ist­vánná hivatalsegéd megkönyö­rül rajtam: „Na, jöjjön, el­viszem valakihez, aki 1951- ben sztahanovista esztergályos volt...” — 1949-ig nem dolgoztam, vagyis hát a háztartást ve­zettem — meséli özv. Szebe- ni Jánosné —, akkor azonban beteg lett a férjem, a lányom tíz, a kisfiam kilenc éves volt nekem kellett a családot eltartanom. — És pont az esztergályos szakmát választotta? — Nem választottam én semmit, egyszerűen dolgozni akartam, segédmunkásnak is elmentem volna. De a Sopia­nában esztergályosra volt szükség. Elvégeztem egy egy­éves tanfolyamot, de a hato­dik hónap után már darab­bérben dolgoztunk. __Befogadták a szakképzett é s ráadásul férfi esztergályo­sok? — Nagyon féltem tőlük, de mint kiderült, ok nélkül, mert kedvesen és nagy szeretettel tanítgattak. Rám is fért. Kis­lány koromban sokat játszot­tam, még fociztam is a fiúk­kal, de azt sosem hittem vol­na, hogy férfi-szakmában fo­gok dolgozni. — A fizetése is „férfias” volt? — Megkerestem, amit a fér­fiak, egyik-másiknál többet is. Negyven kilós Kolbai gyűrűs- hengereeket esztergáltam, 62 darabot egy nap, mindegyiket kétszer kellett megemelni. •— 1951-ben elnyertem a sztaha­novista címet, egy évre rá pe­dig kórházba szállítottak, meg kellett operálni. Ezt az egyen­jogúságot sokféleképpen lehet értelmezni. Nem hiszem, hogy az a helyes, ha a nehéz fizi­kai munkában vetélkedünk a férfiakkal, a biológiai különb­ségeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. — Mint raktáros, hogy ta­lálja meg a számítását? — Meg vagyok elégedve. — Alapfokú könyvelési, majd raktárgazdálkodási tanfolya­mot végeztem, de továbbra is fizikai állományban vagyok, 9,10-es szakmunkás órabérrel. Az igazgató Gáldonyi Béláné a megye egyedüli női vállalatvezetője. Tíz éven keresztül a Patyolat igazgatója volt, második éve a B. m. Szikvíz- és Szeszipari Vállalatot vezeti. — Megkínálhatom a termé­künkkel? — kérdezi szívélye­sen, és nekem feldobog a szí­vem, úristen, most mindjárt szódát kapok. De örömöm ko­rainak bizonyul, tiszta szilva­pálinka kerül az asztalra, öt­ven fokos. Magának csak fé­lig tölti a stampedlit, hát meg­kérdezem: — Jobban örülne, ha cuk­rászsüteményt gyártanának? — Legyek őszinte? Nekem büntetés, ha innom kell, de az ember igyekszik azonosulni a munkájával... — Egy nőnek népi lehet könnyű ebben a beosztásban. — Férfinak sem könnyű - válaszol elgondolkozva —, persze egy nőt még nehezeb­ben fogadnak el vezetőnek, valahogy nem néz ki belő­lünk. — Aztán elneveti ma­gát. — Egy alkalommal mun­kaidő után érkezett meg a bálicsi szeszfőzdébe a kajszi- barack. Az emberek már nagy részt hazamentek, nem volt más megoldás, akik voltunk, munkaruhába bújtunk és ki­vonultunk barackot rakodni. Egyszer csak azt mondja a so­főr, egy hátalmas, jól megter­mett ember: „Lányok, nincs itt valami főnök, akivel tár­gyalni lehet?” Megtárgyaltuk a dolgokat, de azt hiszem, az illető a mai napig sem tudja, hogy az igazgatóval beszélt. Ma délután a kialakult ha­gyományok szerint a nőnappal egybekötve tartják meg a ter­melési tanácskozást is. Érdek­lődéssel lapozgatom a tavalyi tanácskozás jegyzőkönyvét, ez többet elárul Gáldonyiné munkájáról, mint akár a leg­őszintébb beszélgetés. Részlet Beck János kővágó- szöllősi árukihordó felszólalá­sából; ,.Büszkék lehetünk ar­ra, hogy vállalatunk fennállá­sa óta először zártuk az évet nyereségesen. Ezt a jelenlegi vezetésnek köszönhetjük. • - 1967-ben keményen kellett dolgoznunk, de megérte”. Rónási Jakab, a siklósi te­lep vezetője így szólalt fel: „Most, hogy már megismer­tük, milyen érzés kézhez kap­ni a 13. hónapi fizetést azután a sok ígérgetés után, amit mi eddig a régi vezető­ségtől .kaptunk —, bizony úgy tartjuk, érdemes lesz dolgozni és meg kell fogni a munka keményebbik végét”. Ha meggondoljuk, hogy 1967 első félévében a vállalat még nullán állt, de azóta csaknem duplájára növelte termelési értékét, s hogy idén 25 nap nyereségrészesedést osztanak, nem nehéz megjó­solni: jó hangulatban kóstol­gatják majd terméküket a vállalat dolgozói a ma délutá­ni termelési tanácskozással egybekötött nőnapon. Kéri Tamás — Hát a nők hol vannak? — Otthon főzik a családnak az ünnepi vacsorát« Erb János rajz*. Egy hónap múlva itt a hűsvét Ajándékozási tanácsok Nem kell megijedni, az idén is eljön a tavasz! A napokban lapozgattam a naptárt és látom: itt a húsvét. Megnézem vajon ka­pok-e az ünnepek előtt még egyszer fizetést, mert a hús­vét nálunk is — mint min­denütt — az ajándékozás ün­nepe. Megnyugszom: kapok. Node mivel is lephetném meg a családot? Ismerősöm, akinek elpana­szoltam, hogy van miből, de nem tudom, hogy mit ve­gyek, ázt tanácsolta, a leg­egyszerűbben és leggyorsab­ban úgy oldhatom meg az ajándék vásárlást, ha be­megyek bármelyik papír- és írószerboltba. Nem csalódtam! Miután megtekintettem a kollektciót áz udvarias elárusítónő azt is elmondta, hogy ha még min­dig nem tudtam határozni, keressem fel a Papír- és író­szer Nagykereskedelmi Vál­lalat Perczel utcai árube­mutató termét, ahol húsvéti ajándékozási tanácsokat is tartanak, melynek célja, hogy a vevők nyugodt kö­rülmények között kiválaszt­hassák az ajándékokat és in­nen már határozott szándék­kal menjenek a papírbol­tokba. Itt döbbentem rá, hogy a papírboltok valóságos tár­házai a húsvéti ajándékok­nak. A gyermektől a felnőt­tig, itt mindenki megtalál­hatja a legmegfelelőbb tár­gyat A kisgyermekeke számára igen szép óvidástáskákak lie­het kapni lakkból és vá­szonból. A ceruzahegyezőbői, kifestőkönyvből, kivágó ké­pekből, színes pasztellironok- ból, játékgyurmából évente többet is elhasznál a gyerek. A legtöbb családban házi­lag készítik a húsvéti tojá­sokat. A tojásfestés helyett igen pratikus a matricával való díszítés. Egy-egy mat­ricán különböző mesefigu­rák elevenednek meg. A serdülő lányok körébén elterjedt az emlékkönyv, melyek különböző színekben és minőségben kaphatók. Egyre nagyobb tábora van az autogram gyűjtőknek. A PIÉRT szakemberei rájuk is gondoltak, mert igen szép ki­vitelű és időtálló autogram­gyűjtő mappákat készítettek. A papírboltban vásárolt ajándékok nemcsak praktikus használati tárgyak, hanem impozáns lakásdíszek is. Az íróasztalon jól mutat a bőr­ből, skay-ból készült író­asztali mappa, vagy a fém­ből, plexiiből készített író­asztal dísz. A töltőtoll elen­gedhetetlen kelléke életünk­nek, mintegy 15—20 fajta van a boltokban. A legol­csóbb 13 forint húsz fillér, a legkiválóbb minőségű új­donság a rejtett aranyhegyű töltőtoll, a Metró. (x) Komolytalan rofa t Köszöntő a maga Módján A sszonytdrsaimi VaZlomd9* sál kell kezdenem. Én nagyon szeretem a nőket. Na, nem pusztán direkt értem, ha­nem másképp is. Ha felülök a vonatra és ott ül egy olyan ember, akit nem ismerek és aki értelmesnek látszik, Dom­bóvárig többnyire kiderül, hogy hülye. És ott marad a nyakamon Pestig. De ha fel­ültem egy kofaasszonnyal (ős­termelőnek hívják) még ő is Pestig tud valami lényegeset mondani erről a csodálatos zűr-zavarról, ami. az élet. Na ne idealizáljunk! Van per­sze a nőknek egy csomó rossz tulajdonságuk. Ha egy szem leszalad a harisnyájukon, ak­kor fél napig más nem lé­tezik számukra. Ha együtt . vannak, buszán, az tragédia. Hogy mikért nem rágják egy­mást, te jó égi Aztán az a mindenre tekintétnélküliség, ahogy közlekedni, venni, egy­másnak nem hinni tudnak! De amikor a lényegesre ke­rül a sor, az életükkel helyt állni egész mellszélességgel gyerekért, férjért, hivatalért, az csak meghatni tud. Tálján ez az oka a számom­ra egyetlen igazán rossz tu­lajdonságuknak, hogy olyan könnyen mennek rabszolgá­nak. És itt nincs különbségi Mintha hipnózisban élnének, olyan egyformán cselekszenek. Mintha az élet, ez az egyét-- len csak annyit érne, hogy egy krudélis, iszákos, rossz férj, goromba gyerekek kap­cája legyen. *Hadd mondjak egy példátl Nem ebben a városban szület­tem és ott, ahol éltem, volt egy gyerekkori jóbarátnőm. Együtt nevelődtünk, talán há­rom év különbség volt köz­tünk az én káromra. Vagy ti­zenöt évig nem találkoztunk és amikor újra összebotlot- tunk, olyan önéletrajzféle kö­vetkezett. Tulajdonképpen tu­dós volt és férjhez ment ah­hoz, akit már gyerekkorában szeretett. Keresett vagy négy­ezer forintot, az ura is vagy ezerötöt. Négy gyerek is volt és ez a hajdan olyan ele­gáns lányka olyan volt, mint valami kopott veréb. Nem volt csúnya most sem, de erősen öregedett. Volt ben­ne valamilyen, nőknél szokat­lan fáradtság. Minttha fél­álomban mozgott volna. Kü­lönben nem panaszkodott. — Szóval nincs semmi bajod? — Nincs. Nagyon boldog vagyok. — Pompás! És meddig akarsz még hazudozni? Nem sokáig. Ha egy nő, ab­ban a kisvárosi cukrászdá­ban, ahol mindenei ismeri, hajlandó görcsösen, fojtottan, végeérhetetlenül zokogni, ak­kor van rá oka bőven. — Mit tegyek? — tördelte a kezét. — Itt a négy gye­rek! — Hát nem mondom, jól elsokasodtál. — Elváljak? — Na nem! Attól tartok, hogy te azt az erős fiút még mindig szereted, vagy leg­alábbis hiszed, ami végül is egyre megy. Meg ott a négy gyerek. De van egy egysze­rűbb megoldás is. Rúgd föl a moslékos vödröt! — Hogyan? — Semmiség az egész. Mind­össze nagy lelkierő kell hoz­zá. Először is szánd rá ma­gad, hogy végigviszed. Mert az egésznek mindössze egyet­len veszélye van, de ez vég­zetes. Ha abbahagyod, végedl De te nem hagyod abba. Ha megver se, ha elválik se, ha a lábad csókolja, akkor se . . . Na most mi otthon a leg­értékesebb, ami törékeny? Jól berendezett polgárok vagy­tok, nyilván kacat akad. Még jó is, ha valamit csökken az állomány. Szóval mitek van? — Három régi kínai váza. Állítólag Cseng dinasztia ... — A dinasztiát nekem ne emlegesd! Mibe kerülnek? — Darabja négyezer forint. — Pompás! Szóval 12 000 fo­rint. Ennyivel, ha jól megy, rendbe is teheted a házassá­godat. Három havi fizetés . . . De ne sajnáld a cserepeket! Még ilyenkor is ronda kicsi­nyesek tudtok lenni... Még valamit! Nyilván van a szo­bában tükör is? Ennek az árát is számold hozzá! Ne garasoskodj! Aztán keress ki egy alkalmat, amikor jóízűen veszekedtek. Gondolom ezzel bőven el vagytok látva. Ha eljutsz addig a pontig, ahol máskor lerakod a fegyvert, valójában most lépsz akcióba. Az ipse máris nyúlna az új­ságja után, hogy megleckéz- tetésed után jóízű olvasásba merüljön. Már az is meglepi, hogy nem hagyod abba. De neked nem . kis meglepetés kell, hanem a front teljes összeomlása. Földrengés, ele­mi csapás, tűzvész, orkán. Tehát a továbbiakban már nem veszekedsz, hanem őr­jöngsz. — De a szomszédok! — Ne idegesíts! Ugye társas­házban nincs szeretetremél­tóbb ember a férjednél? — Mindenki szereti. Egész rriás ember. Én nem is értem. — Én értem. Meg kell neki adni a lehetőséget, hogy ne csak te, hanem mindenki meg ismerje. Ehhez közönség kell. Egy bérház erre kiválóan al­kalmas. Pillanatok alatt kész a szabadtéri színpad. — De a lakók? — Ne idétlenkedj! Nincs az a csecsszopó, aki ne tudná, hogy nálatok mi van. Az órá­ját i$ tudják, amikor leckéz­tetnek. Tudják a fizetésedet, kopott ruháidat, a tűrésedet, mindent! Csak te nem tudod meg az urad, hogy tudják. De most te már tudod, ö még nem, és ez a jó. Te most nyilvánosságra hozod. Az ed­digiek ismeretében mindenki azt várja tőled, hogy csende­sen szenvedj. De te nem szen­vedsz csendesen. Sőt! Az urad, az az áldott, máshol oly jó urad, most itt a bér­ház lépcsőházának szabadtéri színpadán leleplezésre kerül. A csodálatos, jólelkű, ártat- lal négy gyerek sanyargatója, önző disznó, aki semmi más­sal nem törődik, csak magá­val, Lépcsőházi III. Richárd lesz, aki ezután csak osonva mer belépni a bérház kapuján. — De akkor megver! — Még ver is?! Különben ne aggódj! Azt is kiabáld ki, hogy mégy orvoshoz látleletért Érezze, hogy te a végsőkig el vagy szánva. — És ha elválik és viszi a gyerekeket? — Erre nem kerül sor. A gyerekek meg a tieid. Külön­ben se ezzel kell kezdened. Nem kell kimenned a szín­padra, ha nem erőlteti. Csak akkor, ha mást nem tehetsz... Tehát egyezzünk meg. Amikor beleheccelted magad a vesze­kedésbe, nem vonulsz vissza. Hanem megragadod az első vázát és durr a földhöz. Per­sze sikíts egy nagyot. Akár a hajzatodat is megtépheted. És mondd a litániát! Semmi finömkodás! Te ilyen, te olyan. A következő lépés, hogy a második számú vázát bele a tükörbe. Pozdorjává verni! Újra sikítás és rohanj a harmadiknak. A legelső gyanús mozdulatra vágd a fe­jéhez. Csak ha még ennek sincs eredménye, vagy ha lá­tod, le akar keverni egyet, akkor jön az erkély jelenet. Ha erre se törik össze, ak­kor válsz. De arra már alig­ha kerül sor. Végül is belehecceltem. Nagy bajban lehetett, ha ez a szelíd lélek ebbe belement, de ismertem, ha megígérte, teszi. . Meg kell mondanom, hogy én legalább úgy aggód­tam, mint ő, pedig a tanács jó volt. Másnap megjelent. Egy egé­szen más nő jelent meg. Majd a nyakamba ugrott az örömtől. Láttam, hogy a gyógymód sikerült. — Na mi volt? — Hát te azt nem tudod el­képzelni. Azt az arcot láttad volna! Még a szája is tátva maradt. A második vázát már nem is egedte a tükörbe ha­jítani. Fogta a kezem és csak motyogott. Amint látják, ez a szabad­ságharc sikerült. Nem most adtam ezt a jótanácson, de akárhogy erőltetem is magam, ennél jobbat ma sem tud­nék. Ha rákerül a sor, tes­sék kipróbálni. Többet ér ez minden jólnevelt nőnapi meg­emlékezésnél. Tudom, azt mondhatják, hogy hátba szúrtam a férfiakat, Hisz vannak olyan nők, akik egymaguk képesek akár öt­ven férfi idegállapotát tönkre­tenni. Igen, de ne vegyék ezt olyan komolyan! Szerencsére van a nőkben valami a Bour­bonokból. Az egyik fülükön be, a másikon ki. Holnapra elfelejtik az egészet. Ma meg Nőnap van. Szöüőssy Kálmán-A 4

Next

/
Thumbnails
Contents